Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-14 / 159. (3711.) szám
1935 julius 14, vasárnap* TOU«mA\a.G^RHTWíAI> Meghalt Dreyfus Alfréd ezredes A harmadik köztársaság történelmi perének hőse Páris, julius 13. Tegnap a késő esti órákban teljes visszavonultságban meghalt a háború- előtti korszak egyik legtöbbet szereplő alakja: Dreyfus Alfréd ezredes. Dreyfus Alfréd 1859 október 9-én született Elzászban, tehát most 76 éves volt. Dreyfus szülei az 1871-es porosz—francia háború után Franciaország javára optáltak, ő pedig 1880- ban belépett a francia hadseregbe, ahol aránylag rövid idő alatt szép karriért futott be, 1893-ban századosi rangban beosztották a vezérkarhoz. Egy esztendővel később világraszóló botrány játszódott le a francia vezérkarban. Megállapították ugyanis, hogy nagyon fontos katonai dokumentumokat szolgáltattak ki ismeretlen tettesek Schwarzkopen német katonai attasénak. A gyanú rövidesen Dreyfusra terelődött, aki ugyan váltig hangoztatta ártatlanságát, de két gyanuok szólt ellene. Az egyik az, hogy a francia kémelháritó iroda megállapította, hogy egy „D“ jelzésű kém titkos iratokat játszik egy idegen hatalom kezére. A másik pedig az, hogy levelet fogott el a francia kémelháritó iroda és ennek a levélnek az irása feltűnően megegyezett Dreyfus kézírásával. Dreyfust a súlyos gyanuokok és főleg a közhangulat nyomása alatt 1895 január 15-én elítélték és egy hónap múlva az Ördögszigetre szállították. Közben Dreyfus barátai, akik meg voltak győződve a fiatal vezérkari százados ártatlanságáról , akciót inditottak Dreyfus kiszabadítása és rehabilitálása érdekében. Az akciónak sikerült megnyerni Zola Emilt, aki akkor egyike volt a legnépszerűbb francia regényíróknak. Zola a francia vezérkar titkos irodájának vezetőjétől, Picquard ezredestől megtudta, hogy a titokzatos D-dokumentumokat Walsin-Es- terházy vezérkari őrnagy szolgáltatta ki Németországnak és Dreyfust ártatlanul ítélték el. A leleplezés következménye az lett, hogy Picquard ezredest Tuniszba helyezték és a helyére Henry ezredes került a titkos iroda élére. Ezután irta meg Zola híres „J'accuse" cimü cikkét, amelyben egész nyíltan hamisítással vádolta meg a vezérkart. Zola levele miatt világraszóló botrány tört ki, amelynek az lett a következménye, hogy Henry ezredes agyonlőtte magát, Cavaignac hadügyminiszter és Boisdeffre vezérkari főnök pedig lemondott. Röviddel ezután elrendelték a Dteyfus-per ujrafelvételét és Dreyfust 1899 szeptember 9-én újból bíróság elé állították, amely azonban öt szóval kettő ellenében változatlanul bűnösnek mondotta ki Dreyfust, de jelentékenyen enyhítették a büntetését. Tízévi börtönre szállították le a büntetést és a degradációt érvényben hagyták, de elrendelték szabadlábrahelyezését. Barátai azonban ezzel nem elégedtek meg és tovább folytatták az akciót Dreyfus teljes rehabilitálása érdekében. Maga Dreyfus 1900-ban tiltakozott Waldeck-Rousseau amnesztiarende- lete elien, amely lehetetlenné tette volna a Dreyfus-ügy ujrafelvételét. Végül 1903-ban Jaurésnek sikerült a parlamentben keresztülharcolni a Dreyfus-ügy teljes kivizsgálásának elrendelését, amely végül is 1905 julius 12-én Dreyfus ártatlanságának kinyilvánításával végződött. Ezt követte az ünnepélyes rehabilitáció, amelynek során Dreyfust visszavették a hadseregbe, őrnaggyá és a becsületrend lovagjává nevezték ki, Picquard ezredest pedig tábornokká, Clemen- ceau alatt pedig hadügyminiszterré nevezték ki. Dreyfus rehabilitációja után már csak rövid ideig maradt aktív szolgálatban, 1907-ben kilépett a hadseregből és csak 1914-ben, a világháború kitörésekor jelentkezett újból szolgálattételre. A világháború alatt a vezérkarban teljesített szolgálatot először alezredes, később ezredesi rangban. Egyetlen fia elesett a világháborúban. A világháború után nyugalomba vonult és teljes magányban töltötte életét Páris közelében. Komoly életveszedelmet okoz a magyar feliratok eltávolítása a pozsonyi uszodában A veszélyes uszodában, amelyet csak „gyakorolt úszók Használhatnak salát felelősségükre**, beragasztják a magyarnyelvű figyelmeztetéseket Szenzációs bűnügy a pozsonyi ügyészségen Skoda ágy úgy áros. Kát csalás és sikkasztás elmém jelentette fel saját nővére Bonyodalmak a svájci frank, a dollárok és a hollandi forintok körül Pozsony, julius 13. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A pozsonyi államügyészséget rövid idő óta szenzációs bűnügy foglalkoztatja. Skoda Hedvig Karolin bárónő genfi lakos, báró Skoda ismert bécsi nagyiparos leánya, bűnvádi feljelentést tett a pozsonyi államügyészségen fivére, Skoda Károly csehszlovák állampolgár ellen csalás és sikkasztás címén. A feljelentést a bárónő megbízásából nemrégiben dr. Löw Frigyes bécsi ügyvéd tette meg. A feljelentés elmondja, hogy éveken át Svájcban élt a bárónő tekintélyes vagyonának jövedelméből. 1932-ben felkereste Őt Zürichben Hiifreich Richárd bécsi bankár és azzal az indokolással, hogy Svájcban nem elég biztos a bárónő pénze, rábeszélte dollárkölcsön vásárlására. A beszélgetésnél jelen volt a bárónő fivére, Skoda Károly is, aki szintén tanácsolta nővérének a dollárkölcsön vásárlását, mire a bárónő valóban lekötötte a bankárral az üzletet, de kikötötte, hogy egy év múlva vissza kell kapnia a pénzét. 1932 február 8-án Zürichben 66.000, majd március elsején Becsben 10.000 svájci frankot adott át a bárónő Hilfreichnek. Az utóbbi ösz- szeget a pozsonyi Kereskedelmi és Hitelbank utján — amely bank közeli áll Skoda Károlyhoz — utalta át Becsből Pozsonyba és onnan tovább Brünnbe egy Ceeh nevű bankárnak. Mivel a bárónő az egy év leteltével nem kapta visz- sza pénzét, érdeklődni kezdett és megtudta, hogy a két dollárkölcsönt tulajdonképpen fivére vette fel, de ez tagadta, sőt mindkét kölcsönt másodszor is eladta. Az első dollárösszeget dr. Vitrovsky Egon bécsi ügyvédnek fizette költségek fejében, a második összeget pedig egy gazdálkodónak adta át. A bűnvádi feljelentés szerint tehát 76.000 svájci frank és annak kamatai erejéig szenvedett károsodást a bárónő és ez összeg visszafizetését követeli Skoda Károlytól. A feljelentés elmondja továbbá, hogy 1931 júliusában édesatyja hagyatékából 120.000 hollandi forintot Ítéltek oda a bárónőnek Pilsen- ben ,amely összeg a híres amszterdami Am- stel-bankban volt elhelyezve. Ez a bank később tönkrement és mikor inogni kezdett, még 80.000 forint volt a betétkönyvön. Ekkor ismét megjelent a bárónőnél a titokzatos Hilf- reich és dr. Bestermann bécsi ügyvéd közbenjárását ajánlotta, hogy az összeg egy részét megmentsék. Megállapodást létesítettek, amely szerint a bárónő a 80.000 holland forintból 32.376 forintot kap két részletben. Az első részletet, 28.328 holland forintot a bárónő beleegyezésével átutalták Skoda Károly számlájára az említett pozsonyi bankba. A második részletet, 4048 holland forintot a bárónő tudta és beleegyezése nélkül utalták át és ezt az összeget Skoda Károly vette fel. A bárónő csak nemrégiben értesült, hogy fivére diszponált a második részlet felett. A feljelentés alapján a pozsonyi államügyészségen már ki is osztották az iratokat az egyik ügyésznek, aki még nyári szabadsága előtt áttanulmányozta azokat. A súlyos vádakra nézve mindenekelőtt a Pilzenben élő Skoda Károly nagyiparost fogják kihallgatni. Jogászi- és bankkörökben érthető érdeklődéssel várják a nem mindennapi családi affér fejleményeit. Pozsony, julius 13. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Legutóbbi számunkban közöltük, hogy a pozsonyi uccatáblákon mázolással tüntetik el a magyar feliratokat. Ezt követően ennél sokkal meglepőbb dolog is történik, Ugyanis Pozsony város tulajdonát képező Duna-fürdők között egy uszoda is van, amely csak kitűnő úszók számára alkalmas. Éppen ezért eddig háromnyelvű tábla hirdette a következő szöveget: „Az uszodát csak gyakorlott úszók használhatják és azok is csak saját veszélyükre és j felelősségükre, mert az uszodának roüpadlója nincsen/4 A város vezetőségének utasítására a táblákon a magyar szöveget leragasztották és igy csak kétnyelvű felirat figyelmezteti a für- dőzőket az uszoda veszélyes voltára. Ha csak magyarul tudó fürdőző téved — ami számtalanszor előfordul — az uszodába és úszni nem tud, úgy a legnagyobb életveszély fenyegeti. A padlóval el nem látott fürdőben ugyanis elmerülés esetén a fürdő szerkezete alá kerülhet és onnan kimenteni nem is lehet. A város mint erkölcsi testület köteles polgárainak testi épségéről gondoskodni, nemzetiségi különbség nélkül. A magyar felirat eltüntetésével azonban életveszedelem fenyegeti a város magyar nemzetiségű polgárait, főleg pedig a csak magyarul tudó vidékieket, akik a városi fürdőket gyakran látogatják, ha Pozsonyban időznek. A város anyagilag is felelős az esetleges szerencsétlenségért, eltekintve attól, hogy azok a tényezők, akik ezt a könnyelmű utasítást kiadták, büntetőjogilag is felelősségre vonhatók. Ezért máris felhívjuk a veszélyes körülményre a rendőrség figyelmét. A nyelvrendelet az uszodára nem vonatkozik, miután az Pozsony város magánvállalata, igy hát elvárjuk a város polgármesterétől, hogy haladéktalanul intézkedjék az uszodában a magyarnyelvű szöveg visszaállítása iránt. Körismert tény, hogy a városi uszodát főleg magyar nemzetiségűek látogatják, tehát üzleti szempontból is súlyos hibát követ el a város, amikor a magyar feliratot eltávolítja. jellemző, hogy a „Lido“ parkfürdő vállalat, amely cseh nemzetiségű vezetők kezében van, magyar nyelven is kifüggeszti az összes közérdekű figyelmeztetéseket, a város azonban ugyanakkor külön munkával eltávolítja azokat, holott mindent el kellene követnie polgárai testi épségének biztosítására. Berlin és Róma az ui angol külügyminiszter ellen Berlin, julius 13. Hoare angol külügyminiszter alsóházi beszédét a német sajtó rendkívül hűvösen fogadja. A lapok kivétel nélkül visszautasítják azt a felhívást, amit az angol államférfin Hitlerhez intézett. Német vélemény szerint a beszéd célja az volt, hogy a francia—-angol barátságot megmentse. Ez tehát nem olyan dolog a németek szerint, ami a béke ügyét szolgálja és éppen azért helytelenítik a külügyminiszter akcióját. Róma, julius 13. Mint jelentettük, az olasz lapok az első napon tartózkodóan ítélték meg Hoare beszédét. A második huszonnégy órában a sajtó valószínűleg hivatalos sugalma- zásra határozottan az angol külügyminiszter ellen fordult és megállapítja, hogy Olaszország nem engedhet az abessziniai kérdésben. Olaszország békét, biztonságot és produktív munkát kíván Keletafrikában, továbbá territoriális és gazdasági expanziót, ami mint nagyhatalmat megilleti. Olaszország folytatja azt az utat, amelyre lépett és biztos abban, hogy a jövő a római kormány magatartását fogja igazolni. Az Egyesült állasnak érdekei Abessxiniában Marseille, julius 13. Hanson amerikai megbízott, aki útban van Addis-Abeba felé, Marseille-ből való elutazása előtt kijelentette az újságíróknak, hogy az Egyesült Államok gondosan figyelik az olasz—abessziniai konfliktus fejleményeit és mindenképpen gondoskodni akarnak az Abesszíniában tartózkodó amerikai állampolgárok biztonságáról. Az Egyesült Államok bizonyos mértékben érdekelve vannak Abesszínia ipari és kereskedelempolitikai fejlődésében, valamint a Nilus-völgy elzáró gátjának megépítése ügyében is, mert remélik, hogy erre az építkezésre megkaphatják az engedélyt. Nemzetközi kémszolgák • bán állott a letartóztatott malackai vendéglős? Pozsony, julius 13. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A kerületi bíróságon befejezték a vizsgálatot a kémkedéssel vádolt Hybacsek Géza 43 éves malackai vengélőts és szállodás, az ottani Tatra- szálló bérlője és Csasztinszki Ludmilla felirónő bűnügyében és igy a két letartóztatott rövidesen a bíróság elé kerül. A két gyanúsítottat, mint annakidején közöltük, ez év márciusában tartóztatták le Malackán. A letartóztatás akkor nagy feltűnést keltett, de a sajtó bővebben nem foglalkozhatott vole, mert az ügy vizsgálat alatt állt. Dr. Udvardy vizsgálóbíró most a vizsgálat befejezésével közölte annak eredményét a sajtóval. Hybacsek Géza ellen az a vád, hogy egy nemzetközi kémiroda szolgálatában állott. Hybacsek gyakran utazott Bécsbe, ahol a levelek utján érkezett megbízásokat átvette. Gyakori bécsi utazása végre is gyanússá vált és ekkor kezdték figyelni a szállodást. Terveibe beavatta barátnőjét, Csasztinszki Ludmilla felirónőt, aki Malackán általában csak a „szép Lida“ néven ismertek. Fenyegetésekkel és ígéretekkel rábírta a leányt arra, hogy utazzék el Olmützbe egy ismerős repülőtiszthez és tőle tudjon meg katonai természetű adatokat. A repülőtiszt előtt gyanússá vált a leány viselkedése és figyelmeztette, hogy ,,ne játszók a tűzzel.** A leány ekkor jobb belátásra tért, visszautazott és feljelentést tett gazdája ellen. A feljelentés már későn történt, mert az eljárás ekkor már megindult ellenük és igv a leány számára sem biztosították a büntetlenséget. A vendéglőssel együtt őt is letartóztatták bünrészesség elmén. Az érdekes ügyben rövidesen főtárgyalás less a kerületi bíróságon.
