Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-05 / 152. (3704.) szám

i >ÍÍ> juXliib J, pcilu^x A kormány tagjai csak a költségvetés előkészítésének befejezése után indulnak nyári szabadságra Dssiei kormányrekonstrukció? Prága, julk« 4. A mai reggeli prágai lapok élénken kommentálják Tra.pl pénzügyminiszter egészségügyi szabadságát. Az ügyészség az üggyel foglalkozó lapok közül elkobozta a Kraniáf-párti „Národni Listy“-t, a kommunista „Halló Noviny“-t, Stribrny „Polednl List“ cimií lapját, valamint a „Bo- hemiá“-t és a „Prager Tagblatt“-ot. Az agrárpárt hivatalos lapja, a ..Venköv“ ma csupán néhánysoros hirben regisztrálja Trapl miniszter hathetes egészségügyi szabadságát. Azt írja, hogy helyettesének kérdése még nincs eldöntve, de valószínűnek tartja, hogy maga Malypetr miniszterelnök veszi át a tárca veze­tését. Ugyancsak azt a hirt is közli, hogy a kormány nem kezdi meg szabadságát, mi­előtt be nem fejezi a jövő évi költségvetés előkészítő munkálatait. Néhány sorban vázolja a minisztertanácsra a nyári szabadság megkezdése előtt váró mun­kát. Itt azonban a gabonamonopóüum körüli tárgyalásokról egyetlen szó említést sem tesz. A „Národni L:ety“ hosszabb cikkben foglal­kozik a belpolitikai helyzettel. Leszögezi, hogy a kormány tovább folytatja a gabonamonopó- liirainial kapcsolatban felmerült súlyos kérdé­sek tárgyalását. Megállapítja, hogy a kormány helyzetét a felmerült kérdésen kívül nagyban komplikálják a szociáldemok­raták részéről támasztott követelések, ame­lyeket Englis, a Nemzeti Báni. kormányzója a leghatározottabban ellenez. Az idézett lap szerint a szociáldemokraták kö­veteléseinek teljesítése Englis bankkormányzó távozását vonná maga után. Úgy látszik, hogy ezen újonnan támasztott követelések elintézé­sét a kormány már őszre halasztja, mert nem akarja tovább kornpliká’ni a helyzetet. A je­lekből azonban arra lehet következtetni, hogy igen mozgalmas belpolitikai Ő6zre van kilátás. E kérdéssel kapcsolatban a „Národni Listy“ megjegyzi, hogy több oldalról felmerült a kormány őszi re­konstrukciójának kérdése « hogy a mostani kormányt koalíciós körökben is provizórikusnak tekintik s hogy a kormány rekonstrukciójával már megalakításakor is szá­moltak. Az említett lap értesülése szerint a re­konstrukció két szempontból fog változást hozni, éspedig személyi és politikai szempont­ból. A kabineti egyes minisztereinek felcserélé­sét koalíciós körökben Í6 egyenesen kívánatos­nak tartják. A német szociáldemokraták nagygyűlésén elhangzott kijelentések is arra vallanak, hogy a párt tagjai maguk sincsenek megelégedve az­zal, hogy őket a kormányban dr. Czech képvi­seli és szívesebben látnák helyén Jaksoh kép­viselőt. Hasonló helyzet állott elő más pártok­ban is. Ami a koalíció politikai rekonstrukcióját illeti, számolnak a mai koalíció kiszélesítésével. Etekintetben érdekes hirt közöl a Spinához közel álló „Neuer Morgen“, amely a belpoliti­kai helyzettel kapcsolatban többok között azt írja, hogy az őszre várt kormányrokonstrukció meglepetés lesz a nagyközönség számára, mert nem csak Hlinka pártjának bevonásáról lesz szó, hanem mindenekelőtt a nemzeti egyesülés pártját is meg akarják szerezni a koalíciós kormány- munka számára. A „Národni Lísty“ ma e kombinációval szemben is állást foglai és leszögezi, hogy ha a mostani kormányrezsimben nem fognak gyb keres változást végrehajtani — aminek pedig eddig semmi jele sem mutatkozik —. a nemzeti egyesülés pártja államalkotó ellenzék marad. A kormányrekonstrukció kérdésevei foglalkoz­va. a „Neuer Morgen“ többek között azt írja, hogy Henlein pártjának a német agrárokhoz való közeledése egyszersmind közeledést jelen­tene a kormányhoz is. A Spinához közelálló lap e kitételében Kramár lapja kísérletet lát Hen­lein pártjának a kormánykoalíció számára való megnyerésére s leszögezi, hogy Henlein párt­jának a kormánykoalícióba való bevonása kér­désében nem lehet döntő a pártnak a Spina pártjához való viszonya, hanem egyedül a köz­társasághoz való viszonya. Nagy katonai pompával temették el Budapesten báró Arz volt vezérkari főnököt Budapest, julius 4. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Délután hat órakor te­mették cl óriási katonai pompával a budapesti Kerepesi-temetőben báró Axz Artúrt, a monar­chia utolsó vezérkari főnökét. A temetésen a kormányzót Shvoj István gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka képviselte. A kor­mány képviseletében Kozma Miklós belügy­miniszter volt jelen. Ausztriából repülőgépen érkezett az osztrák honvédelmi minisztérium küldöttsége és Fey belügyminiszter. Képvisel­tették magukat Vilmos excsászár, Ottó extrón- örökös, Zita exkirályné, Ferdinónd bolgár ex- cár, akiket József főherceg képviselt. Ott volt a temetésen a budapesti egész diplomáciai testü­let is. A temetési szertartás pontosan hat óra­kor vette kezdetét. Feiciil! áttette i Duchnovics-társasag elnöki székébe Bacsinszky agrárpárti szénáiért Ki kfiiele4ett: Fenczik az agrárokhoz vagy Bactintzky Feoczikhez ? Munkács, julius 4. (Munkatársunk jelentése.) Kárpátalja politikai életének érdekes eseménye van. Az orosz irányzatú Dudinovics irodalmi társaság most uj elnököt választott. Az uj el­nök dr. Bacsinszky Ede agrárpárti szenátor lett, ami azért keltett egész Ruszinszkóban nagy feltűnést, mert közismert dolog, hogy a Duohnovics-társaságban csak az történik, amit Fcnczik akar. Fokozza a szenzációt, hogy az év elején az országos hivatal vezetői kö­réből az a hir került nyilvánosságra, hogy mindaddig semmiféle támogatást nem kap­hat a társaság, amíg Fenczik irányítása alatt áll. Érthető, ha ezek után nagy meglepetést kel­tett. hogy a közgyűlés úgyszólván egyhangú­lag egy olyan pártnak az exponensét ültette az elnöki székbe, amely éles ellentétben áll Fen- czikkel és politikájával. Mellesleg szólva külö­nösnek tetszik a választás még egy szempont­ból is: hiszen köztudomású, hogy Bacsinszky nem valami túlságosan jártas a nagyorosz nyelvben és a ruszin nyelvet is csak 1922-ben kezdte tanulni, amikor Magyarországról vissza­tért. Az érdekes eseményhez természetesen kü­lönböző kombinációkat fűznek. Az egyik kom­bináció az, hogy Fenczik és a cseh agrárok között titkos pak­tum létesült. Ezért is tudott Amerikából való visszajötte után gyorsan kiszabadulni a fogházból és ezért is fordult a választások alatt a Kurtyák-párt ellen. A másik kombináció pedig az, hogy Ba­csinszky, aki már régebben rokonszenvezett Fenczikkel, személyes kapcsolatot tartott fenn már hosszabb idő óta egyik bizalmi embere ré­vén a Duchnövics-társaság vezetőjével. Persze nem lehet tudni, melyik kombináció érdemel hitelt, annyi bizonyos, hogy Bacsinszkyt Fen­czik hívei emelték az elnöki székbe s hogy ma­ga Bacsinszky is fel volt készülve a különben rendkívüli választásra, meTt azonnal megjelent a társaság közgyűlésén és kész beszédet húzott ki a zsebéből. — Keresztényszocialista párti helyi tiszt- ujitás. Pozsonyból jelentik : Az országos ke­resztényszocialista párt kismácsédi szerve­zete szépen látogatott gyűlést rendezett, amelyen résztvett Mihalik János orsz. párt­vezetőségi tag és Kardoss Győző körzeti titkár. Helyi diszelnöknek választották meg Mészáros Lajos községi bírót, elnöknek Horváth Vincét, ügyvezető elnöknek Vin- cze Ágostont, alelnöknek Biliczky Lajost, titkárnak Gersitz Sándort, jegyzőnek Mé­száros Mihályt, ellenőröknek Mészáros Ist­vánt és Jónás Istvánt, pénztárosnak Jónás Szilvesztert. 27 | Újból végigjárta a termeket és most rábuk­kant a hercegre. Nem tudta mosolygás nélkül megállani, ahogy a tekintélyt magára erőltető ázsiait észrevette. A fehér mellény úgy feszült kidomborodó pocakjára, mint a páncél. Frakkja telidesteli volt tűzdelve mindenféle rendjellel. Csillagok és exotikus áLlatok aranyból, drága­kövekkel diszitve, az egész ember egy öntelt ra­gyogás. Egész kis udvara volt, a hatalom és gazdagság árnyékában sokan szivesen sütkérez­nek. Mond baronettet is felfedezte a hajbókolók között. Most a herceg is észrevette és mintha egy ár­nyalattal sötétebbre változott volna arcának a színe. De ez csak egy pillanatig tartott, aztán tüntető szívélyességgel intett két kezével Bürke felé. A kapitány mélyen meghajolt és aztán a herceghez lépett. — Ez aztán kedves meglepetés, kapitányom, hogy alig huszonnégy óra alatt már másodszor van szerencsém önnel találkozni. — Részemről a szerencse, fenséges uram, — s hangjából egyáltalán nem lehetett kiérezni gúnyt, vagy fölényeskedést. • — Igazán örülök, ha ilyen kiváló ember társaságában tölthetek néhány pillanatot. — Miért csak pillanatokról beszél, kapitány! Hosszú az éjszaka és remélem, ez alkalommal nincsen más programja, mint tegnap éjjel volt. — A program csak véletlenségből adódik, fenség, különös véletlenekből. Ez volt az első vágás. Mint két bajvívónak kapcsolódott egymásba a szemük. — Pedig nagyon szeretnék önnel kissé beha­tóbban eldiskurálni, kapitány. Bizonyára érde­kes dolgokat hallanék, érdekes kalandokat. Hi­szen csodákat írnak és mesélnek a maga viselt dolgairól. — Elhalványulnak ezek a dolgok amellett, amiket Fenségedről olvas széles e világon az em­ber. A herceg karonfogta Bürkét és fel s alá sétál­gatott vele a teremben. — Szeretném, ha barátaim közé számíthatnám, kapitány. Mindig nagyon tiszteltem a bátor és leleményes embereket. — Barátnak igen jó vagyok, Fenség, ezt di­csekvés nélkül mondhatom. Barátaim sérelmét olybá veszem, mintha rajtam, vagy ellenem kö­vettek volna el valami gazságot és azt megtor­lóm, ha törik, ha szakad. — A hűség nagyon szép erény, kapitány. Már künn voltak a pazar folyosón, amely ezernyi lámpa fényében, nappali világításban ra­gyogott. Még pár lépés és az egyik kártyaszoba elé léptek. Ennek küszöbe előtt megállóit Bür­ke. — Fenséges uram, megbocsásson, de nem tu­dok erőt venni a szenvedélyemen. Hét hónapja nem volt kártya a kezemben és a Kalahári si­vatagon ezt nélkülöztem a legjobban a civilizá­ciónk áldásai közül. — Szenvedélyes játékos? Több ez, mint szenvedély. Mánia. Ha kár­tyalapot látok, szinte önkívületi állapotba ju­tok. Remeg bennem minden. — Vettem észre, hogy hazard természet. Van már partnere? — Nincsen, fenség. De ilyen nagy társaság­ban mindig akad. — Ha nincs ellenére, leülhetünk. Én ugyan unom a kártyát, mert hallatlan szerencsém van benne, de talán két ilyen ellentétes vérmérsék­letű játékos összecsapása élvezetes küzdelmet hoz. Beléptek a kártyaszobába, amelyben nyolc kártyaasztalka volt. Akik a zene és evés-ivás gyönyörűségeitől már beteltek, ide menekültek és átadták magukat a játék szenvedélyének. Hat asztal már foglalt is volt, a legtöbbnél bridzs­játszma alakult. Az ajtó melletti és az ablak előtti asztal volt üres. » — Melyiket parancsolja fenség? — Mindegy, ülhetünk akár ide is, — és az ajtó mellettire mutatott. — Ha szabad ajánlanom, menjünk a másik­hoz. Onnan áttekinthetjük az egész helyiséget és nem zavar annyira az ajtónyitogatás. — Ahogy parancsolja, kapitány. Inasok jártak hűsítőkkel fel és alá. Minden asztalnál livrés inas állott, várva a kártyások parancsait. Bürke kiadta a rendelkezést. — Egy csomag francia kártyát Aztán el az asztalom mellől. Sem az álló, sem az ülő kibi- ceket nem szeretem. A kártya egy szempillantás alatt az asztalon volt. Bontatlan csomag, fedőboritékján a Kenny- son cég jegye. Bürke felbontotta a csomagot és kétszer-há- romszor megkeverte. Gyakorlott kezében úgy nyulott meg keverés közben a csomag, mint a harmonika oldala a fujtatásra. — A helyet is megválaszthatjuk, fenség. Az alacsonyabb kártya az ablakkal szembe kerül. A herceg elé nyújtotta a szétterített csomagot. Az indus hanyagul benyúlt a kártyák közé. A szív kettest húzta. — Ennél alacsonyabbat aligha húzhatok, — mondta mosolyogva Bürke. A csomagot hanyag mozdulattal az asztalra dobta. — Amelyik felugrik, fenség. A kártyalapok szétrepültek az asztallapon, valamennyi képes felével lefelé borulva. Az egyik lap a halom tetejére került, ábrázatával felfelé. — Pik dáma. Én ülök az ajtóval^ szembe. Az inas kiosztotta a zsetonokat, fehér, zöld és kékszinü köveket. — Hogyan parancsolja, fenség? — Ahogy ön gondolja, kapitány. — Vagyoni viszonyaink nem egyeniöek. A fehér egy font, a zöld egy gini, a kék pedig öt font. A csata megkezdődött. A szerencse már az első osztásnál Bürke mellé szegődött. A herceg nyugodt, megfontolt játékos volt, aki csak a lapban hitt és nem számított a véletlenre. Bür­ke vakmerő hazardőr, aki amellett pszicholó­giával is dolgozott, figyelte ellenfelének arcvo­násait és figyelte a kártyajárást is, mert hitt a véletlenségek törvényszerűségében. Egy negyed­óra alatt már tekintélyes kupac halmozódott össze előtte zsetonokból, már a kékszinü csont­darabok csaknem mind előtte feküdtek. Egy újabb tét és a herceg blank volt. Megszámlál­ták a Bürke előtt feltomyosult zsetonhalmot, csaknem ezer fontot képviselt. A kis korongo­kat újból megosztották és folytatódott a játék. A hercegnek most nyolca volt a kezében. Bürke tartotta a bankot, amelyben tekintélyes számú zsetonjegy halmozódott fel és a herceg a bank robbantására indult. A kapitány kártyá­ja a pik hetes volt. Egy pillanatig fürkészve nézett ellenfele arcába, aztán nyugodtan emelte le a fedőlapot. A káró kettest húzta. Újból nyert. A herceg nevetett. — Ilyen szerencsés fickóval még nem volt dolgom, kapitány. Szinte érdekel a dolog, hogy mikor fordul meg a kártyajárás. Most a herceg adta a bankot. Bürke pillan­tása az antik kommode-szekrényre helyezett re­mekművű órára esett. Háromnegyed tizenkettő elmúlt hét perccel. Nemsokára megkezdődik a nagy színjáték. A herceg hanyag mozdulattal osztotta le a lapot. Bürke nyert és ismét nyert. Kétszáz font­tal indított a herceg és négy perc alatt robban­totta Bürke ezt a hatalmas összeget. Az óramu­tató közeledett az éjfél felé. Bürke intett szemével az inasnak, aki távol­ból figyelte az érdekes párharcot. Az inas meg­értette a~ •’fést, a tálalóhoz sietett, kezébe ka­pott egy szendvicstálat és asztalukhoz lépett. Folytatása következik. A KUDHA1ÁSZ ALEX 6REEFF IMMiaVi REGÉNYE

Next

/
Thumbnails
Contents