Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-22 / 142. (3694.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ke., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több, Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KE, A szlovenszkói és ruszinszkóí magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11, Panská JÜce 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Pffága II., Panská ulice 12, HL emelet • • TELEFONJ 303-11. 0 0 SÜRGÖNYCIM HIRLHP PRflHfl A jugoszláv válság (sp) Prága, junius 21. Sándor király halálának következményei most bontakoznak ki a jugoszláv közéletben. Amit a király erélye és autoritása hat évig lefékezett, a fék eltűnése után kétszeres sebességgel újra gördülni kezd. December óta a jugoszláv belpolitika egyetlen lappangó krízis, a bizonytalanságok, a zavarok, az ellentmondások, a veszekedések ugyanolyan korszaka, mint a diktatúra kikiáltása és a föderitiv jelleg végleges eltűnése előtt volt. Amikor Jeftics 1934 december 21-én megalakította kormányát, azzal a titkos háísógondolattal tette, hogy az eltűnt tekintély helyét ő, a miniszterelnök, fogja betölteni, ő, aki ott volt a marseillei borzalmas pillanatokban a király mellett, ő, akinek Sándor mintegy a kezeibe helyezte országa sorsát. „Vigyázzatok Jugoszláviára" ■— rebegte elhaló hangon a vértanukirály s Jeftics kíméletlen eréllyel megkísérelte a nehéz örökség realizálását. Az energikus főn viselt korona tekintélyét azonban nem pótolhatta. A szerbek és a horvátok régi ellentéte kiújult. Jeftics számtalan kísérletet tett a horvátok megnyerésére, tárgyalt velük, jogokat biz- tositott számukra, be akarta őket vonni a kormányzási munkába, de mivel a közeledés kivétel nélkül úgy történt, hogy az uralkodó szerb nép előjogait s a belgrádi központtal kiépített egység rendszerét ne zavarja, a kezdetben hajlandóságot mutató horvátok egyre határozottabban visszavonultak. A választásokig ugy-ahogy kitartott a rendszer, mert mindkét fél a választások eredményétől remélte igazsága győzelmét. Nos, Jugoszlávia 3,800.000 választója közül a kormányra csak 1,700.000 szavazott, azaz 2,100.000 nem sietett Jefticset támogatni. Egymillió nem szavazott, az ellenzék pedig 1,100.000 szavazatot kapott. Az ellenzék természetesen azt várta, hogy Jeftics levonja a konzekvenciát az eredményből s megfelelő befolyást biztosit az oppoziciónak | a kormányzásban. Jeftics nem gondolt erre, s a horvátokat egyszerűen kisemmizte a szkupsti-j nából. A hosszú ideig türtőztetett harag és el-! keseredés ezek után vadul kitört: a horvát ve- 1 zérék egymásután adták ki tiltakozó proklamá-j cióikat, egymásután siettek Párisba és Londonba figyelmeztetni a marseillei eset óta amúgy is bizalmatlan protektor-nagyhatalmakat a belgrádi centralista politika végzetes következményeire, egymásután vonták vissza az előbb beígért támogatást, úgyhogy Jeftics a kormányba lépett horvátok visszavonulása után végleg egyedül maradt. Amikor a néhány horvát és a többi diktatúra- ellenes miniszter (mint a régi radikális Sztojadinovics), látta, hogy Jeftics nem tartja be ígéretét, s a „koncentrációs" kormány köntöse csak a diktatúra és a centralizmus falazására szolgál, a közoktatásügyi miniszter kiválását felhasználta arra, hogy megbuktassa Jefticset. A horvát miniszterek egyedül aligha értek volna célt. De váratlan szövetségesük támadt egyrészt a régi pártminiszterekben, másrészt — Zsifkovics Péter tábornok hadügyminiszter, a kormány legbefolyásosabb embere személyében. Tudnia kell ugyanis, hogy Jeftics az elmúlt év végén a diktaturapárt valódi vezetőitől, igy Uzunovicstól és Zsifkovicstól csupán azzal az olcsó trükkel tudta elragadni a hatalmat, hogy beígérte a horvátokkal való kiegyezést, s hivatkozott a francia kívánságokra, amelyek a régi diktatúra-emberek helyett hajlékonyabb s Jugoszlávia népeinek minden árnyalatát visszatükröző kormányt kívántak, mert megijedtek a marseillei merénylet mementójától. A király- gyilkosság utáni időben Uzunovics kénytelen volt engedni, s megelégedett azzal', ha ZsifkoJEFTICS MEGBUKOTT Váratlan politikai fordulat Jugoszláviában A horvátok nviltan a szerbek elten fordultak - A kormány lemondása után hamarosan aj választásokat írnak ki a titkos választójog alapján - A németbarát Stojadinovits alakit uj kormányt Göring akciója a háttérben? Belgrád, junius 21.- Jeftics kormánya csütörtökön váratlanul lemondott A délutáni minisztertanácson belpolitikai okokból konfliktus támadt a horvát miniszterek és a többi miniszter között, amely konfliktus a horvát miniszterek lemondásával végződött. Később számos más miniszter csatlakozott a horvátokhoz, mire Jeftics kénytelen volt csütörtök este hét órakor fölkeresem Pál légensnerceget és benyújtani az összkormány lemondását, Az általános vélemény szerint a i%e»sbérceg Sztojadinovics eddigi pénzügyminisztert bízza meg az uj kormány megalakításával. A krízist közvetlenül az idézte elő, hogy a minisztertanács kénytelen volt a közoktatásügyi tárca ntabb betöltésével foglalkozni, mert az eddigi közoktatásügyi minisztert a szkupsíina elnökévé választották. Zsifkovics Péter hadügyminiszter, Sztojadinovics Milán pénzügyminiszter és három horvát szakminiszter nem egyezett bele a kabinet külsődleges átalakításába és mélyreható változásokat követeltek. Jeftics megkísérelte, hogy közvetítsen, de eredményt nem tudott elérni, az öt miniszter lemondott és Jeftics este benyújtotta az összkormány lemondását, I Jólértesült körök szerint Sztojadinovics érintkezésbe lépett a bosnyák muzulmánokkal és a szlovén katolikus néppárttal, hogy bevonja őket az uj kormányba. Ellenzéki körök felfogása szerint a bukást a május 5-i választásokra kell visszavezetni, mert a horvátok és a szerbek közötti viszony a választások miatt romlott meg. Sztojadinovics pénzügyminiszter egyetlen párthoz sem tartozik. A hivatalos jelentés szerint a kormány bukását Vrbanics, Auer és Koszulj horvát miniszterek okozták, akik azt az álláspontot képviselték, hogy Csiric közoktatásügyi miniszternek a szkupstina elnökévé való kinevezése után az összkormány- nak le kell mondania és uj kormányt alakítani, mert a Jeftics-konnány csak átmeneti jellegű választási kormány volt. Állítólag Iztojadino- vics tárgyalásokat folytatott dr. Korosec szlovén vezérrel, továbbá dr. Spahoval, a mohamedánok vezérével és a horvát nép több megbi- zottával. A jugoszláv kormányválság miatt sem Titu- lescu, sem Beces nem utazik Belgrádiba, mert a kisantantkonferenciát természetesen elhalasztották. A lemondás drámai lefolyása Belgrád, junius 21. Jeftics kormányának lemondása hir szerint drámai körülmények között ment végbe. Politikai körökben már napok óta ismeretes volt, hogy a kormányt súlyos belső válság fenyegeti. A parlamentben ugyanis Popovics belügyminiszter, Koics igazságügyminiszter, Banics és több kormánypárti képviselő éles horvátellenes nyilatkozatot tett, vics képviseli a régi erős klikket az uj kormányban. A május 5-i választások után kitűnt, hogy Jeftics ugyan megkaparintotta a hatalmat, de a horvátokkal való kibékülés mottóját nem tudja, vagy nem is akarja 'betartani. Amint a horvát miniszterek lemondásakor a helyzet nyilvánvaló lett, Zsifkovics pálcát tört Jeftics fölött , s a katonai klik fölhasználta az alkalmat, hogy megvonja a miniszterelnöktől a támogatást. A bukás elkerülhetetlenné vált. De mi történik most? Jugoszlávia a választásokon két táborra bomlott. Az egyik, földrajzilag elhatárolható oldalon áll az egymillió ellenzéki szavazó és háromnegyed millió nem-szavazó, a másik oldalon az egymillió hétszázezer kormánypárti, s körülbelül háromszázezer nemszavazó. Macsek horvát része farkasszemet néz a centralista résszel, s az utóbbi hátrányára Írandó az is, hogy a horvátokkal ellentétben nem egységes, mert bévülrol megbontja a Jeftics- szárny és az Uzunovics-Zsifkovics szárny ellentéte. Pál régens, akit környezete igazságos és. ami a kormány horváfcszületésü tagjait nagyon elkedvetlenítette. Miután pedig a képviselőház elnökévé a közoktatásügyi minisztert választották meg, szükségessé vált Jeftics kormányának rekonstrukciója. Jeftics sürgős minisztertanácsot hivott össze csütörtökre. A minisztertanácson Kozulj horváfcszármazásu közmunkaügyi miniszter hevesen tiltakozott Banics kormányjó embernek nevez, s akiből hiányzik Sándor csökönyös erélye, az angol és a francia beavatkozások hatása alatt állítólag őszintén szakítani akar a szerb hegemónia gondolatával, s uj titkos választásokat óhajt kiírni, hogy a nép végre megnevezhesse kívánságait. Ha a nép a föderációs rendszert választja, ám jó, Jugoszláviát visszaalakítják a tiz év előtti szerb-hopvát-szlo- vén föderációvá, az 1929-ben megszüntetett S. H. S. királysággá. A szándék jó, de szerb részről aggályok merülnek föl, keresztülvihető-e, mert attól tartanak, hogy a föderatív rendszer az állam egységének rovására megy. Választ az aggodalomra csak a jövő adhat. A horvátok és a szerbek föderációját csak egy tarthatja szorosan össze: a közös külső veszedelem, s ez egyrészt Olaszország, másrészt a Habsburg-restauráció. Nem csoda, ha a jugoszláv belpolitikai válsággal kapcsolatban egyre többet hallani a válság külpolitikai hátteréről: a jugoszláv állam külpolitikai irányváltozásáról. Az angol alsóházban tegnap kérdezte. párti képviselőnek szerdal parlamenti beszedi miatt, amelyben Banics Macseknak, a horvát ellenzék vezérének tevékenységét azonosította a horvát emigráció tevékenységével és kijelentette* hogy Macsek akcióját a külföldi emigráció irányítja, Azt is állította, hogy Macsek egy évvel ezelőtt Paveliccsel, Pribicseviccsel és Per- cseccel együtt előkészítette a marseillei merényletet Sándor király ellen, — „Minthogy a miniszterelnök, — mondotta Kozulj, —■ elmulasztotta pártja tagját figyelmeztetni ama, hogy ilyen valótlanságot ne állítson, én és horvátszületésü minisztertársaim lemondunk." Zsifkovics közbelép Kozulj felszólalásához csatlakozott Vrbanics kereskedelmi miniszter és Auer testnevelésügyi miniszter is, akik horvát származásukra való hivatkozással elégtételt kértek a horvát nép számára a képviselőházban elhangzott példátlan támadásokkal szemben. Jeftics arra kérte a lemondott minisztereket, hogy legyenek tekintettel arra, hogy 22-ére ősz- szehivták a kisantantkonferenciát s azután neki Párisba és Rómába kell utaznia, tehát egyelőre vonják vissza lemondásukat. Ebben a drámai feszültségű hangulatban állott föl Sztojadinovics pénzügyminiszter és Zsifkovics hadügyminiszter, — aki Jefticsnek közeli rokona, — és szolidaritásukat nyilvánították horvát minisztertársaikkal. Jeftics erre felugrott és izgatottan a következőket mondotta: — E pillanatban a helyzet már egészen meg a külügyminisztert egy képviselő, igaz-e» hogy Németország, Lengyelország, Ausztria* Magyarország, Bulgária és — Jugoszlávia orosz- ellenes blokkot akar alakítani. Hoare kitérően felelt a kérdésre, ami sokat jelent. Jeftics mereven kitartott a francia orientáció mellett, nem biztos, hogy utódja követni fogja ebben, mert minél erősebbé válik Jugoszláviában a horvát befolyás, annál jobban nő az olaszellenesség és a németbarátság. Göring balkáni útját amúgy is összefüggésbe hozzák a legújabb belgrádi eseményekkel, s ha ez igy túlzásnak is látszik, elvitathatatlan, hogy az uj jugszláv rezsim könnyen hasonló fordulatot tehet Németország felé, mint tett két év előtt Lengyelország. Az olaszoktól félő dalmátok, horvátok és szlovének könnyen kaphatók erre, nem utolsósorban gazdasági érdekeik miatt. Európa nem csodálkozhatna, ha az újjászületett délszláv föderáció centrifugális erejét az olaszellenesség és a németbarátság jelentené. Ha: 6ga?mek- és RádiámelléUet A A óidat ára Ké 1.20 J C XIV. .évf. 142 (3694) szám n ® 1935 junius 22
