Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-10 / 35. (3587.) szám

« ' <BR»^A\AiGfoVR;HlRLar> 1935 február 10* vasárnap.

fésültünk, a Szent Szinódu$ délután háromkor fogad. Hozd magaddal a szükséges iratot, — s rövid fejbólintással távozott.

Wasili és társa ezalatt ebédemet készítették odalent. Nem akartam megsérteni őket, a hátizsákban magamma! hozott elemózsiát ezúttal nem csomagoltam ki Lássuk, mi jóval, tud megvendégelni Áthos.

Az étterem egyik asztalát- csikós kendövei terítették be. K e oseréptálban ecetben főtt, olajban áztatott zöld paszuly. fél fekete cipó, a tűzhelyről frissiben leemelt olajban sült hal, eóban főtt burgonya, s úgy látszik csemegéül szánva, valami hegyes dologra szúrt nagy darab vörös hagyma fénylett az asztalon. Réz- kahosóban haragoevörösszmíi bor.

Jó étvággyal megettem, megittam mindent. Éhes is. szomjas is voltam, ízlett a nemmin- dennapi Összeállítású menü.

— Rákit, vagy kávét hozzak? — kérdezte a ,,dju-er“ végén szolgálatkészen Wasili.

— Majd inkább kávét, szólt, részemről az óvatos válasz, a rákival, gondoltam, előbb szótár Utján ismerkedem meg.

öszvérhajcsárom szerényen az ajtófélfát támogatta, természetesen az ő részére is kértem egy menüt, s örömmel vettem tudomásul, hogy ő meg rákit; rendelt. Nincs szükség a szótárra: a ráki valami erős szeszfóíe volt, gyüezünyi pohárba öntögették, a vén hajcsár felhajtotta, e utána nagyot krákogott.

Ebéd után kertjébe vezetett Wasili, s magamra hagyott. Árnyas ezöiŐIpgasbaa gyékényből font prics kinálgatta magát. Miért éljek Áthosbau máskép mint otthon? — végLg- dültem, s aludtam jönagyot. S azt álmodtam, hogy mennybe kerültem, s körülöttem hemzsegtek az angyalok. Hófehér ruhában, de mindegyiknek hosszú fekete szakálla volt. S a mennyország bejáratánál négy ciprusfa, • óriás aiabárdosok őrizték-a kaput. Mert erősen döngették od-’küaa, valaki valószínűleg hebo- csáttataet kért... s Szent Péter talán elaludt ... • . . . ' ;

A nagy döngetósre felébredtem, e lassan ráeszméltem, hol vagyok. Az angyalok elpárologtak, de a döngetés tovább tartott

Mi ez? — felugróm, nézem az órát: fél- három. Jesszus! Háromra várnak a. papok. A lárma mindig közelebb, a döngetés, dörömbö-,

lés, megmagyarázhatatlan kopogás mind-: nagyobb. •

Wasili hosszú szakálla bújik elő a kerti fák közül.*

— Ébredj uram! . ’,— Mi ez a lárma? ,

— A simandrout verik. Részben neked szól,' a Szent Szinódus gyűlésére hiv a kalapács, egyúttal azonban délutáni Isten-tiszteletre kopogtatják a falapot

Kalauzol, elkísér. A templom körüli utján szembe jön velünk egy, az eddig1! látottaknál fiatalosabb kinézésű szerzetes. Fedetlen fején kontyba csavarva a hosszúra növesztett haj, állát lágy szakáll serkedző fürtjei fedik, balkezében hosszú cifrázott falapot emel, melyet fakaíapáccsal verdes éktelen.

Áthoísban nincs rádió, muzsika, orgona, zené, — Áthosbau még harangok sincsenek, minden

híradást a simandron utján végzik, ha azonban távolabbeső ekiti-telepek szerzeteseit akarják összpgyüjteni, patkó alakú sindarabot ütögetnek élés kalapácsvassal.

Lappal ugyan kevésbé zavaró a lárma, csakhogy az éjjeli istentiszteletre is igy költik fel a kolostor lakóit. Minden éjjel félhárom órakor mindenkit felriasztanak, s bár a vendégre nem kötelező a hajnali kelés, hiszen félháromkor még júniusban is sötét van, s taláD még az égben is alszanak az angyalok, — ennyi biztatásra a vendég sem maradhat ágyban, — első napokban nehezen, később már szívesen másztam elő, 8 mondhatom, hogy áthosi élményeim legszebbjei közé ezek a misztikus éjjeli istentiszteletek tartoztak.

Erről azonban legközelebb. — most nincs idő. siessünk, •— a Szent. Szinódus vár, áthosi sejoürom egyik legünnepelyesebb pillanata következik

Egy egész házblokk lakóit megmérgezte a:földvezeíékbő! kiömlő gáz

Három hatottja és számos sebe sültje van a szerencsétlenségnek

Clermond Ferrand, február 9. Az egyik bériház póriasa tagnáip' reggel, amikor éÍLbagyta lakását, erős gázszagot őrzött a lépesőbázbaa. Atominál .bekopögsott az első emelet egyik lakásába, ahol egy- MÓBetob. házaspár és a szolgálóleányuk lakott. Minthogy a pörgetésre semmilyen választ nem kapott, feltörte az ajtót ég benyom,ült a lakásba, ahol '

mind a három bennlakót élettelen állapotban találta. Az asszony már halott vö t, míg az öreg embert és a cselédet sikerült eszméletre térítenie.

Mivel azonban megállapitotta-, hogy az erős gáz- SiZöig nem ebből a lakásból á.rad,, egy emelettel feljebb ment. ahol

az egyik lakás bérlőjét holtan találta,

a vele Szemközt lévő lakásban pedig egy özvegy- asszony feküdt súlyos gázmérgezési tünetekkel. Időközben értés1!tették a rendőrséget és a tűzoltóságot s narV’ apparátussal indult- meg a* vizsgálót: . A vizsgálót során íBCgáUápiiíbtták, hogy a .gáz nem' a házi vezetékbői szivárgott a lakásokba,. hanem a földalatti vezetékből áram- ; lőtt ki.

Az együk szomszédos , házban valóban hasonló jelenségeknek jöttek nyomára és az egyik lakásban halva találtak egy asszonyt. Úgy ebből a házból, mint egy másik szomszédos házból több lakót eszméletlen állapotban s-zálli- to.ttak kórházba, A vizsgálat megállapította, hogy a sorozatos szerencsétlenségeket az Okozta, hogy a gáz-fővezeték csöve megrepedt. A gáztársaság nem fedeléé a szerencsétlenségekért, sokkal valószínűbbnek tartják, hogy a közelmúltban lefolytatott útjavítási munkáJatok során rongálódott meg a. gázvezeték. .Megállapította a vizsgálat azt is, hogy ■ már' napok óta, erős gázszagot lehetett .érezni az egész környéken.

Jótékonycélu

játékbarlangok

j j * 1* 7 J 0^03

Irta: Csathó Kálmán

A szálloda csendes éttermében üldögéltünk tetten a barátommal. Éjfél már jócskán elmúlt, amit egypár üres üveg is mutatott az asztalunkon. A másik teremből halkan szűrődött át a muzsika és Józsinak megoldódott a nyelve.

— Kérlek, — kezdte, — én nem tudom, hogy ti találta ki azt a bölcsességet, hogy minden asszony annyi idős, améryinék látszik, dó dicsérem az eszét. Bizonyos, hogy azok közé; tartozott, akik a cseresznyét nem bontják fel, mielőtt bekapják és általában vigyázott az illúzióira. Nem tépte szét őket felesleges kiváncsis- kodással. Okos ember lehetett, aki iparkodott a világot a szebbik oldaláról nézni ... Éu sem szeretem az asszonyok életkorát firtatni. Azt se kutatom soha, hogy az arcukon a pirosig a jó Istentől ered-e, vagy’ a kozmetikustól. Hát nem mindegy az, kérlek? ... Elvégre a kozmetikust is a jó Isten teremtette!... Meg aztán, aki gyönyörködni tud ? korai ibolyáiban, miért ne gyönyörködhetnék éppen úgy a kései rózsában is? Nem a dátum a fontos, hanem a virág!... Nem igaz? ... Ha valaki olyan nagy deliciával tudja megenni a gyümölcskertészet csodáját, a novemberben érő dinnyét, miért ne találhatna ennivalónak egy eperajku nagymamát? ... Én, kérlek. mindezt, nagyon rendjén valónak találom igy! És sohasem .jutna eszembe, hogy valakit, aki bedőlt egy szépasszonynak, figyelmeztessek, hogy az bizony már nem mai csirke!..,. Tői cm még sohasem hallotta senki, hogy „— megálljunk‘'csak. hiszen őnagysága ekkor és okkor volt az első bálján, tehát ma legalább is ennyi és ennyi idős! —“ Én ilyet sohase mondok senkire ... Meg tudom állni, hogy hallgassak. Te! Én annyira meg tudom állni, hogy ne beszéljek bele a más dolgába, hogy múltkor azt ;s végignéztem szó nélkül, hogy Jancsi itt az asztalomnál nyálát evett tilalmi időben. Nem figyelmeztettem rá. hogy hűtőházi vadat eszik. Egye, ha jól e6ik neki!... Ártani nem árt!.., Meg is ette- jóízűen... Hát , kérlek, én a Lici esetében is hallgatnék, ha akárki másról volna szó és nem rólam. Ha más előtt akarná letagadni a korát és nem előttem., Hallgatnék zeivány- becsületb.51. Mint régi jóba ráfihoz illik. Még segítenék is neki. ha kelletve. De hogy engem akarjon becsapni?... Négyszemközt?... Hogy a

pincér' nekem kínálja a hűtőházi nyugat? ... Kérlek, én ezt az asszonyt ismerém gyerekkorom óta! Nem az ő, hanem az én gyerekkorom óta. Az'övére ugyanis nem'emlékszem, mert mikor megismerkedtünk, ő már nagy leány volt, én pedig' elemista..' Együtt jártam a kis öccsével, Bandival .;. Akkor barátkoztunk össze. Nem vele, hanem Bandival, aki,’amint tudod, azóta is’ testi-teltei barátom. Együtt jártuk ki az iskolákat, együtt végeztük az egyetemet, önkéntesek is együtt voltunk. És otthon voltam a családjában is mindig..’. Vele tulajdonképpen akkor barátkoztam össze, mikor válófélben volt az első urától... jogász koromban. Lioi ragyogó fiatal asszony volt, az ura kellemetlen, savanyú, féltékeny,' ideges' bolond. Halálra kínozta Licit, és én a szakítás után Bandival együtt elkísértem szegény asszonyt Olaszországba, ahová felejteni küldték és megnyugodni... Hát az szén ut voltl Bevallom neked, hogy akkor meg is voltam bolondulva Liciért, de egy kicsit ő is énértem ... Egyszer Pomipei'ben, nagy dadogások közt,: hozzá is kezdtem a vallomáshoz. de nem jutottam messze, mert mindjárt az első szavakra azt felelte lemondó sóhajtással: — De, Józsi! Hiszen kis igazítással a mamája tehetnék!. '■ ' ' : '

Egy félévvel később hozzáment egy nagyon gazdag emberhez, ő maga'közölte velem az eljegyzése hirét. Gyöngéden, kedvesen, ó^de milyen ' kedvesen!... Nagyon le voltam sújtva persze, de haragudni nem bírtam rá. Sőt! És attól kezelve sokat jártam az ő házához is. Nagyon gyöngéden bánt velem. Valósággal anyai- lag.-Éreztem, hogy ha idősebb lettem volna pár esztendővel, hát sohasem lett volna más felesége ... Az ura egyébként kedves ember volt... Meg is barátkoztam vele később egészen jól. de akkorára, sajnos. Lici ráunt és elvált őtőle is ... Mert, kértek, ez egy egészen különös, kiszámit- hatatlanj bolond teremtés ... Csupa jóság, a legjobb barát, gyöngéd, figyelmes, de ha egyszeT egy férfira ráunt, az többet meg sem állhat előtte ... Én akkoriban már másba voltam szerelmes. ..Kézben voltam“, tehát a Lici újabb válása .nem járt. rámnézve más következményekkel, csak azzal, hogy'sajnáltam a jó menázst, amely ilyen módon, felbomlott.,. Licit aztán egy híres

ellenzéki politikussal- kezdték, emlegetni <.'Nevet nem mondok. Úgyis tudod, kiről beszélek. Volt-e köztük valámi,' vagy -ném?... Én iga- kán nem tudom!. Nem hiszem Liciről! Az illető nagyon sűrűn járt a Lici házához, magam is ott barátkoztam veié össze... Később az ő révén jutottam először képviselői mandátumhoz, egy időközi választáson ... Egyszer aztán, — éppen mikor az uj választásokra került a sor, — észrevettem, hogy el vagyok ejtve. A pártvezérem szóba; sem áll velem. Nem értettem a dolgot, amíg Banditól meg nem tudtam, ho-gy Lici kiadta az illető ur útját, mert az közölte vele, hogy á feleségé hallani sem akar a válásról. Az illető politikus ugyanis házasember volt . . . A' legnagyobb bajban voltam, de az utolsó percben sikerült átnyergelnem a kormánypártra, igy aztán újból megválasztottak ... Lici pedig, akinek'egy miniszter udvarolt akkoriban, azt vette a fejébe, hogy kineveztet államtitkárnak. Sokszor vacsoráztunk együtt a kegyelmes' úrral és már a legjobb utón volt a dolgom, de akkor Lici megint megbolondult. Valahol megismerkedett egy külföldi gyárossal . és hozzáment.. Egy dúsgazdag öreg emberhez .... A miniszterrel való vacsorázások abbamaradtak és. az én államtitkárságom kútba, esett... Lici két évig élt Németországban a harmadik ura mellett, akkor azonban az hirtelen meghalt és ő' özvegyen maradt. Lioi hazajött mint gazdag, fiatal özvegy. Azaz fiatal nem volt már, de még mindig nagy óin szép volt. És akkor szegény Miska beleszeretett és ő is Miskába. Miska jóbarátja volt Bandinak is, nekem , is. . Idősebb volt nálunk, de Licinél valamivel fiatalabb. Ezt azonban nem tudta és nem is árultuk el neki. Sőt!... Letagadtunk a Lici korából hat . esztendőt... Lici nyolcat tagadott le,,de én bizalmasan azt súgtam Miskáirak,. hogy Lici hazudik. Kettőt letagad az éveiből! Kettőt!... Ezt elhitte és ilyen módon hattal gondolta kevesebbnek, mint amennyi valójában volt. Az esküvőnél valahogyan elsvindíiztük a dolgot és hogy később megtudta-e szegény az igazat, 'azt máig se tudom ...’, nagyon boldogan éltek, de. sajnos, nem sokáig, mert szegény Miska beteg lett. Lici önféláldozóau ápolta, de hiába. Nem volt segítség!... Hiszen tudod!... Ott voltam a halálos ágyánál.- Mikor örökre lehunyta, szegény a szemét, csak ke tton voltunk mellette, Lici még én. Bandi;’aki egész' éjjel .virrasztóit mellette, s akit. én felváltottam, éppen lefeküdt..’. Hát ekkor történt, az, amitől meg vágyók döbbenve. Mikor ugyanis szegény Miskánál bekövetkezett a vég, Licd, aki addig

Néhány héttel ezelőtt véletlen folytán került a nyilvánosság elé az angol társadalom nem kisebb szenzációja, minthogy Mayfair, London legele- gánsabb városrésze rendszeresen működő játékbarlangok fészke, ahol naponta sok ezer, sőt tízezer font 6terling cserél gazdát a szerencse különös szeszélye szerint. Mindenesetre ezek a „jáo tékbarlangok“ a hazárdjátékok otthonának egészen különös fajtái. Angliában a hazárd- és szerencsejátékok üzése a legszigorúbban tilos. Mégis- bizonyos esetekben a törvény megengedi. így például nem törvénybe ütköző a szerencsejáték, hogyha jótékony célt szolgál és hogyha egy 'házban évente csak egyszer játszák. Ezeket a kikötéseket természetesen igen könnyű kijátszani; Ilyen vagy olyan jótékonycélt igazán könnyű kitalálni és a második kikötés sem okoz fejtörést a hazárdjátékok .hódolóinak, mert egyszerűen minden éjszaka máshol gyűlnek össze. A legutóbbi hónapokban a Mayfair negyedben, majdnem minden éjszaka volt valahol egy kis játék. Az utolsó „party“ a Sunderland House-ban zajlott le, abban a palotában, amelyet W. K. Vanderbild ezelőtt harminc évvel, amikor húga Marlborough herceghez nőül ment, építtetett tízmillió márka költséggel A játékot, amely ezúttal különösen nagy tétekben ment, Anglia legelőkelőbb társadalmának reprezentánsai, lord Hindlip, Lady Clevelaud szervezték és a meghívott vendégek ugyancsak a legfelsőbb körökből kerültek ki. A játékot hivatalosan a National Dental Aid Fund, .azaz az angol foggyógyászok egyesületének javára rendezték, amely célra minden tétből levontak néhány százalékot. A partyra a -belépődíj harminc shillingbe kerüli A vendégek részére pazar bfiffé állt, rendelkezésre, amelynek árairól londoni körökben fantasztikus dolgokat beszelnek. A vendégeket az angol társaság tizenkét ifjú hölgytagja szolgálta ki akik a jótékonycélra. való tekintettel például egy pohár pezsgőért öt fontot kértek. Az estély folyamán a ven- - dégek rulettet, baecarát- és . chemin de fért játszottak. A legkisebb .tét egy font volt, a legmagasabb húsz font Az est folyamán mintegy százezer fo.nt sterling cserélt gazdái A City egy ismert ura nem kevesebb, mint tízezer fontot vesztett, míg mások ugyancsak hallatlanul magas összegeket nyertek. A különös party este tíz órakor kezdődött és másnap délben ért véget. A vendégek pedig azzal a jóleső érzéssel hagyták el a játék színhelyéi hogy az angol- nép fogegészségügyének támogatására minden tőlük telhetőt elkövettek.

az ..ura kezét , fogta, hozzám fordult és. ezt mondta:

— Kérem, Józsi! Szóljon a bátyámnak!

Mird'en meghatottságom ellenére is nagyon

meglepődtem és csodáik ozás ómban megkérdeztem:

— Kinek szóljak?

:— A 'bátyámnak! — felelte az uj özvegy és hogy további kétségeim ne lehessenek, hozzátette: — Bandinak! — Majd zokogva rábdÜiIt a halottra.

Hát kérlek, ez történt! Négyszemközt, előttem bátyjának fogadta Bandit. Az öccsét! Előttem! ... Abban a pillanatban, amikor özvegyen maradt!.*. Hát mi ez, kérlek?... Art. képzeli talán, hogy én most elhiszem, hogy elenyészett köztünk a korkülönbség és ...? Abban a percben azt hittem, hogy megzavarodott és nem tudja, mit beszél!... De nem, kérlek! Mert azóta, is mindig bátyjának emlegeti Bandit előttem- Pedig, vedd tudomásul, hogy éppen nyolc évvel idősebb nála. Nálam is!...“

Azt feleltem rá óvatos válJvonogatássaT:

—■ Minden asszony annyi idős. amennyirek. látszik!... Licit jóval fiatalabbnak gondolhatja az ember, mint. titeket!.;.

— Jó, jó! — szólt egy 'kis tűnődés után csendesebb hangon. — Hiszen én nem is mondom ... Még most is gyönyörű!... És, ha nem tudnám pontosan, hogy mennyi idős ...

— Akkor mi lenne? — kérdeztem. — Hát a dátum a fontos, vagy a virág?

Elvörösödött és lesütötte a. szemét. Ma.jd felhajtott egy pohár bort és azt mondta:

— Hát ebben igazad van!... És én nem is azért mondom, csak tudod... De ez azért igazán köztünk maradjon!... Nem szeretném dobraütni a dolgot!... Különösen azt nem, hogy annyival idősebb nálam!..,

Koccintottunk. Utána a nyelvemen volt a kérdés, hogy megvan-e a Lici vagyona, amit a külföldi gyárostól örökölt, de tapintatosabbnak éreztem mégis, ha ezt nem feszegetem. Inkább azt mondtam:

— Voltak és vannak nagyon boldog házasságok. ahol az asszony egypár i évvel öregebb!

Józsinak felesi!lant. a szeme:

.'— Hát persze!... Hiszen mondtam néked, hogy én'ilyesmivel nem törődöm!... És különben is!... Megállj csak!... Ha jól utáno- számi'tok. hát nincs is köztünk nyolc esztendő!.. . ' Mert... Igen!... Hát nyolcról szó sincs!... 'Legfeljebb hat lehet!... De talán annyi sincs!.,,

%