Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-19 / 163. (3715.) szám

J J I ! laval kísérlete (*) Laval takarékossági programjával elárulta, hogy semmivel se áll messzebb azoktól az érdekektől, amelyeket Flandin és Bouisson képviseltek, amikor a baloldal megbuktatta őket. Igaz, hogy Laval egy árnyalattal enyhébb fogalmazást adott a felhatalmazási törvénynek s az ilyen árnya- latokon sokszor több múlik, mint a lénye­gen, és mindenesetre több, mint a formán. Laval megmondta, hogy a felhatalmazásra csak formailag van szüksége és soha nem fog belőle magának politikai tőkét ková­csolni, még akkor sem, ha gazdasági téren kudarcot szenved. A lavali koncepció árnyalatain múlott, hogy ennek a fogadko­zásnak hitelt adott a baloldal és belement a kompromisszumba. De meg is könnyítette Laval a baloldal helyzetét azzal, hogy meg- megfellebbezhetetlen tények elé állítja a né­pet s majd nem kell vállalniok a szocialis­táknak a következményeket azért, hogy egy fájó törvényt megszavaztak. A szocia­lista lapok most majd tiltakozni fognak, aminthogy tiltakozr.iok is kell, elvégre egyetlen nép se fogja belátni, hogy az ál­lamkincstár egyensúlyát mindig az ő bőrén kell megmenteni és hol van az a kishivatal- nok, aki zokszó nélkül venné tudomásul, hogy egyetlen ut vezeti ki az országot a pénzügyi válságból, az is az ő napi kenye­réből szel le egy darabot ? A tiltakozáson azonban aligha megy túl a szocialista ro­ham, ha csak nem jönnek közbe olyan ese­mények, amelyek éles állásfoglalást fognak követelni a baloldali pártoktól. Annyi bizo­nyos, hogy ha a kormány takarékossági programját egy héttel előbb hozza nyilvá­nosságra, aligha múlott volna el ilyen za­vartalan nyugalomban julius 14-ike és még nem lehet tudni, hogy Páris népe nem te­remt-e magának alkalmat, hogy haragját kitombolja és odakiabálja a hatalomnak a sok ,,jókivánságot“, amit julius 14-én mél­tóságteljesei! magábafojtott. Lavalra nehéz napok várnak, még akkor is, ha a' baloldali pártok csak látszat-oppozicióba mennek a takarékossági törvénnyel szemben. A baloldal szempontjából ugyanis korai lenne kikényszeríteni Laval bukását — igaz ugyan, hogy ma jelentékenyen más a hely­zet, mint volt a kormány hivatalbalépésé- nek napján, amikor a baloldali egységfront eszméjének nemcsak a radikális pártban, de a szocialista pártban is erős ellenzéke volt. Ma már összekovácsolódott a balol­dali egységfront és szinte automatikusan csúszott át a vezetés polgári kezekbe, úgy, hogy kormányképesnek érezheti magát a baloldal, anélkül, hogy költséges kompro­misszumokat kellene kötnie. Daladiernek kész programja is van, ami persze nem me­rül ki egyedül abban a szép kijelentésben, hogy „hitvallásom a demokrácia" — sőt — ugylátszik —- ha Daladier átvenné a kor­mányt Láváitól, az egyetlen, amit a mai kormányrendszer kelléktárából megtartana, az éppen a felhatalmazási törvény. Való­színű, hogy Daladier ,,a köztársasági gon­dolat és demokrácia védelmére" igen eré­lyes rendszabályokat léptetne életbe, ter­mészetesen kizárólag jobbfelé. De hát eb­ben a pillanatban még nem érkezett el Da­ladier ideje, viszont a baloldal azt reméli, hogy a kormány experimentumai fogják ki­érlelni a helyzetet Daladier számára. Laval mindenesetre elkövette azt a hibát, hogy túlságosan magasra értékelte a fran­kot* sokkal magasabbra, mini ahogy maguk Újból kiélesedett a helyzet Anglia és Olaszország között Olaszország nem hajlandó részt venni a genfi előkonferencián ■ Angliában előretért az olaszellenes irányzat ■ Abesszínia hajlandó rekompenzációs alapon területeket átengedni ■ Japán különös magatartása Paris, julius 18. Az utóbbi napokban úgy lát­szott, mint hogyha az olasz—abesszin konflik­tus körül némileg megenyhült volna a légkör. Annak ellenére, hogy a kérdés tisztázásának módjai még nem kristályosodtak ki, népszövet­ségi körökben azt remélték, hogy a háborút si­kerül majd elkerülni. Az utóbbi huszonnégy órában azonban váratlanul újból kiélesedett a helyzet. Olaszország ugyanis kijelentette, hogy nem hajlandó hozzájárulni a népszövetségi ta­nácsot megelőző háromhatalmi konferenciá­hoz. Ugyanekkor Angliában is előrenyomult az olaszellenes irányzat, ami megint más oldalról vezetett a helyzet elmérgesedéséhez. Ismeretes, hogy a legutóbbi napokban Fran­ciaország fejtett ki nagyon élénk tevékenysé­get á keletafrikai konfliktus elhárítása érde­kében. A francia javaslat, amelynek részleteit titokban tartották, ugylátszik mégsem nyerte meg teljes egészében az olasz körök tetszését De Chambrun francia követ tegnap újból ki­hallgatáson jelent meg Mussolininél s hossza­san tanácskozott. A tanácskozások eredményét eddig még nem hozták nyilvánosságra, egyes lapjelentések szerint Olaszország a julius 25.-1 népszövetségi tanácsülésre terjedelmes panasz­iratot fog benyújtani Abesszínia ellen. A pa­naszirat különösen az Abesszíniában uralkodó rabszolgakereskedelemrael foglalkozik. Olasz­ország, amint hirlik, az 1906-os nemzetközi szerződés értelmében felügyeleti jogot követel magának Abesszíniában a franciák értékelik. Ma már ugyanis nyil­vánvaló, hogy a néhány hét előtti runt ma­guk a francia kistőkések inszcenálták és nem Montagu Norman, akinek valószínűleg ugyancsak nem közömbös, hogy milyen szi­lárdan áll az európai aranyblokk két tartó­pillére : a frank és a holland forint, de aki ebben az esetben a kisebbik bajt csinálta. Amerikának és Angliának elvitathatatlan érdeke, minden ellenkező állítással szem­ben, hogy megtörje az aranyblokkot és Franciaországot is bekényszeritse abba a labilis valutarendszerbe, amelyben a Wall- stret és a City bankárjai éviekéinek — de viszont a fonttal és a dollárral ebben a pil­lanatban devizatechnikailag teljesen lehe­tetlen arra kényszeríteni a francia vagy holland jegybankot, hogy piacra dobja ara­nyát. A nagy run, amiből Franciaország­ban kormányválság, felhatalmazási törvény és takarékossági program lett, februártól május végéig tartott és az aranyblokkon hatalmas rést vágott. Nemcsak azzal, hogy Belgiumban áttörte a frontot, hanem főleg azzal, hogy közel húsz milliárd korona ér­tékű aranyat vont ki az aranyblokk álla­mainak trezorjaiból. Csakhogy ennek a ha­talmas aranymennyiségnek nem egészen egyharmada jutott ki Amerikába és An­gliába, a másik kétharmad nyom nélkül el­tűnt. Elmerült valahol útközben, {ejtett uta­Összehívták a népszövetség tanácsát A francia lapok véleménye szerint ez min­denesetre nagyon megnehezíti a helyzetet. Az „Echo de Paris“ hangsúlyozza, hogy aligha kellett a népszövetségnek fennállása óta ilyen súlyos kérdéssel megbirkóznia. Viszont tagad­hatatlanul nagy hiba volt annakidején Abesz- sziniát a rendes népszövetségi tagok sorába felvenni. Az United Press értesülése szerint Avenol népszövetségi főtitkár felszólítást intézett a népszövetségi tanács valamennyi tagjához, hogy a julius 25-én és augusztus 6-án összeülő rendkívüli tanácsülésen jelenjenek meg. Egé­szen bizonyos, hogy a népszövetség rendkívüli tanácsülésén az olasz—abessziniai kérdéssel fognak foglalkozni. Népszövetségi körökben úgy tudják, hogy a rendkívüli tanácsüléseken Litvinov fog elnökölni Tokió dezavuálja római követét? Tokio, julius 18. Lapunk tegnapi számában hirt adtunk arról, hogy a japán kormány római követe kijelentette az olasz miniszterelnök előtt, hogy kormánya nem érdeklődik az abesz- sziniai kérdés iránt. Az „United Press“ tokiói munkatársának érdeklődésére a japán külügy­minisztériumban kijelentették, hogy Sukimura római követ Mussolinival folytatott tanácsko­zásáról hivatalos jelentés még nem érkezett. Mindenesetre az a tény, hogy a külügyminisz­kon harisnyaszárba és a matrac alá ván­dorolt. Igen pontos német statisztika szerint a három tavaszi hónapban, mig a run tartott, az angol és amerikai jegybankok 767’7 mil­lió márka aranyat vettek fel, a többi álla­mok jegybankjai pedig 67'6 millió márka értékű aranyat — már pedig e kimutatás szerint a négy európai aranyország effek- tiv vesztesége 2545* 1 millió márka értékű aranyat tesz ki. Az az aranymennyiség pe­dig, ami nyomtalanul eltűnt a run hatalmas hullámverése közben, 2492 millió márkának felel meg. Könnyű kitalálni, hogy hova buj­dosott el ez az arany, ha meggondoljuk, hogy az európai jegybankok csak saját bankjegyük ellenében szolgáltatnak ki ara­nyat -- tehát világos, hogy az arany fran­cia, holland és svájci polgárok kezei között van. Főleg Franciaországban volt kritikus a helyzet, tehát azok a polgárok, akik a runt arra használták fel, hogy aranyra váltsák pénzüket, amihez nem volt bizal­muk, a francia társadalomnak abból a réte­géből kerülnek ki, amelynek védelmére La­val most drákói rendszabályokat foganato­sított. Legalább is ez az oppozició felfogása a dologról. A következményekről egyelőre nem lehet beszélni, a látszat erősen az el­lenzék mellett szól: elvégre a magas frank- nívó fenntartása .érdekében, néhány; lyukkal térium soha nem adott római követének meg­bízást hasonló értelmű kijelentések megtéte­lére. Éppen ezért japán hivatalos körökben a római híradást hamisnak tartják, a japán kö­vetnek semmi alapja nem volt, hogy a külügy­minisztérium megbízása nélkül ilyen termé­szetű kijelentéseket tegyen az olasz kormány feje előtt. Megoldás területi rekompemicióval London, julius 18. * A „Times“ munka­társa Add is Abebahan felkereste a császárt, aki a következő érdekes kijelentéseket tette az újságíró előtt: — Etiópia kormányának az az óhaja, hogy a népszövetség tegye alapos tanulmányozás tárgyává az abessziniai helyzetet. Abesszínia mindenesetre bevárja a népszövetség dönté­sét, mielőtt bármiféle diplomáciai lépésre szánná magát. Etiópia kormánya béke eseté­re természetesen elismeri az 1906-os szerző­déseket. Ha azonban Mussolini állandóan csapatokat és fegyvereket szállít az abesszin határra, egészen természetes, hogy minden akció, amely ezen a szerződésen alapszik, teljesen céltalannak fog bizonyulni. Nyilatkozatának további részében Abesszí­nia császára foglalkozik az olasz követelések­kel és megállapítja, hogy mindeddig sem Olaszország, sem más hatalom részéről nem történt ajánlat egy Etiópiában létesítendő olasz vasútvonal építésére vonatkozóan. — Abesszínia minden esetre kész ezt a kérdést beljebb huzni a nadrágszijjat, talán nem egészen indokolt. Viszont lehet, hogy a következmények Láváit fogják igazolni — mert a bizalmatlan francia kistőkést meg­győzi, hogy nincs oka rettegni és önként szabadul az aranytól, ami lassan visszacsu­rog a jegybank trezorjaiba és automatiku­san helyreáll a régi egyensúlyi helyzet, amit a run megbontott. A kalkuláció min­denesetre olyan, hogy sikerre vezethet, hi­szen a run alatt elfolyt aranymennyiség nagy része nem külföldi jegybankok csator­náin keresztül szivárgott ki, hanem bent van az országban, a francia kistőkés kupo­rog rajta, tehát a defláció megszilárdításá­val, a deflációs kurzus következetes tovább­vezetésével ki lehet csalogatni a harisnya­szárból és a matrac alól a bujdosó aranyat. Persze nagy kérdés, hogy közben azok a francia tömegek, amelyek nem „ülnek me­redten az aranyon", hanem napról-napra nehezebben birkóznak a „disznófejii nagy- urral", mennyire tűrik a kormány deflációs experimentumait ? A híres francia frank­nacionalizmus, aminek csodájára nem egy­szer sereglett össze a világ tátott szájjal, persze csak a kistőkések rendjére támasz­kodik. Ez a rend azonban a francia társa­dalom gerincoszlopa. Poincaré nyomdokain most Laval is erre a rétegre épít, amikor felveszi a harcot a frankért. Ma: Gyermekmelléklet 163 szám . Péntek • 1935 julius 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* r Szerkesztőség: Prága ll„ Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 45a SzloVenSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÖÍ magyarság *1‘ccl1?’ •Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ..... ö Praga 11., Panská ullce 12, HL emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. politikai napilapja •• TELEFON* 303-11. •• Egyes számára 1.20 KI, vasárnap 2.-KE. ^ SÖRGÖNYC1M HÍRLAP, P R A H It

Next

/
Thumbnails
Contents