Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-05 / 30. (3582.) szám

2 HTOM® 1939 f Antit 5* tedd. nem kell az Idegen búza, de a lekötött árut meg kell venni s be kell hozni, vagy idegen­ben esetleg veszteséggel kell értékesíteni. Nem tudjuk, keresett-e annyit a Gabona­társaság, hogy ezt az idegenben való érté­kesítéssel járó kockázatot és annak követ­kezményeit viselhesse. Ha igen, akkor ne is hozza be, hanem külföldön adja el a meg­vett búzát. Ha azonban nincsen olyan tő­kéje, amelyből könnyen fedezhetné az eset­leges veszteséget, akkor kénytelen lesz az árut behozni s ezzel jó termés esetén olyan helyzetet teremthet, melynek a gazdák nem nagyon fognak örülni. A Gabonatársaság valószínűleg számit arra, hogy az idei termés mennyisége az aratást követő idők régi búzakészleteivel együtt lényegesen nagyobb lesz a tavalyi­nál. Erre vall az a hirdetménye, melyet most tett közzé s amelyben óva inti a ter­melőket a búza, árpa és a zab vetési terü­leteinek növelésétől. A Gabonatársaság hangsúlyozza, hogy ebben az esztendőben uj árakat szab meg s ezek az árak túlságo­san bő termés esetén alacsonyabbak lehet­nek az ideieknél. A gabonamonopólium, mint minden emberi mü, nem tökéletes. A kormány a rendelet módosítását készíti elő. Nagy kérdés, vájjon az uj rendelet kikü­szöböli-e a ma érvényben levő sok hibá­ját ?! Egyik legsúlyosabb kifogás a prágai paritás. Szlovenszkón és Kárpátalján a ga­bona ára alacsonyabb a történelmi orszá­gokban érvényes árnál, ezzel szemben a kenyér ára nem alacsonyabb, ami annyit jelent, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai gazda kevesebbet kap munkájáért s a szlo­venszkói és kárpátaljai fogyasztó viszont nem érzi ennek reá nézve előnyös hatását. Dr. Feierabend László, a Gabonatársa­ság elnöke e sorok írója előtt tett nyilatko­zatában a prágai paritást azzal okolta meg, hogy a történelmi országokban rossz, Szlo­venszkón és Kárpátalján pedig jó termés volt. Fordított esetben — mondotta — Szlo­venszkón és Kárpátalján lesz a magasabb ár. Ilyesmit nem is merünk remélni. Szeré­nyebbek vagyunk, csak azt óhajtjuk, a be­vásárlási és természetesen ezzel együtt az eladási ár a köztársaság egész területén egységes legyen. Ilyen értelemben kell a gabonamonopóliumról szóló rendeletet mó­dosítani. Ezenkívül higgadtságot és nyu­galmat és a gazda érdekeinek szem előtt tartását kérjük, akkor majd rendben lesz a Gabonatársaság szénája. ***»m*—m*Q ******* pl A londoni tárgyalások után TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON Edén Berlinbe utazik P á r i s, február 4. A francia sajtó és a francia nyilvánosság a londoni tárgyalások szerencsés befejezése után fölveti a kérdést, hogy milyen álláspontot foglal el Németország a megállapo­dásokkal szemben. Franciaországban általáno­san az a vélemény uralkodik, a hogy a londoni francia-angol nyilatkozat, amely Németország­hoz apellál, sürgető ugyan, de nem olyan, hogy Németország tekintélyét megsértené. Bizonyos feltételek betartása mellett a konvenció hajlandó megadni a gyakorlati egyenjogúságot is. A la­pok szerint Hitlernek most végre módjában áll, hogy örökös békeszavait tettekkel bebizonyítsa. A L'Ouvre közli, hogy Phipps berlini angol nagy­követ már vasárnap este megjelent Hitlernél és személyesen tájékoztatta az angol-francia javas­latokról. Később a francia nagykövet is tárgyalt a kancellárral. Az Oeuvre szerint Edén angol főpecsétőr a közeljövőben Berlinbe utazik, hogy ott közvetlenül megmagyarázza a francia-angol javaslatokat és kérje hozzá a németek támogatá­sát. Angol és fancia visszhang London, február 4. Laval vasárnap este az újságíróknak kijelentette, hogy a Saar-kérdés szabályozása és a római megállapodások után a londoni konferencia a diplomáciai tárgyalások egyik legfontosabb dátumát jelenti. Flandin és Laval elsősorban azt kívánják, hogy a londoni konferencia eredményét mindenütt kedvezően fo­gadják. Reméljük, — mondotta a francia kül­ügyminiszter, — hogy Németország a hozzá in­tézett sürgős felhívásra hamarosan felelni fog. A londoni kommüniké az angol-francia érdekek szolidaritásának a két nemzet közös akaratá­nak bizonyítéka, amellyel folytatni lehet az eu­rópai biztonság rendszeres megszervezését. Az ál­lamférfiak Londonban ismét a békéért dolgoztak. Simon angol külügyminiszter rádióbeszédében a következőket jelentette kit — Eddig egyetlen érvényben lévő szerződés sem adta meg nekünk a jogot, hogy a bennün­ket ért indokolatlan légi támadás esetén valaki­nek a segítségét kérjük. Bennünket sem kötelezett segítségadásra semmiféle szerződés. A londoni megállapodás garanciákat ad kezünkbe s e ga­ranciákból számos jelentős előnyünk származik. A locamói szerződésekben nincs sző a légi tá­madásokról, míg az uj diplomáciai szerződés ér­telmében Anglia és a többi aláíró hatalom azon­nal segítségére siet annak a hatalomnak, amelyet indokolatlan légi támadás ért s amely a légi szer­ződést aláírta. Ez a terv lehetetlenné fogja ten­ni a váratlan légi támadásokat. Simon hangsúlyozta, hogy Németországgal szemben teljesen korrektül jártak el, azaz úgy, mint a teljesen egyenrangú hatalommal szokás. A londoni államférfiak törekvése Simon szerint az volt, hogy biztosítsák a békét és szétoszlas­sák az aggodalmakat. Berlin hallandó tárgyalni Berlin, február 4. A londoni konferenciával kapcsolatban a Reuter-iroda berlini munkatársa beavatott körökben azt az információt kapta, hogy a német birodalmi kormány a londoni ja­vaslatokat tárgyalások megkezdésének alapjául fogja tekinteni. Németország, hangzik a jelentés, soha nem fogja az elébe terjesztett javaslatokéit kategórikusan elutasítani. A birodalmi kormány informátora, akitől a Reuter-iroda értesülését szerezte, megjegyzi, hogy az ilyen nagyhorderejű problémákat természetesen alaposan meg kell tárgyalnia, mielőtt az érdekelt felek egyezségre juthatnának. Pontét francia követ Is megjelent Hitlernél Berlin, február 4. Legújabb jelentések sze­rint tegnap este Phipps angol nagyköveten kí­vül még Francois Poncet francia ügyvivő is megjelent Hitler kancellárnál. Berlini körökben a francia akcióval kapcsolatban az az álláspont alakult ki, hogy ezek a törekvések kivétel nélkül arra irányulnak, hogy Németországot visszave­zessék a leszerelési konferenciára és hogy ezzel az a kezdeményezés, amely a londoni tárgyalá­sokból indul ki s amelynek célja a világbéke megszervezése, hajótörést ne szenvedjen Német­ország magatartásán. Flandin visszaérkezett Párisba Pár is, február 4. Flandin francia miniszter­elnök Londonból jövet hétfőn reggel 10 óra 50 perckor megérkezett a Páris melletti repülőtérre. Laval külügyminiszter délelőtt 11 órakor vo­naton indult el Londonból és délután érkezik a francia fővárosba. 817.983-ra emelkedett a munkanélküliek száma A köztársaság egész területén 8.7 százalékkal, S??oyenszkón 18.3 és Kárpátalján 17.8 százalékkal Prága, február 4. A népijóléti minisztérium sajtó- osztálya jeleníti: Január 3l-én a csehszlovák köztár­saság területén nyilvántartót! munkanélküliek szá­ma az előzetes jelentések szerint a decemberi hiva­talos kimutatásban közölt 752.328-ról 65.665-tel 817.938-ra emelkedett. A tavalyi óv azonos szakához viszonyítva a munkanélküliek száma 2.5 százalék­kal, vagyis 20.999-cel kiftefab. Január folyamán ai előző hó adataihoz viszonyít­va a munkanélküliség a legnagyobb mértékben Szlovenszkón és Kárpátalján emelkedett Szlovenszkón december végén 100.749 munkanél­külit tartottak nyilván. Ez a szám január végén 119.321-re, azaz 18.3 százalékkal nagyobbodott Kárpátalján hasonló a helyzet; December végétől január végéig 4.641-ről 824-gyel 5.465-re, vagyis ■ nmmá mmivi WiLLlAM CROOKE KÉM REGÉNYE nuinuDSfflM (14) Tehát legalább százHagja van a szervezetnek, de ő a hegedükészitőn és a komornáján kívül senkit nem isimert közülük. Mi mindenfajta ember lehet, sofőr, pincér, társaságbeli hölgy, komoly tisztviselő, katonatiszt, akik mind a Főnök rendelkezése alatt állanak, teljesítik parancsait és vakon megbíznak benne. Vájjon kik lesznek a kiszemelt áldozatok? Milyen gyanutalanul végzik munkáinkat, ülnek hiva­talukban és nem sejtik, hogy háló szövődik körülöttük, amelyből nem tudnak kiszabadul­ni. Háborgó lelki ismeretét alig tudja ineg- nyugtani. Arra gondol, hogy ezek az emberek mégis csak nagy bűnt követtek el és igy vala­miképpen megérdemlik sorsukat. Hiszen sa­ját hazájuk ellen szövetkeztek, kiszolgáltatják legféltettebb titkait az ellenségnek, amely aztán saját céljai érdekében használja fel azokat. Azt még meg lehet érteni és méltá­nyolni lehet, hogy ő, a vad idegen, aki most először fordul meg Monesiában, s azelőtt azt sem tudta, hogy hol, merre fekszik ez a titok­zatos ország, igyekszik a teljesen közömbös ország rovására nagy anyagi előnyökhöz jut­ni. De ezeknek az embereknek a saját hazá­jukról van szó s talán legközvetlenebb hozzá­tartozóikat, rokonaikat, ismerőseiket, barát­ja i kát adják el Judás-béren. Komornája éppen most lépett be a reggeli­vel és a tálcát odahelyezte a reggeliző asztal­ra. Juanitán olyan érzés vett erőt, hogy fel­tétlenül beszélnie kell a leánnyal. Mondja, Mária, mióta álil maga a Főnők szolgálatában? — kérdezte. A komoma arca nagy meglepetést árult el. Nem tudta megérteni, hogyan juthat úrnőjé­nek eszébe ilyen kérdés? Zavartan válaszolta: — Ilyen dolgokról nem szabad beszélnünk. A Főnök megtiltotta. — Jő, jó, — viszonozta bosszúsan Juanita. — Ezt én is tudom, de elvégre a Főnök füle sem hall át minden falon s lehet nekünk olyan beszélgetésünk is, ami nem tartozik a Főnökre. A komorna arca fokozódó rémületet árult el és sietve távozott a szobából. Ezek mind halálos félelemmel szolgálják a kémszervezet vezetőjét, aki lebirhatatlan hatással van em­bereire. Nem bíznak meg senkiben, mert nem tudják, hogy a szép szó és a lekötelező, nyájas mosoly mögött nem rejtőzik-e áruló szándék? Juanita biztos volt a dolgában. Hogy teg­nap Paltais kapitánnya l beszélt és elárulta neki, hogy ma délután titokzatos látogatót vár, ennek olyan következményei lesznek, amiket a Főnök előre megmondott neki. Egé­szen bizonyos, hogy Paltais még a délelőtt folyamán felkeresi és mindent meg akar tudni tőle. Ezt a játékot nyugodtan, teljes hi­degvérrel kell megjátszania. Megreggelizett, azután egy képes folyóirat­ban lapozgatott. Már tíz óra jóval elmúlt, ami­kor a komorna belépett a szobába és tálcán névjegyet nyújtott át neki. A névjegyen csak a kapitány vezetékneve állott. — Kéretem, — intett Juanita. — Maga pe­dig menjen el a szalónba és hozza el azt az öltözetet, amit tegnap csináltattam. Paltais tiszteletteljesen csókolt kezet a I táncosnőnek és leült szemben egy kis pam- lagra. — Neon tartja különösnek, ugy-e, hogy I tegnap esti beszélgetésünk után már ilyen jókor meglátogatom? j — Nem, ebben nem látok semmi különöset. iSőt azon csodálkoztam volna, ha nem jön eh Azok után, amiket tegnap este beszéltünk, szinte vártam ezt a látogatást. — Maga okos leány, Juanita és azt hiszem, hogy mi hamarosan egyezségre jutunk. — Feltéve, ha valami olyast nem kíván tő­lem, amit lehetetlen megtennem. — Azt hiszem, nem állok elő teljesíthetet­len kívánsággal. Tegnap esti beszélgetésünk­ről még az éjszaka folyamán jelentést tettem főnökömnek, akit rendkívül érdekelt a dolog. Hogy tisztában legyen a helyzettel, Juanita, informálom annyiról, amit szükségesnek tar­tok, hogy megér Lse a dolgokat. Monesia állam, amely egy nyugati hatalommal áll szoros barátsági, hogy úgy mondjam, szövetségi j viszonyban, évek óta rendkívül exponált helyzetben van itt, Európa keletén, a szovjet j tőszomszédságában. _ Mi nem kötöttünk a , szovjettel meg nem támadási szerződést, miért I nekünk elveink vannak és elintézetlen ügyünk is Moszkvával, ellenben három szom­szédunk barátságos viszonyban van a szovjet­tel, sőt egyesek szerint ez a viszony valóságos katonai szövetség... Juanita ahogy elhallgatta a kapitány sok- : szavú magyarázatát, egyszerre csak arra gon- : dőlt, hogy az ő főnöke is éppen olyan bő­beszédű, éppen olyan aprólékos, niiinit ez a kémelháritó tiszt. Sőt mintha egyes gesztusai­ban is emlékeztetné őt a főnökre. Nem kellene rá más, csak egy kámzsa és akkor talán a fő­nök állana előtte. Szinte elmosolyodott erre a különös gondolatra. Egy üvegesszekrényhez lépett és likőrös üveget vett ki. Teletöltött két kis poharat. — így sokkal barátságosabb lesz, ha eny- nyire komoly dolgokról tárgyalunk. — Nem hallgat ki senki? Juanita kinyitotta az ajtót és kitekintett az] előszobába 17.8 százalékkal emelkedett a munkanélküliek szá­ma. Csehországban 8.3, Morvaországban és Sziléziá­ban 5 és a köztársaság egész területén 8.7 száza­lékkal növekedett a munkanélküliség. A munkanélküliek száma az utóbbi öt esztendő folyamán a következőképpen alakult: A munkanélküliek száma A munaknélk. emeEt, &v január- az előző számok- % bán hóban bán 1931 813511 239.564 78.967 30.0 1938 563.138 486563 96.775 19.9 1933 8712.776 746511 126.464 16.9 1034 838.962 779.987 58.996 7.8 1925 817538 752.388 65.655 8.7 — Nem, a leány már elment. Magunk vagyunk. — Nos, hogy folytassam, a három szomszé­dos állam, mely félkörben veszi körül keleti határúinkat, minden pillanatban kész arra, hogy bennünket megtámadjon. Abban a pilla­natban, amint háborús konfliktus támad! Európa bármelyik részében, ellenségeink rögtön ránk rontanának. Érthető, hogy már most is, amikor még békés és barátságos viszony van közöttünk, a kémek százait eresz­tették a nyakunkra, hogy titkainkat kifür» késszék. Azt hiszem, hogy érthetően és vilá­gosan mondtam el a dolgokat. — Egészen úgy, mint ahogy az egyetemi tanár magyarázza el tantárgyát hallgatóinak! — Nem telik el hét, hogy egy-egy kémet le ne leplezzünk. Hol Leponia, hol Lévia, hol a szovjet egy-egy fizetett embere kerül a ke­zünkbe. Nagy ritkán sikerül elfognunk olyan kémet is, aki Suami szolgálatában áll. De azt bevallom magának őszintén, hogy ez a rit­kább eset. Suaminak valami hallatlanul ‘ügyes kémszervezete van. Érezzük, tudjuk, hogy itt dolgoznak közöttünk, de ha valamelyik jómadár kezünkbe is kerül, nem sok hasz­nunk van belőle. — Hogy, hogy? — Ezek valami csodálatosan elszánt fickók. Rendszerint fegyverrel a kezükben állnak ellen. Egyet-kettőt agyonlőttünk már. Akit pedig élve elfogunk, az rendesen öngyilkos­ságot követ el. Anni pedig teljesen érthetet­len, öngyilkosságot követ el a fogságban, a legszigorúbb ellenőrzés alatt s nem tudunk nyomára jutni, hogyan jutott a méreghez, a tőrhöz, mellyel végez magáival. — Borzasztó! — Nos, képzelheti Parpiras ezredes öröméi, amikor tegnap esti tárgyalásunkról beszáino1- tam. Az ezredes teljesen osztja véleménye­met, hogy az a titokzatos férfi, aki magát a múlt hét elején felkereste, Suimai félelmetes kémszervezetének a tagja .. — És mondja, mi vár ezekre az emberekre, ha élve a kezükbe kerülnek ... (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents