Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-11 / 183. (3735.) szám
4 ^IWGAlMAfi^ARHllgjgP 1935 aiiguMtua 11, TttBÍftlÉpt ELLINOR és DARLING- NOVELLA Óriást választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillár ok! Modern képkeretezés, üvegezés iiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif Telefon 2423 alapítva 1833 / I. Ellinor ,,A végzetes csók“ cimü mozidarab próbáitól és fölvételeitől annyira elcsi- gázódott, hogy orvosa tanácsára a nyári hónapokra egy fürdőhelyre vonult pihenni. Fönn. a fenyvesektől koszoruzott hegyek között volt az Excelsior, egy divatos, méregdrága. nem igen látogatott üdülőház, mely világszerte híres volt rossz kosztjáról. Ezért szállt ide. Itt vett magának két szobát, itt élt primadonnái száműzetésében, hogy feledje szeszélyes és izgató szerelmeit s a színház még szeszélyesebb és még izga- tóbb ármánykodásait. Remete-magányában pirosittatta körmeit, úszott a tóban, gyalogolt s naponta 10 dekát szeretett volna fogyni, de az Excelsior igazán ehetetlen kosztja ellenére is csak 5—6 dekát fogyott. Ez volt minden gondja. Minthogy pedig mindig feltűnést kellett valamivel keltenie, ezúttal természetesen érintkezett tisztelőivel és bámulóival, nyájas volt, egyszerű és közvetlen s azzal keltett feltűnést, hogy egyáltalán semmiféle feltűnést se keltett. De ezt se bírta sokáig. II. Egy hűvös, esős júliusi estén, amint az üdülőkkel együtt cigarettázott a heverőszékén, a fenyves-soron, a csöpörgő, sötét esőben megpillantott egy kóbor kutyát. A többiek nem is vették észre. Korcs és rut kis eb volt, még kölyökkutya, csapzott és csatakos. minden báj nélkül. Ellinor azonnal talpra ugrott, hozzá sietett s búgó. színpadi gügyögéssel magához próbálta csalogatni. A kutya riadtan hátrált, herregett rá. mutogatva apró fogait. Úgy látszik, rossz sora lehetett s régi gazdája —- ha ugyan volt valaha gazdája, — talán verte is. A színésznő lekuporodott a kutyuskoz s hósz- szan és meggyőzően magyarázgatta neki, hogy ő az a cukros kis anyuskája. Addig- addig édesgette, amig a kutya végül megengedte, hogy japánselyem-pongyolájához szorítsa piszkos mancsait s fölemelje őt a sárból, a semmiből, mint valami mesebeli királynő a jobbágyok elhagyatott, ápolatlan porontyát. Kistáskájából szájába nyomott egy szem keserű csokoládét. Ezt a kutya kiköpte. Erre prágai sonkát rendelt neki. Miután a kutya jóllakott, karjában vitte föl lakásába, megfürdette márványkádjában, kifésülte, beillatositotta, piros szalagot kötött a nyakába s Darling-nak keresztelte el. III. Este a vacsoránál Darling már ott ült Ellinor oldalán, az étterem vakító üvegcsillárja alatt. Csak most lehetett megállapítani, milyen ronda egy kutya. Csupa vad ösztön lakozott benne. Annyi bizonyos, az Isten se teremtette ölebnek. A patkányfogó meg az uszkár idétlen keveréke volt. Kis pislákoló barna szeme fölött két valamivel világosibb szőrpamacs barnállott, mintha az öregemberek módjára homlokára tolta volna szemüvegét. Kedélytelennek és mogorvának látszott. Vedlett szőre alól kifityegtek girhes bordái. Hosszú, vékony farkát a lába közé húzta. Ellinor azonban máris roppant kedvesnek tartotta s korlátlan lehetőségeket fedezett föl benne. Nyilvánosan megcsókolta a fejét s fogadalmat tett, hogy örökbe fogadja és fölneveli. Darling az ágya mellett aludt a divánon. Reggelire vajlevest kapott, ebédre darált borjúhúst, estéren tejbe- rizst. Étkezések után maga a primadonna tisztogatta meg a fogait rózsaszín fogpéppel, gumikefével. Hogy frigyét végleg megpecsételje vele, gépkocsiján a városba hajtatott s ezüst nyakörvet vett neki, szájkosarat, pórázt, télire meleg gyapjuruhát. Ellinor többé nem tudott elválni tőle. Ha bridzse- zett, akkor is ölében tartotta, két elülső lábát a nyakára tette ölelő mozdulattal, hogy mindenki lássa, mennyire imádja Darling az ő egyelen anyuskáját. IV. Az Excelsior közönsége napról-napra gyönyörködhetett e hirtelen támadt s egyre erősbödő szenvedély fejleményeiben. Ellinor szerényen a háttérben maradt. Nem őróla beszéltek, csak a kutyájáról. De mindenki a kutyájáról beszélt. A vendégek nem is tudtak reggelihez ülni mindaddig, amig meg nem kérdezték, hogy aludt Darling. Darling néha jól aludt, de néha bizony voltak nyugtalan éjszakái is, éjfélkor fölébredt s csak akkor szenderült el, mikor jóságos anyuskája egy kis altatót adott neki, az ő szokott és kipróbált altatója nyolcadrészét. Máskor arról értesültek a vendégek, hogy Darling már vakkantott is egyet, hogy a sárgarépa-főzeléket szereti, de a fagylaltot csodálatosképpen még mindig nem eszi, hogy a rádió pontosidő jelzésének sípolására vonit, hogy viharok előtt mindig ideges s ilyenkor csak egy francia gyártmányú Cola-készitmény nyugtatja meg. Augusztus elején leírhatatlan izgalom futott végig az egész üdülőházon. Darlingnak lappangó hőemelkedései voltak. Egy állatorvos járt ki hozzá naponta s hamarosan rendbehozta. De ennél is nagyobb izgalom volt az, amikor Darling egyszer elveszett s két és félóra hosszat kereste-kutatta mindenki, amig a bérszolga meg nem lelte a kocsiszínben s át nem nyújtotta immár ájuldozó úrnőjének. V. így éltek együtt ők ketten, júliustól augusztus végéig. Darling előtt fényesebb pálya nyílt, mint a lelenc előtt, akit valami amerikai milliárdos fogad gyermekének. De augusztus végén Ellinor váratlanul táviratot kapott egy bécsi mozivállalattól, még aznap csomagolt, gépkocsira szállt és elutazott. Darlingot egyelőre a szakács gondjaira bízta azzal, hogy majd Írni fog a szakácsnak is meg az ő kis kutyuskájának is. Sohasem irt. Egyszerűen elfelejtette. Úgy elfelejtette, mint Árvay Artúrt, a színészt, ifjúkori szerelmét, akit néhány hónapi lázas barátság után minden magyarázat nélkül faCsak elnézem a strand kávéháziéiban a kezdő verebet, hogy ugrándozik a terrasz piros székem, kótyagosan csipegeti a földrehullt mannát, röpül is valami keveset, alacsonyan, asztaltól asztalhoz,, bizonytalanul ügyetlenül, ébredező szemtelenségének boldog mámorában. Mindezt fölügyelet alatt, öreg veréb kiséri, vigyáz rá, papa, mama, vagy nevelőnő... mit lehet tudni ebben a szürke uniformisban, melyiknek mi a rangja. Kétségtelenül valami gardedám, a kezdő verébnek nem engedik meg, hogy kiséret nélkül járjon kávéháziba. Lelkiismeretes ellenőre ott ugrál, ott. röpköd mellette, mögötte, se túlságosan közel hozzá, se túlságosán messze tőle, úgy tesz, mintha semmi köze se volna hozzá, azonban egy másodpercre sem téveszti szem elől. Tapintatosan és okosan beleszéditi az önállóság, függetlenség, szabadság és biztonság megnyugtató káprázatába. Süt a nap, mint a világ teremtése óta any- nyiszor már, a homok tele van emberrel, az ember homokkal, a kávéház előtt tenger és a kávéház mögött pálmák, ciprusok és kaktuszok, nagy palaoeok és kis szállók, autók és autóbuszok izgatott, zagyva összevisszaságban, zászlók lengedeznek, plakátok rikitanak és szól a jazz meg a rádió, uszóverseny, motorcsónak verseny, lóverseny, virágkiállítás, bál ós tangóverseny a kaszinóban... menynyi elintéznivalója is van annak, akinek semmi dolga sincs! Micsoda szilaj visitozás a vízben, micsoda hollywoodi hangosfilm-boldogság! Fiuk, lányok, sex-appeal és kutyakiálli- tás. Gyönyörű lustálkodás, fiirt és rulett. Bridzsverseny, trikók, pizsamák. Aba-Novák színei. Polgári admirálisok és szárazföldi hajóskapitányok abból a nemzetközi jámbor kávéházi fajtából, amely Siófoktól Biarritzig minden strand fövenyén megcsillogtatja ártalmatlan fehér sapkáját és fehér nadrágját... ó, végtelen tengeri utak, kalóz-kalandók, exotikus kikötők, hajótörések és egyéb vizi veszedelmek soha el nem halványuló délibábja! Bar, cocktail-verseny. Miss Világiiirdő- választás. És az öröm közhelyeinek ebben a paradicsomában, a szomszéd asztalnál, az átmeneti admirális mellett, f'jrdőköpenyben, szájában valami fekete cigarettával, álmosan és közönyösen Fio da Qininos, a szép spanyol fiú. Hébe-hóba átszól hozzám. Egy-egy mondat. De inkább hallgat, a kezdő verebet nézi ő is, figyeli, hogyan boldogul a kávéháziban. Az admirális szintén spanyol. Szigorú öreg képnél hagyott. Kiderült, hogy ez a szerelme is csak aféle futó, nyári kaland volt. Darlingot egy darabig a szakács etette a konyhában. De a többi kutya nem bírta el. Utálatos, finnyás dög lett belőle, egy elkényeztetett, válogatós, kedélybeteg kóbor eb. Nem is szerette senki. A szakács lassanként eladogatta ezüst nyakörvét, szájkosarát, pórázát, téli gyapjuruháját pedig cipőrongynak használta. Darling megsértődve járkált ide-oda, mintegy azt kérdezve, mi történt vele. Barna szeme állandóan csodálkozott ezen s szeme fölött azok a világosabb barna szőrpamacsok is ezen csodálkoztak. Egy hideg, esős őszi estén aztán a farkát behúzva, végképp eltűnt azon a fenyves-soron, amelyen az Excelsiorba vetődött. Nem is látták többé. Karácsony után a hóban találták meg hulláját, sebektől borítva, csontváz-soványán, összemarva az éhes falusi ebektől, koravénen, ősz halántékkal. Az lett a sorsa, mint szegény Árvay Artúrnak, a hősszerelmesnek, aki szintén züllötten, névtelenül pusztult el a vidéken, valahol az árokszélen. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. ember, ősz szakái a alatt hosszú, vékony nyaka elaggodt állatkerti keselyük kopasz, vörös nyakára emlékeztet. Sapkáján ez a név pompázik: Armada, nem is egyetlenegy nyomorúságos hajónak, hanem egész flottának a neve. Micsoda ember, micsoda vezér, Samta-Cruz herceg kései utóda, olyan vérszomjasán ül a wihisky-soda előtt, mintha Stuart Mária halálát éppen most akarná megtorolni az angolokon! Ennélfogva hősiesen bámul a kis angol lányokra, mingyárt fölfalja őket. Gonoszul csillog a szeme, olykor-olykor halkan mond valamit a szép spanyol fiúnak. Az unottan hallgatja, belenyomja cigarettáját a hamutartóba és rágyújt a harmincadikra vagy a negyvenedikre, estig fölviszi nyolcvanra. Nagyon fekete a haja, arcbőre meg inkább sárgászöld, Pio da Quininos tatán nem is európai spanyol, hanem délamerikai, argentínai, nem tudóim. Jól beszél franciául is, angolul is. És muzsikál. Este, vacsora után néha lehozza banjoját a hallba és cinoog. A nők elbüvoltén hallgatják. A sors különös kedvezésével ugyanabban a csöndes, kis szállóban vetettem horgonyt, amelyben a két spanyol ur. Inkább aféle családi panzió ez, nem is a parton, hanem a nagy hotelok mögött már majdnem a városban. Mégis elég nagy ahhoz, hogy az ember ne tudja ki mindenki a szomszédja, ki lakik az első emeleten, ki a harmadikon. Egy kicsit régimódi és divatja múlt, halk, komoly, becsületes, unaLmas és olcsó. Sok benne a család, a gyerek, sok az öregasszony, kevés a ragyogó fiatal nő és a vállalkozó kedvű úriember. Olyan emberek laknak itt, akik a vásári kéjözönbőil csak az örökértéküt szakítják ki maguknak: a vizet, a levegőt, meg a napsütést. A panziónak valami kis szanatórium- zamata van, az admirális diétás koszttal él, vérnyomása és cukra van. Ez nem akadályozza meg abban, hogy pálinkát igyon és minden este bankot adjon a játékkaszinóban. Pio da Quininos nem játszik. Nagyokat úszik, süttetii magát a nappal, amerikai lányokkal tenniszezik, golfozik, táncol. Vacsora alatt kis kvartett játszik a panzió ebédlőjében, halkan, tapintatosan, régen elhunyt mesterek klasz- szikus szonátáit is sültjeit, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy a panziónak semmi köze ahhoz az értelmetlen és oktalan sietéshez, amely két házzal odább már ma utói akarja érni a holnapot. Pio da Quininos ájtatosan hallgatja a zenét. Tizenegy óra tájban elcsöndesedik a zene, a kis hallban félreteszik a bridzs-kártyát, egy-egy elszánt vendég néhány percig erre- arra csavargatja még a rádiót, de a nagy többség aludni megy. A panzió nem hiába olcsó, a gazda személyesen jár körül, takarékosan oltogatja a lámpákat. Pio da Quininos is korán fekszik. Nagyon szerényen él, ugy- látszik cigarettára költi a pénzét, többre, szebbre, jobban nem telik. Nagyritkán vetődik csak be a kaszinóba, meg-megáll egy asztal mellett, nézi a játékot. Csöndes és szerény. Mindenki szereti. Egy gazdag öreg dáma rászól: — Pio, üljön ide mellém, hozzon egy kis szerencsét. A szép spanyol fiiu udvariasan leül, belenéz az öreg dáma kártyába, fásultan szívja cigarettáját, szájának a jobbsarkból átlóditja a balsarokba, vagy lelógatja, ajkával tartja csak, eldobja, rágyújt a másikra. Az admirális adja a bankot és nyer, az öreg dáma minden tétét elveszíti. Pio da Quininos elunja a dolgot 'bocsánatot kér föláll és hazamegy. Szines villanylámpák izzó sorfala között haza a takarékos sötét kis panzióba. Friss szél kerekedik a tenger felől, sós a levegő. Pio nem szomjas, nem keres kalandot, szeretője sincs. A nők hiába tátják rá szemüket, nem érdeklik. Egy kis amerikai lányt gyúr, ahogy komoly fiúhoz illik: sporttal, tánccal, kirándulással főzi. Házasságra megy a dolog. Néha hármasban reggeliznek az admirálissal. Vagy kettesben kirándulnak. Kis autója van a lánynak, felváltva vezetik. A lány haja lobog. Piö énekel. Az admirális csal. Pio a cigarettával jelzi, milyen kártya van az ellenfél kezében. Éjjel féltizenkettőkor sötét a kis panzió hallja. De valami halk muzsika szűrődik ki belőle. A rádió előtt ül valaki, hallgatja a muzsikát. Halkan, óvatosan benyitok. Az ajtónak háttal ül Pio, tenyerébe hajtja fejét. Cigányzenét közvetít a rádió: zsámbokréti Kupa Józsi muzsikál Pesten valamelyik nagyszállóban. Pio a rádión keresztül fülébe huzatja a régi nótát halkan, érzelmesen és kifogástalan magyarsággal dúdolja: — Csak egy kis lány van a világon... Hátam mögött megjelenik az admirális. Félrelök az ajtóból, berohan a hallba, rátámad Pióra, ismeretlen nyelven káromkodik, átkozódik, mutogat, elnémítja Kupa Józsit, azután felém fordul, ő is magyarul beszél már: — Egy pillanatra sem szabad egyedül hagyni! Az a jó magyar szive!... ...Kezdő veréb! — A magyarországi sajtó statisztikája. Budapestről jelentik: A legutóbb megjelent sajtóstatisztika adatai szerint Magyarországban 1252 időszaki lap van. Ebből Budapesten megjelenik 8713 lap (70%); az Alföldön 218 (17%); Dunántúlon 110 (9%); ÉszakiMagyar- országon 57 (4%); az 1252 időszaki lap közül napilap: 68, hetilap: 315, havilap: 563, egyéb lap; 270. Az összes lapok közül Budapesten megjelenik 21 napi, 170 heti, 463 havi és 213 egyéb lap. xx Ha azt akarja, hogy reggelre üde, bársonyos arc mosolyogjon vissza önre a tükörből, úgy mossa meg este arcbőrét gyengéden a Leton-szappan krémezerü habjával. Hagyja rajta e krémee habot néhány másodpercig. Ezután öblítse arcát bőven meleg vízzel, utána közvetlenül hideg vizzeL — ötleteket tartalmaz, tehát ötletet ad minden kiskereskedő nélkülözhetetlen jóbarátja és tanácsadója: a „REKLAMÉLET". Uj száma hosszú cikkben tárgyalja a kiskereskedő reklám- tevékenységének módozatait, lehetőségeit és szükségességét. Sok apró ötlet is van az uj számban, amelyek közül már egyetlenegynek megvalósítása értékes eredményeket hozhat minden kereskedőnek. Szines mellékletek, kirakatrovat teszik teljessé a pompás számot, mely Balogh Sándor kitűnő szerkesztésében jelent meg. Kiadóhivatal: Budapest V„ Lipót-körut 9. Előfizetési ára egy évre 110 korona. Kérjen mutatványszámot! Jíezdő veréb Irta: Hettai Jenő
