Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-09 / 133. (3685.) szám

Mai számunk a Képes Héttel 28 oldal - Ara 2*— Ke XIV. évf. 133 (3685) szám « Vasárnap « 1935 junius 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská jlíce 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, HL emelet. © ® TELEFONI 303-11. © • SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRAHfl. PIROS PÜNKÖSD Irta: JAROSS ANDOR Itt lent a Duna ment én és a Kárpátok lan­kái alatt, hol a kisebbségi magyar földmű­ves májusi reménységgel nézi a kalászba szökő búzát és aggodalmas arccal a felhők járását, még csak most virágzik a tavaszi fagy-kinzotta akác és a nehezen bimbóba fakadt pünkösdi rózsa. A tavasz heteket ké­sett s igy a késői pünkösd s a természet ki­egyenlítették egymást, Az idei tavasz mozgalmas tavasz volt minden vonatkozásban. S mig a magyar magvetőnek minden év tavasza pezsditő munkaláz ütemét jelenti, úgy az idén az em­beri sorsot földi kezekkel formáló politika is súlyos feszültségek hajtóerejével égett a munka lázában. Mig világpolitikai vonat­kozásban a fegyverek sorfala között mi­niszteri utazások és találkozások beszéltet­tek ismét és ismét a nehezen megóvható, de mégis megóvandó békéről, s a világ diplo­matáinak mozgalmas tevékenysége kápráz­tatta el az egyszerű polgárokat, addig ná­lunk a választások erőpróbája kötött le minden energiát* A világpolitikai események egyet két­ségtelenül eredményeztek, hogy mind nyíl­tabban domborították ki az eddig latens el­lentéteket, azaz nyersebben láthatók ma azok a körvonalak, melyek vagy a jövő há­borúját, vagy egy nagy megegyezés feltéte­leit keretezik. Ezek a látható körvonalak fokozzák az államférfiak felelősségét és a népek jogos félelmét vagy aggodalmát. A nálunk lezajlott választási harc pedig tisz­tázta az erőviszonyokat és mélyebb bepil­lantást engedett azokba az eszmeáramlatok­ba, melyek tömegmozgató erejéről tudomást kell vennie mindazoknak, akik saját nemze­tük boldogulását kívánják munkálni. A választás és eredményei kétségtelenül megmutatták azt, hogy a köztársaságban két nagy kérdést még mindig nem oldottak meg. Nem oldották meg a szociális kérdést és nem oldották meg a nemzeti kisebbségek kérdését. A kommunista párt újabb meg­erősödése, mely természetesen szoros vo­natkozásban van a gazdasági élet betegsé­gével, de tanujele annak is, hogy az eddigi szociális alkotások a gyakorlatban — külö­nösen a többségi nemzetnél — nem a társa­dalmi kiegyenlítést, hanem társadalmi elkü­lönülést eredményeztek. Állítom, hogy ál­lamfordulatkor egészségesebb volt a cseh­szlovák nemzet társadalmilag, mint ma, melynek egyes rétegei túlságosan kapitali­zálódtak, másik rétege pedig proletárabbá sülyedt. A csehszlovák társadalom ma haj­lamosabb az osztálypolitikára, mint bármi­kor volt, pedig ma mindenütt előnyomult a kollektiven értelmezett nemzeti öntudat. Erőssége lenne ennek a mai helyzetnek, ha viszont megoldották volna a nemzeti ki­sebbségek kérdését, mert ebben az esetben itt is helye lehetne bizonyos osztálytagozó- dásnak, mely a nemzeti jellegű kérdéseket mindig be tudja árnyékolni. Nem hiszem azonban, hogy akadjon ma józan államférfi, aki tárgyilagosan azt merné álitani, hogy az eddigi német miniszterek — akik minden választási vereség dacára sem hagyják el a bársonyszékeket — jelenléte a kérdés meg­oldásával volna kapcsolatban. A nemzeti kisebbségek csak akkor tekinthetik problé­májukat megoldottnak, ha a köztársaság ke­retében törvényhozási utón biztosittatik nemcsak vegetatív jelenlétük, ha/nem nem­zeti jellegű fejlődésük politikai, kulturális és gazdasági értelemben. Ez a cikk nem ad módot e probléma részletesebb kifejtésére, erre majd máskor fog alkalom nyílni. Most csak azt kívánom kidomborítani, hogy ép­pen az idei választások bizonyítják fokozott mértékben azt, hogy a nemzeti kisebbségek túlnyomó többségéi képviselő, nemzeti ne­vezőn szereplő pártok jogosultak a kisebb­ségek nevében beszélni. Amíg a német ki­sebbségeket a túlnyomó többséget kapott Henlein-párt képviseli és nem a végelgyen­gülésben levő német pártok, úgy a magyar nemzeti kisebbség nevében a magyarság szövetkezett pártjai beszélhetnek és nem a csehszlovák osztálypártok egy-lfet mintának beválasztott diszmagyarja. A magyarság szövetkezett pártjai a magyar kisebbség számarányán belül azonos erőt képviselnek, mint Henlein a németeknél. A nemzeti gondolat ereje megnövelte tö­megeinket s ez a tábor ma egységesebb, mint azelőtt volt és lényegesen nagyobb százalékban tisztán magyar. A politikának mindig számolnia kell bizonyos adottságok­kal és éppen ezért hiba volna a csehszlovák kormánykörök részéről, ha a kisebbségi po­litikát lileíőleg is megmaradnának az eddigi makacsul követett utón, mely a csehszlovák köztársaság jólétének és boldogulásának gondolatát ezer percentben azonosítja a Othónapos gazdasági diktatúra Franciaországban Laval teljhatalmat kapott A kamara 324 szavazattal 160 ellen megszavazta a flllsataimazasi törvényt Laval egyéni képességeinek sikere - A váisig elmeit az ország lecsöndesült Paris, Junius 8. Lávát páratlan siónoki tehetségének és tárgyalási készségének vég­re sikerült megvalósítania azt, amin az el­múlt napokban két kormány és több dezig- nált miniszterelnök elvérzett Franciaország­ban. A kamara a péntekről szombatra virradó éjjel fél két órakor 324 szavazattal 160-nal szemben megszavazta a meghatalmazást tör­vényt, amely pénzügyi és gazdasági téren öt hónapra teljhatalmat ad a kormánynak. A javaslat ellen a szocialisták, a kommunisták, a független kommunisták és a radikálszo- cialisták baJszárnyának tagjai szavaztak. A radikális szocialisták legnagyobb része, a neoszocialisták és néhány más képviselő tar­tózkodott a szavazástól. A pénteken délután kezdődő vita távolról sem volt oly izgalmas, mint Flandin, vagy Bouisson utolsó ütközete. A pénzügyi bizott­ság 19 szavazattal 14-gyeI szemben elfogadta a kormány módosított és enyhített javaslatait s a plénum is rokonszenvvel kisérte a mi­niszterelnök fejtegetéseit. A vita végén Laval szónoki képességének minden ragyogását lat­ba vetette a siker érdekében. Valósággal bríandi magasságokat ért el és a kamara gyakran önfeledten megtapsolta. Laval lep­lezetlenül rámutatott a súlyos pénzügyi hely­zetre. — A rendes költségvetés hiánya 6.4 milli­árd frank, — mondotta a miniszterelnök — az államvasutak hiánya 4 milliárd. A pénz­ügyminisztériumnak az év végéig 9855 millió frankot kell előteremtenie, hogy eleget tehes­sen kötelezettségeinek. Vannak pillanatok, amikor mindenkinek vállalnia kell a felelős­séget. A magam részéről vállalkoztam a ne­héz feladatra, önökön a sor, hogy kövessék példámat. A szociális biztosítás rendszere ellen A legnagyobb érdeklődést Laval beszédé­ben azok a részek keltették, amelyekben a miniszterelnök a takarékosság lehetőségeiről nyilatkozati. — A helyzet nem maradhat zavaros. Az országot veszedelem fenyegeti. Viszont taka­rékoskodni lehet. A szociális biztosítás szer­vezetének revíziójával 500 milliót lehet meg- ta kari tan i. Flandin és Bouisson állandóan kijelentet­ték, hogy nem akarnak hozzányúlni a hábo­rús hadastyánok nyugdijához, Laval fölszólí­totta a kamarát, hogy e nyugdijakat is tegye revízió tárgyává. — Tisztelem a frontharcosokat, de a hábo­rús nyugdijakkal nem szabad visszaélni. Laval egyúttal jelezte, hogy a költségvetés­től fügetlen nyugdijalapot létesít, majd ügye* meztette a kamarát, hogy az arany folytatja Franciaországból való elvándorlását és a bankokból a betevők az utóbbi napokban óriási összegeket vettek ki, mert féltik a pénz értékét. Párls ünnepli Lakait A ma reggeli lapok megállapitják, hogy Laval páratlan ügyességgel vezette a küz­delmet és a szó szoros értelmében kierősza­kolta a győzelmet. Ezek után a miniszter- elnök öt hónapig szinte Franciaország diktá­tora lesz. Teljhatalmai ugyan mérsékeltek, mert Laval engedményeket tett a baloldal­nak és kijelentette, hogy csupán gazdasági térre korlátozza a meghatalmazási törvényt, de igy is óriási változtatásokat eszközölhet szinte önhatalmúan a francia gazdasági rend­szeren. A miniszterelnök egyelőre nem fedte fel a kártyáit és nem mondotta meg, hogy mi fog az eljövendő öt hónap ailatt a parla­menttel történni. Szükség tulajdonképpen nincsen rá s mint ahogy Brüning annak­idején Németországban a meghatalmazási törvény segítségével a parlament nélkül kor­mányozhatott hosszú hónapokon keresztül, úgy kormányozhat most Laval is szükségren­delettel. Mindazonáltal beavatott körök sze­rint az ügyes miniszterelnök nem küldi sza­badságra a parlamentet, hanem állandóan tájékoztatni fogja a helyzetről. A meghatalmazási törvényt ma a szenátus­ban tárgyalják le. Bizonyosra vehető, hogy a szenátus ugyanúgy elfogadja, mint a kamara elfogadta. Az ujj angol külügyminiszter németbarát és franciaellenes? Páris, junius 8, Mint részletesen jelentet­tük, az angol kormány rekonstrukciója megtörtént. Baldwin szinte észrevétlenül átvette MacDonald helyét és a csere sem­miféle nagyobb megrázkódtatást nem oko­zott Angliában. Az előzetesen közölt kor­mánylista helyesnek bizonyult. A párisi sajtó az uj Baldwin-kormánnyal kapcsolatban megállapítja, hogy a nemzeti egység gondolatát az uj miniszterelnök kö­vetni óhajtja, ámbár megtehetné, hogy tíz­szeres túlerőben lévő konzervatív pártjával tisztára konzervatív kormányt alakítson. Mindazonáltal a kormány a csere következ­tében bizonyos fokig jobbra tolódott és a konzervatív politika jobban érvényesülni fog. A konzervatív miniszterek a kormány­ban nagyobb túlsúlyban vannak, mint előbb voltak. Az Echo de Paris szerint Baldwin kezdetben arra gondolt, hogy önmaga veszi át a külügyi tárcát, majd Edenre akarta bízni azt, de a fiatal miniszter ellen nagy intrikák folytak, úgyhogy Baldwin kényte­len volt megváltoztatni elhatározását. Edén különben is fiatal még* A tárcanélkülí mi­niszter számára tehát bizonyos fokig uj mi- nisztez’séget kreáltak, amennyiben külön misszióval bízták meg a népszövetségnél miniszteri rangban. Ezzel a kinevezéssel Anglia bebizonyította, hogy a népszövetsé­get rendkívül fontos intézménynek tartja. Baldwin végül is Sir Sámuel Hoarera bízta a külügyminiszterséget. Hoare kitűnő ismerője Ázsiának, különösen Indiának, de a franciák felfogása szerint az európai ügyekben járatlan s igy nem éppen a leg­alkalmasabb a külügyminiszterségre. A L'Oeuvre szerint az uj külügyminiszterről azt állítják, hogy francia-ellenes, orosz-el­lenes és a németek nagy barátja. Ha igy van, Hoare kétségtelenül követni fogja Baldwin politikai irányát. Az uj külügymi­niszter politikája nem lesz annyira egyéni, mint Sir John Simoné volt és nagyobb mér­tékben támaszkodik majd az angol külügyi hivatal szakértői véleményeire. A franciák felfogása szerint Baldwin kabinetje átme­neti kabinetnek tekinthető, mert a választá­sokat őszre, vagy jövő tavaszra feltétlenül kiírják Angliában*

Next

/
Thumbnails
Contents