Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-05 / 30. (3582.) szám

Középeurópai konferencia előtt AAz elkövetkező tárgyalásokon évtizedekre eldőlhet a Kárpátok medencéjének sorsa — mondta Gömbös magyar miniszterelnök feltünéstkeitő nyilatkozatában Budapest, február 4. Az MTI alapján jelenti a : a csehszlovák sajtóirodai Gömbös Gyula ma- ívd gyár miniszterelnök tegnap a MTI munkatársé- hsr nak hosszabb nyilatkozatot adott a küszöbön- „álló középeurópai tárgyalásokkal kapcsolato- ntfi« san. — Már Szolnokon világosan és határozottan leszögeztem azt, — mondotta egyebek között a magyar miniszterelnök) — hogy milyen fel- jjo-tételeket kíván szem előtt tartani ezeken a tár- , gyalásokon a magyar kormány. Az elkövetke- t zendő tárgyalásokon, igenis, Magyarország elő­terjeszti azokat a pontozatokat, amelyek mel- 1 lett hajlandó a középeurópai béke és konszoli­dáció nagy müvének létrehozásán közreműköd­ni. Minden esetben megbeszélés tárgyává kí­vánjuk tenni a területi rendezés békés elintézé­sének lehtőségeit, hogy az európai nemzetek reprezentánsai előtt feltárjuk a tarthatatlan és visszás helyzetet, amelyet a határkérdések ter­mészetellenes és illogikus rendezése Középeuró- pában okozott. Kifejezésre fogjuk juttatni köve­teléseinket a kisebbségek intézményes védelmé­re s végül az egyenjogúság gyakorlati megvaló­sítására vonatkozólag is. Ezek a jogaink ma­gukból a békeszerződésekből származnak. Ez a magyar kormány hivatalos álláspontja és a ma­gyar külpolitika világos célkitűzése, amihez az elkövetkezendő tárgyalások során tartani akar­juk magunkat. A magyar kormány ezzel kap­csolatban még a tárgyalások megkezdése előtt érintkezést fog keresni egyik-másik érdekelt or­szággal. — Nagyvonalú megoldások előtt áll Európa és az elkövetkezendő tárgyalások által évtize­dekre eldőlhet a Kárpátok medencéjének, a Du- na-völgyének s ezzel Magyarországnak a sorsa. Ilyen körülmények között fontos, hogy a ma­gyar kormány maga mögött érezze az egész nemzetet, mert a nemzet egységes állásfoglalása az eredményes külpolitikának legfontosabb fel­tétele. Gömbös miniszterelnök nyilatkozata végén kéri a magyarországi közvéleményt és a sajtót, hogy őrizze meg nyugalmát, tartózkodjék a ta­lálgatásoktól, mert — úgymond — a magyar kormány felelőssége teljes tudatában mindig hivatása magaslatán lesz. Az ülő életmód meggátolja a vérkeringést Az ülő életmód gátolja a .megfelelő vérkerin­gést. A szervezetiben véralvadást és a véredé- nyek kitágulásét okozza, amely az alsó béb vénáknál, miaut heonoroidék válnak érezhető­vé. E kellemetlen betegség következtében a bélben folytonos meleg- és teltérzés kelet­kezik, amit részben a béibajciltusok idéznek elő és ez kibírhatatlan fajdalommá is fokozódhat ik. Hatásos ellenszere e betegségnek a bél- baoillueokból nyert „Posterisan", amelyet klinikákon és kórházakban a legnagyobb eredménnyel alkalmaztak eddig. A Posterisan kuipok és kenőcs alakjában kapható minden gyógyszertálban. A Posterisan lehetővé teszi a hemoroMták sebészeti beavatkozás nélküli gyógyítását. virágok, amelyeknek illata egyenesen Te- hozzád s ez illat nyomán a mi forró imánk is száll, száll még a Tiednél dicsőségesebb szférákba, egész a Magasságbelihez, hogy az ő szent kegyelme meg-megsokasodjék a Te elköltözött lelked s az itt maradt néped fölött. Adja Isten, hogy úgy legyen 1 í Szlovenszkó magyarsága ‘Petrogalli Oszkár sírjánál Törköly József, Dobránszky János, Forgách Géza és Muliczky Isfván koszoruzfák meg a kisebbségi magyarság nagy haloffjának besztercebányai sirját Besztercebánya, február 4. (Kiküldött is: szerkesztőnk jelentése.) Kemény téli időjárás uralkodik Szlovenszkószerte s a súlyos hófúvá­sok több város magyarságának kiküldötteit meg­akadályozták abbém, hogy idejében Besztercebá­nyára érkezhessenek. így is nagyszabású volt és minden tekintetben méltó Petrogalli Oszkár megdicsőült emlékéhez az a gyászünnepség, amit a magyarság pártjai, a Prágai Magyar Hírlap és Besztercebánya ős­lakossága rendezett a besztercebányai Petro- galli-sirnál nagy Halottunk elhunyténak tizedik évfordulója alkalmából. A díszes síremléket közel háromszáz feketébe jo öltözött megilletődött ember vette körül délben, tfc amikor a templomok tornyaiban megszólalt a déli harangszó. A harangok csengő-bongó szava önkéntelen, méltó nyitányul szolgált a magyar­ság emlékünnepéhez. A közönség soraiban ott láttuk a Petrogalli-család tagjait: dr. Petrogalli Lajost, a magyar közigazgatási bíróság biráját, özv. Petrogalli Gézánét és leányát, s Bothár [I Ilonát és Bothár Erzsébetet. A magyarság párt­jainak vezetőségét, dr. Törköly József képviselő, s a magyar nemzeti párt országos politikai elnöke s Dobránszky János pápai kamarás, országos ke­resztényszocialista párti törvényhozó képviselte. A Prágai Magyar Hírlap nevében Forgách Gé­za felelős szerkesztő jelent meg. Zólyomból dr. Groó Géza, Ferjencsik Gyula Dániel és Molnár Gyula, Rimaszombatból Perecz Samu, dr. Gabo­nás János és Szoyka Pál, a privigyei körzetből dr. Kozma Ferenc és Tamóczy Antal jött el. — A pozsonyi Híradó képviseletében Környei Elek szerkesztő jött el a besztercebányai ünnepségre. Besztercebánya őslakossága úgyszólván teljes számban elzarándokolt a Petrogalli sirhoz Mu- Jiczky Istvánnal, az országos keresztényszocialis­ta párt körzeti elnökével az élén. Ott láttuk töb­bek között: dr. Hericz Vilmost, dr. Bárczy Emilt, Bárczy Oszkárt, Babulják Ignácot, Hale- ciusz Kálmánt, Horn Károlyt, Bayer Ferencet, Hüttner Brúnót, Reinhardt Jánost stb. stb. Törköly József beszéde A déli harangszó végetérvén, látható, mély raegilletödéssel lépett a sirhoz dr. Törköly József nemzetgyűlési képviselő, a magyar nemzeti párt országos politikai elnöke és a •következő, a sziveket megindító beszéddel hódolt Petrogalli Oszkár halhatatlan szelleme előtt: — Eljöttünk újra a sírodhoz Petrogalli Oszkár! Eljöttünk, hogy Rólad emlékezzünk s ez által megerősítsük lelkünket. Eljöttünk, hogy a szeretet soha el nem múló virágait letegyük a sírodra. Most tudjuk ée érezzük csak, hogy M voltál nekünk Te és hogy mily nagy nemzeti veszteség volt a Te halálod. A fájdalom könnyei még ma sem száradtak fel gondterhes arcunkon, de a nemzeti érzés, amelynek Te nagy apostola voltál, változatla­nul él és uralkodik bennünk. Testvériségről álmodozunk és erős meggyőződéssel hisszük, hogy annak diadala biztosítani fogja néped jó sorát is. Nyugodj békén, mert mi bízunk az Isten jóságában és teljesíteni akarjuk nemzeti kötelességünket mindhalálig! — Fáradhatatlanul dolgozunk továbbra is a népek békéjéért és a magyarság boldog fennmaradásáért. Fülünkbe cseng a költő szava: „Koporsónak ne nézd a szenvedést, egy szebb jövendő áldásos bölcsője az!“ — Kedves, felejthetetlen testvérünk, Petro­galli Oszkár! Haló porodban is áldunk és szeretünk Téged, aki a kétség éjszakáiban elsőnek mutattál utat nekünk s nemes példád által magaddal ragadtad a magyar sziveket a nemzeti szeretet örök szolgálatára! Ne félj, nem felejtünk el és hiszünk a Veled való boldog viszontlátásban! — A Magyar Nemzeti Pártnak, akinek Te nagy ékessége és önfeláldozó vezérmunkása voltál, továbbá a ruszinszkói magyar párt- szövetség és a Szepesi Német Párt megbízá­sából leteszem sírodra az emlékezés és sze­retet hervadhatatlan koszorúját, így imádkoz­ván: És legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy itt a földön is. Ámen. A közönséget könnyekig megható beszéde után dr. Törköly képviselő Muliczky István segítségével elhelyezte a magyar nemzeti párt hatalmas babérkoszorúját. Majd Dob­ránszky János nemzetgyűlési képviselő, pápai kamarás járult a sirhoz. Dobránszky János: — Hosszú papi pályámon megszoktam a temetőjárást, — mondotta szivhezszóló, mélyhatásu emlékbeszédében többek között — résztvevő szemeimmel meg is simogatom a könnyáztatta díszes és dísztelen sírokat... Hivő lélekkel, harangkongás között, meg- békülten az elmúlás gondolatával járom gyakran a holtak ez örök birodalmát, mert tudom, hogy hátterében az örökkévalóság lakozik. Ma mégis felzokog bennem a lélek Petrogalli Oszkár sírja fölött. —' Testvér ! Tiz éve pihensz immár az el nem múló kegyelet gránitsziklájából al­kotott eme síremléked alatt, amelyet a ma­gyar testvéri fájdalom emelt szent emléke­zetednek. Ma ugyanolyan szent, mély és igaz — mert számtalan tüzpróbán átesett — lelki fájdalommal övezi körül e sírodat a szlovenszkói magyarság soha el nem múló szeretete és hálája, mint tiz évvel ezelőtt, amikor — mintha az ércharangból kiesik a szív, Te is kiestél drága Testvér, a magyar­ság patinás foglalatából, mint annak egyik legbátrabb, de egyúttal a legkörültekintőbb előharcosa s a magyar kisebbségi összetar- tozandóság acélabroncsa. — Mennyivel szegényebb lett az itteni magyarság akkor, amikor Isten rendelésé­ből ide jöttél, nagy Ember, pihenni. Meny­nyivel erőtlenebbek lettünk mindnyájan ak­kor, amikor elhamvadt a Te nagy szived, amely valóságos arzenálja volt a nagy aka­rásoknak s akkumulátora a férfias önbiza­lomnak.-—Te voltál, Testvér, az osztok még azok számára is, akik megszokták azt, hogy he­lyettük mindig mások végezzék el a misz- sziós feladatokat. Te voltál egyúttal a ma­gyar kisebbség egyik első kürtöse is, akinek messzehangzó érckürtjében Prága ősi metro­polisából is megszólalt a lelkünk . ♦. — Itt pihensz, sok-sok fáradságos, ro­busztus testi erődet idő előtt felőrlő mun­kád után s az általad megkezdett munka folytatásánál nagyon, de nagyon nélkülö­zünk. Ezért sajognak úgy még ma is fel- szaggatot szivünk lázsebei, mint tiz év előtt, amikor utolsó utadra ide elkísértünk. Hi­szen a kisebbségi magyarság azóta is érzi pótolhatatlan veszteségedet, amennyiben nem egyszer kényszerült tapasztalni saját kebelében a turáni átkot és széthullását azoknak a testvéri kapcsoknak, amelyeket Te oly biztos kézzel együvé tartottál. — Elmúlásoddal majdhogy le nem sza­kadt végleg a szlovenszkói magyarokat összekötő acélhíd. Jócska időnek kellett le­peregnie, amig testvéreid ismét visszatértek szellemedhez s nagy politikai hagyatékod­hoz : az összetartás szent talizmánjához, — Ilyen lelkiállapotban zarándokoltam ma ide messze keletről a Te dicsőség-övezte földi maradványaidhoz, hogy e sir felhan- tolásának tízéves évfordulójánál kettőzött hála-tisztelettel s kegyelettel meghajtsam az országos keresztényszocialista párt nevé­ben gyászfátyolos lobogónkat a Te nagy­ságod előtt. De egyúttal megnyugodva az örök végzésekben is, mert hiszen nem tűn­tél el végleg e szent földről, melyből lettél s mely most eltakar. Szellemed, a kincset érő hagyatékod a miénk. E szellemnek ne­mes veretű termékei is a mieink !.. ♦ Nagy követendő példád is, igaz, emberi nagysá­god is ... — E koszorúnál, amelyet hálás és kegye- letes emlkezéssel ezennel lerakok megszen­telt poraidat takaró sírodra, sokkal élén- kebbek s hervadhatatlanabbak azok a sziv­A Prágai Magyar Hírlap kegyelete Ezután Forgách Géza, a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztője lépett a sir elé s a következő beszédet mondotta: — Felejthetetlen, szeretett Vezérünk 1 A tanítvány soha el nem múló hálája és mélységes tisztelete hozott el ma sírodhoz, hogy a Prágai Magyar Hírlap háláját és kegyeletét tolmácsoljam. Tiz év előtti vá­ratlan elköltözésed még ma is égő sebként fáj Prágában élő tanítványaid mindegyi­kének szivében s a nagy veszteséget, amit halálod jelentett az egész csehszlovákiai magyarság számára, mi, kisebbségi magyar újságírók ma még fokozottabb mértékben érezzük. — Halálod tizedik évfordulóján a szlo­venszkói és kárpátaljai magyarság prágai őrhelyén álló magyar ujságirógárdának azt az üzenetét hozom, hogy a Prágai Ma­gyar Hírlapnak ma is Te vagy a szellemi vezére s igénytelen erőinkkel azt a becsü­letes magyar munkát folytatjuk, amelynek nyílegyenes pályáját, messzenéző, ingado­zást, révedezést és tévelygést nem ismerő szemeddel, bölcs és erős magyar akaratod^ dal Te jelöltél ki számunkra. — Petrogalli Oszkár, a Prágai Magyar Hírlapnak ma is Te vagy a programja s megdicsőült szellemed parancsát követ­jük, amikor a magyar becsület és a magyar kötelesség utján haladunk előre. Ha né­pünk jogait, kenyerét és kultúráját gerin­cesen, önfeláldozóan védelmezzük, ha az itteni magyarság jövőjébe és történelmi elhivatottságába vetett hitünket soha sem veszítjük el, Petrogalli Oszkár, a Te nyomdokaidon haladunk. <— Zászlónk vagy, amelyet magasra emelünk s amely Szlovenszkó és Kárpát­alja minden magyarja számára a nemzeti lelkiismeret parancsát: a kisebbségi ma­gyarság egységének szent hitvallását hir­deti. — Mélységes hálával köszönjük haló poraid fölött a halhatatlan szellemi örök­séget, amit reánk hagytál s amit magyar hűséggel és magyar becsülettel megőrzünk és minden erőnkkel gyarapitunk! Petro­galli Oszkár, Te megdicsőült nagy ma­gyar, tekints le reánk az llr zsámolyától, kérd az Ur áldását hűséges tanítványaid munkájára és a nagy műre, a Prágai Ma­gyar Hírlapra, amelynek egyik alapítója vagy. — Petrogalli Oszkár, mély hálával és mélységes tisztelettel hódolunk szent em­léked előtt s hűséges kegyeletünk soha el nem hervadó virágait helyezzük áldott hamvaid fölé ! A besztercebányaiak koszorúja A Prágai Magyar Hírlap koszorúja is ha­sonlóan nagy és díszes volt, mint a pártoké. Végül Muliczky István a besztercebányai ősla­kosság nevében helyezett el egy gyö­nyörű koszorút kegyeletes megemlékező szavak kíséreté­ben. Utána még Tarnóczy Antal a beteg­sége miatt megjelenésében akadályozott Brogyányi Gyula körzeti pártelnök nevé­ben helyezett el a sirra egy koszorút. Könnyes szemekkel, mély meghatottság 1935 február 5, kedd. &

Next

/
Thumbnails
Contents