Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-24 / 71. (3623.) szám
1935 március 24, vasárnap* <PMGS!MAGtSR.HTKLAP 17 Tavaszi látogatás a „vásáros" Párkányban Beszámoló a forgalmi problémákról, a kegyúri jogokról s a kulturális életről a csendes dunaparti városban ■ ■ Párkány, március hava. (Kiküldött munkatársunktól.) ...Állítólag valamelyik esztergomi érsek nem kivánta a vonatok dübörgését hallani s nehogy tulközel kerüljön az állomás a Bazilikához: a túlsó parton elterülő Párkány nagyjelentőségű vasúti gócpontját olyan messze kerítették Párkány városától, hogy ez még ezen a vidéken is szokatlan, holott errefelé ugyancsak hozzá vannak szokva a népek, hogy saját községük állomásához kilométereket kell gyalogolni. Mások szerint Ferenc József húzott egy egyenes vonalat ennek a vidéknek térképén s úgy rendelte a Bécs-Budapest között rohanó vonat útját hogy ne sokat kanyarogjon. Mindebből csak az utóbbi időben van haszna néhány autófuvarozónak, azelőtt ugyan áldhatták azt a rendelkezést, amely ily messze parancsolta az állomást a várostól, hogy elébb látszik a túlsó féli hatalmas bazilika kupolája, mint Párkány község sajátmaga. — Sok látnivaló nincs itt, uram, — legyint kevés lokálpatriotizmussal egy helybeli ismerős, — el vagyunk valahogy maradva a világtól, hiába nevezik gócpontnak a várost De mikor magunk is tűnődve nézünk az elhagyott Dunapartra, — aminek az éppen az időszerű nevezetessége, hogy a hid pillérének nekiment egy francia hajó, — hirtelen dicsérni kezdi a várost: — Lesz itt, kérem, minden: nagy kikötő, hangos mozi, járda és sok uj épület. Csak forgalom nincs megfelelő hozzá * ♦. „Forgalmi látnivaló" a Dunának ebben a hideg áradásában valóban nem sok van, ám, ha valaki természeti és építészeti szépségekkel akarja felüditeni ittartózkodását, bátran elandalog- hat a Dunaparton: a minden dunai szépséget megkoronázó esztergomi bazilika, a hegykoszo- ruzta Dunapart, az ives nagyhid, amely két ország határán fekszik, a távoli tornyok s az esztergomi hegyek, — ahol nyaranta Babits Mihály fogadja vendégeit, — természetbarát szivét valóban megihletik. A párkányi Nizsni}-Novgorod Ámde mégse a természeti szépség érdekli jelenleg a párkányi embert, hanem az élet, a maga mindennapi küzdelmeivel s a kisvárossá emelkedés sokminden problémája, amely itt, a határon kettőzve dobja fel a kérdőjelet. Párkány-Nána hatalmas vasúti gócpont volt, különösen pedig országos vásárjairól nevezetes. Ezek az országos vásárok felülmúlták a messzi vidék valamennyi vásárját: valóságos nizsnij- novgorodi allűröket vettek föl. A Simon-Juda napján kezdődő vásár kerek egy hónapig tartott annakidején s volt ezen a vásáron minden: állat, játékáru, gabona, talpfa és cirkusz. Nevezetes nagy eseménye volt ez még a kilencszázas éveknek is, széles környék itt cserélte ki termékét, áruját, Lengyelországból éppúgy eljöttek a párkányi vásárra, mint Oroszországból, meg a Balkánról, meg Német-földről. Később vesztett jelentőségéből. Utóbb már csak négynapos volt a híres-neves vé'3át, legújabban pedig már a megszokott időpontját is át-átteszi a hatóság s a gabonamo- nopólium után minden jelentőségét elvesztette az országos hirü párkányi nagyvásár, öreg párkányiak sóhajtva emlékeznek vissza ezekre a zajos, derűs, cirkuszos, kürtös nagy napokra, amikor még az iskoláknak is szünetjük volt a vásár „kulminádós napján". A kikötőben biznak a párkányiak, épiti is az állam a kikötőt, egyelőre azonban még kicsi a forgalom benne, pedig a Duna partján már épült néhány modem ház s ha az építkezéseket vesz- >zük tekintetbe, a vasút felé vezető irdatlan iosszu útvonalon már kezdett uj épületekkel tereszkedni a város, mindaddig, amig a konjunk- :ura rugói engedték. Most ez a terjeszkedés is negállt s a munkanélküli tömeget jobb hiján cisebbértékü munkákkal vigasztalják: a kikötőt ■endeztetik velük s járdaépítést Ígérnek nekik. Lesz azonban hangos mozi is: ezt, mint viv- nányt megelégedéssel emlegetik. Hangos mozi- >an jelentkező kulturvágyukat a párkányiak a zembenlévő Esztergomban elégítették ki. (Ér- lemes volna egyszer megírni a határmenti ikervárosok mai életét, sorsát, egybe futó és szét- 'áló útjait s mindamaz érdekes problémákat, amelyek az államfordulat óta ezekben a szembeniévé városokban .jelentkeztek...) Ha egy párkányi ember hirtelen megbetegszik, az esztergomi kórázba viszik. Mozija is ott van. Ha viszont az esztergomi embernek valahol a Tátrában vagy Pozsonyban van dolga, csak átsétál közvetlenül a nagyhidon s utaz- hatik tovább ... A kegyúri terhek Vannak itt azonban egyéb nevezetességek is. Például a kegyúri földek ügye. A katolikus hitközség négyszázholdas birtokát parcellázták s a kegyúri terheket a megmaradt 50 holdnyi területre akarták hárítani. Az egyházközség ez ellen tiltakozott, mert ebben az esetben a kegyúri terhek legnagyobb részét adóba kellett kivetni, hiszen az 50 hold, — amely nem is jó terület, — nem bírja a kegyúri terheket fedezni. Az egyházközség elöljáróságának legnagyobb része nem akarja vállalni a terheket, vagy, ha már vállalnia kell, akkor a kegyúri terhekkel kegyúri jogokat is kér: különösen pedig a papválasztás jogát. A nagy port felvert ügy még most is tárgyalás alatt van, döntést a nagyszombati apostoli ad- minisztratura még nem adott. Erős küldöttségjárás volt ez ügyben Nagywombatban: felelet azonban nincs még. A másik érdekes, — ezzel kapcsolatos dolog, — hogy a katolikus iskolaszékhez kérvény érkezett, amely azt kéri, hogy a párkányi iskola dolgába a szlovák kisebbség is kapjon beleszólást, mivel, — a kérvény szerint, — 30 százalékos a számuk. Az egyházközség megvizsgálta a dolgot s kiderült, hogy a szlovákok egyáltalán nem viselik a terheket feltüntetett százalékuk arányában s az iskolaszék ahhoz tartotta magát, hogy az egyházközség dolgaiba való beleszólásnál az adóalap legyen irányadó. Az adót pedig legnagyobb részben a magyar anyanyelvű hívek fizetik. Aktacsempészés az adóhivatalból A párkányiaknak az adózásnál is sok súlyos problémáik vannak. Az egyik érsekujvári újság párkányi melléklete mindig adógondokkal foglalkozik. Nagy érdeklődéssel várják a párkányi adóhivatalban történt aktacsempészési ügy végét, amely most a komáromi bíróság előtt van. Néhány megtévedt tisztviselő fellebbezési aktákat csempészett ki az adóhivatalból egy párkányi fiatalembernek, aki aztán felkereste a szenvedő adóalanyokat s kilátásba helyezte, hogy sikeresen elintézi adóföllebbezéseiket. Az „adóalanyok" pénzt adtak a sikeres elintézés reményében, de a föllebbezés soha nem sikerült. Eredménye csak egy lehetett: az aktacsempéUngvár, március 23. (Ruezinszkói szerkesztőségünktől.) A múlt óv novemberében érdekes közlemény jelent meg egy budapesti lap hasábjain, melyet „Az élő Gárdonyi halott hitvese" címmel, maga a nagy író fia, ifj. Gárdonyi Géza irt. Ez a nagyon lélekbe vágó közlemény nagyobbrészt intim részleteket tartalmaz Gárdonyi fiatal életéből, Írói megindulásának vívódásaiból és az élettel való küzdelmeiből azért, hogy felkerüljön arra a Parnasszusra, melyért minden földi és polgári jólétet, szerelmet éa családi boldogságot oly fanatikus hittel volt képes feláldozni Gárdonyit — fiának megállapításai szerint — sohase az egyéni érvényesülés, mint inkább magyar irodalmi elhivatásának ösztönös érzete irányította egész életén át. Ezt igazolja az is, hogy húsz éves korában szerzetesi ruhába akart beöltözni, amelyre hallgatag, minden szórakozást, mulatságot és társaságot kerülő természete valósággal predesztinálta. — A Gárdonvi család — immár három tagú — Budapestről visszatért Győrbe, — írja ifj. Gárdonyi Géza A betű szerzetese — Az édesapám még több munkával és nagyobb akaraterővel indult a Parnasszus meg- ostromlására. Ha összerakjuk, amit saját folyóiratain, naptárán, könyvein kívül hírlapokba irt; színdarabokat, regényeket, verseket termelt; tömegre nézve győri tartózkodása a legtermékenyebb éveknek nevezhető. Szinte elképzelhetetlen, mikor s hogyan tudott ennyit és olyan sokfélét létrehozni — Gárdonyi C6ak a betűnek ólt. A ház túlsó, udvari részében külön szobát rendezett be magának. Ide tért meg, szinte naponta, valóságos könyvtoronnyal. Munkája közben nem volt szabad háborgatni. Tulgyakran még a vacsorát is szobájában fogyasztotta el. Nagyon megható, amit ifj. Gárdonyi az édesanyjáról, a mártir-asszonyról ir: — Édesanyám a kisfiával a Csányi-roko- nokkal lakott együtt. Asszony volt, de a háztartást természetesen a néni vezette. A férje pedig külön, távoli szobában, könyvekkel ba- rikádozta el magát. Nem igy képzelte, szegény, a házaséletet. — A mézeshetek alatt, 1885 november és december havában férje irta, sajtó alá rendezte, korrigálta a Néptanitók Naptárát és a meginduló Tanít óbarátot. Édesanyám végezte itt és később a Garabonciással az expediálást. Aztán jöttek a könyvek, színdarabok; az újságírót elvonták a családjától a napi események, a közéret; otthon pedig olvasni, Írni akart, ne zavarja utcai lárma, sem a családi élet nyüzsgése ... Apuka dolgozik ... csend!... mélységes csend!' .. Gárdonyi bonyolult pénzügyei És most. szólaljon meg Gárdonyi Géza első kiadója, Gaar Iván, Ungvár jelenlegi magyar polgármestere, aki abban az időben, amikor Gárdonyi Géza Győrött tartózkodott s az előbb vázolt viaskodó életét élte, ugyanott a Pannonia-nyomda tulajdonosa volt. Gaar Iván mindig kedvesen emlékezik vissza Gárdonyira, aki őt pertu barátjául fogadta s aki vele minden irodalmi megmozdulásának anyagi oldalát megtárgyalta. A „tárgyalás" persze könnyű volt, mert Gárdonyinak a tehetsége és pénze, nagyon fordított arányban állott egymással. Amig az előbbiből messze kimagaslóan sok volt, az utóbbiból úgyszólván semmi... — Abban az időben, 1888-ban vettem meg a győri Pannónia nyomdát, melynek az előző években bérlője voltam — kezdte visszaemlékezéseit, kérésünkre, Gaar po'gármester. — Ebben az időben irta Gárdonyi „A szerelem titkai" és „A szépség titkai" cimü két müvecskéjét, mely nálam készült füzet alakban. Ez volt a megindulása. — Tárcanovellái a „Hazánk" c. lapban láttak nyomdafestéket, majd ebben az időben irta Gárdonyi „Ciprián" cimü 4—5 ívnyi terjedelmű müvecskéjét, melyet 500 pé'dányban adtam ki, ugyanúgy, mint összegyűjtött tárcanovelláit fej melyeknek ólomszedését tördeltük át füzet- alakba. — Ez volt a Gárdonyi honoráriuma a „Hazánkéban megjelent novelláiért, ami meglehetős magas volt. tekintettel arra, hogy e füzetek nyomdai kiállítása nem kis összegbe került. E füzeteket aztán Gárdonyi értékesítette s igy szerzett magának némi pénzt. — Mint újságíró, Gárdonyi átvette Szávay Gyulától, akkori győri városi tisztviselőtől a „Garabonciás" c. vicclapot, mely ugyancsak az én nyomdámban készült s igy érthető volt az a barátság, ami köztünk kifejlődött. Egy „garabonciás“ vállalkozás — Ezt a „Garabonciást" azonban Gárdonyi nem tudta sokáig fenntartani 6 igy én vettem meg tőle 200 forintért, de mivel házi kezelésben nem fizette ki magát, 1889 decemberében megjelentetését beszüntettem. — Nagyon rosszul ment az üzlete neki is, nekem is, úgy hogy 1891-ben én is kénytelen voltai a nyomdát eladni —• Győrből Gárdonyi Szegedre, én pedig Ungvárra költöztem. Ide hoztam magammal a ..Garabonciás" jellegzetes kliséit, mint nyom- datulajdonos-korom legkedvesebb emlékeit. — De nem lennék Ö6rinte? ha be nem vallanám, hogy nemcsak ezért hoztam el a ládányi kliséket, hanem azért is, mert Gárdonyi bizonyos összeggel adósom maradt, ami különösen a „Garabonciás" — akkor törvényben volt — 30 krajcáros hirdetési bélyegilletékeiből szaporodott fel. — Gárdonyinak azonban ugyancsak kedves emlékei közé tartoztak a „Garabonciás"4 klisé. Levelet irt tehát Ungvárra, melyben visszakövetelte a kliséket, azzal az indokolással, hogy a „Garabonciást" ugyan eladta nekem, de nem adta el annak jellegzetes alakjait. — Válaszul az adóssága kiegyenlítését követeltem Gárdonyitól, aki megígérte, hogy rövidesen megfizeti tartozását, mert egy operettjét fogják előadni a budapesti Népszínházban (a mai Nemzetiben) s annak honoráriumából kitelik majd a nekem járó összeg is. — Küldött is egyszer 10 forintot, de többet nem is, mert operettje igen hamar lekerült a műsorról... Én azonban a láda klisét vis6zaküldöttem neki. — Gárdonyi nagyon jó és barátságos ember volt, — mondotta tovább Gaar Iván. — Mikor Szegedre távozott, Szávay Gyulánál volt a bu- csuvacsoránk. Itt ajánlotta fel a pertut... Azután még kétszer találkoztam vele Budapesten ... Kié volt a Göre Gábor-alak? Ama kérdésünkre, hogy milyen üzletember volt Gárdonyi, Gaar elmondotta, hogy Gárdonyi müveit úgy értékesítette abban az időiben, hogy vidéki lapokban helyezett el hirdetéseket megjelent füzeteiről s a hirdetési dijakat úgy rótta le, hogy a „Hazánkéban megjelent tárcanovelláit e hirdetések közlése fejében engedte át másodközlésre e lapoknak. — E füzeteknek bizonyára meg kell lenniök a győri bencés kolostor könyvtárában, mert Aba Benedek, a bencés könyvtár akkori őre, minden Gárdonyi-könyvet és úgy az általa szerkesztett, mint minden más, Győrött megjelent újságot összegyűjtött. — Legismertebb vicces alakja volt a „Tzompó", mely „Göre Gábor" elődjeként élt. A „Göre Gábor" alakjait egyébként nem Gárdonyi, de az akkori győri református tanitó hozta létre. — A két első füzetét „A szerelem titkai" és „A szépség titkai" c. müvecskéjét Gárdonyi nem a 6aját neve alatt irta, hanem „dr. Jang török császári udvari orvos" álnév alatt — fejezte be igen érdekes visszaemlékezéseit Gaar Iván. Bizonyos, hogy a Gaar Iván adatai igen jellemző részét fogják szolgáltatni még a Gárdonyi Géza élettörténetének Rácz Pál. A fiatal Gárdonyi őszinte portréja Rajzolta: Gaar Iván ungvári polgármester, aki valamikor első kiadója volt a nagy magyar írónak Ismeretlen adatok Gárdonyi életéről és küzdelmeiről
