Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-25 / 168. (3720.) szám
Katolicizmus és nemzeti szocializmus A nemzeti szocialista állam és a katolicizmus afférja vájjon valóban nem több-e a centrumpártban gyökerező politikai törekvések és az államhatalom konfliktusánál, vájjon valóban csak a „politizáló papok" ellen irányul Göring akciója, vagy pedig mélyebb, konstitucionálisabb ellentétek robbantak ki most elemi erővel ? Annyi bizonyos, hogy a katolikus társadalomkép és a nemzeti szocialista totális államkép között szervi ellentétek vannak. Ezek az ellentétek megvoltak a totális állam jelentkezésének első pillanatában is, mert hiszen a katolicizmus az államot mindig csak keretnek tekinti, amely az egyén és a társadalom munkájának rendszert, tempót és irányt szab, de soha nem válik öncéllá. Az ellentét a két felfogás között nem a német apropóból származik. Nézzük meg, mit mond például Mussolini, a totális állam első apostola saját felfogásáról és hogyan fejezi ki XI. Pius a Quadragesimo Anno körlevélben a katolikus álláspontot ebben a kérdésben ? Mussolini szerint „a fasiszta számára minden az államban létezik s az államon kívül semmi sincs, ami számára szellemi vagy erkölcsi értéket jelentene. Sem egyesek, sem csoportok, akár politikai pártok, akár egyesületek, akár szakszervezetek, nem lehetnek kívül az államon. A fasiszta állam, mint a személyiség legfőbb és leghatalmasabb kifejezője szellemi értelemben véve erőt jelent. Az ember erkölcsi és szellemi élete minden formáját felöleli." A Quadragesimo Anno szerint viszont „két dolog szükséges: intézményes változások és erkölcsi javulás. Az intézmények reformjánál elsősorban az állam tűnik szemünkbe, nem mintha az ő tevékenységétől kellene minden jót várni. Biztos és változatlan a társadalombölcseletnek az a tétele, amelyen változtatni vagy azt átalakítani nem lehet: amit az ember saját kezdeményezésével és erejével végbe tud vinni, azt nem szabad kezéből kivenni és a közre hárítani, s amit a kisebb és alsóbb közösségek teljesíteni tudnak, azt igazságtalanság lenne s csak súlyos károsodás s a helyes rend megzavarása árán lehetne nagyobb és felsőbb közösségekre bízni. Mert minden társadalmi tevékenység természete szerint kiegészítő jellegű, a társadalmi szervezet tagjait kisegítenie kell s nem szabad őket lerontania vagy felszivnia. Azért az állam vezetői legyenek meggyőződve: minél tökéletesebben uralkodik a kiegészítő tevékenység elvének betartásával fokozati egybekapcsolódás a különböző egyesülések között, annál erősebb lesz a társadalmi tekintély és hatóerő, s annál kedvezőbb és biztatóbb az állam helyzete." A két felfogás tehát fundamentális kérdésekben helyezkedik szembe egymással. Ezeknek az ellentéteknek politikai éle Olaszországban hamar eltompult, mert hiszen Mussolini latin gyakorlatiassága mindig reálpolitikai totalitást keresett, úgynevezett világnézeti totalitás helyett — s azután a helyzet tisztázásához az is hozzájárult, hogy az olasz nép egységesen katolikus, a katolicizmusban tehát a fasiszta állam olyan szilárd szellemi alapokra talált, amelyeket, tudta, inkább felhasználnia, mint szétrombolnia kell. Németországban azonban a katolicizmus és a nemzeti szocialista állam között tovább fejlődtek az elNő az abesszSniai lavina Válságban a népszövetség Anglia ét Olaszország kilépéssel fenyegetőzik - Hír senki sem bízik a békés megoldásban « Franciaország beláthatatlan következményekkel számol - Ismét fellángol az afrikai nacionalizmus Paris, július 24. Francia diplomáciai körökben mára az a vélemény alakult ki, hogy amennyiben a népszövetség tanácsa az olasz—abesszin kérdést nem tudja az érdekelt felek teljes megnyugtatására elintézni, számolni kell a népszövetség legsúlyosabb krízisével, amennyiben most már nemcsak Olaszország fenyegetőzik azzal, hogy kivonul a népszövetségből, hanem Anglia is. Hogy nem politikai rémhírekre támaszkodik ez a feltevés, azt az a körülmény is bizonyítja, hogy nagyon befolyásos politikai személyiségekkel folytatott beszélgetések nyomán alakult ki ez a nézet az újságírók között. Összefüggésbe hozzák a szenzációs fordulatot Sir George Clark angol követ tegnapi látogatásával, amelyet, mint ismeretes, Laval miniszterelnöknél tett, hogy kormánya álláspontjáról informálja a francia miniszterelnököt és külügyminisztert. Laval francia politikusok előtt kijelentette, hogy a Sir Clarktól kapott információk szükségessé teszik a francia kormány legkörültekintőbb eljárását az abesszin konfliktusban. Feltétlenül érdeke Franciaországnak, hogy kiutat találjon ebből a rendkívül nehéz helyzetből. A francia szakértők előtt a kormány nyomatékkai hangsúlyozza, hogy az i abesszin kérdésnek kedvező elintézéséhez I sorsdöntő érdekei fűződnek Franciaország- ! nak. Mert a francia kormány meggyőződése szerint úgy Olaszországban, mint Angliában olyan a hangulat, hogy kedvezőtlen fordulat esetén számolni lehet azzal, hogy mind a két érdekelt állam elhagyja a népszövetséget. Ebben az esetben pedig a német birodalom magatartása a népszövetséggel szemben olyan igazolást nyerne két állam részéről, amelynek beláthatatlan következményei lennének nemcsak a népszövetségi gondolatra és intézményre, hanem magára a francia külpolitikára is, amelynek súlypontja, mint ismeretes, Genfiben van. Anglia inkább kilép a népszövetségből.Beavatott körökben az a vélemény alakult ki az abessziniai konfliktussal kapcsolatban; hogy a kedvező megoldásra aligha van kilátás. Ebben a tekintetben úgy látszik teljes az egyetértés az angol követ és Laval miniszterelnök között is. A párisi angol követ nézete szerint a kérdést ma már aligha lehet a nép- szövetség keretén belül elintézni, igy tehát valószínűleg nem marad más hátra, minthogy Olaszországnak a népszövetség szabad kezet ad, hagy legjobb belátása szerint intézze el a vitás kérdést Abesszíniával, ami persze egyet jelent a háborúval. Arra nézve, hogy Anglia ebben az esetben milyen magatartást fog tanúsítani, még nem alakult ki konkrét nézet a politikusok körében. Mindenesetre figyelemreméltó a „L’Oeuvre“ külpolitikai szerkesztőnőjének, Tabouis asszonynak az a megállapítása, hogy nagyon könnyen valószínű, hogy Anglia is, Olaszország is a népszövetségre fogja hárítani a felelősséget a sikertelen diplomáciai tárgyalások miatt. „Bizonyos beavatott személyiségek kijelentése szerint, — írja a L’Oeuvre — Nagy- Britannia inkább kilép a népszövetségből, mintsem nyugodtan eltűrje, hogy a nép- szövetség nem tudja teljesíteni kötelességét.1* Olaszország nem várhat Páris, julius 24. Miután Sir Georg Clark tegnap ismételten megjelent Laval miniszterelnöknél és vele tanácskozásokat folytatott, a francia miniszterelnök ma fogadta Avenol népszövetségi főtitkárt, hogy a népszövetség tanácsa összehívásának végleges időpontját meghatározzák. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Olaszország csak abban az esetben vesz részt a nép- szövetségi tanács ülésén, amennyiben az abesz- sziniai konfliktust nem egész terjedelmében gönlentétek, egyrészt azért, mert a német politikai lélek még a nyilvánvaló gyakorlati kérdések mögött is keresi az elvi hátteret s nem tud belenyugodni, ha elv és gyakorlat között nem látja a teljes összhangot s mindig kész egyet csavarni a való élet kerekén, hogy a laboratóriumi igazság teljesedésében gyönyörködhessék. Másrészt pedig azért, mert a protestantizmus és katolicizmus között meglévő gyökeres felfogásbeli ellentétek éppen a totális állam körül jelentkeztek legnagyobb erővel. W. Stapel közvetlenül Hitler uralomrajutása előtt kiadott könyvében megkísérelte, hogy a nemzeti szocializmus teológiai gyökérzetét a lutheri alapgondolatokból fejtse ki. Ebben a felfogásban persze a lutheri gondolatnak csak a negatív része van bent, tudniillik a faji naturalizmus. Ellenben az az ösztön- mithosz, amit Hitlerék hirdetnek, semmiképpen se egyeztethető össze a katolicizmus tanításaival. A katolicizmus szellemétől mindörökre idegen marad az a felfogás, amelyet Hitler egyik beszédében ezekkel a szavakkal fejezett ki : „A romlatlan primitív nép ösztönében hordozza a legtermészetesebb világnézetet, amelynél fogva gépiesen a legtermészetesebb és ezzel a leghasznosabb álláspontra helyezkedik az élet minden őt érintő kérdésében." Ez a felfogás katolikus szempontból az erkölcsnek az ösztönnel való helyettesítését jelentené. Kezdetben a katolicizmus és hitlerizmus közötti ellentétek élét sikerült politikailag letompitani, amennyiben Hitler és Papén a két államjogi felfogás közé ügyesen odatolta a konkordátumot —■ később azonban mindinkább előtérbe nyomultak a világnézeti különbségek. Rövidesen látni lehetett, hogy mig Mussolini reálpolitikai meggondolásokból mindinkább engedett tételének világnézeti merevségéből, a német totalitás hirdetői egyre merevebb világnézeti fegyvert kovácsoltak tanításaikból és megkísérelték idomítani a valóságot. Egészen odáig, mig Göring legutóbbi rendeletében nyiltan kijelentette s ezúttal félreérthetetlen éllel a katolikus tömegek felé, hogy „a nemzeti szocialista államban csak egyetlen eszme uralkodhat és ez a nemzeti szocializmus eszméje". Ennek a felfogásnak, egészen természetes, a katolicizmus szó nélkül nem adhatja meg magát, már csak azért sem, mert máig sem tért el Aquinói Szent Tamásnak az evangélium szellemét kodifikáló tézisétől, amely szerint „homo est naturaliter liber et propter seipsum existens" (az ember természeténél fogva szabad és önmagáért létezik). Igaz, Szent Tamás azt is tanítja, hogy „homo non ordinatur ad proximum sivut finem" (az ember nem irányulhat embertársa, mint célja ellen). Amiből nyilvánvalóan következik s amit talán kár is külön bizonygatni, hogy a katolicizmus tisztában van vele és vallja is, hogy az egyén alá van rendelve a köznek és kötelessége a köz javára legjobb tudása és java képességei szerint tevékenykedni, sőt vallja azt is, hogy a közjó, amikor szembe kerül az egyes ember érdekeivel — est maius ac divinius, quam bonum unius — „nagyobb és istenesebb", mint az egyes ember java s a közjóért áldozatokat kell hozni, néha életünk árán is. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy az egyén teljes beállítottsága és célja az egész. Szekfü Ignác, a kitűnő magyar katolikus vallásbölcsész kereken megmondja, hogy s „minden olyan szemlélési módnak, amely az egyént az egésznek szempontjaiba szorítja bele, ellene mond a katolikus társadalomtan állandó problémafelvetése is a társadalom rendjéről". A Quadragesimo Anno célja nyilvánvalóan az, hogy egy kaotikus és átmeneti korban olyan társadalmi formákat találjon, amelyek az egyént mennél organikusabban állítják be a közösség munkájába, de a közösség javára kifejtett munkáján keresztül védelmezik magát az egyént is. A nemzeti szocialista totalitási elv itt mereven szembehelyezkedik a Quadragesimo Anno szellemével, amely „annyi szabadságot kiván. amennyi csak lehetséges és annyi megkötést és tekintélyt, amennyi éppen szükséges". És nem megfordítva.-ryv. Ma: Kénes melléklet .......................—— 14 oldal ára Ké lo20 1 XIV. évf. 168. (3720) szám « CSÜfOfftOBC • 1935 julius 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága 11., Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre évente 45a SzloVeJlSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓÍ TlKlPliarsáp fllicel2, 11. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . ° Prága 11., Panská ulice 12, 1JI. emelet fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 3 0 3 -1 1, • » Egyes szám ára 1«2ft Ks, vasárnap 2.— K2» SÜRGŐN YC1M HÍRLAP, PRflHA,
