Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-23 / 143. (3695.) szám

6

Mennyit

a naay etn&eeek?

Ida: Keu&au&G PM

Nemrég egy berlini filmsztár beperelt egy filmvállalatot, mert négy filmre volt szerződtetve, de a vállalat csak hármat készített. Ezért a háromért csekély 200.000 márkát kapott kézhez, de mégis perelt. Azzal érvelt, hogy károsodást szenvedett. A bíró rámutatott arra az egyszerű és meggyőző tényre, hogy néhány havi „munká- val“ kereste a fenti kis összeget, de a sztár nem hajlott a jó szóra : további 70.000 márkát követelt. A bíróság elutasította keresetével. Mikor a lapok ezt a hirt közölték, összeállítottam egy kis listáját azoknak a nagyoknak, akiknek a müvei világhírűek és az ismert dicshimnuszok helyett álljanak itt a rideg számok :

ss ss sr

Élt Németországban egyszer egy Kant nevű filozófus, aki egy eléggé ismert könyvet irt a tiszta ész bírálatáról. Ezért a könyvért hiteles adatok szerint 220 tallért kapott a kiadójától és különös kegyből a rendes honoráriumon kívül két kiló dohányt és 16 göttingai virslit. Ennyi elég a filozófia berkeiből.

ss ss SS

Klopfstock. a „Messiás" költője szintén nem éppen ismeretlen az irodalomban. Any- nyira rongyos volt, hogy barátai kénytelenek voltak kiadójához fordulni, juttasson neki uj ruhát. A kiadó belátta, hogy a költő igy nem mehet el arra az estre, amelyet a tiszteletére rendeztek és egy ócska frakkot ajándékozott a „Messiás** szerzőjének. Ez volt, hogy úgy mondjam, az irodalom klasszikus kora.

Viszont volt egy kivétel is: Goethe. A kegyelmes ur nem fogadott el ócska frakkot es virsliket, hiszen mint miniszternek is 3000 tallér évi fizetése volt. Jó üzletember is lehetett, mert amikor a Cotta-kiadócég összegyűjtött munkáiért 60.000 tallért ajánlott fel neki, nem fogadta el és addig levelezett, amig külön részvénytársaság alakult a Goethe-müvek kiadására és ez

200.000 tallér tiszteletdijat ajánlott fel neki. Goethe egyébként ezt az ajánlatot sem fogadta el. pedig mai pénzben mégis csak egymillió márkáról volt szó.

Ezt a rekordot csak az az eset szárnyalta túl, amikor a Daily Mailben egy William Le Quex nevű ismeretlen írótól egy merész háborús regény jelent meg folytatásokban, amely a háború összes borzalmait ecsetelte. A regény sok uj előfizetőt hozott a lapnak és a kiadó elhatározta, hogy megjutalmazza az irót, aki ily módon jutott 50.000 font, azaz egymillió márka (tehát Goethe honoráriumának) birtokába.

& ss &

Volt ezzel szemben egyszer egy színdarab, amelynek „Charley nagynénje** volt a cime. 1888-ban volt a darab bemutatója és azóta nem került le a műsorról. Húsz év múlva még mindig őrült módon jövedelmezett a szerzőnek és a tiszta napi jövedelem ez után a darab után (amelyet ezer színpadon és számtalan nyelven játszottak) napi

100.000 márkát tett ki. A szerző boldog örökösei abban látták életük hivatását, hogy a darab után befolyó jövedelmet kezeljék és a darabot néha felfrissítsék.

Ide tartozik a Blumenthal & Kadelburg- cég egyik darabjának a sikere is, amelynek „Családi nap" volt a címe. Egyetlen estén 280.000 márkát jövedelmezett az üzlettársaknak.

sr sr ss

A nagy rekordokat persze nem az alkotó, hanem a reprodukáló művészek, tartják. Ri- chard 'T'aubernek esténkint Berlinben 3000 márka fellépti dijat fizettek és ugyanennyit kapott Massary Fritzi és Pallenberg. Groc'k és Rasfelli, a világhírű komikusok „csak" 2000 márkát kaptak egy fellépésért. Saljapin jobban rendezte be az életét és nem herdálta el torka aranyát. Tirolban van egy nagybírcoka, parisban egy palotája, Kaliforniáiban egy hatalmas Farmja és egyébként Szovjetoroszország tiszteletbeli polgára. A londoni Albert-Hallban egyetlen estéért 25.000 márkát kapott.

ss ss ss

Sajnos, a válság letörte a nagy gázsikat. Ma már nagy énekesek és színészek 500— 1000 márkával elégednek meg esténként. Csak nagyon néha kapják szegények ennek a kétszeresét vagy háromszorosát. Rendszerint a háboruelőtti szerződésekkel kell megelégedniök. azaz évi 20.000—40.000 márkával és igy spórolni kénytelenek.

sss sss sss

Verdi külön titkárságot foglalkoztatott vagyona kezelésével. Ez a vagyon 12 millió lírát tett ki öreg békében és aranyban, j Haydn viszont úgy „mellékesen** volt zeneszerző és főfoglalkozását illetően Esterházy herceg udvari karmestere volt. Ezért különleges alkalmakkor a szolgaszemélyzet asztalánál számára is meg volt terítve és igy legalább elmondható, hogy Haydnnak volt betevő falatja.

Beethoven még ennyire sem vitte, ami nem csoda, mert nem respektálta a hercegeket, de még a császárokat sem. A követAz „Uj Élet“-ben, ebben a kitünően szerkesztett és kétségtelenül a legérdekesebb szloven- szkói magyar folyóiratban olvastam nemrégiben egy ankét cikkeit a szlovenszkói magyar közép- osztály problémáiról. Mindegyik hozzászólás okos és alapos, mindegyik céltudatosan és helyes találattal tapos rá a szlovenszkói magyar közép- osztály különféle tyúkszemeire és egyéb, vérkeringés hiánya okozta beteg pontjaira, amelyek itt-ott már annyira betegek, hogy nem is fájnak többé. Engem mégis leginkább dr. Elkán Miksa barátom hozzászólása fogott meg a legerősebben (talán a szerkesztőt is, mert első helyen közölte), azt hiszem, ő taposott a legcélirányosabban, mert nem is a középosztályra taposott...

A kis cikk régi, könyvszaguvá lett illúzióktól igyekszik megfosztani bennünket, megállapítja, hogy a szlovenszkói magyarság fennmaradása szorosan összefügg a középosztály fennmaradásával, mert a népre, a földműves népre — a maga iskoláskönyvekből és ifjúkori olvasmányokból ismert üdeségével — kevésbé számíthatunk. (Sietek hozzátenni, hogy igenis, számíthatunk, csak éppen nem a régi felfogás szerinti módon és méretekben.) A sorok között a többi hozzászóló is lemond az egyszerű népről, mint a nemzeti gondölat hordozójáról, de egyedül Elkán mondja ki nyíltan és támogatja precíz adatokkal, hogy a magyar nép vékonyabb rétegei a múltban könnyen felszívódtak a környező hatalmasabb nemzetiségi tömegekbe, még akkor is, mikor az impérium tekintélye vigyázott rájuk. A valóságos tények csakugyan ezt mutatják, a tények azonban megmutatják a lélektani okokat és a segítés logikus módját is. A segítés módját látszólag mindegyik felszólaló azonosan és helyesen látja meg, de az egyvonalu és legbiztosabb, mert legegyszerűbb segítés módját talán éppen azért nem vetették fel egyformán, mert elhanyagolták a lélektani motívumokat. Ha ugyanis a lélektani motívumokat követjük, úgy rájövünk, hogy valóban nem is a középosztályról van szó.

A lélektani motívumok végtelenül egyszerűek és eléggé ismertek és egyformán vonatkoznak valamennyi emberfajtára. Nemcsak a magyarra, — tehát nyugodtan beszélhetünk minden érzékenység nélkül.

„...a mai kenyérért folyó földt.uró robot szükségképpen materialista életszemlélettel tölti el ..mondja Elkán nagyon helyesen a parasztról, de amit ebből következtet, azt már túlzásnak tartom. .Tény, hogy ifjúsági könyveink

kezőképpen fizették : Három trió, az első

szimfónia, a második zongoraverseny, a szeptett és a Kreutzer-szonáta összesen 50 aranyat hozott. Az F-dur szonáta, az Eroica-szimfónia, az Apassionáta és még három mü összesen 2000 forintot jövedelmezett. Viszont a C-dur misével, a Sorsszimfóniával és a Pastoráléval kevesebb szerencséje volt, mert ezekért a müvekért összesen csak 900 forintot zsebelt be.

& ss ss

Van még egy adatom, amely Feleslegessé teszi az előző adatokhoz hozzáfűzendő magyarázatot és feleslegessé tesz minden vitát. Hiszen nem morálról van szó, hanem tömegpszichológiáról és ezt sehol sem láthatni jobban, mint a statisztikában.

Létezett egyszer, nem is olyan régen, egy „beérkezett** zeneszerző, aki nem akart olyan beérkezett lenni, hogy csak 40.000 márkát keressen évente. Ez jó a kezdő sztároknak, gondolta és nekiült a zeneszerzésnek. Persze kissé a maga módján értelmezte a zenét és a zeneszerzést, mert nem akart Beethoven és Mozart, Kant és Schiller sorsára jutni és az ezekkel a sorsokkal való vigasztalást átengedte azoknak, akikben nem volt elég erő és elszántság.

Ez a titán, akinek egyik dalát az egész világon énékelték, nem tudott névre szert tenni és nevét azért nem felejtették el, mert nem ismerték. Slágerdalát viszont mindenki ismeri és talán még ismertebbé teszem, ha nemcsak a címét árulom el : „Ausgerechnet Bananen !“, hanem elárulom azt is, hogy 4 millió dollárt keresett ezzel az egy slágerrel, azaz pontosan hétszer annyit, amennyit Goethének összes müveiért felajánlottak, beleértve a „Faust" cimü slágert is.

Talán nem volna helytelen, ha ilyen statisztikai összeállítással találkoznánk az irodalomtörténetekben, nem bánom, ha csak függelékképpen is.

úgy ismertettek meg velünk a parasztot, ahogy a kalendáriumok címlapjai mutatják a kéményseprőt, hófehéren, ragyogó tisztán. Ebben pedig nem a kéményseprő, illetve nem a paraszt, hanem csakis a könyvek a hibásak. És mégsem a földturó munka a döntő ebben a kérdésben, hanem — egy másik munka hiánya.

A magyar paraszt anyanyelve a magyar, de az a nyelv ma, amit a földműves használ, még mindig csak öt-hatszáz szóból áll. A müveit ember szókincse ezzel szemben szerényen nyolc-tiz- ezerre tehető. Az öt-hatszáz szó alacsony fal, a nyolc-tízezer szó igen magas fal, amely elválasztja egy nemzet fiait a szmszédos nemzet fiaitól. A paraszt a maga egyszerű szókincsét könnyen megtanulja az idegen nyelven, a müveit ember a maga számára megszokott és hűséges nyelvépületét — kifinomult anyagával, sajátságos pallérozottságával — nem tudja oly könnyen j felépíteni az idegen nyelvben, még ha jobban is j megvan benne a hajlandóság és a készség. Nem | véletlen az, hogy a nemzeti eszme éppen az álta- i lános műveltség elterjedésével kezdett kialakul- j ni és növekedni. Az egészséges nemzeti eszme ; épségbentartásához —-nyugodtan és egyszerűen ! mondhatjuk — semmi egyéb nem kell, mint mü- j veltség.

Nem volt módomban, sajnos, olvasni dr. Rády Elemér cikkét, amelynek alapján az ankét elindult, de feltételezem, hogy szintén ilyen egyszerű elveken alapszik. Ha Rády azt mondja, hogy a népből kell kiépíteni az uj magyar értelmiséget, ez nagyon helyes, nagyon helyes az is, hogy ennek az értelmiségnek meg kell találnia az utat visszafelé a néphez. Ez az uj értelmiség azonban nem jelszavakkal és hősi történetekkel térítheti meg a magyar parasztot a nemzeti eszméhez, hanem csak objektív tanítással, magyar nyelvű műveléssel. Nem hősi fellegvárat, hanem mindenapos kenyeret kell teremteni a nemzeti eszméből, ha azt akarjuk, hogy a földműves inkább rabja legyen, mint eddig volt. Tévedés azt hinni, hogy a földműves népben nem él a nemzeti eszme, sokkal rögösebben, gyökeresebben él benne, mint a müveit népben, de igy természetesen sokkal elhatá.roltabban is. A földturó nép egyszerűen a nyelvben érzi a nemzeti eszmét és csak akkor sebződik. meg, ha nyelvi jogaiban támadják meg. Békés utón szívesen és könnyen megtanulja azt a kicsiny szókincset, amelyre szüksége van, idegen nyelven is, de könyörtelenül összehuzódik, védekezik — tüskésKÜLÖNVÉLEMÉNY

NEMZETI ESZME

1935 jttníus 23, vásámap.

részére nélkülözhetetlen a krémszerú habot képező Leton szappan, mert mosdás után olyan lesz az arcbőr, mint a legfinomabb krém használatánál.

A matt laányes arcber

megőrzésére használja a LETON szappant az alább leirt módon.

Használati utasítás:

Esténként mossa arcát a LETON szappan krémszerü habjával. E gyengéden ható krémes habot hagyja arcán néhány másodpercig. Utána öblítse le bö melegvízzel, majd közvetlenül hidegvízzel. Ez az egész! Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc fogja a tükörben mosolyogva üdvözölni.

Folerakat: D. Engel, Braiislava, Venturská 12 és Masarykovo 6.

disznó módjára — ha erőszakkal akarják elvenni tőle nyelve szabad használatát.

Az alacsony kultúra mellett nagyon kicsiny á támadási felület, tehát kicsiny körzetű és távlatú a védekezés is. Ha a parasztnak ezt a távlatát növelni akarjuk, úgy semmi egyebet sem kell tenni, mint — műveltséget növelni. Az öthatszáz szóból álló szókincset fel kell nagyítani néhány ezerből álló szókinccsé és akkor a föld- müvesnép rögtön érzékenyebben reagál minden külső támadásra. Azzal, hogy uj középosztályt nevelünk a nép fiaiból, mint néhány hozzászóló kívánja, csak félmegoldást érünk el. Az igazi megoldás az, amit — a hozzászólók elejtett szavaiból ítélve — Rády kíván: a népből nevelt középosztálynak meg kell találnia vissza az utat a néphez és nevelnie, művelnie kell saját fajtáját.

Rendkívül fontos azután, hogy mikép eh tör* ténik ez a művelés. Elsősorban a parasztot tényleg közelről érdeklő reális oktatással. Szókincsét főleg azal bővítsük, hogy mindenekelőtt oktató füzeteket adunk a kezébe, amelyből megtanulja,; miképpen kell eredményesebben megművelnie á földjét. Ezt az első lépést kell követnie a többi reális lépésnek, vagyis a világról és életről szóló szigorúan reális ismereteknek. Az ilyen alapvető tanításból kell megtanulnia a számára még ismeretlen „müveit** szavakat, mert e szavak, amelyek a kenyerével, a földdel vannak kapcsolatban, megragadnak benne és észrevétlenül épül és magasodik a fal, amely a nemzeti eszmét megbízhatóan körülhatárolja. Eddig főleg csak legendákat kapott a paraszt abban a gyér táplálékban, amelyet kultúra címén nyújtottak neki, a legendák a fellegekbe szálltak és a paraszti lélek üresen, védtelenül, ellenállás nélkül ki volt szolgáltatva az egyszerű, a könnyen érthető, mert éppen a legmegejtőbb módon megfogalmazott jelszavaknak, amelyek csak a kenyérről, a könnyebb megélhetésről szólnak és igy könnyen behatolnak a fel nem vértezett, a gazdasági szükségszerűségek évszázados ismeretei által nem védett lélekbe.

A földművelő nép rendszeres, praktikus ismeretekre való nevelése szükséges elsősorban —- magyar nyelven! Ezek az ismeretek megmaradnak benne, megóvják, mert kritikussá teszik az olcsó és kétes forradalmi jelszavakkal szemben és nemzeti ellenállását gyökeresen, mélyenfekvő- en, fundamentálisan alapozzák meg. Az ősi hajlandóság megvan a falak védésére, egyelőre arról van szó, hogy ezeket a falakat kell magasra emelni, a falakhoz pedig reális fundamentum kell. A néplélek majd kiteremti magának a maga mítoszát, megtalálja ezt a mítoszt nagy költőinkben, ha odáig jut művelődésében, de nem szabad, hogy kiszolgáltassuk a drága néplelket harmadrangú regősöknek és költőknek, akik csak kongó rigmusokat tudnak ismételni és variálni.

Ma valóban úgy látszik, hogy a középosztály a nemzeti gondolat hordozója, de nem hisszük, hogy ez egészséges állapot. A nemzeti eszmének le kell szállnia, vissza kell kerülnie a néphez, aminek módja nem az, hogy középosztályt nevelünk a népből, hanem az, hogy tanítókat nevelünk a nép köréből, akik aztán visszatérnek közéjük és tanítják őket. Egyszerűen tanításról van szó, magyarnyelvű tanításról, a többit nyugodtan rábízhatjuk a néplélekre. A néplélek megvédi a maga kincsét., de valóban értékes kincset kell neki adni és — nem talmi aranyat.

SÁNDOR IMRE. f

r

.