Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-21 / 94. (3646.) szám
1935 április 21, vasárnap. 21 KisédcUes tíkUtreis húsvéti ÜHHCfieu Irta: Szombathy Viktor Sok furcsa, különös történik itt, a Mátyus-I íöldén. Az alább Írottak is valóban megtör-1 téritek, úgy, ahogy elmondjuk: Árvaleány volt az egyik dunaparti községben Csikós Julis, de gazdag árvaleány: százhúsz föld boldog úrnője. Nem ás állott meg annakidején apja a falusi neveltetésnél, Pozsonyiba vitette, polgárit járatott vele. Szobájában zongora feketéllett s újdonatúj bútorokkal lányszobát is rendeztetett be Julisnak a néhai apa. Falusi viszonylatokban igen képzett elméjű lány volt Julis, ismerte saját értékét, remélte erősen, hogy nagy vetélkedés fog miatta megindulni. Tudja a Jóisten, hogyan van az: a birtokhoz csinosságot is ad, két kézzel szórja ott a boldogságot, ahol egy marokra is foghatná. Ennélfogva azt sem mondhatjuk, hogy nem volt kívánatos, szép- ardli Csikós Julis, mert az volt bizony ő, városi rövid hajával, félcipőjével, Ujvárott vásárolt ruháival és azzal a kis halavány rkzs- iporral az arcán ... Két éve élt már árvaleányként, nagybátyja intézte a birtok sorsát, ám erős volt a vetélkedés Julis körül és Julis sem báuta volna, ha menyasszonyi ruhába öltözhet már. Többen is vetélkedtek hát. Ekecsi János, hasonló módos, négy középiskolát járt gazdagyerek, -Meliórisz, a segédjegyző s még valami ispán féle, — akinek csak iskola jutott a fÖldmivelés'ből, de gondozásra való föld már nem is így csali az apja nyakán éldegélt. Őreá azt mondta Julis, hogy úgysem fontos, azérthát nevét sem említjük a fiatalembernek. A parasztlegényeknél kedd, csütörtök, szombat és vasárnap van a leányokhoz járás órája. Ekecsi János ezeket a napokat tartotta be, mig a segédjegyző a többi estékkel elégedett meg. Egyik sem akarta kdiböj tölni a másikat, azérthát urasan, nem vettek egymásról inkább tudomást, minthogy ok nélkül veszedelmet sodortassanak ennen nyakukba. Ekecsi János tavasz vége felé illendően megkérte Julists, jönne hozzá feleségül. Mintha összebeszéltek volna; másnap este Meliórisz rukkolt elő régi kívánságával s megmondta, hogy vagy Julissal él, vagy el- pályáziik. Julis válaszúton ragadt. Ámde nem azért olvasott össze annyi könyvet, nem azért ábrándozott el költeményes versekkel kezében a tavaszi illatú verandán, hogy ki ne találja módját a legények kipróbálásának. Élt Julis lelkében valami különös hajlam a regényesség iránt, — úgy van ezzel a falu, mint a divattal. Az urak levetették a régi divatot s a falu örökölte, az tart ki mellette csökönyösen. Nos, nemcsak ruhát örököltek, hanem lelket is: mig a városi lány flörtöl és autón száguld, a falusi leányzó az Időnek egy feledékeny pillanatában meglopta a városi lányokat s a hajdan divatozott lovagkori erkölcsöt magának kaparintotta egy kis időre. Ennélfogva ezeket mondta Julis úgy a segédjegyzőnek, mint a gazdáimnak: — Idesapám azt hagyta meg, hogy csak ahhoz az igazi férfihoz menjek feleségül, aki egy éjjelen fehér lepedőiben, hat csengővel, gyertyával körüljárta az ő sírját és imádkozik. Mindakettőinek ugyanezt mondta, s nem árulta volna el, hogy már a vetélytársat is értesítette apja utólsó kívánságáról! Fanyal- gott a segédjegyző, „ugyan, micsoda bolondság ez", — legyintett, — „nem vagyunk már a középkorban", — de Julis ezt kötötte föltételül s nem volt apelláta. Ekecsi János már inkább belegyesült a gondolatba, természetesnek tartotta a súlyos próbát s azonnal vállalta a lepedőket. Még nevezett is hozzá: „Viccnek se rossz, — mondta, — azt hiszed, Julis, félni fogok én?“ S történt, hogy nagypénteken éjjel két fehórlepdős alak vonult a temetőibe, egyik a kertek felől, másik a mellékkuccáról, mert mégsem akart köznevetséggé alacsonyodra egyik sem. Meliórisz nagyokat lépegetett a lepedőben, — a háziasszonya igen elcsodálkozott, amikor kérte, — úgy csengett-ibongott a rákötözött sok csengő, mintha téli szánkó volna. A gyertyát csak a kriptánál gyújtotta meg s kezével őrizte a lángot. Ekecsi János nem tekintett sem sirt, sem virágot: toronyiránt menetelt, 'hogy minél hamarább odaérhessen. Ment mindakettő bátran előre, ám, mit lát: a túlsó oldalon is közeledik egy hasonló alak. Sötét volt, a szél fújt erősen, a fák siránkoztak s a kripta tetején valami nyikorgott. Nem volt bátorságos dolog ez a vállalkozás, 'Meliórisz megtorpant. Egy pillanatra átvillant az agyán: százhúsz hold és a kisértetjáték, vagy a nagy semmi...! A százhúsz holdat választotta, amint az előrelátható is volt. Ekecsij is megtorpant. Rögtön gondolta, hogy valami fondorlat van ebben az estében, csak azt nem sejtette, ki csúfol ódik vele. Az ő szivét rögtön nagy csalódás fogta el: lám, •mégiscsak csuffátette Julis ... Egy pillanatig farkasszemet néztek egymással. Meliórisz úgy érezte, földbe fog gyökerem a lába s innen reggelig el nem mozdul. Remegett kezében a gyertya. S azzal el kezdett rohanni visszafelé. Ekecsi utána. Kergetőztek. A gyertya hamarosan elhamvadt, csak a csörgők zörögtek iszonytatőan s a fehér lepedő villant föl a fák között. Meliórisz ordított s a dombok között kereste az utat, cikázott, mint a fecske tavasszal. Ekecsi mindenütt nyomában. Kétszer felbukott Meliórisz, végre harmadszor végkép a földön maradt elterülve és jajgatott. Nem messze mögött Ekecsi fogta a lábát, amely kificamodott. Hát ez csak ficam volt. De a segédjegyzőé két helyen törés. Úgy talált nekirohanni egv betonoszlopnak, hogy •a nagy jajgatásra végül is fellármázta a falut és szégyenszemre, lepedőben, csengőkkel vitték el a nagy színhelyről. Ekecsi bicegva, sziszegve idejében elván- szorgott a nevezetes temetőből. A kísérlet tehát nem a legfényesebben sikerült s a százhúsz hold sorsa még mindig kérdéses maradt. Meliórisz bosszút forralt. Nevette őt a falu és esténként csöngőt ráztak ablaka alatt a gubancok. Néha arra riadt, hogy lepedővel takarják el a kilátást előle. Nem is tűrte sokáig: bement a városba kocsin és a járásbíróságon feljelentette a lányt. Ekecsi is Csikós Julison kereste az orvosköltséget, mihelyst felgyógyult. S hogy tökéletesebb legyen a harmónia, feljelentették egymást, is, különféle nehéz paragrafusok alapján. A bíróságnak nagy fejtörést okozott a súlyos eset. Az ügyvédek büntetőjogi felelősséget emlegettek s elsősorban az! szerették volna tisztázni, kit is illet ez a felelősség. A bíróság végre az asztalra csapott, nevetett egyet s azt mondta, senkit. S ezt hozta fel indokul: mindegyik megérdemelte a sorsát, minek kereste a szerencséjét éjjel a sirok között, gyertyával és csengővel, lány bolondjául. Busán ment haza Ekecsi, a segédjegyző pedig áfchelyeztetésen gondolkozott. A .százhúsz hold s vele együtt Julis mégis jó kezekbe jutott. Az kapta meg őket, akiről eddig hallgattunk: a kis ispán, Nyárádi Pista. Mindig is az a törvény, hogy két veszekedő között a harmadik jár jól. Nos, Nyárádi Pista igazán jól járt és ügyesen csinálta; neki is indítványozta akkor este Julis a kísértettbe való menetelt, de Pista csak intett egyet s nem volt hajlandó felkötni a maskarát. Ehelyett türelmesen megvárta, amíg a másik két vetély- társ nekifog a temetői látogatásnak és bekopogott Julis elárvult szivéhez. Nem szólt semmit, csak átkapta Juliist és iszonyú erősen megcsókolta a száján. Julis se maradt adós és visszadta. Még jutott is egy kis idő arra, hogy Julis valami szép nótát pötyögtessen el a zongorán, — ahogy tudta, hát úgy muzsikált, — aztán együtt ballagtak el a temető szélére, hogy jól megügyelhessék a két vetélytárs kalandját a gyertyával és a lepedővel a sirdombok között. És jó fiúnak bizonyult a Pista: ő karolta fel elsőnek az elbukott segédjegyzőt, amikor összetört lábbal ott feküdt néhai Kun Erzse és néhai ifjabb Kárász Péter sinhalmai között; segítséget is hozott azonnal, amint illik. Mondják a szakértők, hogy a büntetőjogi felelősséget mégiscsak neki kellene viselni.... Százhúsz holdért és egy szép menyecske- szemért ezt is vállalja az ember. a magyar tudomány és a magyar könyvművészet legmonumentálisabb teljesítménye. A most elkészült 21. kötet 1935-ig, a mai napig egészíti ki az anyagot. Az uj Révai Lexikon számol a változott viszonyokkal és épen úgy szól a pozsonyi, kassai és ungvári magyarhoz, mint a budapestihez és debrecenihez. A 65 éve fennálló Révai Intézet minden szellemi és anyagi eszközét, valamint minden üzleti tapasztalatát fölhasználta, hogy ezt a legnagyszerűbb kiadványát egyrészt tartalmilag és külső kiállításban minél tökéletesebbé tegye, másrészt pedig, hogy az előállítási költségeket annyira leszorítsa, hogy a mü megszerzésének anyagi föltételeit mindenkire nézve ellenállhatatlanul csábítóvá tegye. AZ ül RÉVAI LEXIKON a Világ legújabb €$ legolcsóbb lexikona Az Révai Lexikon (élfa: minden problémára az élet minden viszonyai közt élő embernek a tudás mai színvonalán álló végérvényes választ adni. Akinek nincs Révai Lexikona, annak nincs lexikona. Az uf Révai Lexikonról olyan pazar kivitelű prospektus jelent meg, amilyen a világ semmiféle lexikonéról még soha meg nem jelent. Ez finom műnyomó papírra nyomva a mü részletes leírását tartalmazza, gazdagon illusztrálva, több remek színes mümelléklettel, 32 oldalas terjedelemben. A prospektust minden érdeklődőnek a csatolt szelvény beküldése ellenében eljuttatja és minden a Révai Magy Lexikonára vonatkozó ügyben készséggel ad felvilágosítást a Prágai Magpr Hírlap kiadóhivatala Címzés: PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP kiadóhivatala, Praha II., Panská u. 12/III. Kérem, szíveskedjék nekem a Révai Nagy Lexikona prospektusát, minden reám vonatkozó kötelezettségtől, vagy költségtől mentesen megküldeni. Név: ............... Fo glalkozás: Postai cím: Most jelent meg ! M a| 21 kötetes RÉVAI NAGY LEXIKONA
