Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-20 / 189. (3741.) szám
2 1935 augusztus 20, kedd. ^I^^MAGtARRlíaAR Mussolini csapatszemlét tart — a nésus imádkozik Róma, augusztus 19. Míg a három hatalom megbízottai Párisban reménytelen erőfeszítéseket tettek, hogy megmentsék a békét és lehetőleg elfogadható megoldást teremtsenek az olasz-abesszin viszályban, addig Mussolini, akinek szavára figyelt ebben a pillanatban az egész világ, anélkül, hogy tovább folytatta volna telefontanácskozásait Párissal, Iserniába utazott, ahol az „Október 28“-ról elnevezett feketeinges divízió csapatai előtt hatalmas beszédet mondott. A Dnce beszédében hangoztatta, hogy az olasz nép ünnepélyes és döntő elhatározás előtt áll ebben a pillanatban. — Elérkezett az az idő, — mondotta a Duce, — amikor a szónoklatokkal föl kell hagyni. Minden akadály ellenéte előre fogtok menetelni a kitűzött cél felé. Akarjátok ezt? Mussolini szavaira a harcba induló fekete- ingesek egyetlen harsány „igen“-nel válaszoltak és lelkesen éltették a Dúcét és Olaszországot. Ezután a miniszterelnök elvonult a hadba- induló csapatok előtt, majd autójába ült és visszahajtatott Rómába. Addis Abeba, augusztus 19. A négus felhívást intézett a néphez, amelyben fölszólítja Abesszínia lakóit, hogy a vasárnapot arra használják fel, hogy imádkozzanak a béke és Abesz- szinia függetlenségének megtartása érdekében. A császár és császárnő is resztvettek az addis abebai katedrális ünnepi istentiszteletén. M ágyuk még nem szólaltak nsea. de... Paris, augusztus 19. A mai reggeli francia sajtó élénken kommentálja a háromhaíalmi konferencia kudarcát, A „Matin“ megállapítja, hogy noha az ágyuk még nem beszélnek, de már a diplomatáknak sem akad sok mondanivalójuk. A lap megnyugvással állapítja meg, hogy Franciaország minden tőle telhetőt megtett egyrészt, hogy érvényt szerezzen a szerződi seknek, másrészt, hogy barátai követeléseinek és kívánságainak kielégítésében közretnüköd- jc'n. Franciaország rendkívül nehéz helyzetben voltamért szemmel kellett tartania úgy Olaszország, mint Anglia érdekeit. A lapok általában megállapítják, hogy sem Olaszország, sem Anglia nem foglal el megfelelő álláspontot ebben a nehéz kérdésben. Az „ExceÍ9Íor“ megállapítja, hogy Olaszország követelései komoly [ figyelmet érdemelnek, mert hiszen, ha meg is kapja azokat a gazdasági koncessziókat, amc- | lyeket Anglia is támogat, lehetőséget kell számára biztosítani, hogy gazdasági jogainak védelmére megfelelő katonai intézkedéseket foganatosítson. A lap egyébként felhívja a francia közvélemény figyelmét arra a körülményre, hogy a berlini sajtó a tanácskozások folyamán rendkívül óvatos magatartást tanúsított s különösen óvakodott attól, hogy Anglia magatartása ellen fölemelje szavát. Az „Echo de Paris" diplomáciai munkatársa rendkívül pesz- szimisztikusan Ítéli meg a helyzetet, mert szerinte ha Olaszország Abesszíniával háborúba keveredik, könnyen veszélybe kerülhet az európai egyensúlyi helyzet. A „L‘Ouvre“ munkatársa is az európai egyensúly szempontjából nézi aggodalommal a keletafrikai háborús bonyodalmat. „Olaszország ugyan biztositott bennünket arról, — állapitja meg a lap, — hogy félmillió katonája áll készenlétben minden eshetőségre a Brenneren és hogy a balkán államokkal szemben a békülékenység politikáját folytatja. Ennek ellenére Németország politikai törekvései újabb lökést kaphatnak, ameny- nyiben Olaszország másutt háborús gondokkal lesz lekötve." „örökre megoidluk az abesszin-kérdést" Róma, augusztus 19. A félhivatalos Giornale d'Italia vasárnap „Voce d’Italia" cimen rendkívüli kiadást csinált, amelybe vezércikket irt a lap főszerkesztője, Gayda. A félhivatalos olasz lap főszerkesztője megállapítja, hogy ma már csak egyetlen eszköz van, amely alkalmas, hogy az abesszin veszélyt elhárítsa és ez a katonai hatalom. Abesszíniát olyan tökéletesen meg kell semmisíteni katonailag, hogy soha többé ne lehessen ártalmára az európai hatalmaknak. Olaszországnak eltökélt szándéka, hogy az abesszin kérdést egyszer és mindenkorra meg fogja oldani, Alexandria, augusztus 19. Egész Egyiptomban lázas előkészületek folynak az abessziniai háborúra. Több egyiptomi város vezetősége elhatározta, hogy minden módon segíteni fogja Abesz- sziniát élet-halál küzdelmében. Eddig pontosan 3879 egyiptomi önkéntes jelentkezett az abesz- szin hadseregbe. Ezek között 1842 volt katonatiszt van. Különböző egyiptomi kereskedők fölajánlották, hogy saját áron hajlandók fegyvert j szállítani Abesszíniának. i Személyiségek kormánya jSn Romániában Tatarescu helyzete megingott ■ Junián volt igazságügy- miniszter lesz a „személyiségek kormányának" elnöke Bukarest, augusztus 19. Beavatott politikusok nézete szerint a Tataresou-kormány helyzete változatlanul súlyos. A külföldi tárgyalások sikertelensége, Tatarescu pártjának ibelso viszályai és a párt vezetőit kompromittáló panamák teljesen aláásták a kormány helyzetét, annyira, hogy lehetetlennek tartják megmaradását. Szó van arról, hogy a „személyiségek kormánya" veszi át az állam ügyeinek intézését, amelynek feladata volna a panamák és botrányok teljes likvidálása és tiszta választás lefolytatása. A személyiségek kormánya elnökeként Junián volt igazságügyminisztert emlegetik. Amennyiben valóban tiszta választások volnának, úgy a nemzeti parasztpárt kerülne uralomra. Beavatottak úgy tudják, hogy Juntán belép a nemzeti parasztpártba, annál is inkább, mert e pártnak egyszer már tagja volt. Az uj kormány kinevezésével kapcsolatban a király e hét végén kezdi meg a tárgyalásokat a politikusokkal. Schacht éles támadása az egyéni akciók ellen „Németország számára tökéletes bizalmat kell kivívni külföldön" Königsberg, augusztus 19. A huszon- harmadik német keleti vásár megnyitásán dr. Schacht nagyszabású beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy mindenki, aki gazdasági és pénzügyi kérdésekbe hozzáértés nélkül zavaróan beleavatkozik, ártalmára van a birodalomnak. — Még az ártalmatlan titkos szövetségeknek sincs helyük a harmadik birodalomban — mondotta Schacht. — A lelkészek és káplánok foglalkozzanak a nép lelki üdvével, de ne politizáljanak. A zsidóknak pedig végre tudomásul kell venni, hogy befolyásuk Németországban egyszer és mindenkorra megszűnt. Kultúránkat és népünket tisztán akarjuk tartani minden idegen befolyástól, mint ahogy ezt a zsidók már Ezra próféta idejében saját népük számára örök időkre szóló érvénnyel előírták. Azonban ennek a feladatnak megoldását nem lehet egyéni akciókra bízni. Ezek az egyéni akdók ugyanig a gazdasági életet kellemetlenül befolyásolják. Minthogy a mi gazdasági életműködésünk szoros összhangban van a külföldi gazdasági viszonyokkal, belső és külső áramlatok hatását nem nézhetjük közömbösen. Gazdaságpolitikánk szempontjából elengedhetetlen követelmény, Hogy Németország számára tökéletes bizalmat vívjunk ki külföldön. Meg kell győznünk mindenkit arról, hogy a német birodalom mint jogállam nem rendült meg, s hogy Németországban senki sem lehet jogtalan. Ezután dr. Schacht őszinte sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy Németország nincs abban a helyzetben, hogy külföldi kötelezettségeinek teljes mértékben eleget tegyen, de egy pillanatig sem szűnik meg azon fáradozni, hogy az összes követeléseknek, amelyek Németországgal szemben fennállanak, a lehetőséghez mérten eleget tegyenek. Ezután dr. Schacht éles bírálatot mondott azok fölött a valutateoretikusok fölött, akik különféle experimentumokkal akarják megoldani a gazdasági élet súlyos kérdéseit. A pénzleértékelési tervek, Schacht szerint, csak nyugtalanítják úgy a belföldi, mint a külföldi közvéleményt. Lehetetlennek tartja, hogy a munkanélküliség problémáját a valuta rovására oldják meg. A ICODHAláSZ ' fRftPsM MiiP^ miMy©¥i REGÉNYE 63 — Rendben van, ön derék fiú, Blake — és Bürke kapitány jóizüt nevetett. — Most még csak arról van szó, hogy a két hölgyet vezesse egy külön szobába, majd akkor lépnek elő, amikor szólok önnek. Magának pedig csak egy a kötelessége: semmit nem szabad megakadályoznia, ami most történni fog. Mert furcsa dolgok történnek majd a Dhagalavarin. Gyerünk, Heath. Heath ott állott eddig az ajtó mellett és Bürke felszólítására kinyitotta azt a kis csomagot, amit a kezében hozott. Egy baltát vett elő. Aztán kézbe kapott két kannát, amiket az ajtó elé rakott és igy követte Bürkét, aki sietős léptekkel haladt a Dhagalavari felé. Amikor a fedélzetre értek, Heath vette át a vezetést. — Az áruraktár erre van, Sir, — mutatott a hajó tatja felé. Bürke kikapta a fejszét Heath kezéből és rohant a raktárba. Hatalmas szekrényekben állott ott az áru, a Dhagalavari titka, s az óriási ládák mind vaspántokkal voltak ellátva, valamennyi lelakatolva. Bürke szeme gyorsan siklott végig a ládákon. — Ezekben vannak a szőrmék, Heath. Gyerünk tovább. Mást is kapunk! Csigalépcsőn kellett lemenniök a hajó mélyében elhelyezett áruhoz. Itt kisebb ládák voltak és egyszerűen kulccsal voltak lezárva. Bürke báli..jával rácsapott az egyiknek a fedelére, mire az nagy reccsenéssel felpattant. Apró zacskók sorakoztak sűrűn egymás mellett. Bürke felnyitott egyet és zseblámpájának fényénél belenézett. Fehér ^or volt benne.- Kokain! Heath, gyorsan kiönteni a petróleumot! És Heath azon nyomban teljesítette a parancsot. Ami gyúlékony anyagot itt a hajó mélyén talált, azt mind egybehordta, leöntötte petróleummal és meggyujtotta az összehordott máglyát. Aztán a két férfi sietve felrohant a fedélzetre. A lángok még nem törtek fel és Bürke kihajolva a korláton, nyugodtan szemlélődhetett. Ebben a pillanatban a londoni ut irányából őrült vágtatással közeledett egy nagy túrakocsi. Bürke éles szeme rögtön felfedezte az egyenruhás embereket. A végszóra megérkezett Sir Alfréd is az embereivel. Gyönyörű finálé lesz ez, állapította meg elégedetten Bürke. Heath pedig vidáman kuncogott hozzá. Az egyik útról most fordult be a herceg kocsija is és Bürke látta, hogy a két autó a révkapitányság előtti téren találkozik. Azt is látta, hogy az egyenruhás férfiaik csoportjából kiválik egy magas, hajlotthátu alak, udvariasan szalutál Abdullah hercegnek. Most ott állanak és beszélgetnek. A herceg cigarettával kínálja meg Sir Alfrédét. Rágyújtanak. Bizonyosan egész közömbös dolgokról beszélgetnék. A herceget ugyan fúrhatja a kíváncsiság, mert nem sejti, hogy Sir Alfrédét mi hozta ide az embereivel, az öreg ur pedig kétség és reménykedés között hánykolódik, mert nem tudja, hogy mit készit elő a számára Bürke. . — Pedig az öreg számára is van egy kis meglepetésünk ,.. i —- gondolta Bürke, de ezt a gondolatát már hangosan mondta ki. Heath jóízűen nevetett. — És hogy megnyugodott a herceg; amikor tíz perccel ezelőtt. Sir Cecil nagy sajnálkozás közben közölte vele, hogy félreértés történt és fél órán belül ott lesz az Írásos parancs... — De nem a kereskedelmi minisztertől jön. — Nem bizony, a belügyitől és Sir Alfrédnek szól. De tálán erre szükség sem lesz. Azt hiszem, a drámai bonyodalom pár percen belül megoldódik. Ebben a pillanatban felcsaptak a lángok a fedélzetre és hirtelen füstfelhő tört a magasba. A herceg megdöbbenve látta, hogy ég a hajó! Lángokban a rakomány, amelyet takarékossági szempontból csak százezerre biztosított. Az igaz, hogy az üzlet nincs többjében húszezer fontnál, de akkor mire való volt a sok izgalom és a rengeteg kockázat. Kétségbeesetten ragadta meg Sir Alfréd karját. — Főfelügyelő ur, ég a hajó. Azonnal hozzá kell kezdeni a mentéshez. Sir Alfréd is megdöbbenve figyelte a látványt. Éles szeme azonban meglátta, hogy a lángok és a füst között két férfi áll és azok most a hajóhíd felé indulnak. Mintha az egyik vidáman integetne. Semmi kétség, ő az, Búnké, a nagy tréfaesináló, a rettenetes lókötő. Jaj, mi lesz ebből? Az a fiú megbolondult, józan ésszel nem lehet ilyet csinálni. Szegény Sir Alfréd azt sem tudta, mihez kezdjen. Tanácstalanul nézett a hercegre és embereire. Azok pedig sípjukba fujtaík, de a révkapitányság felől senki -sem mozdult.-— Pedig meg lehetne menteni, ha kiengednék az embereimet. Most ő is észrevette a két embert, akik a ha- jóhidról már a partra értek. — A gyújtogatok! Fogják meg őket! — rikoltotta. — Nem is nagyon akarnak elszaladni, — jegyezte meg Sir Alfréd kissé keserű humorral. A két férfi tényleg nyugodt, szenvtelen léptekkel közeledett az izgatótt' csoporthoz. Amikor vagy húsz lépésnyire értek, a herceg a szeméhez kipott és megdörzsölte. Káprázat játszik-e vele, vagy valóság az. amit lát? Hiszen egy ismeretlen társaságéiban Róbert Bürke közeledik feléje; az az ember, akit ő már halottnak hitt és akinek halála annyira megörvendeztette, hogy azóta szinte mámorosán éli le a napjait. Tehát 1 Bürke életben volt és az egész csak egy kicsinált komédia? Abdullah Khaargi érezte, hogy itt a nagy pillanat és most nem szabad elveszítenie a fejét. Hát ha Bürke, legyen Bürke! Ugyan, mit tudhat ez róla? Azt a fantasztikus mesét, hogy Craw- ford Róbert hajóskapitányt Abdullah Khargi herceg palotájában meggyilkolták? Ezen ugyan mindenki mosolyogni fog. A többit? A többit hogyan tudhatná ... Bürke a csoporthoz ért és megemelte a kalapját. — Jó napot, fenség, jó napot, Sir Alfréd. Ez a hallatlan nyugalom és ez a negédes hang most már Sir Alfredot is 'kihozta a sodrából. Valósággal kiabált Burkára. — Mit tett maga szerencsétlen? Felgyújtotta a hajót? — Igen, uram! — válaszolta egykedvűen Bürke. — Örült ez az ember, megmondtam önnek, — jegyezte meg Abdullah. — Csak az a kár, hogy az egész Bürke vagyon tudomásom szerint nem éri fel a káromat. Nincs meg a félmillió. — Rosszak az értesülései, Fenség, nincs meg- bizható hírhozója a Cityből. A Bürke vagyonból kitelik ez a félmillió és marad még ugyanany- nyi. Elég egy magányos embernek, ha nincsenek- uralkodói ambíciói. — ön felel ezért egész vagyonával, — kiáltott most már a. herceg, aki elvesztette a türelmét. — És a szabadságával is, ha esztelenséget csinált, — toldotta meg Sir Alfréd. — Legyen nyugodt, öreg fiú, nem hiába hozta ki a karperceket. Szükség lesz rájuk. Vagy rám, vagy más valakire fogja rakni őket. .. — De hát adjon számot..., miért tette ezt? Miért gyújtotta fel a hajót? — kiáltott Sir Alfréd türelmetlenül. r Folytatása következik. , hangulatban hagyták el a Quai d'Orsay palo- I táját. nek lesznek félbeszakítani a háromhatalmi konferenciát. Aloisi báró és Edén lord nyomott
