Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-14 / 38. (3590.) szám
1935 február 14, csütörtök. ICQk*H*cuiátúU lefa: íost/alUá Botok Az elmúlt napokban meglátogattam egy borospincét — egyikét a legnagyobbaknak és a legtökéletesebbeknek itt Prágában, az Európaszerte jólismert Oppelt-pincét — s amikor különböző borokat adtak kóstolni a millió palackos gazdag készletből, büszke lettem a mi otthoni borunkra, a pozsony- vidékire. Hires-neves szakértők voltak velünk, akik, miután pontosan kitalálták tízféle borról, hogy mi fán termett, az egyik eléjük tett italra habozás nélkül rámondották, hogy pfalzi bor, a legjobb évfolyamból. Kisült, hogy Pozsonyban nőtt, a pályaudvar fölött, ahonnét otthoni személyvonatom indul hazafelé, a borászati iskola közelében, aszú, illatos és erős, olajos és nemes, mint a világ leghíresebb borai. A Kiskárpátok borait mindig szerettem, de csak amúgy családiasán, szódával és melegben, ingujjban s könnyűségét tartottam a legnevezetesebbnek. „Vinkó" — mondottuk szerényen, egyszerű, de kellemes. Büszke voltam, hogy a mi csendes polgári erényekkel diszlekedő borcsaládunkból ily nemes sarj sarjadzott, akiről majdnem azt mondanám, hogy halhatatlan. ha, ,.sajnos", a harminc hektó, ami volt belőle, el nem fogyott volna —■ s már csak száz üveg van mutatóba. Élvezet egyébként e borszakértőkkel barangolni a kétemeletes pince főuccáin, mel- Iékuccáin, sikátorain és rejtett zugain, ahol a legősibb borok rejtőznek. Mintha tényleg idegen és különböző korokból származó világvárosban bolyongnánk: a főuccákon, a zajló élet mentén, hatalmas uj palacképüle- jtek friss kommerc-borokkal, közöttük élénk a forgalom, azután vannak kerületek, hol össze-vissza rengeteg értéktelenebb palack hever, itt már nem uralkodik lüktető élet, — s vannak zugok, ahol a csendes villanykörték fényében a múlt egy-egy értékes emléke pihen, néhány üveg öreg rajnai bor, vörös burgundiak és francia pezsgők . Áhítattal nézi az ember e műemlékek karcsú üvegeit, mint nézné a reimsi dómot, vagy a kölnit, e borok szülőföldjének csodáit. Vannak a pincében kerületek, ahol a felsőbb tízezer lakik, a finnyás pezsgők, vagy a pénzmágnások, a konyakok, calvadosok és armagnacok, a művész- és mulató negyedekben finom likőrök jólismert fiaskói tündökölnek, vannak gyárnegyedek, ahol a pezsgő készül a jellegzetes erjesztő'állványokkal, vagy ahol a palackokat mossák és töltik, vannak kórházak, szemétdombok, iskolák, nevelő intézetek. s proletárnegyedek, ahol a tömeg lakik óriási hordókban, amik mint bérkaszárnyák sorakoznak a hosszu-hosszu villanyo- sos folyosók két oldalán. S van a rezidencia : a kóstolószoba, nagy-nagy próbamámorok szülőtanyája. A borkóstolók elé kis poharakba töltik a jelzés nélküli fiaskókból az italokat. A borkóstolók csettintenek a nyelvükkel, többféle grimaszt vágnak, szürcsölnek. szívnak-, majd mélyen elméláznak, a szemük fátyolos szomorú kifejezést ölt és kimondják a bor nevét. Mindent eltalálnak, amíg le nem fordulnak a székről. Olyanok ők. mint a gladiátorok, nincs kegyelem, a végkímerülésig küzdenek az italokkal. De az ember sokat tanul tőlük. Elmondták például a múltkor az Oppelt-pincében a borok élvezetének történetét. Valamikor, a háború előtti időkben a nagy alkoholtartalmú, olajos édes borok álltak a közbecsülés középpontjában. Ez volt a tokaji bor aranykorszaka, s az édes francia fehérboroké, a pezsgőt is csak édesítve készítették, demi sec-nek, s a nemes likőrmárkákat a férfiak sokra becsülték. Azután komörabbá vált a világ. Amerikából uj ízlés jött, a száraz, édességnélküli italok divatja. A pezsgőgyárak Reimsben egyre több ,,brut‘‘-öt, ,,sec"-et, „goüt ame- ricain"-t készítettek, természetes, likőrnélküli sampányert, a benedictine, chartreuse, coiníreau, cordial-médoc helyébe az ősi konyak lépett, átvette uralmát a whisky, az illúzió- és fanlázianélküli sok keserű, kemény, férfias ital. A romanticizmus édeskés korszakát igy követte a realizmus és a naturalizmus kora, míg a futurizmus és expresz- szionizmus ideje következett el a különböző érthetetlen báritalok, a kokteilek és flippek problematikus műfajának formájában. A fehérborban* most a németek uralkodnak : a rajnai és pfalzi borok, de főleg a könnyebb és illatosabb mózeli. amelyet én is a világ legkellemesebb fehérborának tartok. Vörösben a meleg és bársonyos bordói tartja pozícióit, s nem könnyen hódol meg az öreg és mogorva, de mindenttudó, bölcs burgundi bor előtt. Vörösborban a franciák -vezetnek, de van egy magyar vörösbor. — nem tartós és ritka a nemes kadarkának egyik fajtája, mely különös zamatjával szintén vezetésre hivatott. Sokszor úgy nevezik. hogy „egri bikavér", de nem az. mert abból nincsen sok. A mi vörösboraink hasonlítanak a bordói St. Julienre, amelyer egyébként vékonyabb és savanykásabb izével a borszakértő száz eléjetett vörösborból nyomban kiválaszt. Órák hosszat éltünk e pompás pince föld- alat'.' városában, tiz méterrel a Moldva alatt. Fönt. — ki tudja — mi történt. Se zaj, se nesz nem hatol ide. se józanság, se rosz- szaság, biztos fedezék c pince minden gáztámadás elől is. S ha egyszer Petőfihez hasonlóan halálnemet szabad választani, ezt választanám. Nem ágyban, párnák között meghalni, hanem itt, dúló csaták alatt, s belefeledkezni az egymillió fiaskóba, mig fölöttem gázt fújó repülőgépek száguldanak át a kivivőit diadalra. Micsoda halál lesz. ha egyszer idemenckülünk. s kiontott vérünk vagy utolsó leheletünk bclévész a patakzó borok és pezsgők utolsó mámorába. Beszüntették a tárgyalást, mert az esküdtek féltik az életüket Saját menyasszonyát is el akarta rabolni a gyilkosság vádlottja Emberrablás, bankrablás, gyilkosság a milliomos-fiuk műsorán A csikágói acélkirály fia agyonlőtte főiskolája igazgatóját Newyork, február 12. Nemrégiben beszámoltunk arról a megdöbbentő gyilkosságról, amely az Oklahoma államban levő Tulsa város lakosságát tartja izgalomban. Jelentettük, hogy a gyilkosság ügyében megindult az esküdtbiró- sági tárgyalás, a tárgyalást azonban be kellett szüntetni, mert újabb megdöbbentő bűncselekmények következtek be. Az esküdtbiróság tagjait megfélemlítették az újabb bűncselekmények és ezért a tárgyalást egy másik városban fogják lefolytatni. Magáról a gyilkosságról megdöbbentő körülmények derültek ki a megkezdett, de abbamaradt tárgyalás folyamán. Két versenytárs A gyilkosság, amelynek — mint közöltük — John Garell főiskolai hallgató, egy híres és gazdag sebésztanár fia esett áldozatul, az úgynevezett „hálaadás ünnepén" történt. Ezen a napon Amerikában nagy mulatozások folynak és a vidám fiatalság revolverlövésekkel ad kifejezést jókedvének az uccákon. A rendőrség ilyenkor nem avatkozik bele a mulatságba. így történt Tulsa városában is és amikor a főtér egyik mel- lékuccájából revolverlövések hangzottak, a járókelők tudták, hogy a milliomosok jókedvű gyermekei lövöldözik le az ivlámpákat. Az ucca valóban csakhamar el is sötétedett. Tizenkét iv- lámpa volt az uccában, de tizennégy lövés dördült el. Félórával későbben egy fiatal férfi holttestére bukkantak a járókelők: John Garell holtteste volt az. A vizsgálatot vezető államügyész csakhamar három tanút szerzett, akik egyértelműen azt vallották, hogy Philip Kennemar, Garell legjobb barátja volt a gyilkos. A megállapítás óriási feltűnést keltett, mert Kennemar atyja Tulsa első bírája, egész Amerikában ismert személyiség. Tudták, hogy a két fiatalember ugyanannak a lánynak udvarol, Virginia Wilcoxnak, a petróleumkirály egyetlen leányának. Azt hitték tehát kezdetben, hogy Kennemar vetélytársát akarta eltenni láb alól. Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor az ügyész az ujságirók előtt röviddel későbben kijelentette: — Garell és Kennemar két különböző gangszterbandát vezetett. A két banda vetélykedé- sc vezetett a gyilkosságra. Az esküdtszéki tárgyaláson Kennemar egyik barátja, Sidney Born tette a legsúlyosabb terhelő vallomást. Kártyaadósság miatt menyasszonyrablás — Mindent el akarok mondani, amit tudok. — kezdte Born vallomását. — Garell és Kennemar kezdetben egy gangszterbandát alakítottak, csikágói mintára. A csikágói banditák jelentették szemükben a modem „hősiesség" követendő példaképeit A milliomos fiukból álló banda egész sor betörést, bankrablást és emberrablást követett el. A zsákmány szétosztásánál csakhamar viszálykodás keletkezett a két bandavezér között, akik későbben szét is váltak. Kennemar tovább is a tulsai banda vezére maradt, Garell pedig Kansas Citybe ment, ahol Boris Rogers nevű menyasszonya lakott és itt uj bandát alakított. A két gangszterbanda tagjai látszólag jó viszonyban éltek egymással, de alapjában véve vetélj társak és ellenségek voltak és hamarosan nyilvánosan is kirobbarit a köztük lappangó gyűlölet. Garell ugyanis megtudta, hogy Kennemar el akarja rabolni Miss Boylet, egy gazdag nagyiparos leányát. Garell levelet irt a leánynak, amelyben figyelmeztette a veszedelemre. A rablás terve igy nem sikerült, de Kennemar megtudta, hogy ki volt a levél írója és elhatározta, hogy bosszút áll vetélytár- sán, — De milyen szerepet játszik itt Miss Virginia Wilcox? — kérdezte a tanútól a bíróság elnöke. — Ő lett volna Kennemar legközelebbi áldozata, — válaszolta Born. Az esküdtszék tagjai megdöbbenve néztek egymásra. Hogy lehetséges ez? Kennemar bejáratos volt Wilcoxékhoz, a család szívesen látta a fiatalembert és az apa már beleegyezett, hogy feleségül vegye leányát. Sidney Born a fejét rázta: — Kennemar szenvedélyes játékos volt. Bandájának tagjai éjszakánkint Joe Thomas földalatti bárjában gyűltek össze, ahol százezrekbe folyt a szerencsejáték. Egy éjszaka Kennemar százezer dollárt veszített el becsületszóra és az öszeget három napon belül ki kellett fizetnie. A fiatalember két névtelen levelet íratott menyasszonyának, Virginia Wilcoxnak, amelyben megparancsolta neki, hogy százezer dollárt helyezzen el egy megadott helyen. Miss Wilcox nem tett eleget a felszólításnak, ezért Kennemar társaival elhatározta, hogy a leányt elrabolják. Először Garellt kellett eltenni láb alól, mert attól tartottak, hogy ezt a tervet is meghiúsítja. Gyilkosság mulatság előtt — A ,.hálaadó ünnep" estéjén Kennemar vacsorára hívta meg a vetélkedő banda tagjait Joc Thomas pincéjébe. Én vezettem az autót, amelyben Garell Kennemar mellett ült. Mellettem ült az ifjabb Homer Wilcox. — Hogyan? Miss Virginia fivére? — Igen. Ő is tagja volt a tulsai bandának, — válaszolta Born. — Mikor a Wood Row-uccá- ba értünk, Kennemar megállította az autót. Felszólította Garellt és Wilcoxot, hogy szálljanak. ki. én pedig tovább hajtottam, hogy Joe Tho- masnál megrendeljem a vacsorát. Láttam, hogy Homer Wilcox nagyon izgatott volt, mikor előhúzta revolverét és célba vette az első ivlámpát. Ennél a lövöldözésnél kapott Garell is két golyót a fejébe. Megölik a koronatanút A tulsai milliomosfiukból álló gangszterbanda kétségtelenül úgy vélte, hogy Sidney Bőm túlsókat beszélt. Két nappal a nyilvános kihallgatás után a koronatanút holtan találták meg az egyik mellékuccában. A fiatalember autójában ült a kormánykerékre bukva. Testét több golyó járta át. Kívüle még két terhelő tanú is nyomtalanul eltűnt a vá rosból. Az újabb gyilkosság után letartóztatták Homer Wilcoxot és a banda hat más tagját is, akik mindnyájan milliomosok gyermeket. Az esküdtek életüket féltik és ezért nem hajlandók a további tárgyalásokon résztvenni. A tárgyalást tehát Oklahoma másik városában fogják lefolytatni. Hogy áll bosszút egy milliomos bandita ? E bűntény fejleményeivel egyidőben hasonló bűncselekmény történt a Massachussets államban lévő egyetemi városban, Greenfieldben. A városban két főiskola van, külön a női és a férfi hallgatók számára. Az egyik intézet igazgatóját, Speer profesz- szort egy este holtan találták irodájában. Az igazgatót az ablakon keresztül lőtték agyonA nyomozás vezetője, a bűnügyi rendőrség főnöke hosszas keresés után a következő feljegyzést találta az igazgató jegyzőkönyvében: „Olivér Rods hallgató: súlyos gondot okoz, gonosztevő hajlamokat árul el. Bántalmazza társait, halálrakinozta a laboratórium három macskáját, farkuknál fogva felakasztotta őket és köveket kötött a lábukra. Behatolt az iskolaszolga házinyulistállójába és borotvával vágta le az állatok fejét. A legközelebbi konferencián a tanuló kizárását fogom javasolni." Olivér Rods a hasonló nevű csikágói acélki- rály, az egyik legnagyobb amerikai pénzmágnás fia. A bűnügyi rendőrség főnöke ennek ellenére tovább folytatta a nyomozást a megadott irányban. Több órai kihallgatás után a fiatalember bevallotta, hogy az igazgató maga mondta meg neki, hogy kizáraíását fogja javasolni. Ezért egy este az ablakon keresztül megleste és agyonlőtte. — A banda előírásai szerint cselekedtem! — tette hozzá cinikusan. Ez a fiatalember is egy gangszterbandát vezetett, amelynek tagjai szintén megirigyelték a csikágói banditák dicsőségét. A »modern hősiessége elvetemedett bűnösei Eltették láb alól a terhelő tanukat az amerikai milliomosgangszterek JL
