Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-05 / 104. (3656.) szám
^í^gai-Mag^arhírlaíp 1935 máfm 5, vasárnap BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre Reál itás Az író Jelenlétében — egyik budapesti! kávéházban —- olvastam el tárcáját, amely] az egyik előkelő napilap aznapi számában jelent meg, aztán beszélgettünk. Én a tárcát dicsértem, az irótárs az alacsony honoráriumot szidta, jól megértettük egymást. —- Mindez nem baj. —• mondta a beérkezett iró (havi százhatvan pengőre érkezett be saját bevallása szerint) —■ gondoljunk csak a jövőre. Halálom után tíz évvel jelentkezni fog egy fiatal és lelkes esztéta, ki fogja kotorni az antikváriumokból regényeimet, a múzeumi évfolyamokból a lapokban megjelent novelláimat és cikkeimet, ir egy nagy könyvet rólam, megrendezi müveim gyűjteményes kiadását. Életben maradt barátaim megírják életrajzomat, visz- szaemlékezéseiket, hangversenyrendezők előadóestéket rendeznek müveimből, verseimet — a néhányat — megzenésítik, fiatal színésznők, akik nem jutnak szerephez, előadják őket énekben és szavalatban. Meg- ünneplik születésem heívenötödik évfordulóját és az országos ünnepségek keretében uccákat neveznek el rólam Budapesten és o. vidéki városokban. Néhány márványtáblát már ez alkalommal is kapok, az első szoborleleplezésem azonban csak a százéves jubileum alkalmával várható. Hét kávéház fog vetekedni azért, hogy melyik előtt állítsák fel a szobromat, én a magam részéről vég- rendeletileg fogom kiyánni, hogy a szobrot a János-hegyen állítsák fel, mert ott van a legjobb levegő és onnan a legszebb a kilátás. Az orvos azt ajánlja, hogy sokat legyek a levegőn. Itt közbeszólt az iró felesége t Én mellékalak leszek a szobron, mint Szép Ilonka a Vörösmarty-szobron. Néha majd figyelmeztetlek : „Ne állj olyan görbén, Lajos. Te pedig azt fogod feláni: „Én nem tehetek róla.. Ez a marha szobrász az oka, hogy nem kapok levegőt." — Nem az a fontos, —* mondta az iró. — A fontos a jelmondat. Milyen jelmondatot véssenek a szobor talapzatára ? Végre azt mégsem írhatják, hogy : „Főur, kérek egy sötét kapucinert." Ez rendkívül fontos. Valamilyen örökérvényű, buzdító igazságot. Például: „Minden állam talpköve a tiszta erkölcs.“ Igen, ezt akkor még lehetett. Ma ezt igy kellene fogalmazni: „Minden állam talpköve a jó fináncpolitika." Esetleg a jó külföldi propaganda. Vagy : a jó fegyverkezés. A tiszta erkölcs ma reszortkérdés lett. A gazdák szerint a földben van a talpkő, a kartellek szerint az egységes termelésben. Ma csak reális jelmondatról lehet szó. A legszívesebben azt vésetném a talapzatra : „2X2 = 4.' Ez nagyon meggyőző, de nem elég hatásos. Az iskolásgyerekek azt hinnék, hogy nem is voltam iró, hanem számtantanár. Már pedig éppen azt akarom, hogy az iskolásgyerekek is rögtön tudják, hogy iró voltam, még pedig ne csak abból, amit az iskolában tanítanak rólam. Sőt: tanulmányaik ellenére higyjék el, hogy iró voltam. A száz év múlva élő iskolásgyermekek, — ez éppen a döntő a halál utáni sikerre. Milyen lesz a száz év utáni nemzedék ? Én a realitások hive vagyok, a kétszer kettő barátja, de vájjon száz év múlva is ez lesz a leglényegesebb tétele az életnek ? Alig hihető. Ma szigorúan a valóságot keressük, kiki a maga fantáziája szerint alkotja meg a valóságot, de feltétlenül hisz abban, hogy a valóságot, a valódit alkotja meg. Érdekelni fogja ez a száz év múlva élő embert ? Nagy planirozás folyik ma minden művészetben, a felső sallangot lenyessük, az alsó gyökeret keressük, pedig mennyire nem fontos, akár a valóságos gyökeret találjuk meg. akár képzelet szerint rajzoljuk fel. Azt nézzük, hogy milyen a virág, nem azt, hogy milyennek szeretnék, hogy legyen. Az én jelmondatom — ha becsületes akarok maradni —• a kétszer kettő, még akkor is, ha száz év múlva számtantanárnak fognak is tartani. Minthogy pedig a szoborhoz ragaszkodom, inkább tartsanak annak. Persze, sokkal szebb volna és hasznosabb. ha elképzelnők az életet, ahelyett, hogy látjuk. A képzelet, — ez már számtalanszor beigazolódott, — sokkal fontosabb az ember számára,, mint a valóság, de hát mit csináljunk, ha most egyszer úgy hozzátapadtunk a földhöz. Az ember két lábon jár és csak akkor hasal a földre, ha nagyon odavan vagy nagy veszély fenyegeti. Normális állapotban csak a talpa éri az embernek a földet, arccal a napba néz vagy a csillagokba. Lehet, hogy száz év múlva is még hason fekszünk, de tovább aztán aligha. Ha az ember sokáig fekszik hason, akkor vagy meghal vagy nekirohan a világnak. Az ember már végzetesen hozzászokott a két lábon való járáshoz. Én tehát ragaszkodom a jelmondatomhoz, a kétszer kettőhöz, de nem sok jövőt jósolok neki. Talán le is mondanék a szoborról, ha valamivel nagyobb honoráriumot kapnék a tárcáimért. De mivel kell valami kárpótlás, ragaszkodom a szoborhoz. Egyébként pedig hajlandó vagyok az egész szobortervezetet jutányosán leszámítolni a teljes utókorral, márványtáblákkal, uccanevekkel. gyűjteményes kiadással, életrajzokkal, visszaemlékezésekkel, irodalomtörténeti fejezetekkel együtt. Mindez együtt egy tételben eladó, igen előnyös áron. — És pedig ? — Húsz pengőért. — Tíz pengő ? — Azonnal kifizeti ? — Azonnal. Kifizettem a tiz pengőt és igy semmi akadálya sem volt többé annak, hogy barátságosan búcsút vegyünk egymástól. weasa1 wtir,rirnpf!i— Dal mát képek Középkor Az évszakokkal — úgy látsszák — bujőöskázm is lehet. Tavaly nyáron, amikor otthon már ed- virágzottak a rózsák és sárga barackokat ettek, a svéd partokon ibolyát, c&enevész, halvány cseresznyét tettek elém. Itt a nyár kellős közepébe érkezem egy didergő, kesernyés tar vászból. Gliciniák áttetsző-lila menyezete ailatt járkálok. A virágok, mint becsvágyó diákok, akik osztályokat „ugraá>ak“ s előbb érettségiznek, idő előtt teljes érettségükről tesznek tanúságot,, Narancsokat tépünk magas narancsfákról. Csokoládé-barna, testek hevernek a mész-sziklákon s a tenger langyos pezsgővel önti le őket. Ragusa pedig a. Szent Iván-erődjé- vel, füstfogta és lángégette falaival, köpcös- gömbölyű tornyaival, városkapuival még ínesz- szebb vezet bennünket, egyenesen a középkorba. Szent Balázs őrködik fölötte mindenütt a falakon, kezében tartva a város kicsinyített szobormását, a székesegyházát meg a templomait. Nyakas kis köztársaság volt ez századokon keresztül, hiába tizedelte döghalá!, földrengés, tűzvész, politika., folyton újraéledt poraiból. Nagypénteken szomorúság borul rá. A patri- ciussházak ablakaiból fekete leplek csüngenofk alá s este gyertyák aranydzsidái virrasztják a föltámadásra váró, közel kétezeréves halottat, oly eleven részvéttel, mint másutt egy imént elhunyt, hatalmas államférfit szokás gyászolni. Nagyszombaton a. fekete lepleket bíbor leplek váltják föl. Aztán, mikor ©lkondul a húsvéti harangszó, valami középkori öröm riad a lelke kl>en, ká-mzsás barátok, barna apácák sietnek, szinte szaladnak a főucoán, a rektorpalota előtt s a vevők, akik a.z üzletekben éppen vásároltak, a kereskedők, akik éppen átvették tőlük a pénzt, a halkufárok a piacon, a kisgyermekek, a, szamárháton ülő vénasszonyok, valamennyien egyszerre magukba szállnak, keresztet vetnek s hangosan, az ég felé fordított arccal ezt mondják: Glória, glória, A boldogtalanok szigete Szemben velünk Lacroma szigete kacérkodik. Olyan, mint egy kis szmaragd ékszer, melyet a tengerbe pöttyantott vaúaJki Hossza másfél kilométer, szélessége csak félkilométer. Távolból párád lesomkertnek rémlik s a boldogok szigetének. De amikor átmegyünk csónakos s közelről látjuk, inkább temető s a boldogtalanok szigete. Évszázados ciprusok állnak mereven a tűző verőfényben, fenyők, olajfáik, pálmák, aloék. A magány szívfacsaró. Mindössze néhány ember éldegél itt, pár szerzetes, egy igazgató és egy orvos s beteges gyermekek, akiket üdülni küldtek ide. Egy kereszt Miksa császárnak, a sziget egykori tulajdonosának emlékét idézi, akit a mexikói lázadók kivégeztek. ő valaha a benedekrendi kolostorban lakott. Teleültette a szigetet gyarmati növényekkel, japáni ©vonlával, ujzélandi jázminnal, nemes mirtusszal, messzire illatozó borsfákkal, úgy hogy most itt az öt világrész tenyészetét meglelheti a kiváncsi füvész. A távolból ideplántált cserjék virágai mintegy csodálkozva, nyitják ránk kék szemüket, azt kérdezve, hogy kerültek- ide. Császári címerek meredeznek a kongó vadásziakon. A sziget keleti csücskén van egy apró Holt, Tenger is, mely szűk szikla- csatornám érintkezik az igazi tengerrel. Egy sziTtoromról hajdan velencei mintára zsákba varrva dobálták le a bűnözőket. Vezetőnk ezt oly kéjjel, oly szemléletes taglejtésekkel meséli el nekünk, hogy gondolatban már előre csökkentjük a neki szánt borravalót, abban a hitben, hogy e kegyetlenségek ecsetelése is éppen elegendő kielégülést szerezhetett neki. Egyébként megemlíti, hogy Rudolf trónörökös is itt tartózkodott. A néphit azt tartja, hogy aki itt letelepszik, az rossz véget ér. Szerencsétlenséget hoz ez a sziget, akár az opál. De vajjen nincs-e ez megfordítva? Az emberek szeretik összetéveszteni az okot az okozattal. Nyilván mindig azok jöttek ide, akik amúgy is boldogtalanok voltak s végzetük elöl akartak elbújni. Az pedig előbb-utóbb megtalálta őket. Öreg dalmata Ez az öreg dalmata szikár, szikkadt, kiszáradt. Olyan, mint sziklás országa. Nincs rajta egy latmyi zsír sem. Csupa csont és bőr. Gerince töretlen egyenességgel feszül meg. Szeme keményen tekint a. távolba, mint ásásé. Feje búbján egy kis piros sapka táncol, mely mintegy hasonszemvi gyógymóddal az afrikai hőség, a nap piros láza és önkívülete ellen védelmez?. Arca fekete. Fekete a hosszú, porcogós orra is, csak a hegye piros, mintha egyszer abba a csodálatos, piros dalmát borba mártotta volna s az mindörökre megfestette volna. (Ragusa). Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ* HURR=RAHAI! Irta: Hegedűs Lóránt------Hurr-rahai! Hurr-rahai! Rahai! A hullám üvöltött Nekiütődött a hajó bordázatának s aztán sistergő sikoltással teleszórta fe hér habjával a fedélzetet. Rahai! Hurr-rahaií Uj szökőár csapott nyakunk közé, az árhócok nyögtek felettünk s a hajó oldalán végig oly dübörgő sortüz hallatszott, mintha szakadatlan óriási ágyuk lőttek volna minket Hurr-rahai! Hurr-rahai! FÖlséges volt az egész. Egyszerre mind nagyokká és hatalmas gigászokká lettünk, akik kinőttek a kis embersorsból s a világalkotó nagy elemi erőkkel lettünk egvranguak. Gyönyörű volt a nyugati ég. Az egymásrara- gadt felhőgomolyok között széles és párás égtavak nyUottak s azokat mi mind a vízben visszaverve láttuk. A huüámgerlncek fodros tajtékai hordták magukon az égfoltokat s a beléjüklövelt naptükrökön fehér sirályok kóválygó hada verte sikongva szárnyaival a végtelen vizet. Nagy vihar volt: nagy ünnep: nagy lélekébredés. Hurr- rahai! Hurr-rahai! És most következett a legcsodálatosabb látvány. A felkorbácsolt tenger gyönyörű költeményt szült önmagából s odadobta a lábunk elé. Mintha önfeledten kínálná lelki gyöngyeit az Óceán, miket mélységes fenekéről felhozott. Éppen a lábam előtt, túl a hajókarfán minden másodpillanatban felrobbant egy óriási hullámtölcsér s csupa csöppbő! feltornyozott szökőkutat dobott a magasba; aztán visszapermetezett az egész hullámvulkán önmagába. Másodperc múlt s megint uj robbanás, uj szökőkút s uj rejtelmes eltűnés a permetező semmibe. És valahányszor rikoltva feifröccsent a tomboló tornyos szökőkút, mindannyiszor a magasba hintett vizcsöppek csodaszélén piros-sárga-zöld-kék-Flán felragyogott egy szivárvány, mely megint nem volt sehol, mihelyt a forrongó ár lehullott a hajó elé, hullám- testvérei közé. A tenger játszadozott a mi fejünkkel s amint zizegve paskolta a viharzó szél ^ hajamat, úgy n megmutatta, hogy mire képes: egyszerre felséges szökőkutat s csodaszivárványt varázsolt elénk. Hurr-rahai! Hurr-rabai! önmagából, maganiélyéből. És a csipkés szökőkutak piros zöld-lila szinviziónkat mind eltemette megint önmagába. S a nagy szü-szülte s embert- rázó látomáuyban az egész láthatatlan levegő zúgva üvöltötte: Hurr-rahai! Hurr-rahai! Hurrrahai! Rahai! Még ilyen boldognak sohasem éreztem magamat. Nem voltam ember, nem én, nem lény, hanem őselem, melyet a Végtelen teremtett s fölemelt s ledobott megint a maga ölébe, megmutatván, hogy én is « vagyok. Hurr-rahai! Az én fejemmel a tenger igy játszott kegyesen s kitépte a lelkem bezárt ajtóit. Nem volt már korlát bennem, se semmi szűkös cella „.. Eszembe jutott Édesanyám, mikor elmondta, hogy egyszer majdnem elmerült a Balatonban s az utolsó pillanatban azt érezte, mintha a víz mélyén tölcsér nyilt volna meg előtte s abban ő egy pillantás alatt végiglátta a saját egész életét A tengeri viharban én is ebbe a forrongó, kóválygó tölcsérbe jutottam bele, mely bennem nyilt meg. A hallatlan fergeteg átsikoltott rajtam s az egész bosszú élet végigfutott az idegrendszer legmélyebb rejtekén, hogy mindazt mi elfeledve volt, egy- szerre felszökkentse, mint a hullámzó vizsugarat a végtelen vizű tenger. Lelkem széjjelhajitotta szűk falait s mint a künn tomboló őserő, úgy lett belőle őselem. Nem volt mi fájjon, mert nem volt akadály, min megütődött egyszer a kor, a gond, a baj s a vesződő kétség. Olyan volt bennem, mint megnyitott örvény, mely forgatva forgat, minden kis szilánkot hogy szerteverje, szétpermetezze, semmiből hozza, semmibe temesse. Rahai! Hurr-rahai! Most ime eltűnt a távol napkorong. Fénybarázdáit halovány loccsanással rengette-ringatta a rengeteg vizmező. Lassan de lassan a hullámhegyek fölserkedt taraja lelapult az égből ráhullott felhőtükörképek csillanó nyomása alatt. A vihar — úgy tetszett — kitombolta magát s a gondolatok embergályái megint visszatérhettek emberréveikbe, hol mind és mindig kicsinyek vagyunk. Egy-egv sirálycsapat karéjos táncot lejtett a megszállott fodros hullám felett. A búgó üvöltés megszűnt s az Óceán oly libbenő hangot hallatott, mint láthatatlan óriásmadár, mely pihegve éri el fészkét. A sodró tölcsérek kavargó örvényei elsimultak Feljött a nagy virrasztó, az ezüstképü hold. Feltűnt messze a partok keskeny szárnya is, mely előbb letévedt felhőkönyöknek látszott, s melyet a láthatár szélső szélére vetítettek. Az ég igy utóbb leszállt a magasból, megölte a víz legszélső szélét, hogy lenne föld és embernek. adjon ugart. Már nem hallatszott a hurr-rahai-rabai sikolya, öselemből lettünk keskeny lélekbe lépett emberek. A magyarországi református kon vént ülésezése Budapest, május 4. A magyarországi református egyház országos főhatósága, aiz egye termes konvent szerdám délelőtt kezdte meg ez évi üléseit a.z Ábonyi-uccai székházban. Az ülés résztvevői Baltazár Dezső, Ravasz László, Farkas István és Medgyaszay Vince püspökök, Balogh Jenő, gróf Teíeky József, Farkasfalvi-Farkas Géza és báró Vay László egyházkerületi főgondnokok, Darányi Ká’mán földművelésügyi miniszter, Benedek Sándor, Bernát István, Bernát Aladár, Benedek Zsolt, Kováts J„ István. Makláry Ká« roly, Envedy Andor és Rácz Albert egyházkerületi főjegyzők, Boér Elek, Imre Sándor, Tóth Lajos egyetemi tanár és még sokan mások. A gyűlést Baltazár püspök imájával kezdődött, majd Balogh Jenő főgomdmok mondott elnöki megnyitót. Megemlékezett a Rákóczi-;jubileumról. Hamarsulyozta, hogy a. konvent tar. tózkodik a pártpolitikától s csak a magyarság jövője szempontjából jelentős kérdésekkel foglalkozik. Beszéde végén iditványozta, hogy a feon- veait tegye meg a. kormánynál a kezdeményező lépéseket, egy uj, rendszeres gyermekvédelmi törvény alkotása érdekében. Az ülésre megérkezett D. Á. Koechlin, a keresztény ifjúsági világszövetségnek Budapesten tartózkodó ügyvezető elnöke, akit a fögond- nok angol és német nyelven üdvözölt. Az ünnepi aktus után a konvent hozzáfogott a tárgysorozat érdemleges letárgyalásához. Megválasztották a különböző bizottságok és bíróságok uj tagjait. Ezután dir. Enyedy Andor a misziós munkáról számolt be s dr. Kiss Ferenc egyetemi tanár indítványára elhatározták, hogy ké-nni forrják a, belügyminisztert az elhagyatottá nyilvámi- tott gyermekeknek a református szeretet-ezövet- $ég árvaíházatfban való elhelyezését- Az ülés további során elhatározták a református teológiákon való felvételek korlátozását és döntöttek a, 75. életévüket betöltött lelkészek nyugdíjazása kérdésében is. A konvent üléseit csütörtökön Baltazár püspök elnökletével folytatta. Tanügyi kérdéseket és a leik ész-tanítók oklevele érvényessége kérdését tárgyalták le. Elhatározták, hogy a konvent kérelemmel fordult a, kultuszkormán yho z az iskola- fenntartó egyházaknak tanszerekkel való támogatása iránt. Ugyancsak kérni fogják a felekezet- közi értekezlet által elfogadott, 5 százalékos kultúrádénak törvényhozási utón való életbelépte tó- sót. % _6 ____
