Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-05 / 104. (3656.) szám
18 »PRKfiai-.MA!G&AR.HIBLAP 1935 május 5> vasárnap nem sokai többről. Népünnepélyre készül mar közel egy hónapja a brit főváros. Az angol ,,pa- geant", ennek a hatalmas termetű, de gyermeteg lelkű népnek a legnagyobb szórakozása. Minden nép szereti a cirkuszt, de a fenséges népünnepély talán egyetlen népnek sincs annyira szivéhez nőve, mint az angoloknak. Egy rosszmájú angol iró szerint, ha egyszer megszavaztatnák az angol népet, hogy mit akar: királyságot-e vagy republikát, valószínűleg a népünnepélyek miatt a királyság mellett döntene. Ez valószínűleg túlzás, ámbár az angol nép többizben bebizonyította gyöngéjét a káprázatos népünnepélyek iránt. Például Viktória „felejthetetlen Al- bertje“ sokáig nem volt rokonszenves az angoloknak. Túlságosan precíz, tudákos és főleg au- toritativ szellem volt ahhoz, hogy az angolok fel tudtak volna melegedni iránta — hanem a nagy londoni világkiállításért, amelynek gondolata az ő agyában született meg és amelyet ő rendezett saját tervei szerint, mindent megbocsájtottak neki, sőt még évjáradékát is felemelték, ' Ennek a szenvedélyének most ismét hódolhat az angol nép. Az előkészületek méretei után ítélve, ugylátszik él is az alkalommal, még pedig alaposan. A Buckingham palota és Szent Pál katedrális közötti útvonalon már készen állnak a hatalmas tribünök. Ezen az útvonalon fog ugyanis május 6-án felvonulni az ünnepi menet, amely ellentétben Viktória híres gyémántjubileumával, ezúttal nem gyalogos lesz, hanem hintó- kon fognak felvonulni a méltóságok. Akkor a nép kívánságára kellett gyalog felvonulni, hogy tovább tartson a gyönyörűség és a nézőik alaposan szemügyre vehessék az összes hírességeket. Most azonban a nép az aranyhin- tókat is látni akarja. Aranyhintón vonul fel tehát a király, akinek a hin tóját a hat „Windsor Grey“ fogja huzni, hasonlóan aranyhintón vonul fel a főkancellár, a miniszterelnök és London ' Lord Mayorja. E három hónap alatt a király számos menetben fog résztvenni és többek között ellátogat London legszegényebb negyedébe is, az East Endbc. Majd sor kerül a katonai díszszemlékre: a király előtt el fog vonulni a légi haderő, a szárazföldi hadsereg és a flotta. A katonai díszszemlék közül a legimpozánsabbnak Ígérkezik a flotta felvonulása, ami érthető is, hiszen Anglia világhatalma a flottán nyugszik. Julius 16-án Spit- headnél olyan hatalmas tengeri haderő fölött fog szemlét tartani az angol király, amihez hasonló még sohasem vonult fel az angol vizeken. A király a „Victoria and Albert" jacht fedélzetéről szemléli a felvonulást, amelyben tiz óriási csatahajó, két csatacirkáló, három repülőgép anyahajó, tizennyolc cirkáló, hetvenkilenc tor- pedoromboló és vezérhajó, huszonhárom búvár- naszád, huszonkét ágyunaszád és aknarakó és hét aknaszelő vesz részt tizenkét tengernagy vezetésével, ötvenezer tiszt- és legénységből álló személyzettel. Az ünnepségek sorát csillaghullás fogja bezárni: a király ugyanis számos kinevezésre készül. Többek között nagyobb kitüntetésben részesül a miniszterelnök és Baldwin. De egyik államférfi sem nevezik ki lorddá, mert ez maga után vonná az illető nyugalombavonulását. így tehát ebből az alkalomból is el fog maradni Macdo- naldnak sokat emlegetett peeré és vele együtt indiai alkirállyá való kinevezése, ami angol felfogás szerint a politikai pályafutás végét jelenti. Nagyobb kitüntetésben fog részesülni Sir Sámuel Hoare indiai államtitkár, aki nagy érdemeket szerzett magának az indiai törvény megszerkesztése körül. Valószínűleg peeri rangot kap Sir Archibald Montgomery-Masingbard, a vezérkar főnöke. Lord Trenchardot, London rendőrfőnökét pedig grófi rangra emelik és Ausztrália kormányzójává fogják kinevezni. Magas kitüntetést kapnak a domíniumok vezető állam- férfiai is. És végül valamst „businessrol" London természetesen sokat fog keresni az ezüstjqjbileumon. Eddig a legtöbbet kerestek a villamosvállalkozók és a kelmekereskedők. Yorkshire környékén rengeteg munkanélküli jutott ismét munkához. Itt vannak ugyanis Anglia legnagyobb gyárai, ahol zászlókhoz szükséges anyagot készítenek Egyetlen leetsi gyárban ugyanis hetenként 10 ezer yard szövetet használnak fel zászlók elkészítéséhez. Nemcsak Londonból érkeznek szinte óránként a megrendelések, de a birodalom minden részéből, mert az ezüstjubileum alkalmával az egész birodalom zászlódiszbe fog öltözni. A legtöbbet azonban az idegenforgalom hoz a konyhára. Valószínű, hogy ezért is fog három hónapig tartani a . hegyen-völgyön lakodalom. Különösen a dominiumok urai és méltóságai hintenek el majd egy kis pénzmagot a szigeten. Az ir szabadállam kivételével ugyanis a brit bírod ~ valamennyi domíniuma képviselteti magát a jubileumon. Mindenki ott akar lenni a fényes menetben, csak De Valera képviseli az engesztelhetetlenséget, ő nem megy. Pedig neki csak a szomszédba kellene menni, mig vannak olyanok, akik sokkal nagyobb utat tesznek meg, hogy hódolhassanak a világ leghatalmasabb uralkodója előtt. Az előkelő vendégek sorában ott varrnak India híres nábobjai, a maharadzsák, élükön a két leghatalmasabb és leggazdagabb maharadzsával, a kashmiri és bikanirii maharadzsával. Londonban már hetek óta lefoglaltak minden szobát a luxushotelekben, sőt a bérbevehető ma- gánvillák legnagyobb részét is kibérelték. Nagyon sok spekuláns is akad, aki az utolsó pillanatig kézben tartja a legjobb helyeket, hogy aztán busás felárral szabaduljon meg tőlük. A Buckingham palota és a Szent Pál katedrális között felállított tribünök jegyei már most elfogytak. A tribünöket a város állította fel és a bevételt jótékonysági célra fordítják. A szegények is profitálnak tehát a fényes ünnepségből Sőt a munkanélküliek is. A kormány ugyanis elrendelte, hogy azok a munkanélküliek, akik a legkisebb segélyt kapják, külön másfél sillin- get kapjanak a jubileumkor. A FEKETE SAS Irta: DALLOS SÁNDOR Az első részt május elsejei számunkban közöltük. (2) Bizonyos, hogy nagyszerű ének volt, amilyet eladdig a magosságok se hallottak, de távolról se fejezett ki mindent, ami az életében zuhogott s a boldog kínja megmaradt és érezte, hogy a szépségért született. Aznap hajnalban egy sziklaoduban pihent meg s úgy aludt, oly végtelen tisztasággal esteiig, mint a gyermek. Este újra kezdte a szárnyalást uj és egyre sűrűsödő csodák között s az élete újra zengett, mint a végtelenség hangszere. így ment ez esztendőkön keresztül, egyre istenibb lett minden, egyre csodálatosabb, egyre nagyszerűbb. Minden nap újabb és újabb titkok nyíltak ki neki, mint egy embernek, aki lélekkel jár a világban, egyre tovább vágyott, egyre szebbre ; fiatal volt, izmos, merész és isteni, lecsapott az éjszakai völgyekbe, meg fölszállt kilométerek sugaras magasába : játszott. Az egész élete a boldogságnak, a végtelenség vágyának, az erőnek és az életben élő szépségnek játéka volt, mint a szél bukfencei és a sugarak nyil- lövése. Boldog és elégedetlen volt, fiatal és tört tovább éhesen és csodálatosan, hogy megfogjon valamit és minden értelmet és minden érzést betetőzzön. Nem tudni, hány esztendőt repült igy, mikor kezdte érezni, hogy valami névtelen vágy gyűl benne a többi mögött, amely mindazoknál másabb, fényesebb és sugárzóbb és végsőbb, amelyeket eddig érzett. Valami egészen különös reszketés, mely a titkok látásának és élete lényegének legszebb érzéseiből tevődött össze és amely olyan éneket kiűzött ki belőle, hogy a többiek mind elhalványultak mellette. Ezek az énekek voltak önmaga és a legszebb és legnagyobb és legcsodálatosabb vágy, amelyet élet csak érezhet. Ez a vágy és ez az ének már olyan volt, mint a test. S akkor este, hogy lebegett a holdfényben a völgyek fölött, egy illatos, áradó testet látott a fényben elsuhanni maga előtt s rögtön érezte, hogy ez az, amit keres. Egy fiatal nőstény sas volt, amely megkésett és hazafelé igyekezett. Rögtön utánavágott. Kitárt teste ragyogott a fényben s lazán hagyta a tolláit, hegy a kemény tollak zúgása ne zavarja és ne ijessze azt, aki előtte repül. S mig repült, azt érezte, most elér a mindenség csúcsára s most teszi azokat a szárnycsapásokat, amelyekkel megérkezik a végtelenség végére és beteljesül. A nősténysas egy sziklára szállt s ő leröppent melléje és sokáig nézték egymást szótlanul. Ennél szebbet nem érzett soha életében. Szemébe belevillantak a tájak s látta, hogy minden olyan szűz és magas- ságosan szép. mint azon az éjszakán, mikor ő elrepült. Minden aludt, csak ketten voltak ébren felfokozottan az elhalkult életek felett s a havas hegyek olyanok voltak, mintha vándor lelkek kóborlására érzéke- nvültek volna át. Akkor az ő szivét marokba szorította a szépség, valami nagyszerű, vi- lágteremtően isteni kin és énekelni kezdett a mellette ülő madárnak oly szépen, mint még sohase énekelt. A végtelenségből hozott minden szépség ott volt az énekében, a csoda beteljesülésének minden vágya, az istenné válás minden borzongó ereje. Micsoda ének volt! Nekikaptak akkor és fel- szárnyaltak ketten világot átjáró, csodálatos zúgással, holdtól átjártan és kékségtől részegükén. lankadatlan irammal föl. mint a fölfelé zugás isteni, parttalanul cs világgá szélesükén és hulltak lefelé a levegő öblében összekaparkodva a végtelen kéj mámorában s verdeső, karmos lábuk, hogy földet értek egy hegycsúcson, indulatosan és őrjöngve karmolta fel a finomra fagyott havat. Ez volt a nászuk. Csodálatos boldogság és csodálatos végesség. Egy roppant pillanat, amely végtelenné tágult, aztán lehullott és elenyészett. És nem támadt fel újra és már messzibbnek tűnt fel a legtávolabbi csillagnál. Ott ültek gubbasztva a hegyormon, a nőstény feloldódva és megadóan pihegett mellette s arra gondolt, hogy ezentúl mindig együtt lesznek, együtt szárnyalnak, együtt csapnak le eledelért és együtt állnak majd sziklagerinceken a szélben, mikor közeleg a tél és kezdi rázni a havat s a gyönyörű fekete állat csodálkozva és szomorún, mint akinek megnyirták a szárnyait s mint aki fényen zuhant át. de csak átzuhant rajta és nem tudta magát benne fenntartani. Csak ült és soha nem volt ennél szomorúbb. A végtelenség valahogy kiveszett belőle s üres lett és fájdalmas és magános és zokogva vágyakozó. — Szállj el! — mondta neki a mindenün- nét áradó hűvös kétség. — Szállj tovább ! A szép, fiatal párja meg látta ezt a változást, lehajtotta a fejét s mert megértett belőle valamit, busongani kezdett. De akkor az a szép. fényes, fekete testű állat, aki oly csodálatos nászrepülésre vitte, jobb lett hozzá minden más élőlénynél a világon. Kiterjesztette rá a szárnyait, betakarta velük, a kék magosságok illata szállt belőlük, csillagok közeiének igézete, vibráló, isteni fény. mellyel föltelt már megint s amelytől a fiatal nősténysas elaludt. De még mielőtt lehunyta volna a szemét, látta, mintha egy feledhetetlen álmot látott volna, hogy a gyönyörű, fekete madárnak ki van nyújtva a holdtól ragyogó végtelen kékség felé a feje s tollai a röppenés iramára feszülnek. Még azt érezte, hogy a csodálatos madárnak hátán tündöklik az éjszakai fény. Aztán elaludt s reggel, mire felébredt, egyedül volt, csak két nagyszerű, királyi lábnak hóba fagyott nyoma mutatta, hogy valóság volt az éjszakája. Akkor nekifogott és elkezdte rakni a fészket, ahogy tanulta. A fekete sas meg repült, repült a végtelen kékség távolságain, mindig föltelt újabb merészséggel és minden esztendőben lecsapott kinzottan és fáradhatatlanul. Itt és ott, szerte a világon mindenfelé. És mindig felröppent és mindig ment tovább uj kínokkal és uj reménnyel. Igen, igy lett férfi a fiatal sasból, igy lettek fakemények az izmai, igy lett a tüdeje acél, a szárnya végtelen erejű, biztos szerszám és a tekintete hűvös, tiszta és ítélkező, így tanult meg élni a dolgok között, tisztán látni fent és tisztán látni lent, meghajolni a nagyszerűségek előtt és zavartalanul elrendezni magában, mint az aratás kévéit, az örömöket és a csalódásokat és tudni róluk, hogy mit ér és nem nézni elérzékenyülteb- ben az egyikre a másiknál, mert élet az. így tanulta meg magánosnak lenni és olyan szédítő magasságokba szállni biztosan, tervszerűen és benső ihlettel mégis, ahova más már nem is szállhatott, csak ő. így lett férfi a fiatal sasból és igy tudta meg, hogy a férfiélet milyen kemény, milyen harcos, végső kifejlésében milyen egyedülvaló és milyen nagyszerű. Emlékezett mindenre az életéből, szerette az életet és tudta már, hogy megmásíthatatlan és isteni profilú értelme van s hogy szentség és érinthetetlen, mint a teremtett életek az űrben mindannyian. És egyszer nagyon magasra felrepült, két napig járta étlen-szomjan a végtelent és akkor megtért egy igen magas hegyre. A tekintete kéken izzott a kétnapos repüléstől s a szárnyait biztosan zárva a testéhez, szállt le a hegyre. Boldogtalan volt ? Nem, csak más volt, mint fiatal korában. S ahogy ment a gerincen, a csúcson egy sziklamenedéket talált s abban biztosan és szemében az élet végtelenségével egy hatalmas fekete sas ült s komoly és nagy tekintettel nézett el a dolgok fölött. Éppen akkora volt, mint ő, éppen olyan is, csak öregebb volt, kopottabb tollú, de erős és a kopott és megcsorbult toliakkal szentebb lé- nyegü nálánál. Megállt előte, nézte, sokáig nézte és akkor egyszerre megtelt fénnyel az élete. — Ez az apám, — mondotta és mely megindultság rázta meg. hogy rátalált, — Hazajöttem — szólt hangosan és mindent értve már, ami mögötte volt és ami még rá várt, lehajtotta fejét és csőrével alázatosan megérintette az apja csorba tollú gyönyörű szárnyait. Az ránézett csodálkozva, szemében az apák lelkének meleg fénye villant fel, meghordozta rajta nagy tágassága tekintetét és azt mondta neki melegen : — Gyere be. Hangja csodálatosan jó volt, mint az Istené s valami utánozhatatlan mozdulattal, melyben bent volt az egész világ, helyet ké szitett a fiának maga mellett. — Vége. — % London a „royalbíue“ jegyében Az ünnepségek sorát ezerötszáz öröintüz fogja megnyitni. Az első örömtüzet maga a király gyújtja meg, még pedig olymódon, hogy V. György a Buckingham palotában megnyom egy gombot, erre a Hyde-parkban fellobban az első máglya, nyomban utána a cserkészek gyujtóra- kétái röppennek fel az éjszakában. Ez lesz a jeladás a többi 1500 máglyának. London uccáit és házait máris virág és szalaggirlandok borítják. A jubileumi szin a kék (royal blue) és arany. A tróafogíalás huszonötödik évfordulóján két olyan ember fog szólni Anglia népéhez, akiket különben keveset hallani. Az egyik beszédet a király maga mondja -— a másik beszédet pedig valaki, akit az utóbbi időben még ritkábban lehetett hallani, mint a királyt. Rudyard Kipling, aki évek óta hallgat, a Szent György társaság estélyén fog nagy beszédet mondani. Természetesen mindkét beszédet rádió közvetíti. A diplomáciai kar részére a St. James palotában lesz a fogadtatás. Ez is érdekes angol hagyomány. Amint ismeretes, a St. James palota a mindenkori walesi herceg tulajdona, a király a Buckingham palotában lakik, de minden ünnepélyes aktus itt bonyolódik le: lovaggáütéstől kezdve a diplomáciai fogadtatásokig. A külföldi államok követeit is ide akkreditálják (Minister plenipotentiary to the Curt of St. James.) A Buckingham palotában ebből az alkalomból igazi udvari bál lesz, amelyet a királyi pár fog megnyitni hagyományszerii francia négyessel. Eddig is megtartották minden évben az udvari bált — de csak papiroson: a királynak minden évben bemutatják a debütánsokat, ezek azonban, miután bókoltak a királynak és megittak a büffében egy csésze teát, elhagyják a palotát. Ezúttal azonban igazi, szabályszerű bál lesz, tánccal. Csillaghullás és más tünemények A jubileumi ünnepségek három hónapig fognak tartani és elhúzódnak egészen julius végéig, ami Londonban a szezon végét jelenti.
