Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-03 / 29. (3581.) szám

6 'PRXGAI-A\aG^AR-H!RLAÖ 1935 február 3» vasárnap. Elitélték a szőllőcsőszt, aki agyonlőtt egy notórius szőílőtolvajt Komárom, február 2. (Saját tudósítónk je­lenti.) Az ipolyszalkai szőlők csőszeinek sok gondot okoztak a szőlőtolvajok, különösen egy Kövesdi Ágoston nevű. Két szőlőcsősz, Matus Simon és Tóth János egy őszre bajló estén be­járták a ráj'iikbizott területet s észrevették, hogy ; .................. Kövesdi Ágoston ismét a szólök körül ólálkodik s alighanem lopni akar. Megszólították s figyelmeztették. Szóváltásuk­ból verekedés lett és a hatalmas termetű, igen erős Kövesdi nekiment a két őrnek, akik véznább termetüek lévén, egyhamar alája ke­rültek a robosztus tolvajnak. Először az egyiket, majd a másikat lökte földre Kövesdi, rájuk térdelt s verni kezdte őket. Szorongatott helyzetükben védekezni kezdtek s Matus kirántotta revolverét, két­szer belelett Köveséibe. Az egyik lövés a hasán, a másik a lábán érte Köveséit, ugyanekkor Tóth egy bottal verte a rajtuk térdeplő szőlő tolvajt. Kövesdi a lövések következtében a hely­színén meghalt. Értesítették a csendőrséget. Kövesdi holt­testet később fel is boncolták. A biróság erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés miatt vonta felelősségre Matust, Tóthot pedig súlyos testi sértés miatt. Az eny­hítő szakasz alkalmazásával Matust 3 havi s 3 heti fogházra, Tóth Jánost 1 hónapi fogház­ra ítélte a biróság. Ezt a büntetést a letartóz­tatásban eltöltött idővel kitöltöttnek vették. fi magyar főiskolások januári kiilfurmunkáfa Prága, február 2. A magyar főiskolai ifjúság körében január folyamán serény munka folyt. A prágai MÁK kebelében megalakult a nőhallgatók szemináriuma, mely a speciális női kérdéseken kivid nevelési, szociális, nép-nevelésügyi és egész­ségügyi problémákat vett föl munkaprogramjába. Az első. ülésen Jakubek Klári bölcsés'zettanihall- gató a. nevelés fontosságáról tartott előadást. A szeminárium vezetője Forgách Lujza gyógys-ze- részettanballgató. A főisk olai diák leányok azon­kívül tornaszak osztállyal rendelkeznek, melyet Littmamn Mária bölosészettamhallgató vezet. A MÁK kul tanszem in ár iu mában két előadás volt. Wein Gyula a brüsszeli antifasiszta diákkort gr esz- szu-sról, Pacsmár József pedig a szlovenezkói me­zőgazdasági problémákról tartott előadást. A pozsonyi Prohászka-k őrben január 18-án Hladik Ágoston pozsonyi dómkápláu a katolikus akció céltiizéeeivel és gyakorlati munkájának eredményéről adott beszámolót. Az előadást vita követte és a hozzászólások során az a felfogás domborodott ki, hogy a Prohászfca-körök csak abban az eisetben vehetnek részt és fejthetnek ki munkát a katolikus akcióban, ha intézményesen biztosítva lesz a magyar szervezés önállósága, A vita folyamán különösebb figyelmet szenteltek a diaszpóra katolikus magyarságának, melynek megszervezését és magyar istentiszteletekkel való ellátását szintén égetően fontos föladatnak minő- sitették. Január 25-én dr. Kut'hy Géza és Nagy Ferenc tartottak a Prolhászka-kőrben előadást a sziovenszkói magyar szövetkezeti kérdésről nagyszámú hallgatóság előtt. Dr. Kuthy a kérdés jogi oldalát fejtegette s különösen a szövetkezés kisebbség-politikai jelentőségét dómborította ki, Nagy Ferenc a szövetkezeti mozgalom gyakorlati problém ált i s mertetté. I Egy gyermek szállító gőzös kalandja a kalózokkal Sh angliai közelében Shanghai, február 2. A „Tunsauu gőzös, amely néhány nappal ezelőtt fedélzetén hetv-en angol gyermekkel eltűnt, végre befutott a shanghai kikötőbe. A hajó annak ellenére, hogy szerencsésen kikötőbe ért, könnyen vég­zetessé válható kalandon ment keresztül. A kalózoknak, akik fellopóztak a hajóra, sikerült erőszakkal magukhoz ragadni a hatalmat a ha­jó fedélzetén, s már meg is kísérelték a hajót „átmaszkirozni", ahogy ezt hajósnyelven ne­vezik s ami annyit jelent, hogy a hajót át­festik és más nevet adnak neki. A kalózoknak sikerült is átmázolni a hajót és ormára a „Toyamarn" nevet írták fel, hogy azt a látsza­tot keltsék, mintha japán eredetű hajóról lenne szó. Csak akkor látták jónak meneküléshez látni, amikor angol katonai repülök tűntek fel a hajó felett. Amikor a kalózok menekültek a hajóról, a gyermekek, akik kivétel nélkül a „Tunsau" hajó utasainak hozzátartozói voltak, nekiestek a pullovernek, amit a kalózkap’tány hagyott a hajó fedélzetén menekülés közben, s úgyszólván percek alatt darabokra tépték. Minden gyermek akart emléket magával vinni erről a kalandról Au tüdődétát ÍMMW&úkúhii ♦ > <0 Ida: Heu&auet Tehetséges és kellemes emberfajta az úgy­nevezett jő européer. Ha szerintük mennének a dolgok, Európából talán lehetne Európát fa­ragni; de nem megy szerintük, már mint Európa nem megy, és talán ezért van, hogy nagy vita dúlt és dúl ma is a jó européer fo­galma körül. Nincs Európa, mint ahogyan ők akarják és elképzelik, ezért nincs szabatos fogalom és még kevésbé szabatos ember: jó européer? Romain Rolland-t szokás ebben a kategóriában eszményként emlegetni. Nos hát, személyes tapasztalatból tudom, hogy ő komolyan vette a dolgot ezzel az européer Európával és csupa emberbarátságból és pa­cifizmusból addig kellett mindenki ellen ha dakoznia, amig életéről kiderült, hogy béke helyett küzdelemben telt el, és nekem mon­dotta egy idővel ezelőtt rezignáltam hogy a legtöbb barátjával is szakítania kellett: a pa­cifista européerség érdekében. Paradox? Ha úgy tetszik, igen, de tudok egy szebb para­doxont. Nincs szerencsém személyesen ismerni, mert ismeretlen ő és talán ő maga az egye­düli ember ezen a földön, aki ismeri magát, viszont: fogalom, legenda ő, Európában és Kínában, a dalai lámáknál és Szomáliföldön, ameddig a szem ugyan el nem lát, de amed­dig elértek az ő fegyverei: Sir Basil Zaharoff. Most írták erről a jó européerről a ki tudja hányadik könyvet, ezúttal olyat, amilyenről az öreg Kilencvenéves nem álmodott, az élet­rajznak, mint műfajnak egy uj válfaját: a kriminalisztikai életrajzot. Ez az életrajz úgy íródott, hogy szerzője végigkövette Zaharoffot a levantei bölcsőtől a párisi palotáig, a kon­stantinápolyi idegenvezetőtől a Sir-ig. Ebben a könyvben hiteles és okmányszerü igazolást uyert, hogy él Európában egy jó européer, aki lehet kilencvenéves, de talán csak hetven, születhetett Konstantinápolyban, de másutt is, lehet szigorú görög-keleti, de éppen oly ortodox zsidó, — mindez hiteles okmányok alapján. Sir ő, de élnek magasrangu embe­rek Athénben, akik gyilkossággal vádolják és bizonyítják, hogy börtönben ült; a francia be­csületrend commendeurje ő, de igen kelle­metlen sikkasztási ügyei voltak a londoni bi­róság előtt; fegyvert szállított barátnak és el­lenségnek ő, mert mindenki a barátja volt, aki vásárolt tőle és mindenki az ellensége, aki nem vásárolt: Basil Zaharoff, „Európa misztikus férfia", ahogyan a franciák elnevez­ték, vagy „A nagy Mecénás", ahogyan újab­ban nevezik, hogy szinleg nyugalomba vonult és mert szünetelnek a nagyméretű fegyver- üzletek, a múzsák felé fordította az angol egyetem diszdoktorsága által valóban meg- nemesitett arculatát. Róla írni és újat Írni merőben felesleges és naiv kezdeményezés lenne, ha legújabb élet­rajza nyomán nem fedeztem volna fel benne a jó européert — azt a portréját ennek az ed­dig sokat és hiába vitatott figurának, aki, ezennel végre kézzelfoghatóan, lestet öltött. Rolland pacifizmust hirdetett és ma magára hagyatva él csendes elszigeteltségben és telve pesszimizmussal Villeneuve-ben, a csendes Svájcban: Tolsztoj az élet kezdetén, Schopenhauer a végén. Rossz tapasztalatokat szerzett az emberekkel, akik legendát fontak Basil Zaharoff alakja köré és benne fedezték fel azt a típust, amelyet csodálni lehet, mert gyűlölni kell. Rolland-t nem lehet gyűlölni, átlátszóan jó és nemes ez a jó européer, és csak most derült ki, hogy tulajdonképpen mindenkivel összeveszett, tehát nem is lehet jó européer. Basil Zaharoff ezzel ellentétben Eger, február 2. Heves községben különös családi dráma játszódott le tegnap. Tóth Mi­hály rendőrfelügyelőhelyettes, aki már tiz esztendeje nem tudott lábára állni, mert alsó­teste béna volt, betegsége miatt elhatározta, hogy feleségével együtt megválik az élettől. Az idős házaspár véres tettének elkövetése élete végén mindenfelé műveli a legbőkezűbb jóságot, szere tetet áraszt, filantróp: majdnem olyan, mint az a Nobel, aki feltalálta a dina- mitot és igy robbantotta ki a Nobel-dijat, amelynek, mint ismeretes, van egy pacifista alosztálya is. A dinamit csodát müveit, mondja Zaharoff magában, hát müvei az én fegyverkirályságom is: én leszek annak a jó européernek a megtestesítője, amelyről eddig sok szó esett, de amely valójában nem léte­zett. Forditva, uraim, mondja Zaharoff: előbb a fegyver, aztán a filantrópia, mint ahogyan a „Koldusopera" igen szépen énekli; „Előbb az étel, aztán a morál!" Szólt és eszerint cse­lekedett. Az uj életrajz (a kitűnő Róbert Neumann tollából) élénk színekkel, de száraz adatokkal és okmányokkal festi meg ennek a rendkívüli emberbarátnak fegyverszállitósan gyilkos éle­tét, és Neumann nincs olyan tehetségtelen, hogy felháborodna. Zaharoff természeti jelen­ség, tűzhányó, vagy földrengés, démon, aki egy Lloyd George-ot és egy Clemenceau-t ha­talmába tudta keríteni és vele mondatja Emil Ludwig „Versailles" című drámájában az egybegyült diplomatáknak és tábornokoknak: „Kívánom önöknek, uraim, hogy oly nyugodt legyen a lelkiismeretük, mint amilyen az enyém!" Szó se róla, elhiszem neki, hogy nyugodt a lelkiismerete, pláne most, hogy már csak élete visszájával foglalkozik: filan­trópiával és mecenátussággal. Szó se róla, ő a jó européer, ezt nyugtázták az illetékesek, akik Sir-ré nevezték ki, akiktől a becsület- rendet kapta, akik gyengéden a kissé már megrokkant vállára borították a diszdoktorá- tust, mintegy saját életének melegítő felejtő- jét. Nem én mondom, hogy Zaharoff a jó européer, az, akit eddig nem tudtunk hussá- vérré formálni, hanem Európa mondja, a hi­vatalos Európa. Európa nevezte ki őt euro­péernek és én meghajlok Európa választása előtt. „Tán csodállak, ámde nem szeretlek?" így csak a költő beszél, aki kanosaiul festett egekbe néz. Én megszoktam a földet és Zaha­roff a földé: Európáé. Vannak elszórtan jó amerikaiak is. Nem­rég hallottunk egyről, aki egy életen át leg­kegyetlenebb ura volt ezernyi munkásának, de végrendeletileg óriási vagyonát jótékony célokra hagyta. Ez Amerika, bolond ország, maradjunk Európában. Az amerikai multi­milliomos élete végén talán „magába szállt" és megtalálta az életfenék alján a jóságot. Európában ilyen naiv mentalitás nincs és minden európai forditva, azaz úgy kezdi, mint Rolland. ügy is végzi. Basil Zaharoff azonban kivétel, amely nemhogy megerősítené a sza­bályt, hanem újat teremt: emberbarát fegy­verkirályt, akit Európa nevez ki a jő européer eszményképének. Szépséghiba, hogy kis- ázsiai és nem európai? Az ő személyében Európa bekebelezi Kisázsiát, ba kell, a lá­mák birodalmát is, de ezt a végre villára tű­zött falatot nem adja oda másnak. Meg van írva róla, hogy nem érintkezett emberekkel, nem adott interjút soha, embergyülölő volt. így könnyen érthető, hogy emberbarát és filantróp lett. Bezzeg levantei okosságával jobban csinálta, mint Rolland, aki beállt az emberiség szolgálatába és így utálta meg az emberiséget. Ez aztán nem nagy kunszt és azonfelül nem is követendő példa, mert hi­szen a cél az ellenkező kell, hogy legyen. Za­haroff eltalálta. Ötvén éven át szállította a fegyvert a világnak. Harmincnégy évig várta, mikor hal meg végre Villafranca hercegnő­jének elmegyógyintézetben lévő ura. A há­I előtt annak rendje és módja szerint elkészí­tette végrendeletét: négyszobás villáját a he­lyi cserkészcsapatra hagyta; majd megrendel­ték a két koporsót, meggyóntak és megáldoz­tak és több búcsúlevelet is írtak rokonaik­hoz. Tegnap este azután bezárkóztak laká­sukba és előbb a férfi feleségét lőtte agyon, majd magával végzett zasságot aztán, harmincnégy év múltán, két hetvenes öreg kötötte meg, de a hercegnő ti* zennégy hónapra rá meghalt. Zaharoff nem átkozta sorsát, nem haragudott az emberi nemre és az életre, és nem hígította fel gon­dolkozását és világképét holmi szentimentá­lis belátással, miszerint minden mindegy. Azt írja róla legújabb életrajzírója, hogy ennek az embernek, aki mindent elért, csak egy baja volt: elfelejtett élni. Én azt hiszem, hogy ez már megint az a literatura, amely nem érti meg a jó européer szellemi struktúráját,— ez már átpártolás Rolland-hoz, az Íróhoz és pacifistához és egyszerűen tévedés. Európa ítélkezett és Zaharoffot választottá. Ez ellen nincs irodalmi apelláta. Vagy mégis? Lehet, hogy Európa tévedett? Ha tévedett, akkor végzetes baj van Európa körül: lehet, hogy nincs is jó européer. Van fegyverkirály, van pacifista, van olyan, aki a mélységből pesszimista determináltsággal tört az optimizmus egébe: Zaharoff. Van olyan, aki a szellem magasságából optimista determináltsággal jött a pesszimizmus földi világába: Rolland. Ez a két véglet. Rolland-t Európa nem igazolta. Zaharoffot a jó euro­péerek elvetik. Talán feltehetem a kérdést, hogy ezek után van-e egyáltalában Európa és jó européer? Társadalmi Élet # A SzMKE sajcházai fiókja kitünően sikerült kulturestét rendezett a legutóbb bérelt helyiségben. Az egész falu népéi megmozgatta az örvendetes kul- turesemény, öregek és fiatalok, asszonyok, leányok, zsúfolásig megtöltötték a nézőteret. Az agilis veze­tőség e nagy siker hatása alatt tervbe vette a jö­vőre nézve nyilvános főpróbák tartását s külön gyermek-mesedélutánok és előadások rendezését- is. Ez alkalommal Géczy József felolvasást tartott a SzMKE céljairól, munkaköréről, majd Nyiresi-Tichy Kálmán falusi életképeiből mutatott be néhányat. Makovinyi Icuka kitűnő szavalata után a fiók mű­kedvelői, kiket Prosöhinger Ferenc tanított be nagy szakértelemmel, egy vidám egytfelvonásost játszot­tak el, ügyes színpadi mozgásukkal, életteljes ala­kításaikkal sok élvezetet szerezve a közönségnek. A főszerepben kitűnt Lapsánszky Manó, a többi sze­replők: Lucskó Annuska, Wagner Margitka, Géczy Sárika, Csapó József, Bakos Zoltán mind teljes ré­szesei a forró sikernek. Ezután Deme Dezső és Géczy József hegedű-kettőse következett oly me­leg sikerrel, hogy az egész müsorezámot meg kel­lett ismételniük. Szőllős József szintén sikerült sza­valata zárta a műsort, mely után pompás hangula­tú táncmulatság kezdődött. Az öltkéntes adomá­nyokból befolyt tiszta jövedelmet a fiók felszerelé­sének gyarapítására fordítja. Elismerés illeti a Mati- ca helyi csoportját, mely kulisszáit a színdarabhoz testvéri egyetértéssel átengedte. — Pacelli vatikáni államtitkár magas ma­gyar kitüntetést kapott. Rómáiból táviratozzak: Barta György vatikáni magyar követ tegnap délelőtt Pacelli bíboros államtitkárnak és több magasabbrangu szentszék! személynek személyesen nyújtotta át a Horthy Miklós kormányzó által adományozott kitüntetéseket. Ez alkalommal Pacelli a magyar érdemkereszt nagykeresztjét, Pisardo érsek és Ottaviano alállamtitkár a magyar érdemkereszt első osztályát, több más vatikáni vezető személyi­ség pedig a magyar érdemkereszt másod­osztályát kapta. — Az egész nagykaposi járást végigfosztotta egy lmsztagu tolvajbanda, Szobránci tudósítónk jelenti: A nagykaposi járásban levő Ungszennán és környé­kén évek óta garázdálkodott egy jólszervezett tol­vajbanda. Mindent elemeitek, ami a kezük ügyébe került, szekerek, szánok, baromfiak, sertések és mindennemű élelmiszer, ami az éléstárakban vagy magtárakban megközelíthető volt. így végigfoszto­gatták Sáros, Remete, Sárospolyánka és Pályin köz­ségeket. A pályini csendőrség végre kézrekeritette a banda egyik tagját Suhajda József hrabói gazda személyében. Vallomása alapján tovább nyomoztak s rövidesen letartóztatták 16 szemai segitőrtársát is. Mindnyájukat bekísérték a nagykaposi járásbíróság fogházába. — Ruhatolvaj nő, aki tizenegyszer volt már büntetve. Komáromi tudósítónk jelenti: Néhány nappal ezelőtt Haha Jozefán komáromi asszony liismenetlen tettes ellen följelentést tett, mivel lakásáról hétszáz korona értékű ruhaneműt lop­tak el. Gyanúja azonnal ilázga Ludmilla rovott­ra ultiii nő ellen irányult, akivel a kórházban együtt voltak s aki tüzetesen kivallatta őt csa­ládi és vagyoni körülményei felől. A rendőrség nyomozást indított s napokig tartó hajsza után elfogta Rázga Ludmillát, aki bevallotta lopását, de bevallotta egyszersmind azt is, hogy most fog tizenegyedszer kerülni a bíróság elé, mivel már tízszer ült különféle fogházakban s börtönökben. A Komáromban lopott ruhákat magával vitte Érsekújvárra, itt szolgálatot keresett és talált eg^r tanítónál, akit szintén meglopott, Érdekes, hogy a Komáromban lopott ruhákat otthagyta szolgá­lati helyén s onnan is megszökött. Minden ello­pott holmi megkerült s a tolvaj nőt átadták az ügyészségnek. Megrendelte a koporsói, végrendelkezetts ment a halálba egy hevesi házaspár

Next

/
Thumbnails
Contents