Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-14 / 38. (3590.) szám
4 Hl ftLAXfr ______________ '1935 február Í4* csütörtök, Iz galmas újság volt Ágnes paraszti nótázása és a kicsiny koponyákban m©grebbont a képzelődés a különös esetekről, amiket Ágnes vidiámkodva, szomorkodva pergetett előttük. Egy este belekapaszkodtak az énekébe. Ágnes a kandalló párkányán ült, énekes kedvében, a gyerekektől környezve, szeretett itt nini. Kerek arcát a két kezébe hajtotta és a lábait egymásra dobva összekuporodott, mintha télidőben odahaza a búbos kemencén melegednék. Két keze közül kibámult és vontatottan, jajgató hangon rákezdett a dalra; Elindula Ájó Márton Hosszú útra, rengetegre. Megtalálta Molnár Annát, Gyere velem, Molnár Anna, Hosszú útra, rengetegre. Hívta, nem jött, elrabolta ... Ágnes itt föllélegzett, nyitogatta, csillogtatta apró szemeit és sóhajtozott a hangja, amikor tovább mondta, hogy mi történt a fa alatt, ahol Ájó Márton megállt az elrabolt kedvesével. Ágnes hangjában sirt a Molnár Anna gyerekének hangja, aki az anyját kívánja és vékony, üde hangjával erőlködve próbálgatta eldörmögni a Molnár Anna urának bősz haragját. Ágnes ábrándozott, sziiajodott, lármázott, fölcsattant a hangja, olyan volt igy összekuporodva az erdélyi kis parasztlány, mint a székely balladák mese-gnómja, akit fölkapott a nemereszél, idesodort és itt a pesti házban szűz ajkakkal elszórja fajtájának földszagu históriáit. Amikor elcsendült az utolsó strófa is, Gyuri könnyezett. Ágnes felszökött a helyéről és nevetgélt és átkarolta a Gyuri nyakát: — Nem igaz, Gyurika ... nem igaz... A nagyocska fiú megcirógatta Ágnes arcát és megkérdezte: — Te ismerted Ájó Mártont?... De nem hagyta válaszolni, hanem tovább beszélt: — Hát Molnár Annát? Miért nem engedte vissza Ájó Márton? ... Hosszú útra, rengetegbe... mi az a rengeteg? Én még sohase láttam ... merre van az a rengeteg... Ahol ti laktoli? A pesti család menekült a hőség elől és elhatározták, hogy hüsölni falura mennek. Ezen a nyáron a liget nem volt elég. A pénzi erőpróbát vakmerőén vállalta a család feje, a törvényszéki biró. A gyerekeket is elkapta az utazás izgalma, Gyuri sokszor összebújt Ágnessel. A pesti gyerek el-elnézett a titkokat rejtegető messzeség felé és ébredő eszét vak fantomok nyugtalanították. Rejtelmes érzések mozdultak meg benne és kicsiny testét belepte a forróság, ha rágondolt arra, amit elgondolni nem tudott, csak ködösen, regesen, a gyermek-fantázia lobbanó-elhunyó tüzszinei- vel sejditgetni. Ágnes olyan volt, mint a megbolondult rigó és rákapott egy nóta-sorra. Egyre riogatta: — Zöld erdőben terem a cifra kigyó... Gyuri ült mellette, hallgatagon, nézte Ágnest, álmélkodó ábrázattal. Hirtelen megfogta a kezét: — Te Ágnes, ugy-e, te faluról való vagy? — Az hát, a kisbiró lánya, — felelte komolyan Ágnes. — Az én apám is biró, de én még sohasem voltam falun... te, Ágnes, milyen az a falu? . Ágnes fölszegte a fejét, egy keveset megbámulta a plafondot, aztán válaszolt: — A falu az, ahonnan én gyüttem ... Gyuri egészen odabujt Ágneshez, úgy kérdezte: — Te Ágnes, Ájó Márton is falun lakott? ... A család vonatra ült, megtöltötték az egész fülkéit. Amint kibújtak Pestből, a gyerekek Ágnessel kiáliottak a folyosóra. A vonat rohant, zökkent, a kattogása, csörömpölése nagyon tetszett a gyerekeknek. Gyuri Ágnessel kibámészkodott az ablakon. Nem beszélgettek, mindkettőjüket egészen lefoglalta a sok kusza látnivaló, amik elsuhantak előttük. Síkságon szántott a vonat, szemhatárig mindenféle búzatáblák ringtak. Gyuri megbámulta, hogy a magas táblákban emberek hajladoznak, ha pedig emelkednek, villan valami a kezükben. Kíváncsiskodva, hosszan elnézte a furcsa embereket, aztán odafordult Ágneshez: — Te Ágnes, mit csinálnak azok? Ágnes rátapadt a szemével a búzatáblákra#; csak odanézett és szűkén válaszolt; — Aratnak. — Mi az, ami csillog a kezükben? — Kasza. ! Nem beszélgettek tovább, minden figyelmüket lekötötte, ami odakünn történik. Égő pipacstáblák vágódtak a tekintetük elé, másutt még nem érintették a búzát és olyan volt egy-egy darab föld, mintha kétrét hajló sárga óriások hajbókolnának onnan feléjük, azután más búzatáblák jöttek, ahol már learattak és az összedobott kévék mintha megkarolták volna egymást, mintha táncba kezdenének. Meleg, szagos szellők röpködtek be hozzájuk. Földek nyargaltak el földek után. Ágnes egyszerre csak elkapta a Gyuri kezét. Felkiáltott: — Nézd a borjú... A rőtszőrü, karcsú lábú állat megijedt a vonat zajától és iramodással rohant az anyja felé. Meg-megbiesaklott, újra felszökkent, Ágnes topogott a lábával és kacagott. Odaszólt Gurinak: — A mienk is most már meglesz... — Micsoda? — A borjú. — Hát nektek is van?... — Van hát. tehenünk is, meg lovunk is..’. Elhallgattak, elgondolkoztak. A vonat egyszerre csak megállott. A nagysága izgatottan parancsolgatott a • szobalánynak, az Ágnesnek, de valahogyan a család mégis csali kiszállt. Kocsira ültek és behajtatPozsony, február 13. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) Nagyszombat az elmúlt este és éjszaka folyamán valóságos toisebbszerü kommunista forradalmat élt át. A nagyszombati kommunista párt tegnap este a lövölde épületében emlékünnepélyt rendezett az egy év előtti osztrák szocialista forradalom emlékére, majd a gyűlés után megtámadták a cseh nemzeti demokrata párt és a fasiszta párt nagyszombati titkárságának épületét és azt le akarták rombolni. A nagyszombati városi rendőrség és a csendőrség tegnap este óta permanens szolgálatban van és erélyes nyomozást indított az ügy minden részletének földerítésére. Eddig máris húsz személyt tartóztattak le, de valószínű, hogy még több letartóztatásra is sor kerül. Az esetről nagyszombati munkatársunknak a következő részleteket sikerült megtudnia: Roham a Kriván-szálló ellen A kommunista párt- nagyszombati szervezete kedden este a szociáldemokraták tulajdonát k pező lövölde tágas helyiségében ünnepség keretében emlékezett meg az egyév előtti osztrák forradalom napjáról. Ugyanebben az időben a cseh nemzeti demokrata párt nagyszombati szerve rendes évi közgyűlését tartotta a külváros területéin levő „Hotel pod Krivánom“ nagytermében. A kommunisták ünnepélyén több szónok rámutatott arra, hogy a Kri- ván-szállóban a fasiszták gyüléseznek és a jelenlevők a szónokok tüzelésére nyomban elhatározták, hogy a fasiszták gyűlése ellen ég egyúttal a szálló ellen támadást fognak vezetni. A határozatot nyomban tett követte. Mintegy százötven főnyi kommunista csoport vonult fel a szálló épülete elé, majd valóságos harci formációkba fölfejlődve rajta- ütésszerüleg lepték meg a teremben gyiilésező cseh nemzeti demokratákat. A kommunisták botokkal, székekkel és egyéb kezük ügyébe eső tárgyakkal támadtak a mit sem sejtő nemzeti demokratákra 8 hamarosan vad harc keletkezett közöttük. A nemzeti demokraták annyira megijedtek, hogy sokan közülük az ablakok üvegeit áttörve azon át ugrottak ki a szabadba. A teremben és a szálló többi helyiségeiben közben tovább dúlt a kommunista karó. A kommunisták a tak a faluba. Amikor leszálltak, Gyuri kíváncsiskodva nézegette a gunyihós házacskákat és megkérdezte Ágnest: — Ez a falu, Ágnes? A kis parasztlány nagy kalapskatulyát cipelt, egészen eltakarta az arcát és Gyuri csak a szavát hallotta: — Ez, de látnád csak a miénket... A falu pompás örömöket kínált a pesti gyerekeknek. Tespedt vérüket felforralta az éles, tiszta levegő és itt ugrálhattak, szaladgálhattak akármeddig, nem volt gát és nem volt házmester, a réten pedig nem ólálkodott a mérgesarcu bakter. Gyuri mióta idejött, egyre kereste a falut, valami titokzatos erő megmozdult az apró emberkében, hatalmába kerítette és az eszét teletűzdelte foszlányos sejtelmekkel... Milyen lehet a tájék, ahonnan az Ágnes jött, ahol a kis parasztlány meseembeuei különös, csodálatos dolgaikat elkövették... Egy délután a gyerekek a réten haneuroz- tak. Pörkölődtek a napsütésben, de mezítláb és kabát nélkül voltak, nem törődtek a hőséggel. Ágnes felszökött a fűből és a gyerekeket is felrámgatta a rétről. Ugrott egyet és nevetve szólt: — Gyertek, megmutatom, hogy játszottunk mi odahaza a falun. A gyerekek körbefogták Ágnest és a kis parasztlány leoldotta a kötényét. Meglobogtatta a gyerekek szeme előtt, megcikkáztatta és ujjongva kiáltott: — Játszunk bikásdit... — és nekiugrott az egyik gyereknek, hogy az menten felborult. A gyerek nem sirt. de valamennyien elértették a játékot. Egymásnak ugrottak és öklelték, hempe lg ették egymást. Áz apró rókák nem fáradtak és ujra-ujra összecsaptak Ágnessel. A kis parasztlány Gyuri elé toppant. A fiú ijedten nézett a lányra. Ágnes rákacagott, A kommunisták ezen a sikerükön felbuzdulva újabb tömegbe verődtek össze s most már mintegy 200 főből álló csoport a város kellős közepén, a Masaryk-uccában lévő fasiszta és nemzed demokrata párti titkárságok épülete elé vonult és támadást intézett a pártiroda ellen. A Kriván-szállóból elmenekült nemzeti demokraták közben jelentést tettek a városi rendőrségnek a kommunisták támadásáról. A rendőrség teljes apparátussal vonult ki a helyszínre és a kommunistákat a párttitkárság irodája előtt megállásra kény- szeritette. A kommunisták már hatalmas létrákat hoztak az épület elé s azokon igyekeztek a pártirodákba bejutni s azt szétrombolni. A kommunistákat Vrabec István, Valló Sándor, Valló János, Potisk István, Bresztovánszky János, Krics Pál, Krics István, Klesztinec János és Pa- szek István vezették. A rendőrségnek rövidesen sikerült a kommunisták három vezetőjét elfogni s egérfogait feléje csattogtatta és meglobogtatta a kötényét. Ágnes rábámult a mozdulatlan gyerekre, de újra villogtatta fehér kötényét és rákiáltott Gyurira: — Hajrá! Hajrá — s nekiugrott a fiúnak. Esteledett már, a gyerekek hazamentek. Gagyogtak, szólitgatták Ágnest, de az nem felelit, ment Gyuri mellett hallgatagon. Át- láboltak már a réten és rájutottak a faluiba vezető útra, de a két gyerek csak ballagott, egymáshoz simulva, anélkül, hogy beszélgettek volna. A falu elején kocsizörgés hallatszott és éktelen ludgágogás. A kisebb gyerekek előre haza szaladtak, őnekik várniok kellett, mig a kocsi elhaladt előttük. Zörrent, döcögött a parasztszekér, raj lúd menekült az utjából rémülten. Gágogva felrepültek a magasba és elszárnyaltak Ágnes fölött. A kis parasztlány felemelte a fejét és tágranyitott szemekkel megbámulta, amint a ludak elhúznak fölötte; pihe, fehér toll kerengett a nyomukban. Ágnes megrántotta Gyuri karját és kipiro- sodotit arccal szólt hozzá: — Gyuri, én hazamegyek... akármit is mond az anyád ... Gyurinak remegett a hangja: — Te Ágnes... én elmegyek veled parasztnak. — Jó. — Szökjünk meg. — Jó. A két gyerek a falu elején megfordult és elindultak az országút felé. Este volt már, a békák muzsikáltak, a tarlón illatosán áradazott a levágott élet. Ágnes megfogta a Gyuri kezét és csendesen, tündérfantomok utján baktattak előre. Ágnes törte meg a csendet és rámutatott az égre: — Látod Gyuri, az ott a göncölszekér... — Vége. — azokat bekísérték a városházára. Ez azonban nem- ment simán, mert a kommunista tüntetők erőszakkal akarták kiszabadítani elfogott társaikat a rendőrség kezéből. A rendőrség helyzete már-már veszélyessé kezdett válni, amikor megérkezett ö helyszínre a osendőr- ség 6 az azonnal belekapcsolódott a rendőrség munkájába és néhány perc leforgása alatt meg is tisz- titotta a Masaryk-uocát a kommunistáktól. A nyomozást ezután Barina csendőrtiszthelyettes vette kezébe és mind a rendőrség, mind pedig a csendőrség csaknem egész éjszakán át szállította az elfogott kominAnis Iákat a városháza épületében lévő őrszobára, ahol a csendőrtiszthelyettes megkezdte kihallgatásukat. Eddig húsz kommunistát tartóztattak le, de a nyomozó közegek kijelentése szerint a mai nap folyamán további letartóztatások várhatók. A nagyszombati kommunisták megrohamozták a fasiszták és nemzeti demokraták pártirodáiát Az egy év előtti bécsi forradalom nagyszombati „emlékünnepe" - Húsz kommunistát letartóztattak % Mesék szárnyán Irta: Révész Béla (2) Rendőrök és csendőrök akadályozták meg a fasiszta párttitkárság elleni támadást teremnek egész berendezését teljesen tönkretették. Egyóra hosszat tartott a kommunisták dúl ás a s ez idő alatt a nemzeti demokraták szanaszét menekültek, ahol csak utat tudtak nyerni. Az abessziniai gyalogság a legmodernebb gépfegyverekkel van felszerelve*
