Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-22 / 142. (3694.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ke., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több, Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KE, A szlovenszkói és ruszinszkóí magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11, Panská JÜce 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Pffága II., Panská ulice 12, HL emelet • • TELEFONJ 303-11. 0 0 SÜRGÖNYCIM HIRLHP PRflHfl A jugoszláv válság (sp) Prága, junius 21. Sándor király halálának következményei most bontakoznak ki a jugoszláv közéletben. Amit a király erélye és autoritása hat évig lefékezett, a fék eltűnése után kétszeres sebességgel újra gördülni kezd. December óta a jugoszláv bel­politika egyetlen lappangó krízis, a bizonyta­lanságok, a zavarok, az ellentmondások, a ve­szekedések ugyanolyan korszaka, mint a dikta­túra kikiáltása és a föderitiv jelleg végleges eltűnése előtt volt. Amikor Jeftics 1934 decem­ber 21-én megalakította kormányát, azzal a tit­kos háísógondolattal tette, hogy az eltűnt tekin­tély helyét ő, a miniszterelnök, fogja betölteni, ő, aki ott volt a marseillei borzalmas pillanatok­ban a király mellett, ő, akinek Sándor mintegy a kezeibe helyezte országa sorsát. „Vigyázzatok Jugoszláviára" ■— rebegte elhaló hangon a vér­tanukirály s Jeftics kíméletlen eréllyel megkísé­relte a nehéz örökség realizálását. Az energikus főn viselt korona tekintélyét azonban nem pó­tolhatta. A szerbek és a horvátok régi ellentéte kiújult. Jeftics számtalan kísérletet tett a horvá­tok megnyerésére, tárgyalt velük, jogokat biz- tositott számukra, be akarta őket vonni a kor­mányzási munkába, de mivel a közeledés kivé­tel nélkül úgy történt, hogy az uralkodó szerb nép előjogait s a belgrádi központtal kiépített egység rendszerét ne zavarja, a kezdetben haj­landóságot mutató horvátok egyre határozottab­ban visszavonultak. A választásokig ugy-ahogy kitartott a rend­szer, mert mindkét fél a választások eredményé­től remélte igazsága győzelmét. Nos, Jugoszlá­via 3,800.000 választója közül a kormányra csak 1,700.000 szavazott, azaz 2,100.000 nem sietett Jefticset támogatni. Egymillió nem szava­zott, az ellenzék pedig 1,100.000 szavazatot ka­pott. Az ellenzék természetesen azt várta, hogy Jeftics levonja a konzekvenciát az eredményből s megfelelő befolyást biztosit az oppoziciónak | a kormányzásban. Jeftics nem gondolt erre, s a horvátokat egyszerűen kisemmizte a szkupsti-j nából. A hosszú ideig türtőztetett harag és el-! keseredés ezek után vadul kitört: a horvát ve- 1 zérék egymásután adták ki tiltakozó proklamá-j cióikat, egymásután siettek Párisba és London­ba figyelmeztetni a marseillei eset óta amúgy is bizalmatlan protektor-nagyhatalmakat a bel­grádi centralista politika végzetes következmé­nyeire, egymásután vonták vissza az előbb be­ígért támogatást, úgyhogy Jeftics a kormányba lépett horvátok visszavonulása után végleg egyedül maradt. Amikor a néhány horvát és a többi diktatúra- ellenes miniszter (mint a régi radikális Sztoja­dinovics), látta, hogy Jeftics nem tartja be ígé­retét, s a „koncentrációs" kormány köntöse csak a diktatúra és a centralizmus falazására szolgál, a közoktatásügyi miniszter kiválását felhasználta arra, hogy megbuktassa Jefticset. A horvát miniszterek egyedül aligha értek vol­na célt. De váratlan szövetségesük támadt egy­részt a régi pártminiszterekben, másrészt — Zsifkovics Péter tábornok hadügyminiszter, a kormány legbefolyásosabb embere személyében. Tudnia kell ugyanis, hogy Jeftics az elmúlt év végén a diktaturapárt valódi vezetőitől, igy Uzunovicstól és Zsifkovicstól csupán azzal az olcsó trükkel tudta elragadni a hatalmat, hogy beígérte a horvátokkal való kiegyezést, s hivat­kozott a francia kívánságokra, amelyek a régi diktatúra-emberek helyett hajlékonyabb s Ju­goszlávia népeinek minden árnyalatát vissza­tükröző kormányt kívántak, mert megijedtek a marseillei merénylet mementójától. A király- gyilkosság utáni időben Uzunovics kénytelen volt engedni, s megelégedett azzal', ha Zsifko­JEFTICS MEGBUKOTT Váratlan politikai fordulat Jugoszláviában A horvátok nviltan a szerbek elten fordultak - A kormány lemondása után hamarosan aj vá­lasztásokat írnak ki a titkos választójog alapján - A németbarát Stojadinovits alakit uj kormányt Göring akciója a háttérben? Belgrád, junius 21.- Jeftics kormánya csütör­tökön váratlanul lemondott A délutáni minisz­tertanácson belpolitikai okokból konfliktus tá­madt a horvát miniszterek és a többi miniszter között, amely konfliktus a horvát miniszterek lemondásával végződött. Később számos más miniszter csatlakozott a horvátokhoz, mire Jef­tics kénytelen volt csütörtök este hét órakor fölkeresem Pál légensnerceget és benyújtani az összkormány lemondását, Az általános véle­mény szerint a i%e»sbérceg Sztojadinovics ed­digi pénzügyminisztert bízza meg az uj kormány megalakításával. A krízist közvetlenül az idézte elő, hogy a minisztertanács kénytelen volt a közoktatásügyi tárca ntabb betöltésével foglalkozni, mert az ed­digi közoktatásügyi minisztert a szkupsíina el­nökévé választották. Zsifkovics Péter hadügy­miniszter, Sztojadinovics Milán pénzügyminisz­ter és három horvát szakminiszter nem egyezett bele a kabinet külsődleges átalakításába és mélyreható változásokat követeltek. Jeftics megkísérelte, hogy közvetítsen, de eredményt nem tudott elérni, az öt miniszter lemondott és Jeftics este benyújtotta az összkormány lemon­dását, I Jólértesült körök szerint Sztojadinovics érint­kezésbe lépett a bosnyák muzulmánokkal és a szlovén katolikus néppárttal, hogy bevonja őket az uj kormányba. Ellenzéki körök felfogása sze­rint a bukást a május 5-i választásokra kell visszavezetni, mert a horvátok és a szerbek kö­zötti viszony a választások miatt romlott meg. Sztojadinovics pénzügyminiszter egyetlen párt­hoz sem tartozik. A hivatalos jelentés szerint a kormány buká­sát Vrbanics, Auer és Koszulj horvát miniszterek okozták, akik azt az álláspontot képviselték, hogy Csiric közoktatásügyi miniszternek a szkupstina elnökévé való kinevezése után az összkormány- nak le kell mondania és uj kormányt alakítani, mert a Jeftics-konnány csak átmeneti jellegű választási kormány volt. Állítólag Iztojadino- vics tárgyalásokat folytatott dr. Korosec szlo­vén vezérrel, továbbá dr. Spahoval, a mohame­dánok vezérével és a horvát nép több megbi- zottával. A jugoszláv kormányválság miatt sem Titu- lescu, sem Beces nem utazik Belgrádiba, mert a kisantantkonferenciát természetesen elhalasz­tották. A lemondás drámai lefolyása Belgrád, junius 21. Jeftics kormányának le­mondása hir szerint drámai körülmények között ment végbe. Politikai körökben már napok óta ismeretes volt, hogy a kormányt súlyos belső válság fenyegeti. A parlamentben ugyanis Popovics belügymi­niszter, Koics igazságügyminiszter, Banics és több kormánypárti képviselő éles horvátellenes nyilatkozatot tett, vics képviseli a régi erős klikket az uj kormány­ban. A május 5-i választások után kitűnt, hogy Jeftics ugyan megkaparintotta a hatalmat, de a horvátokkal való kibékülés mottóját nem tudja, vagy nem is akarja 'betartani. Amint a horvát miniszterek lemondásakor a helyzet nyilvánvaló lett, Zsifkovics pálcát tört Jeftics fölött , s a katonai klik fölhasználta az alkalmat, hogy megvonja a miniszterelnöktől a támogatást. A bukás elkerülhetetlenné vált. De mi történik most? Jugoszlávia a választá­sokon két táborra bomlott. Az egyik, földrajzi­lag elhatárolható oldalon áll az egymillió ellenzéki szavazó és háromnegyed millió nem-szavazó, a másik oldalon az egymillió hétszázezer kor­mánypárti, s körülbelül háromszázezer nemsza­vazó. Macsek horvát része farkasszemet néz a centralista résszel, s az utóbbi hátrányára Íran­dó az is, hogy a horvátokkal ellentétben nem egységes, mert bévülrol megbontja a Jeftics- szárny és az Uzunovics-Zsifkovics szárny ellen­téte. Pál régens, akit környezete igazságos és. ami a kormány horváfcszületésü tagjait nagyon elkedvetlenítette. Miután pedig a képviselőház elnökévé a közoktatásügyi minisztert választot­ták meg, szükségessé vált Jeftics kormányának rekonstrukciója. Jeftics sürgős minisztertaná­csot hivott össze csütörtökre. A minisztertaná­cson Kozulj horváfcszármazásu közmunkaügyi mi­niszter hevesen tiltakozott Banics kormány­jó embernek nevez, s akiből hiányzik Sándor csökönyös erélye, az angol és a francia beavat­kozások hatása alatt állítólag őszintén szakítani akar a szerb hegemónia gondolatával, s uj tit­kos választásokat óhajt kiírni, hogy a nép végre megnevezhesse kívánságait. Ha a nép a föde­rációs rendszert választja, ám jó, Jugoszláviát visszaalakítják a tiz év előtti szerb-hopvát-szlo- vén föderációvá, az 1929-ben megszüntetett S. H. S. királysággá. A szándék jó, de szerb rész­ről aggályok merülnek föl, keresztülvihető-e, mert attól tartanak, hogy a föderatív rendszer az ál­lam egységének rovására megy. Választ az ag­godalomra csak a jövő adhat. A horvátok és a szerbek föderációját csak egy tarthatja szorosan össze: a közös külső ve­szedelem, s ez egyrészt Olaszország, másrészt a Habsburg-restauráció. Nem csoda, ha a ju­goszláv belpolitikai válsággal kapcsolatban egyre többet hallani a válság külpolitikai hátte­réről: a jugoszláv állam külpolitikai irányválto­zásáról. Az angol alsóházban tegnap kérdezte. párti képviselőnek szerdal parlamenti beszedi miatt, amelyben Banics Macseknak, a horvát ellenzék vezérének tevékenységét azonosította a hor­vát emigráció tevékenységével és kijelentette* hogy Macsek akcióját a külföldi emigráció irá­nyítja, Azt is állította, hogy Macsek egy év­vel ezelőtt Paveliccsel, Pribicseviccsel és Per- cseccel együtt előkészítette a marseillei me­rényletet Sándor király ellen, — „Minthogy a miniszterelnök, — mondotta Kozulj, —■ elmulasztotta pártja tagját figyel­meztetni ama, hogy ilyen valótlanságot ne állít­son, én és horvátszületésü minisztertársaim le­mondunk." Zsifkovics közbelép Kozulj felszólalásához csatlakozott Vrba­nics kereskedelmi miniszter és Auer testneve­lésügyi miniszter is, akik horvát származásuk­ra való hivatkozással elégtételt kértek a hor­vát nép számára a képviselőházban elhang­zott példátlan támadásokkal szemben. Jeftics arra kérte a lemondott minisztereket, hogy legyenek tekintettel arra, hogy 22-ére ősz- szehivták a kisantantkonferenciát s azután ne­ki Párisba és Rómába kell utaznia, tehát egy­előre vonják vissza lemondásukat. Ebben a drámai feszültségű hangulatban ál­lott föl Sztojadinovics pénzügyminiszter és Zsifkovics hadügyminiszter, — aki Jefticsnek közeli rokona, — és szolidaritásukat nyilvá­nították horvát minisztertársaikkal. Jeftics erre felugrott és izgatottan a követke­zőket mondotta: — E pillanatban a helyzet már egészen meg a külügyminisztert egy képviselő, igaz-e» hogy Németország, Lengyelország, Ausztria* Magyarország, Bulgária és — Jugoszlávia orosz- ellenes blokkot akar alakítani. Hoare kitérően felelt a kérdésre, ami sokat jelent. Jeftics mere­ven kitartott a francia orientáció mellett, nem biztos, hogy utódja követni fogja ebben, mert minél erősebbé válik Jugoszláviában a horvát befolyás, annál jobban nő az olaszellenesség és a németbarátság. Göring balkáni útját amúgy is összefüggésbe hozzák a legújabb belgrádi esemé­nyekkel, s ha ez igy túlzásnak is látszik, elvitat­hatatlan, hogy az uj jugszláv rezsim könnyen hasonló fordulatot tehet Németország felé, mint tett két év előtt Lengyelország. Az olaszoktól félő dalmátok, horvátok és szlovének könnyen kaphatók erre, nem utolsósorban gazdasági ér­dekeik miatt. Európa nem csodálkozhatna, ha az újjászületett délszláv föderáció centrifugális erejét az olaszellenesség és a németbarátság je­lentené. Ha: 6ga?mek- és RádiámelléUet A A óidat ára Ké 1.20 J C XIV. .évf. 142 (3694) szám n ® 1935 junius 22

Next

/
Thumbnails
Contents