Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-10 / 35. (3587.) szám

1935 február 10, vasárnap. JVogyielenfőségii Iélszázados jubiíeum ötven évvel ezelőtt „rohant" végig Mennheim uccáin az első „ördögszekér" A feltaláló Bem Károly heroikus küzdelmei ■ Őrüllek házába zárták az első nemei autóvásárlói Berlin, február 9. Roger Bacon of Verulan angol szerzetes már a XIll. században megjó­solta: „Egy napon kocsikat fognak készíteni, ame­lyek maguktól indulnak meg és mozognak,! anélkül, hogy ló vagy egyéb állat huzó- vagy J feszítőerejét felhasználnák." A jóslás tényleg merész volt, mert hosszú évszá- j zadokig nem sikerült ilyen kocsit elkészíteni. | Hosszú ideig a tudósok is erősen kételkedtek • az angol szerzetes jóslásában és még a múlt év­században is óva intette tanítványait Wilhelm Launhart, a hannoveri technikai főiskola igaz­gatója, hogy ilyen hiábavaló kísérletekkel fog­lalkozzanak. Ennek ellenére, a gőzmozdony sikerén fellel­kesülve, Benz Károly, a fiatal mérnök elhatározta, hogy olyan jármüvet fog építeni, amely ló nélkül, gőz nélkül és sínek nélkül, magától fog haladni. A karlsruhei mozdonyépitő telepen esti ráérő idejében el is készítette a „sinnélküli mozdony" terveit. Hosszú évek küzdelmeibe került, amíg Benz munkája sikerre vezetett, mert a gázmotor, amelyet az önműködő kocsi hajtására fel akart használni, nem felelt meg a célnak. A motor megfelelő átalakításán múlott éppen az ered­mény. Benz később Mannheimben dolgozott és itt azt a főfeladatot tűzte ki, hogy használható benzinmotort állítson elő. Szilveszter éjszakáján Minden kísérlete hiábavaló volt, a munkála­tok felemésztették egész vagyonát és 1883-ban már úgyszólván fillér nélkül maradt. Kénytelen volt elejteni merész terveit, mert kenyeret kel­lett keresnie. A feltaláló bátor és temperamen­tumos felesége, Berta Ringer, csüggedés nélkül állott férje oldalán, ő buzdította a már-már le­mondó férfit a további kísérletekre és egy este igy szólt hozzá: — Menjünk át még egyszer a műhelybe, pró­báljunk szerencsét, úgy érzem, hogy sikerünk lesz. Az asszony is átment férjével a műhelybe és maga kísérelte meg a motor megindítását. És íme, gép elkezdett szabályosan járni. Ez 1883 Szilveszter estéjén történt és mikor Mannheim tornyaiban megszólaltak az éjféli ha­rangok, már a motor uj korszakát hirdették. Az első autóutazás Munkatársainak minden intőszava ellenére Benz kitartott most már gondolata mellett és 1885 tavaszán mannheimi műhelyében meg­építette az első automobilt, mialatt Daimler Stuttgartban kísérletezett két­kerekű motoros jármüvével. A világ első autója, amelyet Benz készített, háromkerekű kocsi volt, benne háromnegyed lóerős fekvő motor vízszintesen mozgó hajtó­kerékkel. Némi javítás után Benz Károly egy júliusi este maga indult útnak jármüvén a mannheimi uccá- kon. Alig haladt száz métert, máris defektust kapott, de néhány hét múlva annyira tökéletesí­tette gépét, hogy két kilométer utat tett meg de­fektus nélkül Mannheim uccáin. — Töff, töff, töff! — írja le Benz Károly első autóuíját — Egy uj idő uj üdvözlete, A világ felfigyel. Az emberek megállnak az uc- cán, bámulnak és néznek. Lehetséges ez? Ko­csi ló nélkül, amely gurul és vágtat Mint va­lami csoda puffog a kocsi az uccákon keresz­tül. Királyi büszkeséggel kormányozza a ve­zető, királyi büszkeséggel köszön üléséről a csodálkozó embereknek. A világkiállításon Benz Károly tovább javította gépét és két év­vel későbben a legújabb tipusu automobilt elküldte a párisi világkiállításra. Az első kocsikat franciák vették meg, de végre egy anqol is vásárolt automobilt. Mikor ez az ember London uccáin végighaladt kocsijával, a tömeg feltartóztatta és az emberek ünnepélye­sen kijelentették, hogy a törvény ellen vétkezik. Csak Németországban nem akadt senki, aki haj­landó lett volna autót vásárolni. Fájdalmasan Írja Benz Károly: „Világszerte szenzációs ese­mény a gépkocsi. Csak a széles német hazában nem találkozik sehol vevő." Hosszú ideig ő volt az egyetlen autótulajdo­nos Németországban, de őt is lépten-nyomon csúfolták. Ha kocsiján az országúton haladt, „boszorkánykocsinak" vagy „ördögszekér­nek" csúfolták autóját és utána kiáltoztak: „Elszabadult egy kocsi!" A gyermekek kö­vekkel dobálták meg az automobilt. Az első német vásárló De felesége, aki először tett meg utat automo­bilon egyik országból a másikba és aki termé­szetesen az első asszony volt a kormány mel­lett, ekkor is tovább buzdította férjét és segített neki abban, hogy müvének reklámot csináljon. Végül megérkezett az első német autóvásárló. Benz Károly boldogan dörzsölte a kezét a lekö­tött üzlet után. Néhány nap múlva a vásárló fiatalember atyja semmisnek nyilvánította az üzletet, mert állí­tása szerint a fia nem volt normális és csele­kedeteiért nem felelhet. Az első német autó­vásárlót néhány nap múlva az őrültek házába szállították. A második német autóvásárló öngyilkosságra készült és elhatározta, hogy halála előtt kipró­bálja „a legnagyobbat, amit az élet nyújthat". Autóján aztán sebesen vágtatott, oly sebesen és oly kedvvel, hogy a „kaszás" csak hosszú évek­kel későbben érte utói. A sok kísérlet után, FORRÁS amelyeknek során óraszerkezettel, gőz segítsé­gével igyekeztek önmozgó kocsit létrehozni. Benz Károlynak sikerült először előállítani a motoros gépkocsit, amely a XX. századnak megadta a gyorsasági tempót. KARYÁSBEN IHa: Hutigaricus Viador Kezdik felfedezni, mint világriport-téma Áthos újabban divatban van. Mint ahogy nagyanyáink korában az asztal­táncol tatás, később a gondolatolvasás, s vágni a spiritizmus .kerültek divatba. Az ember so­sincs megelégedve azzal, amije van, amit már tud, s ha mindent elért e glóbuson, kíváncsis­kodni tulvilági szférákba jár. A rejtelmes, az ismeretlen, a lehetőleg bonyolultan misztikus jelenségek húzzák, vonzzák a soha ki nem ta­nulmányozható emberi lelket, s mintha titkos parancsnak engedelmeskednék, a földi tudás, oldott és oldatlan titkain kívül a túlvilág el­érhetetlenségei után vágyik. Emberi nyelven fejlődési folyamatnak, hala­dásnak, sőt az emberi kultúra felfelé haladó Ívelésének is szokták nevezni, pedig csak az idők és az idegek túlfeszültségének, az emberi lélek láthatatlan örvényei, vulkánjai időnkénti kirobbanása fizikai és pszichikai következmé­nyeként kell és lehet elkönyvelni e tüneteket. Isten ments, hogy áthoezi élményeim ekne- sélgetése közben az utleirások virágos mezejé­re sehogysem illeszthető ilyetén mellékvágá­nyokra vezessem türelmes olvasóim figyelmét, — 6 csak olykép jutottak mindezek eszembe, amennyiben egyszerű öszvérhajcsárom még egyszerűbb kérdésére: — Mi jó vezette az urat Áthosba? — ben­nem is önkéntelen felvetődött a kérdés: — Csakugyan! miért is jöttem tulajdonikép­pen Áthosba? S a választ, fenti bevezetésem kiegészítéséül megadhatom máris: — az italos embernek mindig erősebb, ma­róbb szeszfluidumokra van szüksége, — a spi­ritiszta mindmagasabb, tisztul tabb szellemi szférákba vágyik, — a bélyeggyűjtő álmainak netovábbja a Mauritius ritkaságpéldáry, — a kártyás tétjét folyvást emeli: miért ne vágy­nék a globetrotter is újabb exctikumok, hét­köznapi tájak után újabb tanulmány, uj úti ritkaság után? Ám. hogy még jobban egyszerűsítsük, ne so­kat cifrázzuk a szót: ha bélyeggyűjtőnél ma- gátólértetődőnek tartjuk, hogy bélyegalbuma számára minél értékesebb, tömeggyüjtők által nehezen felhajtható bélyegritkaságot szerez­zen — a sokatutazott embert is hajtja a vágy, hogy olyan vidéket, tájat látogasson, ahová emberi láb ritkábban lép, az odavezető ut agyontaposva, a belőle meríthető téma még agyoncsépelve nincsen. Kopenhágában jártamkor Knudson Clauson- Kaas báró, Dánia legvakmerőbb repülőtisztje, akinek nem egyszer függött hajszálon élete, kérdésemre, miért nem a biztosabb talaj, a szá­razföldön keres szórakozást, éli ki sportszenve­délyét, ugyanesak kérdéssel válaszolt: — S miért nem tyúkólba, miért rakja szik­lák ormára sasmadár fészkét? ... Nos és a sarkkutatók, miért nem mennek a Riviérára, miért választják inkább a kevésbé kedélyes sarki hómezőt? — Nobile, Amundsen miért pottyantak le szívesebbem jégtáblák há­tára, holott ugyanannyi költséggel és vesződ- (véggel akár a üdéi Exoelsior Prinzen-Apparte­mentjának ruganyos rézágyaiban szállásolhat­ták volna el magukat? Rádió, étberi telefon, sőt fecsegő fotográfiá­val rég megajándékoztak bennünket Edison, Marconi, — holta napjáig nem volt az elsőnek, s Marconinak ma sincs éjje-nappala, ryugta, — uj és uij találmányokon, uj viilágmeglepeté- sekea töri a fejét... Elégazhozzá: — Miért járjuk perpetuum mobileként Becs, Bériin, Velence, Párisi. — a jó ételt is ize seb­bé tesz csipetnyi paprika, mustár, 6Ó, bors, — a nép egyszerű fiának kérdésére pillanatok alatt futott át agyamon a fenti bő lére eresz­tett eikkcákkósválasz: — Mi vezette az urat Áthosba? — Kevesen ismerik odaát Áthost — felel­tem — úgy gondoltam, áttanulmányozom s majd megismertetem velük én. * S nem sajnálom a fáradságot, költséget, időt, — valami egészen újat, újszerűén érde­keset, — misztikusát? — igen! érdekesen rej­telmeset, nemmindennapi világot ismertem meg. S csakugyan meg, — ki Í6 ismertem őket? — hogy egész őszirte legyek, néha azt hittem igen, végeredményben úgy sejtem: nem. Patinás évezred változatlan ceremóniái, ho­mályba borult kápolnák illatos füstfellegei, va­lami idegen, soha sehol nem észlelhető lelki fátyol lebegi körül ezeket az aszkétaéletük kö­débe burkolózó szürke szerzeteseket, Istennek paradicsomi földterületén felejtett mély alázatu szolgaseregét, — világok csalódottjait, lelki menekültjeit, béke után vágyó Saulok és Pau- lok kifürkészhetetlen ezreit. Hiába törném a fejem, — definiálni Áthost máskép nem tudom. * Karyás előtt földre kellett szá'lnom. A Szent Szinódus városába öszvérháton vonulni nem illik, nem szokás. A zarándok még lábai saru­ját is megoldja, leveti. — önnek nem muszáj, — nyugtatott meg a hajcsár, — s a tüskés bozóttal megfenyege­tett. éles kövekkel kipécézett útszakasz láttára — hál Istennel köszörtem meg a nyugtatást. Idegen világból megtért alázatos zarándok­ként vonultam ősi városkájuk szentelt falai kö­zé. Nehéz mirtus-szagot suhogtat felém a par­tok felől támadt friss tengeri szél — ilflat, vi­rág, napsugár, — ám komor memento: mint fe- ketecsuhás szerzetesek. — sötét ciprusok, bó- Iongató pálmák őrtálHó sora szegélyezi a ka­ndi si völgybe vezető utat. Buja növésű eucaulyptu6ok, jóllakott levelű fügefák, veteményes kertek haragos zöldjéből ki-ki villan egy-egy fehérre meszelt házikó, rózsával borított kerítés, szőlővel futtatott ve­randa, melynek napsütötte hátteréből bue ellen­tétként bújik elő egy-egy sötétszakállas, ki­száradt, nyurga alak. Szemmelláthafó érdeklődéssel pil.larrtga.tnak a szokatlan külsejű jövevény felé. Se jobbra, se balra nem térhettem, egyszerű podsyászommal le kellett valahol rakodnom előbb. Mint jólnevelt városkához illik, egyetlen uc­cája, tucatnyi boltja, sőt étteremmel, s vendég­szobával felszerelt szállodaféléje is van Ka- ryásnék. Rendbe kell szednem magam, az ut porától is meg kell tisztálkodnom, mielőtt a Szent Szi­nódus elé járulnék. — Wasilinél mindent megkapunk, amire szüksége lehet, — biztat gondos kísérőm, — s e likőr ve ttom csak észre, hogy elsősorban tu­lajdonkép éhes is vagyok. A hossza hajóút, friss tengeri levegő, öszvérbáton töltött há­romórai hajnali séta étvágycsinálónak éppen elég, — a legromantikusabb helyzet és hangu­lat dacára Atho6ban sem néma, olykor a gyo­mor is életjelt ad. Istenem, mi a csudát fogok ez aszkétahelyen kapni? Wasili, a szálloda beosztott gondozója nem­titkolt őrömmel siet elénk. Isten nevében üd­vözöl, s veszi át csomagjaimat nyomba. Az emeletes faház nyitott tűzhellyel felsze: relt előszobáján, mondjuk éttermén át, mere­dek falépcsőn a vendégszobákhoz mászunk fel. Wasili is szerzetes ugyan, mint portás, szakács, s pincér egyszemélyben szikár alakját beboritó sötét vászonkötényt visel. A szobában egyszerű vaságy gyalulatlan asztal, szék, cseréptál, korsó viz, pohár. A fe­hérre meszelt falon fekete feszület. A ráccsal bevont ablakon azonban benyulik egy virág­gal dúsan borított rózsaág, egy-két hullott szirma ott hever az ablakrács alatt, s az ab­lak négy keskeny négyszögén bekacag egy-egy darab júniusi ég... Feketecsuhás, feketeszakállas szerzetes má­szott utánunk fel a lépcsőn* — Légy üdvözölve idegen, érkezésedről ér­BRISTOL.... j BRISTOL... BRISTOL Szálloda Budapest I Dunapart | árban és szolgálta­tásban vezet! Szoba teljes ellátással I személyenként napi 1 12 pengőért **

Next

/
Thumbnails
Contents