Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-17 / 161. (3713.) szám

jgy WB ÉmWSm flMBflSV wA^r SoBjN ■HMEr H|^^H| BBB SSföK {jHsfóf m™ ffifehh jF Twfim /;iM| *H||p

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed' évre 76, havonta 26 K£„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Igyu szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki,

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága 11, Panská illce 12, IL emelet • Kiadóhivatalt Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-1 1. ••

SÜRGÖNYÖM HIRLHP. PRflHfl.

és az abesszin kérdés

(*) Mussolini az utolsó huszonnégy órában bebizonyította Európának, hogy az abessziniai háború nem függ Angliától, s hogy velünk együtt mindazok, akik Hoare parlamenti beszéde után megkönnyebbülten sóhajtottak fel, rosszul ítélték meg a helyzetet. Sokáig úgy látszott, hogy egyedül Anglián fordul meg, vájjon eldördülnek-e a fegyverek Afrikában, vagy sem ? Ma már majdnem bizonyosra vehető, hogy Anglia, miután megmutatta a világnak, sőt saját közvéleményének, hogy mennyire töri magát a béke után, de tehetetlen, mert a többi hatalmak külön utakon járnak és még mindig előbbrevalónak tartják az egyéni érdeket az általános emberi célkitűzéseknél, Sértődötten visszavonul. Angliának, ugy- látszik, még sincsenek annyira vitális érdekei Abesszíniában, mint ahogy első pillanatban hittük. Persze, ki ismeri az angol gyarmatpolitika rejtett szempontjait ? És legyünk őszinték : ki ismeri Afrikát ? Elvégre olyan földdarabról van szó, amelynek geopolitikai jelentőségét még csak ezután fogja megismerni a világ, aminthogy gyarmatosítás nélkül, a mi fogalmainkkal ma is megközelíthetetlen lenne a föld nagyobbik fele. Annyi bizonyos, hogy a látszat amellett szólott, hogy Angliának elsőrangú gazdasági érdekei fűződnek ahhoz, hogy ki uralkodik a Nilus-forrás vidékénél, de az a beállítás, mintha egyedül a Tana-tó és a Kék Nílus birtokán múlna, hogy az egyiptomi gyapotmezők megkapják évente kétszer a megtermékenyítő vizözönt, úgy látszik mégis csak túlzott. Vagy ha nem, hát tendenciózus. Mert egy ezelőtt hat-hét évvel megjelent útleírásban, amelyet tehát nem sugalmazhatott az angol vagy az olasz, vagy egy harmadik hatalom hivatalos propaganda-irodája, mint a most megjelent cikkek nagyrészét, de még csak az alkalom se, amely szükségképp szuggerálta a szempontokat az újságírónak, aki Abesszínia területén kereste az okot, amiért Angliát igy felpiszkálták az olaszok — egyszóval ebben az útleírásban bent van, hogy a Nilus- vidéket sok száz rezervoárból lehet olyan dúsan öntözni, ahogyan csak a termelés technikája megköveteli s hogy a különben is kitünően kiépített angol vizmürendszer egyik legnehezebb pontja éppen a Tana-tó és a Kék Nílus vidékére esik és hogy ennek az ágnak egyáltalán nincs olyan jelentősége, mint ahogy első pillanatban láttuk. Nem tudom, igy van-e, nem-e, az azonban elég kézenfekvőnek látszik, hogy Anglia ennyire kétséges értékű objektumért aligha kockáztatja, hogy háborúba keveredjék Olaszországgal s esetleg feje tetejére borítsa az egész mai világrendet. Mert hiszen nem lehet kétséges, hogy ha két európai hatalom, ha egy távoli csatamezőn is, hajba- kapna egymással, a ma még szunnyadó re- voltáló erők mozgásba jönnének és ki tudja, hogy hol ébrednénk fel holnap, akik ma még a polgári Európában relatív biztonsággal hajthatjuk álomra fejünket ? Egyszóval Anglia a Kék Nílus miatt aligha fog háborút viselni. Maradna a másik kérdés: vájjon milyen politikai érdekei fűződnek Angliának Abesszíniához ? Ha Olaszország megveti lábát Abesszíniában, az angol Afrika-blokk: Egyiptom—Szudán—Kenya

— három oldalról olasz határok ölelő karjai közé kerül. Északnyugatról Tripolisz, keletről Erytrea, Abesszínia és Olasz SzomáliAz olasz-abesszin kérdés miatt

Anglia a népszövetségi tanacs összehívását sürgeti

Három nagyhatalom konferenciája előzi meg a népszövetségi tanán §stieülés§! - lulius 25-én kerül a népszövetségi tanács elé az olasz-abesszin konfiiktus - „Afrika az afrikaiaké"

Páris, julius 16. Beavatott körökben úgy tudják, hogy julius 25-én összeül a népszövetség tanácsa, hogy állást foglaljon az olasz— abessziniai konfliktus kérdésében. A tanácsülés előtt konferenciára ül össze Anglia, Franciaország és Olaszország, hogy lehetőleg tisztázzák a megegyezési alapot. Francia lapok értesülése szerint Anglia sürgeti a népszövetségi tanács és a vele összefüggő előzetes konferencia ösz- szehivását.

Olaszországnak abból az elhatározásából,

hogy újabb hadosztályokat nrozgóritni* és nyolc hónapon belül tiz újabb tengeralattjárót kíván építeni, Franciaországban arra következtetnek, 'hogy Mussolini semmi szín alatt sem hajlandó abessziniai követeléseitől elállni. Őszig Olaszország 250.000 embert mozgósít Afrikában, úgy hogy minden körülmények között fel van készülve a hadműveletek megindítására. Francia lapok értesülése szerint Mussolini elhatározta, hogy rövidesen Keletafrikába utazik, ahol csapatai előtt több beszédet fog tartani.

A fasiszta tízparancsolat

Róma, július 16. Mussolininak nemcsak az a célja, hogy gazdasági és politikai hatalmát Ke- letafrikában megszilárdítsa és újabb területeket hódítson meg az olasz trikolor számára, hanem a fasiszta világnézet terjesztésén is fáradozik. Az Afrikába küldött divíziók kereteit csupa fiatal ember, a fasiszta Olaszország szi- ne-virága töltik ki. Ennek a fiatalemberekből álló hadseregnek jelszava: „Hit, fegyelem,

harc**, Mussolini fasiszta zászlóira van felírva. Ennek a hadseregnek az a feladata Afrikában, hogy nemcsak Olaszország, de a fasizmus részére is újabb babérokat arasson. Hogy Mussolininak mennyire fontos, hogy a fasiszta eszme a gyarmatokon is terjedjen, bizonyítja, hogy legkedvesebb munkatársait gyarmati megbízatással látta el. Nagy nemzeti szolgálatok után gyarmati megbízatást kapott, amint ismeretes, Italo Balbo és Emiüo de Bono. Balbot Mussolini Libia kormányzójává, de Bonot pedig a keletafrikai gyarmatok legfőbb felügyelőjévé nevezte ki.

Az olasz lapok jelentése szerint a Keletafri- kában állomásozó fasiszta csapatok fegyelme

föld határolnák Anglia afrikai birtokait —- ez a helyzet valószinüleg nem kellemes Angliának, de egyetlen pillantás a térképre és látjuk, hogy nagyjában máris körülöleli az angol birtokokat az olasz expanzió félköre, viszont kevés terepismeret meggyőzhet arról is, hogy az ölelés ha nem is barátságos, veszedelmessé vagy éppen halálossá aligha válhatna, mert az angol birtokok magvát olyan sivatagkéreg zárja cl az olaszok elől, amin még Mussolini se tudná átrágni magát.

Anglia tehát, ugylátszik, nem akart egyepéldás. A fasiszta milíciának minden egyes tagja még hazulról hozta magával a fasiszta tízparancsolatot, amelyet valósággal vérébe és idegeibe véstek bele otthon. Az olasz lapok önérzetes megállapítása szerint sem Julius Cesar, sem Nagy Károly, de még Napóleon csapatai sem voltak annyira, szivük gyökeréig áthatva a nemzeti hivatástól, amelynek szolgálatában fegyvert kellett fogniok, mint Mussolini fasiszta katonái. Az olasz lapok első oldalon közük nagy betűkkel a fasiszta katona tízparancsolata?, * firp?r<*ncséí«t ? következőképpen hatig zik:

1.,Tudnod kell, hogy a fasiszta, de legfőképpen a milicia tagja iíéin hihet az örök béke jelmondatában.

2. Mindig megérdemelted a fogházban eltöltött napokat.

3. A hazának teszel szolgálatot akkor is, ha egy kanna gazolinra kell felügyelned.

4. Bajtársad a testvéred is, mert együtt él veled és Ugyanúgy gondolkozik, mint te.

5. Fegyvered töltényeit és felszerelésed nem arra valók, hogy megrongáld vagy elveszítsd, hanem arra, hogy háború esetén készenlétben tartsd.

6. Soha ne mondd, hogy úgyis a kormány fizeti, mert magad vagy az, aki megfizeti, a kormányt pedig magad kívántad és viseled az uniformisát.

7. A fegyelem a hadsereg napja, amely nélkül nincs katona, hanem megfutamodás és vereség.

8. Mussolininak mindig igaza van.

9. A fasiszta önkéntes számára nem lehet nagyobb szégyen, mint az engedetlenség.

10. Egy dolog van, amelynek szemedben mindennél nagyobb a fontossága — és ez a duce élete.

Ugyanilyen szigorú és határozott az eskü- formula is, amelyet a fasiszta miliciák tagjainak le kell tennie:

„Isten nevére és Olaszországra esküszöm — szól a fasiszta eskü, hogy a duce parancsait

bet elérni, mint megmutatni a világnak, hogy mennyire szivéhez nőtt a béke ügye és hogy mennyire ügyel a nemzetközi szerződések betartására. Az sem lehetetlen, hogy Anglia még a népszövetségen belül egyet-mást felvonultat az abessziniai konfliktus ellen, azonban ma már majdnem bizonyos. hogy nem fűződnek közvetlen érdekei Abesszíniához és hogy. kizárólag morális céljai vannak a békeakcióval. Az ilyen morális célokról pedig mindig könnyebben mondanak le a hatalmak, mint a reális célokról. Különösen akkor, ha túlságosan,

mindig teljesíteni fogom és a fasiszta forradalom ügyét minden erőmmel és ha kell, vérem hullajtásával is szolgálni fogom*'. Ezzel szemben a reguláris hadsereg katonái a királyra, Mussoünire és a kormányra tesznek hűség- esküt.

Az oiztrák legionitták belépnek az abesuin hadseregbe

München, julius 16, Eddig még ellenőrizhetetlen hírek szerint az úgynevezett osztrák légió több tagja elhatározta, hogy be fog lépni az abessziniai hadseregbe. Amint ismeretes, az osztrák légiókat már feloszlatták, ellenben a régi osztrák légionistáknak van egy egyesületük, amely „Az Osztrák nemzeti szocialista menekültek egyesülete** címet viseli. Ennek az egyesületnek tagjai szétszórva élnek egész Bajorországban és amint hírlik, néhány nap előtt Münchenben nagyobb csapat találkozott és ezeket Brémába szállították, ahonnan állítólag afrikai partok felé fognak hajózni. Az egyesület még ma is több száz tagot számlál.

K a i r ó, julius 16. A Reuter-iroda értesülése szerint az egyiptomi kormány megtiltotta Egyiptomból tevék kiszállítását Erit- reába. Tudniillik az olasz hadsereg ügynökei egész Egyiptomban összevásárolták a tevéket.

Néger önkénteseket toboroznak Newgorkban

Newyork, julius 16. Az Egyesült Államok kormánya az utóbbi napokban egyre hevesebb érdeklődést mutat az abessziniai fejlemények iránt. Amerikának nincsenek közvetlen érdekei az abessziniai kérdésben. Igaz, hogy az abessziniai arany- és platinabányák amerikai vállalkozók kezén vannak, de egyrészt ezek az objektumok nem forognak veszélyben, másrészt nem is bírnak túlságosan nagy jelentőséggel. Ellenben az Egyesült Államok közvéleménye egyre élesebb hangon követeli a kormánytól, hogy

(FOLYTATÁS A 2-IK OLDAL 2. HASÁBJÁN)

nagy kockázattal jár a nemzetek színpadán eljátszani Bayard lovag egyébként hálás szerepét. Anglia mindig szeretett tetszelegni a nemzetközi béke és egyenjogúság őrének szerepében és tagadhatatlan, hogy nem egyszer ért el komoly eredményeket, ha nem is úgy, hogy egy expanzív hatalmat eltérített céljától, hanem úgy, hogy útjában ideig-óráig feltartóztatta, ami ugyancsak valami, hiszen az ideig-óráig a politikában sokszor a mindörökkét jelenti. Az angol nép ugyanis általában békeszerctő és semmi sem tetszik neki annyira, mint a lo-