Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-08 / 33. (3585.) szám

«PRK<^tA\AfifeAR-HlRI.ag 1935 február 8, péntek. ' Tabán, a lebontott városrész olyan most, miaut egy tönkrement színház színpada, az utol­só előadás után: itt-ott hever még egy Missza, egy-egy fal, ablak, ajtó, melyen át nemrégen dTámai hősök érkeztek és távozták, híven a rendező utasításához. Közönség és színészek el- széJedtek. A szín üres. Szimatolva járok a ma­radék kulisszák között s enyhe, alig érezhető mastix-szagot szipákolok a levegőben. Ebben a háziban lakott a Gugllniber-család, apa, anya és két vénleány, akiket nem sikerült férjbezadni. A háziból rém maradt egyéb az utókor számá­ra, csak a kapu, két oszlopon s a két leány, akik elköltöztek már Vízivárosba, áhoil úgy él­nek vénleányságuknak, olyan makacson, szor­galmasan és meggyőződéssel, mint valamilyen előkelő mesterségnek. Fellépésük agresszív. Lényük csupa tiltakozás, ellenállás és megkö- z el hihetetlen fenség, mintha jóelőne, látatlanba elutasítanák a vakmerő kérőt, aki pártájukra tör. ..A mi kezünket kérje meg, ha-ha!“ — kiáltják gúnyos gőggel a Guglbuber-leányofk, szavak helyett pillantással és magatartással kiáltják ki a viliágnak tiltakozásukat és felhá­borodásukat, mely állandóan áthatja őket a gondolatra, hogy akadhat olyan szemtelen, el­hízott és ripők férfi, aki merész álmaiban ta­lán foglalkozni mer a csábképpel, valamikor el­nyerni reméli az egyik Guglhuiber-leány kezét. A férfiak érzik, hogy állmuk megvalósulhatat- üan s lesütött szemmel haladnak el a Guglihu- ber-leányok mellett, a Vízivárosban csakúgy, mint azelőtt itt a Tabánban. Belépek a kapun, s megállók az udvaron. A házból, ahol a Gugl- huber-család élete lezajlott, nem maradt meg semmi, hiányoznak a falak, a tető, az ajtók és ablakok, csak a kapu maradt meg és az udvar. A kapu jó állapotban van, a húzós-csengő ott lóg még a kapufélfa alatt, meg is húzom s a kis harang vígan és egykedvűen csilingel egyet, lelkes kötelességteljesi téssel, mint akit nem ér­dekel, hogy eltűnt a ház, utolsó pillanatig posztján marad. Ez tetszik nekem és barátság­gal nézem a csengőt. Eyen a jó költő is, gondo­lom; egy világ üres lesz és elpusztul körülötte, a falaikat lebontják, a tetőt elcipelik feje felől s egyáltalán, lebontottak már körülötte min­dent, amiben hitt, amiben élt s amit szeretett, de ő csak áll a jeges és üres világban s jeleket ad, mintha misem történt volna. A hasonlat meghat. Nem találom különösen jónak, de már régen észrevettem, hogy leggyakrabban azok a hasonlatok hatnak meg, amelyek nem találóak. Általában, minidig csak a valóság találó s nem az, amire hasonlít. Érzem, hogy belegabalyod­tam, elkomorodom tehát és hagyom a csengőt. Az udvar pontosan az, amire német regényeik­ben azt szokták mondani: „elhagyott14. Elha­gy ottabb már nem is lehet egy udvar, mint ez, amely elől megszökött a ház. az ucca, a város­negyed. Magánya, elhagyatotteága abszolút, mint egy 'bölcseleti meghatározás. Az udvar kö­zepén megtalálom a vizlefolyót, ide öntötték Guglhuiberék a szennyes vizet és a moslékot s találok még egy gyanusab'b gödröt, de ennek osztályozását és minősítését már a régészekre bízom. Figyelmesen járom körbe az udvart, el­múlt korok és életek nyomait kutatom, úgy érzem, hogy az ér saját, külön kis Pompéjim- ben járok fel s alá, melyet, gyengéd figyelem­mel, lakásom közepébe telepitett egy jótékony varázsló. Itt a szomszédban élteik Cajus és Lu- cius, pontosabban Fuohs és Vajda, Az utóbbi szobafestő volt, ismertem, ő festette mind a szobák falait, melyek itt időközben nyom nél­kül eltűntek. Kevés művész élte meg müvének olyan maradéknélküli pusztulását, mint Vajda ur. Az udvar máskülönben nemcsak elhagya­tott, hanem elhanyagolt Í6. Rendetlen, slarn- pos és piszkos, mint aki tudja, hogy minden­nek vége, borostás ezakállt eresztett és ron­gyos. „Lám, csak egy kicsit nem néz utána az é ember s már elhagyja magát1' — gondolhatják elégtétellel a Guglhuber-leányok, valahányszor erre járnak. Kerényi Frigyes föltétlenül verset irt volna erről az udvarról, ilyen címmel: „Az elhagyott udvar11. Tompa és Petőfi versenyez­tek volna vele a „tárgy leírásában11. Ér, egy ké­sei kor frivol szülöttje, érzem, csak cikket fo­gok irni róla, múlandó sorokat, melyek el­enyésznek a pillanattal; hiába, más kor ez. Az udvar visszazüllött már az ősállapotba, telek- szerű, spekulálni lehet vele. Távolabb fáikon- csok merednek a hóban, világoskék és világos- Tózsaszin lakószoba-falak. Két hitvesi ágytámlla világosan kirajzolt nyoma, látszik a rózsaszín falon, mellettük a két éjjeliszekrény s a ikály- feacső kilóg még a falból, ezt ittfelejtették a sietségben. Ebben a szobában lakott Elemér és Emma. Itt mondotta Elemér azt az emlékeze­tes mondatot Emmának: „... és ha nem tet­szik, pakolj11. Emma persze nem pakolt, bár nem tetszett neki sok minden. Maradt. Csak a ház nem maradt Emma feje fölött. A világoskék szobában étkeztek. Közel megyek a falhoz, ha­tározottan és eltéveszthetetlenül szagolok még rajta egy kevés töltöttkúposztaillatob Elfogó- dottan járok fel és alá a romok között, névte­len és igénytelen életek morzsáit szemelgeteim s egy rozsdás vasfazék minden, amit találok. Itt is csupa titokzatos ember élt, e kapuik mö­gött, melyek nem nyílnak már sehová s itt is abban a meggyőződésben élték emberek, hogy valamilyen különös, rendkívüli, senki más áltat1 be nem tölthető szerepkörre hivatottak ők, ép­pen ők, a világon. Van valami kísérteties a ki­halt városrészben, amely elé jeli alt az emberek­nek, akik a falaik között éltek. A szabály az, hogy elébb elpusztul egy társadalom, aztán las­san utána enyészn ek a há zak és a használati tárgyak. De ez a fordított, rendhagyó enyészet izgalmas, nyugtalanító látvány, olyan, mint egy rommá lőtt város, mely elesett valamely értelmetlen és fölösleges ütközetben, olyan, mint Jeruzsálem a pusztulás után s talán egy kissé olyan Í6, mint Tabán a lebontás után. Ez az utolsó kép persze a legvalószánütlonebb. Gondolhatnék arra Is, hogy uj élet fakad a ro­mok között, de ehhez most nincs kedvem. Fá­zom Guglhuberéknél. Egy házat, melynek hiá­nyoznak falai, talán nem is lehet ilyen szigorú télben rendesen kifutónk Gaál Franciska lesz a háziasszony a walesi herceg tiszteletére rendezett kitzhüheli estélyen A walesi herceg mégis levetette Inkognitóbát Becs, február 7. A világsajtó részletesen be­számolt a walesi herceg kitzbüheli sportkirán­dulásáról, amely Ausztria sportéletének ezidén legnagyobb eseménye. A walesi herceg síelni fog Kitzbühelben és valószínűleg néhányszor sí- ruhában áll majd modellt annak az állítólagos száz fotóriporternek, akik nyomában ellepték az osztrák Alpokat. A walesi herceg, aki tudvalevőleg tegnapelőtt délután érkezett Kitzbühelbe, úgy él ott, mint bármilyen polgár, nyilvános étteremben étkezik a Grand Hotel többi vendégével. Különben 14 szobát foglal el, szalonokat, há­lószobákat, dohányzókat, irószobákat és für­dőszobákat. Tizenkét sárga disznóbőrbőrönd­del érkezett. valamennyin kis névjegy állott, Earl of Chester felírással. A walesi herceg már tegnapelőtt délután vé­gigjárta Kitzbühelt. Tegnap délelőtt sítúrára ment Mrs. Brackon, egy Kitzbühelben élő angol sportsman és Ober János, Kitzbühel legismer­tebb sitanára társaságában. Az idő nem nagyon kedvező Kitzbühelben, havaseső esik, a hegyekben azonban még nagy hó van, mely alkalmas a sífutásra. Az angol trónörökös mint magánember jött Kitzbühelbe, minden hivatalos ünnepeltetést tá­vol tart magától, sőt még az üdvözlések elől is kitér. Ennek ellenére egy óhaj elől nem tudott kitérni. A kitzbüheli Nagy-szálló vezetősége ugyanis minden szom­baton táncestélyt szokott rendezni s most fel­kérték az angol trónörököst, hogy a legköze­lebbi szombati táncestélyt az ő tiszteletére rendezhessék s ő maga is jelenjék meg rajta, A trónörökös megadta hozzájárulását A fürdő igazgatósága az estély megrendezésére az ugyan­csak ott pihenő Gaál Franciskát kérte fel, aki erre vállalko­zott is. Gaál Franci tölti be most szombaton az estély műsora szerint a háziasszony tisztjét az angol trónörökös mellett a bálon. Izgalmas esküdtszéki tárgyaláson tizenhárom évi fegyházra Ítélték a gyilkos vezekényi gazdát Megfojtotta és felakasztotta nagybátyját, hogy megszabaduljon tőle Nyitra, február 7. (Saját munkatársunk­tól.) Két napon keresztül tárgyalta a nyitrai esküdtbiróság ifj. Sutka Mihály vezekényi legény bünperét, aki bestiális kegyetlenség­gel meggyilkolta nagybátyját, id. Sutka Mi­hályt. A vádirat szerint az öregember rá­íratta vagyonát unokaöccsére, aki ezzel szemben kötelezte magát, hogy élete végéig gondoskodik az öregember ellátásáról. 1934 október 26-án a fiatalember megfojtotta nagybátyját, hulláját a mestergerendára akasztotta, hogy igy öngyilkosság látszatát keltse. A csendőrség rögtön gyanúba fogta a fiatal­embert, aki beismerő vallomást is tett és a helyszíni szemle alkalmával részletesen el­mondta, hogy miképpen hajtotta végre a gyilkosságot. A tárgyaláson a vádlott meg­lepetésszerűen visszavonta beismerő vallomását és azt állította, hogy a csendőrök veréssel kény- szeritették a vallomás megtételére. A vizsgálóbíró előtt azért ismerte be a gyil­kosságot, mert attól tartott, hogy tagadás esetén ismét csendőrkézre kerül. A kihallgatott tanuk kétséget kizáróan igazolták a legény bűnösségét. Halavat Jó­zsef, az egyik szomszéd, elmondta, hogy a gyilkosság idejében verekedés zaját hal­lotta Sutkáék lakásából. Jelen volt, mikor a csendőrök vallatták Sutkát és látta, hogy Sutka minden kényszer nélkül folyékonyan adta elő a történteket. A legény elmondta ekkor, hogy bal kézzel fojtogatta az öreget, azután térdére fektette, jobb kezével nyakába il­lesztette a hurkot, majd felhúzta a már élettelen testet a mester gerendára. A vádlott édestestvére azt vallotta, hogy látta a hullát az ablakon keresztül és mikor kérdést intézett fivéréhez, az rákiáltott, hogy azonnal hordja el magát. Krajcsi Ist­ván, a vádlott sógora, szintén hallotta a gyanús zajt, majd látta, hogy ifj. Sutka Mi­hály az ablakon keresztül menekül a lakás­ból, Mig a nyomozás tartott, nem mert er­ről említést tenni, mert félt Sutka bosszújá­tól. A többi tanú azt vallotta, hogy a meg­gyilkolt öregember többször hangoztatta előttük, mennyire megbánta, hogy vagyo­nát unokaöccsére íratta. A fiatalember meg­szegte ígéretét és egyáltalán nem gondos­kodik róla. A csendőrtanuk tagadták, hogy bármilyen erőszakot alkalmaztak volna a vallatásnál. Az orvosszakértők szerint az id. Sutkában már nem volt élet, amikor fel­akasztották. A hatóság elrendelte a vádlott elmeállapotának megfigyelését is és a tár­gyaláson dr. Závodny József elmeszakértő előadta véleményét, amely szerint a gyilkos terjesen beszámítható. Az esküdtszék bű­nösnek mondta ki ifj. Sutka Mihályt az előre megfontolt szándékkal elkövetett em­berölésben és a bíróság tizenhárom évi fegyházra ítélte a vádlottat. IflU icMlU A PRAGBR PRESSE réetzleltieiket közöl EemleSa 'bomiííKmitjániak szervezeti sca bál yz áltálból. E sza­bályzatot most nyomtaittáik ki e 1938 ősze óba ha­tályban ram. A seervieaeiti szabályzaton 8 benne sehol nincs emlités arról, hogy azokat a párti moly szerve hagyja jóvá, avagy ki rendelte ed, hogy azok szerint kell uaervözkednti. Érdekéé to­vábbá. hogy a pártszervek kieievetzéiséirői 8 vá­lasztásáról sincs szó, óvatosan kerülik ugyan a kiitneve©Ó8 — Bnneinin'ung — fogalmát, de a „go* wáhlt‘‘ — „Waihlen11 kifejezések is nagyon rit­kák, elleniben nagyon gyakori az uj fogalom, az „eirwS)hlit“. A szabályzat 40. paragrafusa szerint a honiifronit (hietlyii szervezeteinek élén választott ve­zető ál b csak az egée-z országos mozgalom leg­főbb vezetője viselheti a „S üdét aiiémet Heimat- front vezére11 — Führer— cáimet. A PRÁVO LIDU közlése szerint a szódáidé* miokirata párt elnöki tanácsülésén Bechyné vas- útügyi miniszter, miiniezterelnöklbedyeitbes bejelen­tette, hogy a koalíciós pántok megegyezése sze­rint a pariairneroiti választásokat ősszel tartják meg. A CESKÉ SLOVO a ilakáskérdéssel kapcsolat­ban azt írja, hogy minidéin tavasszal ijesztgetni kezdik a még védett lakóikat a lakás védelem tel­jes feloldásával. Ennek következménye hóna­pokig tartó politikai tárgyalás, azzal a befeje­zéssel, hogy a védett lakóktól ismét elvesznek valamit s valamit a háztulajdonosoknak is adnak. Most a ház tatarozás! költségek adókedvezmé­nyeiről szóló szükségrendielet.be akarnak állítólag oly intézkedést bevenni, hogy a lak ás védelem teljesem megszűnik. Minden esetre nagy kérdés, hogy mi van az államnak az általa nyújtott épít­kezési segélyekre vonatkozó visszkereseti .jogá­val. Az erre vonatkozó kormányjavaslat idestova egy éve fekszik a páriámért bizottságaiban, ott alaposan meg is változtatták, mégis megrekedt valahol. Ha a Itakáskérdéissel és a visszkereseti javaslattal komolyan kívánnak foglalkozni, úgy jó volna a tárgyalásokat nyomban megkezdeni, ment ezek nagyon hosszadalmasak szoktak lenni. Ugyancsak a CESKÉ SLOVO arról értesül, hogy a 40-órás munkahétre vonatkozó konnány- tárgyalások nagyon jó mederben vannak s hogy, a kormány 1.8 milliárd értékű közmunkát készí­tett elő, amely nyomban megkezdhető, mihelyt azt az időjárás megengedi. E közmunkakeretéin kívül áll még a nemzetvédelem és a vasutttgy beruházásiam A kormány azonban ezt a beruházási: munkálatot sem tartja egészségesnek s további pénzügyi fedezet előteremtéséről tárgyal további közmunkák számára. A NÁRODNI OSVOBOZENI szerint a földhiva­talnak a juttatott földek vételára fejében még 1 milliárd 189 millió 702 ezer 892 korona követelése van éspedig az állammal szemben az államosított erdőkért 871 millió 908 ezer 800 korona, a kisgaz­dákkal és telepesekkel szemben 243 millió 45 ezer 914 korona, a marodékbimbokosokkaJ szemben 74 millió 728 ezer 114 korona. A kormány tavalyi rendeletének következményeképpen lassan folyik be a pénz. Szó van arról is, 'hogy indokolt ese­tekben a föld szerzési árát arányosan leszállítják. A PRÁVO LIDU vezércikkben sürgeti a szén­bányák áíllamosátását, ami a szociáldemokráciá­nak a követelése már az államforduilat óta. A szociáldemokrácia nem fél a politikai komkurren- ciától, mert tisztán látja, hogy valamely polgári párt segítsége nélkül a bányák • államosítása meg- valósithatatlian. Az agrárpárt politikai éleslátását bizonyltja., hogy e párt most az államosítás mel­lé állott. A pénzügyi nehézségekre való hivatko­zás csak részben indokolt. Szó sem lehet a szén­bányák szénkincsének teljes megfizetéséről, leg­feljebb a már kibányászott szénikészlelek fizeten­dők meg teljes áron s a beruházási költségek még t-öcriesatetlem része. A letörlés Ztiett beruházási összegek azért nem téritendőik meg a tulajdonos- nafc. mert a letörlesztés a bánya Jövedelméből történt. A LIDOVÉ NOVINY-ben —bh— a radikális ludákok visszavonulásáról ir.rA szlovák néppárt pozsonyi végrehajtó bizottsági ülésén az öregek egyike a ludák-fiataJlokat a felfújt hólyaghoz hasonliitotia, mely az első érintésre összeomlik. Még nemrégiben a fiatalok akartak diktálná, hogy ki jelölendő a Hl inka-párt listáján, de most úgy látszik, éppen Hlinka intésére a fiatalok sze­rényén hátrább húzódtak s most már azt hirde­tik, hogy nem ők, hanem valaki az ellenséges táborból akarta megbontani a. szlovák néppárt sorait. Capablanca Mahrisch Ostrauban tegnap este 32 ellenfél ellen játszott szimultánt. 22 győzel­met aratott és nyolc eldöntetlent ért el. Két játsz­mában vesztett. — További letartóztatások várhatók a szo- kolód szeszpanamában. Pőstyéni tudósitónk je­lenti: A szokolóci szeszpanama ügyében — mint jelentettük — teljes eréllyel folyik a pénz­ügyi hatóság nyomozása. A titkos szesz előállí­tói és közvetítői már le vannak tartóztatva és most arra irányul a vizsgálat, hogy megállapít­sák a vevőket. A kincstár kára 350.000 korona és minthogy az eddig letartóztatott vevők, á modort Welner-fivérek csak kisebb mennyisé­get vettek ét, valószínűnek látszik, hogy mások is vásárolták a „fekete" szeszt. A nyomozás szálai Verbóig vezetnek és arra számítanak* hogy hamarosan további szenzációs letartózta* tásokra kerül a sor. Az eddig kirótt pénzblrsá* 8ok többszázezer koronát teszlek ki. MŰSORON KÍVÜL Irjat MÁRA! SÁNDOR Romok a hóban 4

Next

/
Thumbnails
Contents