Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-25 / 168. (3720.) szám

2 1935 Mim 25, ontanak. Nagy csalódást keltettek a szlovák néppártban a tartománygyülési kinevezések gvölitik fel, a tárgyalások nem tartanak tovább negyvennyolc óránál és a népszövetség dönté­sét, igy például a 15. szakasz alkalmazásának kimondását nem tolják ki az augusztus 25-i ta­nácsülésre. Olaszország feltételei határozottan megnehezítik a kérdés békés megoldását és az Oeuvre véleménye szerint a nehézségeket még az a körülmény is fokozza, hogy Olaszor­szág egészen bizonyos, hogy a 15. szakasz al­kalmazását el fogja utasítani. Olaszország köz­véleményét ugy anis a kormány annyira előkészí­tette a gyarmati háborúra, olyan nagy az izga­lom az olasz nép körében, hogy teljesen kizárt dolognak látszik, hogy az olasz kormány még öt hetet töltsön el tanácskozásokkal, mielőtt a katonai műveleteket megkezdi. Azonkívül az olasz kormány elhatározását szükségkép befo­lyásolja az a körülmény is, hogy le kellett szál­lítania a líra aranyfedezetét. Francia politikai körökben az a vélemény, hogy erre a „kétségbe­esett rendelkezésre" azért volt szüksége az olasz kormánynak, hogy gyarmati háborúját finanszí­rozza. Mindent összevetve tehát Olaszország olyan messze ment el a háborús előkészületek terén, hogy kizárt dolognak látszik, hogy a há­borút el lehessen kerülni. London az abesszin követet ünnepli Páris, julius 24. Az „Echo de Paris" munka­társa beszélgetést folytatott dr. Ajaz Martin­nal, Abesszínia londoni követével, aki kijelen­tette az újságíró előtt, hogy Abesszínia függet­lenségéről, amelyet Angliával, Olaszországgal és Franciaországgal kötött szerződésük garantál, semmi szin alatt sem fog lemondani. — „Inkább az utolsó emberig le hagyjuk magunkat mészá­rolni, mondotta a követ, semhogy elviseljük egy idegen hatalom fenhatóságát." A párisi lap tu­dósítója a beszélgetéshez hozzáfűzi nagyon jól informált helyen szerzett értesüléseit és meg­jegyzi, hogy minden valószínűség szerint a követ megkapja a kétmillió fontos hadikölcsönt Ang­liában. Az újságíró az angol közvélemény han­gulatára következtet abból az ünnepélyes fo­gadtatásból, amelyben Abesszínia követének tegnap az alsóházban része volt. Az angol kép­viselők tegnap ugyanis fényes bankettet adtak a követ tiszteletére. Páris, julius 24. A „Temps" munkatársa írja Dzsibutiból, hogy Afrika benszülöttei nemcsak francia Szomáli-földön, hanem az angol gyarma­tokon, sőt a délarabok között is kizárólag a kö­zelgő háborúról beszélnek. A háborút az afrikai benszülöttek, az abessziniaiak és az idegenek mérkőzésének tekintik. A benszülöttek között az a meggyőződés, hogy Allah meg fogja segí­teni a fekete testvéreket és bíznak a győzelem­j ben. A lap megállapítása szerint az olasz-abesz- i színia! konfliktus néhány hőnap alatt ismét fel­korbácsolta az afrikai nacionalizmust, amely Chartum meghódítása óta teljes letargiába süly- lyedt. Ismét teljes erővel lángolt fel a pánafrikai és pánizlám propaganda. Úgy az angol, mint a francia gyarmati hatóságok fokozódó nyugta­lansággal figyelik a propaganda hatását,' mely a háború közeledtével egyre kritikusabb helyze­tet teremt a gyarmatokon. Az olasz kormány pénzügyi nehézségei Páris, julius 24. Mára a líra némileg meg­szilárdult. Olasz hivatalos jelentés szerint a kor­mánydekrétum, amely a Ura aranyfedezetének leszállítására vonatkozik, nem jelenti semmiféle fináncpoUtikai experimentumnak az előkészíté­sét. A kormánynak nem szándéka sem az inflá­ció, sem pedig a devalváció. A „Marin" római tudósítójának jelentése szerint olasz gazdasági és pénzügyi körökben is igen kellemetlen benyo­mást keltett a kormány renddete főleg azért, mert a hivatalos lapban a dekrétum mellé sem­miféle indokolást nem közöltek. Érdekes, hogy noha tegnap este pénzügyi körökben egyébről se lehetett hallani, mint a líra aranyfedezetének leszálllitásáról, a napilapok egy sort sem közöl­tek a dekrétum kibocsátásáról, úgyhogy a kö­zönség széles rétegei nem is szereztek róla tu­domást, Római diplomáciai körökben a kor­mány 4 "krétám kibocsátásából arra következtet­nek, hogy az olasz kormány rendkívüli pénz­ügyi nehézségek előtt áll. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezeket a nehézségeket a keletafri­kai katonai készülődések idézték elő. Olasz po­litikai körökben attól tartanak, hogy az olasz kormány ezt a nehéz pénzügyi helyzetét Anglia arra fogja felhasználni, hogy fokozza ellenállá­sát Olaszország Abesszíniái terveivel szemben és ugyanígy kihasználja a japán kormánynak Olaszországellenes magatartását. Jellemző tünet­nek állapiíja meg a „Marin" munkatársa, hogy a kritikus hetyzet ellenére sem a francia, sem az angol követ nem folytathat tanácskozásokat ezen a héten Mussolini miniszterelnökkel, Mussolini egyébként nem tartózkodik a fővárosban, ha­nem ricdonei villájában üdül. Milánó, julius 24. Az olasz lapok rendkí­vül éles hangon imák Anglia ellen, amiért An­glia állítólag szabaddá tette a fegyverszállítások útját Abesszínia felé. Különösen éles hangot használ Angliával szemben a hivatalos „Popolo dltalia". A lap megállapítja, hogy itt nem az angol nép, hanem az angol fegyverkezési ipar vállalt szolidaritást Abesszíniával. „Olaszország — jegyzi meg a Popolo dltalia — Angliának Prága, julius 24. A tar tornán ygyttl é s ek'be töri ént I kinevezések B&jtóvisazihangja egyre élesedik. A Tageebote szerint a kinevezésekből a kormánynak ama szándéka látszik ki, hogy az egyes pártok vá­lasztási veresége folytán beállott változásokat ki­egyensúlyozza. A németeket azonban két mandátummal megká­rosították és súlyosan megsértették amaz ígéretet, amelyet irányadó körök adtak, hogy a szakértői tagok kine­vezését nem fogják felhasználni a nemzetiségi- vi­szonyok módosítására. Ami a szlovenszkói tarto­mány gyűl és ezakértőtagjainak kinevezését illeti, a Sióvá,k igazságtalannak tartja azt s azt írja, hogy az üggyel a pártelnökségi ülésen fognak foglalkoz­ni. Ezen a gyűlésen ezael kapcsolatban szóba ke­ezt a magatartását nem fogja egykönnyen elfe­lejteni." A törültök is ielentkeznek T o k i o, julius 24, A tokiói török a chargés d'affaires Nebil bey felkereste a japán külügy­minisztert, akitől információkat kért az olasz— abesszin konfliktusra vonatkozóan. Nebil bey kijelentette a japán külügyminiszter előtt, hogy Törökország teljesen azonosítja magát ebben a kérdésben Japán álláspontjával. Hozzáfűzte, hogy Törökország is fokozott figyelemmel ki­rül a szlovenszkói önkormányzat ügye is, amely a lap sfcériut meglepő fordulatot hozhat az eddigi szlovák poitíkában. A Národni Listy szintén foglal­kozik a kinevezés ügyével s azt Írja, Szlovenezkón a kinevezés óriási elégedetlenséget szült. Úgy lát­szik — írja a lap, -l hogy a szlovák néppártnak elmegy az étvágya a kor- mánybalépéstől. A Rudé Právo kifogásolja, hogy a kommunista párt által jelölt szakértötagokat figyelembe se vették e ezzel szemben két fasiszta, sőt két Henlein-párti szakértőtagot neveztek ki és kérdi, hogy vájjon mi­ben szakértők a kinevezettek. A Venkov reagál a támadásokra s azt irja, hogy a kormány a tarto- mánygyülésekbe jelenleg tisztán szakértötagokat nevezett ki, akik az egyes országrészeknek meg­adják azt, amire szükségük van. séri Olaszország akcióját Keletafrikában. A japán lapok ma részletesen foglalkoznak azzal az olasz visszhanggal, amit Japán maga­tartása az olasz—abesszin kérdésben váltott ki. Az „Asahi Simbuh" cimü lap megállapítja, hogy az olasz sajtónak, úgy látszik, az a törekvése, hogy az abessziniai konfliktusból szisztematiku­san általános konfliktust csináljon, amelyben a fehér faj szembe találja magát a színes fajták­kal. A lap megállapítja, hogy Olaszországnak ugylátszik az a célja, hogy ezen az utón állítsa saját oldalára Angliát és Franciaországot. Olaszország magára marad London, julius 24. Londoni politikai kö­rökben a népszövetségi tanács egybehivását ju­lius 28-ra várják, llgy tudják, hogy az angol népszövetségi delegációi Antony Edén lord fog­ja vezetni. Úgy hirlik, hogy Londonban teljes megegyezés jött létre Anglia és Franciaország között, ami egyet jelent Mussolini álláspontjának teljes elszigeteltségével, A népszövetségi eljárás természetesen a tanács tagjainak álláspontjától függ. Először minden valószínűség szerint bizal­mas értekezletre ülnek össze a tanácstagok és miután a kérdés rendezésére vonatkozó összes szempontok tisztázódtak, ül össze nyilvános ülésre a népszövetség tanácsa. Angol politikai körökben hangoztatják, hogy azok a kommentárok, amelyek római lapokban I láttak napvilágot, Anglia magatartásával kap- [caolatban, nem érintik az angol kormányt. Az angol kormány tudatában van küldetésének, a pártosság vádját nyugodtan visszautasíthatja és az a meggyőződése, hogy Olaszország részéről ez teljesen hibás megítélése Anglia magatartásá­nak. Angliának csak egyetlen célja van és pedig az, hogy békés megoldást tudjon teremteni eb­ben a kérdésben. Anglia független minden pár­tosságtól, egyedül a népszövetség érdekeit vi­seli a szivén. Természetesen ehhez a hivatalos álláspont­hoz hozzá kell fűzni azt, hogy Franciaországot Anglia azzal a kijelentéssel tudta saját álláspont­ja mellé fölsorakoztatni, hogy amennyiben nem sikerül eredményes megoldást létrehozni, kivo­nul a népszövetségből. Mindenesetre az angolok elérték azt, hogy Mussolini egyetlen hátvédjét elveszítette és tökéletesen izolálódott. A KODHAIÁSZ AIEX 6REEÍF ElUiiVEYI REÖSÖSYE « Milyen szép lesz ez a nap, így kettesben, a kabinban, elfeledkezve a környező világról, itt a tengeren, senkivel és semmivel nem törődve. Fel zaklatott idegeinek a nyugalom reménye vég­telenül jót tett. De ha nyugalomra és zavartalanságra gondolt, nagyon csalódott. Ebben a pillanatban kopog­tak és az a valaki, aki az ajtónál állott, meg sem várta az invitálást, benyitott. A hajó kapitánya volt. Az öreg tengeri fóka hangos kiáltással köze­ledett Bürke felé: — Hogy van, Sir? Remélem, nem ártott meg a kényszerű fürdő?. — Hogy van, Mister Paddersmith? Semmi különös, öreg boy, fürdöttem én már mindkét jeges tengerben. Ezzel el is intézték a „kis ügyet". A kapi­tánynak valami egyéb beszélni valója is lehetett, mert jobb szemével hamiskásan vágott. Addaide felé és kérdőn nézett Bürkére. •— A titkárnőm, Miss Crawford. Róbert Crawford hajóskapitány unokahuga! Előtte be­szélhet. — Oh, Miss Crawford, hogy van? Az öreg Crawford kenyeres cimborám volt, bár nem szolgáltunk együtt. Nagyon derék hajós. Mit csinál az öreg cimbora? Indiát járja? A leánynak könny szökött a szemébe, Bürke zavartan köhécselt, majd ő válaszolt: — Mister Crawford ez idő szerint London­ban van. Pontosan megkapta az utasításokat, kapitány? — Ob igen. Minden tökéletes rendben megy. Magam ügyelek fel, hogy senki ne alkalmatlan­kodjon abban az időben a fedélzeten. A négy legraeghi,.hatóbb emberem lesz szolgálatban. Ke­zességet vállaltam értük és én tudom, hogy kik­ért tehetem tüzbe a kezem. Még néhány percig tartózkodott a kapitány a kabin!: .n, aztán nagy kézszoritások. közepette távozott. Pár pillanat múlva újabb kopogtatás zavart meg őket. — Mi az? — dörmögött bosszúsan Bürke. —- Átjáró ház lettünk? — Aztán hangosan kiáltotta el a Come in-t. Egy idősebb, őszhaju ur lépett a kabinba. Bürke az első pillanatra megismerte és méily tisztelettel állott fel székéből, hogy üdvözölje az előkelő vendéget. Mert ennek a férfinak az ar­cát minden angol ismerte, az is, aki közvetlenül sohasem látta, annyiszor szerepelt neve és képe a nyilvánosság előtt. Lord Stanley Whiddon volt a látogató, őfelsége kormányának kincstári minisztere, Anglia egyik legnagyobb pénzügyi szaktekintélye, aki most rangrejtve utazott né­hány heti üdülésre a Fokföldre, de beavatottak tudták, hogy az utazás mögött nagy kincstári befektetések rejlenek, amiket a kormány a leg­közelebbi időben a gyémántmezőkön készült végrehajtani. — Hogy van, Sir? — fogadta magas vendégét a kapitány, a miniszter pedig egyenesen hozzá­lépett, átkarolta és melléhez szorította Bürkét. — Köszönöm fiam, nagyon köszönöm, amit tett. Ha szerencsétlenség történik, nem éltem volna túl. Öregedő életemnek egyetlen öröme ez a lány. A kabinban voltam, amikor a sze­rencsétlenség történt és csak akkor értesültem az egész dologról, amikor Ruthot behozták... — Ruth Whiddon?... Az ön leánya?... — Igen, az én egyetlen gyermekem és öt éve. hogy feleségem meghalt, egyetlen örömöm éa támaszom... — Hogy van Ruth Whiddon? —- Köszönöm! Az orvos hamar eszméletre hozta, nincs semmi baja, a kis idegmegrázkód­tatáson kivül, amit hamar kihever. Most fek­szik és az orvos különböző szerekkel táplálja, hogy a hülést megelőzze. Maga nem pihent le, Sir Róbert? — Oh, nem. Sir Stanley, —- nevetett fel Bür­ke. — Nem hiszem, hogy erre szükség volna. A nátha elkerült a Qandriai mezőkön is. Gyak­ran aludtunk havon. A két férfi már egymással szemben ült és ko­moly füstfelhőbe burkolóztak. —- A háború jó iskola volt sok tekintetben, — állapította meg a miniszter. — Az a nemze­dék, amelyik túlélte, nagy tettekre hivatott. És most hová utazik, Sir Róbert? —• Kegyeim ességed bizonyára hallott' a dol­gokról? Olvasott róluk? ■— Oh igen, — mosolygott el finoman az öreg ur. —• Réggé len kint kedvenc szórakozásom a napi pletykák elolvasása. És ennél érdekesebb pletyka már régóta nem keringett Londonban. — Nem volt pletyka, Sir, — mondta komo­lyan Bürke. — Minden úgy történt, ahogy a la­pok megírták. — Nehezen tudom elhinni, de ha ön mondja, bizonyára úgy van, — mondta nyugodtan a miniszter. — Nagyon megtisztelne, Sir, ha ma este asztalomnál láthatnám vendégül 1 un eh re. Bürke megérezte a szavak értelmét, tudta, hogy ez társadalmi rehabilitációt jelent. Az an­gol társadalmi élet egyik legkitűnőbb vezető egyénisége, számtalan klub elnöke, az angol gentleman mintaképe — a történtek ellenére Is gentleman-nek tartja őt és mint gentlemant ve­zeti be körébe. Aki ismeri az angol társaság szigorú erkölcsi elveit, nyomban tisztában van ennek a ténynek jelentőségével. De Bürke tudta azt is, hogy ez a meghívás nem Captain Bur- kénak, a hamis Játékosnak, hanem Róbert Bür­ke utasnak, a miniszter leánya életmentőjének szól. Ezért hát nyugodtan és megfontoltan csak ennyit válaszolt; — Sir, nagy hálára köteles, hogy gantleman­képen bánik velem. De nem akarom kényes helyzetbe hozni. — ön pedig nagyon megbánt vele, ha meg­hívásomat nem fogadja el.. A lunch kilenckor kezdődik ... — Hölgy társaságában vagyok,... — Mutason be, kérem, a Ladynek. A bemutatás szertartása megtörtént és az urak ujboi elhelyezkedtek. — Sir Stanley, ezek után engedje meg, hogy kijelentsem: nem játszottam' hamisan, de olyan okokból, amelyeket egyelőre kegyelmességed előtt sem magyarázhatok meg, az egész világ előtt magamra kellett vállalnom a hamis játé­kos ódiumát... — Erről az első pillanattól fogva meg voltam győződve. — Kérnem kell azonban kegyelmesscgedct, hogy bármi történjen — az emberi életben min­dig előfordulhatnak soha nem várt eshetőségek, — erre vonatkozóan soha semmiféle célzást nem tesz. amíg én fel nem jogosítom rá. Akkor sem, ha valami végzetes szerencsétlenség ér körben. Erre az esetre gondoskodtam arról, hogy bizo­nyos határidőn túl erkölcsi rehabilitációm meg­történjen. — Úgy lesz, ahogy akarja. Sir Róbert. Kopogtak az ajtón és az orvos lépett be, — Kegyelmességednek jöttem jelenteni, hogy a kislány már teljesen jól Van, egy-két óra alatt mindent kihever. Este már ott lehet az asztalnál is. És Ruth Whiddon ^ismeretlen életmentőjének a legforróbb köszönetét küldi addig is. rnig ezt személyesen nem fejezheti ki. Az urak távoztak és Búnké meg Adelaide magukra maradtak. Három óra tájban könnyű ebédét fogyasztot­tak. Aztán Bürke leheveredett ágyán s mig pi­pájának füstjébe burkolózott, Adelaide az olva­sásba kezdett. Galsworthy Forsyte trilógiája volt akkoriban az angol társaság kedvenc olvas­mánya, ezt hozta magával Bürke is az útra, mert a Hofcch Potchban fél füllel hallotta, hogy Röl«nd Blatch, akit általánosságban kényes iz« Jésü irodaiombazétnak tartottal^ nagyon elis­merőleg nyilatkozott róla. Fólytaéáaa következik.

Next

/
Thumbnails
Contents