Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-05 / 104. (3656.) szám
Í935 május 5, vasárnap. ^RxcaiMAGtARHnajD? 17 S<zíúv^s<zk6i ma%y.ac fúrtatok a Itacciec utján A körmöcbányai Antos Kálmán ünnepi nyitányával kezdődött a szegedi Klebelsberg-emlékünnepély Szlovenszkói magyar flu a szegedi fogadalmi templom karnagya ■ Két fiatal szlovenszkói művész a legjobb magyar orgonisták sorában Budapest, május elejém. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Április tizeamegyedikén Magyarország a nagy magyar épitő, Klebeteberg Kumó gróf szellemének áldozott, akiinek életművére igazán találóan illik a boráoiuszi ige: Exegi monaimenfcum aere perennius. A szegedi fogadalmi templom romámhajtáeu, színes boltíved alatt leplezték le s gyönyörű síremléket, a templomi ünnepséget pedig déli egy órakor az ország minden részéből egybegyült közönség előtt emlékünmepéJy követte. A magasztos ünnepséget, amelyet a budapesti rádió teljes egészében közvetített, gyászkar éneke vezette be. végez Albert, Horabostel, Moser, Sachs, Schöne- martn és von Wolf professzorok vezetésével. Kle- belsberg kultuszminiszter, a jövőt épitő, szerető figyelemmel kíséri az ő fejlődését is és 1930-ban az ő meghívására foglalja el Szegeden a fogadalmi templomban Magyarország egyik legelőkelőbb zenei pozícióját. Mint orgonámüvész, számos hangversenyt ad Budapesten, Berlinben, a Majna melletti Frankfurtban, atood az 1927-e8 Beethoven centennárium alkalmával szerepel nagy sikerrel. 1928-ban Prágába hívják meg, alhol a fíliharmoni- kusokkal saját kompozícióját mutatja be. Szlo- veeszkón több hangversenye volt, szülővárosában, aztán 1926-ban Kassán az evangélikus templomban, 1928 bán Losoncon a katolikus templomba®. Szegeden természetesen sűrűn szerepel or- gomuhangver&en yekkeL De nemcsak mint művész, hanem mint zeneszerző is általánosan ismert és becsűit nevet vívott ki. A komponálást is korán kezdte. Első müvét tízéves korában alkotta, egy In- troitust. Tizeoikétéves korában egy Tantam ergo-ja keltett megérdemelt feltűnést. Ezt a budai vártemplom- bam mutatták be először és azóta is sűrűn szerepek Tizenötéves korában egy vegyeskari misét állított össze orgonákiséretbed. ezt később hangszeredbe vonós zenére is és Körmöcbányám igy adták edő kétizbem is. Majd kiegészítette fúvós hangszereikkel is és Így Budapesten a Terézvárosi templomban került bemutatóra 1924-ben. Orgona- szonátáját 1926-ba® a Zeneakadémián mutatta be és a kritika nagy elismeréssel fogadta. Concertlnoja 1926-ban Budapesten, 1928-ban Prágában aratott megérdemelt sikert Most készül kiadná egy ok tét tjét és sok egyházi meg világi kórusa ismeretes. Fantáziája, kifinomult Ízlése és nagy tehetsége a zeneszerzésben is a legszebb jövőt Ígérik. Mint pedagógus már kora ifjúságától foglalkozik elméleti és gyakorlati zeneoktatással és 1934 szeptembere óta a szegedi városi zeneiskolán tölt be tanszéket.- A magyar zenei életnek nemcsak ígérete már ez a közölünk való harmincéves művész, hanem kiforrott, komoly értéke. Ezt a komor fenségü kart egy fiatal szlovenszkói magyar muzsikus, Antos Kálmán, a szegedi fogadalmi templom karnagya komponálta és a Szegedi Dalárda és Oratórium Egyesület kara adta elő nagy sikerrel. Antos újabb müvéről elismerőleg emlékezett meg az egész magyar sajtó Az ünnepséget követő napok egyikén Antos Kálmánnal találkoztunk a magyar fővárosiban és felhasználtuk ezt az alkalmat arra, hogy karrierjének útjáról megkérdezzük őt a Prágai Magyar Hírlap cikksorozatába való beillesztésire. Az utolsó másfél évtizedben az európai hírű budapesti Zeneművészeti Főiskolán egyre-másra képződnek ki a tehetséges fiatal orgonámüvészek. ennek a legkifejezőbb és kétségtelenül legérdekesebb hangszernek mesterei. A szlovenszkói zenekultúráinak is nagy dicsőségére szolgál, hogy a fiatal magyar orgonisták között két szíovenszkól fiatal: a kassai Pesskó Zoltán ás a körmöcbányai Antos Kálmán egészen kivételes fokra jutott Pesskó Zoltán ezidőszerint a budapesti fasori evangélikus templom karnagya. Antos Kálmán pedig Európa legnagyobb és legtökéletesebb orgonája mellett ül Szegeden. Antos Kálmán Körmöcbányán született 1992 november havában. Édesatyja, Antos Károly. negyvenkét esztendőn keresztül, 1881-től 1923-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig, Körmöcbányán működött mint vámosi karnagy, messze környékem ismeretes volt, mint az orgonajáték mestere és mint kiváló zeneszerző. Nyugdíjaztatása után még négy esztendeiig élt Körmöcbányán és 1927-beu halt meg. özvegye most is Körmöcbányán él Eta nevű leányával. Antos Kálmánban már a kora gyermekkorban kibontakozott a zenei tehetség, amelyet édesatyja nem hagyott parlagon heverni. ötéves volt a kis Kálmán, amikor befogták a zongora mellé és azóta szakadatlanul komoly zenei miunkában telik el az élete. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, de a kassai reáliskolában tett érettségit 1922-ben. Mint testvérei, ő is már mint egészen kis gyermek a templomi kórusban énekelt és abszolút hallására jellemző, hogy mindent lapról énekelt. Mint harmadik elemista már az istentiszteleteken az orgona mellett ült ás bár lába nem éri el a pedált, szülővárosában általános feltűnést kelt kitűnő játékával. Még nem volt tizenöt éves, amikor kinevezték a körmöcbányai franciskánus kolostornak a kincs- tár-dotálta karnagyi állására. Az illetményeket még Mária Terézia komban szabták meg garasokban és tallérokban és bizony nem valorizálták ezt a fizetését, úgyhogy egyhavi honoráriuma nem tett ki többet húsz koronánál. De az öreg templomban végzett munka jó iskola volt a számára. Nem hanyagolta el a zongorát sem és első önálló hangversenyét 1920-ban tartja szülővárosában, nagy sikert aratva. Ugyanabban az évben körútra megy Róth Ferivel, akii most a világhírű Róth-kvartett primáriusa, megfordulnak Szloven- szkó minden jelentősebb városában és húsz hangversenyt adnak. Érettségije után rövid időt, alig egy hónapot a prágai zeneakadémián tölt, ahol Jiirák és Wie- dermann professzorok a tanárai. Tehetsége egykettőre feltűnik és amikor Prágából távozik, hogy tanulmányait Budapesten folytassa, kecsegtető ajánlatokat kap, de akkor már Pesten tanul. Siklós professzor a zeneszerzésben, Antalffy-Zei- ros és Zalánfy, a két szlovenszkói származású nagy pedagógus az orgonában, Ábrányi Emil a ka-rnagyképzésben. Harmath Artúr pedig az egyházi zenében a mestered. Tanulmányait kitüntetéssel végzi, úgyhogy két tanévben egymásután megkapja Budapest székesfőváros Liszt Ferenc ösztöndíját. Hubay Jenő ajánlatára 1926-ban a magyar kultuszkormány Berlinbe küldi ösztöndíjjal, ahol az egyetemem zenetudományi stúdiumokat KávémHónapig mwömfestői felvon^iámMmt, Ha patádéval és iövíémeími fáté ünnepli Anglia K Spr^ ezüstf uóiíeumát London zászló- és virágdíszbe öltözik a jubileumra ■■ Hosszú idő után most lesz először udvari bál a Buckingham-palotában ■ ■ A király gyűl ja meg május 6-án az első örömtüzel a Hyde- parkban ■■ A világiöriénetem legimpozánsabb llolta~le!vonulása Viktória gyémánt-jubileuma óta nem volt ilyen fényes népünnepély Angliában London, május 4. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Az európai lapok azt írják, hogy Anglia ideges a német buvárhajók miatt. Nos lehet, hogy vannak államférfiak és tábornokok, akik idegesek, de Anglia most nem gondol é német buvárhajókra. Anglia fölött megint teljes pompájában ragyog a gazdasági jólét napja. Ez Dickens békés, álmatag és családias világa, amelynek határain a kontinens rémlátomásai megtörnek. Anglia ebben a pillanatban a király ezüstjubileumára készül s ebben a készülődésben elfelejti távoli, európai rokonainak minden baját. Saját háziünnepének él csak és nem érdekli, hogy mi történik a „kanálison tul“. V któria éta.. Az utolsó nagy királyi ünnep, amit London népe átélt s aminek emléke még ma is boldog mosolyt fakaszt az angolok gyermeteg leikéből — Viktória királynő gyémántjubileuma volt 1897-ben. György uralkodásának ezüstjubileumára úgy- látszik a rendezők szeretnének visszalopni valamit a Viktoriánus korszak nagy optimizmusából és harmóniájából. Mert valóban ez volt a hatalmas birodalom emelkedésének delelője. A „tizenkilencedik század nagyanyja" ült a trónon és lábai előtt a jó és rossz unokák tömege, Európa valamennyi számottevő hatalmassága, akik a nagymama árnyékában szerényen meglapultak. Még Vilmos császár, a család enfent terribleje is hangfogót tett fel, amikor Viktória közelébe került, VII. Edvard pedig meglett férfi volt már és az angol trón váramányosa, amikor egyszer elkésve érkezett az ebédhez és bűnbánóan állva maradt az ajtó előtt egészen addig, amig Viktória fiI gyelemre nem méltatta és egy megbocsájtó kézmozdulattal helyet nem Irináit neki. A gyémántjubileum az angol nép szivét is meglágyította a nagy özvegy iránt. Hiszen Viktória „drága Albertiének" halála óta nem vett részt nyilvános ünnepségeken, visszavonultan élt és csak a legritkább esetben mutatta magát a nép előtt, akkor í$ talpig feketében, a már évtizedekre nyúló komor gyász fojtott-levegőjét hordozva maga körül A gyémántjubileumra Viktória levetette a gyászruhát, lila sdyemruliát öltött, elmaradhatatlan csipkegallérral. A nép boldog volt és ebben a pillanatban hajlandó lett volna minden angol meghalni a királynőért. Viktória gyémántjubileuma óta sok fájdalmas ünnepet ült meg az angol nemzet s noha a birodalom napja ma fényesebben ragyog, mint valaha, az elmúlt negyven év nagyobbik felét gyászfelhők takarják. VII. Edvard csak rövid ideig uralkodott. Igaz, hogy ez alatt a rövid idő alatt valóban az örökkévalóságnak dolgozott —■ mint államférfiu egyike volt a legnagyobbaknak az angol királyok sorában. Csakhogy az angol nép nem kívánja királyától, hogy állam- férfiú legyen — államférfiu van elég Angliában, de király csak egy. S ennek a tökéletes angol illúziónak sokkal jobban megfelel V. György, mint Edvard., György valóban „semmi több, csak" Nagybritánia királya — emberileg semmi hozzátenni valója nincs ehhez az emberfeletti méltósághoz. Valóban „hagyja érvényesülni méltóságát", tűri, hogy az angol nép azt lássa benne, amit akar: szimbólumát a brit hatalomnak, gazdagságnak, történelmi öntudatnak és tradíciónak. London csinosítja magát London most boldog derűvel készülődik az ünnepségre. Egyelőre mosakszik és csinosítja magát. A rendes tavaszi mosakodás, amin minden esztendőben keresztülesik, a város nagy és ünnepélyes tisztálkodássá dagadt. Egyes városrészekben egyenesen életveszélyes a közlekedés: mindenütt állványok, létrák, festékes köcsögök. Londonban különben is minden évben elengedhetetlen a házak kicsinositása, mert a téli hónapokban sok korom, füst, köd és eső nyomán Kensington és Hampstead úri házai is úgy néznek ki, mint a birminghami hámorok és tárnák. Tél vége felé Londonnak valósággal bányaváros jellege van, s ezt a jelleget dicséretre- méltó buzgalommal mossa és vakarja le magáról minden tavasszal. Neve is van a tavaszi nagytakarításnak: spring cleaning. De most nemcsak erről van szó, ha-
