Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-06 / 31. (3583.) szám

Megenyhült a lég ECésattl as ui locarno Berlini konferencia követi a londoni megállapodást? Paris és London örömmel üdvözli a Rémetek tárgyalási készségének hírét - - Sdnisdinigg Londonba utazik ifémettorsiág feltételei (sp) Prága, február 5. A londoni konferencia után valóban Tompa Mihállyal mondhatnék az európai politikáról : Megenyhült a lég, vidul a ha- tár. — A jó gólyamadár pedig, amely ebben az atmoszférában újra eljött s megigazgatja ócska fészkét: Locarnó szelleme. Az em­ber csodálkozva áll meg az események gyors váltakozása előtt s alig érti, hogy fél­esztendővel ezelőtt még mindenki, az állam­férfiak is, kizárólag súlyos helyzetről és há- borulehetőségekről beszéltek, ma pedig, ahová az ember néz, csupa derűs arc fo­gadja. Derűs Hitler arca a saarvidéki nép­szavazás után, derűs Mussolini és Laval arca a római megegyezés után, derűs Litvi- nov arca, mert készül a keleti paktum, de­rűs Flandin és MacDonald arca, mert kész a londoni megállapodás, derűs Roosevelt és valamennyi közgazdász arca, mert feltűnő gyorsasággal futunk kifelé a krízisből (csak csalódás ne érjen), derűs a kinaiak és a ja­pánok arca, mert az obiigát csatározás el­lenére szintén megegyezésre készülnék, — sőt mintha az örökké komor Duna-tájak fölött is a megegyezést előkészítő jó hangu­lat gyenge szivárványa jelent volna meg a láthatáron. Hisztérikusan csapong az egyik végletből a másikba az európai politika : ma Mar­seille, holnap Locarno, de ez egyszer meg­van minden okunk, hogy ne bánjuk a hisz­tériát, mert most mintha a tartós javulás ol­dalára sodorta volna a kontinenst. A vasár­nap befejezett londoni konferencia vissz­hangja feltűnően kedvező volt egész Euró­pában. Nem hallunk hangot, amely disszo­nánsán vegyülne az általános helyeslésbe. London. Páris, Róma tapsol, de tapsol Ber­lin is, Moszkva és a kisantant. Egy angol lap találóan jegyezte meg : a világ hirtelen uj locarnói napokra virradt. Pontosan tiz évet fordított vissza az események kereke. S ma ugyanolyan hangulat van, mint akkor volt. amikor a súlyos inflációk, a Ruhr- megszállások. a hosszú tárgyalási szünete­lések után megszületett a londoni gazdasági konferencia. Majd több előzetes részlet­megállapodás után Stresemann. ’Briand és Chamberlain 1925 őszén a svájci Locarnó- ban megkötötte a nagy szerződést, amely váratlanul véget vetett a kölcsönös animó- zitásnak s alig másfél évvel a legelkesere- dettebb német—francia feszültség után any- nyira közelhozta a két nemzetet, hogy a raj­zolók az illetékes államférfiakat, Strese- mannt és Briand-t már csak mint együtt turbékoló, csókolózó galambpárt tudták el­képzelni. 1935 őszén, a tízéves évfordulókor meg­születik az uj Locarnó ? A helyzet kétség­telenül sokban hasonlít. Az inflációk helyét a gazdasági krízis foglalta el, a Ruhr-meg- szállásét a lefegyverzési konferencia csődje s Németország önkéntes izoláltsága. Az enyhülés folyamatában ugyancsak sok a párhuzamosság, az előkészítés menetében is. Anglia ugyanúgy a közvetítő szerepét játsza, mint akkoriban, a jég megtörése most is Londonban következett be. Bármiféle fel­fogást vallunk is a locarnói megállapodá­sokról, annyi bizonyos, hogy az első Lo­carnó ötéves relatív nyugalmat és fellendü­lést adott a világnak 1925-től 1930-ig. Ha a tervezett második Locarnó az elmúlt öt sötét esztendő után ugyanennyit hoz, na­gyon meg lehetünk vele elégedve. Az első pillanatban Hitler Alakja furcsá­nak tűnik Stresemann pózában. Pedig nem marad más hátra, akarva, nem akarva kény­telen lesz nagynevű elődjének útjára lépni. A francia és az angol államférfiak London­ban páratlan ügyességgel szövegezték meg szigorú meghívójukat Németország szá­mára : a meghívást nem lehet nem elfo­gadni, mert a szakítás ódiuma Hitlert ter­helné. A német kormány legfeljebb annyit tehet, hogy a megindulandó tárgyalásokat a végletekig elhúzza, de a tárgyalások meg­kezdése elől nem térhet ki. Mit kínál és mit követel London Németországtól ? Megadja a fegyverkezési egyenjogúságot és szelepe­zik-e, amint Németország megkezdi a nagyha­talmakkal való tárgyalást. Az Excelsior szerint Németország elfogadja az úgynevezett légügyi Locarnót, de kifogáso­kat emel a keleti paktum és a középeurópai paktum ellen. Az Echo de Paris szerint a biro­dalom; a demilitarizált zóna mc^Lü^tetését kö­veteli. Henry Berenguer, a szenátus külügyi bizott­ságának elnöke kijelentette, hogyha Német­ország nem fogadja el a felkínált kibékülést, akkor háboruutáni politikájának legügyetle­nebb cselekedetét követné eL Chamberlain volt angol külügyminiszter az angol-lengyel egyesületben beszédet mondott és ugyancsak sürgős felhívást intézett a biro­dalomhoz a londoni javaslatok elfogadására. Szerinte a francia-angol megegyezés Locarno szelleméből született. Anglia hajlandó részt venni a közös biztonsági szerződésben s min­denkivel mint egyenrangú féllel tárgyal. Szó sincsen Németország bekerítéséről s ha Német­országot tényleg a béke és a barátkozás szel­leme hatja át, akkor nem utasíthatja vissza a felkínált békejobbot. Viszont ha most elutasít­ja a közeledést, akkor soha többé nem panasz­kodhat izolálása miatt. * Simon leguiabb párisi u»ia Páris, február 5. A Journal értesülése sze­rint Sir John Simon pénteken Parisba érkezik két igér a német közgazdaságnak. A fel­tétel ismét a régi: a status quo elismerése, minden szabálytalan aspirációról való le­mondás, a szerződések tiszteletbentartása, a mai európai biztonság garantálásának munkájában való résztvétel, politikai együtt­működés a többi hatalommal, azaz vissza­térés Genfbe, a lefegyverzési konvenció alá­írása, azaz a megindult fegyverkezés újabb korlátozása és az előre elkészített mederbe terelése. Valahogy az az érzésünk, hogy mindez Brüning idejében már útban volt s csak lépések választották el a birodalmat a stresemanni politika sikeres befejezésétől. és részt vesz a párisi kereskedelmi kamara rendes évi közgyűlésén. Osztrák bekapcsolódás Becs, február 5. A londoni tanácskozások eredményét bécsi politikai körökben nagy örömmel vették tudomásul. Az osztrák kérdést illetően Bécsben sejtették, hogy Anglia csatla­kozik a Rómában kötött megállapodáshoz. Ez­zel Nagybritánnia azoknak az államoknak a sorába állt, amelyek Ausztria függetlenségének megtámadása esetén érintkezésbe lépnek egy­mással, hogy a teendő lépéseket megbeszéljék. A tervezett középeurópai támadást kizáró szer­ződéshez is hajlandó Anglia csatlakozni. Schuschnigg kancellár és Berger Waldenegg külügyminiszter a közeljövőben Párisba és Londonba utazik, hogy az illetékes államfér­fiakkal megbeszélje az uj helyzetet. Az uta-. zásra valószínűleg február utolsó hetében ke­rül sor. Az olasz politikusok két napig a fran­cia kormány vendégei lesznek, majd folytatják útjukat London felé. A bukaresti francia követ Titulusainál Bukarest, február 5. D’Ormesson francia követ ma kihallgatáson jelent meg Titulescu külügyminiszternél, akit részletesen informált a londoni francia-angol tárgyalások eredmé- j nyéről. akció előkészítésére, nem felelnek meg a valóságnak. A félhivatalos Reuter iroda ki­jelenti, hogy a brit kormány bizalmi férfiénak Berlinbe küldése egyáltalában nem jöhet tekintetbe. Ekkor robbant be a német életbe Hitler s megakasztotta a munkát. Két évig tar­tott, amig a németek visszaérkeztek arra a keresztutra, ahol két év előtt a rossz elága­zást választották. Ez a helyzet s e meggon­dolás után az első pillanatban marasztaló ítéletet mondhatnánk Hitlerről. De két év előtt Brüning mögött forrongó birodalom állt, mely a kommunizmus és a fasizmus szélsőségei közt fetsengett s min­dent elsöprő óriási polgárháborúval fenye­gette Európát. A német miniszterek, bármit tettek, vagy óhajtottak, légüres térben cse­lekedtek, s tárgyalási partnereik jól tudták. Londonban cáfolják az angol államférfiak berlini utazásának hírét Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- r Szerkesztőség: Prága 11* Panská évre 76, havonta 26 Kó., külföldre: évente 450, SzloVenSzkÓÍ ÓS TUSZinSzkÓi magyarság ‘ cc ^ cm*,®i * K1 a*0**v.‘“***! félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • , Prága 11., Panská ultce 12, 111. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOLltlKai napilapja • • TELEFON*. 303-11 • W Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGŐNYCIM HÍRLAP, PRflHR. Páris, február 5. A londoni konferencia saj­tója egész Európában kedvező. Különösen fon­tos kiemelni a hivatalos és félhivatalos kom­mentárok közül, amelyek a londoni megállapo­dás kommünikéjét követték, a német hozzászó­lásokat, melyek többnyire barátságosak. Nem lehetetlen, hogy a Londonban megindult tár­gyalások csakhamar folytatódni fognak Berlin­ben. Mint tegnap jelentettük, az angol államfér­fiak személyesen óhajtják fölkeresni a német fővárost, hogy megmagyarázzák a londoni meg­állapodást. Edén mellett Simon külügyminisz­ter is utazni óhajt, s ha a berlini konferencia megvalósul, akkor csakugyan létrejöhet a vég­érvényes európai megállapodás. A francia lapok berlini munkatársai szerint Németország meg van elégedve a londoni ered­ménnyel, de az a terve, hogy a helyzetet ki­használja és különböző felvilágosításokat kér az angol és a francia kormánytól. A lapok örömmel kommentálják a német birodalmi kor­mány egyik tagjának nyilatkozatát, amelyet a Reuter-iroda munkatársa előtt tett s amelyben kifejezi, hogy Németország hajlandó a londoni konferenciát a tárgyalások alapjának tekin­teni. A Journal szerint Németország főleg a kö­vetkező ügyekben fog felvilágosítást kérni: 1. Anglia szerepéről a római szerződésben. 2. A tervezett általános biztonsági és garan­ciaszerződésről, 3. Az általános lefegyverzési szerződés felté­teleiről. 4. Arról, vájjon a fegyverkezési egyenran­gúság elismerése automatikusan bekövetke­London, február 5. A Reuter iroda úgy értesül, hogy azok a híreik, amelyek szerint a brit kormány külön meghatalmazottat akar a német fővárosba küldeni a birodalmi kor­mány informálására és az uj diplomáciai

Next

/
Thumbnails
Contents