Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-05 / 152. (3704.) szám
évf 152. (37041 szám ® ^í^ek • 1935 julius 5 r>i -* r* __aí-1 x_ann (A1A..rn 1 Rn nA/tuA/). AiArlrpcjfncpn P r á n a II. P 3 TI S k á Elő fizetést ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. lfif¥®s szám ára 1.20 8CÍ, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága II., Panská alice 12, 1L emelet 9 Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, ifi. emelet. • # TELEFON: 3 0 3-1 1. © » iörgönycim hírlap prahh. lics Is Mis Abeba (sp) Prága, julius 4. A külpolitikában a német—angol flotta- szerződés óta nem történt jelentős esemény, s a külpolitikai szerkesztőkre valóban ráférne, ha az izgalmas szezon után kipihenhetnék hivatásuk fáradalmait. De a levegő tele van viharcsirával. A napokban az újságok nyugtalanító jelentéseket közöltek Ausztriáról, s ha a polgármesteri öngyilkosságok és a bécsi városháza körüli fegyveres tüntetések hírei túlzóknak is tűnnek, bizonyos, hogy Mussolini félmillió katonája rendkívül komoly hadgyakorlatot tart az osztrák határon, s ennyi elég. A tavalyi események emléke megfekszi a gyomrokat. Szegény Ausztria, ha más kára nem származik e bizalmatlanságból, annyi mindenesetre lesz a nyáreleji rémhírekből, hogy a külföldi utas nem szívesen megy nyaralni Ausztriába, mint ahogy nem szívesen jár a vadregényes macedón hegyek közé. A középeurópai fürdőzők karavánja máris elkanyarodott Németausztria felől s Magyar- országra és Jugoszláviába vette útját, amit többek között a pengő áremelkedése bizonyít. De az osztrák lidércnyomás ma nem foglalkoztatja a külügyi hivatalokat. Mindössze eshetőség az osztrák probléma újabb véres kifakadása, előre senki nem készülhet rá, s elég bajt okoz majd, ha egyszer itt van. A középpontban Abesszínia áll. A nyári külpolitikai szezont szemmelláthatóan a keletafrikai állapotok megvitatása, megemésztése tölti ki, kombinálva a német—angol közeledés és a francia—olasz megértés bonyodalmaival. Olaszország nem mond le többé Abesszíniáról s csupán az a kérdés, megelégszik-e a kompromisszummal, vagy követelni fogja az Abesszinia fölötti mandátumot. Anglia fel akarja tartóztatni a feltartóztathatatlant. Talán nem azért, mert irigyli Rómától az afrikai császárságot és fél az olasz erő megnövekedésétől Arábia, tőszomszédságában, hanem mert a mai európai körülmények között beláthatatlan- nak tartja a gyarmati háború következményeit, már pedig elkeseredett és hosszadalmas harc nélkül a tízmillió abessziniai nem engedi az országba az olaszokat, bármit határoz a népszövetség. Ki tudja miféle bonyodalmak támadhatnak az elhúzódó há- noru káoszában ? Az osztrák nemzeti szo- :ialisták hátha kihasználják az alkalmat ! mig az olasz hadsereg távol van, a nehéz jyarmati harcok ötödik-hatodik hónapjáén, amikor Anglia és Olaszország között t késhegyig megy az ellentét, végrehajtják íz osztrák puccsot s német beavatkozás léikül fait accompli elé állítják a világot, vli történik akkor ? Jugoszlávia aligha moziul meg Olaszország oldalán, s a franciák lehezen találnak jogcímet a beavatkozásra, a nem akarnak abba a helyzetbe kerülni, .ogy ők képviseljék az ominózus „támadó elet“ a fegyveres konflagrációban. A németek legújabban váratlanul ügyes dip- nmatáknak bizonyultak, s nem lehetetlen, hogy gy ilyen osztrák puccsot is megindítanak dip- imáciailag. Amint az osztrák nemzeti szocialis- Ik uralomra kerülnek, Berlin ünnepélyes nyilatkozatot ad ki, amelyben elismeri Ausztria zuverénitását és leszögezi, hogy esze ágában incs beavatkozni, sőt megbélyegez minden yen kísérletet. A papírforma szerint tényleg em avatkozna be Németország, de arról valóan nem tehetne, ha az osztrák nép puccsal Stojadinovics felolvasta kormánynyilatkozatát Az ei| suiCsiSáv kormány Mmarid az 1®31-es alfcotir'siyhoz Változatlan külpolitika -- — Matsek vádjai a franciák ellen Belgrád, julius 4. Ma délelőtt nyitották meg a szkupstina rendki vilii ülését a kormányzótanács ukázával. Jeftics volt miniszterelnök is megjelent az ülésen s a baloldalon foglalt helyet a képviselők padsorában. Amikor Sztojadinovics kormányának tagjai az ülésteremben megjelentek, a képviselők lelkes éljenzésbe fogtak s különösen Zsivkovics hadügyminisztert éltették. A kormányzótanácsi ukáz felolvasásakor is megismétlődött az ünneplés Stojadinovics és Zsivkovics nevének említésekor. Az ülés megnyitása és az ukáz felolvasása után Stojadinovics miniszterelnök felolvasta a kormánynyilatkozatot, amely a jugoszláv kül- és belpolitika irányvonalait ismertette meglehetős terjedelmesen. Nyilatkozata elején a miniszterelnök kijelentette, hogy az uj kormány külpolitikáját a béke- szerződések és azok a szerződések határozzák meg, amelyeket Jugoszlávia szövetségeseivel és barátaival kötött meg, elsősorban a kisantant és a balkánszövetség államaival. „Külpolitikánk irányvonalát meghatározza továbbá az a hagyományos kapcsolat is, — mondotta a továbbiakban Stojadinovics miniszterelnök, — amely bennünket mély barátsággal fűz Franciaországhoz. A kormány arra fog törekedni, hogy együtt dolgozzon mindazokkal a hatalmakkal, amelyeknek célkitűzései azonosak Jugoszláviával az európai béke megszervezése és megerősítése tekintetében. Kormányunk támogatni fogja a fegyverkezések korlátozására irányuló törekvéseket, de amig ebben az irányban pozitív eredményeket el nem érnek a hatalmak, addig fegyveres erőinket tovább fejlesztjük. E tekintetben országunknak semmiféle anyagi áldozattól nem szabad elzárkóznia/* A belpolitikáról szólva kijelentette, hogy az uj kormány belpolitikájának alapja az 1931. évi alkotmány, amelyhez a kormány mindig hü marad s ennek megfelelően szem élőt tartja az állami s nemzeti egységet, amelyet tovább is védeni fog. Szolgálni akarjuk valamennyi polgár- társunkak egyenlőségét és egyenjogúságát, — vagy választással más rezsimet harcolna ki. Elvégre igy tett Lenin Oroszországban, Mussolini Olaszországban, Pilsudski Lengyelországban, igy tett korunk valamennyi naggyá nőtt állam- férfia és senkinek eszébe nem jutott beavatkozni. Az olaszok a brenneri határon tüntető félmillió katonával azt hangoztatják, hogy ők mégis beavatkoznának. De ha egymillió legjobb katonájuk távol van Afrikában, ha az angolokkal össze vannak veszve, ha Jugoszlávia és Románia semleges marad, akkor kérdés, vájjon észszerű dolog a beavatkozás, amely természetesen nemcsak a kis Ausztria uj hadseregét találná védelmi pozícióban, hanem a hetvenmilliós német birodalom újjászervezett, irtózatos háborús gépezetét is. Tavaly elég volt az olasz katonai tüntetés a Brenneren, jövőre aligha volna elég., mert időközben megszületett a német hadsereg s Mussolini egy katonájára Hitler tízzel felel. S hogy mit ér a német katona, arra az olaszok a tolmeini áttörés óta kiválóan emlékeznek. Anglia egyszóval az európai bonyodalmak lemondotta tovább — s arra fogunk törekedni, hogy egyes politikai természetű törvényeket a nép kívánságaihoz alkalmazzuk, A munkaprogram felöleli a nemzeti önkormányzat kiépítését, az uj választójogi-, sajtó-, továbbá az egyesülési és gyülekezési rendről szóló törvény megalkotását. A kormány lehetővé fogja tenni az állami, bánáti s községi közéletben való részvételt a nép legszélesebb rétegei számára. Gazdasági téren a kormány elsősorban a mezőgazdák helyzetén akar segíteni, ügyelni fog az államháztartás egyensúlyának betartására, a valuta értékének megtartására, az adott helyzetnek megfelelően csökkenteni szándékozik a közterheket s az állam gazdasági életének vérkeringését hasznos beruházásokkal igyekszik felélénkíteni. A kormány mindent elkövet a kibékülés, a megbékülés érdekében, igyekezni fog kiküszöbölni minden politikai kiélezettséget s egyesíteni mindazokat a konstruktív nemzeti erőket, amelyek alapját képezik Jugoszláviának. A miniszterelnök ugyanezt a kormánynyilatkozatot a szenátusban is felolvasta. Macseti a lugoszíáv föderációról Páris, julius 4. Dr. Macsek, a horvát parasztpárt vezére érdekes nyilatkozatot tett a Temps belgrádi tudósítója előtt. A horvát ellenzék vezetője nyilatkozatában súlyos szemrehányásokkal illette a francia kormányt a jugoszláv diktatúra támogatása miatt. A horvát nép — úgymond — mindenkor szimpátiával viseltetett a franciák iránt, de az elmúlt években azt kellett tapasztalnia, hogy Francia- ország nem törődött a horvát nép sorsával. A jugoszláv állam centralista törekvéseinek támogatásával Franciaország tulajdonképpen előmozdította a horvát nép elnyomását, Franciaországnak a maga szempontjából igaza volt, amikor erős és egységes jugoszláv államot akart, a szellem azonban mindig erősebb az anyagnál s a szellem előbb-utóbb, de egészen hetőségét látja az abessziniai háború mögött, egy olyan helyzetet, amelyben Németország kezdeményezése nélkül kirobbanhatna az európai ellentét és feje tetejére állítaná a kontinens viszonyait, mert ma az egész békemegtartási gépezet a németek háborús kezdeményezésére van beállítva. Az erőviszonyok eltolódnak, ha az olaszok kezdeményeznének s a németek csak védekeznének. Mit tenne ebben az esetben például Franciaország? Páris politikája legújabban amúgy is borzalmas ellentmondásokba keveredett s az európai népek kezdenek mulatni e politikán, amelyből szörnyen kilóg a lóláb. A francia politika egyik alapaxiómája például a kollektív biztonság tétele. Ez annyit jelent, hogy minden ma létező állam ma létező statusquóját a hatalmaknak közösen kell garantálniok. Ha egy országot egy másik megtámad, valamennyi hatalomnak a támadó fél ellen kell fordulnia. Például, ha Franciaországot megrohanja Németország, a többi hatalom kötelessége, hogy Franciaország v£deknérz siessen- De mi van biztosan, legyőzi az anyagot. Jugoszlávia nem lesz erős állam mindaddig, amig a horvátok nem kapják meg az állami szabadságjogok teljességét. A horvát nép a jugoszláv államnak föderatív alapon való megszervezését követeli. A német, az olasz és magyar kivet Stojadmovfcsnál Belgrád, julius 4. Stojadinovics miniszterel- j nők ma délután a belgrádi német, majd az olasz és végül a magyar követet fogadta kihallgatáson. telt Közvetít Németország és Fraeci&ország közeit Berlin, julius 4. Lipski berlini lengyel nagykövet a német fővárosban időző lengyel külügyminiszter tiszteletére csütörtök délben dezsönét adott, amelyen a Führer is részt vett. Ezzel Hitler viszonozta a látogatást, amelyet Beck szerdán délben nála tett. A dezsönén Blomberg hadügyminiszter, Darré élelmezésügyi miniszter Moltke nagykövet, Göbbels propagandaügyi miniszter és Boring porosz miniszterelnök is megjelent. Hitler és Beck szerdai és csütörtöki megbeszéléseiről, amelyeken Neurath külügyminiszter és Lipski lengyel nagykövet is részt vett, illetékes körök azt állitják, hogy a francia—német közeledés szolgálatában állottak. A francia—német közeledés jelenleg a német politika előterében áll és Hitler mindent elkövet, hogy valóra váltsa, mert az európai kibontakozás érdekében föltétlenül szükség van Németország és Franciaország közeledésére, Beck feladata az, hogy közvetítsen Páris és Berlin között és felvilágosítsa a franciákat, hogy a németek mily nagy súlyt helyeznek a két ország őszinte kibékülésére. Abesszíniával? Erre a szuverén országra nem érvényes a kollektív biztonság elve? Olaszország meg akarja támadni Abesszíniát, s Páris, ahelyett, hogy Róma ellen fordulna, helyesli Mussolini eljárását és helyteleníti az Abesszíniát védeni akaró angol kezdeményezést. Vagy a másik alapelv. Franciaország kétoldali szerződést kötött Oroszországgal, s nagyon helyesnek tartja eljárását. De felháborodik és erkölcstelennek bélyegzi, ha Anglia ugyanilyen, sőt sokkal szelidebb kétoldali szerződést köt Németorszggal. Azonnal kész az Ítélettel, nyomban „erkölcstelennek", „humanitás ellen vétőnek" nevezi azt, aki nem a párisi felfogás szerint cselekszik, vagy a párisi érdekek ellen harcol ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel a franciák mellette harcolnak. E hisztérikus ellentmondások légkörében nehéz megmondani, hogy Franciaország mennyiben hajlandó hozzájárulni annak veszedelemnek leépítéséhez, amelyet Anglia az abessziniai háború kapcsán az európai láthatáron észrevett.
