Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-20 / 189. (3741.) szám
I XIV. évf. 189 (3741) szám • K@€ScS • 1935 augusztus 20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága 11., Panská évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és rUSZUlSzkÓi mCLgUCirsáP Jilicel2, U. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • , . J Prága II., Panská ulice 12, HL emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Kí-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-1 1. ® © Egyes szánt ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Kft SÜROÖNYCIM HJRLHP. PRfiHft, $lent István (sp) Prága, augusztus 19. Jólesik néha a magyar nemzet történetét más nép tudományossága szemüvegén keresztül tanulmányozni, egy más nemzet szemszögéből, mert ilyenkor élénkebben látni az események kontúrjait, az emelkedéseket és a mélypontokat, amelyek a szeretet nézésében gyakran elmosódnak. A közelmúltban Macourek cseh történettudós könyvét olvastam Magyarország történetéről. Nem jóakaratu munka és a súlyos előítéletekkel terhelt történész nem soknak kegyelmez meg. ami magyar. De még ez a mü, amely kizárólag a destrukció és az átértékelés céljából íródott, sem tud a spontán elismerés ki-kitörése nélkül elhaladni a magyar múlt és építés egy-egy kiemelkedőbb korszaka mellett, — s ilyenkor látjuk meg igazán a magyar nemzet történelmi értékeit és missziós rendeltetését. Rögtön a mü elején, néhány savanyu és polemizáló bevezető oldal után megtaláljuk Macoureknél az első ilyen magasztalt kiemelkedő kort: Szent István korszakát. A cseh történész az elragadtatás hangján ir az államépitőről, akit kora legnagyobb politikai zsenijének nevez. Minden helyes volt és bölcs előrelátásra vallott, amit cselekedett. A szomszédos országokban távolról sem élt állam- férfiú vagy vezér, aki hozzá mérhető lett volna, s h^ a kis Magyarország, amely akkoriban pogány vezérei alatt alig hagyta el a Duna—Tisza-táj termékenyen füves síkságát s alig érte el az Alföldet szegélyező erdőboritotta hegyeket, meg nem találja Szent Istvánban a helyes irányba terelő providenciális vezért, sohasem válik a középkorban azzá a vezető nagyhatalommá, amely a török dulásig több-kevesebb visz- szaesés ellenére változatlanul a legerősebb hatalmat jelentette Középeurópában. Macourek szinte az irigység hangján beszél a nagy királyról, s helyesli, csodálja valamennyi lépését. Mert mi lett volna, ha Szent István bölcsessége helyett egy vad pogány vezér ereje és energiája kapja kezébe a vezetést a magyaroknál ? Lehet, hogy Európa népei összefognak, s mint később a török-tatárt, közös erővel vissza- üzik Ázsiába a veszedelmes betolakodót. A magyarság ebben az esetben soha nem veti meg lábát a kontinens szivében és elpusztul. Ennek meggátlása magyar szempontból Szent István történelmi jelentősége, — de az éremnek más oldala is van : Európa ugyancsak sokat köszönhetett a pogány magyarokat békére nevelő királynak, mert ha hosszú, nehéz munkával sikerül is egyesült erővel legyűrni a szívós po- gányokat, mi minden vész el az európai kultúrából, amig ez megtörténhetik 1 Lehet, hogy a kegyetlen, de okos és kitartó vezérek alatt álló keleti nép az akkori Európa zűrzavarában jobban tudja tartani pozícióját, mint nyugat gondolja. Lehet, hogy ádáz pusztításokat végez, megvárja a keletről mögéje özönlő rokonnépeket, a kunokat és a tatárokat, s velük egyesülve, alapjaiban rázza meg a chiliarmus iszonyataiban élő keresztény világ rendjét, lehet, hogy a pogány magyarok a későbbi törökökhöz hasonlóan évszázadokig nyugtalanítani tudnak s ezzel más történelmi fejlődést határoznak meg, főleg a Duna szomszédságában élő népeknél, akik a román és a gót kultúra áldásai helyett minduntalan a rettenthetetlen magyarok villogó kardjait érezték volna testükön. Kiszámíthatatlanok a következmények, melyek Európát érik, Még egy lépés a háború leié------------— Kudarcba fulladt a háromhatalmi konferencia JUoisí és Edén jelentőségteljes bucsuiátogaiása Láváinál - „franciaorsiig megtett minden tőle telhetőt1* ■ - Veszélyben ai európai egyessulyi helyzet? A „Gicraale d’italia" szerint csak fegyverek ofdbntják meg az alessim kérdést Edén és Aloisi báró ma délelőtt megjelent a Quai d'Orsayn, hogy elutazásuk előtt búcsút vegyenek Laval miniszterelnöktől. Laval és Aloisi báró mintegy félóra hosszat beszélgettek egymással, mig Edén lord bucsulátogatása csak a megszokott formaságokra szorítkozott és nagyon rövid ideig tartott. Az utolsó beszélgetésekről nem került semmi nyivánosságra. Edén a Qai d'Orsayról egyenesen az angol nagykövetségre hajtatott, ahol ma délelőtt még fogadta Abesszínia követét és informálta őt a háromhatalmi konferencia folyamán történt megbeszélésekről. A kudarc okairól a Csehszlovák Távirati Iroda a következőket jelenti: Aloisi báró kifejezett kérés ellenére sem kapott Rómából olyan pozitív utasításokat, amelyeknek alapján az olasz- abesszin krízis elsimítható lett volna. Megállapítható, hogy Olaszország politikai okokból tart ki merev álláspontja mellett. Szombaton olyan hírek terjedtek el Párisban, hogy Franciaország kész Olaszország politikai követeléseit is támogatni. Eddig ugyanis, amint ismeretes, Francia- ország és Anglia messzemenő gazdasági koncessziókat helyezett Olaszországnak kilátásba ha az erős magyarok a keleti barbárság vad formáját választják a nyugati béke helyett. István király felemelte szent kezét és el- hesegette a lidércet Európáról. A magyarok talán a létüket köszönhetik elhatározásának, de Európa a nyugodt fejlődés lehetőségét, amelyet megszüntethettek volna az egyesült magyar—tatár—török dulás évszázadai. Bennünket európaiakká tett a nagy király, s Európának lehetővé tette, hogy Európa maradhasson. — Nincs békésebb és nemesebb ünnep, mint amikor a magyar nemzet István királya emlékének áldoz. Nem haditettet dicsőit, nem rontó csatát, amelynek véres győzedelme szilárdította volna meg sorsát, nem tettet, amely úgy vált építővé az egyik oldalon, hogy a másikon rombolt, hanem egy nagy kibékülést, egy nagy csatlakozást és szolidaritásAbesszinia területén. Olaszország azonban gazdasági érdekei biztosítására politikai követeléseket is támasztott, még pedig olyan irányban, hogy bizonyos fennhatóságot követelt a maga számára Etiópia fölött. Ezzel a követeléssel is tartózkodó álláspontot foglalt el. A háromhatalmi konferencia folyamán látva Mussolini hajlíthatatlanságát, Laval elhatározta, hogy bizonyos politikai koncessziókat is hajlandó tenni Olaszország javára az abesszin kérdésben. Tegnap azonban Olaszország olyan messzemenő követeléseket támasztott, amelyeket Franciaország sem támogathatott többé. A konferencia tulajdonképpeni kudarcát azonban az okozta, hogy Olaszország politikai téren támasztott minimális követeléseit sem közölte pozitív formában a tárgyaló felekkel. Az angol delegáció pedig, miután áttanulmányozta az olasz követeléseket, kijelentette, hogy Olaszország területi igényeinek kielégítése Abesszíniában beleütközne a népszövetségi egyezmény 20. szakaszába. Az olaszok ugyanekkor azt az álláspontot foglalják el, hogy követeléseik nem a népszövetségi egyezményre, hanem még az 1906-ban megkötött nagyhatalmi szerződésre támaszkodnak. Olaszország és Angvállalást, a nyugalom, a hit, a kultúra ki- terjesztését, egy döntő választást a háború és a béke, a rontás és az alkalmazkodás között. Szent István a béke és az alkalmazkodás mellett optált, — talán harcias népe egyrészének óhaja ellenére, s talán elsősorban higgadtan meghallgatott külföldi tanácsadói hatása alatt. Ki láthat agresszív szándékot abban, ha a magyarság kegyelettel emlékezik meg Szent Istvánról a nagy békítő és országépitő emléknapján? Macourek írja le, mennyire toleráns és fenkölt gondolkozásu volt István király mindennel szemben, ami külföldi, mennyire istápol- ta az értékes idegeneket és mennyire tiszteletben tartotta jogaikat. Az ő országában nem létezett a régiek, a kiváltságos osztályok, a rendek vagy nemzetek sok kivételes jussa, az ő udvarában és hivatalában egyforma tekintélyt élvezett az eljött német ritter, a cseh lovag, vagy lia álláspontja között ennélfogva olyan mélyreható ellentétek vannak, amelyeket nem sikerül többé áthidalni. Egy elmaradt tanácskozás története P á r i s, augusztus 19. A párisi lapok ma részletesen ismertetik a háromhatalmi konferencia bukásának előzményeit. A szombati napon már nem tudott tanácskozásra összeülni a konferencia, mert Aloisi báró — aki nem kapott szabadkezet a tárgyalások vezetésére, mint például Edén lord — kénytelen volt állandó összeköttetést fenntartani Rómával és Mussolinitól várni az utasításokat. Mussolini azonban időközben elutazott, hogy a Keletafrikába induló feketednges csapatok felett szemlét tartson. így azután szombaton már egész bizonyosra vették Párisban, hogy a háromhatalmi konferenciát nem sikerül tovább folytatni. Annál nagyobb meglepetést keltett, amikor tegnap délelőtt 10 órakor Aloisi báró megjelent a Quai d'Orsayn, ahol féltizenkettőig tanácskozott Laval miniszterelnökkel. Ezután visszautazott szállóbeli lakására. Röviddel ezután kezdte meg Laval tanácskozásait Edén lorddal. Ennél a tanácskozásnál Leger és Vansittard is jelen volt. Egy órakor Laval kijelentette az ujság- irók előtt, hogy félnégyre összehívja a háromhatalmi konferenciát. Kijelentette, hogy az előjelek szerint a tanácskozások rendkívüli nehézségek között fognak folyni. Az újságírók már három órakor összesereglettek a Quai d'Orsay úgynevezett diplomataszalonjában és várták a konferencia megkezdését. Félnégy már régen elmúlt, de a küldöttek még nem jelentek meg. Végre néhány perccel négy óra előtt felcsapódott Laval szobájának ajtaja és a miniszterelnök az újságírókhoz sietett. Laval kijelentette, hogy a félnégyre összehívott tanácskozást nem fogják megtartani és előreláthatólag kényteleolasz pap, sőt előnyben részesítette a nyugatiakat, ha többet tudtak és építésre alkalmasabbaknak látszottak, mint saját nemzettársai. Az igazságosság, a tolerancia, a kulturateremtés örök példaképe maradhat Szent István, — ezt mondja róla Macourek, a cseh történetíró is. Úgy tisztelgünk a nagy magyar király előtt, mint annál a kimagasló történelmi alaknál, aki a bölcsesség és a béke eszközeivel tudta nagy- gyá tenni nemzetét, nem fegyverrel és vérrel. Nemcsak a magyar nemzet megmentőjét, hanem az európai rend biztosítóját látjuk benne, — mert az ő személye és elhatározása fölért egy évszázados jelentőségű döntő győzelemmel a barbárok fölött. Büszkék vagyunk rá, hogy az első magyar király volt az, aki bebizonyította Európának, hogy békés bölcsességgel nagyobb eredményt lehet elérni, mint sok könnyelmű agresszivitással és vakmerő forradalmaskodással. Min bukott meg a párisi konferencia! kiadott hivatalos kommünikét: „Laval mint Franciaország, Edén mint Nagybri- tánnia, Aloisi báró mint Olaszország képviselője összeültek Párisban, hogy lehetőséget találjanak az olasz-—abesszin viszály békés elsimítására. Eddig nem sikerült olyan tárgyalási alapot találni, amely a konfliktus megoldását lehetővé tette volna. A nehézségek, amelyek a tárgyalások folyamán fölmerülték, arra késztették a tanácskozó feleket, hogy a döntést elhalasszák. A három hatalom tárgyalásai diplomáciai utón folytatódni fognák." Páris, augusztus 19. Háromnapi hivatalos! és nemhivatalos tanácskozások után teljes kudarcba fulladt a párisi háromhatalmi konferencia, amelynek föladata lett volna az 1906-os szerződés alapján elsimítani az olacz—abesszin konfliktust. Aloisi báró vasárnap este negyed nyolckor megjelent a Quai d’Orsayn és alig ötpercnyi ottidőzés után már el is hagyta a francia külügyminisztérium palotáját. Este nyolc órakor Laval miniszterelnök a sajtó képviselői előtt felolvasta a háromhatalmi konferenciáról
