Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-10 / 59. (3611.) szám
8 T>RXGAlMA&^ARHIRLAá íay, este- cl S&úUc&á&ú** Irtat Szilárd János san í ... — dadogta szemlesütve Bonifác, aztán SjmoiL is megjelent automatikusan féllíter kadarkával az ajtóban és erre Bonifác bemondta és elbukta automatikusan az első betilt -. . . —• Szerencséd van a szeereeleembeen!... — 'bókolt neki írás közben Szervác...... — Aaa szeereeleembeen!... — nyújtogatta a nyakát egy mozgó porcellánfigura módjára Szervác... — Aaa szeereeleembeen!... — vihogott a markába úgy felhangon Simon és már kacsázott is gyorsan kifelé a lúdtalpain, mert Bonifácnak egy hirtelen mozdulatától azonnal visszaemlékezett a hajdan röpködő daliás poharakra Hát aztán kártyáztak. Pongrác bemondta a szánadut, és megkontrázta Szervác, Szervác bemondta a mizert és megkoronázta Bonifác, de Pongrác közben renónszot csinált s erre elkezdte a haját tépni Bonifác s az egészet vigyorogva felirta Szervác és igy tovább. Később aztán egy kicsit lesza- marazták egymást, Pongác azt mondta Szerváénak, hogy akassza fel magát, Szervác azt mondta Pongrácnak, hogy menjen a Lipótmezőre s, ott vizsgáltassa meg magát, mire'csendesén megjegyezte' Bonifác, hogy alkalmasint’ mindketten onnan jöttek, erre aztán’ összevesztek és már-már gorom- báskodni kezdtek, egyszóval: ennél kedvesebb és élvezetesebb este már hetek óta nem volt és niVÓsabb játék már hónapok óta nem folyt a Szaharában, amidőn egyszer- csaköt perccel' kilenc előtt Bonifác fel pillantott a kakukos órára, kirúgta maga alól a széket, fizetett s azt mondta: — Hehe... izé. .. kérlekalássan . . . És szemlesötve, lángoló arccal, de annál viharosabb ügybuzgalommal füstölt haza ... A nyomorult. .. *— Hogy nem süllyed a- főid alá! . „, — nézett utána elmerengve Pongrác ... — És nem. sül ki a szeme!... — tette hozzá a részvét és a szánalom hangján Szervác.... •— Héj?... . — kiáltotta Pongrác, miközben, odácsajpta az asztalhoz a pakli, kártyát.— Csak velem próbálna igy otthon az asszony!'... ‘-i- Vágy yelémf. . . '— intett .-vérben* fórgö szemekkel Sz'érvác s körülnézett, hincs-e /egy' f^^ritani^áfó’ féhérszemely a közelben ... — Ott puskázta el a dolgot az a szamár Bonifác —• mondotta Pongrácnak a „Fagyos Szentek", más néven az „Emancipált Kakasok" törzsasztalánál Szervác. miközben intett Simonnak, hogy mindjárt hozhatja a második eresztés kadarkát — ott puskázta el a dolgot az a szamár Bonifác, amidőn még a mézeshetekben nem törte össze a csibukszárat őnagyságán !... Erre aztán ittak. S megtörülvén szájukat, felkönyököltek az asztalra s a pipáik halk szortyogása mellett hosszú és konok hallgatásba temetkeztek. Ott feküdt előttük az asztalon a kártya és mellette a három tábla. És a három táblán egy-egy kréta, összesen három kréta. Mert csak próbált volna Simon három kréta helyett kettőt, vagy egyet hozni! Az öreg ludtalpu pincér jól emlékezett azokra a daliás időkre, amidőn ennekelőtte huszonkét viharos esztendővel, borfiu korában, vagy egy pohár, vagy egy fiaskó, vagy az egész pakli kártya repült a fejéhez, ha nem volt rendben a kréta, s éppen ennek okából azóta minden nap pontosan háromnegyed hatkor a három tábla s a három kréta ott fekszik már a „Fagyos Szentek" törzsasztalán, a Szaharához cimzett kis óbudai vendéglőben. Lehet, hogy csak pletyka, de, az odavalósi benszülöttek még ma is emlegetik, hogy Simon egyszer ágynak esett — állítólag tévedésből vizét ivott volna — és pár napra idegen pincér került az üzletbe. És ezzel történt volna, hogy már az első este frászt kapott, mert háromnegyed hatkor a söntés fiókjában valami .különös zörgés támadt, s amidőn erre kihúzta, hát Úristen az égben: a pakli kártya, a három tábla s a három kréta fogta magát és megindult magától a vendégszobába, egyenest a „Fagyos Szentek" asztalára ... .. . Pedig hát,. legyünk őszinték, tizenöt esztendeje immár, hogy végképpen semmi értelme sincs ennék a csillagászati pontosságnak. A „Fagyos Szentek" ugyanis ekkor határozták el, hogy megnősülnek. Menyasszonyaiktól reverzálist kértek, hogy a Szaharában, . csakúgy, mint eddig, az es-| küvő után is naponta háromnegyed hattól | éjfélig szabadon preferáncozhatnak, mikor j aztán a reverzálist megkapták, elsőbben j Írattak egy uj táblát > Simonnal, hogyl „Emancipált Kakasok törzsasztala", majd egy napon és egy órában és egy pap előtt megesküdtek. Amit bizonyára nem tettek volna, ha tudják, hogy Bonifácné őnagy- sága már másnap darabokra tépi és tüzbe hajítja az egész reverzálist, mondván : amennyiben pedig az ő emancipált kakasa este hétnél hamarább távozna. hazulról és I éjjeli kilenc óránál későbben térne haza, i olyan botrányt, söprűt, sodrófát. és lugkövet még nem látott az a Szahara ! . . . Hát igy ... Ezeket a nyájas intelmeket intézte férjéhez mindjárt, az esküvő után való napon Borúra cné őnagysága ennek előtte tizenöt esztendővel és azóta Pongrácnak és Szerváénak éppen elegendő alkalma nyílott naponta este háromnegyed hattól hétig elmerengeni az írott szerződések megbízhatóságán és azokon a bodzabélü férfiakon, akik még egy asszonyt sem tudnák odahaza kordában tartani . . . Bezzeg ők . . . Hajaj ! . . . Erről azonban nyíltan sohasem beszéltek, elvégre is vagy ur valaki és hallgat, vagy kanász valaki és eldicsekszik ilyesmivel. Ennélfogva, ha szóba is került nagynéha az asszony, legfeljebb egy-egy sokatmondó mozdulattal, a tenyerük, vagy a, boldogabb végére fordított botjuk beszédes némajátékéval jelezték, hogy náluk — hála Istennek — a lehető legpéldásabb rend és fegyelem uralkodik odahaza . . . Ámde Pongrác ma este szokatlanul ingerült volt és növekvő nyugtalansággal pislogott a kakukos órára, hogy hány perc hibázik még a hétből ? Abszurdum ! Ez az óra csak ketyeg ! De nem mozog ! Teremtésit annak a nagymutatónak, már félórája hét előtt a tíz percen ácsorog ! Héj, milyen másképpen volt ez valamikor! Hét óra előtt tíz perccel már a harmadik mizert kontrázta meg Szervác és az ötödik re- kontra bctlit bukta el Bonifác, mert ez a mániája, hajhaj, daliás idők. az embernek vérzik a szív* ha arr:1 gondol, mennyi érdekfeszitő partitól, mennyi tanulságokban gazdag kontrától és mennyi klasszikusan megjátszott rekontrától fosztja meg a világot egy sikerületlen házasság ! . . . — Te ... —' szólalt meg Pongrác és félszemét ráfüggesztette az óramutatóra, mely végre most már megmozdult és odébb csúszott egy percet Szervác a pipaszár végén rábólintott, hogy hallja. — Te ... — folytatja Pongrác és most már a másik szemével is jól belenézett a Szervác arcába. —• Mondd ...... —• Mit ? — Hát, hogy mit csinálnál te, ha . • » — Ha? ... . — Ha a feleséged azt mondaná neked egyszer odahaza, hogy ... — Hogy ? ... — és itt Szervác gyűrni kezdte felfelé a kabátja ujját, mint a henteslegények munka előtt ... Pongrác most egészen közel hajolt hozzá s elvékonyitott hangon utánozva az asszonyokat, belesziszegte a fülébe: — Hallja, maga vén svihák ! Kilenckor aztán itthon legyen ! . . . —• Ha-hha-hha ! . . . — tört ki a kacagás Szerváéból, hogy még ilyet gondolni is, de aztán hirtelen elkomolyodott, felfújta a nyakát, mint egy pulyka s az indulattól rekedten azt mondta: . — Meg-foj-ta-nám ! . . . Mire Pongrác rácsapott ököllel az asztalra :/ . '' w ■ —• De meg ám. a keserves! Így . » . És-mutatta. Az üveg nyakon ... És ekkor az óra hétszer egymásután elkurjantotta magát a falon, hogy kakuk, az ajtó kinyik és Bonifác belépett a Szaharába « . . — Áááá.!. . . . — mondta Pongrác szemtelenül vigyorogva és osztani kezdett ... —' Áááá ! . , . — móndta Szervác pimaszul és elrendezte a három táblát és a hárojn krétát az asztalon . * . — Gy-gy-gyorsan, urak, gy-gy-gyorSzlovenszkó, március1 hava-. Ilyenkor, tawaezáidóben, de sokszor a inoMsi Porróságok idején i«, — tehát rendszerint kétszer egy esztendőben, — megjelenik a (híradás az Újságokban arról, hogy a, többi, haragos folyók szenvedélyes rohanását a szelíd, bánatos Rima megirigyelte s ő is részt követel magának • a rombolásiból. /. Istenem, ez a szelíd hegyifotlyó,- ez a százszor megénekelt palóc Rima is elkezdi őrült versenyéit a Sajóval, Tiszával, e lesz rombolójává sok kié háznak, kertecskének, — szinte el sem hiszi ezt róla az ember. Emlékszem ezekre az iszapos, rohanó, zugó,áradatokra-. Gyermekkorunk legizgaknneabb órái jutnak eszünkbe. Emlékszem későbbi nyári vizekre, amelyek egyik óráról a másikra a. , rimaszombati öreg kis uocákon terültek el, barnán, piszkosan, gerendákat s döglött libákat úsztatva felszínén. Feltomyosult a viz, a „Sodioma“-patak nem tudta levezetni 6 hidakat sodorj embereket kergetett fel padlásra ée mi, a ceerkészjótettek nyakkendőgobozó szándékával forogtunk mellíg- érő áradaté® vizben 6 tákoltunk tutajokat a háztetőn kapaszkodóknak. Ez a szelíd folyó, — mint ahogy a józan ember váratlanul berúg néha, — olykor elszakítja gá- tait s behömpölyög az uccára, bekandikál ablakokon, gerendákat sodor, kerteket nyes le. így mesélte ezt a. nagyapáin, igy láttam én is és lám, manapság sem ja.vult meg a Rima, nem okult a panaszokból. Azt gondolom ezzel, hogy mégis milyen közömbös, ráérő emberek vagyunk mi. Oly nyugalommal s oly biztosan várjuk a Rima évemfcinti áradását, mintha Egyiptomban élnénk, ahol a Nílus iszapja hozzátartozik a mindennapi kenyérhez, — oly határozottan tudjuk, hogy a parti házak ablakán be fog folyni a viz, a kerteket elviszi s a malacokat megöli. • Tud juk előre, ki fog a háztetőről kiabálni s hogy a „Czinner sarkig“ ér majd a viz, az istállóból ki kelli cipelni a lovakat. S mégis engedjük, hogy ez igy legyen. Tudjuk’ előre, hogy a vész megjelenik, de valami kel éti megnyugvással, ölhetett kézzel várjuk, hogy a parti házakat óvről-évro nyaldossa viz, hogy az értékek pusztuljanak, hogy az életek_ tönkre- menjenek és sóba nem történik erőteljes intézkedés, sóiba nem felelős senki - a károkért, hanem „a Rima.“ Nem igazi Nem a Rima, hanem. a közönyös ember. Évtizedék óta' már biztosan lehetett volna orvosságot találni érre a nagy idegességre, amely a Rimát s a számos szlovenszkói folyót elfogja tavasz idején, ■ • i — magám láttam, mennyire netn elégségesek a Tisza-töltések, mennyire el vannak hanyagolva s mennyire nem mutat Európát az..ottani beletörődés,- •*- évtizedek óta lőhetett volna’ már ' össze- kalapálni évről-é.vre egy kis összeget & folyószabályozásokra. Megérté Volga.: megtérült volna a.' megmentett házak, földék. 'értékévé! Megdöbben az ember, ha látja, hogy évről évre beleszabadulhat büntetlenül egy-egy kis folyó a városokba, előre tudják a szomorú eseményt, szinte várják s megnyugodva újságolják egymásnak: itt van az árvíz, megjött megint. Bámulatos ez a közömbösség' s ez a nemtörődömség. Az Urnák 1935-ös esztendejében biztosan akad mód arra, hogy veszélyes kiB vizeket meg- rendszabályozzanak szakértő kezek. De.nem, nem teszik. Nagyapáink kora óta minden évben leszakadt az árvíz, rontott és. rombolt, sodort és pusztított, ebbe belenyugodtunk s fatalista hittel vá.rjuk a következő áradást. Bánja az, akinek a háza pusztul... Az idén már megjöttek a vizek. Kényelmesen bevárhatjuk a jövő évit. Aztán a soron következőt. Minek is töJtés, folyószabályozás, malomárok! E sorok írója ugyan nem mérnök, de annyit ért ebhez a tudományhoz, hogy meg tud,ja mondani: van mód a mentire. Csakhogy összefogás, erélyesség kell hozzá. * Züg-zug V víz- a hegyékről, minden évben, szabályosan, magával ragad házat, eibbert, kecskét és ablakot e mi nyugodtan, érdeklődve nézzük azzal, hogy majd a jövő évben határoznák. ; V. * Csodát sokat láttunk már. De a sültgalamb csodáját még' nem .. ► Szombathy Viktor. v—' ■ Véres csempészháboru egy kínai kikötőben 20 haíottaí és számos sebesülttel Múloden, március 9. Tegnap éjszaka egy csempészcsapat yinagkowináíl partra akart szálni, azonban a szolgálatot teljesítő vámőrök meglepték őket és a csempészek és a vámőrök között élénk puskaiharc fejlődött ki A csem/pészek egyrészt sokkal jobban voltak felfegyverkezve, mint a vámőrök és ugylátszik sokkal többen is voltak, mert a harc az ő győzelmi ikkel végződött Az első ütközet után négy váihívahalmok maradt holtan a kikötőben, másik ötöt pedig súlyos sebekkel szállítottak kórházba. A lövöldözés zajára azonban csak* hamar nagyobb rendőri készültség szállta meg a kikötőt és üldözőbe vették a menekülő csempészeket. Az egyik csempész hajét, — amelynek fedélzetén a rendőri jelentés szerint ekkor már tizenhat halott és számos sebesült, volt, —‘ sikerült elsülyeszteni, a többi csempész a viabe ugrált és úszással próbáltak menekülni, a rendőrség azonban motorcsónakokkal üldözőbe vette őket „és sikerült is valamennyiöket elfogni. Nos’, aztán mély megbotránkozásba és bubánatba temetkezve leguritottak még per kopolyu egy-egy féllitert és háromnegyed tizenkettőkor ők is fizettek, szivarra gyújtottak — utón ez jobban szelei — és mentek eltenni magukat holnapra ... Pongrác a Lajos-ucca 223., Szervác a La- jó&micca 289. szám alá... . ...Főiéikor a Lajos-ucca 223. számú ház kapujában megcsikordult a kulcs. Ez még boldog .vidék, apró,-kis földszintes házakbah és nyáron-hűvös, télen, langyos boltivek alatt laknák az emberek, házmester nincsen, viszont van saját kapukulcsa mindenkinek,-— Ükk!...' — csuklótt halkan a késel vendég, amidőn belépett a kapun s a szivarján a parazsat odadörgölte a falhoz, mert még csak félig szívta el. Kát lenné érte. Az asszony nem szereti éjszaka a füstöt, hát majd elteszi... Eltette ... Aztán megy akarta a, fölét.,., ükk, mondta ismét .... és kissé gondolkozott. Pár lépéssel odébb a másik fülét is megvakarta9 majd háttal nekitámaszkodván a falnak, először á bal, aztán a jobb libáról Hehüzta a cugoscipőt... — Giipp!... — igy csináltak a cipők. .. S végül ^kezében a két cugoscipővel megindult íábuijhegyen az üveges ajtó felé ... Túljutván szerencsésen a gangon, kezét rátette a .hálószoba kilincsére és felnézett az égre ... Aztán sóhajtott és benyitott. És azt mondta: : Anyukáááám! ... Piti-piti! ... Az asszony úgy tett, mintha aludt volna ...' Pongrác megkönnyebülten fellélegzett. Nem is gyújtott világot, hanem • iparkodott a. sötétben minél kevesebb zaj és feltűnés nélkül levetkőzni... Már a zokninál tartott, amikor az asz- szony dobott magán egyet és rákiáltott: — Ez á kilenc óra?! Vén svihák! ... ■ — Tú*-tudod, anvucikám — kezdte Pongrác — tu-tudod, anyucikám, az a gya-gya- lázatos Szervác! Va-van neked arról fo-fo- galmad, Hogy mi-milyen erőszakos? ... És talán ugyanebben a percben a Lajos- ucca 289. szám alatt is belépett vhlaki h hálószobába: harisnyában... És azt mondta: — Szivikéééém! .., Kiskutya szol- gáááál! .. . Aztán lelke mélyéig felháborodva igy folytatta: — Hát mit szólsz hozzá? Lehet szabadulni kilenckor attól a kocsniatöltelék Pon- gráctól?!... A Szahara söntésében pedig' Simon arra lettTigy.elmes, hogy valami különös zaj tá- tpadt az üres elsötétített vendégszobában ... Ijedten beszaladt és még ma sem tudja megmagyarázni a dolgot: miféle misztikus erő következtében fordulhatott le az asztal közepéről a gyufatartó s rajta a tábla „Emancipált Kakasok ‘ felírással..» 1935 alrcfag 10, vasárnap. Néhány testvéri szó az árvizsujtotta Rimapart felé
