Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-09 / 107. (3659.) szám
T>RXGlAiA\A)CAaRH I RIíAR 1935 májas 9, csütörtök. gyei is Erdélyhez tartoztak, Bethlen báfcorságo- sabban érezhette magát. A gyulafehérvári kollégiumból úgyszólván egyetemet alkotott, a tanári katedrákra Németországból híres pedagógusokat hivott meg: Altstedet, Bisterfeldet, Pisca- tort, sőt Opitz Márton költőt is. S Pázmány Péter magyar hercegprímást, aki a törökök elől elmenekülve Nagyszombatban székelt, Bethlen példája mintha ösztönözte volna magyar nemzeti tevékenységében. Bethlen protestáns volt, Pázmány szélsőségesen szenvedélyes vezére az ellenreformációnak, de mint nemzeti érzésű magyarok egy szellemben dolgoztak. A szlovák Nagyszombatban Pázmányt akkora magyar társaság vette körül, hogy Zrínyi Miklós, a későbbi magyar epikus költő itt tanult meg magyarul. Az árvaságra jutott ifjú Zrínyi Miklós és Péter Pázmánynál éltek mint gyámjuknál. Pázmány ilyfajta tevékenységéből 1635 óta Nagyszombatban már egyetem született s számos horvát papi ember is élt a körében. 1637- han meghalt, de szelleme tovább élt és hatott és Nagyszombatban, bizonyára nem az egyetem segítsége nélkül, a horvátoknak 1641-ben magyarból fordítva ilyen nyelven, ilyen helyesírással adták ki az Ujtestamentum evangéliumát: ..Szveti evangeliomi, koteremi szvéta Czirkva Zagrebecska Szlovenzka, okolu godiscsa po Nedelye te Szvetke sive ..." A magyar helyes- i ássál irt nyelvben magyar szavak is hemzsegtek („. . . pomoch [cs] Horvatzkoga i Szloven- srkoga Országa"). „Igen, Pázmány meghalt, de nagyszombati müve gyökeret vert e tájékon. A sárosi és zempléni evangélikusoknak még a 18. század közepén is igy nyomattak az elöljáróságaik könyveket: Szvetoho Dávida kralya a proroka szto i pedzesatz Soltari... V Debretzinye, 1752.“ És a Dunántúli szlovéneknek még 1823-ból is ilyen énekeskönyvük van: „Krszcsanszke nőve Peszmene knige (v Soproni)" s ebben például igy kezdődnek az énekek: „Krszcsenid, veszél- mo sze, vu Krisztusi radüjmo sze.“ „Ilyen volt a nagyszombati egyetem hatása és mi állítólag novemberben ünnepelni akarjuk megalapításának 300-ik évfordulóját. ,,Pázmány után, igaz, 1632-ből alapítvány maradt a szlovák teológusok részére. De hogy történt ez? A prímás-érseknek az volt a tapasztalata, hogy a magyarok csak kis számban küldik tanulni fiaikat, attól való aggodalmában tehát, hogy a magyar templomok számára nem lesz elég pap, alapítványával segíteni akarta a szlovákok tanulását. „Pázmány mindenben a magyarokat tartotta szem előtt... * „Az egyetem egyébként az egész idő alatt nem gyakorolt valami nagy vonzó hatást a szloLondon, május 8. Amint a Prágai Magyar Hírlap megírta, a május hatodiki fényes ünnepséggel valójában csak a végeláthatatlan ünnepségek sorozata indult meg és három hónapig fogja ünnepelni a brit világ- birodalom V. György angol király üst jubileumát. A királyi pár egy napig kivonta magát az ünneplésből, mert VII. Edvárdot gyászolták, tegnap este azonban a walesi herceg hatalmas ünnepi estélyt adott palotájában, a ST. James palotában. Az estélyen ezerkétszáz meghívott vendég vett részt. Ugyanebben az időben többezer főnyi tömeg ünnepelte a Buckingham-palota előtti téren a királyi párt A király családja körében megjelent a palota erkélyén és ezzel jelt adott a népünnepély folytatására, amely a tegnapelőttinél is nagyobb és lelkesebb tempóval indult meg. A kivilágított uccákon szóit a zene és a nép mindenütt táncolt és énekelt. Az est legnagyobb szenzációja azonban a gyermekek felvonulása volt. Hatalmas autóbuszokon London minden ré- •, széből behozták a belvárosba a gyermekeket, hogy megcsodálhassák az ujjongó, fényárban úszó világvárost, ami bizony nemcsak gyermeki szemnek volt vákokra. Különös példa erre a tarchai Kollár Ádám Ferenc (született 1718-ban). A retorikai osztálytól kezdve iskolái Nagyszombathoz kötötték, egyetemre mégis Bécsbe ment. A nagy- szombati egyetemből a 18-ik század végétől lehetett volna haszna a szlovák szellemi életnek, de Mária Terézia 1777-ben áthelyezte Budára. Oly szlovákok, mint Fándly, Palkovic van Hol- ly János is, még iskolapadban voltak, amikor Nagyszombatnak már nem volt egyeteme. Igen, 1777-ben Bernolák Antal is csak 15 esztendős volt. „A szlovákoknak a nagyszombati egyetemmel kapcsolatban semmiféle emlékük nincsen." Ezeket mondja a szlovák irodalomtörténész. kápráztató látvány. Ma délelőtt végre sor került a külföldi államok és a domíniumok képviselőinek fogadtatására is. Az ünnepélyes fogadtatás a fehér és arannyal diszitett trónteremben folyt le. A király teljes uralkodói pompában foglalt helyet a trónon és a külföldi államok követei, valamint a domíniumok képviselői elébejárultak, hogy tolmácsolják neki jókívánságaikat. Az uralkodót MacDonald miniszterelnök és a brazíliai követ, mint a londoni diplomáciai kar doyenje köszöntötte fel. A király röviden válaszolt az üdvözlőbeszédekre. — A királynét és engem mélyen meghatottak azok a figyelmes és szívélyes üdvözlő szavak, — mondotta válaszában a király, — amelyeket az udvaromnál akkreditált diplomáciai kar tolmácsolt nekem. Nagyon sokra értékelem ezeket a jókívánságokat és teljes szívélyességgel viszonzom. Kérem az Istent, hogy azoknak a céloknak egysége, amelyek ma Önöket hozzám vezették^ szimbóluma legyen a világ tartós békéjének. Ezután a királyi pár elhagyta a palotát. A palota előtti téren már a hajnali órák óta hatalmas tömeg gyülekezett s mikor a király autója feltűnt a királyi palota kapujában, lelkes óvációban tört ki. A király az angol hadiflotta admirálisának ruháját viselte és oldalán a királyné foglalt helyet, vele szemben pedig a glouchesteri herceg. Róma, május 8. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy az olasz kormány újabb részletmozgó- sitást rendelt el mert Abesszíniából nyugtalanító hireb érkeznek. Olasz-Keletafrikában jelenleg I Amit mond, világosan mondja, nem kell hozzá magyarázat. Minden sorával azt bizonyítja, hogy a nagyszombati egyetem magyar volt, sőt túlontúl magyar volt. Szerinte a magyarok nem sajátítják ki a másét, ha a magukénak vallják, sőt ellenkezőleg, az végezne jogtalan kisajátítást, aki a magyaroktól a szlovákság számára elvitatná. Ezt egy szlovák mondja, a szlovák irodalom és kultúrtörténet egyetemi tanára. Nem egy elfogultsággal vádolható magyar. Skultéty tanuságtétele után kellő elégtétellel zárhatjuk le az egy év előtt fölviharzott vitát s büszke önérzettel utasítjuk vissza a magyar becsületet súlyosan sértő történethamisitási vádat. 284.000 olasz katona tartózkodik. A mozgósítási parancs végrehajtása után a sorkatonaság és a fasiszta milícia létszáma meg fogja haladni az egymilliót. A fegyverben lévő sorkatonaság létszáma 7,0.000 az ugyancsak fegyverben lévő fé- keteingesek létszáma 383.000 Edén egészségi állapota heiyreállott London, május 8. Edén titkos lordpecsét- őr, aki — mint ismeretes — európai körutazása után megbetegedett és üdülni ment, pénteken visszatér Londonba. A főpecsétőr egészségi állapota teljesen helyreállott, úgyhogy hétfőn átveheti hivatalát a külügyminisztériumban. Edén részt vesz a népszövetségi tanács május 21-iki tárgyalásain. (4) 5 — Hát olyan szép asszony volt az a Mei- \ selné? — Szép? Azt talán nem is lehet mondani, j Tudja, kissé csúnya fogai voltak — felelt Ré- £ vész közömbös hangon. — Inkább csak kedves “ volt, ez az egész .., Közben a hatást leste. Nem lehetett látni ' semmit. Meiselné homályosan mindig sejtette, j hogy nem szép a foga, de mivel egész életében senki soha ezt nem mondta a szemébe, azt hitte, hogy nem venni észre s talán nem is igaz. * Az ügyvéd szavai, melyek megerősítették rossz ' sejtéseit, szivén találták. De erőt vett magán s igy felelt: : — Csak kedves volt? De hisz ez nem is fontos. Az a fő, hogy hatni tudott a férfiakra. , Nem? s Arca elborult, előbbi habzó jókedvét homá- i lyos, rossz sejtés árnyékolta be. Végtelen szorongással nézett a titokzatos férfira, ismerős vonásokat keresve rajta s azon tűnődve, milyen körülmények közt láthatta őt. Természetesen csakhamar úgy is rémlett neki, hogy való- , bán ismerte valaha. Milyen butaság, hogy nem ismert rá rögtön. Most még ez a játék... Nem volnp-e okosabb, ha félbeszakítaná, őszintén megvallva, hogy igenis, ő az a Meiselné, akiről szó van? — Tudja, Pierrette, minden asszony tud hatni a férfiakra... — és az ügyvéd sokat sejtető mosollyal elhallgatott. Az asszony arcán hirtelen megfagyott a ráerőltetett mosoly, de Révész is elsápadt. Farsang? Alighanem az asszony is rájött már, hogy partnere nagyon jól tudja, kivel van szemben. Most azonban gőgből nem lehet többé eldobni az álarcokat. Az asszony borzalommal s gult szemmel meredt a férfira, mint egy kislány, akit pásztorórára csaltak s csábitója egy sötét uccán hirtelen fojtogatni kezdi s ő nem is sejti, miért... vagy mint egy atléta, aki tréfából kezd birkózni valakivel a pályán és egy- szercsak ellenfele fogásán rémülten érezni kezdi, hogy a bírok életre-halálra megy ... Mindegy, nem riad vissza, gyerünk! Most lehull majd előtte minden lepel, ami az életét takarta ... — És mondja ... mondja Pierrot... — jöttek akadozva a szavak Meiselné szájából — ez a Meiselné talán olyan asszony volt? No most bejöttél az uccámba! — ujjongott magában az ügyvéd s lesújtott: — Hát bizony ... tudja, Pierrette ... hiszen ért engem ... Főleg a tisztek, azok borzasztóan imponáltak neki, bolondja volt a tiszti sarzsi- nak. — Ugyan kérem, — mondta felháborodva Meiselné — hogy lehet igy beszélni egy minőről! Sosem jutott eszébe, hogy az emberek igy fogják fel elmúlt életét. Mily komisz és hazug emberek is vannak a világon! Idegesen eltolta maga elől a poharat. Révész felkapta a pezsgősüveget s tölteni akart. «— Nem, nem, — tiltakozott az asszony. — Hagyjon, nem iszom többet. — Kár, — felelt az ügyvéd — én mosom kezeimet, én csak a közfelfogást ismételtem el. —- Ez lehetett a maga privát véleménye, de semmiesetre sem közfelfogás. A férfi csodálkozást színlelve nézett rá sunyi szemeivel: — Hogyan? Talán mégis ismerte Meiselnét, Pierrette? j Az asszonyt idegesíteni kezdte a „Pierrette" név. Csak ezt ne mondaná! Vonaglott az arca, miközben felelt: —. Nem, nem ismerem, de én is hallottam róla. — Mit hallott róla, Pierrette? Kipirulva néztek egymásra. Hangjukból már teljesen eltűnt az enyelgés látszata, ez most már leplezetlen, nyílt harc volt s csak annál rikítóbb gúnynak hatott, hogy a férfi még mindig ezt a karneváli megszólítást használta. — Mit? — felelt rekedten az asszony s arca eltorzult. — Hogy Kassa egyik legszebb asz- szonya volt, akit az egész tisztikar ünnepelt... S ne mondja már, hogy Pierrette! — Á, miért ne? — Csak, idegesít — s magában rimánkodott, hogy miért nem jön most a barátnője vagy egy táncos, aki elvinné innen. — Nem értem, de ha maga akarja... — válaszolt gúnyosan a férfi. — És ő hogy fogadta az ünnepeltetést? — Hogy fogadta? Mit mondjak erre? Ahogy más urihölgyek fogadták volna. — Szegény Meiselné. — Nem hiszem, hogy rászorul a maga sajnálkozására. Egész teste égett s reszketni kezdett az izgalomtól. Minek is ment bele ostobán ebbe a hazug farsangi játékba! De azért nem fogja hagyni magát ettől a... S hirtelen világosság gyűlt benne: ■— Magából a gyűlölet beszél — szólalt meg újra. Az ügyvéd megijedt, hogy az asszony ráismert. — Ugyan miért gyűlölném én Meiselnét, mikor soha semmi dolgom se volt vele? '— Talán meri tagadni, hogy gyűlöli? Észre sem vették, hogy hangjuk már-már tul- siiviti a helyiség zsongását s némely asztal mellől kiváncsi tekintetek fürkésznek feléjük. Révész vállat vont . . . Tehát még mindig nem ismerte meg! ... S még kegyetlenebbül, valami fékevesztett szilaj dühvei folytatta: — Ha tudta volna szegény, hogy nevették ki a háta mögött azok a tisztek, akik udvaroltak neki! Végre is csinos asszony volt, miért ne.** — Hazugság, aljas hazugság, tudja! ... .— Micsoda? Hazugság? — Most aztán a férfi kivágta a tromfot. Abban a pillanatban találta ki s nem lehetett ellenőrizni az állítását. A harc dühében Révész észre sem vette, milyen aljasság, amit csinál. Vak bosszúvágy töltötte el s forró és szinte kéjes izgalommal forgatta meg a vasat az asszony szivében. Ezt mondta: — Von Langer kapitány, akinek viszonya volt vele, azt mondta a tisztimenázsban, mielőtt kiment a harctérre: „Hát, fiuk, kire testáljam Meiselnét?" — Mi. .. Mit mond? Aljas bestiák! — tört ki az asszony. Nem kért bizonyítékokat az ügyvédtől, bizonyítékok nélkül is úgy érezte most, hogy a vád igaz.. . Sőt, úgy érezte hirtelen, mintha lelke mélyén mindig tudta volna is, milyen emberekre pazarolta szerelmét... De szüksége volt bálványokra, akikben hihessen. Most aztán szörnyű robajjal omlottak össze benne a hazug istenek. Nem bírta tovább, retiküljéből előkapta zsebkendőjét s körül sem nézve rohant ki az ajtón a folyosóra. Odakünn nekidőlt a falnak és zokogni kezdett, szeméből csak úgy ömlöttek a könnyek. Révész, aki rögtön utána szaladt, már ott állt mellette s most megadta a kegyelemdöfést: — Bocsásson meg, ha tudtam volna, hogy maga az... Az álarc, az asszony álarca lenn hevert a porban ... Meiselné nem is próbált tagadni többé. Hátat fordított az ügyvédnek, zsebkendőjébe temette arcát és fuldokolva sirt. — Mit csinál, drágám? — mondta Révész. — Itt meg fog fázni. A folyosó sarkában volt egy kályha, arrafelé vonta az asszonyt, majd egy magányos széket pillantott meg s odahozta neki. Percekig nem hallatszott más, mint Meiselné zokogása. Olykor-olykor egy-egy báli vendég ment el mellettük, férfi vagy nő s csodálkozva lesett a pát felé. — Hol a ruhatári száma? — szólt az ügyvéd* —- idehozom a kabátját. (Folytatása köwtkczflcf % Anglia után az idegen hatalmak és a dominiumok ünnepelték V. György királyt A kírá'y a békét éltette a diplomáciai kar üdvözlő szavaira adott válaszában L Egymillió katona áll fegyverben
