Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-06 / 31. (3583.) szám
2 1933 február ó* szerda. hogy nem képviselik a német népet. A véres polgárháború szerencsére elmaradt, s amikor ma Hitler végre azt teszi, amit Brüning tett, a megerősödött és egységes németség áll mögötte, amely éppen a saat* vidéki népszavazás meglepő eredményével győzte meg szemmelláthatólag a nagyhatalmakat, hogy legalizálja Hitler akaratát. így történhetett meg, hogy a hangulat hirtelen kedvezővé vált az uj Locamó részére. A hatalmak végre lenyelték és megemésztették a gondolatot, hogy Németországot Hitler jelenti, s ilyen alapon — mint „egyenrangú féllel", hangoztatja állandóan a londoni kommüniké — tárgyalni óhajtanak vele. A diadalmasan mosolygó Hitler pedig ilyesfélét mond nekik : „most, amikor elismertetek és szalonképessé tettetek, megmutatom, hogy nem vagyok oly rossz fiú, mint gondoltátok". Az elkövetkező hónapok eldöntik, vájjon a londoni megegyezést követő jó hangulat tartósnak bizonyul-e s a birodalomban nem kerülnek-e fel ismét azok az erők, amelyek va-banque katasztrófapolitikát hirdetnek. Aligha, mert ma a németek csak egyre gondolnak, az egyenjogúságra és a fegyverkezésre. Valamennyi más óhajukat becsomagolták és elraktározták, hogy tiz-tizenöt év múlva elővegyék, ha szükség lesz rá. A véleményük szerint ezek az elraktározott óhajok és törekvések az évek folyamán érnek és erősödnek majd, mint az elraktározott nemes bor a pince mélyén. Minden okunk megvan, hogy örüljünk a London után keletkező „bizalmi atmoszférának" még akkor is, ha csak átmeneti jellegű. Reméljük, nem csalódunk benne. 1935 és 1936 a választások éve lesz sok országban, sokat beszélnek mindenfelé a választások előkészitéséről, s nem szeretnők, ha az enyhülés, s az államférfiak törekvése, hogy a népet békés kompromisszumokkal megnyugtassák, csupán választási manőver volna, vagy külpolitikai fegyverszünet a befelé folytatott harc biztosítására. A béke gondolatával éppúgy nem szabad játszani, mint a háború gondolatával. A felelősség nagy. Jaj a világnak, ha a lég enyhülése áltavasznak bizonyulna a télben, s a fagy kajánul visszatérne, amikor a béke rügyei már kifakadtak. — Meghalt Jaki szenátor. Jaki Jókaim német szociáldemokrata szenátor szombaton öfcvemihét éves korában megholt. Utódjául á szenátusba SeMoseimctkel dohánygyári muokásszabszeírveizeti titkárt hívják be. Magyar kommentár a londoni megegyezéshez TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. Budapest, február 5. (Budapesti szerkesztő-! ségünk telefonjelen lése.) A magyar politikai j körök is igen élénk figyelentaiel kisérték a londoni tárgyalásokat és azokat a jelentéseket, amelyek a létrejött francia-angol megegyezésről szólnak. A két hatalom megegyezésében különös jelentőséget tulajdonítanak annak az elhatározásnak, amely megadja a lehetőségét a versaillesi szerződés V. pontjának, a lefegyverzésre vonatkozó szakasznak a hatálytalanítására. Magyar szempontból különösen nagyfontos- ságunak tartják ezt az elhatározást, mert | ha ezt Németországra vonatkozóan kimondják, akkor a többi úgynevezett legyőzött államokra nézve sem tarthatók fenn azok a rendekezések, amelyek hasonló szankciókat tartalmaznak, mint a versaillesi szerződés lefegyverzési rendelkezése. A magyar politikai körök úgy Ítélik meg a | helyzetet, hogy mindenesetre hosszabb tárgyalásra van szükség. Biztató jelnek tekintik azonban azt a körülményt, hogy Berlinben a tárgyalások kiindulópontjára alkalmasnak tartják a megegyezésről nyilvánosságra került részleteket. Egy pozitívum — a magyar politikai körök véleménye szerint — Németország szempontjából máris van a megegyezésben és ez az, hogy meghívják Németországot, — mint a többi államot, — hogy mint egyenrangú fél tárgyaljon a franciákkal és angolokkal a légi egyezmény megkötéséről. Ez a tény a magyar körök véleménye szerint az angol álláspont felülkerekedését jelenti a franciával szemben, mert hiszen az eredeti francia tepv az volt, hogy külön szerződést köt egymással Anglia és Franciaország. Az országos keresztényszocialistapárt pozsonyi szervezete állást foglalt a kisebbségi front atomizálása ellen Az elnök ismertette a város vezető polgár- mesterének rendeletét, amely megtiltotta a város tisztviselőinek és alkalmazottainak, hogy a hivatalban és az egymásközti magánérintkezésben kisebbségi nyelvet használjanak. A pártülés az ügyben teendő lépések tekintetében a döntést a közös klubra bízza. Az értekezlet helyesléssel magáévá tette dr. Neumann Tibor indítványát, hogy a párt városi képviselői a pártközpontban tartott kulturesték során a községi ügyekről is tartsanak ismertető előadásokat. A pártvezetőség elítéli a háztulajdonosok szövetségének ama szándékát, hogy a legközelebb! városi választónál önálló listát állít. Ezzel a léjjéskd a háztulajdonosok- az Őslakosok amugyis eléggé szétforgácsolt erejét még tovább elapróznák, holott nyilvánvaló, hogy a párton belül az adott viszonyoknál fogva erőteljesebb érdekvédelemben van részük, mint amit elkülönülten érhetnének el. Amennyiben az egyesület ezirányu agitáció ja nem szűnne meg, akkor a közös klubhoz tartozó pártok kénytelenek lennének ama tagjaikat, akik egyúttal az egyesületnek i« tagjai, fölszólítani, hogy onnan haladéktalanul lépjenek ki. Az elnök végül bejelentette, hogy R ige lé Teréz és P o h 1 Ferenc betegségi okokból lemondottak a pártvezetőségben viselt tagságukról A pártvezetőség lemondásukat sajnálattal veszi tudomásul és sok évi buzgó és fáradhatatlan munkásságukért egyhangú határozattal meleg köszönetét szavaz. A szociális bizottságba a párt Rigele Teréz helyére a vezetőség Prehnál Józsefet delegálja. Az értekezlet Gettanann Antal indítványára elhatározta a női szakosztály létesítését, illetve újabb élerehivá* sát. Dr. Aixinger László beszámolt arról, hogy a városi szinház májusban megkezdendő átalakítása miatt a magyar színtársulat aa Iparpalota mozitermében játssza le idényét. Az értekezlet a legerélyesebben tiltakozik a terv ellen, 8 utasítja a városi képviselőtes* tületben és az illetékes bizottságban levő tag-* jait, hogy mindent megtegyenek a terv meghiúsítására. Dr. Aixinger László végül kimeritő tá* jékoztatót adott a közelgő választásokkal kap* csolatos teendőkről, mire az elnök a közel három óra hosszat tartó ülést lelkes hangulatban berekesztette. A pártszervezet vezetősége a legközelebbi napokban újból össze fog ülni. Pozsony, február 5. Ab országos kér észtén yszocia lista párt pozsonyi szervezetének vezetősége a pártközpont helyiségében népes ülést tartott. Dr. JabJoniczky János nemzetgyűlési képviselő, a helyi szervezet elnöke megnyitójában rámutatott a tavaszi választások lehetőségére s fölhívta a szervezetet erősebb aktivitás kifejtésére. Az értekezlet behatóan megtárgyalta Pozsony város háztartásának problémáit. Az élénk vitáiban résztvett Vircsik Károly, dr. Neumann Tibor, a párt országos alelnöke, dr. Aixinger László országos páriigazgató, dr. Kárpáty Béla, dr. Cottély István, Neumann Ferenc városi tanácsos, Sanger Alajos, Prei- sack Ferenc, dr. Förster Viktor helyettes polgármester és Balázsi Péter. A fölszólalá- sok egyhangúlag azt juttatták kifejezésre, hogy a pártnak a városházán továbbra is eddigi irányát kell követnie s azt értekezlet a párt városi képviselőit egy* hangulag bizalmáról biztosította. Nyugalomba vonult a Magyar Neimei lénk vezérigazgatója Budapest, február 5. (Budapesti szerkesztősé* günk telefonjelentése.) Schober Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója, a felsőház tagja, lemondott vezérigazgatói állásáról s nyugalomba vonult. A kormányzó ez alkalommal Schober Bélát a pénzügyi és közgazdasági téren teljesített kiválóan értékes szolgálatainak elismeréséül az elsőosztályu magyar érdemkereszttel tüntette ki. Schober utódja a Magyar Nemzeti Banknál Lénk Adolf kincstári főtanácsos, a bank eddigi igazgatója lett. — Na, sokat nem adnék az életükért. Attól függ, hogy milyen szerepet töltöttek be. De annyi bizonyos, hogy hosszú, hosszú időre ártalmatlanná tennék őket. — Maguk tehát azt kívánják, hogy én legyek a kémszervezet leleplezője, én játszaim a bandát a kezükre? — Igen, Parpiras ezredesnek ez a kívánsága ! — Jól van, kapitány, én meghallgattam magát, megértettem a dolgokat, amiket elmondott és tisztában vagyok a helyzet komolyságával. Ön engem teljesen félreértett. Én nem azért voltam bizalommal önhöz, hogy a kezére játsszak olyan embereket, akik ugyan bűnösek lehetnek az ön hazájával szemben, de nekem semmit sem vétettek. Csupán azért közöltem önnel a titokzatos látogatást, hogy bebizonyítsam magának, mennyire téves nyomon járt, amikor engem egy pillanatig is gyanúba fogott. Én teljesen távol állok az ilyen titokzatos machinációktól. Nem vagyok Suami kéme, nem vagyok senkinek a kéme sem. Nincs pénz a világom, amivel engem ilyen szolgálatra rá lehetne bírni. Elmondottam önnek a dolgokat, nem azért, hogy felhasználja ezeket az értesüléseket. De úgy látszik, önben a magánembert nem lehet elválasztani a hivatásától. Paltais kapitánynak bosszúsan rándult meg az ajka. — Nézze, művésznő, ne kerteljünk. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy miért fordult hozzám? Mondja meg kereken, mennyit kér azért, hogy kezünkre juttassa a bandát? Megadunk ugyanannyit, amennyit ők Ígértek. Égő pirosság lepte el Juanita arcát. — Ha nem az én oktalanságom idézte volna elő ezt a kínos helyzetet, most ajtót mutatnék önnek, kapitány. De igy el kell tűrnöm, amiket mond. Viszont, azt hiszem, ön is beéri azzal a határozott kijelentésemmel, hogy erre a szolgálatra nem vállalkozom. — Vigyázzon! Gondolja meg, hogy miről I van szó, gondoljon a veszedelmekre, a nagy bajra, amit magára zúdít, ha ellenkezik! — Ugyan mi veszedelem érhetne? — pattant fel Juanita. — Nem követtem el semmi olyast, ami miatt félnem kellene bármitől. Semmi olyast, hogy ne nézhetnék nyíltan bárki szemébe! — Beszéljünk okosan, — szólalt meg lecsillapodott hangon a kapitány. — Mondhatom, hogy minden módunk megvan arra, hogy magának igen nagy kellemetlenséget szerezzünk. Egy szavamba kerül és anélkül, hogy bárkit értesíthetne, már a fogházban van, ahol heteket, esetleg hónapokat tölthet és el- mélkedhetik azőn, hogy mibe keveredett. Vagy túlságosan naiv, vagy tulságonsan ravasz volt, amikor hozzám fordult. De engem megtéveszteni nem tud. De én nem kutatom indító okait, úgy veszek mindent, ahogy maga elmondta. Juanita szive elszorult. Még sem olyan könnyű legény ez a Paltais, ahogy a főnök mondta. Nem lehet az orránál fogva vezetni. — Megtehetném azt is, hogy ma délután lesbe állok és meglepem magukat akkor midőn titokzatos látogatója felkeresi. Ha 'ugyan egyáltalán eljön. Berontanék a szobába, tetten érném magukat és ez végzetes lenne mindkettőjükre nézve. — Tegye ezt! Módjában áll és akkor legalább nem nekem kell azt az embert börtönbe juttatnom. — De én ezzel nem érek semmit el! Én a fészküket akarom felfedezni, én az egész társaság nyakára akarom kivetni a hurkot. Erre kérem a maga segítségét! Felemelkedett a székről. — Mostani beszélgetésünk kissé az idegeire ment. Észrevenni magán. Ne adjon azonnali választ. Adok két órai gondolkodási időt. Két óra múlva keressen ezen a szóimon. Kis cédulát nyomott Juanita kezébe. — Ha a telefonhívást megkapom, minden kellemetlenség alól mentesül és biztosíthatom, hogy egyengetni fogom -az útját. Ha nem ... Titokzatos mosoly játszadozott kemény ajkán. — Ha nem? — kérdezte révülten Juanita. — Hallott-e Kauna száraz börtöneiről? Ha közelebbi információkat akar róluk, készséggel szolgálok. Mélyen meghajolt Juanita előtt és távozott, magára hagyva a táncosnőt, szörnyű félelmében és kétségeivel. XI. Juanita most már sodródott az árraL Fatalista nyugalommal játszotta végig a vakmerő játszmát, mert érezte, hogy a tét vagy egy pár ismeretlen és előtte végső eredményben közönyös ember szabadsága, vagy pedig az ő fiatal élete, tervei, egész jövője. Már pedig ő szerette az életet és elviselhetetlen volt előtte a tudat, hogy itt a ködös északon érje valami szerencsétlenség, holott úgy vágyott hazájának napsugaras ege alá. Három nap telt el Paltais kapitány emlékezetes látogatása óta. Március utolsó napja volt. Az égboltozat beborult és kellemetlen eső szemezett alá, hideg, tavaszi eső, amely annyira megfekszi az idegeket, hogy az ember legszívesebben átaludna a napot és aludna mindaddig, miig újra kisüt a nap és eloszlatja a szennyes felhőket. Juanita is annyira rosszkedvű volt, hogy egész délelőttön át ki nem mozdult a szobájából, csak ott ült nagy karosszékében és mereven maga elé bámult. Az ebédet is felhozatta egy kis kitűzésiből, de alig nyúlt az ételhez, nem volt semmi étvágya. Délután két óra tájban berregett a telefon csengője. Leemelte a kagylót. Megismerte a beszélő hangját, Paltais kapitány volt. — Tehát minden rendben van. Úgy, ahogy megállapodtunk ? — Úgy, ahogy megállapodtunk, —- hagyta helyiben Juanita. Három órakor felöltözött és autót rendelt. Az autó ugyanazon a cikornyás utón repítette a hangszerkészítő műhelye elé, mint máskor. Amikor a sofőrt kifizette és a járda felé lépegetett, óvatosan körülnézett. A téren kevesen voltak. Egy könyvkereskedés kirakata előtt fiatalember álldogált és látszólag szenvedélyes hévvel merült el a könyvujdonságok ékes címlapjainak tanulmányozásában. Csak akkor fordult meg, amikor az autó közvetlen a könyvesbolt előtt suhant el. De mintha nem nagyon érdekelné a dolog, ujiból a kirakat felé fordult és tovább tanulmányozta a könyveket. De amint Juanita a műhely lépcsőjéről visszafordult, látta, hogy a fiatalember egy macska ügyességével ugrik fel a már mozgásban levő autó lépcsőjére. Hogy mi következik ez után. azt már nem tudhatta, de a szive összeszorult. Sofőrjének sorsa megpecsételtetett. Sajnálta a szerencsétlent, mert mindig olyan udvariasnak, s/xdgálaíra- késznek mutatkozott. A hangszerkészítő üzlete üres volt, a tulajdonos ott ült megszokott helyén a puli mögött és egy ócska hegedűt vizsgálgatott. Amikor Juanita üzletébe lépett, hátratolta c=onl- keretes pápaszemét és kissé csodálkozó pillantást vétett a belépőre. — Ma nincs itt a Főnök, — mondotta halk hangon — és tudomásom szerint senkii sem várt mára. — Az ő megbízásából jövök. — Csodálatos. Sohasem szokott velem kő*- vetítő uiján tárgyalni. (Folytatása következik.) H // / j nimmn uicnina WiLLlAM CROOKE KÉMREGÉNYE inJUiliU MOMlft (lő)
