Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-17 / 187. (3739.) szám

„Jisa^qjppuaJ ‘jodBn9f d9T§“

jisoy jiuioqzsqa ubsjoXq *9

jnadpzs maj^q *09 qaiazjj ‘uedd^quapuiui qaj|0[ aoqpf

'^1

\ ►------ ----„, „ , ...... II -----■*

„i

lazíj jaqraa napúira qunqaN4* •*'|azi| ‘|0|0 ijaujaqsaja}!

*BJ9zssBqui qesa qaX3ara J80]fl

‘BJ9 zb za 3^01 JBJO}f g

<?ma3ua zopjn ojjaq b zg * •' imaSuazja pfera qBuxn jannw

•jp[ oias iquas |zuad qnifll J90 ‘jPIujbzs a ppiA qau3ao JaunW y

|e)j>j9|C|ej e eípueje>| opazsacjzuad sj>| y

— 615 —

•óba B19 Xnpq A3oq ‘qpfteqipfSara sí tyq -3pssb3bui .iáidra jaza qgindaj e s p q;zaX| -aq uasajuizsziA jprijjp qqoA'3eu3a[ JfpijA y *qBse3Bm jajain j^jspiu 3ipad qorapzs b ‘ftu -jajára jo qqezssoq (aAimeiBA pje;nmA'3eu V 'bdhp BjptjpA s«raX3a jaqraa -piannat -sb3bui ua3i ipq emuira 4qqoX3eu iba9[ jeq -aj ‘puaa uaAXSau jaiam XJSpu Sjpad Bf9j -ejnmsiq ‘aajqra auapq afoj^ra}? qauXiaűíB *I!M9 SBinjBjBq flspjaiiapuaj 9U?|npaA3a 3;p *pa uo3pnA B ia qizaXjaq ueqpqujB|9Q

DjpujDZS>|D49|;d d ^04404^0 4pjQ

—o~—<

(Órát teszünk a fejünkre.)

(jpunajSaui BAiyias

?a9^9Tn(>pq zi| ^b^b bjq ASá |aq»i UBAtfog *

(Egy sincs.)

^uba Bq^i Auyq nagazeso qnuoAiovq 193 *

(Úgy, hogy mezítláb volt.)

i&[pdio b soi^s nej as^ui A3oqi ‘saS^naq -aj luaqjjj^ ^9d9[ Bqa^a 3190.91 PfB-FA

(A lepke előtt.)

1 iBqníd'ej'Bq

3j9^9J9X3 b oj qizseA npja lujje aaXrjfli

X3s?au3>i soDNVdunj

•93A119A19 i9J|n|?q quso S91P zb Bq ‘qm -pf b qqazaqajq •j'BAijpqej wapa^aep 89 Hoz -nq qupjaj b xuqq fjeq ej inqeq b :|ep-ej9í Y qoqBJBpBj qqoqoraoz iutbjba 39j|999 ‘}oq -^qBj X3e oaeijaq epqej b q-anumi?- |soj\[

•U9A3&J; 9JlXnJ9^9UII!}U90 Auyqsn iqipiQÍ B

ASoq A3n ‘Bi3qBj 9qyiq ‘qqB9B^Bui X#9 qns -soq jaA9^9^iS98 J9Ú1SZ nzssoq pl/eui 4|e qnzzojoq UB90J0Z9 íBpqBíJidBdr y •oq^diazoq b quntaqe't ei qoqoinoq 3eui ‘uaXSai qqozaq -9u X3og •BpqBiiBqpi'j B;fB}qq99iq XSa imái ‘í'pxoqqy ■»I<?T3q qnnrdBq í?pq<B{ X3bu X^bq ‘}90ixidBd3p9r'n nasqjáj 9I' ozsso qimfjnXQ

ivAyava Aoa — nonx

M?ivr

•ÍBraJBÁSBA^TSZ ^09x93 9qBZ§

•IpuBfl jBpng potpxBg *5joiorapzsaq uaq -qaAoq UBqXuosaepeg 'qftxotaq uaXuasxaA -zsqoq pBpjoq mojpiEq ípueg ’raqiaq t;oj -joq ipuBg 9qung BJraojBinrapq 9;zsBZJog *Bq9Zoaoq „jBAXjoSBg44 raajpaA^jaq uBqrao) -Bupqng rappng raEgoqnpuBq UBsojBU^g

ivi3H Koxyava

•BASog ‘J3SZ9P 9draB^[

•ppraoq uBrai95í tuoz« -<?M •qpstlAB.riq »9f9imq W M9tPt nqsaoJl «i5l qiq ‘tsaqaxaq ‘josapAoq Tpiqq ‘raprao^ saApaq qa|J9M qjopq a.rpnnq t?q qauraaq -aaaq uaqaiazoq oadaja>j uaqzoq spzpqisa -o>i 'luzpqjsaQqiq uoraisaoq siq zaqqaiuaij

|BABOitB>i ttapaqaxaq uiaApaq nappal

iNawaiaM saAaaM

•aadaaa'M

qBuuxpraoq saApaq uaraaja^ íjnjzsaja^

3S3H pDOQVO

•aarataqXlB.H^;

. ‘(89A? gt) 9;b5J iXjaqjBApn

•qnfjBA SqB jpra ira s ‘tizs^q jad^Spr «ndaj siq’ d^zs X3a qqajazoqSai jjara ‘qunf -poqxoraozs au A'3oq ‘3ara jib}zsb3ia ibz -zb rapdBX3BM q^Xuprapaja qupqunra ideu qn^z^u BApoqBjsnq sj xoqqB 3api qpBqc -Sara uaXiauiB ‘ipjptajat bj X3a ai B*zoq nj| A'3a dBusp^i -Sara ’qimpiBj raau ap ‘qn;saJ -aq Sjjsa ‘up^n Aupqjps 9j|pzsiOAp; k

qun;;ajuiqa; UBnxoraozs s iu3oj3aui qnjpnt raau ‘upjn Bauisz b xpra qun^poqdBq BqpjH qpqpzaq Bjjo;uEj;q ipzs ppqsoja axA'Sa zc ap ‘qnjpB aq^za^j qa3auisz b ;ub;íb; Jisoiq A'Sa pu;ajazs s; p A3oq ‘aqazsa ;}o;nf joqqa qauraaaaAtsa)Bqoun si>i qjoposoja ’si jpzs v. jpra s qunjpoqjoAuoA3 Bipqog ‘„B^S9d“ B j[0A zg qpEÍBZsípj ubsjoAB ’juib ‘BxpSjBds B qunjznj ;aqajaiazsjidBd up;zy ’tAupqaps qej qpí uiáu Spra qiqB ‘aapzsax qozB tl?Aiq zb jjoa Aubaípi nxoAuoAo qjapaqiaraa uasaso -aq AuEqjps b ‘^o;jBt Sauisz nzssoq b 3;m qsajzsaxaAuBqjps e qpsspi A3oq ‘Bxqraop qazpq b ^aquira ;q tJpsiq pBqqarajaXS A3b^ •;joa opi sajazs pssiq sp dpzs jjbui ‘dBuspoi qunrapjő zb qoA qqoASsu jpuuy qpBJBin -la sptzsajaipj b s íjoa puasa^zs upjnipa qsp^zsaaaípj b qn;zaAjaj BJUB^nipp s ipa -jb zb qn||a|sajag 'gnzspq sí ia Bjpqosraa^ •upfinzspqía qqpjBUiEq jpuuara qpipf b A'3oq ‘iqau raauaiiSas lararaxp A‘3bu sí ug 'ipuisa l’Aupqjps A3oq ‘Bqnjpia BjraosppoqsisoupAj'jr *uibiipib| BAzo3jop upzoq ZBuqBqopi Auaq -saq sp aidsd ‘ppu 91UOS3 ASa |BrapdBA3BU ‘raaiuauiBZBq l9qpioqsi zb joqim ‘uodnn upAu A3g *|Bqoqpip[B| 8p -xidBd siq qstí -ipqoun ||a|izsaq Joz’sqos rapdBXSBU 9f rqBuraiBSjpi jbASbio spi qopuora sí ia iiuní ‘[9JqunAupqjps ira B |aup|jo| siq A3a ||0| -nf aqiuazsa uaqzoq bsbsbaio raaAXuoqXupui -aiaAu njpAuoAS nraio AupqjpsAuBJB zy

AKYMHysaidVd

ívsyai mouvadvn six

— <zz —

— 218 —

*- 223 -*

— IGAZ UTÓN —

—- Irta : ARATÓ BÉLA —

A zárni puszta szélén, kampósbotjára támaszkodva, kékszemü juhászbojtár bámult a nagy semmibe. Olyan mozdulatlanul állott a csöndesen legelésző nyáj előtt, mint egy szobor.

Álmodozott.

Ugyan merre jártak a gondolatai? Hej, nagyot akart a bojtár. A juhászok fejedelme szeretett volna lenni. Egyedül uralkodó számadó, az egész Hortobágyon. Mert nagy dolog lenne az, ha sikerülne. Vado- nat uj, csupa tulipánnal teleözőtt szűr pihenne a vállán, széles karimáju kalapján pedig aranyszálakból összerakott árva- lányhajat lengetne a játszi szellő. A nyáj se igy nézne ki mint mo6t. Ezüst lenne a szőrük, a vezérürü kolompját pedig gyémántból faragtatná ki. Persze, mindez csak akkor valósulhatna meg, ha Hortobágy minden juha az övé lenne szamarastól együtt.

Ahogy igy szőtte, szövögette a csillogó, ragyogó édes álmokat, egyszer csak nagyokat vakkantott a pulija. A bojtár feléje fordiult, mert semmi okát se látta a vakkantásnak.

— Mi az, szolgám, unatkozol?

A puli felelet helyett az országút felé rohant, meg vissza.

A bojtár megértette. Ernyőt csinált nap- barnitotta tenyeréből és a poros ut felé nézett. Jó sokáig... Ahogy figyelt, látja, hogy valami fényesség gurul a nyáj felé. Jobban odanézett.

— ótó — mormogta.

Csakugyan autó volt. Vagy hárman ültek benne. Alig állott meg a kocsi, a benn- ülők kiszállottak és a bojtárhoz siettek. Az idősebbik közülük, amolyan papformá- ju ember, ráköszönt.

— Adj Isten, öcsém!... No, hogy vág a bajusz?

— Kétfelé — vágta ki a rezet a bojtár.

A feleleten elmosolyogták magukat az urak.

No, hamar belemelegedtek a beszélgetésbe. A hortobágyi életről faggatták a gyereket. Vagy egy óra hosszat.^ Mikor jól teleszedték nagy kobakjaikat a sokféle hasznos tudománnyal, szivesszóval elbúcsúztak. Az idősebbik ur rnég pénzt is adott a bojtárnak. Ahogy tette vissza a nagy bu- gyellárist a kabátja belső zsebébe, észrevette a bojtár, hogy a,z a földre esi,k. De nem mozdult, hogy felvigye. Eszébe villant a fejedelemség. Megvárta, amíg az autó elrobog, aztán reszkető kézzel felemelte a jól megrakott bukszát. Kinyitotta.

Majd elszédült a meglepetéstől. Annyi bankó vigyorgott az arcába, hogy annyit talán még a király se Itáott, mikor uralkodott.

— Meglesz a fejedelemség — kurjantotta.

Belemarkolt a töméntelen pénzbe. Ahogy turkált bennük, fehér papirosra akadt a keze. Névjegyre. Elolvasta. Abay János egyetemi tanár, Debrecen, Gyöngy-uccá 2.

— Hm... Gazdag ember lehet — igy a bojtár. Nem adom neki vissza. Maradt ott

még elég.

Alig várta, hogy a juhok az akolban legyenek. Aztán ő is lepihent. A bugyellárist a feje alá tette. De nem jött álom a szemére. Egész éjszaka hánykolódott. Ugylát- szik, égette szivét az igaztalanul elrejtett pénz.

Nem birta tovább éjfélnél. Akkor vállára kanyaritotta kopott szűrét é6 beballagott a városba.

Éppen delet harangoztak, mikor a tanár

lakásához ért.

Visszaadta a pénzt.

A tudós nem is tudta, hogy elvesztette. No, öTült a lelke a tárca láttára.

— Köszönöm, fiam — mondta melegen. — Sose jöttem volna rá, hogy nálad van. Miért nem tartottad meg?

A bojtár felkapta a fejét.

— Hortobágyi juhászbojtár vagyok én, uram! Igaz, megkísértett az ördög, mert mingyárt is visszaadhattam volna, de nem győzött le.

— Derék gyerek vagy!... Ihol e egy

százas. Megérdemled.

— Köszönöm — mozdult a bojtár. Nem szolgáltam rá. Adjon Isten, tekintete* uraiq!

Lassan vonult a nyáj az itató felé. Mögötte a juhászbojtár ballagott. Két nagy szeme szikrázva nevetett. Arra gondolt: jövőre, ha az Isten is úgy akarja, számadó lesz. Fejedelem, de a maga emberségéből.

Mert a becsületesség jó befektetés.

Fölemelt fejjel járhat, aki bírja...

MÓKA

PRÓBÁLD MEG!

Vágjunk ketté egy almát a közepén, majd egy egészen vékony szeletet szeljünk belőle. Á vékony almaszeletet tartsuk a világosság felé: a gyümökslapocska az almavirág képét fogja mutatni.

AGYAFÚRT ÍRÁS

Huncut Laci találkozott a barátjával.

— Mondd csak, pajtás — fordult hozzá, — tudsz-e szavakat rövidíteni?

— Hogyne — felelte a pajti. — Sok Ilyen szó van. Például a sfcb., rk., sk., folyt, köv. ésatöbbi.

— Ez igaz. De tudnál-e egy ötbetüs szót ugv lerövidíteni, hogy csupán egy betűt és egy Írásjelet tégy a papírra?

— Az lehetetlenség.

— Nem biz az. Én tudok egy ilyen szót.

— Fogadjunk, hosrv nem tudsz!

— Jó. Egy fagylaltba. . <

— Helyes. No hát nézz ide...

Ezzel Huncut Laci a következőt jegyezte egy papírra:

l-~Y|

Nqvetve mondta:

— No látod. Ponty... De most aztán gyerünk a fagylalttal

A fagylaltot igy meg is nyerte, meg is kapta Huncut Laci.

A LABDA

Egy gyerek labdája beröpült egy udvarba.

Kisvártatva kiiön egy szakállas bácsi a kapun és kérdezi:

— Tied ez a labda?

— összetört, kérem, valamit? — szepeg a gyerek.

— Nem.

— Akkor, — mondja — akkor az enyém.

TÉVEDÉS

A kisgyereket húga őrizetére bizta a mamája.

Mikor a mama visszatér, bosszúsan szól:

— Ejnye, itt sir. bömböl ez a gyerek és te nyugodtan olvasol?

— Igen, hiszen nem zavar..■,

KIS LEVELEK

Minden kis magyarnak: Beküldött kéziratára mindegyikőtök irja rá, hogy hány éves és hányadik osztályba jár. — Weln- cziller Ludmilla. Pontos címedet mielőbb írd meg, hogy a jutalomkönyvet elküldhessük. — JelHnek Harry. Téged már rég fölvettelek a megfejtők táborába, ezt már

egyszer meg is üzentem, — Biko Józsika. Kedves soraidat megkaptam, az üdvözletét köszönöm. Én is üdvözöllek s azt üzenem, hogy légy szorgalmas kis munkatársa lapunknak. — Ruprich Rózsi. Neved vélet-i lenül maradt ki a megfejtők névsorából. Csak küld továbbra is szorgalmasan a megfejtéseket s meglátod, egyszer Te is nyerni fogsz. — Sipler Erzsiké, Sztaskó Tibor, Keresztessy Feri, Keresztessy Paula és Tóth Endre. Fölvettelek a megfejtők táborába.-----0-----ME

GFEJTÉSEK!

A 27. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Takarékos, Arad, déli,

lap, Mórán, át. k’esej, terem, kelim, te, Üget, sav, terem, Góbi, sóz, sikít, talár, arat, kap, ad, édesem, kérem, olaj, sin. merit, kelt, tegez, hevít, kiró, tahi les, sok, ig. — Janlcs Ali sarokrejtvénye: Paris, árok, rok, ki, s.

— Bállá Lenke körre jtvénye: Köröz vény.

— Szabó Lóránd szórejtvénye: Borona. —*

Kovács Kató körrejtvénye: Környék, -h

Pénzes Joákim rejtvénye: Sonkacsont.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Adorjány Manassé. Altstadte*r Magda.

Baranyay Tibor, Baranyay Edit, Bara- nyav Tériké, Biko Józsika.

Csizmazia J. László.

Élben Jolán.

Fazekas Sándor.

Gáthv Éva.

Herczeg Alioe, Hrabár Évike.

Janics Alajos, Jelűnek Harry.

Kel táv Magda.. Koltav Edit Keresztessy Feri, Keresztessy Paula, Korponay János.

Lazarek Mária, Leaeza Tivadar.

Munka Jolán. Munka Évi, Munka Edit, Mungyer Trudi, Molnár Hona. Marencsin Irén. Munka László. Munka Baby.

Prohászka Marcell, Pénzeis Joákim.

Riszner Jenő. Riszner Karcsi. Ruprich Rózsi, Rozlosnik Bözsi, Rábai László, Rábai Valéria.

Sipler Erzsiké, Sfamberger Klári, Scholik! Évike, Scholik Ildikó.

Szklár Éviké. Szabó Lóránd. Szekerále Katinka, Szkaliczky Lenuka, Sztaskó Tibor.

Takáts Hilda. Tóth Endre.

Udvarhelyi Kató, Udvarhelyi Lenke, Újhelyi Elza.

Varga Irénke.

Sorshúzás utján az T. dijat Hrabár Évike (Lászlóé), Móra „Dióbélkirályfi“ eimü könyvét, a TT. dijat Mungyer Trudi (Nagyszombat), Komáromi „Pataki diák ok “ cimtt könyvét és a ITT. dijat Tóth Endre (Gát), „Egy pozsonyi Robinson története*4 című könyvet nyerte.