Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-24 / 71. (3623.) szám
40 VmilAi'i * tÁúkAfcC iri A iihÁjkr Íifi3 maicioö 24, vasárnap* ———Hcr.rr'nmi^™*™ ASSZONYOK LAPJA szés kiderült s a szereplő személyeket letartóztatták. Kultúráiét: lehetne erősebb is Párkány forgalmas, a körülményekhez képest nem túlságosan szegény város, meglehetősen nagy intelligenciával s mégis különös, hogy kulturéletével nem tart ott, ahol pedig magyarságának számánál, hagyományainál, fekvésénél fogva lennie kellene. A párkányi kulturélet nem intenzív, legalább is nem olyan mértékben, amilyent elvárhatnánk Párkánytól. Intelligenciája visszahúzódó, — Párkányban is megismétlődik a magának élő szlo- venszkói kisváros típusa, amely még kulturlépé- seiben is túlzottan óvatos, — egységes, nagy munka helyett csak időleges kulturmegnyilvánu- Iásai vannak. A színészeknek azonban jól megy, ha errefelé jönnek. Van szépen működő Legényegyesülete, amelyről többizben hallunk, van jó sportegyesülete, amely szép eredményeket ért el. — a párkányi kulturéletből mégis hiányzik a lendület s a felelősségvállalás. Lehet, hogy ezt csak az idegen látja, akire rá lehet fogni a „felületes szemlélő" jelzőjét. Valószínű azonban, hogy az idegen nem lát rosszul s fájdalommal regisztrálja, hogy Párkányt nem lehetett bekapcsolni teljes erőből az országos kulturmozgalmakba. Kaszinója kimúlt. Valami fásultság ül a városon. Hetivásáros időben ez nem látszik. Igaz, hogy forgalma a vásárokon is csökkent. Tavaly még 4000 vágón gabonát szállított innen a vasút, most a monopólium ezt a lehetőséget megakasztotta. A kikötőtől sokat várnak errefelé, kár, hogy a télen nem kötött ki egy nevezetes hajó sem. Csupán csendes határ- menti forgalom van a hídon keresztül, a hasonló határmenti átkelések minden örömével s kényelmetlenségeivel, előzékenységével és időszaki megszorításaival. A hatalmas főucca végén szokatlanul sok az autóbusz: a vidék forgalma még most is jelentékeny. Komárommal s más községekkel egyenes összeköttetése van ugyan, de ez az összeköttetés nem felel meg a vidék forgalmi érdekeinek. Nem messze a hegyekben meghúzódik egy kis, elhagyott fürdőtelep, Kovácspatak, valaha látogatott kirándulóhely, most jobb sorsa méltó, elhagyatott erdei Csipkerózsika. Nagyon kedves, szép hely, csak a megközelítése nehéz: érdemes lenne felkarolni jobban. Lüktetés és lassúság, élénkség és visszahúzódás, nekifeszülés és elernyedés: valahogy ez jellemzi ezt a termékeny, sok politikai vihartól, kis közéleti harcoktól meglátogatott vidéket. Az idegen azt várja, hogy egyszer csak kibontakozik az a bizonyos „nagy vonal". (sz. V.) A kalocsai „pingáló" asszonyok remekbe festik a magyar otthonok falait Senkitől sem tanulták a ping álás tudományát, úgy szállt nemzedékről nemzedékre — Pőre néni, Boris néne és Margit menyecske pingálás közben Budapest, március 23. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A budapesti hadirokkantotthon egyik barakjának ünnepi termét mozivá alakítják át és a rokkant-otthon parancsnoksága úgy határozott, hogy a hatalmas helyiség falait magyar népművészeti motívumokkal festeti ki. Hová is lehetett volna máshoz fordulni, mint a kalocsai földműves ifjúsági egylet népművészeti osztályához, amely néhány évvel ezelőtt kezdte meg a kalocsakörnyéki népművészet istápo- lását és az egylet vezetőségétől kérni néhány „pingáló" asszonyt. A kalocsai pingáló asszonyoknak már országos híre van. Amikor először jelentek meg a magyar fővárosban, munkájuk közben nagyon sok nézőjük volt, a sajtó is érdeklődni kezdett az ügy iránt és a pingálók egy-kettőre divatba jöttek. Hadd beszéljünk róluk a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak is, akik bizonyára még nem tudják, hogy a kalocsai földműves-egylet égisze alatt mintegy harminc pingáló asszony járja Kalocsa környékét, a falvakat és szállásokat és gyönyörűségesre pingálják a magyar otthonok falait. Három népművészeti terület szerencsés szintézise Vitéz Gábor Lajos kalocsai festőművész, a földműves-egylet népművészeti osztályának vezetője beszél a kalocsai pingáló asz- szonyokról. — Kalocsán és környékén jó hatvan-hetven esztendővel ezelőtt gyökereződött meg az a szokás, hogy az asszonyok ecsetet készítettek, festéket kevertek és otthonuknak a falait maguk pingálták ki. A Kalocsa-környéki szikes fűkből használható ecsetek készültek, — meszelőcskéknek mondják őket, -— otthonukban még most is gyakran használják, ha ilyen parádés munka közben fel is cserélik a vásárlóit sörte-ecsettel. Különösen konyhájukat festegetik nagy díszesre; nem is valamire való konyha, amit nem pingáló asszony díszített. Az ügyesebbeknek aztán hire ment, ezeket meghívták a környékre is és ilyen módon egész foglalkozási ág fejlődött ki Kalocsán és közvetlen környékén ? a pingáló és az írásos asszonyoké. — Az írásos asszonyok fehérneműjüket, az asztalneműt, ruházatukat díszítik. Tintába mártják a tollat és ráírják a mintát a vászonra, aztán ragyogó színekkel kihimezik. — Ilyen hímzések díszítik főkötőiket, mellénykéjüket, ingmellüket, ingvállukat, papucsukat, a férfiak ingét, függönyeiket, mindent, ami díszíthető. — Nem másolnak, nem kopiroznak, csak a művészi ösztönüket követik Az én Apám Az én Apám. már nem délceg legény, Az én Apám már megfáradt aggastyán. Szép, kék szemében nem csillan a fény. És nem ül mosoly komolyra vált arcán. Az én Apámat mind, mind tisztelik, Mert szeniorja a mi kis falunknak. — Ha az időből néha kitelik A szomszédok egy szóra be-befutnak. Megfogják fáradt, remegő kezét, — ó, hogy csókolom, mikor hazatérek — Aztán megindul csendben a beszéd, Mint távol zsongó, halk, templomi ének. Eszükbe jut a régen múlt idő — ó, eltűnő szép, színes délibábok — — Piros rózsáktól izzó rózsatő, Mely széppé tett egy csendes, kis világot. — Ilyenkor, néha arca felvidul És szeme csillan az én jó Apámnak. Az Anyám szótlan hozzája simul Aztán uj hittel, várnak, újra várnak. KLIMITS LAJOS. Egy éjszaka a^att 15 évvel megfiatalodva! és bámulatos, hogy amint például égy tizen- kétszemélyes abroszt megírnak, mire az ábrák összeérnek, egy millimé- ternyi hiba sem mutatkozik. Senkitől nem tanulnak, még egymástól sem. Amikor mondom az egyiknek, hogy csináljon olyat, mint a társa, azt mondja, dehogy tud ő olyat, ő csak azt tudja, amit maga érez. — Ez az értékes népművészet Kalocsa ; környékén két és félszázados múltra tekinthet vissza. A török hódoltság elmúltával az elnéptelenedett vidékre nagy telepítések történtek. Somogyból, Csanádból és Erdélyből. Kalotaszeg és Kőrösfő vidékéről hoztak telepeseket. Három nagyszerű népművészeti terület sz -encsés szintézise alakult itt ki, amely hamarosan teljesen specializálódott, de azért olyan gazdag motívumokban, mert három forrásból táplálkozott. A mentő munka — A kalocsai népművészetet azonban századunk elején a pusztulás fenyegette. Himzőmüvészetünk hire messzire eljutott és igy a kerskedők szívesen keresték fel megrendeléseikkel Kalocsát, csakhogy nem eredeti hímzést, írást kértek, hanem elő nyomtatott mintákat küldöttek és igy a pingálás- ban és írásban kezdett elburjánozni a sablon, az idegen motívum. — Tíz évvel ezelőtt láttam a nagy veszedelmet és faluról-falura járva, beszéltem a pingálókkal, minden egyessel kü- lön-külön. Azt hirdettem, hogy ne kövessék a gyári mintákat, alkossanak úgy, mint eddig, mint az anyjuktól és a nagyanyjuktól látták. A kalocsai földműves-egylet népművészeti osztálya felkarolta az ügyet és 1930 óta a legnagyobb gonddal igyekeztünk népművészetünk értékeit megmenteni. Ez máris sikerült, a sablon, a minta eltűnt és a pingáló újból fest, ahd§y azt a lelke sugallja. Van is keletje munkájuknak. Az írásos hímzések messze földön keresettek és a nemzetközi vásárokon is általános feltűnést keltenek. A pingáló asszonyok is egyre jobban divatba jönnek. » •» . . ... Hogyan dolgoznak a pingáló asszonyok? Elmondja Gábor festőművész, hogy a munkát a kalocsai földműves-egylet vállalja s ő is választja ki az asszonyokat, akik egy-egy megbízást elvégeznek. Gondosan ügyel arra, hogy a pingálók mindig más és más összeállításban menjenek egy munkára, különben annyira összeszoknának, hogy ez alkotásuk eredetiségének rovására menne. Ez a három asszony például, aki most itt pingál előttünk, soha még együtt nem dolgozott. Mindegyik megkapja a maga falrészét, amelyet telefest, de a másik kettő is bele- belefesteget, egy-egy virágot, egy-egy indát, mert különben nem lenne egyöntetű a munka, mozaikszerüleg széttöredezne. A belefestő nem törődik azzal, mit festett oda a másik, csak úgy találomra rakja oda a maga virágait is az üres helyekre és amikor a fal egy darabja elkészül, akkor bámuló szemünk előtt a művészi szimmetriának olyan tökéletességét látjuk, amit mintával sem lehetne különben elpompás szövevény borítja a falat. Az indáról jobbra-balra hajolnak a virágok, tarka összevisszaságban, ahogy a természetben soha sincsenek egymás szomszédságában. Pőre néne, a rangidős a három között. Elmondja, hogy ő bizony már 17 éves korától pingál, több, mint negyven éve annak. Az anyjától tanulta, senki mástól. Sokat pingált már életében, nem is tudja, hányszor, de bizonyos, hogy száz háznál többet. Boris nénét alig lehet megszólalásra bírni, Margit menyecske nem ennyire szőfukar és elmondja, hogy Pőre néni szomszédságában lakott, tőle kapott kedvet a pin- gáláshoz és Íráshoz. Ez most a harmadik munkája, de a másodikat csinálta legszívesebben, amikor négy hónappal ezelőtt uj konyháját pingálta ki. De járnak is a gyönyörűségére az emberek. Szeretik a munkájukat, de nemcsak pin- gálnak és írnak, hanem dolgos háziasszonyok is és a férfiaknak a mezei munkában is segítenek. Csakhogy a szántóra, a rétre is rajzfüzetet visznek magukkal és amikor kapálás, meg más munka után pihenőre térnek, füzetükbe vázolják azokat a virágokat, amiket a határ ezer csodája tár eléjük. A bridzsető asszony Férfi-hozzászólás *A kártyázó ni vé* d elmédhez. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, de in-, kább csak Hölgyeim. Engedjék meg, hogy ehhez a kérdéshez mi is hozzászóljunk. Még egykét vizsga, katonáskodás ée nőeülésre készen állunk Maguk elé rövid idő múlva, e igy nem lelheit érdektelen a mi véleményünk sem. Tiszta levegőjű diákszobában beszélgettünk a kérdésről, e mindannyian szerfölött sajnáljuk, hogy az illető rádiótorónákást nem hallottuk. Bizonyára tapsoltunk volna örömünkben. Nem szeretjük a kártyázó nőket, mert: Rendszerint egyre többet és mohóbban kártyáznak, s elhanyagolják többi teendőjüket. Megtanulnak jól bridzselni, de nem tanulnak meg főzni, háztartást vezetni. Az eredmény pedig az, hogy a házasságuk első idejét mindenféle szakácskönyvek és tanácsok szerint rosz- szul főzött ételekkel savanyítják, keserítik, kozmásitják és sózzák el Leginkább kártyázásnál jönnek össze „jóu barátnőikkel, akiktől nem tanulnak meg egyebet, mint cigarettázni, s akik kedvéért a rúzsok, festékek és púderek egész arzenálját rakják é6 kenik magukra. Ha tudnák, tisztelt Hölgyeim, milyen degusztáló mindez nekünk, akik a kávéházak füstös levegője helyett a sportpályákon, havas dombokon és a vízben keressük egészséges szórakozásunkat. Csókos, dolgos feleség után vágyunk, akiből nem veszett ki még a női törékenység és szemérem, aki szelíden hajtja festékmentes fejét és arcát, büszkén dagadó mellünkre, s aki nem riaszt el kellemetlen bagószagával már messziről. Állításaim alátámasztására sok - sok példát hozhatnék fel, de itt legyen elég a következő: ,Tálneveit, úri lányról van szó, aki mindaddig, amíg nem tanult meg bridzselni, vonzó egyéniség és közkedvelt tavasz volt. A nyáron az uszoda homokjában heverésztünk, amikor Ízléses piros ruhájában megláttuk jegyet váltani. Eltűnt a kabinjában, de rövidesen megjelent. Az előbb még ruhájához, most már fürdőtrikójához volt hangolva ajkának színe. Fölment az ugródeszkára, mélyen kivágott dresz- ezében megállt a szélén, s amikor már mindenki öt nézte, utolsót húzott a jól kihasznált cigarettavégből és lanyha ugrással eltűnt, a vízben. Maga a kártyázás tehát még nem hiba, de amíg ilyen kerítéssel tálalják tisztelt Hölgyeim, addig nem fogadjuk el és harcba szádunk ellene minden vonalon. Az adott helyzet szerint pedig az a jó asz- szony, aki amellett, hogy maga nem kártyázik, de még az ura kezéből is kivenni igyekszik az „ördög bibliáját". Újhelyi László, jogszigorló (Pozsony). érni. A rétek és kiskertek ezer virágát varázsolják a falra, a legtöbbnek a nevét sem tudják, maguk nevezik el. Pőre néne most festett oda néhány orvosi szegfűszeget, amiből a kamilla-tea készül s amikor megkérdezem : — Milyen virág ez, Pőre néne ? — rávágja : — Piri-para. A pipacsot papuluskának mondja. Margit, a fiatal menyecske egy rézvirágot ka- nyaritott most fel és amikor megkérdjük, hogy mi az, rávág^a, hogy „fajruzsa" és olyan csintalanul nevet hozzá, mint ahogy egy háromhónapos menyecskéhez illik. Mert az ő szive most ruzsákkal van tele, ahogy mondja. — Művészetük legfőbb jellemvonása, hogy minden virágban szerepel a sziv-motivum, szivalaku Idomok, tulipánok, szívre vannak kikanyaritva a rúzsa sziromlevelei is. Aztán madarakat festegetnek a virágok közé, erdélyi ősi motívumként maradt ez művészetükben. Minden egy-egy indáról szalad ki és az indák egymással is össze vannak kötve, ázepiők, oőratkák, pattanások, barüa toltok, orrvörösség, nagy pórusok, ráncok öregít,ik arcát. A keleti AÍma-hármasztókura nyom- tataim1 eltávolít minden szépség (libát Meg fogják önt csodálni mert bőre fiatalosan friss és tiszta lesz, tira 7 K6, kettős kuracsoma- golásban ti Kó Akt ezt a hirdetést. kivágja és megrendelésével , napon belül beküldi a kis cső magolás rendelésénél 20°lu a nagy csomagolás rendelésénél pedig 30“/n-os árkedvezményben részesül Kérem közölni, vájjon bőre zsíros vagy Száraz De. Kemény Miklós, Kostcc i Poatfacb 300/E. Szlovenflzkó
