Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-17 / 65. (3617.) szám

'PRXGAlMAGtARHTRLSP 1935 március 17, vasárnap. BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre Sportszerű sport Alig néhány perccel ezelőtt; láttam a jégen táncolni Szónya Hennie-t, a szőke jégtiindért és világbajnoknőt. Ezt nem azért mondom, hogy szabad folyást engedhessek elragadtatásomnak, hanem azért, mert még mindig érzem lábamban — enyhén tűnőben — a hasogató hideget és a helyben topogó tánc ritmusát, amit odakünn jártunk néhány ezren a szünetben a hangszórós zene hangjaira, hogy valamennyire üzemké­pességben tartsuk gémberedett tagjainkat. A szünet hosszú volt, előbb jégkorong mér­kőzés volt, aztán újra. simították a jégpályát, azután jött csak Szónya és ekkor megszűnt minden fázás. A szép norvég lány betöltötte a pályát, jobban, mint valamennyi jégkorong- játékos együttvéve, pedig hát azok is tudtak valamit. Bennem megbízhatnak, én ritkán lelke­sedem, különösen sportmutatványoknál, de azon vettem észre magam, hogy keztyüs kézzel tapsolok, mikor Szónya mazurkát táncolt és már-már azon a ponton álltam, hogy a keztyü- met is lehúzom a nagy hidegben... Mikor az­tán a jégtündér zöld ruhában levonult a pályá­ról, tovább táncoltuk a kopogóst és azon gon­dolkodtam, hogy mi köze mindennek a világ- krizishez. Szerencsére semmi köze. Legfeljebb úgy lát­szik itt, hogy nincs is válság, itt csak tömeg van és lelkesedés. Tömeg, amely megfizette a nem nagyon olcsó belépődíjat, lelkesedés, amely nem kenyérkeresési lehetőségekért tobzódik, hanem csakis esztétikus élvezetért, egy fiatal lány hallatlanul kecses mozdulataiért, merész és könnyed mutatványaiért. Szónya Hennie táncolt, lebegett és forgott a jég fölött, ugrá­sokat végzett, amilyeneket csak álmomban kép­zeltem el diákkoromban, mikor aktív korcso­lyázó voltam — mégis, nem a merész mutatvá­nyokkal fogott meg. hanem akkor, mikor sima menetben, kicsit lehajtott fejjel, gondolkozva végigfutotta a félpályát és a türelmetlen közön­ség már tapsolt és nevetett, figyelmeztetésül: no, mi lesz? — Szónya félkézzel intett, hogy nem kell félni és kecsesen szállt, lendült, lib­bent, ugrándozott, ötletszerűen és magának, mint a madár. Talán énekelt is közben a hang­szóró hangjára, amely tuibömbölte a norvég erdők jégmadarát. Mégis, mikor fázás közben, szünetben ismét táncolni kezdtünk egy helyben a zene ütemé­re, különös gondolatom támadt. Mindenki egy­formán rakta a lábait, egy kis közfázás, egy kis közös szenvedés kellett hozzá, meg egy kis zene, hogy ilyen spontán tömegmutatvány ke­letkezzék. Ez a tömegtánc persze nem volt összehasonlítható Szónya táncával, de a tömeg szempontjából éppen olyan érdeknélküli volt, mint az. Arra gondoltam, hogy mennyi közös szenvedés van a világon, mennyi komoly szen­vedés, amely mind igyekszik megtalálni a ma­ga közös táncát, a maga feloldó, enyhítő táncát, csak éppen a nagy, közös zene hiányzik még hozzá. Itt-ott, elszigetelten már felhangzik egy zene ritmusa, vad, ősi ritmus, a tánc azon­ban, amelyet hozzá járni lehet, alig üdítőbb, célszerűbb és eredményesebb, mint ez a topo- gás a tömegben. A jégkirálynő tánca egyedülálló, megfelle- bezbetetlen tünemény, ebbe nem lehet beleköt­ni, aki igy tud, annak minden szabad. De ha a jégkorongjátékosokra gondolok, akik sokkal kevesebbet tudnak, vagy éppen a helyben fázó és egyszerre topogó emberekre, akik szóra­kozni jöttek ide és nem táncolni, akkor megint feltámadnak bennem régi vegyes érzelmeim a sport iránt, amelynek értékét mindinkább két­ségessé teszi ,,1’art pour rart“-jellege. A művé­szetben, amely közvetlenül törekszik a 6zépre, többször megbukott az ilyen irányzat az idők folyamán, annál inkább nélkülözhető a sport­ban a szigorúan Fart pour Tart, vagyis sport­szerű irányzat. Végeredményben az egészségen kívül minden sport többé-kevésbé hasznos kész­séget nyújt a praktikus életben, de a készség megszerzése mindig meddő körülmények között és nem is mindig a szépség jegyében történik. Egyizben már Írtam arról, hogy a turisták vándorlásaik közben mellékesen, szórakozás közben mennyi hasznosat tanulhatnak és vé­gezhetnek a maguk és embertársaik javára. Lehet, hogy a sportszerűség rovására megy a dolog, de semmiesetre az egészség és edzés ro­vására, ami minden sportnak a célja. A turisták feladata volna, hogy a sport közben szociográ­fiai tanulmányokat végezzenek és fenntartsák az érintkezést a város és a fa'u népe között, ahogy ezt annakidején a mesterségüket ki­tanuló iparoslegények tették. Az egész vonalon ki lehetne bővíteni a sportüzők szociális fel­adatait. Kicsit kábultan és értelmetlenül néz­tem, ahogy a jégkoTongjátékosok összevissza száguldoztak, lendületes rohanásuk megtor­pant hirtelen, mert az alig látható kis jégko­rong az ellenfél kezébe került és megváltoz­tatta útját. Arra gondoltam, hogy mennyi ener­gia halmozódik itt fel, mennyi hallatlan munka kell ahhoz, amig egy ilyen középosztályu csa­pat eljut mai, nem túlságosan fényes teljesít­ményéig. Egész biztosan el fog jönni az idő, amikor a sportszenvedély egybefüződik az alkotás, az építés szenvedélyével. Csak még az szükséges ehhez, hogy a célszerű sport épolyan népszerű­vé váljék, mint a célszerűtlen, a mai fogalmak szerint sportszerű sport. Bécsben már több mint tiz év óta divatban vannak az úgynevezett ,Schrebergarten“-ek. (A bécsi minta után azóta sok más nagyvárosban is.) Bécsi polgárik, akik egész héten át dolgoznak, kis, tenyérnyi földet bérelnek a város határában, kis kunyhót épí­tenek rá és ott kertészkednek. Munkájuk feltét­lenül egészséges, vasárnapi pihenésük változa­tosságot nyújt a hétköznapi városi robottal szemben és pontosan látják munkájuk való­ságosan növekvő gyümölcseit. E sport leg­alább olyan szórakoztató, mint bármely sport­szerű sportág, amelyben agyon kell speciali­zálódnia annak, aki jutni akar valamire. Csak ........ ...... ór iási választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., KoSice Üveg — pcrcellán — villany csillár ok! llllllllllllilllllllllllIlllllllllllllllillllllllllllllllllllIIIIIIIIIIHIIlllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllinillllIllílllllllllllllHHIIIIIIlllHIIIIIIlIlllllllllll Modern kép keretezés, üvegezés HlillllilllliiiuilllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllíllliÉllllllllllllllllllllllllllllllllllllllÉlllilllllPllllllllllllllllll Telefon 2423 Alapítva 1833 még az hiányzik, hogy e sportkertészek vala­milyen kiállításon vagy termelési versenyen mutathassák be eredményeiket és igy kedvelt- té tegyék szórakoztató sportjukat. Mindnyájan emlékezhetünk gyermekkori ol­vasmányunkból a furfangos Tóm Sawietre, aki­nek büntetésből vasárnap délután kellett ki­meszelnie a nagynéni kertjének kerítését. Paj­tásai kürölsereglették és kezdetben kigunyol- ták. Tamás urfi gyors ötlettel különleges elve­zetnek és művészetnek minősítette a meszelést, barátai bedőltek és ajándékokkal halmozták el, hogy őket is éngedje meszelni. Nagy volt a néni meglepetése, mikor egy óra múlva látta, hogy a kerítés fehéren ragyog, holott azt hitte, hogy a pajkos fiú már régen megszökött a mun­ka elől. Ilyen Mark Twain-ötletek fognak felmerülni maguktól a sport jövőjében, mert elképzelhe­tetlen, hogy annyi emberi erőfeszítés hiába tör­ténjék a „sportszerűség1' sáncai mögött. El le­Jtodalmi levét (Az istenek meghaltak ■ Európa u\ra csöndes) Múltkor velem szemben a karosszékemben egy párisi iró ült, fiatal, alig valamivel túl a harmincon. Vallatgattam, mint családtagot szokás, hogy mi újság náluk otthon, milyen verseket olvasnak, milyen költők bontogatják szárnyukat és röpülnek a halhatatlanság felé, de ő csak ötölt-hatolt, nehány régi nevet emle­getett, majd töredelmesen bevallotta, hogy többnyire műkedvelők verselgetnek s az újítók minden merészsége az, hogy most R 0 n s - card modorában írnak, holnap pedig elhatá­rozzák, hogy nem Ronscard modorában fognak Írni, hanem valaki más modorában. Azután egy bécsi iró került karosszékembe — a vallatószékbe — ifjúkori barátom. Azzal töltöttük a délutánt, hogy feketézt-ünk és szel­lemeket idéztünk. Hofmansthal, Ril­ke és George szellemét, akik annakide­jén beragyogták egyetemi éveink és hónapos diákszobánk homályát. Ő is szomorú húrokat pengetett. Biztosított arról, hogy az újabb nemzedék a mi beszélgetésünket alig tudná megérteni, mert az verseket nem igen olvas s ha olvas, elfelejti, kitől olvasott. Néhány hónappal ezelőtt Berlinen utaztam át. Mint­hogy volt egy szabad estém, megkérdeztem egy ottani kartársamtól, milyen színházba menjek. Fölsorolt néhányat, ahol részint na­gyon ismert darabokat játszanak, részint na­gyon ismeretleneket s végül azt a tanácsot adta, hogy inkább feküdjem le és aludjam ki magam, meg van győződve, hogy az álom déli- bábos szinházában sokkal jubban mulatok majd, mint bármelyik, erre a célra épített kő- palotában. A helyzet majdnem ez Rómában és Londonban is. Mindenütt zakatol a dráma­gép kitartóságánál fogva, de anyag híján a semmit őrli, a levegőt Elmúltak azok az idők, amikor egy-egy színdarab egymás után bejárta az európai színpadokat Páristól Szófiáig és Krisztiániától Madridig s mután mint valami jó­tékony szellemi járvány végigvonult és beol­totta, megfertőzte a lelkeket uj lázával, meg­adta minden évünknek a 6zinét, hangulatát és tartalmát. Hasonlóan vagyunk a regénnyel is. Olykor öt-hat évenként feltűnik egy tehetség, meghódítja tárgykörével az olvasóközönséget, «zetleg a mozit is, egy kicsit tündököl a nép­szerűségben, aztán lebukik a sötétségbe és is­meretlenségbe, ahonnan felbukkant s legköze­lebbi könyve az újság varázsa nélkül már is­métlés, vagy olyan csapnivaló, hogy kézbe se lehet venni. Állandó csillagok nincsenek többé. Mi történt? Az istenek, a régi istenek meg­haltak s újak egyelőre nem jelentkeztek. Le­gyünk ősz;nték, írói pályák nincsenek is töb­bé, csak azok folytatódnak, fejeződnek be, melyek valamikor a háború előtti időkben kez­dődtek. Tudsz-e említeni barátom, olyan mai költőt, drámaírót vagy regényírót, akire az egységes elismerés napfénye süt, ha nem is az összes európai országokban, de legalább szü- kebb hazájában? Talán Bemard Shaw-t hoznád föl, de az ő működése annyira újságírói és bo- hóci, gondolat- és érzelemvilága annyira ön­magának is ellenmondó részlet-vélemény- hogy a példa — alkotásról lévén szó — nem egé­szen találó. Nehezen szokjuk meg mi ezt, akik olyan időben cserepedtünk föl, amikor a köl­tők közül még élt Verlaine, amikor a havas Észak két különböző pontján Ibsen és Tol­sztoj emelkedett magasba, mint két iker hegycsúcs, amikor még Zola és Anatole Francé volt kortársunk, ezek a csodálatos koronatanúk, akik a század változását szem­lélték az örökkévalóság jegyében. Irodalmi szempontból hivő kor volt ez, istenhivő és te- kintélytisztelö s a mai kor vele szemben nyil­ván hitetlen és istentelen, az aprószentek és a kis vagy nagy bálványok kora. Itt mindenki szóhoz jut, aki a múló eszmeáramlatok vagy pártszenvedélyek hullámhegyére ül, de aztán nyomtalanul el is merül velük. A háború végén a divatok és irányok hó­bortja. dúlt. Olyan volt ekkor az európai iro dalom, nrnt egy lármás, nemzetközi kávéház, ahol mindenki egyszerre beszélt, mindenki ta­gad valamit, mindenki egy megváltó eszmével lép föl s azzal akarja menteni a menthetőt, hogy halálra ítéli az értelmet, vagy a közpon­tozást, hogy trónra ülteti a fintort, vagy a nagybetűket, s mint holmi csődtömeggondnok végeladást rendez abból, amit a nagyok rá­hagytak és olcsó pénzen, — néhány ötlet ked­véért — elvesztegeti. Most ez a zaj is elült. Már divat sincsen. Nem beszélnek többé a lí­ra, a szinpad, a regény válságáról. Mély hall­gatás van. A viták is megszűntek. Fáradtság, kedvetlenség, csömör mutatkozik minden té­ren. Vájjon a tisztelet hiányzik ennek a kor­nak, az áhitat, hogy teremteni tudjon, vagy ép­pen ennek ellenkezője/'a tiszteletlenség sza­badsága, a bírálat bátorsága és lehetősége? Ta­lán nvndkettö egyszerre. Mindenütt a politika lett úrrá, az igyekszik alkotni, de úgy, hogy közben a szellemet megbénítja. „Csend, rend, figyelem, — mondotta hajdan óvónénink — aki rossz, azt megverem." Ennélfogva csend van és rend 6 olyan rossz gyerekek immár se­hol sem akadnak, akik tollúkkal igazán ját­szani mernének. Egész Európára csend és hő borul. Lehet, hogy a hó a’att ott csírázik a szabadság és vele együtt a. jövő irodalmi ve­tése is. Kosztolányi Dezső. hét képzelni olyan korszakot, amelyben a vár rosi polgár vasárnap délután — elkészített ter­vek szerint — árkot ás vagy utat épít a sza­badban, esetleg fát irt az erdőben. Külön dijak lesznek kövezési és fadöntési versenyeken az ifjúság és a felnőttek részére, a nézők belépő­dijat fognak fizetni és — esetleg ők is részt- vehetnek a versenyben. A cserkészmozgalom az, amely ilyen egész­séges, célszerű és praktikus irányban fejlődik. Csak még az a baj, hogy a cserkészek — ha­mar kiöregednek, elhagyják csapatukat. Miha­marabb meg kellene alakítani az öregcserké- sze'k csapatait is és főleg: ötletekben versenyre kelni a népszerű sportokkal, amelyek ma még versenyen kívül állnak, éppen a versenyekkel és győzelmekkel védett sportszerűség következ­tében. Állítólag a szépségét védi a sportszerű­ség, a sport szépségét, pedig hát ma már első­sorban egészségről és célszerűségről van szó. A művészetben is, hát még a sportban! Sebest Ernő: UTSZÉL! FA Országút mentén úgy néz néha rád Egy porbasujtott fa s oly hü barát. A felhőt, amit autó, kocsi hint, Az ilyen fa magára szedi mind. Szótlanul tűri. Sorsa ez neki: Nagy dühét a lomb ki nem sziszegi. Kavarg körötte a szennyes pokol S csak hallgat a fa. Nem is fuldokol. De néha vándor árnyékot kíván, Ilyenkor furcsa nesz motoz a fán. Rázza magáról a fa mind a port Amit száz szél a lombra felkotort. Tán önérzete jött meg. S úgy nyeli Porral a vándor tüdejét teli. Pedig a szegény mindig szennyt lehelt, Óh, vond meg tőle e csúf eledelt. Ha sorsod szennye bárhogy fojtogat: Némitsd el büszkén tiszta titkodat. Mit nyújtózol? Csak állj te szótlanul. Mig magányod a ködbe elvonul! Hány magyar él a világon? Budapest, március 16. (Budapesti szer­kesztőségünktől.) Érdekes és feltűnést keltő statisztikai munka jelent meg a ma­gyar könyvpiacon. Nagy Iván „Öt világ­rész magyarsága" címen nagy statisztikai müvet adott ki, amelyben részletesen fölso­rolja, hogy a világon szőíf ' Q « hol és mennyi magyar él. A hatalmas tanulmány kimutatja, hogy a világon összesen tizenkét millió magyar él. Ebből Magyarországon 8,001.112, vagyis Magyarország lakosságá­nak 92.1 százaléka. Az utódállamokban: Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Ro­mániában összesen 3,089.880 magyar él. Érdekes, hogy e könyv egy régi közhitet dönt meg. A köztudatban eddig az a meg­győződés élt, hogy Budapest után a világ második legnagyobb „magyar" városa Bécs. Ezt Nagy Iván könyve megcáfolja, miután kimutatja, hogy az 1923. évi nép- számlálás alkalmával Bécsben mindössze 10.927 magyar élt. Az Európa többi orszá­gaiban élő magyarok száma a könyv szerint 95.000-re becsülhető. Az utódállamokon kí­vül a legtöbb magyar Európában Francia- országban él, ahol a magyarok száma mintegy 40.000-re rúg. Az orosz szovjet 1926-ik évi népszámlálása 6300 magyar anyanyelvű lakost mutat ki. Az Egyesült Államokban 1,110,905 magyar él, Paleszti­nában viszont csak 7 keresztény magyar. Kínában 2800, Ausztráliában 300, Ujzé- landban 350, Afrikában 2503, Délameriká- ban pedig 50.000 magyar él. % 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents