Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-14 / 159. (3711.) szám
17 1935 JtíHtia 14, vasárnap* Vett#a kosza Petőfi, az Alföld gyermeke, rajong a végeláthatatlan síkságért, rajong a búzatábláért. Nem csoda, hiszen a búza egész élete lefolyása alatt gyönyörködtet: tavasz fakadáskotr pacsirtaének zeng a széles határban, amikor a gazda Isten segítségét kérve veti el, kikel... nő... arasznyi, amikor a pap megszenteli és bő termésért könyörög az Egek Urához, gesztenye virágzáskor kiveti kalászát... a fain népe esőért könyörög, templomában ... virágzik... beérik és megkezdődik a Péter-Pálkor az — aratás. A gazdatársadalom egész évi munkájának eredménye hull rendekbe. A büszke, súlyos fejű búza várja a halálthiozó, fényes kaszápengét; a magas, karcsú rozs lehajtott fejjel, mint aki behunyja szemét — mit is csináljon mást — az éles kaszaél előtt; a szerény árpa: hosszú-bajuszosan, álmosan, tehetetlenül veti magát alá az izmos legény karjának; a zab? ez a csilingelő élet? Még zöld, hosz- szabb az élete, még vár, de nem sokáig, ö a Legutolsó: örömében csilingel a hüsthözó szélben... Férfiak, asszonyok, leányok, legények megilie- tődve állnak meg az ép búzatábla előtt. Igen, megilletődve, mert ma kezdődik az a munka, amit egész egy éve vártak, aminek eredményes lefolyásáért oly sokszor fohászkodtak a Mindenhatóhoz. A nép lelke mélységes. Nemcsak azért illetődLk meg, mert az ő kenyerét is most fogja magáévá tenni: valami ősi, föld iránta szeretet, tisztelet külső megnyilatkozása rí le a szép magyar arcokról. Szereti földjét, szereti az aratást ... Az öreg aratógazda, a vén sas utoljára nézi meg kaszáját, nincs-e valami baja, megfogja, lehajol és Isten Nevében belevág erős. kiedzett karjával, melynek öklös . végén pompásan engedelmeskedik a kasza, a szűz búzatáblába. A többi addig türelmetlenül vár sorára... Tikkasztó hőség, csak néha jön kis jóindulatú szellőcske, megkapja a himbálódzó legények gatyájából kihúzott inget, a marokszedőlányok kendője alól kikandikáló hajat is végigsimitja megizzadt arcukon. Olyanok, mintha a jó Isten egyenesen az égből küldte volna őket a kisalföldi búzatáblára! Szép fajta a magyar fajta... különösen akkor, amikor igy teljes egészében átadja magát az évszázadok óta gyakorolt műveletnek. Komoly, szótlan, teljesen munkájának él, amikor kezében érzi a kaszát, de ki tudja, mire gondol? Talán arra, hogy mit csinál odahaza az asszony, vagy a kiválasztott? Közben zizegve dől rendekbe a búzasör... Fürge kis lány, vagy legényke hajlik háttal neki, kezében a sarló "és Oly ügyesen szedd a markot, mintha Péter-Pálig ezt tanulta volna az iskolában. Hihetetlen, hogy’ bírja az iramot, nem fárad el, nagykomolyan csinálja, máris szerelmese a kévének! A kötöző komolyabb ember, szoritóbottal a kezében szalad egyik borzas kévétől a másikhoz, hogy azokat me-gfésülve összekösse. A kis csoport dolgozik, művelete komolyságának teljes tudatában. Három, négy ember egy lélek. Sőt: harminc ember egy lélek — egy akarat ... száz, ezer, tízezer ... millió magyar egy gondolat, egy munkakedv, egy fohász, egy öröm... A perzselő nap nem zavar, a munka folyik reggeltől estig. Ha kissé elszomorodik az arató, mindég van közöttük egy-két jókedvű legény, tudatalatt gondoskodik a mulattatásról: „Hja, amikor Jozefovban szógátam, nehéz idők jártak miránk ...“ A mese végén felcsendül a lányok ének-kacagása, amit művésziesen aláfest az eddig csendes legény bariton-hahotája. Szebb a magyar paraszt vidámsága mindennél: milliók és milliók részére szánt, vet, arat vidáman, dallal az jajkán. Tudja, hogy ez az élet, tudja, hogy érte is dolgoznak ott messze a városban, amit csak néha látnak nagyvásárkor, vagy délibábkor ... Az ing átázott a kendő lekerült a szőke-barna fejekről, de a munka nem lankad. A nap már fenn van a fejek fedett, az árnyék összezsugorodik, mintha a hőség elől menekülne. Az öreg gazda (jól bírja még! gondolják az unokáknak beillő legények) tudja, hogy közeledik az ebéd ideje. A marokszedő lányok már türelmetlenek, még nem tudják leolvasná a nap állásáról a delet. Egyre-másra kérdik a katonaszolgált legényektől: „mikor lesz dél?11 Azok sem gyakoroltak ebben, hisz’ a desátnik unnak volt órája, a nap- járásra nem gondoltak, legfeljebb akkor, amikor túlságosan tűzött és lekivánták onnan, vagy, amikor igen fáztak, akkor meg kívánták, hogy jobban süssön. Csak odavetik: „Mingyár“... A nap elég magasan lehet, mert az öreg tölcsért csinál két cserepes tenyeréből és ebédet kiált. A többi még befejezi a megkezdett sort és csak akkor örül, amikor már mindnyájan letették szerszámjukat. A harmincegynéhány ember szép lassan odamegy az akác árnyékába, ahol már ott van a „/holmi11. Ki az inglyukba húzott zsebkendőjével, ki kötényével, vagy egyszerűen ingujjal törüli meg izzadt arcát. Letelepszenek, mindenki a párjával és megkezdődik a jól megérdemelt szerény ebéd... Messziről hallatszik a falu harangja, a tarlón keresztül a keresztek között kis fiúcska szalad feléjük, kezében az ebédkosár, majdnem elesik, de muszáj szaladni: „Jaj! a bátya megszid, ha nagyon megkésem!11 Ebéd... A pacsirta. fáradhatatlan hangszálakat elárulva, szintén pihenőre tér, vagy talán ő is ebédet visz kicsinyeinek a krumplifészek tövébe? Estig befejezik a táblát. A tarló égnekálló szalmamaTadványai kétségbeesetten merevednek az égnek, mi lesz velük fej nélkül? Igen, a fej már ott, van a kereszt belső részében és várja, hogy kicsépeljék belőle az életet. Gágogva tapossa m ut porát egy harcias 1&Megiratlan fejezet na Hogyan váKozofí a román állam= kincstár vagyona makulaíura= papirossá Moszkvában? Amiért a román udvar igazán haragszik ■ A menekülő kincsek sorsa ■ Ezernégyszáz* negyvenöt láda titokzatos rakománnyal megérkezik a „Princesszin Maria" Odesszából Bukarest, julius 13. A szinajai királytalálkozón valószínűleg szóba kerülnek most olyan kérdések is, amelyek nem tartoznak szorosan véve a nagy politikáihoz, de a történelemből tudjuk, sokszor sokkal mélyebben nyúlnak az eseményekbe, mint a sorsdöntő politikai kérdések. Romániának és Jugoszláviának elsősorban a királyi családom keresztül vannak differenciái a szovjettel. Ismeretes, hogy Benes látogatása után a bukaresti szovjetkövet megbízást kapott, hogy tegyen lépéseket az utolsó román aggályok elhárítása érdekében, különösen, ami Beszarábiát illeti. Tudjuk, hogy valamikor az európai területi követelések között talán egy sem volt olyan nyugtalanító, mint Oroszország követelései Románián, hiszen ez a fejezete a béketárgyalásoknak valójában még ma is nyitva van. A politikai akadályokat azonban el lehetett volna háritani, de voltak más akadályok is, amelyek már komoly bonyodalmakat okoztak. A román kormány ugyanis azt követelte Moszkvától, hogy adja vissza a román államikincstár és állami levéltár anyagát, amit Oroszországba szöktettek a háború alatt s ami ott rekedt. Hosszas tárgyalások után, néhány hét előtt be is futott Odesszából Konstanzába 1445 ládából álló szállítmány: a román államkincstár aranya és titkos dokumentumtára. Amikor azonban ünnepélyes formaságok között felnyitották a ládákat, kénytelenek voltak megállapítani, hogy a „kincses ládák11 üres makulaturapapi- rossal vannak megtömve. Szőrénszálán eltűntek a román királyi család milliókat érő ékszerei a gazdag bojárcsaládok drágakincseivel együtt, amiket tizenkilenc évvel ezelőtt vittek ki Moszkvába, abban a hiszemben, hogy ott biztos helyen lesznek. l>e eltűntek a román miniszterek titkos jelentései is, sőt a bukaresti állami bank hitellevelei is. A dolog eléggé kínos volt és a román kormány nem tehetett egyebet, mint megbízást adott moszkvai követének, hogy tegyen erélyes lépéseket az értéktárgyak visszaszerzésére. A román követ el is járt Moszkvában a szovjetkormánynál, egyelőre azonban nem ért el semmiféle eredményt és nem is valószínű, hógy fáradozásait valaha is eredmény fogja koronázni. De hogy a román királyi család nehezen felejti el a milliókat érő kincsek eltűnését s hogy ez az érzés mindig szerepet fog játszani; valahányszor szóba kerül a politikai problémák során a szovjet — ez egészen biztos. Páncélvonaton menekült a nemzeti vagyon Romániából 1916 késő ősién volt a nagy romániai ofifen- ziva. A román hadsereg döntő vereséget szenvedett Targu Jiunál és Ploescinél, ezután már nyitva volt az ut a központi hatalmak csapatai számára Bukarestig. Néhány nap múlva valóban meg is jelentek a román főváros határában a német vasasok. Az udvar és a kormány persze már hetekkel előbb a legnagyobb csendben kivonult a fővárosból és Jassyba tette át székhelyét. Ugyanekkor a haditanács elhatározta, hogy az államkincstár kincseit, a dinasztia értéktárgyaival együtt Oroszországba kell szállítani, hogy legalább a vagyont mentsék meg az ellenséges haderők karmai közül. A legfelsőbb román haditanács parancsára tehát hozzáláttak a vagyon összecsomagolásához. A Nemzeti Bank egész aranykészletét, de az állami hitelintézet érték- papirállományát, a gazdag lakosság ékszereit a királyi család ékszereivel együtt, a széfekben rejtőző arany- és ezüstérmeket és ékszereket sok száz ládába csomagolták és útnak indították Oroszország felé. re jobban elmérgesedett a diplomáciai viszony Oroszország és Románia között. A román nemzet vagyonának sorsa tehát eléggé mostohának látszott Bukarestből nézve.. Barátság, amely telszólitó- levéllel kezdődik Másfél évtized alatt szinte a mesék világába absztraihálódott az egész oroszországi kincsestár, amolyan háborús kalandnak tetszett még az érdekeltek szemében is, akik igyekeztek napirendre térni a fájó emlékek fe ett. A kérdés csak akkor került ismét napirendre, amikor Franciaország és a szovjet között közeledés jött létre és Franciaország kívánságára megindult a békülési akció Románia és Oroszország között is. Ekkor történt, hogy a cár utolsó követe — aki húsz évvel a cári birodalom összeomlása után is hivataloskod ott Bukarestben és megjelent a fogadásokon teljes cári díszben, az összes kitüntetésekkel — barátságos felszólítást kapott SEEFELD TIROL TIROL 1200 m. Gyönyörű nyári ós téli üdülőhely Werthers Grand-Hote! „Rost** A legelőkelőbb helyi szálló. Pensio napi 10 Schill.-től.Telies komfort Prospektusok a bukaresti rendőrségtől, hogy szereplése tovább nem kívánatos. Az öregur, büszkén és sértődötten konflisba ült, egyetlen szolgájának kíséretében kihajtatott az állomásra, beült a párisi gyorsba és kiutazott a történelemből — csendesen, szomorúan átlépte a magánélet határát. Ugyanekkor Moszkvában a román ügyvivő vaskos borítékot adott át Litvinovnak, aki nem túlságosan örült, amikor elolvasta a baráti közeledés első dokumentumát. Az első dokumentum ugyanis nem volt egyéb, mint szabályszerű felszólító levél Oroszországnak, hogy adja vissza a román kincseket. Később Litvinov Genfben Titulusainak fehér asztalnál is'Ígéretet tett arra, logy a kincseket visszaadják, de a kincsesládák még mindig nem indultak útnak. Oroszország azért megragadott minden aLkalmat, hogy a .,jószándékot** dokumentálja. S mikor például az uj orosz követ — ezúttal nem a cáré, hanem Stáliné —* elfoglalta bukaresti állomáshelyét, ünnepélyes fogadtatást rendeztek számára a külügyminisztériumban, ahol aztán a követ is tartott egy beszédet és a beszéd után letett Titulescu elé az aszalra egy platina méterrudat és még néhány értékes műtárgyat, amelyek a bukaresti muzeum Moszkvába szöktetett műkincsei közül kerültek ki. A hatás nagyon kellemes volt, d« Titulescu tap'ntatosan közölte a követtel, hogy a hatás még sokkal jobb lenne, ha az egész szállítmány megérkezne végre Romániába. Az állami levéltár aktái „és egyebek"... A kincseket páncélvonat szállította először Kiewbe és onnan tovább Moszkvába. Ezen a páncélvonaton volt elhelyezve ebben a pillanatban Románia egész vagyona, kezdve a kispolgárok aranykarkötőitől és családi óráktól egészen a dinasztia ékszereiig és a múzeumok műkincseiig. Két évvel később kivonultak a központi hatalmak csapatai Romániából é6 a román kormány a dinasztiával együtt hazatérhetett. Hazatértek azonban a szó teljes értelmében üres zsebbel — mert az egész nemzeti vagyon kint bujdosott Oroszországban, Oroszország fölött pedig ebben a pillanatban magasan lobogott a polgárháború lángja. Nem volt Oroszországban hatalom, amellyé, a román kormány érintkezésbe léphetett voma, hogy visszakérje a sok száz láda értéktárgyat. Ehhez még hozzájárult az is, hogy közben egyIliim mmi im ii ii in i ii in ■in bacsapat, utána nyolcéves kislány, egyik kezében ostor, a másik hóna alatt egy nyaláb tanlón szedett buzakalász. Mindenki hazafelé tart, befejeződött a munkanap. Este van., langyos nyári este, a lányok nótába kezdenek, legények követik és dalolva vonulnak a falu felé, mert igy szép az élet, különösen a magyar élet! HEGEDŰS ÖDÖN. A követ kedvesen mosolygott, de hónapok múltak és megint nem történt semmi. Végre a bukaresti külügyminisztériumba megérkezett a hivatalos jelentés Odesszából, amely szerint „a román állami levéltár aktái és egye bek, útnak lettek indítva Konstanza felé**. Az egyebekről egyelőre semmi bővebbet nem lehetett megtudni, de Titulescu, — aki maga is nagyon örült a kincsek hazajövetelének, mert állítólag ő maga is érdekelve volt a dologban — el is felejtett tudakozódni az egyebek után s csak akkor esett le az álla, amikor a telefon- kérdezősködésre, hogy megjöttek-e a ládák, Konstanzából azt válaszolták, hogy igen megjöttek, de... Ebből a deből aztán komoly baj lett. A szállítmányt a „Princesszin Mária11 szállította haza Odesszából és el kell ismerni, hogy elég tekintélyes súlyt képviselt: az 1445 láda 135.000 kilót nyomott Az egyik ládában, amely különös és titokzatos jelekkel volt ellátva és különösen felkeltette a hatóságok kiváncsiéágát, megtalálták egy moldvai hercegnek a csontjait, aki néhány száz évvel ezelőtt Oroszországban halt meg és most a szovjet ugylát- szik, túlzott figyelmességből hazaküldte. A többi ládák tartalmáról nem tudott meg mindent a közönség, úgy látszik kínos leletek is akadtak bennük, — annyi bizonyos, hogy mindent találtak, csak kincseket nem. Az egyik ládának például, amikor leszállították a hajóról,, levált a fedele és elővillant ingerlő tartalma: szép, zöldhasu román ezresek, csak az a bajuk, hogy már régenrégen kimentek a divatból. Az aranynak, drágakőnek és ezüstnek, az értéktárgyaknak és hitelleveleknek nyomuk se volt. Ugyancsak egyetlen egy értékes aktát nem lehetett megtalálni az 1445 ládába begyömöszölt rengeteg papiros között a bukaresti archívum történelmi becsű titkos aktái közül. Az 1445 láda. tartalmának értékét legfeljebb úgy lehetne megállapítani, ha a makulatúra kilóját vennék alapul — s ez pedig Bukarestben jelenleg egy bánit tesz ki. Tehát Franciaország közbenjárását, Titulescu és Litvinov lázas tanácskozásait aligha éri meg az a valósz'niileg nem egészen száz lej, amit a „kincsekből11 ebben a pillanatban ki lehetne árusítani. Most a moszkvai román követre vár az a kényes feladat, hogy a szovjetből kipréselje legalább is a kárpótlást, dehát a beavatottak ezt a vállalkozást is nagyon szkeptikusan nézik. így válik papirossá a történelem műhelyében nem egészen húsz év alatt az, ami tegnap még hatalmat, jólétet, ragyogást, vagyont, és rangot jelentett..,
