Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-25 / 144. (3696.) szám
i 1535 fiwéaa 21 IbecH. A cseh iparospárt bomlása Keletszlovenszkón a szlovenszkői szavazatokkal elnyert, de prágai jelöltnek juttatott mandátum miatt Prága, juinius 24. A választások árvámban megűrhiik, hogy a cseh iiparospári), régi szokásához híven, ez alkalommal is exportált egy mandátumot Sziloveoszikóról s a szloven- szkói szavazatok segítségével Pékárak János prágai szerkesztőt juttatta be a képviselőíház- ba. A pért ugyanis Szrlovenszkón és Rmsziiin- szkőban összesen 48.005 szavazatot kapott A másod'ik skrutinium választási száma 27.479 lóvén, a pozsonyi Listának juttatott mandátum után még 20.479 imaradók szavazat maradt fönn. Ehhez még 7047 szavazat kellett volna a második 6zlovenez>kói mandátumhoz, de a Kianicka turőcszentmártoni jelöltnek adott szenátort mandátum után a szenátusban 8034 szavazat maradt fönn Szlovenszkóról s igv a képviselőházi hiányt a szenátusi sza- vazatfölösleg teljesen kiegyenlítette. A cseh iparospárt minden jog szerint köteles lett volna még egy második képviselői mandátumot adni Szlovenszkénak, de nem adott. Ez az eljárás óriási megütközést keltett a cseh iparospárt keletszlovenszkói hívei között s ennek következményei most jutottak kifejezésre az iparospárt ottani híveinek külön szervezkedésében. A cseh iparospárt kebelében mutatkozó bomlási folyamatról a Lddové Noviny is megemlékezik. — Keleisziovenszkón nagy az elkeseredés azok körében — Írja egyebek között — akik a cseh iparospártra szavaztak. A cseh iparospárt itt jelentős saámu szavazatot szerzett s egy teljes mandátumon felül 21 ezret kitevő marad ék szavazata volt, de szlovenszkői jelöltnek máT nem adott másik mandátumot. Az iparospárt dolga, ha ezek az elégedetlenek most kilépnek s uj pártot alapítanak. De van ebben valami, ami a többi párt figyelmét is megérdemli. — A csehszlovák pártok, amennyiben nincs, több szlovenszkői mandátumok, úgy pontosan egy vagy két mandátumot adnak szlovenszkői jelöltnek az elért eredmény szerint s j a szlovenszkői maradékszavazatckat a második skrutiniuanban nyugati jelöltek javára hasznosítják. Ez folyton ismétlődő hiba, amely nagyon meglbossziuljja magát. Különösen KeMszflo- venszíkó szenved miatta1, amely csak a szociáldemokrata párt-tól ás az agrárpárttól kap képviseleteit. így e néhány kormányképviselőn kívül Ketoüodovenszfeőt emk a salováli néppártiak és a magyar ellenaókiek kájmseiüt. Érthető, hogy egyrészt a viszonyok ismerete, másrészt az ellenzék nagyobb szabadsága nagyobb tehetőségeket nyújt e védték staukr ség létéiről való gondolkodásra s igy e pártok jelöltjei választások előtt egésaen más legi'Öh ■mációval jöhetnek választóik elé, anint a kor- imánypátrfcok jeffiőltjed, mely pártoknak Itt nincs íképviseletiük. A válásátékra nagy hatással van m a tudná is, hogy jelöltjeik mandátumot semmi s«n alatt nem kapnak. A adoreneukői közönség nagyon ér*élceny és gondosan Ugye*, ml történik szavazataival. Sérelenmek tekinti, ha szavazatait nyugati jelölt javára használják fel. Figyelemre méltó, hogy az említett konkrét esetben a Szto- veaiszkón működő csehek is elégedetlenek. Csíz Jód Bróm fürdő Ajánlva: érelmeszesedés, ideg, mirigy, csont, borbajoknál, golyva, hüdések, tabes é« az anyageacrazavarok egyéb bajainál. Oicaó pausái kar ék: a iWdényben írt napra ez összköltségek Ké 1200.— 28 napra az összköltségek Ké 1550.— ÁH arai gyerrnek8za na tórium. - Ismertetőt küld a rttrdfligazgatóság, Ciz kúpele. ELMENT A TENGER Irta: Hegedűs Lóránt Mikor felocsúdtam szendergésemből s kinyitottam a szemem: a tenger akkor indult vissza. A víz sáfrány sárga volt a letűnő naptól s az egész huilámlepedő olyan furcsának látszott és váratlannak, mintha a napelhagyta nagy égboltozat most itt folytatódnék. Amint a habfodrok — bodrosan — visszafelé gördültek, zizegő hangon süstörögni kezdtek, ezernyi összetört kagylchéjat görgettek magukkal befelé, — a véghetet len Óceánba. A tenger — úgy érzett mindenen — visszaparancsolta szétverte hullámhegyeit s azok engedelmesen és lanyhán, morogva mint korbácsolt oroszlánok, hátra tértek, bele a Végtelenbe, mely egyszerre Óceán és éjszaka. így lestem meg az apály kezdetét. Többé nem is tudtam róla levenni a tekintetem. Mert mdndig-mLndig jobban hasonlított az Emberélethez. Ennek is van apálya s ez az apály örök és csuda. Irdatlan kavicsok között (némelyikük egész kis alpesi kúp), miket a tenger itthagyott, beszorult rákok s kocsonyás medúzák maradtak hátra. Olyanok, mint rossz emlékek, melyeket nem tudunk eltemetni. Belészorultak a létünkbe. Az összetört kagylókra fövényt vert a víz. Ezek bizonyosán gondzuzta napjainknak maradványai. De ahogy széjjel- vomul s mind beljebb, messzebb távozik tőlem az apályvonzotta, kitérőit tengeriüggöny, [ úgy itt is, ott is betüformák maradnak a lábam előtt. Valamely elmosott homokirásnak homok-kezdőbetűi. Különösebbek mindennél, miit eddig képzeletem meritőkanala a titokzatos Hétből valaha nagy-nagy mélységekből felhozott. A tenger elmegy és ittmaradnak kísérteties kezdőbetűi a Múltnak. Uj és rejtelmes ábécé, melyen uj jelenéseket kell kibetűznünk. Most hieroglifek, meglepőek: jelképes üzenetek, chiiifire-jeleik az Élet láthatatlan kódexéből. A tenger megy tőlünk s amint hullámsodra elvonul, újra tanit olvasni minket, elmenő embereket. Fölséges ábécé a tenger! Látomány! Látomány! Középkori ördögűzők bűvös betűket véstek a küszöbre, hogy a Sátán látogatását távoltartsák. Most itt meredő szemem előtt, az óceán mélyéről bukkannak elő kezdő A-k és kezdő C-k és kezdő M-efc, végző, V-k, mintha romjai, lehullott tor-1 nyai volnának egy elsülyedt, mesebeli városnak vagy egy összetört élethajónak ronesai. Elmúlt városnak, elhullt hajónak? Igen! Miért nem mondod ki a szót? Miért félsz toüe, mint babonás leány: a Múlt az, a te múltad, melyet az időtemger elborított s most egyszerre kísérteties romjaiban, roncsaiban megint elibéd tár, — most mikor elmegy a tenger. Napi érzésed alól, mely a Mában é&, sürögforog, hogy elveszítse énjét, most mint sülyesrtőben a lejátszott felvonások megakadt díszletei, betücauoeokban, itt a nagy apályban — esztendők s bajok homokjától fedve — matt éneidnek ábécéjét látod. De ember vagy s ezért semmit sem tudsz oly nehezen, oly félszegem olvasni, mint sajátmagadat A saját életed eihajigált betűsoraiban csak a sajtóhibákat ismered. Ember vagy? Azért ámulsz él mindig akkor, mikor valamely óvatlan, önfeledt pillanatban vetítő lélek- kumpa gyullad benned s laterna magikájával ama kényszerít, hogy a külső világ hefiyett azt a másikat födözd fel, moly belül lakik. A .magad tengerének ülsz a partján, mint amazok, kik a babiloni vizeknél zengtek tulviLági hárfám. Látomány! Látomány! Már nyolc óra volt, de a parti tárgyakat még ki lehetett venni a szürkületben. Szemben fekete-lila sötét, nagyon sötét hályog takarta be az ég félszemét. Lent, közel a láthatár széléhez, de mégsem a vizem, hanem afölött, végig megszakadt a nagy viola-feketeség s végig egy körsávon ét tüzelő sárga világosság ömlött ki az Óceánra, mintha vilRiéimló sárga aranya ömlenék. Ettől a tnztől fellángoltak a kövek, a kagylók s a homokból kivágódó, mélyen beléjevert 'betűk. Az én Élet-ábécém, mit régen elfeledtem Minden kezdőbetű egy elfeledett embert jelentett — mindegyik abból az időből meredt fel előttem a nagy apály rejtelmes, csodálatos zúgása között, mikor legjobban szerettem őtet. Azután elnyelte az Élettenger az embert és a szeretetek Most összecsukódott a vjolasotét kárpit arany nyílása. A tenger már oly messze járt benn, hogy csak távoli morgása csapkodott felém. Egyszer-egyszer egy sodros hrtllám- fodron villogó foszforexzkálás villant végig, mintha ehrejtett szentjánosbogarak hívogatnának ibe a nagyszerű esélybe. Az Élet hintette a szeretet villogását ki a nagy apálytbőL így ment el tőlem a tenger. 20 — Tegnap érkeztem Skelmerton Alfréd esküvőjére ... — Remélem, hosszabb időre maradsz. A szezont itt töltőd? — Még nincsenek határozott terveim . .. — De ma este feltétlenül eljössz az estélyemre? Te leszel annak a szenzációja és én nem mondok le rólad. — Éppen ezért bátorkodtalak felhívni. A meghívást akartam kieszközölni. — Nagyon kedves tőled. A viszontlátásra este! — A viszontlátásra, kedves kuzin! Még egy telefont kellett elintéznie. Ez is sikerült, akivel beszélni akart, éppen elmenni készült otthonából és igy idejében csípte el. — Oho, Sir, — kiáltott vidáman a telefonba Heath — csakhogy újból hirt hallok magfáról. Talán valami uj munkája akadt számunkra? — Igen, egy olyan munka, amely ugyancsak nagy feladatot ad és sok olyan embert kíván, kiknek helyén van az eszük és a szivük. — Azt hiszem, Sir, ez éppen nekünk való lesz. — Arra kérem, Heath, hogy siessen azonnal a kilbumi kórház elé és ott várakozzék. Autómon érkezem egy hölggyel, aki a sebesült férjét megy meglátogatni. Ott fogunk majd beszélgetni a dologról. — All right, Sir, már előre örülök a dolognak, mert az a megbízás, amit Captain Bürke ad, mindig igaz élvezetet okozott. Ahogy a három telefonbeszélgetést elintézte, Daisy újból megjelent a dohányzóban. Arca még most is halotthalvány volt, egész testében remegett, de az a gondolat, hogy férje életben van és az ő segítségére van szükség, megerősítette. A kensingtoni kertek nyugati oldalán robogott el Bürke kocsija, majd a Hyde Park északi oldalán, az uxbridgei utón siklott tova a kocsi, hogy a park sarkán beforduljon arra a szinte nyílegyenes, északnyugati irányban haladó útvonalra, amely Paddingtonon és St. John's Woodon át vezet Kilburn-be. Nem is telt bele egy óra, hogy a pompás kocsi a kilbumi kórház előtt állapodott meg. Gyors léptekkel siettek a kórház bejáratához. A kapus állította meg őket. — Lady Skelmerton a hölgy és az ura állapota iránt érdeklődik, akit autóbaleset miatt ma reggel szállítottak a kórházba. — Azonnal jelentem az inspekciós orvosnak, Sir! A házitelefonhoz lépett és felhívta az orvost. A várakozásnak ezek a percei olyan gyötrel- mesek voltak, hogy Daisy elszédült és ha Bürke el nem kapja, összeroskad. — Legyen erős, Daisy, meglátja, hogy nincs olyan nagy baj és hamarosan jóra fordul minden. A portás bevezette őket a várószobába s csakhamar belépett a fehérköpenyes orvos. Rokonszenves arcú fiatalember volt, akinek nyugodt fellépése jótékony hatást gyakorolt Daisy meggyötört idegzetére. — Asszonyom, a férjét Lewin professzor operálta és a műtét kitünően sikerült. Sir Artbur- nak most nyugalomra van szüksége . .. — Nem láthatnám a férjemet? — esdekelt a nő. — Ebben a pdlenatban nem. Kitűnő ápolónő van mellette és asszonyomnak nem kell aggódnia. Férje még nem nyerte vissza eszméletét és feltétlen nyugalomra van szüksége. De lehet, hogy a délelőtt folyamán találkozhatik vele ... — Akor én ... ha megengedik . .. várni fogok ... — Helyes, asszonyom, várakozzék itt nyugodtan és én majd lejövök önért. Az orvos udvarias meghajlással távozott, Bürke utána sietett és a folyosón elfogta. — Doktor, nagyon komoly a dolog? — A csontszilánkok szerencsére nem sértették meg a velő állományát. Súlyos agyrázkódás, de hogy milyen utóhatások maradnak, azt ma még természetesen nem lehet megmondani. Nagy szerencse, hogy aránylag ilyen könnyen úszta meg a karambolt. Szinte hihetetlen, a kocsi izzé-porrá zúzódott. — Ő pedig életben maradt, — mondta elgondolkodva Bürke. — Igen, az összeütközés olyan heves volt, hogy aki ilyenkor a kocsiban ül, annak el kell pusztulnia . .. — Tagadhatatlan. És én csak egy magyarázatot tudok. Sir Artbur az összeütközés pillanatában nem ült a kocsiban. — Hát? — kérdezte csodálkozva az orvos. — Tehát sérülését előbb szerezte. Aztán kivették a kocsiból, amelyet vezető nélkül neki- szalajtattak a domboldalnak, öt pedig a romok közé fektették ... — És egyszerűen baleset látszatát akarták kelteni, — izgult az orvos. ^ Bürke komolyan bólintott. — Úgy van. S ezt majd talán megállapítom, ha künn leszek a helyszínen. A kórház elé lépve, kutatva nézett szét és csakhamar felfedezte azt, akit iderendelt. — Halló, Heath, öreg cimbora, csakhogy beszélhetek magával. Roppant nagy ügybe kezdtünk, ami veszélyekkel jár, de a2ért érdemes végigcsinálni... — Gondolom, Sir, — mosolygott megelégedetten Heath. — Captain Btrrke pisrlicsár ügyekbe nem keveredik! V/illtam Heath szintén az Inteüígence Service szolgálatában állott egy ideiig és Captain Bürke a parancsnoka volt A kapitány nyugalomba vonulásával ő is crtthangyta az osztályt és ma- gándetektrvi irodát nyitott Marylébone-ban. Bürke gyakran vette igénybe szolgálatait, olyankor, amidőn a Scotland Yard szerveinek munkáját kissé nehézkesnek, a formák által béklyózottnak találta. Heath az az ember volt, aki má- niukusa volt hivatásának és nem riadt vissza egy-két szabálytalanságtól, betöréstől, idegen dolgok éltülajdonitásátói és más efféléktől sem, ha ezáltal célját könnyebben megközelithetőnek látta. Gyakran gyűlt meg emiatt baja a Scotland Yarddal, de Heath mindig kivágta magát, soha nem bizonyítottak rá semmit, viszont az eredmény legtöbbször őt igazolta. Sir Alfréd is ismerte kitűnő képességeit és igen kecsegtető ajánlatokkal igyekezett megnyerni a Yard szolgálatába, de Heath jobban szerette a „szabad portyázást", mint a kötött munkát, j — Hány embere van most, Heath? j — Amennyire szükség van, Sir. A feladattól függ— Tehát arról van szó, hogy azonnal megfigyelés alá kell venni Abdullah Khargi herceg palotáját. Meg kell figyelni, hogy kik járnak be, kik távoznak onnan, mi a céljuk, hová mennek*. A palotából egy nőt akarnak kicsempészni és egy holttestet. Érti a feladatot? —- Tökéletesen, Sir — vinnyogott a detektív. —- Ez az egész? — Sokkal több, Heath. Ma éjjel egy órakor felkeres és akkor majd felvilágosítom a teendőkről. De ha közben van valami fontos közölnivalója, a délutáni órákban otthon talál. Ne bízza a telefonra, mert nem tudom, hogy nem áll-e a vonalom a Yard ellenőrzése alatt. Heathnak most még jobban tetszett a dolog, hogy Sir Alfréd orra alá kell borsot tömi. Elégedetten dörzsölte a kezét. — A pénz pedig mellékes, Heath. Fizesse olyan bőkezűen az embereit, ahogy jónak látja. Benyúlt a zsebébe és egy ötszáz fontról kiállított csekket vett elő. — Egyelőre ennyit kap, Heath. Ha elfogy; pótoljuk. (Folytatása következik.) 4 • mm - —: jh ... , _ _ . * j Ijjja fi A sgyp? ggyg; n #i& £g§ #p§ K> WW KP H im Ite pfe 51 ;i§ ALEX GR&LFF i«!IU«Yi R16BHYE------n nrn—i rrariTiWTn— nei —n hmi h i r .• . ■:.•y,.j»...u7-h&j———Wtrwea—OPMpM—
