Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-27 / 23. (3575.) szám

1985 Január 27, r«9ámap.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

GAZDAGSÁG

Egy francia munkás elrettentő sorsáról olvastam ezen a héten. A munkás két évvel ez- előtt. örökölt egy amerikai nagybácsitól harminc millió dollárt, azzal a feltétellel, hogy még négy évig munkásként kell élnie és csak akkor kapja meg a mérhetetlen vagyont.

A munkás szigorúan titokban tartotta a kínos ügyet, de a felesége egyszer mégis csak elszólta magát ismerősök előtt — és megkezdődött a tragédia. Megindult a kéregetők, a feltalálók, az üzletemberek özönlése, a leendő milliomosoknak nem volt se éjjelük, se nappaluk. Rokonaik és barátaik úgy elszaporodtak, mint a mezei egerek tavasszal. A gyenge idegzetű asszony nem sokáig bírta a rohamot, mert elolvasta a beérkező levelek kis részét és néha fogadta a személyes látogatókat is. Kis házukat, vagyonkájukat felperzselte a szerencsétlen és gyámoltalanul „élelmes" emberek sóvársága. Az asszony szanatóriumba került, a férfi elköltözött lakhelyéről, elbujdosott.

Az örökhagyó szándéka minden bizonnyal jóindulatú volt a négyévi várakozási idővel, ügy gondolkodott, hogy a szegény munkásból nem lehet egyik napról a másikra sokszoros dollármilliomos, ahogy az eszkimót sem lehet az egyenlítő alá telepíteni minden átmenet nélkül, ügy vélte, hogy négy év alatt a szegény rokon hozzászokik a súlyos gondolathoz, beleélj magát az exótikus állapotba, megszokja a milliomosságot, mint a maláriát.

Csak egy dologgal nem számolt: a környezettel. Azzal, hogy mint reagál a környezet a betegségre. Ha valamely szegény ember egyik napról a másikra ténylegesen milliomossá válik, úgy a vagyon révén megkapja a védekezés minden lehető módját. A vagyon maga immunizál a környezettel szemben százféle ismert módon. Az effektiy pénz segítségével el lehet utazni, szöges dróttal védett sáncokat, vagy legalább is magas, átláthatatlan falakat lehet húzni az épülő kastély köré, detektívek és titkárok rendszeréből olyan szűrőkészüléket lehet készíteni, amelyen keresztül megilletődött és tiszteletteljes vággyá csitul a pénztelen külvilág kietlen hadi lármája. De már a pénz maga is, mi-' helyt a szív fölötti tárcában van, a maga természeténél fogva megkeményiti a szivburkqt és rögtön megkezdi átalakító hatását az egész szervezetben. A gazdag emberből valóban gazdag ember válik, aki már teljes sikerrel védekezik a külviharokkal szemben.

A gazdagság — betegség. Nemrégiben, valamelyik vasárnap délután együtt ültem egy zsúfolt kávéházban egy nagyon gazdag kereskedővel, aki komoran nézte a nagyrészt fiatal és elegáns nőkből álló közönség vidám tülekedését, majd igy sóhajtott:

— Bár nekem volna egyszer ilyen gondtalan délutánom, mint ezeknek.

A sóhajtás valódi volt. nem dicsekvő álsóhajtás. A negyven-negyvenöt éves férfi, aki Csehszlovákia legnagyobb áruházát dirigálja, már régen túl van a müsóhajtáson. Csak a gondon nincs túl, ha kilép az áruház kapuján, hiába ül be'hatalmas amerikai kocsijába és hiába vágtat százas tempóval. Reménytelenül ül be a kávéházba is, ahol néha megpillantja valamelyik gyengén fizetett, de elegánsan kiöltözött, gondtalan arcú, csinos női alkalmazottját. A női alkalmazott minden gondját bent hagyta az épületben, mikor kilépett az áruházból. Nem úgy a főnök, a vezérigazgató. A vagyon gondja úgy fogja, mint a lángészt a gondolat, születése óráiban. Lelkesen és izzón fogja, állandóan, mert a vagyon állandóan születik és nem megrögzithető. Nem lehet megörökiteni, lefesteni, vagy leírni, hanem állandóan kézben kell tartani, mint valami nehezen egyensúlyozható zsonglőr- holmit. Tévedés azt hinni, hogy a vagyont ; konzerválni lehet, elhelyezni bankban, részvényekben és elvetni minden gondját. Aki erre képes, a gondtalanságra, az már nem beteg, nem igazi gazdag ember többé. Ez már olyan ember, akinek küzdelem nélkül került kezébe a vagyon, vagy már lemondott róla. Innen már csak egy lépés a teljes gyógyulás, a vagyontól való szabadulás ösztönéig.

A polgári gondolkodás persze azt az állapotot tartja betegesnek, mikor például a nagy hagyaték öröklője minden lehető módon szabadulni kezd a pénztől. A „stílusos" gondolkodás megkívánja az ilyen tékozló

fiuktól, hogy a vagyon pusztulása után ön- gyilkosságot kövessenek el. Lázadás eme felfogás ellen, ha a tékozló fiú az utolsó dári- dós éjszaka után egyszerre kijózanodik, beül valami kicsiny hivatalba, vagy, ha nem megy másképpen, kivándorol Amerikába és ott edénymosogató lesz belőle. Eltévelyedésnek és „stílus talanságnak" tekintik ezt a legradikálisabb gyógyulási folyamatot.

Megfigyeltem rokonaimon (magamon nem volt még módom megfigyelni) a betegség átmeneti, könnyebb lefolyását. E rokonaim átmenetileg, gyors tempóban meggazdagodtak és valamivel lassiibb tempóban ismét elszegényedtek. E rokonok a legjobb szivü emberek voltak, egyaránt segítettek mindenkin, — amig szegények voltak. Egy ideig még láttam őket a gazdagság kezdetén, de ekkor már nehezen voltak kibírhatok. Észlelnem kellett a betegség szabályos tüneteit: a kényszeredett, zavart mosolyt, a szorongó félelmet, az ijedt, előre való védekezést. Elárasztottak preventív .tanácsokkal és elöntőitek panaszaikkal, körülbástyázták magukat szavakkal, előre támadtak a vélhető ellenségre, mert a támadás a legjobb védekezés. Objektíve szó sem lehetett semmiféle igényről, kérésről, semmiféle elhárításról, de már dolgozott bennük a gazdagság pszichózisa. Hosszú idő múltán megint találkoztam velük, ekkor már ismét visszatérték a tönk szélére és ismét bájos, közvetlen, egészséges szegényemberek voltak. Nem adtak tanácsokat a vagyonszerzésről, pieüu rajongtak a takarékosság erényeiért, csak hevesen reklamáltak mint rokont és véres szemrehányásokkal illettek a vérségi kapcsolatok hitvány elárulása miatt.

Nem hiszem el, hogy mind e dolgok „egyéniek", mert egyéb tapasztalataim is meggyőztek arról, hogy a gazdagság szabályos lelki (betegség, a pénz arányában szaporodó és fogyó tünetekkel. Lehet, hogy rokonaim nem voltak erősen hajlamosak a betegségre, egészséges ösztönnel sikerült meggyógyulniuk, ahogy sok esetiben csak a második, vagy harmadik generációnak sikerül „meggyógyulni" azáltal, hogy eltékoizolja az apái által szerzett vagyont. Az igazi gond, az üldözési mániához hasonló félelem nélkül nincs igazi gazdagság. Ha a félelem megszűnt, ha az aggódás háttérbe szorult, ez már a „gyógyulás" jele és ilyen állapotban a vagyon, mint valami tályog, lassan olvadni kezd és következetesen szünteti a nyomást az agyon.

Azok a gazdagok, akik nem szaporítják vagyonukat, csak „ülnek rajta", még többet szenvednek a betegségtől. Ezek az emberek — ha igazi gazdagok és valóban megtartják vagyonukat — nemcsak félelemben, hanem örökös lelkifurdalások között élnek. Állandóan mulasztás érzése nyomja lelkűket, álmatlanul töltik az éjszakát, mert „bűntudatuk" van, hogy az elmúlt napon megint nem tettek semmit a vagyon szaporítására. A betegség lényege épen az, hogy folytonosan ösztökéli a pácienst a vagyon szaporítására. A beteg ösztöne az, hogy az egyensúlyt tartani kell, már pedig annál könnyebb az egyensúlyt tartani. minél nagyobb a súly. Azok a gazdagok, akik csak ülnek a vagyonon, egyre jobban veszi tik biztonsági érzésüket, ha a súly néni növekedik. Az ilyen emberek apró, babonás, napi szertartásokhoz menekülnek, hogy a bizton sári érzésüket megóvják. Üres gyufaska- tulyákat, ujságpapirost gyűjtenek, minden

Útban a Szent Szincdus

székhelye, Karyas felé

A , • , - , .■ . . i-g g" -.re r -v-v ■

Irta: Humgaricus Viator

Meredek hegjtf ösvényen mászunk fölfelé Rekikenő hőség. Sajnálom az öszvért, sajnálom a hajcsárt, szidom önmagamat:

— Mégis csak. kegyetlenség ennyi terhet, s ráadásul jómagámat, a szegény állat hátára rakni, s engedni, hogy a másik szamár, a vén fecsegő gyalog bandukoljon a hegynek.

— Miért nem született püspöknek? — súgja a rejtőző Lucifer, — s mert lelkiismeretűm ettől se csitul, Őrömmel hallgatom a nyugta- tást:

— Ez a kellemesebb, a könnyebbik útvonal. A szárazföld félől megközelíteni Karyást, életveszélyes dolog. Nem egy merész törte már ki a borzalmas hegyezakadéikok között nyakát. A Krisztus előtti ötödik században a perzsa hajóhad, is Áthos parti szikláin zúzódott szét, ment, utolsó szálig tönkre- Hellas elleni hadjáratainak megindítása előtt, nehogy az ő hajóit is hasonló sors érje, Xerxes a szárazfölddel összekötő keskeny föld sávot átvá- gafcta, harma<|félezer miéter hosszú, harminc méter széles csatornát ásatott. A csatornát, melynek építésén hatvan ezer munkás hat héten kér esz tüf éjjel-nappal dolgozott, a legközelebbi ellentámadás idején, — igy szokott ez már lenmii, — a belliének ismét betömött ék, szikla óriások kai szórták be. A csatorna nyoma ma is látható, a hegyszakadékok ormáról legörgeiett sziklatömibök azonban járhatatlanná, úgyszólván áthágbatatlanná teszik az Athos bélé vezető szárazföldi utat.

Mindjezelfet s a további adatokat részben kísérőmtől^ nagyrészt azonban látogatásaim kapcsán., az egyes kolostorokban tudtam meg.

Mint odatolt kulisszáik, furcsa hajlású sziklacsoport kőcsipkiéi közül Athos szabályos kúp alakút hegyszilbuettje pironkodik a hajnali n aps/Stésben.

ő Magassága Athosban a helyzet és a beszéd központja, minduntalan ő rá terelődik a szó, minden legenda fonalának kezdete és vége a hatalmas hegytömeg kőteste körül fonódik össze.

Macedóniai Nagy Sándor udvari épitésze az egyV/t>törni piramisok nagyságát és hírnevét fölülmúló tervvel állott a zseniális had- i vezér és államférfiul, az óJkor akkori Mussolinija élé:

— Athos sziklatömegét emberi alakká fogom formálni. A kétezer méter magas szobor egyik kitárt tenyerére várost a másikára hatalmas medencét építek, melyből a hegy forrásainak összegyűlt vizét ezer méter magasságból fogjuk egyenest a tengerbe ömleszteni. A hegyóriás fejébe lyukat fúrok, benne tüzet gyújtunk, az emberszörny villogó szemgödrei messze tengerek hajósainak fognak éjjelen- kint tájékozódásul szolgálni ...

Mesékkel, regékkel máskülönben is át van Áthos legendás múltja szőve.

A kolostorkiöztársasáig keletkezéséről alábbi legenda forog Görögőnsizág-szerte szájon:

Az apostolok sorshúzás utján állapították meg, ki merre fog a Szentlélek eljövetelének meghirdetése végett elszéledni.

Szűz Máriának angyal jelentette, hogy Krisztus kedvenc apostolával, Jánossal, Cyp- rus püspöke által elébeküldött. hajóra szánjanak, igyekezzenek a még nagyrészt pogányok által lakott szigetre jutni. Útközben támadt hatalmas vihar azonban Cyprus helyett Áthos félszigetére sodorta őket. Partraléptükikőr megreszkettek a pogány istenek:

— íme. Krisztus anyja, a Szent Szűz! — kíáltozának, s egymásután omlottak porba. Templomaikat ismeretlen láng hamvasztotta, oltáraikon kialudt az áldozati tűz, Pán isten barlangjából csillagokhoz hasonló szikrák repültek az étkezők elé.

A dicsfénnyel övezett Mária a feléje ser glő nép közé á'l'lván, meghirdette az Igéi. S a sziget vénei és bölcsei a régi jóslatra emlékezvén, megértették azt:

— Krisztus az Ut, az Igazság, az Étet.

S valamennyien térdreborulváin. dicsérik vala az egy igaz Istent.

Mária pedig megáldotta őket:

— Áldás és bélke legyen veletek, s mindazokkal, akik e szentté avatott helyen az én Fiamnak parancsai szerint fognak ezentúl élni. Bőségben lesz részetek, s mennyei boldogság vár reálok, s Isteu fia utolsó Ítéletnapig nem hagy el benneteket. S én szószólótok maradok az Ur zsámolya előtt az idők végezetéig.

Soha nem látott fény támadt az égen, rózsaszín felhő borította, repítette el a bámul ők szem ei előli a tündöklő lát ármányt.

S azóta az Asszonyok legszentebbike, — Panagia — lett Áthos úrnője, védőszentje.

nap pontosan megszámolják a falfestés mintáit és a foltozáshoz való rongyocskákat. De soki szór a babona sem hoz megnyugvást és a reménytelen gazdag — gyakran olvashatunk ilyen esetekről a lapokban — öngyilkosságba menekül, ép úgy, mint az üldözési mániában szenvedő beteg. „A halált pillanatnyi elmezavar okozta, mert X. Y., a dúsgazdag ember, állandóan abban a félelemben élt, hogy teljesen elszegényedik és nyomorban fog meghalni."

A francia munkáspár, amelyről az elején szóltam, teljesen ment maradt a betegségtől és ez okozta vesztét Valójában szegény emberek voltak ők, csak a gazdagság hire terjedt el róluk és a szerencsétlenek ki voltak téve a rohamoknak, anélkül, hogy a betegség ellenálló tünetei megnyilvánulhattak volna náluk a vagyon valósága révén- Puha, ellenállásra képtelen, normális szivük volt, amelyet roham alá fogott embertársaik nyomora és kétségbeesése. A szegény házaspár jószive nem bírta az ostromot, amely a dollár milliomos pénze ellen irányult. Hiányoztak a betegség bacillusai, amelyek itt ellenállásra izgatták volna a szervezetet a ki nem bírható külső veszedelem ellen. A külvilág a betegséggel fertőzött ember ellen indította erőszakos rohamát és ellenállásra képtelen, egészséges emberekre — főleg asszonyra — talált. Mert az egészséges ember a szegény ember a maga lágyszivüségével, segiteniakarásával. Az ember a fejlődés korábbi szakaszaiban nem bírt vagyonnal, szegényen jött a világra és szegényen élt, ha tehát a szegény ember jószívű, — ugv ez a normális és egészséges az ember számára.

A francia munkáspiár tragédiája az volt, hogy betegnek tartották, pedig — egészséges I volt.

' Sándor Imre.

Átihosban minden az övé, kívüle más nő nem léphet áthosi földre, az ő neve nélkül nem történhet Athosban semmi sem.

*

A világ minden részéből özönlött Áthos felé a hívőik serege, a zarándok nép. Bithyniá- ból, Szyr iából, Palesztinából, legtávolabb Szibériából érkeztek istenes lelkű ifjak és aggastyánok, vétkeikből megtért bűnösök, — a gazdagok lemondtak a világ örömeiről, elhagyták palotáikat, — kincseiket, marháikat a szegények között osztották szét, ők maguk Istent dicsérni Áthos őserdeibe vonultak visz- sza. S szent énekek hangjától lett hangos fü, fa, liget, — az áthosi csoda uj csodák forrása lett. A pogány Áthost Mária Szent Heggyé, — Hagiom Oros — változtatta, Zeus oltára helyén, kétezer méter magasságból Krisztus keresztje ragyog.

*

Illatos babérfák övezte erdei tisztásnál kilátás nyílik a távol messzeségbe. Üveges selyempalást, mozdulatlanul csillog felénk az azúrkék tengermély. Majd öreg platánok emelnek dóniszerü sátrat, szelíd gesztenyék, narancs és fügefák alacsony lombja horzsolja arcunk, ledőlt törzsek ottfelejtett tömbje keresztezi az amúgy is elkeskenyedett erdei utat, óvatos járásra késztet embert, állatot.

Sehol senki, — embertelen erdei magány. Rigó rikkant, fürge mókus evez a tájon, harkály kopogása szakítja meg a félelmetes erdei csendet.

Bámulatos facsodák állanak sürü sorokban őrt. Ezekkel s hasonlókkal volt régente egész Hellasz fedve. Kalmárkezek messze vidékek erdőségeit irtották, — Velence cölöpjeit is részben görög erdőkből vágták, faragták ki. — csak Áthosnál nem köthettek ki kalózgályák, védszentje s a vad szirtek megmentették a velenceiek fejszecsapásaitól Áthost.

Áthos őserdeiben letűnt világok kiveszőiéiben lévő legértékesebb fái lelhetők fel bőségben ma is. Nyugat legelső bútorgyárai Áthos- ban próbálják szükségleteiket beszerezni, a kolostorok azonban nem szívesen pusztítják az erdőt, csak egv-egy vágásra érett törzset döntenek le, adják át idegeneknek cserébe másért

Az ötven kilométer hosszú s hattól tiz kilométerig szélesedő félszigeten minden földterület s az erdők kitermelési joga a húsz áthosi kolostor kizárólagos tulajdonát képezi. Épületeik közelében irtottak csak kisebb- nagyobb erdőfoltokat, alakították át kertekké, ültették be öszvérháton zsákokban messzeföldről felhordott termőtalajjal.

Irtatlan őserdőkben telepedtek le Krisztus után félezredévvel az első keresztények, az aszkétaéletü auachoréták. Áhítatukban nem zavarta őket senki és semmi, a világ minden örömétől és fájdalmától távol, de minden ki%

6