Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-10 / 59. (3611.) szám

1935 március 10, vasárnap.

TO«<OTÍ'\m&ARHIRLA&

17

A SZLOVÁK IRODALOM - MAGVAR SZEMMEL NÉZVE

Savaik ó Pál a budapesti , Magyar Szemle** novemberi és márciusi számában két tanulmányt irt a szlovák Ura kifejlődésérőL A két irodalomtudományi fejtegetés („A szlovák líra fejlődése az államfordiulatig“ és „A háború utáni szlovák lira“) együtt 40— 50 könyvoldal terjedelmű, ngy, hegy lejjebb akarat mellett sem közölhetjük teljes nagyságában, holott a mü kétségtelenül missziót teljesít a szlovák-magyar foultur- közeledés terén. Az első nagyobbszaibáRu tanulmányt jelenti, amely a tárggyá! rendszeresen foglalkozik magyar nyelven, sőt a szlovák irod alom történelemben sincsen összefoglaló mü, amely ugyanezt a tárgykört hasonlóan emelkedett, rendszerező, modem szellemtörténelmi szempontból' vizsgálná és a jelenségeket bizonyos felsőbbrendii egységbe vonva fejtegetné. A rendkívül objektív és őszinte műnek az is előnyére irható, hogy a legelőkelőbb budapesti folyóiratban jelent meg. Mutatóul egyelőre csak néhány önkényesen kiragadott részt közlünk a két tanulmányból.

Iván Krasko megjelenése

A régi iskola maradiságát maga Stur határozta meg, amikor annakidején szigorú utasítást adott költőinek, hogy a népdal belső formáit ne bontsák föl. A parancs bizonyos primitívséghez vezetett. Többek között nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az első Stur-iskola legnagyobb lírikusa, Andrej Braxatoris Sládkovic (1820— 1872) nem futhatta ki igazi lírai formáját. Hviezdoslav kora ugyan szakított a forma zártságának sturi előitéleteivel és kiszélesítette a vers külső-belső skáláját, körülbelül oly módon, ahogy Petőfi és Arany tettek a népies motívumokkal. Hviezdoslávék hatalr más fejlődést jelentettek, de elkéstek, és irányzatúk régen nem felelt meg többé: a kor követelményeinek. A kilencvenes és a kilencszázas években a szlovák lira megrekedt azokban az iskolákban, amelyek más nemzetek költészetében az ötvenes-hetvenes években virágoztak. ,,Amig odakint a pozitivizmus, a materializmus rendszerei, az anarchia és a forradalmiság viaskodtak egymással, nálunk Hviezdoslav pszalmuszokat ir éz Vajansky Heródes történetét", — állapítja meg egy fiatal szlovák esztétikus. A líra bármily lelkesedést és nemzeti öntudatot teremtett elő, bármily szép fejlődést futott be az élő és a halott szláv nyelv küzdelmeitől Sladkoviéon át Hviezdoslavig, a század- fordulókor elvesztette kapcsolatát a korral, régi formákba merevedett, sablonná vált és kihűlt.

Ekkor tört be a szlovák literaturába Iván Krasko ,,uj idők uj dalaival".

Igazi neve Bottó János és Gömörmegyé- ben született 1876-ban. A háború előtt mérnök, a háború után agrárpárti képviselő. Különös benne, hogy csak a háború előtt irt, a háború után elhallgatott. Összesen két kötete jelent meg (1909-ben és 1912-ben), együtt talán harminc-negyven verse. De ennyi elég volt a szlovák líra megreformálására és európai rangra emelésére.

Kraskonál legelőször az tűnik fel, hogy motívumai merőben különböznek az addigiaktól. A szlovák sors mint motívum nem tűnik el költészetéből (Jehova, Rabszolgák), de másodlagos szerepet játszik s a vezető helyet elfoglalja a személyes élmény : a szerelem, a byroni meghasonlott

lélek vivódása, a ,,fin du siecle" hangulata, az elfinomodás, az egyéni irapresz- sziók mindenek-fölé-helyezése. Első verskötetének cime ,.Nox et solitudo", ami körülbelül kifejezi művészetének alaphangját. A francia szimbolisták és a dekadensek hatottak rá, elsősorban Antonin Sova cseh költőn keresztül, aki ebben az időben a csehek k1‘ssé idilh'kus . poéte maudit“-ja volt. Amikor Krasko 1905 körül Jan Cigan néven megjelent a vidékies és maradi szlovák folyóiratokban, az uj hang alapos megütközést keltett a hivatalos ..nemzeti ébresztés" irodalmában. Krasko az első antipolitikus

MsMek Swatítá PM

zik gyakorlati feladatukat, meg kellett várni, amíg a nagy átalakulás megtörténik, hogy a szlovák nép művészeti alaptermészete, a liraiasság ismét előtörhessen. A megváltozott környezetben, a felismerhetetlenségig módosult eszközökkel, más céllal, más jelleggel a nemzeti népdal-líráról áttérve az égyéniés, vagy a szociális lirára. a háború után tényleg elkövetkezett a korszak, amelyben a szlovák líra megkezdhette uj fejlődését.

Uj lehetőségek

Az államfordulat hatalmas lökést adott a szlovák irodalom fejlődésének. A könyvek és a müvek kikerültek zugaikból, a vidéki papok és ta- nitók. a kis ügyvédek és elkeseredett apróbirtokosok lefüggönyözött szobáiból, megjelentek a városi kirakatokban, a könyvtárakban és az iskolákban. A népújságok és az imakönyvek korszaka végétért. Hviezdoslavot nem titokban ol- | .vasták .többé. Megkezdődött az általános iro- | dalmi élet; a hatalom hordozta és megraijyog- tatta a literaturát. A turócszentmártoni központ kiszélesedett, a .kézinyomdák, helyét átvette a rotációs.. Az állam minden szellemi és anyagi eszközzel a . művészet' támogatására sietett, s gyakran szinte- erőltette kifejlesztését, ami egyrészt természetesen ‘üdvös .volt fejlődésére, másrészt azonban gyakran elindusztrializálta, túlméretezte és tulmerész lépésekre ragadtatta.

Az uralomra került baloldali irányzat művészi, tradíció nélkül kezdte működését és rendkívül megkönnyítette, a gyökértelen kísérletezéseket. Az áilamdijat másutt többnyire konzervatív irók kapják, Csehszlovákiában, főleg az első időben, szinte az expresszionisták, a futuristák, a dadaisták számítottak hivatalosaknak és ök vágták zsebre a nagy dijakat. A szlovák költőket, akik addig eldugottan éltek megközelíthetetlen hegyeik között, s ha fiatalságukban esetleg át is rázta őket egy-egy európai hatás, a primitív életmód régen elfásította szellemüket, s nemzetük sorsán búslakodva Írogattak elszomorodot- tan, most százféle hatás és lehetőség, társadalmi újszerűség és gazdag élettapasztalat rohanta meg. Az öregeken az u) szelek nem igen változtattak, Megmaradtak a nemzet dalosainak s az uj, ajni lelkivilágukba belehullott, nem annyira az öröm,;. mint inkább a bosszú érzése volt, munkájuk célja pedig régi törekvéseik betetőzéseként a népnek minél szélesebbkörü megnyerése, s a nemzeti érzést gyakran a túlhajtott nemzeti érzés, a sovinizmus fölszitása lett.

A háboruutáni idők első irodalmi korszaka az addigi szlovák irodalom apoteozjsává vált. A lelkesedés, a remény,, a tudás, 4 felszabadulás máipora, az Ígéret - földjének- megpillantása, az addigi célok és törekvések nagy befejező akkordja. De a fiataloknak nem volt mit befejez-- niök. ök a befejezés helyett a korlátlan uj lehetőségek Amerikájának küszöbén állottak. A jövőbe néztek, nem a múltba. Szabadok lettek, s igyekeztek minél előbb átvenni a szabadok szokásait és ' ízlését.' Tradíció és ellenőrzés nélkül szállották meg őket az uj eszmék, s nem csodái, ha ilyen körülmények között az öregek és a fiatalok közötti hagyományos szakadék különösen mély lett az uj Szlovenszkó szellemi életében. A fiataloknál főleg két hatás vált lényegessé: a nyugati és a keletről jövő. Nyugatról az elfinomodott és agyoncivilizált Európa jött. a technika, az intellektualizmus, a sport, a bar. a görl, az emancipáció, a dandyzmus, s a sztoikus attitűdökbe menekülő fáradt bölcsesség, a modem misztika Augusztinusz előtti levegője. Francia-' ország és Amerika kultúrája kacsintgatott át, sokszor a polgári Svájc, vagy Hollandia, de gyakran a weimari Németország felemás kultúrája is. Keletről az orosz hatás bontogatta szárnyát. Vajansky világéletében az oroszokról álmodozott, most itt voltak, de mennyire másféleképen, mint az öreg harcos gondolta! Az átlagnál jóval nagyobb mértékben terpeszkedett Szlovenszkón a kommunista kulturbefolyás. Az ellenőrzés hiánya és a Magyarországról ideemigrált proletárvezérek tevékenysége elősegítette érvényesülését. Az ut e balszámyon a proletáröntudat. a parasztfelkarolás, a munkásköltészet, a szociális lira, a polgári társadalom teljes negálása és a hipermodern formák ápolása felé vezetett.

Tíz évig tartott a harc a két gyökértelen tendencia: a nyugati eltúlzott és lélektelen után- I zássá fajult „európaiasság" és a keleti, szabadjára engedett forradalmi gőz között, míg az ellentét lehiggadt és fel tudott olvadni a szlovák . irodalom legnemesebb tradícióiban, a népiesség magasabbrendü és újszerű formájában. Az euró- pa-majmolásból hamarosan kiábrándultak a fiatalok, s nyugati törvényszerűség szerint, valamint a szlovák ősiélek miszticizmusra hajló természeténél fogva kikötöttek az uj misztidzmus- i nál, amely gyakran határozottan katolikus vö • násokat mutat és a nép felé tendál. A másik, a proletár mentalitás amugyis a néphez veze- , tett, a paraszthoz, akit a szocialista költők haköltő, impresszionista, aki nem-igen törő-1 dik a közösséggel, csak önmagával s ezen-1 felül szavai és képei uj csoportosításával. A geográfiai jelleg eltűnik verseiből. A Tátra, a Vág, a szlovák paraszt, az erdők, a szlovák lélek couleur localja, Jánosik és Csák Máté birodalma elködösül, elveszti pozitív formáit és lassan-lassan szinte apokaliptikus, földöntúli kontúrokat kap. Krasko hirtelen lila sugarakról, vörös fákról, sápadt szerelemről kezd beszélni, s verseibe bevonul az impresszionizmus teljes apárátusa. Részben tényleg nyugati hatás alatt dalol igy a költő, részben azért, mert diferenciált finom lelke kizárólag az újszerű formában találja meg kifejezési lehetőségét.

A népszerűség, a komplikálatlan forma eltűnik művészetéből. Krasko is ir dalokat, de ha például összehasonlítjuk „Dal" cimü versét akár Hviezdoslav dalaival, sze-r műnkbe ötlik a váratlan és ugrásszerű fejlődés, amely az előző kortól elválasztja. A petőfieskedő lira után szinte átmenet nélkül megjelenik a verlaine-i lira..csak a démonizmus és a szatanizmus hiányzik belőlé. Krasko finomsága ellenére alapjában véve egészséges jelenség marad, csak a személyes élettel szemben megnyilvánuló pesszimizmus óriási.

A szlovák lírában Krasko szerepe hasonlít Szinnyei-Merse Pál szerepéhez a magyar festészetben. Krasko ugyanúgy önkéntelenül átélte a modern vívódások eredményét, mint ahogy a magyar festő önkéntelenül átélte és megcsinálta ugyanazt, amit a francia művészek évtizedes küzdelemmel önmagukból kitermeltek. Krasko modern költő; nem azért, mert a modernek hatása alatt Alit, hanem, mert lelki szerkezete kizárólag áz újszerű köntösben jelenhetett meg. Nyelvileg

határtalan a fejlődés verseiben. Merész szimbólumokat, bonyolult szófüzéseket. di- vatos idegen szavakat hozott, attitűdje sti-1 lusában is a huszadik század fáradt és el- finomult intelléktüeljének formája maradt,1 szemben például Hviezdoslavval. aki a ,19. század kontemplativ tudósköltőjének típusát testesítette meg.

Nem csoda, ha a finom nyugati lélek nem sok megértésre talált Turócszentmárton- ban. A régi gárda, elsősorban Vajansky, aki előszót irt Krasko első kötetéhez, érezte, hogy a szlovák nyelv óriási arányú 1 gazdagodását jelenti a különös uj stílus s ezért, mint nagy nyereséget üdvözölte a költőt, de belső iszonya a Sturi és a hviezdo- slavi tradíciókba ágyazott patrióta szlovák középosztálynak nem lehetett az uj jelenséghez. A versek feltűnést keltettek, de nem hatottak s ezen a téren az egyébként párhuzamos fejlődés merőben elüt a magyar viszonyoktól. Sem harc — mint Budapesten a nyugatosok körül — sem lelkesedés nem támadt nyomában. Egyedül csengő idegen hangnak bizonyult a nyugati finomság és dekadencia megszólaltatójának költészete a szlovák irodalomban jóval a háború ütáni időkig. Csak, amikor a legfiatalabb nemzedék össze tudta egyeztetni Krasko impresszionista élményköltészetét, s különösen verseinek nyelvi csodatételeit a kifinomodott tradiciókkal. amikor a szabályos fejlődés végre bekapcsolódhatott Krasko szlovák viszonylatban korai megjelenésébe. akkor kezdett hatni az időközben elhallgatott költő, akkor állapította megp róla az ifjúság, hogy a modern szlovák Iita megteremtője és világitó fárosza, aki uj títra vezette az egy helyben topogd szlovák költészetet.

A „Hlas“ elkanyarodik a Utalói

Krasko dekadens hangja nem gyakorolhatott nagyobb hatást a háboruelőtti szlovák közéletre, mert zárkózott finomsága ellentétben állt a fellendülés, az optimizmus és az, erőkitörés küszöbönálló korszakával. A fáradt és nem a honalapító korok hangja volt, meg kellett várni, mig elérkezik ideje. A kilencszázas évek kezdete óta az álmatagon daloló szlovák nép —- Vajansky népe — letért az irodalom passzív vonaláról, a nemzeti mélabu siránkozása megszűnt közöttük, s a feltörekvő fiatal nemzedék cseh hatás alatt reális politikai. munkába fogott. A fiatalok a kultúrát másként értelmezték, mint az öreg tu- rócszentmártoniak. Nem elsősorban művészetet, magasrangu kivirágzást láttak benne, hanem népnevelést, demokráciát, politikai öntudatot, civilizációt, haladást. Masaryk befolyása egyre számottevőbb lett a Kárpátok vidékén. A magyarok nem sokat tudtak a szlovákok között bekövetkezett fordulatról. Mig Budapesten az uj idők tényleg csak uj dalokban jelentkeztek, a Nyugat iskolája művészet maradt, s legfeljebb politikai dilettantizmusba kalandozott át a realitások teljes félreismerésével, a szervező erő hiányával, addig a szlovák modernek büszkén hordták a ,.realista" megjelölést és újszerűségük elsősorban tetteikben nyilvánult meg. Az előbbi fejtegetések folyamán többször emlegetett szlovák Nyugat: a „Hlas" (a ,.Hang“) cimü folyóirat végig kultúrpolitikai szemle maradt. Egyelőre mellékes dekorációnak tekintette a művészetet és kulturális feladatának nem a szép versek írását, hanem a nép megnevelését, felvilágosítását és a haladás szellemének elterjesztését tartotta. Az 1848-as Hurbán-féle felkelés és a turócszentmártoniak 1862-es memoranduma óta most történt először, hogy a szlovák közélet előterében nem irodalmi, hanem másfajta kulturális mozgalom állt. Reális és okos intellektüe! generáció csoportosult az indulás köré. Az eredmény nem maradhatott el.

1898-ban alapította Blahó Pál a Hlas dmü folyóiratot Szakolcán, de a lap rövid idő múlva 1 Rózsahegyre költözött, ahol Srobár Vavró szerkesztette. A lap akciója kezdettől fogva Masaryk realizmusának jegyében állt, amely ebben az időben hódította meg a cseh fiatalságot. Főcélja az intelligens szlovák középosztály megteremtése volt. Olcsó könyveket adott ki, kiépítette a szövetkezeti rendszert, antialkoholista egyesületeket szervezett, amiből látni, hogy nem az irodalom állt működése középpontjában. Amikor a folyóirat megszűnt, 1907-ben ugyanez a szlovák intellektüell csoport a „Slovensky Obzor‘‘-t. adta ki, majd 1909-ben a Prúdy-t. A lapok szerkesztői és munkatársai között megtaláljuk mindazokat, akik az államfordulat után szerepeltek Csehszlovákia centralista szlovák politikájában. Ott volt Srobár Vavró, Blahó Pál, Stefánek Antal, Ruman József, Hodzsa Milán, Houdek Fe- dor, Hrusovsky Igor, Dérer Iván, Slávik György, Pavlu Bohdan, Bújnák Pál, Markovics Iván és sok más „realista". A mozgalom gyakor- latiságának és politikai jellegének legfőbb bizonyítéka, hogy a Hlas gárdájának vezető tagjai, az úgynevezett hlaszisták, kivétel nélkül gyakorlati emberekké váltak, politikusokká. — még azok is, akik mint költők és esztétikusok kezdték pályafutásukat.

így történt, hogy az 1910-es évek fontos fordulatot jelentettek a szlovák életben. Az álmodozókat felváltották a realistáik. A lírai jelleg, amely Stur óta vörös fonálként futott végig a kultúrán, eltűnt, vagy háttérbe szorult. Az egyetlen modern költő, Krasko Iván, lényegesebb hatás nélkül dalolt, s elhallgatott, amint a tettek kezdtek beszélni. Végétért a kor, amelyben a lirai költemény végezte el a nemzetfelrázás, a lelkesítés munkáját s a népdal, vagy a történelmi alakok szeretete változtatta patriótává a szlovákokat Az iskolamesterek ideje jött el, — alapjában véve Vajansky is annak számíthat már. A régebbi költők szintén elfordultak a lírától, mint Hviezdoslav, vagy Kukuóin s az epikát, vagy a realisztikus novellát mivelték. A szlovák irodalomban a háború előtti tiz-tizenöt év jelentette — Krasko ellenére — a legantilirikusabb korszakot. Meg kellett várni, amíg a realisták elvég-