Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-05 / 104. (3656.) szám

1935 május 5, vasárnap. »MCtoM^£«RHIKLfiR Egy polgár vallomásai A? Idő következett el. amikor mindent kívül­ről kaptam, amikor „élmény" után jártam érzé­keimmel éltem s nem becsültem más tapaszta­lást, csak a „valóság" benyomásait. Még nem tanultam meg, hogy az ixó számára minden do­log annyit ér csak, amennyit az egyéniség vegy­konyhájában párolni lehet belőle. Meg akartam nézni . . . mit? Istenem, mindent. Egy délelőtt be­szaladtán; az egyetem bonctermébe, s a hullákat néztem, délután az ötórai teát a Ritzben, éjjel egy pajzán házban a .testeket, vagy az arcokat egy café concert terraszán. Fölmásztam a Notre Dame tetejére, s le a föld alá, a katakombák­ba. Mint egy szabadjára engedett, fiatal kutya, úgy szaladgáltam be Párisi. Napóleon sírja ép­pen úgy érdekelt, mint a Viliette mészárszékei. Anatole Francé éppen olyan idegen volt, mint a házmesterem, betolakodtam mindkettő házá­ba, körülnéztem lakásaikban, szaglásztam, je­gyeztem, szemmel és lélekkel fotografáltam. Olyán primitív éhség volt ez, mint egy négeré, aki büntetlenül és akadálytalanul közlekedhet egy fehér városban. Törtem a nyelvet, s ugyan­akkor hetykén hadartam; ki törődött volna eb­ben az állapotban a rendhagyó igék különössé­geivel. Reggel elmentem a rue Cambonról, megálltam a rács mellett, mely a Tuileriák kert- j jét kerítette el a Rivoli árkádjaitól, bámultam a virágokat, a bronz-szobrokat, a. párás vilá­gosságot, a Louvre háztetői fölött, aztán olyan „hajrá"-'érzéssel iramodtam neki a városnak, szinte kurjongatva, mint aki nem is tudja eléggé sebesen szedni a lábát, — minden „emlék" volt, az uccák nevei, az épületek, emlék az irodalom- bői, emlék valami távoli, időkön, korokon, né­peken és szokásokon át.megszűrt ismerősségből, s az emlék most lassan vissza-elevenedett való­sággá', testet öltött, tapintani lehetett. A „műsor" változatossága megrészegített: csaknem mind­egy volt számomra, a Francia Akadémia egyik nyelvtfgztitó ülését hallgatom-e délután, vagy valamelyik áruház forgóajtajába állok be, vagy a rue de la Paix kirakatai előtt ögyelgek, vagy a Nemzeti könyvtár termében olvasom a Móni- teur egyik kötetét, vagy Puteaux-ba utazom-e ki, ahol ócska repülőgépeket árvereztek, — ez együtt volt az. „emlék", mind egyformán „érde­kes"-voltr „élmény" volt, akárhol nyitottam föl a nagy képeskönyvet, elbűvöltek az ábrák... Mintha egy nagyon régi, félig-elfeledett gyer­mekkor — valamilyen közös, európai gyermek­kor — emlékei éledtek volna fel: történelemből, regényből, meséből váltak elő terek és alakok, Hugo-ból és France-ból, Lamartine-ból és Mi- chdét-ből visszasürüsödtek jelenné, napihirré. Mi . is az, amire a világ azt mondja: „francia"? Kő, vér és papír, táj és éghajlat, gyümölcs, amelynek más, „olyan franciás" az ize, mosoly és modor különbözősége, idegrendszeri különb­ség és geográfiai tények; s. mint mindenütt, ahol e feltételekből egy fajta kivirül, ezentúl vala­mi... Miért volt a franciáknak irodalmuk, s miért nem volt például a hollandusoknak; miért volt a németalföldieknek művészetük, s miért nem volt soha a skandinávoknak? Miért volt irodalmuk a norvégeknek, s miért volt átlagos a franciák zenéje? A „fajta" titkát szimatoltam Párásban arait megtudtam, mindig csak e külön­bözőség igazolása volt, de válasz soha. Ebből a kíváncsiságból természetesen követ­kezett, hogy két kézzel, írógéppel, diktálva és lelkendezve, otthon és kávéházban, a földalatti vasúton és a vonatban, újságot kezdtem írni. Az „eseményekhez" annyi közöm volt csak, hogy én magam „aktuálisnak" éreztem magamat, idő­szerűnek éreztem létezésemet. Ebből a szem­pontból rendkívül fontosnak tartottam mindent, ami „történik". Nem válogattam sokat. Reggel utrakeltem. átmentem a tulipánoságyak között, a Tuileriák kertjén, elindultam „riportra" ... Ha valahol égett egy ház, oda is bementem; egy kissé „nekem égett", úgy érezteni, ez is ak­tuális, mert egyszer láthatom csak, ebben a pil­lanatban, amikor itt élek, a franciák között... Különben is, „francia" volt a ház, amely le­égett, tehát érdekesebb, mint egy portugál ház; gyorsan és alaposan szemügyre kellett venni. Az újságírás lehet szomorú kenyér is, lehet hi­vatás; de legtöbbször egyszerű idegállapot. Ál­landóan résen voltam, mintha,én lennék hivatva megtölteni „újdonságokkal" Páris és a konti­nens lapjait... Sietve ebédeltem, hanyagon megtörültem szájamat s már loholtam a parla­mentbe, mert Caíllaux beszélt; mintha közöm lenne ehhez... De nem volt-e csakugyan kö­zöm? Nem tartozott-e reám, a kortársra, az át­utazó lélekre, minden, amit tüneményben és banalitásban e csillagon észlelni lehetett? Cail-J laux beszélt, s nem is nagyon értettem, amit be- i szélt; de lelkesen kuksoltam a parlament kakas-1 írja: Mórái Sándor , ülőjén, bámultam a honatyák vörösbe és lilába játszó, ebédutáni pöffeteg hörcsög-pofáit; a ja­va persze vidékről érkezett, Franciaország min­den típusa ököllel verte a padot a teremben, s künn a folyosón harsogva élvezték a dialektus mámorát; délben megebédeltek a Palais Bour- bon-t környező korcsmákban, teleszivták ben- dőjüket burgundi borral, lehelletükön érzett a feghagymaszag, s bőbeszédüen és borosán, in­trikálva és deklamálva, mindenestől mégis ők voltak itt a demokrácia őrzői, a civilizáció vég­vára, lokális érdekeken és kortes-intrikákon túl ők képviselték azt az Európát, amely irtózatos áron. akadozva, tökéletlenül, mégis magasabb emberi princípiumok felé fejlődött. Közben per­sze trafikáltak is, mohón és elszántan; sietni "kellett, az ország nagy volt, az atyafiság éhes, a miniszterek gyorsan buktak. Soha nem értet­tem pontosan a francia pártpolitika dinamikáját; nem értettem, mert nem érdekelt, nem tudtam szívből odafigyelni, mikor magyarázták. De any- nyit értettem, hogy a harmadik köztársaság hatvan vagy hetven kormánya alig félszázad alatt irtózatosan éhes nemzedékeket volt kény­telen megetetni- állással, baksissal. — miniszte­rek, akik órákat töltöttek csak a bársonyszék­ben, lázas kénytelenséggel neveztek ki rokono­kat, korteseket, utaltak ki nyugdijakat és kegy­dijakat. Mindenki sietett, a képviselők, a minisz­terek, s .az a beláthatatlan sisera-had a nyomuk­ban, akik állást, üzletet, jövedelmet akartak .,; Ültem a kakasülőn, s néztem a demokrácia kép­viselőit a padokban, amint borosán és mérge­sen verekedtek a koncért, — külön-külön talán orvvadászok, de együttesen . mégis erő. mégis hatalom, mégis lelkiismeret és fegyelem, sors­döntő kérdésekben mégis a nemzet lelkiismere­te, Franciaország akarata. Caillaux beszélt, Briand besr^élt, Poincaré csattogott a szószéken, s a derűs elnök, Bouisson, polgári gőggel és pár­tatlansággal trónolt a szenvedélyek fölött. A po­litikán túl az elokvencia és a stílus szabad isko­lája volt ez a francia parlament; a szónok elő­adásmódját, jelzőinek tisztaságát és élességét, állítmányainak erejét, mondatkötéseinek zenéjét legalább olyan figyelmesen bírálták, mint poli­tikájának érveit. Elmentem Lille-bé is, gyorsvonattal, mert egy koplalómüvész már harmincadik napja éhezett ott. Kimentem a repülőtérre és vártam Lind- berghet, mindenki sirt és kiabált, mikor megér­kezett, valami történt, az ember megint egyszer bebizonyította magát... Elmentem Anatole. Francé temetésére, vártam Amahuliah aíghán királyt a pályaudvaron, vártam a száműzött spanyol királynőt a Gare d'Orsay-n, láttam, amint megérkezett és sirt... Elmentem Versail- les-be, láttam megbukni Briandot, s lebotorkálni á lépcsőkön, s megéreztem, hogy a franciáknak megint egyszer igazuk van, mert abban a pilla­natban nem a rokonszenves és zseniális Briand- ra volt szükségük, hanem a kevéssé rokonszen­ves és primitívebb Doumer-re. Elmentem Ma­dame Hanau-hoz és meghallgattam, kik lopnak véleménye szerint a legtöbbet Franciaország­ban és elmentem Cecil Söreihez, aki megmutatta fürdőkádját. Elmentem a párisi Rotschildhoz, aki mindenáron felolvasta uj darabjának egy hatásos részletét. Megnéztem a kivégzéseket és riportot írtam Lourdes-ról. Az esküdtszéki te­remben ültem és hallgattam a kis, vörös ukrán órás védekezését, aki agyonlőtte Petliurát, a hetmant, s büszkén mondta: „Kiirtotta a csalá­domat, ezért hatszor lőttem bele. Aztán, mikor a földön feküdt, mégegyszer belelőttem." S elé­gedetten mosolygott. Figyelmesen néztem moso-r lyát, s lélekben iparkodtam megbocsátani Stan- ge urnák. Aztán leirtam, száz-százötven sorban, lelken­dezve, amit láttam. Mindig a közepén ' kezdtem mondókámat, hadarva adtam . elő, .mint aki fél, hogy torkára forrasztják a szót. Nyugtalanul aludtam, éjjel felkeltem, taxiba ültem, elrohan-. tam a Montparnasse-ra, leültem egy asztalhoz, hallgatóztam. Újságot írtam, (Jövő vasárnap folytatjuk.) London, május 4. A londoni grófság tanácsa valamennyi londoni iskolának megküldte György király jubileumi üzenetét, A király szózata hat- százötvenezer iskolásgyermeknek szól, a követ­kezőképpen: „A londoni gyermekekhez! Trónralépésem huszonötödik évfordulója alkalmából küldöm nektek ezt az üzenetet Ti egy nagy múlt örö­kösei vagytok és tiétek a jövő. Nagy felelős­ség hárul rátok. Valamennyieteknek arra kell törékednic, hogy jó polgár váljék belőle a jó közösségben. E cél felé kell dolgoznotok min­den erőtökkel. Törekedjetek arra, hogy testi képességtek megérjen, hogy tudást szerezzetek és becsületesek maradjatok. Ha híven ki fog­tok tartani e törekvés mellett, úgy értékes muri' kát fogtok végezni családotok, községetek, ha­zátok és az egész emberiség javára. Megtisztelő és nagy küldetés ilyen értelemben élni minden­ben és mindenkinek! Hiszek bennetek!" Nagyarányú amnesztia London, május 4. György király huszonöt- éves uralkodói jubileuma alkalmából a kanadai kormány részleges amnesztiát rendelt el. Öt­száz foglyot már elbocsátottak a különböző fog­házakból és összesen ezer embernek fogják el­engedni büntetését az amnesztia keretében. A délafrikai kormány is elhatározta, hogy a jubi­leum alkalmából amnesztiát léptet életbe. Véres tette után öngyilkosságot kísérelt meg a veri kisgyarmati gyilkos Kevés remény van a felépüléséhez Komárom, május 4. (Saját tudósitónktói.) Beszámolt a P. M. H. legutóbbi számában arról a megdöbbentő gyilkosságról, amely Kisgyarmat községben játszódott le. Szűcs Gábor gazdálkodó agyonlőtte régi harago­sát, Rakó Mártont és feleségét is súlyosan megsebesítette. Szűcs alaposan készült a leszámolásra, vadászfegyvert, revolvert és töltényeket szerzett be, amelyeket Rakóék szántóföldje szomszédságában elrejtett. T egnapelőtt angolosra nyírta bajuszát, uj kabátot öl­tött, hogy ne ismerjék fel, elővette a fegyvereket és orvul közelítette meg a mezőn dolgozó Rakó-családot. Valamennyieket ki akarta irtani, mert régóta bosszúért lihegett. Tavaly tavasz- szal ugyanis a mezőn összeszólalkozott Szűcs Gábor Rakó Mártonnéval, lete- perte az asszonyt, mire. az feljelentést tett ellene. Erőszak kísérletéért elítélték Szűcsöt és a per mintegy 10.000 koronájába került a gazdának. A gyilkosság után, mint jelentettük, az asszonyt is súlyosan megsebesítette, de a nő apja segítségével nekitámadt a gyilkos­nak, kicsavarták kezéből a fegyvert és agyba-főbe verték. Szűcs súlyos sebeivel elmenekült és a közeli erdőben fel akarta magát akasz­tani. A kötél elszakadt és ő eszméletlenül terült el a földön. Az esti órákban talál­tak rá, eszméletlen állapotban. Beszállították a komáromi kórházba, ahol ki is hallgatták. Szűcs beismerte, hogy gyil­kosságra készült, de azt mondja, nem bánja, ha fel is akasztják, mert megbosz- szulta magát. Szűcs feje a felismerhetetlen- Ségig szét van zúzva és felépüléséhez na­gyon kevés a remény. Kivégzik a korzikai banditakiráíyí Bastia, május 4.1A fele'bbezé&i bíróság elutaed> =tóttá a Áelebbezést, amelyet. Aspdré’ Sipaida, a hiwy hédt.-boffzUcai bandita, nyújtott- be-halálos ítélete,. eJíe-a. Spada ügye. tehát nem került' újra a bíróság >. elé. A Tegiujab. .:hnTe.k. szerintit .a .baú'dű|i LmóháhA •napon ki - '. '■ _ ...\. -A."-:. '^r .......v - í • A "f fogták a jó családból való pozsonyi liáxasságszécieigőt Pozsony, május 4. (Pozsonyi • szerkesztőségünk, tol.) Közöltük néhány nappal’ezelőtt,-hogy Ledvin- ka Rezső sofőr, aki mérnöknek adja ki magát, há-. zasság ígéretével 2000 koronát csalt- ki Raj-n-is-Má­ria cselédleányt-ól. . . Ledvinkát pénteken este a Kórház-íj érában felis­merte Sétaify titkos rendőr s bekísérte a renxi- őrségre, ahol letartóztatták. Leveleket találtak nála „mérnök" cimzéseeL Led- vinka jó családból származó fiatalember, de már több ízben volt találkozása a büntető ha­tóságokkal. A huszonhat éves fiatalember, akinek édesapja posta-főtiszt Pozsonyban, vaske reskedöse- ■giéd volit, majd sofőr lett. Néhány évvel ezelőtt nagyarányú csekbcsálásí követett el egy rokkant vak trafikos kárára. A tratikos nevében 3 koro­nás pénzküldem-ényt adott fel csekken a főtrafikcs- cimére. a csekkeket 3000 koronára javította ki és ilymódon árut csalt, ki a nagy trafikból. Mintegy 40.000 korona kárt okozott. A kicsalt pénzből .jazz- zenekart szervezett, hangszereket- vásárolt és a- ze­nekarral mulatókban lépett fel. Annakidején hat hónapi börtönre ítélték e bűncselekmény miatt. Emésztési gyengeség, vérszegény­ség, lesoványodás, sápadtság, mirigy­betegségek, ekcémák, furunkulusok eseteiben a természetes „F erenc József** keserüviz gyorsan szabá- ■ iyozza a belek annyira fontos műkö­dését és a vért biztosan felfrissíti, fiz orvosi tudomány számos vezérférfia meggyőződött arról, hogy a valódi Ferenc József viz, mint alapos és kellemes hashajtó mindig kitünően .• beválik, miért is szoptató nőknél eívá- ; lasztáskor, kiterjedten alkalmazzák. F\ Ferenc József kereserüvíz gyógy- ő szertárakban, drogériákban és fűszer- ' üzletekben kapható. ■umcE yrrraatvs-a, HSCTíTO 7 „GYERMEKEK, HISZEK BENNETEK!" Az angol király jubileumi szózata a londoni gyerraekekHez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents