Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-03 / 53. (3605.) szám

8

AZ UJ NEMZEDÉK ÚTJA

Az ifjúság iskoíánkivüli nevelésének kérdései a Kazinczy Társaság vitaestjén

Rády Elemér előadása

Kassa, március 2. (Kassai szerkesztőségünktől.) A Kazinczy-Társaság vezetői, kiindulva abból a felismerésből, hogy a kisebbségi életnek hovatovább legfontosabb problémája lesz az ifjúság kérdése, jóllehet éppen ezen a téren uralkodik a legnagyobb bizonytalanság a megoldásra váró feladatokat és alkalmazható módszereket illetően, elhatározta, hogy nagyszabású akciót indít a kisebbségi ifjúság problémáinak tisztázása érdekében. Ennek az akciónak kezdetét jelenti Rády Elemérnek, az Uj Élet főszerkesztőjének előadása, amelyet nagyszámú közönség előtt tartott meg.

Az előadó rámutatott arra, hogy a kisebbségi magyarság kulturértékeit csak egy szilárd nemzeti meggyőződésű és a nemzeti kultúrát ismerő ifjúság tudja a jövőben megőrizni és továbbfejleszteni. Ezért tartja fontosnak, hogy a magyar társadalom intenziven foglalkozzék az ifjúság szellemi problémájával is. —' Ezután rámutatott arra, hogy az ifjúság szellemi mozgalmaiban határvonalat kell huzni a harmincévesek és a húszévesek mozgalmai között.

A harmincéves nemzedéknek csak egy kis része maradt a kisebbségi helyzetben. Nagy része elköltözött. Az ittmaradottaknak is csak egy egész vékony rétege kapcsolódott be a kisebbségi társadalmi és közéletbe. Ezek a harmincévesek azonban legnagyobbrészt megtorpantak a kritikánál s alkotó munkát nem tudtak vállalni. Ennek okát az előadó ezen nemzedék világnézeti megalapozottságának hiányában látja. —> Ezzel a nemzedékkel szemben

a húszévesek nemzedéke már a kisebbségi helyzetben nőtt fel.

Az iskolák pedagógiai zűrzavarából kifolyólag szintén nem kaptak életprogramot. De ez a nemzedék ezt igyekezett magában kialakítani. Ez részben sikerült is, mert ennek az ifjúságnak az elitje önmagától jött rá az értelmiség társadalmi jelentőségére. Ez az ifjúság értelmiségi helyzetét kötelességekkel párosuknak látja.

Az értelmiség kötelessége: a nép széles rétegeinek irányítása, a nemzeti kultur- értékeknek önmagában való tudatosítása és azután továbbadása.

A fiatalság mozgalmai bizonyítják, hogy a fiatalság ezt a nemzetpedagógiai misszióját komolyan veszi és vállalja is. — Ezzel a lelki beállítottságával etikai fölényben van a régi középosztállyal szemben, mely merev elzárkózottságával — szerinte — megfeledkezett nemzetpedagógiai feladatáról. — Ezután az előadó feltette a kérdést, hogy az ifjúsági elit képes lesz-e megvalósítani ezt a feladatát. Szerinte, ha az ifjúság nemzeti műveltségét az iskoíánkivüli neveléssel (intézményesített szabadegyetem) nem alapozzuk meg, az ifjúság ezen célkitűzéseivel zsákuccába jut. Mert a kisebbségi ifjúság a nemzeti műveltség megszerzésében teljesen magára van hagyva. A középiskolának nincs pedagógiai célkitűzése, az egyetemen pedig az ifjúság a legelemibb nemzeti műveltség megszerzésénél is akadályokba ütközik. Itt csak a társadalom egységes akciója segít.

Elsőrendű kisebbségi kulturális feladat intézményesíteni az ifjúsági elit iskolán- kivüli nevelését.

Itt a szlovenszkói kulturegyletekre vár nagy feladat, melyet minél előbb meg kell olda- niok. Ha a társadalom itt nem segit az ifjúságon, nem nyújt segédkezet, hogy az ifjúság önként vállalt nemzeti misszióját teljesítse, az a rengeteg energia és érték, amely a mai húszévesek elitjét jellemzi, kárbavész és egy generáció után a kisebbségi magyarság szellemi vezető-réteg nélkül marad.

A magas színvonalú előadást vita követte, amelyben elsőnek Sinkó Ferenc szólalt fel, aki rámutatott arra. hogy Rády előadása során az ifjúságnak csak egy aránylag kis részével foglakozott, mert szerinte az öntudatos fiatalság csoportjával szemben áll az érdektelenek nagy tömege. Ezek rendkívül megnehezítik a nevelő munkát és

az idősebb nemzedékre vár a feladat, hogy a közönyösséget ne hagyják elhatalmasodni a fiatalságon, segítsék hozzá a fiatalságot, hogy megismerkedhessen az uj magyar kultúrával.

Majd dr. Elkán Miksa ügyvéd emelkedett szólásra, aki ugyancsak fontosnak tartja, hogy a szülők foglalkozzanak a fiatalság kérdésével, hiszen alig tudnak valamit ennek a problémának jelentőségéről. A társadalomnak mindent meg kell tennie, hogy a I kisebbségi ifjúság jövőjét megsegítse.

| Dr. Szepessi Miksa az ifjúság öntudatoso- ; dásától reméli, hogy nagy feladatainak ! meg fog tudni felelni és örömmel állapítja i meg. hogy a fiatalság nagyrésze felül tud ! emelkedni a világnézeti különbségeken. Gál István lelkész azt fejtegeti, hogy

a nemzet fogalmának uj, komoly lelki tartalmat kell adni. Ezt azonban csak az ifjúságnak evangéliumi alapon való újjászületése hozhatja meg.

Vincze tanító felhívja a magyar anyákat, hogy gyermekeiket nemzeti szellemben neveljék, Haltenberger Ince mérnök rámutat arra, hogy anyagi áldozatokat kell hozni az ifjúság érdekében, lehetővé kell tenni számára, hogy tanuljon, szabadegyetemeket és előadásokat kell rendezni az ifjúság számára. Ezt a gondolatot támogatja ifj.

A BASSZISTA

Mát RODA

Ha visszagondolok a Raguzában eltöltött idő- [ re.,. Veszettül jó dolog volt huszonhároméves-f nek lenni.

A legnagyobb nyugalomban éltünk hetekig. A terraszon reggeliztünk, majd Lapadba mentünk. Délben, az asztalnál találkoztunk újra; az asztalfőn a breszlaui Brünhilda, balján ura és pa- rancsolója, jobbján természetesen Riki; aztán a négy pigmentdus bécsi nő következett, akik folyton művészetről fecsegtek; az egész Burg- theatert személyesen ismerik. — Fürdeni estefelé mentünk. A breszlaui nő mindig a női osztályba, a bécsi nők a közösbe. Kincseket Ígértünk a fürdőmestemek, ha nem engedi be őket.

Brünhilda férjével meg Rikivel elől, hátuk me- gett pedig Teddi meg én — csónakon Omlába vitettük magunkat vagy Muline de Brennoba mentünk. Brénnoban filctakarókat készítenek, ez igen érdekes.

Este későn volt a vacsora zongorakisérettel. A bécsi nők énekeltek; Du bist zu schön, um treu zu sein ...

... Ez a rendszeres beosztás azonban egy csapásra megváltozott.

A jelentőségteljes . napnak már a reggelén észrevettünk a portás viselkedésében valami ideges kapkodást, amit csak az időjárás változásának tulajdonítottunk.

Mikor délben hazajöttünk a Giardano publi- coból, begördült a hotel omnibusza, — máskor mindig üresen szokott visszatérni a kikötőből — ma egy borotváltképp öntelt, elegáns ur ült benne. Lefogadtuk, hogy színész.

A bécsi nők extázisba estek és azonnal működésbe léptek. Megkérdezték a portástól, hogy ki érkezett meg, feleletet azonban nem kaptak, lévén a portás üzletileg elfoglalva, t. i. a háziszolga után kellett sietnie, aki az uj vendég hét darab bőröndjét a szalonokba szállította. Erre a bécsi nők eltűntek, hogy előkészüljenek a nagy ostromra.

Riki szeretett volna enni, a pincér csak vono- gatta a vállát. Riki dühös lett. Utóvégre, hogy jövünk hozzá, hogy akármilyen jött-ment idegen kedvéért várjunk?

Közben elmentünk éhesen Maestro Guiseppe- hez a Strandra és felpróbáltuk Brünhilda zuáv- köpenykéjét.

S mikor beléptünk az étterembe, — azt hittük, káprázik a szemünk — ott ült Riki helyén a... komédiás, frissen mázolva, mellette teljes

%

lobogódiszben a bécsi nők. Riki először azt hitte, hogy halludnál, — dörzsölgette a szemét. A következő pillanatban szét akart robbanni. Ránézett Brünhildára, aki halványan elpirult, egészen gyengéden, mint egy lírai karácsonyest és... Riki Brünhilda felé tartott — aki a komédiás mellett ült.

— Hiéna, — sziszegte Riki.

__Az idegen francia. „Monsieur du Mourieux Toulon" — olvashattuk a vendégkönyvben. Riki azt mondja, ez a szinészneve. A bécsi nők „Maitre‘‘-nek szólították.

Az idegen minden étkezésnél más öltönyben jelenik meg. Sétához drappba öltözik, csónakázáshoz kékbe fehér tengerészsapkával. Ebéd után egyiptomi cigarettát szi, vacsora után havannát. Riki azt állítja, hogy az efajta viselkedés minden okos asszony előtt nevetséges. Brünhildától azt kívánja, hogy nevessen az idegen szeme közé.

Riki löveli magából az epét. A franciától folyton a touloni nyáriszinház felől érdeklődik és hogy ad-e az igazgató előleget. Az elegáns úriember ügyesen kitér a felelet elől és Indiáról mesél. Remekül érzékelteti az orkánokat, hatalmas basszus hangja van.

Riki uj sorrendet talált ki az asztalkörüli ültetésnél és a breszlaui férj mellé fészkelte be magát. S habár most ismét Brünhilda közelében ülhet, de beszélni csak a férjen keresztül tud vele.

Riki őrjöng. Az asztali társalgás most már csakis francia nyelven folyik, Riki nem tud lépést tartani. A legfelháboritóbb ennek a franciának tengerészkedési komédiája. Úgy csinál, mintha hajó gyomrában nőtt volna fel.

Riki napról-napra szerelmesebb Brünhildába. Azt mondja róla, hogy belsőleg még leány. Fülig pirul, valahányszor Rikire tekint, ezért nem is néz rá. Különben is minden pillanatban elpirul, még olyan gondolatoknál is, melveket mások gondolnak.

Riki kijelenti, a basszistán bosszút kell állania, de úgy, hogy holta napjáig se feledkezzen meg róla. Teddi azt ajánlja, rántsa ki az egyik lábát.

Rikinek van egy kis vitorláshajója. Reggelenként, ha tramontana fujdogál. Bobarába vitorlázik és délben ellenszéllel jön vissza. Közülünk valaki mindig elkíséri és segít neki manőverezni.

Egy alkalommal M. du Mourieux ismét nagyokat mond az indiai viharaival kapcsolatban, az asszonyok majd elnyelik. Ekkor Riki meghívja egy vitorlás kirándulásra?— Most benn van a basszista a csapdában. De úgy kell neki. Ha valaki egész éven keresztül a sugólyuk körül lebzselt, az ne játszék hajózási szakértőt a szünidejében.

Másnap a tenger mintha egy kissé nyugtalankodnék; éjszaka friss sirokkó fújt, csak reggel csendesedett el. A Giardano szikláján állunk és lábunk alatt letekintünk az örvénylő feketeségbe. A messzeségben szürke a tenger, apró hullámok fodrozzák, felettünk sötét felhők tornyosulnak. Csak a látóhatár szikrázik gyémán- tosan.

— Kinek van mersze? — kérdi váratlanul halkan Riki. Teddi meg én szánakozva tekintünk rá.

— Kár a benzinért, — mondja kettőnk nevében Teddi.

— Nem tréfálok, — suttogja izgatottan Riki.

— A franciával ki akarok vitorlázni és egyikő- töknek velünk kell jönnie.

— Ha egyéb kívánságod nincs ...?

A francia kéreti magát; azt mondja, előbb sportszerűen fel kell szerelnie magát és addig Riki nem fog várni.

— De várok, — veti közbe Riki bosszúsan és elindulunk előre a kikötőbe.

Mialatt a facchino a vitorláshoz evez velünk, Riki megjegyzi:

— Fürdőre elkészülhetsz.

— Mit jelentsen ez?

Riki szeme felragyog. A facchino fecseg:

— Si, si, signori. Fortunáié. Erős szél. Félóra

— felfújja mindkét orcáját és déli irányba mutat. Majd kibújunk a bőrünkből.

A vitorlást eloldjuk Riki bérhorgonyáról és elindulunk a kikötőbe. Végre valahára megjelenik Monsieur du Mourieux — s milyen komikus — tengerészöltönyben.

Indulunk ki. Viharelőtti szélcsend, a vitorlák lógnak. Monsieur du Mourieux tengerészpipára gyújt. Képzeljék csak, basszista tengerészpipával.

Hirtelen elkiáltja magát Riki:

— Nagyvitorlakötelet behúzni, — és hagyja megdülni a hajót. Közeledik is már egy felcsapódó, tarajos hullám. A jolle kellemetlenül fekszik a vizen.

Röhögünk a gyönyörűségtől.

. . . Nagyég, micsoda hajózás ez. A szélárnyékban lévő Lacrománál még tűrhető volt; de most a nyílt tengeren a s?él bömböl és Oly lökésszerű hogy azt hiszem, minden pillanatban felborulunk. A szél-oldalon a hullámok vulkánikus erőDokupil István:

Mire háromig számolsz

Tragédiák és komédiák:

Egy asszony megszülte a fiát,

Munkások átkozzák a telet,

Floridaiján napsugár nevet,

Japán alatt megrendül a fűid,

Szibériában farkas ürült,

A villamos egy fiút elüt,

Árvízkatasztrófák mindenütt,

Hajó sülyed az óceánon — —

Neked mindegy.

Neked mindez: egy, kettő három.

Gerhardt Kálmán is, aki nagyon jónak tartaná, ha

arra érdemes előadók bejárnák az egyetemi városokat és szabadegyetemi előadásokban ismertetnék az ifjúság előtt azokat a kérdéseket,

amelyekben az ifjúságnak tisztán kell látnia. Végül Gömöry János, a társaság igazgatója szólalt fel és részletesen foglalkozott az idősebb és fiatalabb nemzedék közötti különbséggel. Foglalkozott azokkal a nehézségekkel, amelyekkel az ifjúságnak meg kell küzdenie, de bízik abban, hogy az ifjúság meg fogja állni a helyét.

Gömöry felszólalása után Rády Elemér emelkedik szólásra, összefoglalja a vita eredményét és értékes rezümét állít fel, amely szerint

az olyan átfogó magyar kulturszerveze- tek, mint a SzMKE, be kell, hogy vezessék a népakadémia és szabadegyetem intézményeit,

ahol az ifjúság és az idősebb közönség időszerű kérdésekről, közöttük a lég fontosabbról, az ifjúság kérdéséről kellő felvilágosításban részesül. Ezeken keresztül mélyül el a kisebbségi magyarság műveltsége, s ezek hozzák meg az összefogás idejét is.

Gönczy Gábor elnök zárszavában szeretettel hívta az ifjúságot a Kazinczy-Társa- ságba.

vei zúdulnak ránk, jobb fedélzetünk teljesen víz alatt van.

Riki bátran kiüli a hajót és az orrvitorlával egyensúlyozza a jóllét. Látszólag nagy elhatározás érlelődik a szemöldöke közt. — így eljutunk a San-Giacomo magasságig.

Alig hagyjuk el az utolsó bóját, kezdődik az igazi tánc. A sirokkó játsza a nagy szimfóniáját.

— Riki, — mondom, — elegem volt ebből az őrültségből. Ki kell merítenünk a hajót és kössünk ki a Dominikánusoknál. — A Dominikánusoknak Lacroma szigetén parányi kikötőjük van.

Riki néma pillantásra sem méltat. Ha olykorolykor elvonja tekintetét a tengerről, ezt csak azért teszi, hogy megnézze, sáppadozik-e már a basszista, ö azonban... rendületlenül szívja a tengeri medvék pipáját.

Valami édeskéset érzek a számban, egyre nyelnem kell. Na és ...

— Légy szives — a szél felé, — tanácsolja Riki még idejekorán. Szörnyűséges érzés ez a tengeri betegség. Az ember megutálja az egész életét.

Végül is enged az irányból, hátszélben vagyunk. Borzasztó. Ez a hányódás és görgetés. Isten könyörüljön rajtunk.

— Köss már ki a Dominikánusoknál — kö- nyörgök Rikinek szinte sírva.

— Először kisfiúvá tenni ezt a felvágós pofát, — dörmögi.

És a basszista nyugodtan pöfékel.

Lacroma nyugati partjánál — jóságos ég, micsoda látvány! Zug és fortyog minden a boszorkánykonyhában, mintha világsorsokat főznének puhára. Riki a nagyvitorlát majdnem egészen felcsavarta, de a megmaradt zsebkendőnyi darab is szinte szétpukkad. Úgy szántunk a vizen, mint valami gőzeke. A szó szoros értelmében, vízben ülünk. A jollé uszonya is kint van a vízből. Hegynek fel-hegynek le. Még látom, mint sáppadozik Riki — zölden világit az orra — ekkor hirtelen M. du Mourieux megragad a galléromnál fogva, kiragadja a vitorlakötelet a kezemből és a hátsópadra taszít.

... A vámhatóság értünk küldte gőzhajóját, de igazán nem volt rá szükség. Úgyis vissza tudtunk volna jönni.

Riki teljesen megtört. Érthetetlen előtte, hogy ő, aki több mint egy féléve vitorlázik, hogyan tudott ennyire tengeri beteggé lenni.

Lacromától Riki meg én olyanok voltunk, mint a hullák. A franciának teljesen egyedül kellett manőverezni. Hallatlan ügyességgel végezte a dolgát. Ez a fickó tudniillik — de miért is nem mondta meg mindjárt — sorhajókapitány a francia haditengerészetben.

1935 március J, vasárnap.