Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-09 / 107. (3659.) szám

T>RXGlAiA\A)CAaRH I RIíAR 1935 májas 9, csütörtök. gyei is Erdélyhez tartoztak, Bethlen báfcorságo- sabban érezhette magát. A gyulafehérvári kollé­giumból úgyszólván egyetemet alkotott, a tanári katedrákra Németországból híres pedagóguso­kat hivott meg: Altstedet, Bisterfeldet, Pisca- tort, sőt Opitz Márton költőt is. S Pázmány Péter magyar hercegprímást, aki a törökök elől elmenekülve Nagyszombatban székelt, Bethlen példája mintha ösztönözte volna magyar nem­zeti tevékenységében. Bethlen protestáns volt, Pázmány szélsőségesen szenvedélyes vezére az ellenreformációnak, de mint nemzeti érzésű ma­gyarok egy szellemben dolgoztak. A szlovák Nagyszombatban Pázmányt akkora magyar tár­saság vette körül, hogy Zrínyi Miklós, a ké­sőbbi magyar epikus költő itt tanult meg ma­gyarul. Az árvaságra jutott ifjú Zrínyi Miklós és Péter Pázmánynál éltek mint gyámjuknál. Pázmány ilyfajta tevékenységéből 1635 óta Nagyszombatban már egyetem született s szá­mos horvát papi ember is élt a körében. 1637- han meghalt, de szelleme tovább élt és hatott és Nagyszombatban, bizonyára nem az egyetem segítsége nélkül, a horvátoknak 1641-ben ma­gyarból fordítva ilyen nyelven, ilyen helyesírás­sal adták ki az Ujtestamentum evangéliumát: ..Szveti evangeliomi, koteremi szvéta Czirkva Zagrebecska Szlovenzka, okolu godiscsa po Nedelye te Szvetke sive ..." A magyar helyes- i ássál irt nyelvben magyar szavak is hemzseg­tek („. . . pomoch [cs] Horvatzkoga i Szloven- srkoga Országa"). „Igen, Pázmány meghalt, de nagyszombati müve gyökeret vert e tájékon. A sárosi és zem­pléni evangélikusoknak még a 18. század kö­zepén is igy nyomattak az elöljáróságaik köny­veket: Szvetoho Dávida kralya a proroka szto i pedzesatz Soltari... V Debretzinye, 1752.“ És a Dunántúli szlovéneknek még 1823-ból is ilyen énekeskönyvük van: „Krszcsanszke nőve Peszmene knige (v Soproni)" s ebben például igy kezdődnek az énekek: „Krszcsenid, veszél- mo sze, vu Krisztusi radüjmo sze.“ „Ilyen volt a nagyszombati egyetem hatása és mi állítólag novemberben ünnepelni akarjuk megalapításának 300-ik évfordulóját. ,,Pázmány után, igaz, 1632-ből alapítvány maradt a szlovák teológusok részére. De hogy történt ez? A prímás-érseknek az volt a tapasz­talata, hogy a magyarok csak kis számban kül­dik tanulni fiaikat, attól való aggodalmában te­hát, hogy a magyar templomok számára nem lesz elég pap, alapítványával segíteni akarta a szlovákok tanulását. „Pázmány mindenben a magyarokat tartotta szem előtt... * „Az egyetem egyébként az egész idő alatt nem gyakorolt valami nagy vonzó hatást a szlo­London, május 8. Amint a Prágai Magyar Hírlap megírta, a május hatodiki fényes ünnep­séggel valójában csak a végeláthatatlan ünnep­ségek sorozata indult meg és három hónapig fogja ünnepelni a brit világ- birodalom V. György angol király üst ju­bileumát. A királyi pár egy napig kivonta magát az ün­neplésből, mert VII. Edvárdot gyászolták, teg­nap este azonban a walesi herceg hatalmas ün­nepi estélyt adott palotájában, a ST. James pa­lotában. Az estélyen ezerkétszáz meghívott vendég vett részt. Ugyanebben az időben többezer főnyi tömeg ünnepelte a Buckingham-palota előtti téren a királyi párt A király családja körében megjelent a palota erkélyén és ezzel jelt adott a népünnepély foly­tatására, amely a tegnapelőttinél is nagyobb és lelkesebb tempóval indult meg. A kivilágított uccákon szóit a zene és a nép mindenütt táncolt és énekelt. Az est legnagyobb szenzációja azon­ban a gyermekek felvonulása volt. Hatalmas autóbuszokon London minden ré- •, széből behozták a belvárosba a gyermekeket, hogy megcsodálhassák az ujjongó, fényárban úszó világvárost, ami bizony nemcsak gyermeki szemnek volt vákokra. Különös példa erre a tarchai Kollár Ádám Ferenc (született 1718-ban). A retorikai osztálytól kezdve iskolái Nagyszombathoz kö­tötték, egyetemre mégis Bécsbe ment. A nagy- szombati egyetemből a 18-ik század végétől le­hetett volna haszna a szlovák szellemi életnek, de Mária Terézia 1777-ben áthelyezte Budára. Oly szlovákok, mint Fándly, Palkovic van Hol- ly János is, még iskolapadban voltak, amikor Nagyszombatnak már nem volt egyeteme. Igen, 1777-ben Bernolák Antal is csak 15 esztendős volt. „A szlovákoknak a nagyszombati egyetem­mel kapcsolatban semmiféle emlékük nincsen." Ezeket mondja a szlovák irodalomtörténész. kápráztató látvány. Ma délelőtt végre sor került a külföldi álla­mok és a domíniumok képviselőinek fogadtatá­sára is. Az ünnepélyes fogadtatás a fehér és arannyal diszitett trónteremben folyt le. A ki­rály teljes uralkodói pompában foglalt helyet a trónon és a külföldi államok követei, valamint a domíniumok képviselői elébejárultak, hogy tolmácsolják neki jókívánságaikat. Az uralko­dót MacDonald miniszterelnök és a brazíliai kö­vet, mint a londoni diplomáciai kar doyenje kö­szöntötte fel. A király röviden válaszolt az üd­vözlőbeszédekre. — A királynét és engem mélyen meghatottak azok a figyelmes és szívélyes üdvözlő szavak, — mondotta válaszában a király, — amelyeket az udvaromnál akkreditált diplomáciai kar tol­mácsolt nekem. Nagyon sokra értékelem eze­ket a jókívánságokat és teljes szívélyességgel viszonzom. Kérem az Istent, hogy azoknak a céloknak egysége, amelyek ma Önöket hozzám vezet­ték^ szimbóluma legyen a világ tartós béké­jének. Ezután a királyi pár elhagyta a palotát. A palota előtti téren már a hajnali órák óta ha­talmas tömeg gyülekezett s mikor a király au­tója feltűnt a királyi palota kapujában, lelkes óvációban tört ki. A király az angol hadiflotta admirálisának ruháját viselte és oldalán a ki­rályné foglalt helyet, vele szemben pedig a glouchesteri herceg. Róma, május 8. Tegnapi számunkban jelentet­tük, hogy az olasz kormány újabb részletmozgó- sitást rendelt el mert Abesszíniából nyugtalanító hireb érkeznek. Olasz-Keletafrikában jelenleg I Amit mond, világosan mondja, nem kell hozzá magyarázat. Minden sorával azt bizonyítja, hogy a nagyszombati egyetem magyar volt, sőt túlontúl magyar volt. Szerinte a magyarok nem sajátítják ki a másét, ha a magukénak vallják, sőt ellenkezőleg, az végezne jogtalan kisajátí­tást, aki a magyaroktól a szlovákság számára elvitatná. Ezt egy szlovák mondja, a szlovák irodalom és kultúrtörténet egyetemi tanára. Nem egy elfogultsággal vádolható magyar. Skultéty tanuságtétele után kellő elégtétellel zárhatjuk le az egy év előtt fölviharzott vitát s büszke önér­zettel utasítjuk vissza a magyar becsületet sú­lyosan sértő történethamisitási vádat. 284.000 olasz katona tartózkodik. A mozgósítási parancs végrehajtása után a sorkatonaság és a fasiszta milícia létszáma meg fogja haladni az egymilliót. A fegyverben lévő sorkatonaság lét­száma 7,0.000 az ugyancsak fegyverben lévő fé- keteingesek létszáma 383.000 Edén egészségi állapota heiyreállott London, május 8. Edén titkos lordpecsét- őr, aki — mint ismeretes — európai köruta­zása után megbetegedett és üdülni ment, pénteken visszatér Londonba. A főpecsétőr egészségi állapota teljesen helyreállott, úgy­hogy hétfőn átveheti hivatalát a külügymi­nisztériumban. Edén részt vesz a népszövet­ségi tanács május 21-iki tárgyalásain. (4) 5 — Hát olyan szép asszony volt az a Mei- \ selné? — Szép? Azt talán nem is lehet mondani, j Tudja, kissé csúnya fogai voltak — felelt Ré- £ vész közömbös hangon. — Inkább csak kedves “ volt, ez az egész .., Közben a hatást leste. Nem lehetett látni ' semmit. Meiselné homályosan mindig sejtette, j hogy nem szép a foga, de mivel egész életében senki soha ezt nem mondta a szemébe, azt hit­te, hogy nem venni észre s talán nem is igaz. * Az ügyvéd szavai, melyek megerősítették rossz ' sejtéseit, szivén találták. De erőt vett magán s igy felelt: : — Csak kedves volt? De hisz ez nem is fon­tos. Az a fő, hogy hatni tudott a férfiakra. , Nem? s Arca elborult, előbbi habzó jókedvét homá- i lyos, rossz sejtés árnyékolta be. Végtelen szo­rongással nézett a titokzatos férfira, ismerős vonásokat keresve rajta s azon tűnődve, mi­lyen körülmények közt láthatta őt. Természe­tesen csakhamar úgy is rémlett neki, hogy való- , bán ismerte valaha. Milyen butaság, hogy nem ismert rá rögtön. Most még ez a játék... Nem volnp-e okosabb, ha félbeszakítaná, őszintén megvallva, hogy igenis, ő az a Meiselné, aki­ről szó van? — Tudja, Pierrette, minden asszony tud hat­ni a férfiakra... — és az ügyvéd sokat sejtető mosollyal elhallgatott. Az asszony arcán hirtelen megfagyott a rá­erőltetett mosoly, de Révész is elsápadt. Far­sang? Alighanem az asszony is rájött már, hogy partnere nagyon jól tudja, kivel van szemben. Most azonban gőgből nem lehet többé eldobni az álarcokat. Az asszony borzalommal s gult szemmel meredt a férfira, mint egy kis­lány, akit pásztorórára csaltak s csábitója egy sötét uccán hirtelen fojtogatni kezdi s ő nem is sejti, miért... vagy mint egy atléta, aki tréfá­ból kezd birkózni valakivel a pályán és egy- szercsak ellenfele fogásán rémülten érezni kez­di, hogy a bírok életre-halálra megy ... Mind­egy, nem riad vissza, gyerünk! Most lehull majd előtte minden lepel, ami az életét ta­karta ... — És mondja ... mondja Pierrot... — jöt­tek akadozva a szavak Meiselné szájából — ez a Meiselné talán olyan asszony volt? No most bejöttél az uccámba! — ujjongott magában az ügyvéd s lesújtott: — Hát bizony ... tudja, Pierrette ... hiszen ért engem ... Főleg a tisztek, azok borzasztóan imponáltak neki, bolondja volt a tiszti sarzsi- nak. — Ugyan kérem, — mondta felháborodva Meiselné — hogy lehet igy beszélni egy mi­nőről! Sosem jutott eszébe, hogy az emberek igy fogják fel elmúlt életét. Mily komisz és hazug emberek is vannak a világon! Idegesen eltolta maga elől a poharat. Révész felkapta a pezsgős­üveget s tölteni akart. «— Nem, nem, — tiltakozott az asszony. — Hagyjon, nem iszom többet. — Kár, — felelt az ügyvéd — én mosom kezeimet, én csak a közfelfogást ismételtem el. —- Ez lehetett a maga privát véleménye, de semmiesetre sem közfelfogás. A férfi csodálkozást színlelve nézett rá sunyi szemeivel: — Hogyan? Talán mégis ismerte Meiselnét, Pierrette? j Az asszonyt idegesíteni kezdte a „Pierrette" név. Csak ezt ne mondaná! Vonaglott az arca, miközben felelt: —. Nem, nem ismerem, de én is hallottam róla. — Mit hallott róla, Pierrette? Kipirulva néztek egymásra. Hangjukból már teljesen eltűnt az enyelgés látszata, ez most már leplezetlen, nyílt harc volt s csak annál rikítóbb gúnynak hatott, hogy a férfi még mindig ezt a karneváli megszólítást használta. — Mit? — felelt rekedten az asszony s arca eltorzult. — Hogy Kassa egyik legszebb asz- szonya volt, akit az egész tisztikar ünnepelt... S ne mondja már, hogy Pierrette! — Á, miért ne? — Csak, idegesít — s magában rimánkodott, hogy miért nem jön most a barátnője vagy egy táncos, aki elvinné innen. — Nem értem, de ha maga akarja... — válaszolt gúnyosan a férfi. — És ő hogy fogad­ta az ünnepeltetést? — Hogy fogadta? Mit mondjak erre? Ahogy más urihölgyek fogadták volna. — Szegény Meiselné. — Nem hiszem, hogy rászorul a maga sajnál­kozására. Egész teste égett s reszketni kezdett az izga­lomtól. Minek is ment bele ostobán ebbe a ha­zug farsangi játékba! De azért nem fogja hagy­ni magát ettől a... S hirtelen világosság gyűlt benne: ■— Magából a gyűlölet beszél — szólalt meg újra. Az ügyvéd megijedt, hogy az asszony rá­ismert. — Ugyan miért gyűlölném én Meiselnét, mi­kor soha semmi dolgom se volt vele? '— Talán meri tagadni, hogy gyűlöli? Észre sem vették, hogy hangjuk már-már tul- siiviti a helyiség zsongását s némely asztal mel­lől kiváncsi tekintetek fürkésznek feléjük. Ré­vész vállat vont . . . Tehát még mindig nem is­merte meg! ... S még kegyetlenebbül, valami fékevesztett szilaj dühvei folytatta: — Ha tudta volna szegény, hogy nevették ki a háta mögött azok a tisztek, akik udvaroltak neki! Végre is csinos asszony volt, miért ne.** — Hazugság, aljas hazugság, tudja! ... .— Micsoda? Hazugság? — Most aztán a férfi kivágta a tromfot. Abban a pillanatban találta ki s nem lehetett ellenőrizni az állítását. A harc dühében Révész észre sem vette, milyen aljas­ság, amit csinál. Vak bosszúvágy töltötte el s forró és szinte kéjes izgalommal forgatta meg a vasat az asszony szivében. Ezt mondta: — Von Langer kapitány, akinek viszonya volt ve­le, azt mondta a tisztimenázsban, mielőtt ki­ment a harctérre: „Hát, fiuk, kire testáljam Mei­selnét?" — Mi. .. Mit mond? Aljas bestiák! — tört ki az asszony. Nem kért bizonyítékokat az ügyvédtől, bizo­nyítékok nélkül is úgy érezte most, hogy a vád igaz.. . Sőt, úgy érezte hirtelen, mintha lelke mélyén mindig tudta volna is, milyen emberekre pazarolta szerelmét... De szüksége volt bálvá­nyokra, akikben hihessen. Most aztán szörnyű robajjal omlottak össze benne a hazug istenek. Nem bírta tovább, retiküljéből előkapta zseb­kendőjét s körül sem nézve rohant ki az ajtón a folyosóra. Odakünn nekidőlt a falnak és zo­kogni kezdett, szeméből csak úgy ömlöttek a könnyek. Révész, aki rögtön utána szaladt, már ott állt mellette s most megadta a kegyelem­döfést: — Bocsásson meg, ha tudtam volna, hogy ma­ga az... Az álarc, az asszony álarca lenn hevert a por­ban ... Meiselné nem is próbált tagadni többé. Hátat fordított az ügyvédnek, zsebkendőjébe te­mette arcát és fuldokolva sirt. — Mit csinál, drágám? — mondta Révész. — Itt meg fog fázni. A folyosó sarkában volt egy kályha, arrafelé vonta az asszonyt, majd egy magányos széket pillantott meg s odahozta neki. Percekig nem hallatszott más, mint Meiselné zokogása. Oly­kor-olykor egy-egy báli vendég ment el mellet­tük, férfi vagy nő s csodálkozva lesett a pát felé. — Hol a ruhatári száma? — szólt az ügyvéd* —- idehozom a kabátját. (Folytatása köwtkczflcf % Anglia után az idegen hatalmak és a dominiumok ünnepelték V. György királyt A kírá'y a békét éltette a diplomáciai kar üdvözlő szavaira adott válaszában L Egymillió katona áll fegyverben

Next

/
Thumbnails
Contents