Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-15 / 112. (3664.) szám
M 112 (2fi64) srám " S**MI* * 15 Előfizetési árt évente 300. félévre 150, negyed' évre 76, havonta 26 Ké, külföldre, évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes ssám éra 1.20 K(, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága IU Panská jllce 12. IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II„ Panská nltce 12, (II emelet. •• TELEFON; 30311 • • SÜRGÖNYÖM HÍRLAP PRflHR. 11-es a mi listánk! BHBHBaaamBmaBnnmBnaaaam Miről wan széf Még néhány nap, s az urnák előtt el fog hangzani a nép ítélete, amely biztosan marasztaló lesz azokra a pártokra, amelyek rövidlátó, konok politikájukkal előidézői voltak a mai súlyos gazdasági helyzetnek. Kétségtelen, hogy az ellenzék úgy a csehek, mint a szlovákok között, úgy a német, mint a magyar oldalon, de még a ruszinság körében is lényegesen előtör a kormánypártok rovására. Ebben ma már mindenki egyetért, kormánypártiak sem merik kétségbe vonni. ■<í magyarság egységtáfeoránwk kilátásai a legkitűnőbbek. Még legádázabb ellenfeleink is erősödést jósolnak nekünk. A Národní Politika mai -száma megállapítja, hogy „a csehszlovák pártok széthúzása és egymás elleni választási harca a magyar ellenzéki pártok vezetőségében megerősíti azt a reményt, hogy politikájuk nemcsak az államon belül, hanem kifelé is sikeres lesz. Hogy a magyar ellenzék vezérei nem csupán arra törekednek, hogy holmi egy mandátummal többet szerezzenek, hanem bizonyos külföldi akcióra is céloznak, ezt megerősíti dr. Holota érsekujvári polgármesternek Vágsellyén mondott megnyilatkozása is, amelyben Holota nyíltan kijelentette, hogy nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai érdek is az, hogy minden magyar, aki magyarnak érzi magát, a magyar ellenzékre adja szavazatát. Holota célzása, <— jegyzi meg a csehszlovák nacionalizmus szócsöve — sejtetni engedi, hogy a magyar ellenzék valamilyen külpolitikai akcióra készül, mely akciónak lebonyolítását, nehogy az itteni magyarokat államellenességgel vádolják, a magyar diplomácia vállalná készséggel magára". Nos, cseh laptársunknak igaza van abban, hogy a magyarság vezéreinek reményei valóban jogosultak, de ez nem a csehszlovák pártok széthúzásának, hanem egyedül a magyar választó nemzeti öntudatra ébredésének köszönhető. Igaza van abban is, amikor mandátumerősödést jósol számunkra, sőt abban is igaza van, hogy a magyarság vezéreinek nem a mandátumtöbblet a célja — mert ez csak eszköz — hanem azon túlmenő nemzeti kisebbségi célok szolgálata. Azonban teljesen téved, ha ez alkalommal a magyar kisebbség külpolitikai akciójáról beszél. A magyar kisebbség számításaiban természetesen bennszerepel a külpolitika, mint döntő fontossága komponens, mert hiszen a kisebbségi kérdés alakulása sok tekintetben függvénye a nemzetközi helyzetnek. A nemzetközi helyzet — különösen most — egyre kedvezőbben alakul a kisebbségekre nézve. Főleg Középeurópában. Épp most jelentette ki Hodza földművelésügyi minisjter, hogy „a középeurópai regionális blokk létrejötte már csak idő kérdése". Ez azt jelenti, hogy nemsokára szőnyegre kerülnek KözépUj problémák előtt áll a lengyel állam Három tábornok Pilsudskt halottas ágyánál A marsall végrendeletit a temetés ntán bontják föl — A lengyel belpolitikái élet várható fejleményei — A német-lengyel barátság kérdése PUsmEskí nélkül Varsó, május 14. Lengyelország tovább gyászolja Pilsudski marsaik. A diktátor holttestét csütörtökön a Belvedere-paloíából a varsói katedrálisba szállítják, ahol harminchat órára ismét közszemlére teszik. Ez alatt az idő alatt a főváros népe bármikor bemehet a székesegyházba ás imádkozhat az elhunyt vezér lelki üdvéért. A varsói temetési szertartásokat a bíboros hercegérsek végzi. Csütörtökön közlik azt is, hogy mikor temetik el Pilsudskit Krákéban. Az a különvonat# amely a holttestet a déllengyelor- szági metropolisba viszi# valamennyi jelentős ■éBtitiafaér* r-.-uj&ft ét- * Sskooság PSsvd- ski koporsójához zarándokok Hétfőn a késő esti órákig tartott a tömeg felvonulása a bélvederi koporsóhoz. Sok tízezer ember födetlen fővel és némán várt, amig a hosszú kigyóvonal elérkezett a ravatalhoz. Az előcsarnok asztalán a gyászolók hatalmas könyvekbe írták nevüket. Délután már a negyedik többszáz oldalas könyvet fektették föl, mert a rengeteg aláírás betöltötte az előző könyveket. Délután a tolongás életveszélyessé vált és megakasztotta az uccai forgalmat. Amikor a palota ajtait bezárták, még mindig ezrek várakoztak a kapuk előtt s kijelentették, hogy másnap visszajönnek. A lapok ma is gyászkeretben jelenték meg. Jóformán semmi egyébről nem imák, csak Pilsudski marsaikról. Életének és betegségének valamennyi apró mozzanatára kitérnek. A lakosság megtudja, hogy az orvosokat már hónapokkal ezelőtt nyugtalanította Pilsudski egészségi állapota, mert sejtették, hogy a fokozatos legyöngülés nem lehet kizárólag a feltételezett vesebaj következménye. Nagypénteken, április 19-én a marsall súlyos májrohamot kapott. Azonnal a fővárosba táviratozták Wenckebach bécsi tanárt, aki rövidesen megállapította, hogy máj- és gyomorrákról van szó. Az elmúlt hét péntekén a marsall állapota ismét rosszra fordult. Wendkebachot másodszor is elhívták s a bécsi professzor repülőgépen jött Varsóba, ahol azonban megállapította, hogy Pilsudski állapota reménytelen. Május 12-én hajnalban föladták Piísudskinak az utolsó ken etet. Délben a beteg elvesztette eszméletét és nem tért többé magához. A betegágynál a család tagjain és az örvösökön kívül három tábornok tartózkodott a halál előtti pillanatokban: WeinawaDlgoszcwski, Skladkowski, valamint Rzydz- Smigly, A marsall környezete úgy tudja, hogy a diktátor «rtár índátábaa volt gyógyíthatatlan betegségének és érezte közeli halálát. Azóta állandóan azon fáradozott, hogy utódjáról gondoskodjék. Az utolsó pillanatokig rendkívül érdekelték a külpolitika problémái és Beck külügyminiszter még május 10-én részletesen beszámolt neki a küszöbönálló francia —lengyel tárgyalásokról. Pilsudski állítólag végrendeletet hagyott hátra, amelyet csak temetése után bontanak föl. Félhivatalos jelentés szerint Pilsudski feleségét férjének halála annyira megtörte, hogy az orvosok kénytelenek voltak azana- tfakmbe szállíttatni. Lengyel belpolitikai kilátások (sp) A lengyel diktátor halála után a közvélemény természetesen azt óhajtja tisztázni, miféle változásokat jelenthet Pilsudski eltűnése a nemzetközi politikában. A ZBIGNIEW KASPRZYCKI tábornok, Piáeuriieki nftóda a tengyeft ilsaíáagymMsz1»il»8élkf)« német lapok amellett, hogy a legnagyobb elismerés és elragadtatás hangján méltatják a kor egyik legnagyobb egyéniségének nevezett Pilsudskit, igyekeznek megőrizni nyugalmukat és biztosítani a közvéleményt, hogy a marsall halála nem változtatja meg a német—lengyel viszonyt. Mindazonáltal a sorok közül bizonyos aggodalom cseng ki, mert Berlinben jól tudják, hogy a lengyel nép bizonyos rétegének erélyes ellenzékiségével szemben elsősorban Pilsudski energiája és tekintélye volt az, amely kitartott a német szövetség mellett. A frankóid elemek most könnyen fölszabadulhatnak s bizonyos lengyel belpolitikai válságok után az ország elorientálódhatik a német barátságtól. A német birodalmi lapok óva intik Lengyelországot ettől a veszedelmes fordulattól és Pilsudski tradíciójának elvetésétől, mert ellenkező esetben az ország könnyen a két hatalmas szomszéd őrlő malomkövei közé kerül. <— A francia lapok ugyancsak lehetőnek tartják a lengyel politika megváltozását, de örülnének neki. Pilsudskit Parisban szintén mint kimagasló egyéniséget méltatják, de leszegezik, hogy m európa államai között a megoldásra váró nehéz kérdések s a megoldandó középeurópai kérdések között első helyen éppen a legkényesebb: a kisebbségi kérdés lesz. Az államnemzetek elöbb-utóbb ki fognak egyezni kisebbségeikkel. Külpolitikai okok fogják ezt nekik tanácsolni. Ez a kisebbségi kérdés külpolitikai oldala. Ám a kisebbségi tárgyalások maguk belpolitikai talajon fognak mozogni. Annyiban tehát igaza van a cseh Národní Politikának, hogy a kisebbségi politikus nem zárhatja le a szemét a külpolitikai események előtt s föl kell készülnie a döntő pillanatra, amikor a kisebbségi kérdés a kedvező külpolitikai konstelláció hatása alatt végre a zöld asztalra kerül, de nincs igaza, ha külpolitikai hátbatámadást, államellenes akciót sejt mögötte. A római konferencia nyomán bizonyára egyre gyorsulóbb iramban fog közeledni az a pillanat, amikor a többség kénytelen lesz zöld asztalhoz ülni velünk. Ennyi a külpolitikai szempont a magyar ellenzék számításaiban s ez ad nagy jelentőséget annak, hogy a magyar ellenzék most a kormánykörök jóslásai szerint megerősödve fog kikerülni a választási küzdelemből. Mert tudjuk, miről lesz most szó. Mennél erősebbek és egységesebbek leszünk, annál nagyobb erővel és eredménnyel szólhatunk be a kiegyezési tárgyalásoknál sorsunk intézésébe. És itt van egyúttal a magyarázata annak, miért akarnak a csehszlovák pártok a saját listáikon magyarokat bejuttatni a parlamentbe. Azért, hogy a kénytelen-kelletlen bekövetkező kiegyezési tárgyalásokon a csehszlovákpárti magyarok szerepeltetésével gyöngítsék az igazi magyarok szavának erejét. Azért, hogy a kiegyezésnél olyan tárgyaló partnereket állíthassanak maguknak helyettünk, akik az ő kommandójuk szerint fognak majd ,,egyezkedni". Jó. hogy ennyire kilátszik a lóláb, legalább annál tudatosabban, annál határozottabban f ;g minden öntudatos kisebbségi magyar a magyarság igazi reprezentánsai mellé állam és nem a csehszlovák pártok kirakati magyarjai mellé, akik a Slovenská Liga jelöltjeivel vannak egy listán és természetszerűen a Slovenská Liga kommandója szerint űznek majd ,,magyar politikát". Ennek tudatában, ilyén nagyfontosságu kisebbségpolitikai korszak küszöbén kétszeresen, sőt százszorosán szent erkölcsi parancs az, hogy minden magyar, aki magyarnak érzi magát, a magyar ellenzékre adja szavazatai.
