Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-17 / 65. (3617.) szám
Í935 márdoa 17, vasárnap. Egy polgár vallomásai írja: Mára! Sándor 10. Frankfurtban kezdtem inni; Berlinbe érkéz tem. szabályos alkoholista vált belőlem. Huszonegyéves voltam, s megszoktam, hogy a cseléd minden reggel behoz a kávéval egy üveg páUnkát, konyakot vagy köménypárlatot, s ezt az üveget aztán estére utolsó cseppig kúszom. Kétségbeesetten és undorodva ittam. A legnehezebb pálinkákkal kezdtem a napot, s vodkával végeztem. Állandó mámorra, fél-öntudatlanság- ra volt szükségem ezekben az években. Valami . kezdődött, amit nem lehetett narkotikum nélkül elbírni. Nem lehet megérteni máskép, miért adja egy egészséges, nem éppen értelmetlen, minden tekintetben finnyás és igényes, egészen fiatal ember a pálinkára magát? Amint mondani szokás, „nyitva állott előttem a világ". Igaz, környezetemben is sokat ittak. A frankfurti társaság zöme, igazán finom emberek, irók, művészek, úgynevezett esztéták, kora délelőttől rendelték a pálinkát. Valahányszor kiváncsiabban utána nézett az ember ismerőseinek, kibuggyant életükből a narkotikum. A németek, ez a különben józan, polgári erényekkel ékes nép, nagyon nehezen bírták ezekben az években az életet. A legkevesebb ember iszik a mámorért. Az ember hurcol valamilyen sérülést, aztán egy napon nem bírja. Akkor kezd inni. Valóságos pánikhangulatban kezdtem inni. otthon kvaterkáztunk; az más volt; apámat, s barátait, soha nem láttam ittasan, pedig a bor minden este ott állott az asztalon. Aki mifelénk rendszeresen ivott pálinkát, alkoholistának szá- mitott. Ez a német ivászat egyáltalán nem hatott kedélyesen Frankfurtban, a „Hauptwache" közelében, egy holland pálinkamérésben gyűltek össze minden délelőtt a város előkelő és híres iszákosai. Délelőtt tizenegykor már öblös poharakkal' hajtogatták fel a nehéz snapszokat. Keserű pofával ültem közöttük, az ital egyáltalán nem ízlett. Itt láttam először, a németek között. alkoholista zsidókat. Addig úgy vettem észre, a zsidók megvetik az önmagáért való „céltalan" italozást. Itt, az egyetemen, a Bur- sebenschaftokban, már ahol felvették és megtűrték őket, elkeseredett becsvággyal vetették magukat az alkoholra. Az egyetemen szakmányba ittunk mindannyian, parancsszóra, németek, idegenek, komoran és undorral ittunk. Mire észrevettem magam, valamilyen alkoholgőzös világban támolyogtam. Nyilvánvaló volt, hogy beteg vagyok, s ily- képpen nem bírok el valamit. A környezet csak kezembe adta a narkotikumot; ha nem tanítanak meg inni Frankfurtban, az egyetemen és másfelé, abban a laza társaséletben, ahová elkalandoztam, valószinüleg másfajta narkótikum- hoz menekülök rövidesen, talán veszedelmesebb idegnyugtató után nézek, mint az ital. Igaz, egymagában az ital sem nyugtatott meg. Emlékszem egy évre, húsztól huszonegyéves koromig, mikor esténként, pontosabban reggelenként az alkohol sem tudott elaltatni, s nap mint nap lu- minált szedtem elalvás előtt. E luminálos elal- vásokat, szorongásérzetek, heves és ellenszegülő félelmi képzetek előzték meg. A lamináltéi úgy aludtam el, mintha elájultam volna; mély, álmatlan, ólmos alvás következett aztán, melyből összetörve ébredtem, s már nyúltam is a pálinkás flaska után. Hasonló életmód mellett még olyan fiatal, különben szívós és egészséges szervezetű ember is hamarosan roncs lesz, mint amilyen egészséges én voltam abban az időben. Nem is értem, hogyan bírtam szervezettel és idegekkel, s a valóság úgy fest, hogy nem is bírtam ... De ez az életmód, ez a sok mesterséges bóditószer mégis átsegitett a veszedelmes életpillanaton. Most már biztosan tudom, sok apró jel emléke tévedhetetlenül meggyőzött róla, hogy abban az időben krónikus életveszélyben éltem, s csak az alkohol és a kábítószerek semlegesítették ezt a veszélyt. Németországban például állandóan, éjjel és nappal, töltött revolver volt a kezemügyében; ha aludtam, ott feküdt a pisztoly az éjjeli szekrény márványlapján, revolverrel jártam a kávéházba, a szerkesztőségbe ... miért? Féltem valakitől? Nem, saját magamtól féltem. Egészen mélyen, modor és kitapintható emlékek mögött valamilyen elviselhetetlen megaláztatás emléke kinzott; ez a szégyen néha torkon ragadott, mint testi támadás, Jetiport, fojtogatott, émelyegtetett, ha „eszembe jutott", pontosabban, ha a testem emlékezett reá, valamilyen alkalomból, amelynek összefüggéseit nem tudtam felderíteni soha. Mi volt ez a szégyen? Hol bántottak meg. micsoda megaláztatást kellett elviselnem? Nem tudtam. Egészen pontosan ma sem tudom még; de egy napon jobban bírtam az emléket, nem fájt úgy, nem jelentkezett olyan testi rosszérzéssel, elviselhe- tetlenséggel; s akkor nem volt szükségem többé altatószerekre, s az alkohollal is egészségesebb, kedélyesebb viszonyba kerültem. Nagyon nehéz az életet bóditószerek nélkül elviselni; s az emberek, akik segédeszközök nélkül is egyensúlyban tudnak maradni, ma is rendkívüli tiszteletre késztetnek, s ugyanakkor gyanakvással, csaknem ijedt gyanakvással pillantok reájuk; mi lehet a titkuk? Kétségtelenül vannak „egészséges" emberek is; csak nagyon kevesen. Talán a nők között találni még egyszerű, egészséges lelkeket leghamarább: ismertem öreg nőket, akik csodálatosan bírták az életet, megmaradtak ott, ahová sorsuk állította őket, ott szösz- mötöltek az utolsó óráig, amely legtöbbször az aggos időkor- időhatárán messze túl ütött számukra, s a „titkuk" nem egyéb, csak a szolgálat és alázat titka. (Zsüli nénémet, mikor már elmúlt hetvenhétéves, megkérdeztem egyszer, tréfásan, mi hát a hosszú élet titka? — s készségesen felete, hogy „be kell tartani a formákat". De a fiatalság formátlan. Kétségtelenül neurotikus voltam, s neurózisom eredetét gyermekkori sérülésben kereshettem; Freudről keveset, majdnem semmit sem hallottam addig, s a később oly divatos, laikusok és sarlatánok által lelkesen népszerűsített, zseniális elméletet egyáltalán nem ismertem. A beteg lélek meglehetősen pontosan ismeri betegsége természetét, s igen nagy lendülettel és éleslátással keresi a gyógyszert. Meglepetéssel olvastam később leveleket és verseket ebből az időből. — verseket, melyek csaknem diagnózist írnak le, s leveleket, melyek félreérthetetlenül tapintják ki a betegség eredetét. Mikor az analízissel megismerkedtem, elkéstem már ahhoz, hogy ez a gyógymód segítsen rajtam; a harmincadik életéven túl időfecsérlés minden analízis, túlságosan sok emlék, bonyolult réteg ülepedett már meg a sérülés fölött. Meggyőződésem, hogy fiatal, egészen fiatal embereknél, s neuró- tikus gyermekeknél sikerrel operálhat az igazán képzett analitikus; s talán később is tud segíteni, primitívebb, fejletlenebb lelkek megkönnyebbülnek, ha bizonyos tipikus sérüléseket megvilágít a sötétben az analitikus kutató-lámpája; de „gyógymódénak nem fogadhattam el soha, mert nem hiszek abban, hogy a jellemet meg lehet másítani; s ezért nem menekülhettem hozzá. Sok neurótikus gyógyulást láttam analízis nélkül is; fejlettebb lekek csodálatos erőfeszité- sekre, ellenállásokra képesek; s uj életfeltételek Ha fáj a feje és szédül, le telt- séget, bélizgalmat, gyomorégést, vér- tódulást, szorongást, vagy szívdobogást érez, igyék minél előbb valódi „Ferenc József* keserüvizet, mert ez a gyomor és a belek működését előmozdítja, az epekiválasztást fokozza, az anyagcserét megélénkíti és a vérkeringést felfrissíti. Gyomor- és bélbajok szakorvosai igazolják, hogy a Ferenc József viz remek természetalkotta hashajtó, mely méltán megérdemli a legmelegebb ajánlást. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. néha spontán gyógyulást okoznak. A freudi elmélet zseniális lendülete és szépsége elbűvölt; az „álomfejtés"-t a század egyik legnagyobb jelentőségű felfedezésének tartom. S el tudom képzelni azt is, hogy egyszerűbb embereket megtanít az analízis karakterük türelmesebb elviselésére. A „gyógyulást", ha ugyan van ilyen, véletlen komponensek összjátéka okozza. S amikor tagadom ezt a therápiát, amely körül svindlerek és gyógymüvészek sötét hada laikus- kodik, tisztelettel és lelkesedéssel ismerem el az elméletet, a tudat-alatt mélyvizének és ismeretlen életének felfedezését. Freudnek kétségtelenül sokat ártottak „prófétái". Általában azt vettem észre, hogy a neurótikus néha analízis nélkül is meggyógyul, s néha analízis közben s annak ellenére is. S mikor mindezt, különösen Freud könyveit, közelebbről megismertem, kissé lét- szükséglet volt már számomra a neurózis, a munka e kelléke és feltétele; durva hasonlattal azt mondhatnám, hogy „éltem" neurózisomból, mint a kínai koldus csonka tagjai mutogatásából. Lola minderről nem tudott semmit, ö csak azt vette észre, kétségbeesetten, hogy beteg vagyok. S ez a „betegség" olyan ismeretlen volt, mint amilyen ismeretlen egy idegen ember. „Tüneteit" alig tudta volna felsorolni. Amikor a neurózis, már testi, organikus áttételekkel, funkcionális zavarokkal jelentkezik, könnyű bánni vele. Az én „betegségem" egyelőre valamilyen kiszámíthatatlan magatartás volt. Soha nem tudtam, mire ébredek? — s irtózatosan fárasztó lehet ma is velem élni. . . Lola idejében megérezte azzal a tipikus szorongásérzettel kezdődik, ne- vezhctetlen aggodalommal, mely kezdetben teljesen lesújt, a beteg úgy érzi. vége mindennek, s kegyetlenül szégyenli magát... Mégis, azt hiszem, bizonyos mértékben le tudja küzdeni a lélek ezt a félelmi állapotot. Ez a szorongás — minden neurózis légköre — egészen mélyen gomolyog a lélekben, valamit nem tudunk elintézni, vágyat, vagy emléket, s tiltakozunk tehetetlenségünk ellen. De aztán, igen nehezen, mégis fölébe kerekedünk. Hiszek az akaratban. Hiszek abban, hogy akarattal és alázattal az ember ur tud maradni a tudatalattb£>l felgözölgő mocsárláz nyavalyái fölött is. Megvetem magamban a neurózist, s minden eszközzel, igen. éppen akarattal és alázattal, küzdők ellene. Hiszek abban. Nagy pórusok az arcon nem szépek, mert megszakítják az arcbőr simaságát. Azonkívül fészkei a mitesszereknek. Okuk: a faggyumirigyek külső nyílásának rendellenes megnagyobbodása. A bennük rekedt faggyú sokszor gennyedésbe megy át és ilyenkor fájdalmas pattanások keletkeznek. Az ANTIP0RUS-L0T10N (törv. védve) biztosan ható. kipróbált szer. mely a pórusokban rekedt faggyút okija, a megnagyobbodott pó- rusnyilásokat összehúzza, az arcbőrnek visszaadja normális simaságát és a mitesszerek újraképződését, megakadályozza. Beszerezhető kizárólag; Mme. Alexandra D. Jürss kozmetikai intézetében. Bratislava, Goehhe-u. 15. Tel. 56. ílgy üveg ára Ke 25.— utánvét mellett. 1011 ezt, s berendezkedett erre a láthatatlan betegápolásra. Neurózisok közös jellemzője, hogy az érzékeny időszakok ciklikusan térnek vissza. Tizenöt év előtt, csak úgy, mint ma, előfordult, hogy — egyik óráról a másikra — el kellett utaznom, minden különösebb „ok nélkül"; néha csak napokra, de néha hónapokra is. Ilyenkor nem tart vissza, nem fegyelmez többé semmi: sem munka, sem környezet. Az ilyen krízisek után viszonylagosan nyugodtabb időszakok következnek. Meddig bírja ezt a „beteg", meddig birja el sérült karaktere önkényét az ember? Azt hiszem, sokáig. Mindez rettenetesen tudatos. Ezeket az idegállapotokat ugyanolyan tárgyilagos figyelemmel szemlélem, mint ahogy torokfájásával bíbelődik az ember. Egy ember sokat elbír; s ha nagyon akarja, mindent. A neurótikus időszak hogy a jellem, s annak legfelsőbb kifejezése, a lelkiismeret, kordában, egyensúlyban tartják beteg ösztöneinket, s hiszek abban, hogy az élet és a munka szintézis; aki erre képtelen, az éljen, ahogy tud, vagy pusztuljon el sorsa nem érdekel különösebben ... Lola, aki csodálatos ösztönnel érzékelte betegségemet, bízott benne, hogy majd elviselem valahogy. Viszonyunk már az első időben feltétlenül egy betegnek és türelmes ápolójának viszonya volt. Különös erővel állott mellettem, s biztosan tudom, hogy a legnehezebben ő segített át. Ilyen erőfeszítésre férfiak alig. nők is csak kivételes esetekben képesek. Ez a lélek csaknem kifogyhatatlan készletekből kölcsönzött és pazarolt. (Jövő vasárnap folytatjuk.) A riiliill előzetes tudta nélkül szavalták i váesellyei nemzeti ünnepen á: magyargyalázó verset Malsrpetr strfiisiterelüilc Kolots nterpsSiéclóiára Prága, március 16. Folyó évi január 26-i számunkban részletesen ismertettük dr. Holota | Jánosnak és képviselőtársainak az’ összkor- ' mányboz benyújtott interpellációját „a Vág- ! sellyén október 28-án rendezett s a járási fö- j nők jelenlétében megtartott ünnepségek igen súlyos magyarellenes kilengéseinek orvoslása í tárgyában." Az interpelláció, mely 2757/IIT. I szám alatt jelent meg a képviselőház hivatalos i nyomtatványainak sorában, előadta, hogy az i október 28-i'ki államünnep vágisellyei megtin- ; nepléöén a program utolsó pontjaként „az í emelvényre lépett Hornyák M. diákgyerek ee | a nagy számban jelen levő magyar közönség | mély megbotránkozására oly magyargyalázó i költeményt adott elő, hogy csak a résztvevő j magyarság fegyelmezettségének köszönhető, hogy nem tört ki a nyílt botrány, de minden magyar lelkében mélyen megbántva s a meg- gyalázás szégyenitő érzésével távozott a helyszínről." Az interpelláció végén a magyar törvényhozók a következőket kérdezték az ösezkormány- tól; — Van-e tudomása arról, hogy Vágsellyén október 28-án az állami ünnepség keretében a járási főnök és számos más hivatalos személy, nemkülönben igen nagy számú magyar nemzetiségű ünneplő közönség jelenlétében otromba magyargyalázó költeményt szavaltak el? ! Hajlandó-e megvizsgálni és pontosan meg- J állapítani, hogy kit terhel a felelősség a köztár- I saság nemzeti békéjének c súlyos mogzavará- j sáért? — Hajlandó-e a kormány megfelelő preventiv- i intézkedésekkel megakadályozni, hogy a vág- i seilyei esethez hasonló és a köztársaság konszoli- ! dálását semmiképpen sem szolgáló incidensek i ne ismétlődhessenek meg? & miniszteredet; válasza Az interpellációra Malypetr miniszterelnök a kormány nevében most a következő választ adta: „A Csehszlovák köztársaság megalakulásának 16. évfordulója alkalmából Sala n. V. községben lefolyt ünepélyt mangántestületek rendezték s ez okból annak lefolyásáért, — ameny- nyiben az a törvénnyel nem ellenkezett s a köznyugalmaí és a közrendet nem zavarta, — a járási hivatalt, illetőleg ennek tisztviselőit felelősségre vonni nem lehet. A költemény, amellyel szemben az interpelláció kifogásolja azt, hogy annak elszavalása az ünnepélyen nem volt helyénvaló, a megejtett vizsgálat szerint a rendezők előzetes értesítése nélkül az ezek által kijelölt költemény helyett szavaltatok el. Az egész iigy utólag megvilágíthatott s e tekintetben az interpellációban idézett újság 1934 november 11-i számában megjelent cikkre utalunk rá.“ A robbanómotor alkonya Sugarakkal kényszerítik leszállásra a mágneses motorra! hajtott repülőgépeket Newyork, március 16. Régóta híre jár, hogy egy találmány segítségével sikerül a robbanó motorok működését széles területen megszüntetni és ilymedon az autókat megállásra, a repülőgépeket pedig leszállásra kényszeríteni. A ..Newyork Times" értesülése szerint a német hrt-J'ivezetőség óriási erőfeszítéseket tesz. hogy a repülőgépeket minél gyorsabban Diesel-féle öngyújtó motorokkal lássák el. E motorok, amelyekben a hengerben keveredő üzemanyagok idézik elő a gyulladást, védve vaunak a titokzatos villamos sugarak ellen, amelyek nagy területen megállítják a mágneses motorok működését. A repülőgépek kényszerleszállása ilyen esetben ugyanis könnyen veszedelmes lehet, mert a-z úgynevezett vadászrepülőgépeknek a repülőtéren kívül való gyors leszállása majdnem mindig a gép megrongálásával jár. 7
