Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-19 / 93. (3645.) szám

inJ9íI >psuJ?í X3j • • • f

•lantsa 9Í pXtfBjpuíx 5

•*•$» s«i iouoq ‘{WO T«*l Wf®f 9^V 8

geqfoj qajaÁXaA :»r®!J !PHW I

S9A9 6‘^-o-AI ‘(eXuBqBionq) ionqq H3NH3A\ «Hoz!’«H

e|jo)sm IjQAsnH

iilllHiiilll)liiHH!iiiilllHiiilllliHilHliiiilll1liiilllliiiilllliiiilll)iiiilllliiiilllllniimiiKltlHnill1Hiiilllllm)lllliiiiniliiiiniHiilllliiii)IHiiiilllliiiitMlliiillill»it«1lliinHKiiiiffl>lirtWti>.i8fhi

' SOpnoqÁ[iOdUiX ‘D?JI HIS3H3JBIM

•Bzsq moq upjBq l|«IBq UJBH *3jB;dujBq qBjBq SBuqBiBq BqRSiOq ujbh 'Ijazs^jaAaq BPl!H ‘íiozspgjoq ijjbh *qBjpBiBq ubsojbui -bj-i qoSjoq i9JjnzBq qejzon *iuzsB|Bq jBp -UH ‘í»2nq BjAiq ijjbh usqiBufBq uojjan

V1LVZSVTVH IHHVH

asaui o$opo(j

•qiBtDd'B^ }3V’EreiT'ttÁ£Wtt jpwa 9 iuo-d-qouioq v qpzStoiPiaq qo-i-sqime zy •oqafpheA -oj Bqoza b Eníöq ea ueqos^j: qqioapihoi b ‘y.o -os ctDOT •as'^jyzp qyjfB sp qoqBsjqB zy qioyBiq -aq aAnuopniin qomoq ogidoa y *o[opq iq UBtJBd B-rjflZS aOWKfMA [UAupzzoq ZOqiÁSiJ^] -mfj b ioq u® zb Bg .r-jin iqp} [hh'kBS90imBi q:tA qotuoq pppin qnfBZZóq b ibqiBAJoUB ptnaj

y '9üq|9 qtBiuqBiqjpBpq jBqyojtcqqyuöi 3|*93 91 iBddiBU qqyiB zy toPzoq BqB>zsÍ9 99 dteu b Spsqinqjnq uba 3ipB Acíoq ‘pp qtouzqp® jA’[?uioij UBAfo qipqifajqo'uioq y godír^ b qig -ipyosqo üioaofiaij qipqipppötnoq b s BjípBhBj Bqiqioi§'B99B^BUi ASvu 19ZS B pO'qounoq unoa: -uj y •q|ozoqf9'A tóaiu p&vi s qouioq eo;of sqf»A — '£,B9B5U'q)zoq qqAO[Z'9qaso b nnrur ‘qqoXJbu a}jqz9}0 bSbot IjaaniB — ‘9BX9x * 3ponnoq v **-}oqiZ'9BJ.'9Ea pazsea Áh»a qöiupjppiqjipuiiiaq qóra -BIE9 Tjnioafi'ppf 99 sn^iiBqay ‘BjoqrBQ topikuoi -03 ‘s-BS’nBAj ‘BuioqrBiq'O ‘soxox '[^ qtrjuq [0S -■gajajqoraoq .hupsiBiA joqoqepiiiA puuoq scxp^M -UKyza b s [rBqqziáBin r^qomoqipQtag;

.§BqBAi95p>tnoq opBornsg owBfi B yoJraqjflA -j9®9 y •'Brjroo'jpo ty[ypq .reqmo qoe n»^i n [oquio.i rrqvzpq hq piqp jíqppaq •noq^z’^a- [iqp %z9io zb Suqqqp zs^aj^zs A.őtrü Baq i*q Aa<9>q9'U JB}vT qBqoiLBiEy pináaA^q iBqu9-tiiB -qBzsg zb Bpicqfttg s^cIbbo iíihö[9 pÁiwqzg

ueqQ^iaauiY wzsnd ue^ao^ouiOH

■n»j 'tTTOíSifaj *0 'íj ‘nwóZ ®ÍH)V ««ajb<x

sxpxpqaq 99 B^ipuo^

•BquíS^ q^tapiqq -9$ aram 9qqqq Bqio« uaAp>q bSbto b wj -jbia

sioí « ü» « ouiaiQ á'3io'9A b ‘ranwn ‘BS99q“ •UBqX^Y sí g —

„jBÍíllB ZB «5t“

■aiBqÁ^Y zy —- „^BÍŐBA^Ba mo zis Sara qBiq poq eg“ í^iBim zb Tzepapq^wn zasja^nö; y

Z991

■«t£n6j qyótDai tno-tt BÍkra v txg -ji?a

8009 S Ttü »l BJY^'BUI TH9^9A B ‘B9íBq — ’,-9qii93ii9E « ipaipqsia m zy“ ^«l'id(B zb 93 — „•f&ApCtfq £g» npa^prí^4 (jBCdnalSBia b 39in jfBq zCSoh — iBpo^q 8 ]9«9S9J93oex A3a 'to^azfi-aq om Á3q *

iqatwiapi B]pp[ — jjpapiipi iíSattqa 11019111 P1YK vr,I -pacrai jaruegapAaTi 9tq ‘aÁarg

q:uS;[qBq ob90 0.1001 9qui[i

•q»U9qi|'ii B[pmiBOi

x Bípaom — ut0í*>tiípp^pi [Yzzot&orbq — ijaznssnq qaq XSoh ★

' • • ’l'yÁ lO^’Op'M-1 AS& 01BP »[ noquB9 b — p^qqianO'ai v i.o^qqq — ‘iz^j —

^[BiU'ZoimqBj A^ioq uái[&qB ‘zsnmpoa ptóüra — sBpfBdi b Bfpuoui — ‘ppoo jqo ©x — •BiapjtBdíBÁpnq AS'Z oqraqiuiazg

•UBOOn ZB PBJBZ9 Q/B9-JOÁ.3 EBÁuoyuiq99z b UBqVfBzs 99 UBqiqoqsaj -aaq b no dói l’oq^-i^T^^qqioq BÁ piq Í3g; uupjsiqB^jn)!

*

•BÍpini} area©A-)ifiopi»q,i zb oodtd^ A 'oioja q ‘izo • * • 9003 —

‘Bim<q b qp;inq aqaiaSooq qpíiaai i3oq ‘in^qtsoBií ‘Sóin ppiaoui Joqq-B ‘0^ i^3fl —

• qmupnij pirapnmn

9|i quapuiiai urati9Aí(s*->).i'aq([ z,b 99 ag — ijfeaoAsaiiq Á3o bípuccta ;zy qaoqi zy

^Bfq-puB 0qiiiO|«l ol’ B zb ‘BiqndiB 9-á3q — :xipz9sqzoq pio^ •Bitfoipuiooi — 9J-9qi0ZS IQ.XLQQ B 3b[[190 ^ B ZB ‘pOC^l —

qBqo-^Biir.iso 9oÍ30 zb qpqoo buzbjbXSb’OI -p 9 ji0q«9ojj9Á3 BjiAipqüq 9q99 AS® Bdis zy Z8?3bhi«Ó JUItH JOJJj

•BqiYloq®; JBf omii Sam —

l.liodiíq mán pnoira 99 '9Ánfg — 'íoioyy&a rjOA^nq píorivq 1000 —

b zo íóJOÁiid UaifK — EBupq A3bm

°HW

•90A9OI ‘(WJ.rox) JfAJiO -^2bN

•JJ^ZB Z83I SpfOJ 89I01H ‘ÉpqiBJaA qoEBfliuiBX ‘qoiBrjp.r lazzjABgzpa ‘qoXupai «9 qmjsfH

•qaiSani ^u^isjq * «fl ‘gfaoia Joqog ‘z^íCSja 19Í s^ifod izsn/ÁM ‘sHto; b óba zsaq Joqiw

*qaupzs9q lepfoi BanitH ‘qaogqjqs qpqizsn^n y •sí jaAsnq pjosaoj V ■STHJdp zb opoi óba Hl

•5

OOO

1 -o1 -^i s(B«o9>iiiSBjq) aqiAg guijoads

•qipojoi uiau ib3291ía e ‘qjp°qz9ltiuíu ‘iaX3a j3A»u ‘iz^u uf^aAnoiazs I9qBqaBA B jzsti^u Í9JQ

•qaiu9i utas aqqqopq ‘qBopoqiBAts aaqqqmojo ‘qainoaiCa qos b laqiaj ufiaSSaj dBUjpsBA^Asnn

'[bssbui aojnapuioi « ‘iBqqonoquoq ‘iBApqJoqoa ‘iBssBfoi qBiqBJÍaui ‘jBqBJBSoq b qpizoqia

•Bjqonjn zb quq^Satn ‘S[azoq BfdBujpsBAi^Asnq ‘Bopqnmn qaqanuaío :izsnXu gajo zb inazqaq

’Z

•90A-9 6

‘faÁHosgB^) Bqsojjd A'zpqaiaqaj

jqaiafpuaAJO ‘j^Asnq b U[ ‘qaqajaAg b qauiqjQ •rasaiia aqnj pjoz 8 sg izsnXu b zoq jspfo) saiij •qauaASai ;q Bj^Asnq ^goff ■qanupr [oquaSap{ azssa^; ‘sftqsaaj b 09tn qannqp

‘l^Asnq B JpUI SdldZQ^

•l

i^O|Dp !jsűsny£

lesej! >iojbá6biu si\i

• ' • I '/I-88“-98— 82 Húsvéti készülődés

Nyúl apó nagyot toppantott, a lábaival:

— No. gyerekek, maholnap itt, a bu*-:vét, ideje a ké^zülMésnek!

— Bizony... Jaj, de jó lesz! — t-apeikoiltak a ny altiak. ,

—- Tóját,t fogunk festemá? — kérdezte a legkisebbik.

—- ügy ám. bizony tojást.

— De honnan vesszük őket? — tűnődött el a kis nyuszi.

— Volt, nekem arra rnár gondom, — pödörte meg bajuszát Nyuia.pó. — Gyertek csak utánam.

Jazzel meg is in.dudt az öreg nyúl és sorba utána a kiesik. (Nyuszimiama a piacon járt, k áposz talev él ért.)

Amint mennek, monelegélnek, az erdfezé- len, egv boko>r tövénél megállt Nyulapó ét kapa igáin i kezdett.

tlkaparta a száiaz leveleket, hát,, uram- fia, égyszerre csak egy gödörből egy nagy csomó tyúktojás kandikál elő.

— A tyuk ócskák tói szereztem — mondta Nyulapó a gyerekeknek. «- De ez elég se lesz húsvétin, hiába, sok a gyerek.Jöjjetek hál szerezzünk hozzájuk még egypárat.

Uccu, megint uekiiinamiodot/t a társaság', egy ta.nvás baromfiudvar felé, ahol csakugyan találtak néhány tojást. Megkaparintották a kincset. Ideje is volt, ment hangos kot- kod'ácsoiáfcsal rohant feléjük egy tyuk, amely észrevette a tolvaj lás t.

De a gyors lábak hamar áfceegitették őket a, veszedelmen.

Ismét az érd őszéire gyülekeztek, ahol nekikészülődtek a tojások festésének.

— Előbb piros tojást festünk — rendelkezett Nyuilapó. Egyik teáihoz í'gy szólt: — Eredj be az erdőbe és keress piros bogyókat, festéknek.

— Te sárga festékről gondoskodj, — mondotta egy másiknak. — Keress gólyahirt, va.gv gyerníek I ári cf ü v et.

A hanmavlik nyulfitioz Így szólt:-- Szép a kék tojás is; te keress nefelejcset.

— Te meg tépj lapulevelet a zöld szinthez, — oktatta a legkisebbiket.

Eli rarn lőtt a négy nyulgyereik és nemsokára már festették is a tojásokat. Rigótoll- ból kis ecseteket, csináltak, azzal folyt a piiiigáláe.

Ugyancsak benne voltak a munkában, mert egyszerre csak anélkül, hogy bármelyi- kfik észrevette volna, rájuk rontott egy nagy tyuk-- Megvagytok, tolvaj népség, majd adok én nektek!

No, lett ám erre naigy 'Ijedtség!

De Nyulapó nem vesztette el a fejét. Két nagy rigótoillat a homlokaihoz illesztett, mintha szarva nőtt volna és u^y rikkantott a tyuk felé:

— NyuM-muli, buikk. bükk, bükk!

De most a tyúkon volt az ijedtség sora.

Ugyan ki látott már szarvas nyulat?

Repült, szaladt, aihogy csak bírt, hazafele.

A nyuszik pedig megint eldugták a festett tojáso'kat. hogy ott találják azokat készen, rendben, ha fö! virrad husvét reggele.

Amikor szétlhordják azokat a jó kis gyermekék ajándékául.

...

Pe tr ds s i Pá li

CHusoét elölt

A tavaszi szél azt fújja:

Jön a husvét, alleluja.

Arról csicsereg a fecske A napfényben sütkérezve,

Az ibolya rejtekhelyén Ébredésről üzen felém.

Azt csevegi a kis patak,

Hogy a holtak feltámadnak,

Kelti őket a Szeretet,

Mely behegeszt minden sebet.

Én is, én is elfelejtem,

Mit rossz szívtől elszenvedtem,

Hisz’ azt súgják a virágok,

Hogy Isten is megbocsátott.

Boszorkányos számtan

A KITALÁLT EREDMÉNY

Ügyce számtani mutatványt végoz'hetünk, ha felszólítunk valakit, hogy válasezon e(gy három jegyből álló számot. Sírja le annak a fordítottját és a nagyobbikből vonassuk ki vele a kisebbiket, majd kérdezzük meg az eredmény utolsó számjegyét és mi — egyszeribe meg tudjuk neki mondani az egész eredményt.

A csodálatot keltő mutatvány Így- történ,iik:

Az illető eat írja fel, példáiul, (persze úgy, hogy mi ne lássuk): 411

Érnek flordltotttja: 114

A kivonás:

411

—114

397

Miikor megmondja, hogy az utolsó szám a 7-ee, az első mindig annyi, mint amekkorát hozzá kell adnunk ehhez az utolsóhoz, most a 7-eshez, hogy 9 legyen. Vagyis 2-t A kö- zHépeő szám minden esetben 9-es. Tehát, a« orodimiéaiy: 297.- 87 MUKI ÉS MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTABAN.

— Irta: Vas János bácsi. —

(10)

Édcsatyjuk arra jár, kezében a pipaszár, haragjában fölkiált, amint látja két fiát. jól elrakja mindkettőt :

„Nesztek, nesztek, tekergők !“

A rendőr is beront ám és ekképp szól gorombán : „Betörtetek ablakot, holdrakétát loptatok, gyertek velem rögtön be a fogházba, börtönbe !“

Muki felel : „Ne mekegj. megfizetem ezt neked, van aranyunk, gyémátunk. mit a Holdban találtunk, király vagyok, mit akarsz ? itt a pénz és hátra arc !‘‘

AmuLbámul a rendőr, sohsem hallott ilyenről, haptákba állt feszesen, nem moccant a bajsza sem, sarkon fordult, hazament,

Muki dörmög : Ez a rend !

Jött a mama, lát csodát:

Muki fején koronát:

„Hol loptad ezt, vagy talán . . . ?“ „Király vagyok, jó anyám."

„Hát a trónod, az hol van ?“

Muki felel: „A Holdban."

A két fiú aranyát jó apjának adta át, igy lettek ők gazdagok, vettek autót, szép nagyot, most is élnek, ha élnek — vége van a mesének.

— Vége. —

KÉT BÉKA MESÉJE

Két békaurfi megunta a mocsarat, ahol addiig élteik. Elhatározták, hogy elmennek világot próbálni. Fel is kerekedtek., be is jártak sok idegen országot- Egyszer csak hogy. hogy nem, beilepottyantak egy tejfölös köcsögbe. Lett nagy riadalom és ijedtség. És bizony a két cikmbora úgy- érezte, hogy nincs menekvés a tejfel-tengerből. Az egyik nem is igen próbált kiiszaibadului a bajból: „Ha már beleestem, az a sorsom, hogy itt pusztuljak el“ — mondta. Elhagyta magát és belefulladt a köcsögbe.

De a másik bezzeg nemi hagyta annyiban a dolgot. Adcliig rag-kapáit, addig gyúrta, daga-sztóttá a tejfelt, amiig az vajjá kö<püledőlt alatta. A vajon aztán szépen kimászott a köcsögből. Vissza is jutott a mocsárba és még talán most is ott úszkál, ha eddíig még meg nem döglött.

Város és falu

Lacika látogatóban van falusi n agyúén jenéi. Azért van ott, hogy megbízzék. A tejet, azonban semmiképpen sem akarja meginni.

— De hiszen — csodálkozik a nagynéni

— otthon is mindennap isziol tejet?

— Az igaz, — feleli Lacika — de az egész más. Ott széip tiszta üzletiből kapjuk a tejet, nem pedig ilyen maszatos tehéntől.

KIS LEVELEK

Sok kis magyarnak. Kedves üdvözlő leveleiteket nagyon köszönöm. Legyetek továbbra is bizalommal a szerkesztő bácsihoz, aki sok szeretettel gondol rátok és minden kiis magyar írását örömmel olvassa. Én is nagyon boldog húsvéti ünnepeket kívánok nektek, a kislányoknak sok rózsavizet, a kisfiúknak pedig nagyon sok ihiimes tojást.- Ifj- Seres Géza. Rejtvényeid jók. de gyermekek részére tulneOiezék. Próbálj köny- nyebbet készíteni. — Brazorottó Évike. Jó bizonyítványodhoz gratulálok. Tanulj tovább is szorgalmasan, hogy szüleidnek örömük teljen benned. A nyeres nem tőlem, hanem a Szerencsé tél függ s egyszer biztosan neked is kedvezni fog. — Legeza Tivadar. A 9. számú rejtvény megfejtését későn kiildted. — Jankovich Imre. Senkit, som segíthetek hiozzá a nyeréshez. Légy türelmes s ha a szerencse úgy hozza, te is nyerni fogsz. — Varga Ervinke. A nyereményt úgy hálálod meg, ha barátokat szerzel a Kis Magyarok Lapjának. — Ifj. Jaross Andor. Rajzod kitűnő, jobb, mint, akármelyik kis pajtásodé 8 csak azért, maradt ki, mert a húsvéti szám kliséje már kész volt. Kár, hogy deák buercjéfóa aJOcalmias.