Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-28 / 171. (3723.) szám

ll*JO juúua Mi, vatta.ruap. rek kőasztal körüli kőpadokhoz" — és ami­kor már ültek, igy szólt : ,.Rendkívül örü­lök, hogy szellemdimenzióbeli kedves tyé- nés ismerősöm álmának jóvoltából kicsit át- rándulhattam a háromdimenzióba" — ez Dénesnek igen jól esett, a lelkesedés, mely átjárta, kéjesen bizsergett benne és élve­zettel várta az öreg filozófus további sza­vait, aki igy folytatta : „Kétezer esztendő­nek kellett eltelnie, amig megjelent az a szemfüles emberfajta, melynél a megfigye­lés exaktsága szenvedéllyé és a meglátás helyessége fantáziává vált: az újkori ter­mészettudósok, akik a természeti jelenségek vizsgálata közben lemondtak a filozofálás­ról, mert a legcsekélyebb részletek is érde­kelték őket. Zeusra mondom — a hatás rendkívüli volt: egy Galilei, Brúnó Kepler, Newton kezei nyomán jelentéktelennek lát­szó megfigyelések és kísérletek pont akkor világitottak bele természetfilozófiai mélysé­gekbe, amikor a kutatók az uj módszerre való bukkanás fölötti örömükben félretet-r tek minden filozófiát — és feltárultak en­nek a természetfilozófiának igazi forrásai, a fizika, vegytan, csillagászat, biológia. A nagyszerű a dologban aztán az volt, hogy ebből a kizárólagosan tapasztalásra, meg­figyelésre és kísérletre szoritkozásból, eb­ből a szenvedélyesen kiélezett pozitivizmus­ból egy uj romantika bontakozott ki: a- Mindenség titkainak eddig ismeretlen bi­rodalmai, határtalan lehetőségek igérettel- jes csillogásába burkolva, és ez a szűzies varázs aztán felébresztette az évezredes hellén talajban szunyadó gondolatcsirákat és megsejtéseket is, melyek most hatalmas életerejük egész hevével szöktek a ma­gasba. Itt van mingyárt filozófustársaim­nak, Leukipposnak és Demokritosnak pom­pás ihletű koncepciója az atom-fogalomról, mely náluk nem jutott túl a kezdetleges váz­latosságon, ma pedig ? ! : a Nagytermészet erőiről és az anyag szerkezetéről való tu­dás szélesen kidolgozott elméleti alapjává lett. És az én filozofikus megérzésem!? — Amiről csak ábrándozni mertem: a számokkal és formu­lákkal való bánásmód mágikus kulcsát a termé­szettudományi korszak tényleg megtalálta, be­nyitott vele a matematika addig hozzáférhetet­len, égig érő várába, valóra vált az álmom — az ismeretlenségeket immár számítani lehetett. Fel­tárultak nemcsak a hangszerhuroknak, hanem a hangok egész birodalmának, a meleg, a fény, a színek világának számtani mélységei a rezgés­számok gazdag skálája képében, sőt a matema­tika fényszórói, a számok és egyenletek, bevi­lágítottak az érzékentuli világ sötétjébe, előre megjósolták, majd tervszerűen felfedezni segí­tették a ma oly népszerű rádióhullámokat, a röntgensugarakat, megmutatták az ultraibo­lyát .. Dénes látomásszerűen felvillanó megértéssel nézett fizikus barátjára, amint a természettudo­mányos s matematikai büszkeségtől ragyogó arccal hallgatta a csodálatos vendéget — aki most igy szólt: „Azt mondtam kortársaimnak, hogy hallom a szférák zenéjét. Látjátok, mily különös — ma tudjuk, hogy körülöttünk nem­csak láthatatlan sugarak, hanem halihatatlan hangok is suhannak a térben. Millió árnyalatú a hangok világa, a sokféle zugás, csobogás, a menydörgés, az emberi hangok — örömé és a fájdalomé ■—, selyem suhogása, gépek zakatolá­sa, — és mindez „csak" a testeknek és a levegő­nek sokféle gyorsaságú, összetételű s erősségű rezgése. És vannak akkora gyorsaságú rezgések, hogy őket az emberi fül már nem hallja — ha a vibrációk másodpercenkénti száma a húsz­ezren felül van — a Természetben, sőt a labo­ratóriumokban többszázezres rezgések is van­nak." — „Igen" — hallotta Dénes Ödön élénk hangját — „igen, ezek a nem hallható hang­sugarak keveredésre késztetnek folyadékokat, melyek különben arra semmiképpen sem haj­landók, — e titokzatos ultraszonor hullámok erélyesebbek és messzebbre terjednek a hallható hangoknál és erős ködben a parti világítótor­nyok elküldik őket egyidejű rádiójellel kombi­nálva távoli hajókhoz, melyeken a kétféle jel észlelési időkiilönbségéből a torony távolságát s keretantennával meg irányát állapítják meg. És sok más gyönyörű szerepük van — a nagy rá­dióállomásokban ezek a rengeteg gyorsaságú rezgések, melyeket ott finom kvarckristályok­kal elektromos utón keltenek, biztosítják a kisu­gárzott hullám hosszának állandóságát és ellen­őrzését, biztosítják ezzel az éterben suhanó sok hullám harmóniáját, mert ma már annyi az adó­állomás, hogy a hullámhosszak legcsekélyebb in­gadozásakor egymást zavarnák." „A sok-sok hullámnak egymással való harmó­niáját ..." — szólt a görög bölcs — „ma job­ban, mint valaha keresi az emberiség. Mert a természettudomány ugyan fellelte az anyagi vi­lágot mozgató erők titkos mélységekben műkö­dő összhangját és a mind érdekesebbé s lelke­sebbé váló kutatások idomán nem várt ered­A » cA\a ii k kiLÁkí ményképpen támadt a technika világa, a népe­ket összehozó gyors közlekedés, a villamosság elegáns kényelmei, a vegyi termékeknek a minden­napi életet elárasztó és uraló tömege, a mezőgaz­daság és ipar munkagépóriásai, a finomult or­vostudomány a maga mikroszkópjaival, széru­maival s röntgensugaraival, mégis — még ködbe vész az ut az ígéret országába, ahol a létért való küzdelem elvesztette ádázságát és gondok, meg szegénység csak régen lepergett múlt lidérces kisértetei lesznek, — az élet külső technikájának nagyszabású eredményei még nem javítottak az emberiség életének belső technikáján, sőt bo­nyolultabbá téve azt, időnként összekuszálták. De a lélektan, társadalomtudomány s történe­lemkutatás is fel fognak emelkedni a tárgyila­gosság és hatékonyság természettudományos fo­kára és ez a felemelkedés meghozza majd a ter­mészeti erők felhasználása után a lelki erők he­lyes s sohasem sejtett kormányzását, a külső után a belső felszabadulást, azt a társadalmat, mely minden ember jólétét s termelőerőinek, egyéniségének kibontakozását biztosítja. Higy- jetek nekem, igy lesz!" Mig a régi görög bölcs beszélt, úgy érezte Ödön, mintha kéjes áramlat csapna át lényén, amilyent olyankor szokás érezni, amikor a fület valami gyönyörű dallam elcsábítja. Csendes tul- világi gyönyör zsibongott ereiben. Soha semmi­féle álomban és lelkesültségben nem talált ily gyönyört, valami nagy csönd állott be, eljött a vöröses-sárga alkonyat és Dénes érezte, hogy csak figyelnie kell és meghallja majd a szférák zenéjét —• ekkor távoli menydörgés morajlott, Jumú mert a barátjához érkezett Ödön felhúzta a re­dőnyt, az ablakon keresztül még egyszer fel­lángolt a nyugati ég. „Óh, Ödön ... miért nem engedted hallgatnom a szférák zenéjét, melyet Pythagoras varázsa halandó fülemnek kezdett idézni,..!“ A barát azonnal megértette: „Vi­gasztalódj" — mondotta — „mindenki a maga módján hallja a világegyetem szimfóniáját — ha érdemes rá, — én, látod...' Pythagoras monochordját pengetve gondolkodott a hangok számösszefüggéseinek megfejtésén — a mai fizi­kusok megtalálták az utat és kísérletek, meg számítások eleinte szövevényes útvesztőiben mind tovább haladva, több és több oldaláról pil­lantották meg a rezgések egymással harcoló harmóniáját. A Te számodra pedig — akihez Beethoven oly közel áll — minden analitikán túli intuitív megérzésben: a zenében közvetlen és magasztos módon nyilvánulnak meg a világ rezgéseinek ősi dinamikai és számtani összefüg­gései, a harmónia és ritmus. Pythagoras azt mondta, hogy hallja a szférák zenéjét. Kortársai szokás szerint ezt nem a maga szimbólikus je­lentőségében értelmezték, hanem mert szemé­lyének rendkívüli varázsa volt, azt hitték, hogy ő kiválasztott, akinek a kristályegek keringésé­nek zenéje hallható. Pedig Pythagoras füle is csak emberi fül volt és még az ultraszonor hul­lámokat sem érzékelte. De szelleme emberfölötti volt és ez a szellem felfogta, megérezte a világ- egyetem törvéneyinek akkor ismeretlen távlatait is és messzi összefüggések sejtése benne a har­mónia fenséges érzésévé szűrődött — zenévé, melyet csak az ő n?gy lelke hallott meg." 19. szám. Megfejtési határidő: augusztus 6. ★ ★ ★ Ennek a mágikue keresztrejtvénynek minden sora kétszer szerepel. Elől mindig a vízszintes sor száma. Beküldendő az Emerson aforizma és a közmondás megfejtése. * Vízszintes — Függőleges: 1—1. Emerson afo­rizma, amely szomorúan példázza a nagy embe­rek sorsát. 15—2. A skatulya. 16—41. Gyilkoló. 17—62. A virág része. 16—3. Japán játék, vagy — a — vagy: menni angolail. 19—23. Elmesél, szavakkal lerajzol. 20—56. Elcsodálkozik. Meg­lepetésének ad kifejezést. 2.1—83. Azonos ejtésü betűk. 22—4. A magyar épltőkultura egy nagy úttörője, 24—30. Két római szám, a második az első tízszerese. 26—42. Az egész emberiség, mint olyan. 27—63, Hozzányúl. 28—78. ógörög törzs. 29—5. Karácsony —■ franciául. 81 --86. Szere te té­rnek (avagy szerelmének) ad kifejezést. 84—72. Or­vos — németül. 85—6. Közmondás, amelyet saj­nos nem lehet megszívlelni, mert egy örök vál- tozhatatlan téma körül forog. 87—69. Az ud­varban (németül.) 88—32. Egyforma be­tűk. 39—68. A hét magyar törzs egyike. 40—7. Puskát használ. 42—26. Fő. 48—48. Lánykanóv. 45—64. Ez is egy virág? 47—84. Elek (?) 48—8. Jól megtippelt. 40—68. Dohánytőzsdóben ponto­san megtudható. 50—0. Hölgy. 51—*26. Jaguárnak csak csupán a mássalhangzóit írjuk be. 52—44. Ag — németül. 64—66. Ajánlott — postai rövi- ditése. 55—85. Nem is kifelé. 57—88. Kis sziget a dalmát partok előtt (Térképen úgy sincs benn, irjnk be: Eső.) 59—59. A betű sem más lénye­gileg. 61—10. Újra. 68—11. Az ember tragédiá­jának az a szereplője, aki egyetlen egyszer sem jelenik meg a színpadon. 69—37. HocÜ 70—75. Komikus színész. 71—12. A Nílus német neve. 72—84. An dem. 73—46. Villa, nyaraló. 74-66. Ur amerikai rövidítése (Mister alapján.) 76—80. Soha — németül. 77—18. Számok előtti rövidí­tés. 78—28. Bőr ez. 79—60. Az a folyócska, amely Shakespeare szülőfaluján átfolyik. 81—87. Zichy Tivadar monogramja. 82—14. Ma mér nem látni ilyen embereket. Bezzeg, amikor, őrület volt. 84—47. Cipőbon a helye. 86—67. Hírt küld át. * Mai koresztrcjtvónyünk helyes megfejtését és a könyvjutalom sorsolásának eredményét a rovatvezető nyári szabadsága miatt csak szeptember 8-ikl számunkban közöljük. JulIus 14-lkI számunkban megjelent 17. számú keresztrejtvény helyes megfejtése: 1. Agyő, vitéz kis gárdahadnagyom. — 13. Biró uram, no idéz­zen törvénybe. — 17. Egem ki nem derül, ha jő a kikelet. — 24. Az ember kis diák, a bú tanítója. 17. számú keresztrejtvényünket 27 olvasónk fejtette meg helyesen. A megejtett sorsolás alap­ján e heti könyvjutalmunkat, Komáromi János: „Harangoz a mult“ című regényét diszkötésben dr. Pokorny Nándorné, Rajec, nyerte. * A háziasszony lexikona GYÜMÖLCSHÉJBÓL ECETET készíthetünk, amely igen jóízű ée gyönyörű borostyán ezimóvel akármelyik ecetfélévél vetekszik. A befőzésnél lehámozott gyümölcsök héjáit beledobjuk egy cee- répfazé'kba e annyi forróvket öntünk rá, hogy ellepje. Mikor megint befőzünk valamit, a lehámo­zott héjat isméC a többire dobjuk s mindig újból leforrázzuk. Mikor a fazék megtelt, kendővel be­kötve állítsuk napra; 6—8 hét múlva a viz kitűnő ecetté válik. ­VÉDEKEZÉS LEGYEK ELLEN. Léghuzat- tól, ventillátortól szelétől menkülnek a le­gyek. A Balkánon hosszú papiroscsikokból készült „bokrétával** hajtsuk ki őket a szobá­ból. Néhol bizonyos fák, pl. nyírfa ágait he­lyezik el a szobában. Estefelé ebibe bele- huzódnak a legyek s ekkor ki lehet vinni. Szeneslapátra izzó faszenet tesznek s erre száraz tökleveleket raknak. A keletkező szag elűzi a legyeket. Nem bírják a babér olaj sza­gát sem. Ha ezzel bekenjük a falakat vagy pedig edényeket tölt'ink meg vele, nem jön­nek be legyek a szobába. 4* PINCEBOGARAT ngy irthatjuk ki, hogy kivájt krumplit, répát, vagy üres csontokat helyezünk el a látogatott helyen. Ezekbe az ászkák beleimásznak. Az elhelyezett hulladé­kot seperjük össze és dobjuk forró vízibe. 4* ARANYRÁMÁT, aranyozott- állványokat, ko­sarakat, szobrokat stb. szépen megtisztíthatunk pálinkával. Lehet szalmiákszesszel is, de utána nyomban mossuk le hidegvízzel. tg» JEGET APRÓZNI erőlködés nélkül úgy lehet, hogy egy vastag szeget teszünk a kemény jég­darabra s arra csapkodunk a baltával. így igen hamar fin-o mapró jegünk lesz és nem vész kárba «g» HASZNÁLT TEÁT megszáritva tegyük eü. Ki­tünően lelhet vele szines selyemruhát tiszti tani. Ha erre szükség van, akkor egy jó marékkai tegyünk belőle egy liter vizbe, főzzük 10 percig és szűrjük le. Azon forrón mártsunk bele pél­dául tiszta szivacsot, kissé iki kell facsarni, majd dörzsöljük meg vele a piszoktól foltos helyeket a kelme színén. Azután óvatosan az egész ruhát átdörgölhetjük a teával. Kevés szikkadás után a visszáján közepesen forró vassal kivasaljuk. Ha a visszáján nem lehetne, akkor puha organ- .fcint terítsünk rá s azon vasaljuk. Fekete selyem- szövetet pedig forró kávéval lehet kitünően tisz­títani az előbbi metódus analógiájára. A kávé le­gyen jó erős, ez helyre állítja a selyem természe­tes fényéit jobbam, mint akármelyik egyéb tisztí­tószer. Ha nagyobb zsúfoltok vannak, oda külön keld a kávéból önteni é6 egy kávéskanálnyi ben­zint belekeverni. Tanácsos próbatisztitást vé­gezni a ruha valamely nem feltűnő helyén. «j» A ZSÍR KÉT ÉVIG IS ELÁLL, ha sütés előtt néhány evőkanál tejet beletéve olvasztjuk ki és pedig vasedényben. * NYÁRON A MÉZ néha megerjed. A méz­zel telt üveget ebben az esetben állítsuk me­leg vízzel telt edénybe. Mikor a méz egészen folyóssá válik, a tetején hab keletkezik. Ezt el kell távolitanunk s akkor a mézet újra élvezhetjük. * A KÁVÉFŐZÉS MESTERE, Brill a t Sava- rin, a frissen darált pörköltkávé három­negyedrészét forró vízzel leforrázta, majd egy percre fel is forralta. Most lehütötte egy kevéssé s a még meleg, de nem forró kávé­hoz hozzáadta az előbb félretett negyedrész őrölt kávét és jól Összekeverte vele. Néhány csepp hideg viz hozzáadására az ital meg­tisztul s igen gyorsan leülepszik. ÜÜepités helyett szűréssel is elválasztható a szilárd részektől. * TINTAFOLTOT A SZŐNYEGBŐL könnyű eltávolítani, különösen, ha még friss. Szívas­suk fel itatóssal, aztán addig csepegtetünk rá friss tejet és szívatjuk fel vattával, amíg a folt teljesen el nem tűnt. APRAGA! MAGYAR HÍRLAP keresztre jtvénysze £v é n ye ~ss=s=s~ A 19 számú rejtvényt me&tejíeüe: (név és pontos cím)t

Next

/
Thumbnails
Contents