Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-07 / 153. (3705.) szám
Vi&UMUU * *AjU JtAfci/ A A A ikliÁk? SEEFELD TIROL TIROL 1200 m. Gyönyörű nyári és téli üdülőhely Werihers Grsnd-Hotel „PostM A legelőkelőbb helyi szálló. Pensio napi 10 Schill.-től.Teljes komfort. Prospektusok ami a valóságnak megfelel... — De azt csak tudja, Tanfelügyelő ur, hogy tavaly az iskolai év végén Csécsen százötven iskolaköteles gyermek közül száz- tizenhármat, Makraneon pedig százhúsz iskolaköteles gyermek közül kilencvenet írattak be a szüleik a felállítandó magyar iskolába? — Nem tudok róla. Hozzám nem érkezett be ilyen jelentés. — Nézze, Tanfelügyelő ur, én jó magyar vagyok, ön pedig bizonyára jó csehszlovák. Mind a két érzés erény. De mit szólna ön, a jó csehszlovák, ahhoz, ha a gyermekeit magyar iskolába kényszerítené valaki...? — isten ments! — Ilyent nem tűrnék el...! Tóvá® már nem is kérdeztem OfíSek tanfelügyelő urat. Ezzel az utolsó mondatával önkéntelenül is rávilágított a helyes útra. De egyúttal Ítéletet is mondott arról az islkola- ügyi politikáról, melyben Cseccsel és Mak- ranccal kapcsolatosan neki is jelentős része van. Különben nem feledkezne meg arról, hogy a csécsi cs makránci magyar szülők tavalyi kérelmei az ö hivatalán keresztül mentek fel a felsőbb iskolaügyi hatóságokhoz és már régóta az iskolaügyi minisztériumban fekszenek elintézésükre várakozva. Ezeknek a kérelmeknek az elintézését sürgette tavaly ősszel parlamenti interpellációjában Dobránszky János volt országos keresztényszocialista párti képviselő, de. az iskolaügyi miniszter az interpellációra máig sem adott választ. Ehhez az iskolaügyi politikához tartozók többek között az is, hogy tavaly a tanfelügyelőség felhívta a csécsi katolikus plébánost, hogy tanítsa a hittant kovákul az iskolában. — (Hittanra ugyanis magyarul tanítják mind a két községben a magyar gyermekeket és a templomiban is magyarul énekelnek a hivek.) A plébános erre összehívta az egyház tanácsot, amely egyhangúlag kimondotta, hogy továbbra is ragaszkodik a magyar nyelvű hittanórákhoz, mivel a község lakossága túlnyomó többségében magyar. Az egyház- tanácsnak ezt a döntését a kassai püspöki hivatal is jóváhagyta s azóta nem bolygatják a dolgot. Ugyanez történt, amikor arra szólították fel a plébánost, hogy a templomban szlovákul prédikáljon. Az egyháztaná'cs úgy határozott, hogy nem tagit a magyar nyelvű prédikációtól, mivel a községben nincsen kinek szlovákul prédikálni. A püspöki hivatal ezt a határozatot is jóváhagyta, úgyhogy a magyar hittanórákat és magyar ^templomi nyelvet egyelőre nem fenyegeti veszély Csécsen. És ehhez az iskolaügyi politikához tartozik az is, hogy például .Makrancon a tanrendben még szereplő heti egy magya/r óra helyett az igazgató- tanító játszani küldi a gyermekeket, vagy tornaórát tartat velük. A magyar anyanyelvű gyermekeik tehát itt sem tanulhatnak meg anyanyelvűkén írni és olvasni. Pedig, — mint cikkünk elején irtuk, — ezitíén tizenhárom gyermekkel nagyobb a létszáma a két községben azoknak, akiknek a részére magyar iskolát követelnek a szülök. Kell-e ennél meggyőzőbb dokumentum, ke lift eninól erősebb bizonyiték a magyar iskola felállításának szükségessége mellett? — Kíváncsian várjuk, milyen eredménye lesz ennek az újabb demonstrálásnak, újabb követelésnek a két község részéről. Mert hogy sokáig már nem lehet elhúzni a magyar iskolák felállítását Csécsen és Makrancon, az talán már az illetékes körök előtt sem kétséges. Erre kötelezi őket a köztársaság alkot- mánytörvénye és erre kötelezi őket az 1930. évi népszámlálás hivatalos eredménye is, amely érvénnyel bír akkor is, ha Ofí&ek tan- felügyelő ur valóban nem tudja, hogy Csécsen 55.12, Makrancon pedig 56.08 százalék magyar lakik ... KELEMBÉItl SÁNDOR. ASSZONYOK LAPJA • • Öreg házasok Irta: Erdős Renée Az asszony már megint rendezgetett a szekrényekben és fiókokban. Rájött ez időnként, maga sem tudta mért, hogy egy kicsit felforgassa a házat, uj rendet teremtsen a holmi között, mindent szem ügyre vegyen, ami a lakásban elrejtve él a zárt ajtók és fiókok mögött. Valami titkos lelki kényszer volt ez, aminek magva olyan mélyen rejtőzött a tudata alatt, hogy nem is meTt fölötte gondolkodni. Ugyanez a kényszer vitte arra is, hogy időnként a bútorok helyét megváltoztassa a lakásban, elcserélje őket, mintha ezáltal valami frisseeéget és változatosságot teremtene maga köTüL Az ura ismerte ezt a szokását és megmosolyogta. — MáT megint költözteti a bútorokat? — kérdezte tőle. Az otthonülő és gyermeketlen asszony megrögzött szokásává vált ez benne és magában úgy hívta: a múlt megkeresése. Valóban a múltat kereste, mikor az íróasztala fiókjait, amelyeknek tartalmát pedig nagyon jól ismerte, felforgatta és nézegette benne a leánykori leveleit, amiket barátnőitől, rokonaitól kapott. később attól a fiaitól, aki első szerelme volt, de akinek nem lehetett a felesége. — Hála Istennek — gondolta ilyenkor —, hála Istennek! Mert ez a fin, férfivá fejlődvén, később nagyon rosszul állta rúeg a helyét az életben. Jó, hegy akkor hallgatott a szüleire és nem lett a félesége. Igen, jó néha a szülőkre hallgatni. Bár nem lehet tudni, hogy mi lett volna akkor, ha mégis hozzá megy. Talán akkor más lett volna. De minek ezen töprenkedná! A söre bizonyára így akarta ezt! Most ahogy a fiókoeszekrény legalsó fiókjában kutatott, valami a kezébe került és halkan felsik oltott. A barcelonai csipkekendő volt. amibe hogy hogy nem, beleesett a moly és itt-ott lyukak voltak rajta. Nézte és' tűnődött. — Hogy került ide moly? — kérdezte magában. — Ez képtelenség. Odavitte a kendőt az ablakihoz és a világosság felé tartva nézegette müértő szemekkel. — Talán nem is moly ez — állapította meg bizonytalanul. — Csak szétment a csipke a ho6z- szu állásban. Régi selyemcsipke. Ereklye. Az ura a nászutjukon vette neki. Talán ha viselte volna, nem éri ez a baj. De már nagyon régen nem viselte. Tartogatta a szekrényben, óvta és őrizte kegyelettel, ahelyett, hogy felhasználta volna valamelyik ruhához akkor, mikor olyan divat volt a ruhákon a csipkedisz. Nem tette. És most itt van! Szerencsére a dolog nem volt olyan veszedelmes, mint az első pillanatban látta. Csak néhány mállás’ volt a csipkén, ezen pedig könnyen lelhet segíteni. A varró asz tálából kikeresett egy kis ele- fántesontszinü selymet, amilyen a kendő is volt. Leült az ablak mellé és szépen, gondosan, angyali türelemmel kijavította a hibát, amit talált rajta. Nagyon jó szem kellett volna hozzá, hogy észrevegye ezt a javítást. Mert stoppolná azt tudott. Erre aztán megtanították. Talán ezért is lett be- iőle olyan pontos és lelkiismeretes háziasszony! Ez a stoppolni tudás az élete szimbóluma volt. De sok mindenfélét megstoppolt élete folyamán, ugylhogy azt senki sem vette észre! Az ura apró kis bűneit, amiket ellene elkövetett és sok más egyebet. Végtére is most, harminc évi házasság után, elmondhatja, hogy az élete szép és harmonikus volt. Az UTa is megnyugodott már. Ot/tíhonülő, rendes ember lett belőle, hogy az ötvenötödik évét betöltötte. És végeredményben mégis csak az a fontos, hogy az ember hogy fejezi be ifjúságát és milyen lélekkel néz az öregség elé. Ahogy a kendő elkészült, a váLlána tette és megállt vele a tükör előtt. — Szép kendő — még most Is szép, annyi év után! De milyen szép volt akkor, mikor az ura megvette a csipkéeboltban és azt kívánta tőle, hogy minden lehető alkalommal viselje! Később már csak a házassági évfordulóján vette magára. Végül pedig egészen félretette, ereklyének, emléknek 8 az ura sohasem kérdezte tőle, hová lett a spanyol csipkekendő? No, annak igazán más gondja volt, mint hogy az ő kendőjével törődjön! Lázasan dolgozott egész életében és igazi férj vált belőle, olyan, aki már azt sem igen vette észre, ha egy uj ruha volt rajta. Vagy ha valami uj beszerzést hozott a házba. Nevetnie kellett, ha eszébe jutott, hogy az ezüst gyümölcstál, amit egy árverésen vett, már hónapokig az ebédlőben állt és nem vette észre. Azt hitte mindig ott volt. összecserélte a régivel, amit nászajándékul kapott. Szórakozott, ember volt. De most, ahogy a csipkekendő a vállán volt, megint megszerette, talán az emlékek kedvéért, amik hozzáfüződtek. Az a nászút! Igen, az na-(i gyón szép volt! Miért hogy olyan rövid ideig tartott! Három hét! Egy egész életből három hete a felhőtlen, a tökéletes és harmonikus boldogságnak! MikoT visszajöttek, már lefoglalta urát a munka. Az ügyvédi iroda. Később belekeveredett a politikába. Akkor aztán végleg elveszett számára. Néha felocsúdott kissé és zaklatott életében egy kis pihenőt keresett, akkor feipakkolta őt ée elvitte valahova, pár hetes utazásra külföldre, vagy valami távoli fürdőhelyre. Ilyenkor aztán az Övé volt egészen. De csakhamar visszajöttek és akkor ő megint magára maradt. Rendezhette a szekrényeit és változtathatta a bútorok helyét Hát igen. Ebből állt az élet. Lgy folyt el az ifjúság. A titkos könyveket az ura éppen úgy nem vette észre, mint az ezüsttálat az ebédlőben, ö élt, dolgozott, loholt, tülekedett, elért mindent, amit akart. Hozzá egy kis gyiomoreavat szerzett, ami nem olyan nagy baj, mint inkább kellemetlen. Ha abbahagyja a diétáját, rögtön bajai vannak. Tehát már abba se hagyja. Bort sem iszik. A hosszú kártyapartiknak vége... Ha nem alussza ki magát, másnap már nem tud dolgozni. Az öregség visszakényszeritette hozzá, a családi fészekhez, a csendes, szabályos élethez. Igen, de ezt ki kellet várni, ezt a gyomorsavat és hogy ő uralkodjon az étkezés fölött. Vége a hízott rostélyosoknak, pirított hagymával és a többi nehéz, fűszeres ételeknek, amiket szeretett fiatal korában ... Ahogy ezeket elgondolta magában, még mindig a tükör előtt állt, ami vissz a veti tette arcát, ami 6ima és rózsás volt még mindig, alakját, ami karcsú és leányos maradt. örült neki, bár tudta, (hogy az ura ezt nem veszi észre. Istenem, nem csoda! Harminc éve élnek együtt. Megszokta, hogy ilyen. Arra, hogy lélekben sem változott meg: nem is gondol. A leikével sohasem törődött valami sokat. Természetesnek találja, hogy hiü és ragaszkodó volt teljes életében és neki mindent megbocsátott. — Igazi feleség! — szokta mondani dicsekvőn, ha. róla beszélt. Még e&t is a maga érdemének tudta be, hogy igazi feleség! Sokszor mondta: — A feleségem az én nevelésem! Mennyire nem volt igaza! Ha valamit hallott az uráról, az anyja mindjárt jött hozzá és kibeszélte a fejéből: — Te csak ne adj a mendemondákra! Ne kutass és ne gyanúsíts! Úgy tégy, mintha nem hallottál volna semmit. A férfiak néha ballépéseket követnek el, de ezeket meg szokták bánni s utána mindig jobban szeretik a saját feleségüket. És ő szót fogadott mindig. Talán ennek köszönheti az élete harmóniáját Vacsora előtt még átöltözött, abba a világos- barna selyemruhájába, ami még csaknem uj volt s amihez jól állt a spanyol osipkekendő, amit most szinte tüntetőleg elrendezett magán, hogy az urának feltűnjön. Vájjon ráismer-e majd? így ment az ebédlőbe és várta az urát. Az kissé későn érkezett. Bocsánatot is kért, de sürgős tárgyalása volt, ellenben most éhes, mint a farkas. A szobalány behozta a tálat és odakinálta nekik. Ettek, szépen., nyugodtan. A férfi megkérdezte, mint minden este: — Mit csinált ma délután? Volt itt valaki? — Senki — mondta csendesen az asszony. — Maga se volt sehol? — Én se. Itthon voltam. Rendezgettem a szekrényeket. — Már megint. Mi van annyi rendezgetni valója? Mániákusa a rendnek. És ránevetett az asszonyra. Az vise zamosol ygott rá. — Hát igen, — mondta — de egy rendetlen férj mellé mindig kell egy rendes asszony. — Én rendetlen vagyok? — kérdezte csodálkozva. — Nem is tudja? — ingerkedett az asszony és köziben figyelte az arcát. Vájj jón mikor veszi észre, hogy rajta van a régi csipkekendő? — Igaz! — mondta ez. — Elfelejtetem mondani, hogy Kálmánék eljönnek ma este feketére. Nem öltözik át? Az asszony most lecsapott rá. — Hát nem látja, hogy már átöltöztem? Vagy estélyi ruhát vegyek föl? így nem talál elég csinosnak? És szembenézett vele és kényszeritette, hogy megnézze őt alaposan. — Dehogynem, — mondta az ura — maga mindig csinos. De tudja, hogy Kálmán felesége milyen nagy divathölgy. Azt gondoltam, talán ő miatta... Az asszony elszomorodva hajtotta le fejét. Nem vette észre. Nézte és nem vette észre, hogy a nyakán va.n az a regi csipkekendő. • De azért még nem adta fel a reményt. Tovább ( kis érte tezétt. i i — Én a Margit kedvéért nem öltözöm át, — mondta — ha maga úgy találja, hogy nem vagyok elég elegáns, akkor igen. Nos? Az ura most megint ránézett. — Énnekem jó, — mondta — de miféle sál az a nyakán? Talán a torka fáj? — A torkom? / Az asszony arcát most elborította a vér. — Ugyan, Bandi, (hát rá sem ismer? — mondta szemrehányóan. — Hát nem emlékszik erre a kendőre? Hiszen maga vette! A nászuitumkon! Nem emlékezik? — No., ne mondja? Hát ez még megvan? Ez még ugyanaz a kendő? — Képzelje, igen — mondta az asszony és a szemei most belefutottak könnyel. — Csak nem fog ezért sírni! — mondta a férje és fölállt, gyorsan hozzálépett és megsdmogatta a vállát.-— Ez maga — mondta csendesen az asszony. — No, ne haragudjon — kérlelte. — Minek is özed elő ilyen ócska holmikat? Ki tud ezekre visz- szaemlékezni! Mennyi minden történt azóta, öreg házasok vagyunk mi már, Lelkem! öreg férj — feledékeny. No, ne haragudjon! Ezzel lehajolt hozzá és megcsókolta a haját a halántéka fölött. Aztán, mint aki a dolgot rendben elintézte, visszaült a helyére, megnézte a tálat, amit a szobalány most behozott és odaállított az asztalra. Belevágta a kanalat és szólt: — Mi ez? Mandulaszufflé? Csokoládéöntettel? Hányadszor kapom már ezen a héten? Az asszony rémülten nézett rá, de aztán hirtelen megnyugodott. — Bizony, igaza van magának Bandi! — mondta szelíden. Öregszik maga, nagyon öregszik! A mánduliaszuifflóra emlékszik, pedig egy hónapja nem kapott belőle. A kendőre nem emlékszik, pedig egy életen át viseltem. Ha máskor nem, a házassági évfordulónkon. — Hát ma van? — kérdezte a férfi megrökönyödve. Az asszony nevetve rázta meg a fejét — Dehogy! a jövő hónapban lesz. Hisz tudja, hogy olyankor vendégek vannak! A férfi most letette a kanalat és átnézett a feleségére. — Maga mindig számon tartja. Hányadik is lesz ez már? — A harmincadik — mondta az asszony jelentőséggel. — A harmincadik? — csodálkozott az. — Tyü, a teremtésit neki! Hogy elfutott ez az idő! Mintha tegnap lett volna, mikor azt a selyemkendőt vettem magának Nápolyban... — Barcelonában — javította ki az asszony. Aztán szelíd lemondással ő is kezébe verte a kana- at, hogy vegyen a ezuffiéból... A weekendház konyhája Weekendházzal kapcsolatban voltaképpen nem konyháról, hanem főzőfülkéről kellene beszélnünk, rendszerint egy-másfél négyzetméternyi területről lévén szó. Ám ez a kicsiny hely tökéletesen megfelelhet céljának, mert hiszen nem azért keressük fel a szabad természetet, hogy zárt helyen körülményes főzéssel bíbelődjünk. Lényeges dolog már most ezt a falatnyi területet okosan kihasználni és felszerelni. Először is a legfontosabb darabnak, a kétlángu gyorsforra- lónak vagy petroleumgázfőzőnek szorítunk helyet. Elhelyezhetjük a fülke hátsó falára illesztett erős szerkezetű széles polcon, vagy pedig puhafából összeácsolt asztalmagasságu szekrényke felső lapján. Utóbbi esetben a szekrényke polcain használati tárgyak is helyet találnak. Linóleum vagy aszbesztborítást könnyebb tisztogatás céljából, mindkét esetben alkalmazunk. Feltétlenül szükséges továbbá egy lecsapható polc, vagy ha elegendő hely van, kis asztal, melyen a főzést előkészítjük. Főzőedényeink nagy részét, egyéb hely hijján, falra kell akasztanunk erős kampós- azögekre. Hétvégi üdülés alkalmával célszerűbb olyan friss ételeket fogyasztani, amelyek gyorsan készülnek s kevés edényfogyasztással járnak. Ilyenformán edényállományunk kisszámú. erősfalu, tartós holmiból fog állni. Nem szabad hiányozni a szabad tűzön sütött-főzött ételek elkészítéséhez szükséges bográcsnak, nyársaknak, kampóknak stb. Étkezéshez törhetetlen anyagból gyártott porcellán és üvegnemüt, csontnyelü, rozsdamentes evőeszközöket használunk. Abrosznak, térítőnek legjobb a színtartó festésű, asztalkendőket pedig papírszalvétákkal pótoljuk. Éléskamráról, általában több időre elegendő élelmiszer elraktározásáról weekendházban nem lehet szó. Szükségletünket — ha csupán hétvégre rándulunk ki — részben otthonról hozzuk, részben pedig falusiaktól szerezzük be a helyszínén. Tej és tejtermékek, tojás, zöldség, gyümölcs és húsfélék megbízható forrását személyesen kell kitapasztalnunk. Ezek a készletek naponta felfrissítve, hűvös helyen 24 óráig elállanak. Élelmiszereket — hangyák, rovarok ellen védekezve — soha ne tegyünk le a puszta földre, hanem csomagban vagy hálóban akasszuk szögre, vagy árnyas helyen faágra. Legyek ellen különféle nagyságra szabott organtindarabok mindig legyenek kéznél. Italokat hűvösen tarthatjuk cserépkancsóban, melyet árnyas helyen földbe ásunk. Folyóparton csónak végébe rögzítve nyakig váz alá merítjük a palackokat.
