Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-17 / 161. (3713.) szám

2 1935 Jufius 17> szerda. vagiasság — nincs angol kormány tehát, amely nélkülözhetné a népszerüségszerzés- nek ezt a legbiztosabb fogását. Sikraszállni a bajbajutottakért. A cár fogait vicsorgatta, az osztrák császárt elöntötte az epe, amikor az angolok Kossuth Lajost hivatalos pom­pával fogadták és úgy ünnepelték, mint a Megváltót. S ezt a gesztust majdnem min­dig megmutatta Anglia a világnak, vala­hányszor az erősebb mellére térdepelt a gyöngébbnek — s csak akkor mutatkozott maga is szűkkeblűnek, amikor saját presztí­zsén esett csorba, például Délafrikában, ahol a búrokkal kellett leszámolni és ez a leszámolás éppen olyan csúnya és kiábrán­dító volt, mint az osztrákok olaszországi, vagy Haynau magyarországi büntető expe­díciója, vagy a törökök balkáni garázdál­kodásai. Az angol kormánynak tehát saját választótömegei felé van szüksége arra, hogy felemelje tiltakozó szavát és közbelép­jen. Sajátságos módon a munkáspárt és a liberálisok, akik különben mindig rossz szemmel nézték Anglia gyarmati szereplé­sét — sürgetik a beavatkozást, mig a kon­zervatívok, tehát azok, akik ,,Anglia“ he­lyett mindig ,,Brit világbirodalmat'* mon­danak, hirdetik, hogy Angliának semmi köze Abesszíniához. Ez pedig annyit je­lent, hogy csakis elvekről van szó és nem pedig az angol gyapotról, mert hiszen a konzervatív párt ma is, mint mindig, a posztógyárosok pártja és nemcsak a nagy Peel, de az egyelőre még középszerű Bald- win is ebből a rétegből került ki, ma is egyike Anglia leggazdagabb ipari vállalko­zóinak és valószínűleg más eszközökhöz nyúlt volna, ha tényleg a gyapotról van szó és nem pedig a morálról. Olaszország tehát tisztában van azzal, hogy az abesszin kérdés rendezésénél egye­dül az abessziniai császárral áll szemben, akinek valószinüleg jobb lesz, ha angol mintára, mint ahogy az indiai kiskirályok tették, egyszerűen az olasz fegyver és az olasz tőke oltalma alá helyezi országát és maga beéri a festői viselettel és a festői mél­tósággal, amit mint ,,Juda oroszlánja és a Királyok királya” továbbra is viselhet. Igaz viszont az is, hogy Mussolini — ugy- látszik — nem akarja a dolgot puskalövés nélkül elintézni, erre megint lélektani okok­ból van szüksége: hogy az olasz történe-­lemből kitörölje az aduai csatavesztés kí­nos fejezetét. Tehát Abesszíniában valószi­nüleg lesz némi verekedés — de háború ta­lán mégsem. Amerika és az olasz-abesszin konfliktus (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ ELSŐ OLDALON). avatkozzak be az eseményekbe és ne enged­je, hogy Olaszország leitiporja Abesszíniát. Valószínű, hogy az amerikai négerek be­folyása érvényesül ebben az akcióban. Több newyorki lapban felhívás jelent meg a kor­mányhoz. Felszólítják Rooseveltet, hogy a Kellogg-paktum alapján avatkozzék be az olasz—abessziniai konfliktusba és hasson oda, hogy a háborúit elkerüljék. A Panafrika újjászületéséért alakult egyesület, amelynek tagjai természetesen kizárólag négereik a Harlemben Newyork néger negyedében na­pok óta önkénteseket toboroznak az abesz- sziniai hadsereg számára. Az egyesület jel­szava: ,,Afrika az afrikaiaké4* és el vannak szánva, hogy ennek a jelszónak minden esz­közzel érvényt fognak szerezni. Ha Olaszország eléri cédáit - és ha nem... Paris, julius 16. Az „Agence Eoonomique et Finaneierc“ római tudósítójának beszél­getést folytatott egy magas rangú olasz poli­tikai személyiséggel, akit azonban a tudósí­tó nem akar megnevezni. Olaszország tisztá­ban van azzal — mondotta a francia lap in­formátora — hogy amennyiben keletafrikai céljait eléri jelentékenyen megváltozik világ- helyzete és sokkal nagyobb befolyásra fog szert tenni, mint eddig. A világ kénytelen lesz tudomásul venni, hogy Olaszország tény­leges gyarmati hatalommá vált és Olasz­ország mint gyarmati hatalom kiválóan meg- organizált mfunkástömegei révén egészen bizonyos, hogy Keletafrikában is meg fogja Antiszemita tüntetés Berlinben A rendőrség, az SA csapatokkal karöltve, elfojtotta a rendzavarást Paris, julius 16. Az „Agence Havas44 berlini tudósítójának jelentése szerint Berlinben teg­nap és tegnapelőtt heves antiszemita tünteté­sekre került sor. Az antiszemita tüntetésekre az adott okot, hogy Berlin egyik mozijában, a Kurfürstendammon egy svéd antiszemita fil­met játszanak és tóbbszáz főnyi tömeg tünte­tett a zsidók ellen a moziból kijövet a Kurfiir- etendammon. A Havas-iroda jelentése szerint számos ab­lakot és boltkiraikatot bevertek, benyomul­tak a kávéházba és a zsidó kinézésű polgá­rokat inzultálták. A francia Lapok a Havas-iroda jelentése alap­ján ma részletesen foglalkoznak a berlini anti­szemita tüntetés fejleményeivel. A francia lap- tudósitók híradásai szerint nemcsak civilek, hanem egyenruhás SA-tagok is resztvettek a demonstrációkban. Ezzel ellentétben áll a ber­lini rendőrség hivatalos jelentése, amely sze­rint a tüntetéseket „sötét elemek44 inszcenál­ták és az SA résztvett a rendőrséggel együtt a zavargás elfojtásában. A hivatalos jelentés megállapítja, hogy a tüntetés rendezőinek nagy részét sikerült a helyszínen elfogni és azonnal a rendőrségre szállítani. A jelentés megállapítása szerint a rendőrség csapatai SA-csapatokkal karöltve a legrövi­debb időn belül ismét helyreállították a nyu­galmat és a rendzavarokat átadták a hatósá­goknak. A hivatalos jelentés egyébként rendkivüli éle* hangon elítéli a zavargást. Mit mond a francia sajtó? A „Journal44 jelentése szerint a Kurfürsten- dammon lejátszódó eseményeknek határozott pogromjellegük volt. A Lap megállapítja, hogy a rendőrség erélyesen avatkozott be és az egyik tüntetőt beszállította a rendőrségre, ahová azonban a tömeg követte és követelte, hogy azonnal bocsássák szabadon. A tömeg állni a helyét. Líbia példájából láthatja ai világ, hogy Olaszország gyarmatpolitikája pozitív alapokon nyugszik. Mindenesetre je­lentékeny megkönnyebbülést jelentene Olasz­ország számára, ha munkás tömegeinek egy nagy részét gyarmati területeken el tudná helyezni, Olaszország könnyebben lélegzete* de könnyebben Iélegzene Európa is. Olasz­ország megnyugodna és a konzervatív álla* mok sorába el tudná foglalni helyét. A nép- szövetség is megerősödne Olaszország pozí­ciójának megerősödésével. Ha Olaszország törekvései meghimsuInának, kikerülhetetle­nül az elégedetlen nemzetek közé sodródna és kénytelen volna a mai európai status quo megdöntésére fordítani minden erejét. Mussolini és a népszövetség Róma, julius 16. A „Potpolo dTtalia“ közli Mussolini véleményét a népszövetségről ab­ból az alkalomból, hogy az abessziniai kér­dés Genfben is tárgyalás alá kerül. Mussolini véleménye szerint a népszövetség rövidesen átköltözik az uj palotába és remélhető, hogy az uj palotában uj szellemet is fog találni. Remélhető, hogy az ujj palota nem lesz bál­ványok temploma, mint a régi volt. ezután megtámadta a Bristol-kávéházat, mely* nek a tulajdonosa zsidó. A kávéház összes ab­lakait, bezúzták és a berendezését összetörték. A tömeg számos kávéházat megrohant a Kur- fürstendárumon, megállították az autókat, a zsidó külsejű utasokat kiszállították és meg* verték. Hasonló eseményekre került sor Berlin külvárosaiban is, különösen Neukölnben. A rend csak hajnali három órakor állt helyre. A rendőrség a legtöbb kávéházat, vendéglőt é« szállodát megszállta, nehogy a tüntetők a ven­dégeket megtámadják. Agyonzuzta magát egy osztrák vitorlázó repülő Salzburg, julius 16. Neubauer Frigyes 25 éves gépkocéiszerelő, aki a Gaisberg-csucsról vitorlázó gépével északi irányban elrepült, nemsokára el­indulása után szerencsétlenül járt. A gép — nyilván hibás kezelés következtében — 200 méter ma>- gasság’ból lezuhant az alatta levő erdőségbe. A repülőt, aki gerinctörést szenvedett, összetört gépe mellett holtan találták meg. — Súlyos munkásbaleset a pozsonyi töltény­gyárban. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti te-' lefonon: A tőlténygyárban ma délelőtt súlyos munkásbaleset történt. Kotrba Lipót 89 éves - modori munkás kezét elkapta az egyik gép, négy] ujját leszakította. Kórházba szállították. A KODHAIÁSZ ALEX GREEFP BŰNÜGYI REGÉNYE 36 — Az éjjeli szekrényen megtaláltam a csengő gombját. Megnyomtam ... — Várjunk, Miss Adelaide. Azt mondja, hogy az éjszakát kábultságban aludta végig? Tehát nem maga volt az, aki még elrablásának éjjelén felhívott és arra kért, hogy egy lépést se tegyek az érdekében? Adelaide csodálkozva nézett rá. — Nem, Captain Bürke, én nem telefonáltam magának. Nem tehettem, hiszen önkívületben voltam. —- Persze, erre igazán gondolhattam volna, — dörmögött Bürke. — Fatime volt. És milyen tökéletesen utánozta a hangját. Kitűnő színész­nő! Nos, folytassuk. A hivásra ki jelentkezett? — Az az alattomos képű suhanc nyitott bé és olyan alázatosan hajbókolt előttem, mintha kü­lönös kegynek tartaná, hogy szóbaállok vele. Megkérdezte, hogy mi a kívánságom? Én szi­lárd hangon jelentettem ki, hogy úgy látszik, akaratom ellenére az éjszaka a herceg palotájába hurcoltak. Követeltem, jelentsen be a herceg­nek, azonnal beszélni akarok vele. Sajnálkozva vonogatta a vállát, hogy kívánságomat nem tel­jesítheti, a herceg ^ délelőttöt a Cityben tölti, öt osztotta be szolgálatomra. Kivánok-e regge­lizni? Bár undorodtam tőle és undorodtam az egész környezettől, a bágyadtságomnál az éh­ségem volt csupán nagyobb és úgy gondoltam, hogy erőt kell gyüjtenem a továbbiakhoz. Tud­tam azt is, hogy ezzel a hinduval hiábavaló min­den további beszéd, engedelmes gép ő az ura kezében és árgus szemmel figyel rám. Nem vi­tatkoztam tehát tovább, csak meghagytam, hogy hozza be a reggelimet. — Fejedelmi reggelit hoztak, és külön tálcán a reggeli lapokat, képes magazinokat és néhány modern angol regényt tettek be a szobámba. De olvasni sem kedvem, sem türelmem nem volt. Nem is annyira a magam sorsa aggasztott, mint folyton szegény Rob bácsimra gondoltam. Váj­jon mi történt vele? Végre arra a megoldásra jutottam, hogy bizonyára ő is a herceg hatal­mában van. Valami titokzatos céljai lehetnek velünk, hogy rádiógrammal Londonba rendelt és itt fogva tart bennünket. De bárhogy törtem a fejem, nem tudtam a dolgok nyitjára jönni. Elhallgatott és aztán halvány pir szökött bá­jos arcára, amikor folytatta: — Higyje meg, ezekben a nehéz órákban csak az erősített meg, hogy bíztam magában. Már az első pillanatban kimondhatatlan bizalmat éreztem. Gyengéd volt hozzám és egész maga­tartása mégis erélyt, elhatározottságot sugár­zott. Most is csak magában bízom. Bürke gyengéden megsimogatta a kezét és bi­zony egyikük sem vette észre, hogy kezük egy­befonódik, mig a leány továbbfolytatja elbeszé­lését. — Déli két óra lehetett, amikor újból ételt és frissítőket hoztak. Megint a herceg után kér­dezősködtem, az indus azt felélte, hogy már ha­zajött a városból, de várnom kell, mig maga keres. Végre úgy tea idején beállított. Igyeke­zett barátságos arcot ölteni. De én most is olyan ellenszenvet és félelmet éreztem irányában, mint találkozásunk első pillanatában. —: Gyermekem, önmagát keverte bajba, hogy Captain Burkához fordult és a rendőrség segít­ségét akarta igénybe venni, — mondotta. — Nagybátyja az én szolgálatomban áll és az én parancsomra cselekszik. Vannak üzleti ügyek, amelyeknek a nagy nyilvánosságtól távol, a leg­nagyobb diszkrécióval kell lejátszódniok. Nagy­bátyja sem avathatta be önt mindenbe. — Megjött a bátorságom és élesen feleltem: — A nagybátyám nem üzletember. Fenség, — mondottam, •— hanem egyszerű hajós, aki­nek sem a nyilt, sem a rejtett ügyekhez semmi köze nincs. Ezt ön éppen olyan jól tudja, mint cn. És ismeri a nagybátyámat is annyira, hogy tudja róla: semmiféle titokzatos dologra nem kapható és nem tér le az egyenes útról. — Az egyenesség relatív dolog, kicsikém, — nevetett a herceg — és nálam minden dolog egyenes, ami legalább ezer fontnyi hasznot igér. Teljesen felesleges és meddő közöttünk minden vita az erkölcsről. Az angol erkölcsről külön­ben is megvan a véleményem, ragyogó ez az erkölcs, mig az angol otthonában van, de csak egy kőhajitásnyira hagyja el az angol partot, nyomban más kódex szerint él. Az angolok ne­veltek meg bennünket üzleti erkölcsre. — A kínos társalgásnak véget akartam vetni és ezért csak annyit kérdeztem: — Szabad őszinteséget kérnem öntől? Mi a szándéka velem és meddig akar akaratom elle­nére fogságban tartani? — Ezt maga fogságnak nevezi, gyermekem? — nevetett fel. — Én azt hiszem, soha ilyen jó dolga nem volt, mint nálam. Tejbe-vajba fü- rösztjük, ellátjuk mindennel. írhat, olvashat és ha kedve tartja, bizonyos időpontban lemehet a kertbe is egy kis friss levegőt szívni. Csak ép­pen a palotámat nem hagyhatja el. És hogy lás­sa szándékaim egyenességét, azt is megmondom, mindaddig fogságban marad, amig bátyja el nem végzi a rábizottakat. Ez legfeljebb két-három hétig tart. ígérem, hogy október huszonnyolca- dika után visszanyeri az arany szabadságot. — Felsjkoltottam és valóságos dühroham fo­gott el, ő azonban csak nevetett és magamra hagyott. Teljes apátiában ültem székemen. Este még egy kellemetlen élményem volt. Kilenc óra tájban lehetett, hogy a vacsorát behozták. Alig láttam az étkezéshez, kopogtatás nélkül megnyílt az ajtó és egy régi ismerősöm lépett be, akivel egyszer nagy kellemetlenségem volt... — Ólai Wemcr, — vetette közbe Bürke. A leány ránézett és csak most vette észre, hogy keze a férfi kezében nyugszik. Fülig elvö­rösödött és hirtelen mozdulattal kihúzta kezét a férfi tenyeréből. De ez olyan kedvesen xoor I solygott rá, hogy a világért sem .tudott volna haragudni. — Igen. Olaf Wemer volt. Ismeri? — Tudok az esetről. Ne gondolja, hogy én tétlenkedtem, amig magát fogságban tartották. Oh, nagyon sokat végeztem azon a napon. Sok dolognak a nyitjára jöttem rá. S most, hogy is­merem azokat az embereket, akikkel szemben állunk, sokkal inkább bizom a sikerben, mint annakelőtte. — Olaf Werner volt, — ismételte meg a leány. — És most sem változott meg szemernyit sem. Szemtelen volt és erőszakoskodni akart. Csak hangos sikoltásomra riadt meg és sziszegte dühösen: No, majd adja maga alább is, kicsi­kém. Amikor távozott, becsengettem a hindut és elpanaszoltam, hogy Olaf Werner rámtá­madott. A hindu szinte rokonszenves volt, ami­kor méltatlankodását fejezte ki és megnyugta­tott, hogy jelentést tesz a hercegnek. Biztosított róla, hogy a svéd elveszi méltó büntetését és a jövőben nem kell tartanom többé tőle. —- Amikor a hindu távozott, olvasgatni kezd­tem. De úgy éjféltájban újból rám szállt a halá­los fáradtság. Csak úgy ruhástul végigdőltem a pamlagon ... — S még az ajtót is elfelejtette magára zárni, — jegyezte meg Bürke. 1 — Erre már nem is emlékszem. Aztán itt vir­radt rám az uj nap a Lambarth Hotelben. Újra szabad vagyok. Elhallgatott. A hosszú elbeszélés kissé kimerí­tette. Bürke sem zavarta tovább kérdéseivel. A leány semmi olyat nem mondott, amti már nem tudott volna, vagy aminek különösebb hasznát vehetné... — Mondja ... Sir . .. — Látom. nehezére esik ez az ünnepélyes megszólítás, Adelaide. Nevezzen csak úgy, mint a barátaim. Bobbynak. Ezentúl igen ió barátoknak kell lennünk. — Bobby, — mondta, inkább suttogta a leány gyöngéden és újból a kezén érezte az erős férfikéz sím ogatás át, *— Mit akar kérdezni Adelaide? — Hogy végigkutatta-e az egész palotát? ts nem akadt-e Rob bécsi nyomára? folytatása következik,

Next

/
Thumbnails
Contents