Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-03 / 53. (3605.) szám
1935 március 3, vasárnap. Egy polgár vallomásai 7. Lolát „felejteni" küldték erén a télén Berlinbe. Elkényeztetett vidéki urleányka volt, dacolt a zord „szülői ellenkezéssel", s egy félig-clinte- zett gyermekkori szerelem sértődöttségével szállt le egy napon az Anhalter-pályaudvaron a vonatról. Berlinben rikoltozott a farsang. Rokonainál szállt meg, a Kuriürstendamm közelében, anyai nagybátyjánál, a legnagyobb német iap- vállalat vezérigazgatójánál. Ezek a rokonok gazdag emberek voltak, nagy házat vittek. Lola ,,társadalmi életet" élt náluk. A férfi, akit „felejteni" akart, barátom volt. Egy napon levelet irt, kérte, keressem fel Lolát. szónokoljak ügyében. A levelet elolvastam, eltettem és nem gondoltam reá. Hetek múlva egy este találkoztam vele a színházban. Akkor éppen apám látogatott meg Berlinben. Prágából jött át, egy napra. Apám akkor a magyar párt szenátora volt Csehszlovákiában, s a szenátus egyik ülésszünetét használta fel erre a látogatásra. Soha azelőtt, sem később nem járt Berlinben. Nem tudom, mi a „véletlen", van-é értelme az ilyen csoportosításoknak? — mindenesetre ideirom, hogy a két ember, Lola és apám, találkoztak ezen az estén Berlinben; Életemhez ennek a két embernek volt csak igazán köze. A színház előcsarnokában ütköztünk össze. Apám, mikor figyelmeztettem, gépiesen üdvözölte és rövidlátóan nézett utána. „Ki volt ez?" — kérdezte mellékesen. S mikor megmondtam, udvariasan mondta: „Nagyon szép". Aztán visszamentünk a nézőtérre, s nem beszéltünk róla többet. Apám másnap elutazott, mintha csak erre az alkalomra érkezett volna — életébén először és utoljára — Berlinbe. Délután a Kuriürstendamm egyik teaszalónjában találkoztam Lolával. Elő- j adtam barátom levelét és néhány szót dadog- j tam. De aztán zavartan elhallgattam; ő is hall- j gatott. Mind a kettén pontosan tudtuk, hogy itt már nem lehet semmit csinálni. Az ilyen találkozások mindig nagyön egyszerűek. A születés is egyszerű, a halál is. Egy pillanatig nem volt „bűntudatom" barátommal szemben. Hamis és hazug „lovagiasságra" képtelen voltam. Az ilyen találkozások különben sem szándék, elhatározás következményei. Nem tehettem semmit és nem tehettem semmiről. Később sokszor elvettem fér-1 fiáktól nőket, s tőlem is elvittek nőket férfiak, j Ilyenkor bűntudatom volt, vagy szégyeltem ma- j gam, vagy kakaskodtam, mindenesetre „magya-! ráztam" valahogy e francia négyeseket. Mikor j Lolával találkoztam, nem magyaráztam magam- j nak. sem másnak semmit, amint az ember tartja j szükségesnek megmagyarázni, hogy él és léleg- j zik. Egy barátom Párisban, az Avenue Wagram- I on,, délután négykor „leszólitotta" az uccán azt j a nőt, akivel később életét töltötte. A nő szilz j volt és elment vele, S aztán tizenöt évig együtt- I maradtak. Minden igazi emberi kapcsolat igy kezdődik. Soha nem „udvaroltam" senkinek. Nem is tudom, hogyan kell? — vagy magától beszél egy találkozás az első pillanatban, vagy hiábavaló minden beszéd. Ültünk a Kurfürsten- dammon a teaszalónban, félórája beszélgettünk már, aztán hallgattunk és néztük a táncolókat. Ennek a délutánnak minden részletére különös élességgel emlékezem. Úgyszólván nem is beszéltünk még személyes dolgainkról, s már kissé gondterhesen ültem mellette, bámultam a táncot, s arra gondoltam, miből élünk majd meg? Az alapérzés, mely két ember kapcsolatának jelentőségét meghatározza, félreérthetetlen. Később színházba mentünk, Reinhardthoz. Strindberg „Álomjáték‘‘-át játszották. „Es ist schade um die Menschen" — énekelte Helene Thimig. Ünnepélyes, de páthoszmentes- este volt. Mind a ketten rosszkedvűek voltunk. Olyan „hát kellett ez nekünk" — érzés volt ez, feszengés, szomorúság. Valakit meg kell ismerni, minden titkával, s minden következménnyel: ez az, amit langyos és általános szóval szeretetnek neveznek. A megismerés, a tökéletes megismerés sohasem idill. Szomorúan baktattunk haza. Mikor a kapuban elváltunk, észrevettem, hogy sir. Mind a ketten igen nagy zavarban voltunk. Semmiesetre sem voltam az, amit vidéki, polgári családokban „partinak" neveznek. Nem voltam még huszonhároméves. költő voltam és alkalmi jövedelmekből éltem. Néhány hónap múlva elvettem feleségül. A berlini rokonok pártolták a tervet. A férfi, intelligens és finom biedermeyer jelenség, a régi berlini patríciusok nemzedékéből; zsidó, de soha nem tért ki más vallásra, s ő szerkesztette a német nemzeti párt hivatalos lapját. A „Lokál- anzeiger" főszerkesztője volt és a Scherl-ház vezérigazgatója; néhány évvel Hitler előtt egyetlen junkernek sem jutót még eszébe, hogy lemondja a lapot, mert a „L o k a 1 a n z e i g e r‘ | főszerkesztője nem ária . . . Házába a legjobb j német társaság járt, írók és a régi hadsereg kn- ! tonatisztjei, nagyiparosok és tábornokok. Óriá- j sí méretű lakásban laktak, az öregur sok pénzt i keresett, s amellett hihetetlen egyszerűen éltek, í Első alkalommal, mikor hivatalosan meghívtak j vacsorára, estélyi-ruhásán ültük körül az asz- ! talt, a háziasszony udvariasan biztatott, hogy .vegyek másodszor is az előételből, mert „nin-: ! csén más" — s mikor, hazai szokás szerint, el- I : hárítottam a kínálást, sorsomra hagytak, ők ma- ' guk alaposan nekiláttak az előételnek, s ké- * ! sőbb észre kellett vennem, hogy csakugyan nem következik második fogás. Időnként nagy társaságot gyűjtöttek össze pompás lakásukban vacsorára, s mindössze „belegtes Brödchen"-t, fekete kenyérre kent májpéstétomot tálaltak föl. : Az öreg ur megkedvelt, s néha ünnepélyesen, le- j veiben meghívott „égy pohár borra". A kitünte-i tésszerü meghívás körmönfont ceremóniák kő- \ zött zajlott. Csaknem komoran ültünk feketében, az üveg bor körül, áhítattal szürcsölget- tűk. Nálunk otthon, ha vendég érkezett, rögtön vederrel hordták a bort. Két eladó leánya, Lola' cousinejai, a berlini leányok háború utáni, szabad életét élték. A leányok kisérő nélkül jártak j a bálokra, a ,»Kroll"-ba, s a Zoo híres „atelier-j ünnepségeire"; s ezek a mulatságok nem voltak 1 egészen ártatlanok és veszélytelenek. Hajnal fe lé, a „Zoo“ márványtermeiben, a lépcsők ho mályos zugaiban hevertek a párok, öklendeztek és szeretkeztek. Ezeken a berlini farsang-éjszakákon érvényüket vesztették a polgári erkölcs törvényei. „Berlin-West" legjobb családjainak leányai henteregtek a hajnali szürkületben a lépcsőkön, vadidegen gavallérok karjaiban. Láttam később néhány hires atelier-mulatságot Párisban, s ott sem mormoltak reggel felé litániákat a résztvevők; de azt az őrjöngő tömegszeretkezést, mely a berlini bálok egyetlen célja, értelme és fináléja volt, nem láttam soha. A cousine-ok szorgalmasan látogatták e bálokat. E farsangi éjszakák élményeit nem kérte senki számon; sem a szülők, sem — később a polgári férjek. A szülők természetesnek találták, hogy felnőtt kányáik egyedül „ausgeholErős, vérbő, kövér emberek igyanak naponkét, reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes „Ferenc József" keseríivizet, mert ez rendes gyomor és bélmüködést biztosit, számottevően előmozdítja az emésztést és kitünően szabályozza a vérkeringést. Számos szakorvosi nyilatkozat tanúsítja, hogy a Ferenc József viz szív- és idegbajosoknak, vese és cukorbetegeknek, valamint köszvényben és csúzban szenvedőknek is nagyon jót tesz. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszer- üzletekben kapható. nak" éjszaka, s hajnalban térnek csak haza, gyűrött ruhafodrokkai és tépett koszorúkkal zilált hajfürtjeik körül. Ami e farsangi éjszakákon történt, egyszerűen nem számított; csak a nappal számított, a szigorú, polgári nappal, összes szabályaival, előitéleteivel és szigorú ceremóniáival. A hallgatólagos megegyezés úgy szólt, hogy a leányok nemi szabadsága férjhezmenetelük napjáig tart. S csakugyan, ezek a berlini leányok ilyen viharos farsangok után, szende szelídséggel mentek férjhez e báléjszakák valamelyik táncosához, példás feleségek és családanyák váltak belőlük. Ezek a leányok a testi szerelemről úgy beszéltek, mint valamilyen szorgalmi feladatról. Aztán begubóztak egy napon a házasságba, s befejezték szerelmi karriérjüket. A szülők liberalizmusát nem tudtam soha megmagyarázni. E berlini polgárleányok legtöbbjét, mint Lola cousinejeit is, rendkívüli szigorral és gondossággal nevelték. Társalgás közben valamilyen szabados szót, könnyű s nem egészen fehér élcet nehezen bocsátottak volna meg a szülők. De azt, hogy a leányok egyike- másika farsangolás közben néha másállapotba került, egészen természetesnek találták. Érdekes és visszás világ volt ez. S reménytelenül idegen. 8. Tavasz elején megházasodtam. Rendkívül komolyan fogtam fel családfői kötelességeimet. 1 Mindenekelőtt, hosszas tűnődés után, vettem egy cipőszekrényt. A berendezkedésre szánt összeget, — néhány milliót, vagy milliárdot, j már nem is tudom. — ennek a szükséges • és hasznos bútordarabnak vételára teljesen föl- j emésztette. Másegyebet aztán nem is vettem, i Nagyon szép, keményfából készült, kétajtós ci- j pöszekrénv volt; elfért benne huszonnégy pár j cipő. A c.ipöszekrényt néhány hét múlva, mikor ( az infláció dagálya elől Parisba utaztunk, oda- ; ajándékoztam berlini házigazdáinknak. Párisba bajosan vihettük magunkkal, annál kevésbé, mert összesen talán három pár cipőnk volt. A ciposzekrény birtokában mindenesetre úgy; éteriem, hogy megtettem a magamét, felkészül- i tem a komoly életre s elláttam Lolát minden ké-i nyelemmel, amelyre igényt tarthat, ő is ügyi érezte. A cipőszekrényt a szoba közepére álli- j tottuk, elhelyeztük benne a három pár cipőt, s I kezdődött a komoly élet? Reggel már korán el- í mentem hazulról, mert úgy éreztem, munka után kell néznem, s illene már valamit csinálni. Há-1 zasságunk első percétől nem volt egy fillérünk! sem; igaz, Berlinben akkor a pénz nem sokat számított, s amellett időről-időre kidagadt zsebünk a milliós számjegyekkel telenyomtatott papírosoktól. Az „élet gondjai" valahogy igazi értelmükre egyszerűsödtek le: elmentem reggel hazulról, s mint valamilyen őstermelő, vadász, vagy halász, azon törtem fejem, hol lehet-! ne a kősivatagban egy font vajat, vagy néhány! darab cukrászsüteményt szerezni? Családjaink j nem vették komolyan házasságunkat, teljesen j reánk bízták, hol akarunk élni és milyen formát j adunk életünknek? Várták a végét e nevetséges J gyerek-házasságnak, s nem kételkedtek benne, j hogy néhány hónap múlva csakugyan vége is { lesz. Egyideig, levelekben, homályosan céloztak j arra is, hogy talán állást vállalhatnék Bécsben, j egy bankban. Ez a lehetőség megdöbbentett.: Álmomban sem gondoltam arra, hogy állást vál- j laljak valahol, Bécsben vagy máshol, egy bankban. Semmiféle állást nem óhajtottam vállalni,; „nyugdíjasat" legkevésbé. Úgy gondoltam, j hogy van már nekem állásom, egész életemre, van valamilyen. elfoglaltságom,. amely ... kevéssé jövedelmező ugyan, de engem teljesen, kielégít. Az első hetekben talán még kevésbé volt pénzünk, mint később; de pénzzel akkor senki nem törődött Németországban. Berlini barátaim i valamennyien a tőzsdén játszottak e hetekben, s természetesen nagyon sokat kerestek. Sokan,- akik nemrégen még albérleti szobájukat sem tudták kifizetni, házat, egyesek egész uccasoro- kát vettek a Kurfürstendammoti, s a Westend mellékuccáiban. Nem kellett ehhez semmiféle különös tudomány: éhes és szomjas idegen egyszerűen odaállt a papirpénz-niagara alá, s any- nyit fogott fel az áradásból, amennyi kitárt két tenyerében elfért. Valahol messze, láthatatlanul, gyárakban dolgoztak emberek, s a berlini siber e gyárakról nem tudott semmit, legtöbbször fogalma sem volt, mit gyártanak ott, csak odaállt a bankfiókban a pénztárrács elé s raegbiztn ügynökét, vásároljon ilyen és ilyen „papirt" —- igen, még pénzt sem adott a vásárhoz, valahogy hitelbe ment az is, A „papír" aznap százezret ért, másnap háromszor, vagy háromezerszer annyit.. . S mindenkinek volt „hitele". ,s mindenki pénzhez jutott, aki nem dolgozott. De a többiek, akik dolgoztak, hüdéses pillantással, hülyén tántorogtak ebben a fergetegben, égy szem krumplit, egy cipőtalpat úgy bámultak meg, mint az oltáriszentséget. Nem volt pénzem és soha nem tőzsdéztem, megvetettem ezt a fajta pénzkeresést, és utáltam. Még a kártyajátékot is erkölcsösebbnek tartottam, mint ezt a szabadalmazott tömegrablást.: Nem voltak „papírjaim", s 'azt hiszem, csak a költőknek nem voltak papírjaik Berlinben, ebben az- időben. (Jövő vasárnap folytatjuk.) Bombákkal hanginak egymás allén a lembergi diákok Varsó, március 2. A lembergi egyetemen tegnap tartották meg a diákválasztásokat, amelyek rendkívül Izgatott hangulatban értek Véget. A nemzeti demokrata diákok rohamcsapatai késekkel és revolverekkel megtámadták ellenfeleiket- A harc hevében valaki bombát dobott és több revolver- lövés dördült el. Az eddigi jelentések szerint két személy súlyosan megsebesült az ütközetben, mielőtt a rendőrség helyreállította a rendet. Franciaországban is munkatáborokat állítanak fel az egyre növekvő munkanélküliség leküzdésére A létesítendő 13 munkatábor közül az első már március 15-én megnyílik Paris, március 2. Egyéb országok példáját követve a francia kormány is elhatározta, hogy munkatáborokat létesít, amelyek nagyobb közmunkákat fognak elvégezni. Az elfogadott terv szerint tizenhárom munkatábort fognak felállítani, még pedig öt tábort a Szajna völgyében, a többit pedig főleg a Rhone és az Aliiéi* völgyében. A munkatáborok tagjai elsősorban erdei utakat fognak építeni, amelyek a kitermelt fa szállítására szolgálnak, másrészt azoknak a területeknek befásitásával fognak foglalkozni, amelyeken az utóbbi évszázadok rablógazdálkodása folytán kipusztultak az erdők. A hétről-hétre növekvő munkanélküliség indifotta a kormányt arra, hogy a raunkatá- borokat felállítsa és igy természetesen a munkanélküliség által legnagyobb nyomorba jutott munkásokat fogják elsősorban elhelyezni azokban. A családos embereket előnyben részesítik a nőtlenek felett és csak amennyiben nem lesz elég francia jelentkező, fognak felvenni idegeneket is a munkatáborokba, A hivatalos statisztika, amely távolról sem mutatja a munkanélküliek valódi számát 500.000 munkanélkülit tart már nyilván, ezért a munkatáborok felállítását a lehető leggyorsabban keresztül akarják vinni. Arra számítanak, hogy március 15-én már megnyílik az első munkatábor. — Marmaggi bíboros lesz? Varsóból érkező jelentések szerint a pápa Msgr. Marmaggi volt prágai namoiust, aki most a varsói nőm- ciatura vezetője, a legközelebbi konzisztó- riunion kardinálissá fogja kinevezni. Ez esetben Marmaggi visszamegy Rómába s más nunciüát küldenek Varsóba. Irjas Mára! Sándor 7
