Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-09 / 133. (3685.) szám

Mai számunk a Képes Héttel 28 oldal - Ara 2*— Ke

XIV. évf. 133 (3685) szám « Vasárnap « 1935 junius 9

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská jlíce 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, HL emelet. © ® TELEFONI 303-11. © •

SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRAHfl.

PIROS PÜNKÖSD

Irta: JAROSS ANDOR

Itt lent a Duna ment én és a Kárpátok lankái alatt, hol a kisebbségi magyar földműves májusi reménységgel nézi a kalászba szökő búzát és aggodalmas arccal a felhők járását, még csak most virágzik a tavaszi fagy-kinzotta akác és a nehezen bimbóba fakadt pünkösdi rózsa. A tavasz heteket késett s igy a késői pünkösd s a természet kiegyenlítették egymást,

Az idei tavasz mozgalmas tavasz volt minden vonatkozásban. S mig a magyar magvetőnek minden év tavasza pezsditő munkaláz ütemét jelenti, úgy az idén az emberi sorsot földi kezekkel formáló politika is súlyos feszültségek hajtóerejével égett a munka lázában. Mig világpolitikai vonatkozásban a fegyverek sorfala között miniszteri utazások és találkozások beszéltettek ismét és ismét a nehezen megóvható, de mégis megóvandó békéről, s a világ diplomatáinak mozgalmas tevékenysége kápráztatta el az egyszerű polgárokat, addig nálunk a választások erőpróbája kötött le minden energiát*

A világpolitikai események egyet kétségtelenül eredményeztek, hogy mind nyíltabban domborították ki az eddig latens ellentéteket, azaz nyersebben láthatók ma azok a körvonalak, melyek vagy a jövő háborúját, vagy egy nagy megegyezés feltételeit keretezik. Ezek a látható körvonalak fokozzák az államférfiak felelősségét és a népek jogos félelmét vagy aggodalmát. A nálunk lezajlott választási harc pedig tisztázta az erőviszonyokat és mélyebb bepillantást engedett azokba az eszmeáramlatokba, melyek tömegmozgató erejéről tudomást kell vennie mindazoknak, akik saját nemzetük boldogulását kívánják munkálni.

A választás és eredményei kétségtelenül megmutatták azt, hogy a köztársaságban két nagy kérdést még mindig nem oldottak meg. Nem oldották meg a szociális kérdést és nem oldották meg a nemzeti kisebbségek kérdését. A kommunista párt újabb megerősödése, mely természetesen szoros vonatkozásban van a gazdasági élet betegségével, de tanujele annak is, hogy az eddigi szociális alkotások a gyakorlatban — különösen a többségi nemzetnél — nem a társadalmi kiegyenlítést, hanem társadalmi elkülönülést eredményeztek. Állítom, hogy államfordulatkor egészségesebb volt a csehszlovák nemzet társadalmilag, mint ma, melynek egyes rétegei túlságosan kapitalizálódtak, másik rétege pedig proletárabbá sülyedt. A csehszlovák társadalom ma hajlamosabb az osztálypolitikára, mint bármikor volt, pedig ma mindenütt előnyomult a kollektiven értelmezett nemzeti öntudat.

Erőssége lenne ennek a mai helyzetnek, ha viszont megoldották volna a nemzeti kisebbségek kérdését, mert ebben az esetben itt is helye lehetne bizonyos osztálytagozó- dásnak, mely a nemzeti jellegű kérdéseket mindig be tudja árnyékolni. Nem hiszem azonban, hogy akadjon ma józan államférfi, aki tárgyilagosan azt merné álitani, hogy az eddigi német miniszterek — akik minden választási vereség dacára sem hagyják el a bársonyszékeket — jelenléte a kérdés megoldásával volna kapcsolatban. A nemzeti kisebbségek csak akkor tekinthetik problémájukat megoldottnak, ha a köztársaság keretében törvényhozási utón biztosittatik

nemcsak vegetatív jelenlétük, ha/nem nemzeti jellegű fejlődésük politikai, kulturális és gazdasági értelemben. Ez a cikk nem ad módot e probléma részletesebb kifejtésére, erre majd máskor fog alkalom nyílni. Most csak azt kívánom kidomborítani, hogy éppen az idei választások bizonyítják fokozott mértékben azt, hogy a nemzeti kisebbségek túlnyomó többségéi képviselő, nemzeti nevezőn szereplő pártok jogosultak a kisebbségek nevében beszélni. Amíg a német kisebbségeket a túlnyomó többséget kapott Henlein-párt képviseli és nem a végelgyengülésben levő német pártok, úgy a magyar nemzeti kisebbség nevében a magyarság szövetkezett pártjai beszélhetnek és nem a csehszlovák osztálypártok egy-lfet mintának beválasztott diszmagyarja. A magyarság szövetkezett pártjai a magyar kisebbség

számarányán belül azonos erőt képviselnek, mint Henlein a németeknél.

A nemzeti gondolat ereje megnövelte tömegeinket s ez a tábor ma egységesebb, mint azelőtt volt és lényegesen nagyobb százalékban tisztán magyar. A politikának mindig számolnia kell bizonyos adottságokkal és éppen ezért hiba volna a csehszlovák kormánykörök részéről, ha a kisebbségi politikát lileíőleg is megmaradnának az eddigi makacsul követett utón, mely a csehszlovák köztársaság jólétének és boldogulásának gondolatát ezer percentben azonosítja a

Othónapos gazdasági diktatúra Franciaországban

Laval teljhatalmat kapott

A kamara 324 szavazattal 160 ellen megszavazta a flllsataimazasi törvényt Laval egyéni képességeinek sikere - A váisig elmeit az ország lecsöndesült

Paris, Junius 8. Lávát páratlan siónoki tehetségének és tárgyalási készségének végre sikerült megvalósítania azt, amin az elmúlt napokban két kormány és több dezig- nált miniszterelnök elvérzett Franciaországban. A kamara a péntekről szombatra virradó éjjel fél két órakor 324 szavazattal 160-nal szemben megszavazta a meghatalmazást törvényt, amely pénzügyi és gazdasági téren öt hónapra teljhatalmat ad a kormánynak. A javaslat ellen a szocialisták, a kommunisták, a független kommunisták és a radikálszo- cialisták baJszárnyának tagjai szavaztak. A radikális szocialisták legnagyobb része, a neoszocialisták és néhány más képviselő tartózkodott a szavazástól.

A pénteken délután kezdődő vita távolról sem volt oly izgalmas, mint Flandin, vagy Bouisson utolsó ütközete. A pénzügyi bizottság 19 szavazattal 14-gyeI szemben elfogadta a kormány módosított és enyhített javaslatait s a plénum is rokonszenvvel kisérte a miniszterelnök fejtegetéseit. A vita végén Laval szónoki képességének minden ragyogását latba vetette a siker érdekében. Valósággal bríandi magasságokat ért el és a kamara gyakran önfeledten megtapsolta. Laval leplezetlenül rámutatott a súlyos pénzügyi helyzetre.

— A rendes költségvetés hiánya 6.4 milliárd frank, — mondotta a miniszterelnök — az államvasutak hiánya 4 milliárd. A pénzügyminisztériumnak az év végéig 9855 millió frankot kell előteremtenie, hogy eleget tehessen kötelezettségeinek. Vannak pillanatok, amikor mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. A magam részéről vállalkoztam a nehéz feladatra, önökön a sor, hogy kövessék példámat.

A szociális biztosítás rendszere ellen

A legnagyobb érdeklődést Laval beszédében azok a részek keltették, amelyekben a miniszterelnök a takarékosság lehetőségeiről nyilatkozati.

— A helyzet nem maradhat zavaros. Az országot veszedelem fenyegeti. Viszont takarékoskodni lehet. A szociális biztosítás szervezetének revíziójával 500 milliót lehet meg- ta kari tan i.

Flandin és Bouisson állandóan kijelentették, hogy nem akarnak hozzányúlni a háborús hadastyánok nyugdijához, Laval fölszólította a kamarát, hogy e nyugdijakat is tegye revízió tárgyává.

— Tisztelem a frontharcosokat, de a háborús nyugdijakkal nem szabad visszaélni.

Laval egyúttal jelezte, hogy a költségvetéstől fügetlen nyugdijalapot létesít, majd ügye* meztette a kamarát, hogy az arany folytatja Franciaországból való elvándorlását és a bankokból a betevők az utóbbi napokban óriási összegeket vettek ki, mert féltik a pénz értékét.

Párls ünnepli Lakait

A ma reggeli lapok megállapitják, hogy Laval páratlan ügyességgel vezette a küzdelmet és a szó szoros értelmében kierőszakolta a győzelmet. Ezek után a miniszter- elnök öt hónapig szinte Franciaország diktátora lesz. Teljhatalmai ugyan mérsékeltek, mert Laval engedményeket tett a baloldalnak és kijelentette, hogy csupán gazdasági térre korlátozza a meghatalmazási törvényt, de igy is óriási változtatásokat eszközölhet szinte önhatalmúan a francia gazdasági rendszeren. A miniszterelnök egyelőre nem fedte fel a kártyáit és nem mondotta meg, hogy mi fog az eljövendő öt hónap ailatt a parlamenttel történni. Szükség tulajdonképpen nincsen rá s mint ahogy Brüning annakidején Németországban a meghatalmazási törvény segítségével a parlament nélkül kormányozhatott hosszú hónapokon keresztül, úgy kormányozhat most Laval is szükségrendelettel. Mindazonáltal beavatott körök szerint az ügyes miniszterelnök nem küldi szabadságra a parlamentet, hanem állandóan tájékoztatni fogja a helyzetről.

A meghatalmazási törvényt ma a szenátusban tárgyalják le. Bizonyosra vehető, hogy a szenátus ugyanúgy elfogadja, mint a kamara elfogadta.

Az ujj angol külügyminiszter németbarát és franciaellenes?

Páris, junius 8, Mint részletesen jelentettük, az angol kormány rekonstrukciója megtörtént. Baldwin szinte észrevétlenül átvette MacDonald helyét és a csere semmiféle nagyobb megrázkódtatást nem okozott Angliában. Az előzetesen közölt kormánylista helyesnek bizonyult.

A párisi sajtó az uj Baldwin-kormánnyal kapcsolatban megállapítja, hogy a nemzeti egység gondolatát az uj miniszterelnök követni óhajtja, ámbár megtehetné, hogy tízszeres túlerőben lévő konzervatív pártjával tisztára konzervatív kormányt alakítson. Mindazonáltal a kormány a csere következtében bizonyos fokig jobbra tolódott és a konzervatív politika jobban érvényesülni fog. A konzervatív miniszterek a kormányban nagyobb túlsúlyban vannak, mint előbb voltak. Az Echo de Paris szerint Baldwin kezdetben arra gondolt, hogy önmaga veszi át a külügyi tárcát, majd Edenre akarta bízni azt, de a fiatal miniszter ellen nagy intrikák folytak, úgyhogy Baldwin kénytelen volt megváltoztatni elhatározását. Edén különben is fiatal még* A tárcanélkülí miniszter számára tehát bizonyos fokig uj mi- nisztez’séget kreáltak, amennyiben külön misszióval bízták meg a népszövetségnél miniszteri rangban. Ezzel a kinevezéssel Anglia bebizonyította, hogy a népszövetséget rendkívül fontos intézménynek tartja.

Baldwin végül is Sir Sámuel Hoarera bízta a külügyminiszterséget. Hoare kitűnő ismerője Ázsiának, különösen Indiának, de a franciák felfogása szerint az európai ügyekben járatlan s igy nem éppen a legalkalmasabb a külügyminiszterségre. A L'Oeuvre szerint az uj külügyminiszterről azt állítják, hogy francia-ellenes, orosz-ellenes és a németek nagy barátja. Ha igy van, Hoare kétségtelenül követni fogja Baldwin politikai irányát. Az uj külügyminiszter politikája nem lesz annyira egyéni, mint Sir John Simoné volt és nagyobb mértékben támaszkodik majd az angol külügyi hivatal szakértői véleményeire. A franciák felfogása szerint Baldwin kabinetje átmeneti kabinetnek tekinthető, mert a választásokat őszre, vagy jövő tavaszra feltétlenül kiírják Angliában*