Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-10 / 8. (3560.) szám
^prxgai-Mag^ar-hirt^p 1935 január 10, csütörtök. szont egészen természetesnek látszik, hogy Németország a garanciapaktumhoz való hozzájárulását csak abban az esetben adhatja, ha ellenértékűi fegyverkezési egyenjogúsághoz legalább is egy bizonyos határig megszerzi a nagyhatalmak elismerését. Prága optimista Prága, január 9. A „Národní Politiká“- ban Borsky a római megegyezésben azért lát nagyjelentőségű nemzetközi eseményt, mert olyan két nagyhatalom egyezett meg, amely 100 milliós lakosságot képvisel s amelyek eddig versengtek egymással. Az események jelentősége még nőni fog, ha politikájuknak összeegyeztetését szövetségeseik, tehát a kis-; antant, Ausztria és Magyarország poliíikájá- j nak összeegyeztetése fogja követni. Nem lehetetlen, hogy Németország is hozzájárul a római javaslatokhoz csak azért, hogy Nyuga.t- Európával és Közép-Európával megegyezve Kelet felé szabaddá tegye kezét tervei számára. A j.Öeské Slovo“ a magyar sajtó állásfoglalásáról szóló jelentéseket a következő ciin- mel közli: „A magyar sajtó: Magyarország nem gondolt a határok erőszakos megváltoztatására/* A lap szerint az Olaszországnak Afrikában adott kedvezmények nagyobbrészt benne voltak Olaszország 1915-ös követeléseiben, amelyeket a háborúba való beavatkozás áraként állított föl. Olaszország afrikai aspirációinak nem teljesítése után Kelet- és Közép-Európában igyekezett befolyást szerezni, azonban a középeurópai és balkáni államok olyan ereseknek bizonyultak, hogy itt az olasz politika nem tudott áttörni és tizenhat esztendős kísérletek után megegyezésre kényszerült Franciaországgal. Hsb’os E'sirár a Práia ?,8zt5 Ir6:e’edé$ lehs ősásárSI B é c s, január 9. Dr. Hantos Elemér volt államtitkár az osztrák foiivabailos Wiener Ze-i- tunig mai számában hosszabban nyilatkozik az osztrák fiüiggetlenségiröl, valamint a Budapest és Prága közti közeledés problémájáról, amely a római tárgyalások befejeztével egyszeriben az érdeklődés homlokterébe kerüli. Hantos ebben a nyilatkozatában kijelenti, hogy a legutóbbi napokban mindkét irányban örvendetes fordulat történt. Kétségtelen azonban, — mondja egyebek közölt, — hegy 9zó sem lehet a Dunamedemce újjászervezéséről mindaddig, amíg Prága és Budapest nem talál kiutat abból a gazdasági helyzetből, amelybe a viszonyok kölcsönös leromlása juttatta. Mindazokból a nyilatkozatokból, amelyeket mértékadó csehszlovák áilamiférfliak a legutóbbi napokban tettek, kiviláglik, hogy Csehszlovákia i nem kivánija föl tétlen a Magyarországhoz való J közeledés feltételeként a magyar politikai cél- | kitűzések feladását, úgyhogy a Csehszlovákia lés Magyarország között való szoros gazdasági I kanosoiafek nem jelentik egyúttal a magyar ■ külpolitika alapeilvéról való lemondást. A kö- | zeledés módját és eszközéit már számos alkalommal tisztázták és igy semmi akadálya annak, hoey az elgondolások a lehető legrövidebb időn belül valósággá váljanak Nem gazdasági megfontolásokon, hanem politikai elhatározáson múlik miniden. TSrSkors ág is csa'lafcoiik m osifrák gararsc a- paifíüsi!?©-; Bclgrád, január 9. Tevffik Rusdi bej török külügyminiszter, aki Geníbe utazott, hogy részt vegyen a népszövetségi tanács ülésén, ma megérkezett Belgrádiba, ahol egy napot tölt el. Ma délelőtt Terílfik Rusái bej hosszabb tanácskozást folytatott Jeftics jugoszláv miniszterelnökkel. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Jugoszláviának az a szándéka, hogy az osztrák goranciapaktumhoz Törökország is csatlakozzék, Bukarest, január 9. A bukaresti lapok ma állást foglalnak a francia-cfafiz egyezménnyel kapcsolatban. A „Vitorul4* leszögezi, hogy az a diplomáciai paktum a kisen lant koncepciójának megfelel, az UniverSul pedig annak a reményének ad kifejezést hogy az Olaszországgal kötött megegyezés az európai béke miegszüáráitásábaz fog vezetni Egyébként a külügyminisztériumhoz közelálló körökben úgy tudják, hegv a kisantant- államoik külügyminiszterei Géniben a népszövetségi tanács ülésezésének idején tanácshoz- ni fognak és ezen a tanácskozáson foglalnak j állást a római egyezmény kérdésében. A magyar kormány a marseillei ügyben beterjeszti jelentését a népszövetségnek Eckhard! után Kánya ktüBgym'nfszter is Genfbe utazott Budapest, január 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kánya Kálmán külügyminiszter ma délután fél kettőkor a Bécs—p r si gyorsvonattal Genfibe utazott, hogy rceztvcgycn a népszövetség januári tanácsülésén. Kánya külügyminisz er utazása a marseiliei merénylet ügyében készített magyar jelentés előterjesztésével van összefüggésben. A külügyminiszter a vonat elindulása előtt a pályaudvaron megjelent újságírók előtt kijelentette,: hogy Magyarország benyújtja jelentését a m-rseilei merénylettel kapcsolatban a Matryaror zá on le- í folytatott vizsgálat eredményéről és M g/arország kész az ügy azonnali tárgyalására. Kánya Eckhard; Tiborral együtt fogja képviselni Magyarországot a jelentés tárgyalásánál. Beavatott politikai körökben úgy tudják, hogy a magyar kormány kérni fogja, hegy a marséi lei üggyel kapcsolatban pénteken be.erjeszten ő magyar jelentést már most tűzzék napirendre. Ezzel magyarázzák, hogy Kánya külügymin’szter is Genfbe utazott. A magyar kormány súlyt he’yez ara, , hogy az ügy minél előbb teljesen befejeződjék, azért folytatta le oly sürgősen a via gálatet, ’ól’e et a népszövetségi tanács nem szabott batáridőt a jelen % előterjesztésére. I Elfogták a legveszeée'mesehb ruszinszkói kasszáimé bandái Nyolc kasszaiurásí és három betörést bizonyítottak rá a hattagú társaságra Munkács, január 9. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A P. M. H. két nappal ezelőtt közölte, hogy az ungvári és munkácsi rendőrség közreműködésével Beregszászon letartóztattak egy veszedelmes kasszaíuró társaságot. A rendőr- ; ség ma ártalmatlanná tette a banda valamenyfaifii Párii&an P á r i s, január 9. Picrre Lávái francia kül iigyminiszter ma délelőtt féAüzkcr Parisba érkezett A külügyminisztert az állomáson hatalmas embertömeg várta és lelkesen éljenez- ték. Az önökké mozgékony és szívós Laval megérkezése után nem tért pihenőre, hanem azonnal hivatalába hajtatott, ahol rögtön fogadta az angol ngykövetet, kit részletesen informált a római tárgyalások eredményéről. nyi tagját, amennyiben letartóztatta Szabiik Mihály, Barán István, Mazuchanic Péter, Pe- can Demeter, Loboci Károly, Lebovics Adolf betörőket. A társaság nem kevesebb, mint nyolc kasszafurást, Gálszécsen pedig három üzleti betörést követeit el. Ök fcsztotíák ki a munkácsi zsidóhitkezság pénztárát, ezenkívül sikereit kasszafurásokat köveitek el Borzso- ván, Ilosván, Nagylucskán, Svidnicen és Ki- ráiyhelmecen. A letartóztatottakat beszállítót- ták a bíróság fogházába. Az a ben fa'kéők véré e Jugoszltvléba men?kfllt Tirana, január 9. Bajrxktar, a király volt szárnysegédje, az albániai lázadás vezére tegnap éjszaka titokban átszökött Jugoszláviába. Hesetd diadal Ida: Se&esi ícn& 1. Egyre gyakrabban lehet hallaná olyan írókról, akik abból élnek fényesen, ámít nem írnak meg... 2. Az eset így történt: Az osztályfőnök, aki egyúttal a magyar tanár is volt, egy órája végén azt közölte velünk. hogy a városi színháziban ismeretterjesztő előadást fog tartani az Uránia Tudományos Egyesnek Azon mindenkinek részt kell venni, mert nemcsak vetített-, hanem mozgóképekkel is fogják illusztrálni az előadást. Természetesen ott volt mindeki, nem is any- nyira az ismertetés, mint inkább a mozi kedvéért, arai abban az időiben egyedülálló szenzáció veik Még most is emlékszem az előadóra. Akkor is raccsolt, amikor rém kellett. Roppant nagyképűen magyarázgatott nekünk és nagyon is igyekezett azon, hogy egy kis humort kifejtsen, de sziporkái egyálía'ában nem gyújtottak és csak azok a diákok röhögtek fel, amolyan hivatalos buzgalommal, akik közvetlenül; a tanárak mellett ültek. Az előadó humorára semmi szükség nem volt, mert a bemutatott képek annyi vidámságot és jókedvet árasztottak. hogy a nevető-izmokra utazó szöveg csak rontani tudott a közvetlen hatáson. Határozottan jól mulatott az osztály, de ennek a mulatságnak szomorú utójátéka t. Ugyanis a magyar tanár legközelebbi óráján bejelentette. hogy a tan álságos mozgóképes előadásnak hasznát is akarja látni és azért a látottakról (ez az ő szava volt) dolgozatot fog Íratni. Erre mindnyájan megijedtünk. A dolgozatírás a legijesztőbb mumusok közé tartozott a gimnáziumiban. Erre még felnőtt koráiban is kátborzongva emlékszik vissza az ember. Hát még az iskolai dolgozatra, ahol nem működhet a ,.puska". Pláne, amikor olyan szűz a téma, hogy nem is létezik hozzá .ypuska“. Halálos csöndben diktálta le a tanár a dolgozat címét, amely igy hangzott: „Benyomásaim az egzótí- ikus népek játékairól4'. A tanár most leült a katedrához^ elővett egy újságot és időközönként felnézett abból az újságból, nem történik-e valami suskus?! Sosem fogom elfelejteni ennek a dolgozat- írásnak a hangulatát. Soha még ilyen hosszúnak nem tűnt fel egy óra az iskoláiban, mint ez. Társaim nekifeküdtek a témának és mindenki tudásához képest kiizzadta a dolgozatot. Ez azt jelenti, hogy mind a 63 diák (azt hiszem. annyian voltunk, kívülem) alaposan megrágta a tollszárát, mielőtt egy-egy mondatot 'leírt volna. Én hozzá sem nyúltam a tolihoz, inkább a tízóraira hozott kiflim szárát rágcsáltam titokban. Már előre láttam azt a vérpiros tintától égő szekundát. amit a tanárom a meglepetés és a jogos megdöbbenés e’ső pillanatában a dolgozat cime alá kanyarit majd. Most utólag magam is belátom, hogy felháborító dolog egy dolgozatot úgy beadni, hagy egy sor sem legyen rajta a címen kívül. Már akkor eszembe jutott, hogy mit szólnék ahhoz, ha levelet kapnék valakitől és abban a megszólításon kívül semmi sem volna odaírva. De nemcsak az jutott eszembe, sok minden dolgozott bennem és az egymást kergető gondolatok hálójában úgy vergődtem, mint egy hal, amely menekülni akarna, de nem tud ... Társaim nem vették észre, hogy én csak szimulálom az írást. Az itatóspapíron különféle fantasztikus ábrákat rajzoltam minden terv és cél nélkül és amikor a megváltó csengő az óra végét jelezte, megkönnyebbülten lélegzettem föl és füzetemet behajtva, odaadtam annak a strébernek, aki összegyűjtötte a dolgozatokat, hogy a katedrára vigye azokat, 3. Egy hét múlva a tanár behozta a kijavított dolgozatokat. Feltűnt nekem, hogy már az ima alatt is állandóan fikszirozott engem. Érthetetlen ugyan, de a várható izgalmak dacára bátran visszanéztem reá, majdnem azt mondhatnám, hogy farkasszemet néztünk, ámbár előre tudtam, hogy nemsokára olyan szelíd leszek, mint a legártatlanabb bárány. Mikor vége volt az imának, ábécé-sorrendben kiosztotta a dolgozatokat, én meg reszketve vártam arra a pillanatra, amikor az én nevemhez ért. Pontosain emlékszem arra az érzésre, azt hittem, hogy a bitófa alatt álló delikvens ugyanígy tesz. amikor az ügyész a nevén szó- szó’liltja. De most váratlan dolog történt. A tanár átfutott a nevemen. Erre már az egész osztály ösztönösen felém nézett. A dolgozatomat félretette az osztálykőhyv mellé a tanár és tovább osztotta ki a többi füzetet... — Bizosan remek a dolgozatod — súgta gyorsan a füleimbe az egyik szomszédom, ! ugyanakkor valaki hátulról megfogta a kezemet és előlegezte őszinte gratulációját... Én csak szédültem erre a gratulációra, egy szót sem szóltam. Szegény szüléimre gondoltam, talán búcsúztam is gondolatiban tőlük, azt hittem, hogy nem élem túl ezt az órát, A tanár végre kiosztotta az összes füzeteiket és most kéjes tekintettel fürkészett a szememben, majd lejött a pódiumról és egy fölényes mozdulattal odányuít a füzetemért! — A tied ez a füzet? — kérdezte tőlem olyan szokatlan hangon, hogy már ez is jelezte: mi vár itt reám? —- Az enyém — feleltem. Most már a tanár is meghökkent kissé és valamivel nyájasabban fordult felém: — Mond csak, fiam, miért nem irtai dolgozatot? Egy mély és konok hallagatás volt a válaszom. — Talán derogált neked a, téma? — villám- lőtt, fel a szeme. És már vártam hangjának mennydörgő robaját, mellyel el taposhat engem. Az osztályban mozgolódás támadt-, de amennyire vissza tudok emlékezni rájuk, mert hiszen elsősorban a magam félelmével vártam elfoglalva, úgy gondolom, hogy inkább részvét volt a®, mint káröröm, ami a diákok szeméből felém vibrált. — Nem beszélsz? — kérdezte most már ingerülten a tanár. És hangja úgy suhogott, mint egy fiatal és ficánkoló nádpálca. — Itt rém beszélhetek — nyeltem le nehezen a megkockáztatott vakmerőségemet. Minden énellenem esküdött össze. Még az is, hogy a tanár pont akkor vágatta le a bajuszát, így szinte csupaszon láttam meg rettenetes dühét, ahogy a meztelen felső ajkát háborgásba hozta Szinte e! sem fért azon az ajkán, begyömö- szölte a szigorúan lezárt szájába és jól össze- harapdálta a fogai közé,, hogy el ne párologjon belől©... Rettenetes plllanaitoik voltaik azok, A tanár közben megfogta a kabátom gombját és szinte borzalommal gondoltam arra, hogy ebben a lelkiállapotban, hogyan tudott ő a gombba! játszani. Azt. hittem, hogy szándékosan megfékezi azt a vihart, amely minden pillanatban rámzuhanhat... De most megfordult és zsebrevá.gta a füzetet. Én meg álltam a he'yemen. mintha feleltetni akarna a tanár, de ő útközben mondta: — Gyere utánam ... Intett mkem és kiment az ajtón. Én utána szédültem és felrémlett előttem a fizikum, a hírhedt kin zó eszközök szörnyű borzalmaival. Még benn az osztályban megkérdeztek a fiuk: j Mi van veled?? — Ha visszajövök, elmondom ... hadartam feléjük, de közben hizf.rs voltam benne, hogy élve nem kerülőik él onnan. A folyosó végén már várt rám a tanár, akihez futólépésben igyekeztem. Karon fogott, úgy látszik, még most is fal fehér lehettem és bevitt a tanáriba. Csak egy tanár volt benn. ügy látszik, lyukas órája volt és leeresztett zsaluk mellett újságot olvasott. Meglehetősen meg volt lepve, hogy ilyen szokatlan időben ott megjelentem, de bizonyára diszkrét temészetü úriember volt és ezért az újsággal a kezében kiment a szobából. Most a tanárom odament az ablakhoz, felengedte a zsalukat és az októberi napfény élesen ömlött a szobába. Szinte mohón beleharapott a bútorba, a kályhába, az összes tárgyakba. Olyan brutális habzsolással szikrázott a világosság. hogy azt hittem, ez is ellenem irányul. Mert amíg homály terpeszkedett a szobában. addig talán az én bűnöm is jobban tudott. elbújni. De igy még jobban voltaim leleplezve. — Ülj le, fiam — kezdte meg a kihallgatást a tanár... Annyira meg voíltam lepve és hatva a váratlan figyelemtől, hogy még azt. sem mondtam, hogy köszönöm. És leültem. Most már eltűnt a sápadt színem, éreztem, hogy a hálántéko- mon elszántan és biztató ritmussal kopognak az erek. Ösztönösen odanyurtam az ujjammal és a tanár észrevette izgatott mozdulatomat. Meg is kérdezte: — Konzul vagy, fiam? — Még nem! — gondoltam magamban, de nem szóltam .semmit, csak félszegen bámultam a hóhérra, (Folytatása következük^ 2
