Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-11 / 183. (3735.) szám
1935 augusztus 11, vasárnap. ....... ■■■■ ............. Katasztrófa a világűrben A világmindenség legnagyobb szenzációja: fölrobbant és kettészakadt a Hercutes-csitlagkép egyik csitlagóriása « Földünk esete a Hailey-üsiökössel Prága, augusztus 10. Tegnap jelentettük Derflinger majna-frankfurti csillagász föltünést- keltő bejelentését, hogy egy hatalmas üstököst fedezett fel, amely a föld pályáját keresztezni fogja és szinte kiszá- mithatatlan sebességgel rohan földünk felé. Derflinger bejelentése a csillagászok körében óriási szenzációt keltett. Mint már megírtuk, az angol csillagászok azt állítják, hogy Derflinger számításai tévedésen alapulnak. Annyit azonban ők is elismernek, hogy a láthatáron újabb üstökös jelentkezett. Érdekes, hogy mig a nyugateurópai csillagászok az üstökös pályája fölött vitatkoznak és latolgatják a földdel való összeütközés lehetőségeit, a csehszlovák csillagvizsgáló intézetek a ko- penhágai központtól eddig még egyetlen sor jelentést sem kaptak Derflinger csillagáról. Összeütközésünk a Halley-üstökössel Derflinger nyilatkozata folytán a laikusok körében újra megindultak a találgatások s akadnak jósok, akik az üstökössel való összeütközésből a Föld pusztulását jövendölik. Természetesen, ha a Derí.' .ígér adatai megfelelnek is a valóságnak, még ekkor sem kell kétségbeesni bolygónk sorsa fölött. Nem ez lesz az első eset, amikor a Föld üstökössel ütközik össze. Megtörtént ez a mulban is egynéhányszor, de eddig soha semmi komolyabb baj nem történt. Eddig a legnagyobb izgalmat huszonöt évvel ezelőtt a Halley üstökös okozta. Halley a Greenwichi csillagvizsgáló királyi csillagásza a.18. században kiszámította, hogy az általa fölfedezett üstökös minden hetvenhat év és tizenegy napos időközben egyszer megjelenik a láthatáron. Az üstökös valóban meg is jelent 1758-ban, 1835-ben és 1910-ben. Csóvája különösen 1910- ben volt gyönyörűen látható s egész az égboltozat feléig nyúlt. A csillagászok ekkor kiszámították, hogy tízmillió kilométer hosszú s hogy májusban összeütközik a Földdel. Az emberek a legkülönfélébb jóslásokba bocsátkoztak. s igen sokan ekkor is a világ végét jósolták. Különösen az volt aggasztó, hogy a csóvában ciankáli gázaik jelenlétét állapították meg a spektroszkópok s egyes jósok attól tartottak, hogy ez a gáz megmérgezi a Föld levegőjét és elpusztítja az élőlényeket. Éjszakánként csoportokba verődve nézték a pusztulást hozó üstököst. 1910 május 19-én a Halley üstökös farkával tényleg érintette a földet, helyesebben a Föld átszáguldott a fénycsóván, de a Föld ezt a találkozást is megúszta és semmi baj sem történt. A tudósok megállapították, hogy az üstökösnek a Földdel való találkozása sem az állat-, sem a növényvilágra nem tett semmi hatást. A Föld 1933-ban is átélt egy ilyen találkozást az űrben. Ekkor egy hatalmas meteoritcsoport maradványaival találkozott s ez sem volt veszélyes, de annál látványosabb. Ugyanis a Földre pazarfényü meteoriteső hullott. Derflinger azt állítja, hogy . ez évben a már emlitett veszedelmes üstökösön kívül még két üstökös Hint föl, de még olyan mérhetetlen távolságban vannak, hogy csak a legerősebb csillagászati távcsövei lehet látni Őket. Világkatasztrófa a Hercules-csillagzatban Különben ennek az évnek még egy csillagászati szenzációja van: a Nova Herculis csillag pusztulása. Tavaly december tizenharmadikán a Hercules csillagcsoportban egy szokatlanul fényes csillag tűnt föl. A csillagászok az uj csillagot Nova Herculisnaik nevezték él. A csillag gyorsan közeledett és néhány nap alatt elsőrendű fényességű csillaggá lett. Szabadszemmel is szépen látható volt egész március elejéig. Ekkor hirtelen fogyni kezdett s áprilisban már csak jó csillagászati messzelá- tóval is csak akkorának tűnt föl, mint egy ti- -iunegyedreudü nagyságú csillag. A csillagászok megállapították, hogy nem uj csillagról van szó. Azon a helyen, ahol a Nova Herculis tündökölt, egy egész jelentéktelen s csak nagyon erős csillagászati messzelátóval és az égbolt fényképével megállapítható csillag volt. E csillag szülének hirtelen felélénkülése és csodálatos ragyogása, amelybő! egyesek arra következtettek, hogy Földünk felé közeledik, nem volt más, mint a csillagokon végbemenő explóziók látható jele, minek folytán a csillag terjedelme megnagyobbodik. Májusban és júniusban a Nova Herculis újból növekedni kezdett. A csillagászok számára a Nova Herculis a legnagyobb meglepetéssel julius közepe táján szolgált. Julius közepén a Nova Herculis egyszerre csak szétszakadt s két csillag lett belőle. Ez a szétvállás még csak spektroszkóppal látható, de a spektroszkóp ma már világosan két csillagot mutat. Ez azt jelenti, hogy az űrben óriása katasztrófa játszódott le. Az egyre növekedő terjedelmű csillag fölrobbant s két külön világgá vált. A csillagászat történetében ez az első eset, amikor a csillagvizsgálók szemtanúi lehettek az űrben lefolyó csillagkatasztrófáknak s ennek leío pontosan figyelemmel kísérhették. Hogy milyen bámulatos változás történt az űrben, arra a Nap és a Hold közötti párhuzamvonás adja meg a feleletet. A Nova Herculis legnagyobb kiterjedése idején ötszázmillió kilométer felületű volt. Ha a nap erre a méretre növékedFOHSál ne, akkor elnyelné a Venust, a Merkúrt, det és a Marsot. FölSzegény ember jussa: néhány rézpénz, egy-kéi darab száraz kenyér és halál a folyóban Egy koldus házaspár tragikus halála a Tisza habjai között Nagyszöllős, augusztus 10. (Saját tudósi- tónktól.) Tegnap délután tragikus szerencsétlenség történt a Nagyszöllős melletti Tisza- szirma község határában. Egy töpörödött öreg kóregető házaspár akart Tiszaszirmáról a folyó túlsó oldalán levő Hetényi községbe átélni. A község határában ugyan komp közlekedik, de a két öreg koldus sajnálta tizfilló- renként összekuporgatott pénzecskéjéből megváltani az egykoronás jegyet. (Uh „ a i„lyó a nagy szárazság következ- té'/'u ezen a ponton nagyon sekély, úgyhogy 10—12 éves gyerekek járnak át rajta, ők is elhatározták, hogy gyalog vágnak. át a gázlón. Egy kistfiu haladt át előttük éppen a folyón és az ő nyomába szegődve megindult a két öreg is. A kisfiú azonban hamarosan átjutott a túlsó partra, mig a két koldus elvétette az irányt és letért a gázlóról. A mély vízbe kerültek és a koldusasszonyt pillanatok alatt elragadta az ár. Férje rémült kiáltással kapott utána, de mert ö sem tudott úszni, szintén alámerült a habokban. Csakhamar mindkét tőjüket elnyelte a viz. Segélykiáltásaikra az előttük áthaladó kisfiú figyelmes lett, beszaladt a faluiba és fellár- mázta a lakosokat, ezek csakhamar csáklyák- kal fölfegyverkezve kivonultak, hogy a két öreget megmentsék. Az öregasszonyt sikerült is megtalálniok, kihúzták a víziből, megpróbálták életre kelteni, de sikertelenül. A férfinek azonban már nem sikerült nyomára bukkanni, noha egészen Sásvárig átkutatták a folyót. Értesítették a csendőrséget és a hatósági orvost, aki megállapította az .öregasz- szony halálát. A szegény asszony holmija között semmi olyat nem találtak, amiből személyazonosságát meg lehetett volna állapítani. Egy kendőbe csavarva néhány száraz kenyeret, egy-két almát és niinlegv harminc darab tizfillérest találtak. A SZÖKEVÉNY Irta: Sebesi Ernő Aránylag egészen jó napja volt. Elég érzéke volt ahoz, hogy a. kisváros legforgalmasabb sarkán álljon fel és szánalmat keltő tekintetével valóban szuggerálui tudta az embereket. Ebben a térérzéke is segítségére sietett. Valamikor vállalkozó volt, egy vakmerő kid- { építés aztán koldussá tette. Nemcsak képletesen. Az anyagi . összeomlás megpörkölte az eszét, eltűnt a városból, senkitől se búcsúzott, még körzőire és vonalzóira is haragudott s hónapok múlva mint elzüllött koldust látták viszont ismerősei. Kezdetben azt hitte, hogy nem éli túl a szégyent, de végű' is megadta magát a Sorsnak. A saját neve már nem élt benne, s ha néha önfeledtem hangba öltöztette s ajkai közt, mint egy félve kinyílt ajtóban, megjelent ez a két szó, hogy: Legányi Kázrnér, akkor még romjait se fedezte fel annak a brutális fölénynek, amely valamikor ebből a névből s mögötte, mint valami biztos fedezékből nézett ki a világra. Most csak úgy eszmélt rá, mintha temetőben járva egy rég elfelejtett névre bukkant volna. Koldult tehát, de első pillanatra is meglátszott rajta, hogy nem a hivatásos koldusok közül való. Ha ruháiból nem Í6, de mozdulataiból s főleg szemének a tartalmas nézéséből arra (lehetett következtetni, hogy ez a koldus a gazdasági válságban kapta végzetes sebeit. Déltájban már megunta az álldogálást s egy oldalsó uocának tartott. Nem volt testi hibája, úgyhogy nem engedhette meg magának, hogy a földre telepedve litániázza meg a járókelőket. ö nehéz beosztást nyert a koldusszolgálatiban. .vilva dolgozott. Sovány, beesett vállárról lötyögött a kiszolgált kabát, cipőiből ujjal szemérmesen kiikandikáltak és gondozatlan eza- kállán morzsák unatkoztak. Éhes volt ezen a napon. Nem azért, mintha máskor többet evett volna. A hőség gyengítette. Egy kifőzde előtt állott és sokáig habozott, hogy bemenjen-e? Nem tudott határozni, mert attól félt, hogy félreértik az intencióit s vendégnek nézik. Ugyan tégen nézte meg magát tükörben, de nem tartotta kizártnak, hogy rendes vendégnek tekintik S akkor kész a baj. Rendőr kerül elő és elvehetik a ké regető igazolványát. Egy „kollégája'* ment el mellette. Irigyelte ezt az embert, mert ez „azonfelül" még sánta is volt. És ez óriási, behozhatatlan előny volt. Próbált vele beszédbe elegyedni, de a másik annyi lenézést szegzett a szemének, hogy jobbnak látta, ha kitér az utjából. Most először érezte a gyökértelenségét. A régi, megszokott osztály megtagadta, az uj pedig még nem vette he. Ha el kéne dönteni hirtelen, hogy hová akar tartozni, nagy zavarban lenne ... Próbált .ezen gondolkozni, de az éhség egyre jobban fárasztofcta. Visszacammogott a főuocára, mert a mellékucca még kevesebb kilátással biztatta. A sarkon megállt, de előbbi helyét most már egy harmadik „kollégája" foglalta el. Némi irigységgel nézett erre is. de legyőzte ezt az érzését. Közben mérleget csinált 6 úgy nagyjában meg volt elégedve a mai nappal. Most a kávóház lépcsője mellett próbált elhelyezkedni, de belátta, hogy new méltó hozzá ez a piszkos konkurrencia, annál Í6 kevésbé lehetett erről szó, mert a „kollégája" ott az előbbi sarkon szakember volt. Visszament a mellékuccába és egy mozival találta magát szembe. Behatóan tanulmányozta a műsort, mintha legalább is ott lenne már a 'zsebében a legközelebbi előadásra szóló jegy. Azon kapta rajta magát, hogy régi, megszokott gesztusai még csak hervadoztak benne, de még nem fagytak le teljesen. Elfordult a mozitól és a kávéházmldalsó kijárata mellett, az ablakon keresztülmegy sakkozó asztaltársaságon akadt meg a szeme. Élénken és nagyon hangosan gondolkozó csoport volt ez. Közelebb húzódott az ablakhoz s úgy látta, hogy a nagy meleg miatt nyitva volt a kirakati ablak. Ferdén feszült a nagy üvegtábla, de fölötte a ventilátor olyan szorgalmasan dolgozott, hogy a hangos beszédből csak zagyván zsibongó zsongás ért, a füléhez. Két öreg ember sakkozott egymással és vagy nyolc bíbic állta körül a játékosokat. — Nyolc kibic mellett elfér egy kilencedik is, — gondolta magában a koldus, de közben arra gondolt, hogy a régi mérnök is igy gondolkozott valaha,. És odaállt az ablakihoz. Egy- pár kibic meglehetősen rosszaivá nézte és valósággal kinézte őt, de a játék annyira lekötötte, hogy nem is vette észre őket. A koldusból hirtelen elpárolgott az eddig érzett rettenetes éhség. Az a puszta körülmény, hogy ő itt csendesen megtűrt kibiccé lépett elő, elfeledtette vele minden nyomorúságát. Egyre jobban odaadta magát az érdeklődésnek s pillanatok alatt beletalálta magát a játék izgalmas és lenyűgöző varázsábaMost már nyíltan, félreérthetetlenül kibicelt. Sőt, határozottan állást foglalt. A szakállas öreg úrral kezdett szimpatizálni. Aranycvikker feszült az öregur orrán és most úgy érezte a koldus, hogy ha a partinak vége van, akkor talán mégse állt itt hiába. Talán észreveszi az öregur, hogy az ő pártján állt. Bizonyosra vette, hogy a szakállas bácsinak a szive meg fog esni rajta. Ebben egy pillanatig se kételkedett. Csak nyerje .meg a játszmát — doppingolta magát a koldus egy kiadós alamizsna irányában. De ebben a pillanatban a szakállas ur egy csaknem végeztes hibát követett el. Elnézte az egyik lépést és nagy hátrányba került. A koldus halántékán kidagadtak az erek, figyelmeztetni akarta a szimpatikus öregurat. de nem tudta magát észre vétetni. Hátranézett s legnagyobb meglepetésére úgy látta, hogy csoportba verődtek mögötte az emberek. Ezek előtt mindenesetre különös látványnak tetszett. hogy egy koldus ennyire odaadja magát a sakkozásnak, főleg igy a kávéházi ablakon keresztül. De nem törődött velük s felderült az arca, amikor az ő embere kiköszörülte a.z előbbi hibát. Valósággal elégtételt érzett, mert szinte ő szuggerálta. be az öregbe a. döntő lépést. Körülnézett büszkén, megelégedetten és ebben a. pillanatban azon se lepődött volna meg, ha a fizetőpincér kijött volna hozzá és tőle kérte volna a játszma diját. Annyira belemelegedett a sakkozás régen élvezett örömébe. Bizseregni kezdett a tenyere, a botját áttette a balkezébe s valahányszor a partnereknek lépniük kellett, ugyanannyiszor ő is lekopirozta a mozdulatot a levegőben. — De jó itt potyázni, — gondolta magában s újból hátranézett. Most már dagadni kezdett a gyűrű körülötte. Az idősebbek szánalommal vegyes mosollyal nézték őt, de a gyerekek hangosan felrühögtek hozzá. Most se törődött velük, mert odabenn megint komoly helyzet adódott. Az aranyé zeni üveges öregur egy rossz figuráihoz nyúlt. A koldus idegesen rángatta az ajkát, botjával szigorúan kopogott az aszfalton, szinte vószjeleket- adott le vele. de az öreg nem is hederitett rá. Fogalma se volt róla, hogy milyen titkos pártfogója van itt künn.
