Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-28 / 171. (3723.) szám

17

1*55 július 2Si vasárnap.

Jtbesszinia titkai

Az ismeretien Abesszíniáról és Hailé Selassié négus barátságáról beszél Budapesten Gajáry Kálmán, a kisgazdapárt titkára, aki másfél évig élt Addis Abebában

Budapest* julius 27. Abesszínia... Mit rejt magában ez az ország, amelynek területe nyolcszor akkora, mint Csehszlovákia? Milyen ember Hailé Selassié, a négus? Milyen az a nép, amely olyan nagy harci zajjal készülődik az egész világ szemeláttára és nyugtalanságára Olaszország ellen? Ezekre a kérdésekre akartunk választ kapni egy magyar embertől, aki másfél évig élt Abesszíniában és közvetlen közelről ismerte meg az abesszin népet és császárát, Hailé Selassiét Dr. Gajáry Kálmán öt évvel ezelőtt tért vissza másfélévi abessziniai tanulmányújáról. Éppen akkor tartózkodott Addis Abebában, amikor Hialé Selassié elfoglalta a császári trónt. Szóval a legérdekesebb hónapokat élte át ebben az ismeretlen, rejtelmes országban.

A luxustaxik és taxitevék

<— Legérdekesebb élményemet akkor szereztem, — kezdte a beszélgetést Gajáry Kálmán, — amikor megérkeztem a fővárosba, Addis Abe- bába. Kiléptem az állomás előtti térre, amelynek közepén egy hatalmas aranyozott szobor áll, az ember fejű Juda oroszlánja. A szobor alatt egymás mellett sorakoztak a pompás luxus autótaxik, olyanok, hogy bármelyik gazdag európai pénzfejedelemnek is díszére válnának, a „taxi- tevék", szamarak és öszvérek. Beültem egy autótaxiba és akkor ért a következő meglepetés:

A forgalmat közlekedési rendőr irányította.

Ez 1929 májusában volt.

— Persze, első dolgom volt, hogy megfigyeljem az abesszin népet őszintén kijelentem, nem tapasztaltam, hogy rossz tulajdonságaik lennének, csak egyet: megőrülnek a fegyverért és a töltényért. Másfélesztendei abessziniai tartózkodásom alatt semire sem kellett vigyáznom, nem zártam el soha a pénzemet ruhámat csak *— a fegyvereimet és töltényeimet Mert a leghűségesebb abesszin szolga is elveszti fejét, ha fegyvert vagy töltényt lát és rögtön ellopja...

Tizenhét magyar

*— Mint magyar ember természetesen érdeklődni kezdtem a magyarok iránt. Akkor tizenhét magyar élt Abesszíniában, három igen szép pozícióban. Gajdács Mátyás, aki 1904-ben utazott ki, mint a Nemzeti Muzeum állatpreparátora és ottmaradt, Addis Abebában űzi tovább mesterségét. Az abesszinek nagyon megbecsülik. A másik dr. Mészáros Kálmán orvos. Harmadik egy asszony, Zsiray Kálmán százados felesége, az addisabebai leányliceum tanárnője. A többiek is szépen megélnek. Én lettem majdnem a tizennyolcadik magyar, mert már szó volt arról, hogy állami szolgálatba lépek és gazdasági, államtanácsos leszek, de anyám betegsége miatt haza kellett jönnöm. Pedig, amint hallottam, Hailé Selassié, akivel nagyon összebarátkoztam, többször kijelentette környezete előtt, hogy szeretné, ha ottmaradnék. , .. v

«— Különös nép az abesszin. A föld egyik legrégibb keresztény állama. Krisztus után, a negyedik században, Abesszínia már államvallássá nyilvánította a keresztény hitet Csakhogy ez a kereszténység sok zsidó vonással keveredett. Például az újszülött, gyapjashaju abesszin fiút nyolcnapos korában alávetik a drcumcisiónak. Csak ezután, a tizenharmadik napon következik a keresztelő. Mindkét szertartás a templomban folyik le.

— A nép szigorúan betartja a vallás előírásait. Szinte minden második napon hústalan böjtöt tartanak. Teljes böjt csak husvét hetében Van, akkor egész héten nem esznek mást, mint nyers csumburát. Ez a mi borsónkhoz hasonló igen Ízletes növény.

Agyban temetik az abesszin halottat

— Legérdekesebb szokásuk azonban a temetési szertartás. A halottat négy legjobb barátja viszi ki a temetőbe, azon az ágyon, amelyen meghalt. A simái azután kiemelik a holttestet az ágyból, becsavarják a „sámába", az az abesszinek tógaszerü nemzeti viselete és ig.y, koporsó nélkül eresztik le a földbe.

Az ágyat pedig ráteszik a sirdombra. *« Annyira megtartják ezt a szokást, hogy a Mene- lik-mauzoleumban, ahol Menelik császár nyugszik a feleségéve legyütt egy-egy gyönyörűen kiképzett szarkofágban, szintén ott áll a két ágy.

— Amikor megérkeztem Abesszíniába, még Zaoditu császárnő uralkodott, ő a nagy Menelik császárnak volt a leánya. Zaoditu még apja életében férjhezment Ráz Guksához, az egyik leggazdagabb alkirályhoz. Szép házaséletet éltek, de 1916-ban, amikor Zaoditu császárnő lett, elváltak. Az abesszin törvények szerint ugyanis a császámőnek nem lehet férje. Ráz Guksa egyideig csöndben tűrte ezt, de azután arra gondolt, hogy ha a felesége császárnő, miért nem lehetne ő császár.

Nagy sereget toborzott tehát és elindult Addis Abeba felé. 1930 április másodikán érte el a fővárost, de

a kormánycsapatok szétverték seregét és maga Ráz Guksa is meghalt.

Ugyanezen a napon, talán ugyanabban az órában, amikor férje,

meghalt a császárné is.

Sokan azt hitték, hogy Zaoditut is megölték, de az európai orvosok megállapítása szerint cukorbaja ölte meg. A császárné ugyanis rettenetesen kövér volt, annyira, hogy járni sem tudott, mert lábai ném bírták el a súlyos testet.

Mindig két ember cipelte, ha kilépett autójából.

— Érdekes, hogy a nép sohasem láthatja, ha a császár beül az autóba vagy kilép abból. Régi szokás ez és ilyenkor mindig egy fehér kendőt vonnak az autó elé.

— Szóval Ras Tafari 1930 április másodikán lett Abesszínia császára. De tizennégy éven keresztül, mint trónörökös, régenskirály volt. Ebben az időben beszéltem vele először. Kihallgatást kértem tőle és a megállapított időben frakkban megjelentem nála. Tolmácsom Zsiray Kálmánná volt. A régenskirály, illetőleg most már császár, ugyan jól beszél franciául, de a szabályok értelmében

idegen emberrel csak tolmács utján beszélhet.

Én magyarul kérdeztem a tolmácsom utján, Zsirayné franciául továbbította a kérdést Ras Tafari tolmácsához, az pedig amhar nyelven a királyhoz. A válasz sorrendje ugyanez volt. Később, amikor jóba lettem a királlyal, elmondta, — akkor már tolmács nélkül amhar vagy francia nyelven beszélgettünk — hogy

a két tolmácsra azért van szüksége, hogy mielőtt felelnie kellene, már tudja, hogy miről van szó.

Az első látogatásom alkalmával ajándékot is vittem a királynak: huszonöt üveg tokajit

és Kalocsa vidékén szokásos, úgynevezett lá- zsiás nyakláncot. Igen szép ötvösmunka volt, köröskörül Mária Terézia-tallérokkal kirakva. Ez Abesszíniában a hivatalos fizetőeszköz.

—1 Később gyakran meghívott vacsorára. Megszeretett, mert szereti a jókedvű, mulatós embereket... Sokat beszélgettünk európai kérdésekről. A király nagy tájékozottságról tett tanúbizonyságot.

HUfsaétat a saféeák méje

Ida: hcuóauec Tuqyes

A Jimíusvégí hőhullám egyik délelőttjén a két egyetemi polgártárs és barát, Kovács Dénes, a klasszikus filológus és Lénárd Ödön, a fizikus, előadás után az egyetemtéri aulában találkoztak, hogy szokott szerdai sétájukra indulva, kibeszélgessék magukat egymással. „Pfüh, de meleg van" — fújt a feketeszemü sápadt Ödön, aki a mu- zeumköruti fizikai intézetből érkezett —■ „ma itt maradunk a hűvös alma materban — gyerünk a büffébe egy fagylaltra." A dolgot Dénes is nagyon okosnak találta és megindultak a lépcső felé. „Óh" — sóhajtott ismét a fáradt Ödön, aki órák adásával kereste kenyerét — „mekkora vesződsé- gembe került tegnap délután annak a ne- hézfejü Serényi Pistának a Pythagoras-té- telt levezetnem I" — „Látod, Ödön" — mondta a másik — „ott ült ez a görög bölcs 2500 esztendővel ezelőtt a délolasz Kroton városában, verőfényben a kertjében és — figyelj csak, milyen költői leszek — az égbolt kéksége sötéttüzű és feneketlen mélységű volt, a lecsüngő felhővárak fehérsége vakító. Ott ült ez a Pythagoras és egyhu- ru hangszerét, a monochordot pengetve tűnődött, de a pengetésből nem dallam és hangulat fakadt, hanem beledöbbent leikébe a kérdés, hogy a zenei skála hangjainak megfelelő húrhosszuságok tulajdonképen miért is olyanok egymáshoz, mint a legkisebb egész számok, az oktáv az alaphanghoz mint kettő az egyhez, a kvint az alaphanghoz mint három a kettőhöz, a kvart az alaphanghoz mint négy a háromhoz és igy tovább. És mert bölcs volt, felvillant benne a megsejtés, hogy a körülötte viruló szél- és patakzugásos, szines-illatos, csengőbongó világnak talán minden tüneménye valami mélységes összefüggésben van a számok titokzatosan szürke, de mindenhatónak látszó birodalmával." Ödön, a fizikus, aki sokat járta és jól "ismerte a számok eme misztikus birodalmát, megállt

A kitünően felszerelt és fegyelmezett abesszin császári gárdagyalogság,

amelyet európai tisztek képeztek ki (egy ilyen kiképzőtiszt a kép jobboldalán látható). Az európai formaruha ellenére is mezítláb menetel az abesszin gárda, mert a

négerek nem bírják a cipő viseletét,

„Franz Jóséi

tillik ierendzsi negas**

—- Érdekes, hogy az osztrákokat és magyar rókát milyen jól ismerik az abesszinek. Ennek Ferenc József és Menelik császár „barátsága" az oka. Az osztrákokat és magyarokat „nyám- szák“-nak nevezik. Ferenc Józsefről mindenki tudja, hogy „Franz Josef tillik ferendzsi negus" volt Magyarul annyit jelent: Ferenc József, a nagy idegen császár.

— Ras Tafari vissza is adta nekem a vizitet Minden bejelentés nélkül meglátogatott egyszer és megivott nálam egy csésze teát.

Már első találkozásunkkor megmondtam, hogy tanulmányozni akarom Abesszíniát, erre intézkedett, hogy adjanak nekem egy általános belső útlevelet, amelynek birtokában mindent megnézhetek. Ras Tafari egyébként akkor is fenntartotta a barátságot, amikor már császár volt. Barátságunk jeléül egész abessziniai tartózkodásom alatt rendelkezésemre bocsátotta két szolgáját.

Végül még elmondta Gajáry Kálmán, hogy Abesszínia magas fekvése — hiszen átlagos magassága 2000—2500 méter a tenger színe felett — és kiimája miatt nagy feladatok várnak az olasz csapatokra, amelyek azonban kitünően felkészültek s háború esetén győzelmük biztos.

Az esős időszakban, júliustól októberig, naponta 8—10 óra hosszat esik az eső, de olyan nagy tömegben, hogy alig látni néhány méternyire.

Gajáry Kálmán nem egyedül jött vissza Abesszíniából. Utánaszökött a hajóra szolgája, Kasza Tekla, vele jött Budapestre, ittmaradt, meg is nősült. Ő az az abessziniai kávésfiu, aki az egyik előkelő vendéglőben főzi a kávét a vendégek számára. Pedig — annak ellenére, hogy a császár szolgája volt — nemes családból származik. Nagybátyja a Bank of Abesszínia főrevizora. De Kasza-Teklának mégis jobban tetszik Budapest...

és az aula egyik oszlopának támaszkodva figyelte a lelkes szavakat, — az egyetem kapuján túl uralkodó irgalmatlanul növekvő forróság egy becsapó hullámától elkábulva, az évezredek távlatába pillantott: „Hja", —- mondta merengve -— „akkoriban még nem létezett megvesztegethetetlenül- pontos és rendszeres fizikai kutatás, ehelyett túltengett a reális jelenségekkel nem törődő filozofálás divatja és ebben a légkörben sok csodálatos gondolatcsira nem tudott fejlődni és a tapasztalati tudományok számára gyümölcsözni. Bizony Pythagoras is ... amikor fantasztikusan-nagy- szerü sejtelmének, hogy „mindennek lényege a szám", künn a jelenségekben való tükröződését kereste, nem jutott tovább mágikus számösszefüggésekkel való játéknál és misztikus szimbolizmusnál, kedves Dénes."

Dénes hamarjában nem tudott felelni, továbbmentek és aztán élvezték a hűsítő fagylaltot.

gr gr gr

Dénes otthon ebéd után elterült a pamla- gon. A hőség rekkenő volt, a kutyanapokon előre tultenni akaró hőhullám délelőtt óta roppant óriássá nőtt, ült a földtekén, feje az izzó égig ért és tekintetét körüljártatta a zsákmányul ejtett tikkadt világon, forró lehelete a lezárt redőnyökön át is ellenállhatatlanul benyomult Déneshez. A szoba hűvössége, pálmái és páfrányai egyideig hűségesen állták az egyenlőtlen harcot, de aztán úrrá lett rajtuk a lankadás és Dénes szemei lecsukódtak. Azonnyomban zsongani kezdtek agyában a délelőtti beszélgetés évezredei — matematika — filozófia — fizika — maga előtt látta a fizikust, sápadt barátját, akinek mesélni szeretett Hellasról, a régi görögök izgató, romantikusan-mozgal- mas kultúrájáról és korszakáról, melyet ma már klasszikusnak nevezünk, varázslatos és konok filozófusairól, akik a Szellem elátkozott királyfiai gyanánt jártak-keltek abban a dicsőségekkel és társadalmi hiúságokkal, nagysággal meg bűnökkel teli világban, — látta őt, ahogyan az aula oszlopának támaszkodik — de hiszen ez nem is az aula <— ezek a délszaki növények, ez az elvadult kert, melyben az oszlopcsarnokoknak a romja áll — persze, ez Kroton városában van, és bár nem értette Dénes, hogyan került ide, nem csodálkozott ezen, hiszen régen ismerte s szerette Pythagorast. „De jó gondolat volt Tőled, Ödön, hogy idejöttünk" — mondta az oszlopromnak támaszkodó barátjának, aki várakozásteljesen nézett a nagy kert bizonyos részének irányába —' Dénes követte pillantását és egy fügefacsoport felől Pythagorast látta jönni. Aj öreg filozófus intett: „Jerünk ott a ke-