Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-19 / 163. (3715.) szám
J J I ! laval kísérlete (*) Laval takarékossági programjával elárulta, hogy semmivel se áll messzebb azoktól az érdekektől, amelyeket Flandin és Bouisson képviseltek, amikor a baloldal megbuktatta őket. Igaz, hogy Laval egy árnyalattal enyhébb fogalmazást adott a felhatalmazási törvénynek s az ilyen árnya- latokon sokszor több múlik, mint a lényegen, és mindenesetre több, mint a formán. Laval megmondta, hogy a felhatalmazásra csak formailag van szüksége és soha nem fog belőle magának politikai tőkét kovácsolni, még akkor sem, ha gazdasági téren kudarcot szenved. A lavali koncepció árnyalatain múlott, hogy ennek a fogadkozásnak hitelt adott a baloldal és belement a kompromisszumba. De meg is könnyítette Laval a baloldal helyzetét azzal, hogy meg- megfellebbezhetetlen tények elé állítja a népet s majd nem kell vállalniok a szocialistáknak a következményeket azért, hogy egy fájó törvényt megszavaztak. A szocialista lapok most majd tiltakozni fognak, aminthogy tiltakozr.iok is kell, elvégre egyetlen nép se fogja belátni, hogy az államkincstár egyensúlyát mindig az ő bőrén kell megmenteni és hol van az a kishivatal- nok, aki zokszó nélkül venné tudomásul, hogy egyetlen ut vezeti ki az országot a pénzügyi válságból, az is az ő napi kenyeréből szel le egy darabot ? A tiltakozáson azonban aligha megy túl a szocialista roham, ha csak nem jönnek közbe olyan események, amelyek éles állásfoglalást fognak követelni a baloldali pártoktól. Annyi bizonyos, hogy ha a kormány takarékossági programját egy héttel előbb hozza nyilvánosságra, aligha múlott volna el ilyen zavartalan nyugalomban julius 14-ike és még nem lehet tudni, hogy Páris népe nem teremt-e magának alkalmat, hogy haragját kitombolja és odakiabálja a hatalomnak a sok ,,jókivánságot“, amit julius 14-én méltóságteljesei! magábafojtott. Lavalra nehéz napok várnak, még akkor is, ha a' baloldali pártok csak látszat-oppozicióba mennek a takarékossági törvénnyel szemben. A baloldal szempontjából ugyanis korai lenne kikényszeríteni Laval bukását — igaz ugyan, hogy ma jelentékenyen más a helyzet, mint volt a kormány hivatalbalépésé- nek napján, amikor a baloldali egységfront eszméjének nemcsak a radikális pártban, de a szocialista pártban is erős ellenzéke volt. Ma már összekovácsolódott a baloldali egységfront és szinte automatikusan csúszott át a vezetés polgári kezekbe, úgy, hogy kormányképesnek érezheti magát a baloldal, anélkül, hogy költséges kompromisszumokat kellene kötnie. Daladiernek kész programja is van, ami persze nem merül ki egyedül abban a szép kijelentésben, hogy „hitvallásom a demokrácia" — sőt — ugylátszik —- ha Daladier átvenné a kormányt Láváitól, az egyetlen, amit a mai kormányrendszer kelléktárából megtartana, az éppen a felhatalmazási törvény. Valószínű, hogy Daladier ,,a köztársasági gondolat és demokrácia védelmére" igen erélyes rendszabályokat léptetne életbe, természetesen kizárólag jobbfelé. De hát ebben a pillanatban még nem érkezett el Daladier ideje, viszont a baloldal azt reméli, hogy a kormány experimentumai fogják kiérlelni a helyzetet Daladier számára. Laval mindenesetre elkövette azt a hibát, hogy túlságosan magasra értékelte a frankot* sokkal magasabbra, mini ahogy maguk Újból kiélesedett a helyzet Anglia és Olaszország között Olaszország nem hajlandó részt venni a genfi előkonferencián ■ Angliában előretért az olaszellenes irányzat ■ Abesszínia hajlandó rekompenzációs alapon területeket átengedni ■ Japán különös magatartása Paris, julius 18. Az utóbbi napokban úgy látszott, mint hogyha az olasz—abesszin konfliktus körül némileg megenyhült volna a légkör. Annak ellenére, hogy a kérdés tisztázásának módjai még nem kristályosodtak ki, népszövetségi körökben azt remélték, hogy a háborút sikerül majd elkerülni. Az utóbbi huszonnégy órában azonban váratlanul újból kiélesedett a helyzet. Olaszország ugyanis kijelentette, hogy nem hajlandó hozzájárulni a népszövetségi tanácsot megelőző háromhatalmi konferenciához. Ugyanekkor Angliában is előrenyomult az olaszellenes irányzat, ami megint más oldalról vezetett a helyzet elmérgesedéséhez. Ismeretes, hogy a legutóbbi napokban Franciaország fejtett ki nagyon élénk tevékenységet á keletafrikai konfliktus elhárítása érdekében. A francia javaslat, amelynek részleteit titokban tartották, ugylátszik mégsem nyerte meg teljes egészében az olasz körök tetszését De Chambrun francia követ tegnap újból kihallgatáson jelent meg Mussolininél s hosszasan tanácskozott. A tanácskozások eredményét eddig még nem hozták nyilvánosságra, egyes lapjelentések szerint Olaszország a julius 25.-1 népszövetségi tanácsülésre terjedelmes panasziratot fog benyújtani Abesszínia ellen. A panaszirat különösen az Abesszíniában uralkodó rabszolgakereskedelemrael foglalkozik. Olaszország, amint hirlik, az 1906-os nemzetközi szerződés értelmében felügyeleti jogot követel magának Abesszíniában a franciák értékelik. Ma már ugyanis nyilvánvaló, hogy a néhány hét előtti runt maguk a francia kistőkések inszcenálták és nem Montagu Norman, akinek valószínűleg ugyancsak nem közömbös, hogy milyen szilárdan áll az európai aranyblokk két tartópillére : a frank és a holland forint, de aki ebben az esetben a kisebbik bajt csinálta. Amerikának és Angliának elvitathatatlan érdeke, minden ellenkező állítással szemben, hogy megtörje az aranyblokkot és Franciaországot is bekényszeritse abba a labilis valutarendszerbe, amelyben a Wall- stret és a City bankárjai éviekéinek — de viszont a fonttal és a dollárral ebben a pillanatban devizatechnikailag teljesen lehetetlen arra kényszeríteni a francia vagy holland jegybankot, hogy piacra dobja aranyát. A nagy run, amiből Franciaországban kormányválság, felhatalmazási törvény és takarékossági program lett, februártól május végéig tartott és az aranyblokkon hatalmas rést vágott. Nemcsak azzal, hogy Belgiumban áttörte a frontot, hanem főleg azzal, hogy közel húsz milliárd korona értékű aranyat vont ki az aranyblokk államainak trezorjaiból. Csakhogy ennek a hatalmas aranymennyiségnek nem egészen egyharmada jutott ki Amerikába és Angliába, a másik kétharmad nyom nélkül eltűnt. Elmerült valahol útközben, {ejtett utaÖsszehívták a népszövetség tanácsát A francia lapok véleménye szerint ez mindenesetre nagyon megnehezíti a helyzetet. Az „Echo de Paris“ hangsúlyozza, hogy aligha kellett a népszövetségnek fennállása óta ilyen súlyos kérdéssel megbirkóznia. Viszont tagadhatatlanul nagy hiba volt annakidején Abesz- sziniát a rendes népszövetségi tagok sorába felvenni. Az United Press értesülése szerint Avenol népszövetségi főtitkár felszólítást intézett a népszövetségi tanács valamennyi tagjához, hogy a julius 25-én és augusztus 6-án összeülő rendkívüli tanácsülésen jelenjenek meg. Egészen bizonyos, hogy a népszövetség rendkívüli tanácsülésén az olasz—abessziniai kérdéssel fognak foglalkozni. Népszövetségi körökben úgy tudják, hogy a rendkívüli tanácsüléseken Litvinov fog elnökölni Tokió dezavuálja római követét? Tokio, julius 18. Lapunk tegnapi számában hirt adtunk arról, hogy a japán kormány római követe kijelentette az olasz miniszterelnök előtt, hogy kormánya nem érdeklődik az abesz- sziniai kérdés iránt. Az „United Press“ tokiói munkatársának érdeklődésére a japán külügyminisztériumban kijelentették, hogy Sukimura római követ Mussolinival folytatott tanácskozásáról hivatalos jelentés még nem érkezett. Mindenesetre az a tény, hogy a külügyminiszkon harisnyaszárba és a matrac alá vándorolt. Igen pontos német statisztika szerint a három tavaszi hónapban, mig a run tartott, az angol és amerikai jegybankok 767’7 millió márka aranyat vettek fel, a többi államok jegybankjai pedig 67'6 millió márka értékű aranyat — már pedig e kimutatás szerint a négy európai aranyország effek- tiv vesztesége 2545* 1 millió márka értékű aranyat tesz ki. Az az aranymennyiség pedig, ami nyomtalanul eltűnt a run hatalmas hullámverése közben, 2492 millió márkának felel meg. Könnyű kitalálni, hogy hova bujdosott el ez az arany, ha meggondoljuk, hogy az európai jegybankok csak saját bankjegyük ellenében szolgáltatnak ki aranyat -- tehát világos, hogy az arany francia, holland és svájci polgárok kezei között van. Főleg Franciaországban volt kritikus a helyzet, tehát azok a polgárok, akik a runt arra használták fel, hogy aranyra váltsák pénzüket, amihez nem volt bizalmuk, a francia társadalomnak abból a rétegéből kerülnek ki, amelynek védelmére Laval most drákói rendszabályokat foganatosított. Legalább is ez az oppozició felfogása a dologról. A következményekről egyelőre nem lehet beszélni, a látszat erősen az ellenzék mellett szól: elvégre a magas frank- nívó fenntartása .érdekében, néhány; lyukkal térium soha nem adott római követének megbízást hasonló értelmű kijelentések megtételére. Éppen ezért japán hivatalos körökben a római híradást hamisnak tartják, a japán követnek semmi alapja nem volt, hogy a külügyminisztérium megbízása nélkül ilyen természetű kijelentéseket tegyen az olasz kormány feje előtt. Megoldás területi rekompemicióval London, julius 18. * A „Times“ munkatársa Add is Abebahan felkereste a császárt, aki a következő érdekes kijelentéseket tette az újságíró előtt: — Etiópia kormányának az az óhaja, hogy a népszövetség tegye alapos tanulmányozás tárgyává az abessziniai helyzetet. Abesszínia mindenesetre bevárja a népszövetség döntését, mielőtt bármiféle diplomáciai lépésre szánná magát. Etiópia kormánya béke esetére természetesen elismeri az 1906-os szerződéseket. Ha azonban Mussolini állandóan csapatokat és fegyvereket szállít az abesszin határra, egészen természetes, hogy minden akció, amely ezen a szerződésen alapszik, teljesen céltalannak fog bizonyulni. Nyilatkozatának további részében Abesszínia császára foglalkozik az olasz követelésekkel és megállapítja, hogy mindeddig sem Olaszország, sem más hatalom részéről nem történt ajánlat egy Etiópiában létesítendő olasz vasútvonal építésére vonatkozóan. — Abesszínia minden esetre kész ezt a kérdést beljebb huzni a nadrágszijjat, talán nem egészen indokolt. Viszont lehet, hogy a következmények Láváit fogják igazolni — mert a bizalmatlan francia kistőkést meggyőzi, hogy nincs oka rettegni és önként szabadul az aranytól, ami lassan visszacsurog a jegybank trezorjaiba és automatikusan helyreáll a régi egyensúlyi helyzet, amit a run megbontott. A kalkuláció mindenesetre olyan, hogy sikerre vezethet, hiszen a run alatt elfolyt aranymennyiség nagy része nem külföldi jegybankok csatornáin keresztül szivárgott ki, hanem bent van az országban, a francia kistőkés kuporog rajta, tehát a defláció megszilárdításával, a deflációs kurzus következetes továbbvezetésével ki lehet csalogatni a harisnyaszárból és a matrac alól a bujdosó aranyat. Persze nagy kérdés, hogy közben azok a francia tömegek, amelyek nem „ülnek meredten az aranyon", hanem napról-napra nehezebben birkóznak a „disznófejii nagy- urral", mennyire tűrik a kormány deflációs experimentumait ? A híres francia franknacionalizmus, aminek csodájára nem egyszer sereglett össze a világ tátott szájjal, persze csak a kistőkések rendjére támaszkodik. Ez a rend azonban a francia társadalom gerincoszlopa. Poincaré nyomdokain most Laval is erre a rétegre épít, amikor felveszi a harcot a frankért. Ma: Gyermekmelléklet 163 szám . Péntek • 1935 julius 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* r Szerkesztőség: Prága ll„ Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 45a SzloVenSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÖÍ magyarság *1‘ccl1?’ •Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ..... ö Praga 11., Panská ullce 12, HL emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. politikai napilapja •• TELEFON* 303-11. •• Egyes számára 1.20 KI, vasárnap 2.-KE. ^ SÖRGÖNYC1M HÍRLAP, P R A H It
