Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-10 / 8. (3560.) szám

-a^'Y* Mfli KEPEI NtlIiKHI 16 oldal Kra:Ktt20 á^^Lf ~JHk Bk I XIV. évf. 8. (3560) siám • Csütörtök • 1935 január 10 Előfizetési árs évente 300. félévre 150. negyed* évre 76. havonta 26 Ké., külföldre évente 450, félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség. Prága II., Panská jlice 12. U. emelet • Kiadóhivatal: Prága ll„ Panská ulice 12. III. emelet • • TELEFON; 303 11 •* SÜRGÖNYÖM HÍRLAP. PRflHfl. n magyar ftanitMépsés (tj) Prága, január 9. Az iskolaügyi miniszter tavaly március kö­zepém terjesztette be a parlamentibe ama tör­vényjavaslatát, amely ideiglenesen beszüntet­te volna a tanítóképző inti őzetekben az exter- nisták, — a magántanulók, — érettségi vizs­gáit. A sajtó e javaslatot általában kedvező­en fogadta, s osztotta a javaslat indokolásá­nak azt az okfejtését, hogy a magán tanulás sohasem helyettesitheti a tani tó képzőben fo­lyó rendes tanulást s a tani1 tó jelöl leknek az intézetben nyert gyakorlati oktatását nem pó­tolhatja elemi iskolák alkalmi meglátogatása, amit nagyobbrészt ellenőrzés és szakszerű magyarázat nélkül végeznek. A tanítóképzés állapotára jellemzők a sta­tisztika következő adatai: 1928-ban a csehor­szági, morvaországi és szdovenszkói tanítókép­ző intézetekben 1928 rendes és 411 externista jelölt jelentkezett érettségire s oklevelet 1842 rendes és 317 externista tanuló szerzett. 1929- ben 1479 rendes és 388 magántanuló szerzett tanítói képesítést. 1932-ben 1739 rendes taní­tó jelölt mellett már 1105 externista kapott oklevelet s 1933-ban 2231 rendes tanítóképző intézeti hallgató köziül 2162 jelöltet képesítet­té s 2746 externista közül 1734 tette le a tanítói érettségi vizsgát. Ebből a néhány adat­ból nyilvánvaló, hogy az exíerniista tanitóje- löltek száma évről-évre rohamosan emelke­dik s 1933-bau már több volt a tani tóin fezetek magántanulóinak a száma, mint a rendes ta­nulóké Nyilvánvaló, hogy ez nem kielégítő állapot. S ezen az említett törvényjavaslatnak kellett volna segítenie, ez a javaslat azonban a mai napig csak javaslat maradt. A csehszlovákiai tanítóképző intézetek 1933-ban összesen 4170 fiatal tanítónak adtak ki érettségi bizonyítványt. Ezzel szemben az évi szükséglet tanítókban kétezer körül mo­zog. Az 1933-34. iskolai év elején Csehország­ban mindössze 21 csehszlovák és 62 német uj tanítót tudott a minisztérium elhelyezni. Morvaországban 103 csehszlovák s hat fiatal német tanító kapott állást. \z úgynevezett csehszlovák kisebbségi iskoláknál a 991 je­lentkező tanerő közül csak 45-öí tudtak, elhe­lyezni, vagyis a jelentkezőknek alig 4 és fél százalékát. Szlovenszkón viszont más a helyzet. Amint a iavaslat indokolása is megái lapítja. Szloven­szkón még sok népiskolában működik vég­zettség, illetőleg képesítés nélküli tanító je­lölt.. Ez a meo'állapitás főképpen magyar tan­nyelvű iskolákra vonatkozik. Köztudomású, ho-ry a magyar tannyelvű, felekezeti iskolák pályázati hirdetményei nagyon sok esetben ismételt közlés után is eredménytelenek ma­radnak. Tehát az iskolaügyi minisztérium említett javaslatának indokolásában tett ama megállapítás, hogy a tanítóképző intézetek sok fölösleves képesitést adnak ki. melyeknek tulajdonosai nem helyezkedhetnek el, a ma­gyar tanítóképzésre nem vonatkozik. Épp azért, mert magyar tanitóhiánv van. a magyar kisebbségi tanitókéozés külön el­bánást ivénvel. Nem vagyunk hívei a magán­tanuló rendszernek, ám ha e rendszer mellett is hiány van mavyar tanítókban, akkor en­nek megszöntefé-ével még inkább lesz. Ezért a Fkaimat kell adni a magyar tanítóéi ölek­nek. bovy rendes iskolai fantól vamok hallga­tásával szerezhessék meg az oklevelet. Ez a mai korlátolt lehetőségek mellett nem érhető üt A pozsonyi római katolikus tanítóképző Előtérben a leszerelés kérdése Laval Berlinbe késiül Anglia a némái fegyverkezési egyenjogúság e ismerése mellett - Franciaország feltételei Németország visszatér Genlbe? Pari®, január 9. A római egyezményt követő politikai helyzet legfontosabb kérdésében fog­lal állást ma a francia sajtó, amennyiben a Németország fegyverkezési egyenjogúságának elismerését jelöli meg a következő megoldásra váró legfontosabb feladatnak. Az általános vé­lemény az, hogy a leszerelést eredményesen csak abban az esetben lehet megvalósítani, há Németország közreműködését biztosítani le­het. Ha Németország fegyverkezési kártyái továbbra is ismeretlenek maradnak a nagyha­talmak előtt, akkor minden leszerelésre vonat­kozó megállapodás értéktelen Írás marad. . A francia sajtónak ez az állásfoglalása arra en­ged következtetni, íiogy a Quai d‘0rsay szakí­tani szándékszik eddigi merev álláspontjával, amelyet a német fegyverkezési egyenjogúság­nak elismerésével szemben eddig elfoglalt. Er­re enged következtetni az „Ecko de Paris* ve­zércikke is, amelyben az angol álláspont he­lyessége mellett foglal állást és rámutat arra, hogy Franciaország bizonyos feltételek mellett szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a német fegyverkezéseket legalizálják, ha ez azt ered­ményezi, hogy Németország visszatér Genfbe, A francia kormánynak olyan programmal kell Londonba menni, amely világosan megjelöli Franciaországnak a béke biztosítására vonat­kozó követeléseit. A „L‘ Oeuvre* azt a szenzációs hirt közli, hogy Laval londoni útja után rövidesen Ber­linben fog utazni, ahol az angol és francia álláspontot fogja képviselni a német kormány előtt és igyekszik Németországgal megegye­zést létrehozni. Emlékezetes, hogy Laval már egyszer járt Berlinben, ahol igen jelentékeny eredményeket ért el és határozott lépéssel vitte közelebb egymáshoz a két birodalmat. A Lo- carnot követő német belpolitikai változások következtében az akkor elért eredmények ha­lomra dőltek. Most, úgy látszik, ismét Lavalra vár a feladat, hogy Németország és Francia­ország között az ellentéteket elsimítsa s közel­hozza egymáshoz a két országot. Olaszország szám t Magyarország csatlato árára Róma, január 9. A „Giornale d‘ltalia“ an­nak a véleményének ad kifejezést, hogy Ma­gyarország, a kisantant és Lengyelország min­den kétségeit kizáróan csatlakozni fognak a római egyezményhez. Ami pedig Németország magatartását illeti, erre nézve a lap a követ­kezőket Írja: Németország közreműködése Géniben lehetővé teszi a leszerelési probléma megoldását. Az 1934 január 3-i római jegyzék továbbra is'aktuális‘ és~ a német követelések teljesítésére vonatkozó egyetlen lehetséges tárgyalási platformot tartja nyitva. Budapest, január 9. Budapesti politikai körökben a római egyezménnyel kapcsolat­ban különösen azt a tételt kommentálják rend­kívül élénken, amely az egyezményt aláíró feleket kötelezi, hogy egymással szemben a területi integritás ellen irányuló erőszakos akciókban nem fognak részt venni és ilyen akciókat nem is támogatnak. Az általános vé­lemény az, hogy az egyezménynek ez a pont­ja tökéletes összhangban van a magyar törek­vésekkel, mert hiszen Magyarország az ország­határok erőszakos megváltoztatására irányu­ló törekvéseket elitéli és tizenöt esztendő alatt ennek az álláspontjának többizben nyomaté­kosan kifejezést is adott. A római egyezményt egyébként általában úgynevezett keresztszer- zödésnek tekintik, amely módot ad arra. hogy az egyes érdekelt államok csatlakozzanak hoz­zá. Jelentőséget tulajdonítanak a szerződés eme jellegének különösen azért, mert az érde­kelt államok tanácskozásának a lehetőségét nvitja meg. A tárapalások során azután majd Magyarország kívánságait ismertetni fogja. Bnglfa bízik a leszerelés megvalósításában P á r i s, január 9. A ,.Matin* londoni szer­kesztőjének értesülése szerint az angol hiva­talos körök a nemzetközi lefegyverzés kér­dését a következő alapelvek alapján remélik rendezni. 1. Fegyverkereskedelem ellenőrzése. 2. Állandó leszerelési bizottság alakítása. 3. A kémiai hadi anyagok előállításának ellenőrzése. 4. A különböző nagyhatalmak katonai és flotta-költségvetési terveinek nyilvános- ságrahozatala. London, január 9. A „Morningpoet* diplomáciai munkatársa foglalkozik a római egyezmény várható következményeivel és megállapítja, hogy remélhető, hogy a római egyezmény után sikerül Európában a bizal­matlanság légkörét eltüntetni. A legfontosabb feladat lenne a lap véleménye szerint Német­országot olyan útra vezetni, amely egyrészt a mai fegyverkezési verseny megszüntetését és a német birodalomnak a népszövetség zöld asztalához való visszatérését eredmé­nyezné. A lap megjegyzi, hogy ezeket a gon­dolatokat Sir Simon legutóbbi párisi tartóz­kodása során kifejtette a francia illetékes államférfiak előtt. A lap egyébként úgy van értesülve, hogy a jövő héten Simon és Edén ebben a kérdésben határozottan le fogják szögezni Anglia álláspontját Genfben, annál is inkább, mert hiszen Mussolini és Laval tárgyalása során is szóba kerültek Német­ország Genibe való visszatérésének módoza­tai és a két államférfin között ebben a kér­désben teljes egyetértés uralkodik. Flandin és Laval londoni tartózkodása alkalmával pedig még egyszer tanulmányozni fogják ezt a kérdéskomplexumot. Az angol javaslat szerint Franciaország, Olaszországgal kötött egyezményt és az osztrák függetlenség meg- védelmezése körül kapott garanciák révén újabb támaszt szerzett biztonsága számára, úgyhogy abban a helyzetben van, hogy a né­met fegyverkezés elismerésével szemben nem kell többé elutasító álláspontot elfoglal­nia. A francia hozzájárulás természetesen csak abban az esetben fog megtörténni, amennyiben ezt megelőzőleg Németország a garanciapaktumot aláírja. Más oldalról vi­iÖltözetein kívül a szlovenszkói és ruszitnszkói magyarságnak a pozsonyi csehszlovák állami tanítóképző keretén belül van egy fél tanító­képző intézete és egy tanítóképző abitiurieus tanfolyama (ez utóbbiba középiskolai érett­ségizettek jelentkezhetnek). A pozsonyi ál­lami tanítóképző magyar tagozata azért csak félintézet s neon egész, mert első osztályát csak minden második évben nyitják meg, vagyis az egyik évben van első- és harmad­éves, a második évben másod- és negyedéves osztály. Senki nem vetheti szeműinkre, hogy telhetetlenek vagyunk, ha a magyarság részé­re legalább ennek a fél tanítóképző intézet­nek egész intézetté való kifejlesztését köve-l teljük. Az évenkint képesített fiatal tanítók ma, a gazdasági válság idején is nyomban kaphatnak állást s ha a válság enyhül, újabb iskolák és újabb osztályok fölépítésére szá­míthatunk és igy magyar tanítókban még na­gyobb hiány fog mutatkozni . A magyar tani tóképzés megnyugta tó meg­oldásához tartozik az is, hogy a református egyház tervezett tanítóképző intézetét az ál­lam igen jelentős erkölcsi és pénzügyi támo­gatásban részesítse. Tudjuk, hogy az iskola­ügyi politika intézői ellenzik újabb felekezeti iskolák létesítését. De ha az állam nem tud megtelelő számú tanerőt adni a felekezeti 1 elemi iskoláknak, ennek dacára érthetetlen­nek tartjuk a felekezeti tanítóképzéssel szem­ben mutatott idegenkedést. A pozsonyi ma­gyar tannyelvű római katolikus és az eper­jesi orosz tannyelvű görög katolikus tanító­képző intézetek kitünően beválnak, tehát a szocialistáknak a felekezeti iskoílákkal szem­beni előítélete sem'milyen konknétemra nem tud támaszkodni- így mivel sem lehetne in­dokolni azt az álláspontot, hogy a kormány ne támogassa a református egyházat magyar tannyelvű intézetének megszervezésénél. Ez az intézet hézagpótló volna, nagy hiányt töil- tene be s nemcsak a magyar kisebbségi, ba- uem az egyetemes csehszlovákiai kultúra dí­szére is válna.

Next

/
Thumbnails
Contents